Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-09 / 23. szám
KfiSZPENZZEt BgKMENTEStTVE BP. TB. ORSZÁGOS EVAN G É LIKUS HETILAP Ára: 2.— Forint Isten küld AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA Uppsalában, július 4—20-ig tartandó negyedik nagygyűlésén a második munkacsoportban az egyház küldetésének feladatait fogják vizsgálni. Ez a vizsgálódás tisztázni akarja az evangélium hirdetésének és a keresztyén ember engedelmességének a feladatát, amellyel megfelelhet Isten tervének ebben a mai világban. A kérdést így vetették fel: »Hogyan tudunk olyan egyházi életet kialakítani, hogy kifelé tekintsünk, ahelyett, hogy csak a magunk dolgaival törődjünk? Hogyan vonulhatunk be az emberi egzisztencia változó formáiba anélkül, hogy elveszítenénk az egyház hitének, életének és szervezetének szükséges folyamatosságát? Továbbá hogyan építhetjük ki istentiszteleteinket úgy, hogy a kívülállók valóban megértsék azokat?« Még nem ismerjük az Uppsalában kidolgozandó válaszokat ezekre a kérdésekre. de a magunk teológiai felismeréseinek alapján megszólaltathatjuk azt a nézetet, amely a mi gyülekezeteinkben él, ennek alapján a következőket mondhatjuk. JÉZUS KRISZTUS arról szólt, hogy öt az Atya küldte ebbe a világba. Nem magától jött, hanem az Atya paracsolta néki, hogy jöjjön, az Atya mondta, hogy mit szóljon, minden lépése tehát az Atyával való szoros egységben valósult meg. De éppen ezért, mert Jézus küldetésben járt, van szavának isteni ereje. Hatalommal szólt, nem úgy mint az írástudók, mert szavában benne zeng annak az Istennek szózata, aki teremtő szavával hozta létre a mindenséget. Ezért élő víz a Jézus szava. Életre vivő erő, amely ma is új életet támaszt. Azért jött a világra, hogy megkeresse és megtartsa, ami a bűn miatt elveszett. TANÍTVÁNYAIT küldi ki ugyanaz a Jézus, aki maga is küldetést nyert Istentől. Mintegy továbbadja a küldetés stafé- tabotját a keresztelési parancsban. De mégis Isten maga marad a kiküldő, ö küldte Fiát a világba, aki János evangéliumában ezt mondja: »Amint az Atya küldött engem, úgy küldetek én titeket« (Jn 20,21;17,18). Ez a küldetés MINDNYÁJUKRA, MINDEN EGYES KERESZTYENRE vonatkozik. Ahogy az Atya küldte a Fiút, úgy küldi Jézus Krisztus mindazokat, akik hisznek benne, arra, hogy éljék a keresztyén életet. A keresztyén élet nemcsak szóbeli bizonyságtevésből áll, hanem a kezek prédikációja, konkrét és gyakorlati cselekvések sorozata is. Bizonyságtétel arról, kiben hiszünk és kinek a küldetésében járunk. Akit kiküldtek, az követ, annak a követségében jár, aki ezzel megbízta. Mi Jézus Krisztus követei vagyunk, őt képviseljük. Minden tanítványnak az a rendeltetése, hogy tanuljon is a mesterétől, kövesse annak szavát és megfogadja útmutatását. Jézustól arra kapunk megtisztelő küldetést, hogy akarata nyomán járjunk az életben, krisztusi emberként forgolódjunk a világban. RÓLUNK JÉZUS AZT TERVEZTE, hogy mi leszünk az O küldöttei és képviselői kint az embertársak világában, hogy mi fogunk példát adni arra, hogyan segítheti a mindennapi életben az egyik ember a másikat, hogyan lehet rendet, biztonságot teremteni, hogyan válhat a munka istentiszteletté, az embertársakat szolgáló, országot-világot gazdagító tényezővé. Jézus azt tervezte, hogy rajtunk keresztül is beáramlik az embervilágba az egymás megbecsülése, a segítő készség, az emberszeretet, s így tud terjedni a világon Isten emberszerető akarata. Ahogy az Atya küldte Jézust a világra, úgy küld ő mindnyájunkat a szeretet képviselőiként, a szeretet küldöttei, tehát apostolokként a világba. Isten szemmértéke az egész emberiséget, az egész világot látja. Ez arra tanít minket, mai keresztyéneket, hogy mi se tévesszük szem elől az egész világ sorsát, az emberiség jövőjét, a béke és a fejlődés kérdését. ISTEN ARRA KÜLDI EGYHÁZÁT, hogy hívja üdvösségre az embereket és vigye be a szeretet életfolytatását a világba. A mi evangélikus egyházunkra is ezt a kettős feladatot bízta Isten: egyfelől végezzük a Krisztushoz hivogatás, az Istenben való élet szolgálatát, másrészt hirdessük a hit gyümölcsét, a szeretetet úgy, ahogy ezt Krisztustól tanultuk. Annak az Istennek akinek a szemmértéke átöleli a kozmoszt, a világot, s akinek éltető Szentlelke irányítja az egyházat, annak az Istennek a tervébe beletartozunk mi is egyenként és személy szerint. MINDNYÁJUNKNAK ad küldetést Isten. A mindenség Istene odafordul minden egyes emberélethez. Mindenki drága néki. Isten szeretetéből senki sem esik ki, néki nincsenek mostohagyermekei. Keresztségünkben kihirdette velünk való szándékát, hogy a magáénak nevezhessen. Ezt az alapvető tervét bontotta fel minden egyes igének a. részletében, amit idáig utánunk küldött. Ö hívott, ő várt, ő intett, ő dorgált, hogy mindebből kiformálódjék az a jézusi ember, akit létre akar hozni belőlünk. Az a terve, hogy mindnyájunkat Jézus tanítványaivá tesz. A KERESZTYENSEG MAI KÜLDETÉSE, latin szóval missziója, az, hogy élje Jézus tanítványainak az életét, aki hitben és szeretetben forgolódik az embervilágban. Isten olyan korszakot készít egyháza számára, amelynek jellemzője és vezérmotívuma: a Jézustól tanult szeretet. Ez a küldetés egyaránt érvényes a világkeresztyénségre, a mi egyházunkra és benne mindén egyes egyháztagra. így lesz bennünk az a lelkűiét, amely Jézus Krisztusban volt. D. dr. Ottlyk Ernő PROBLÉMÁK AZ APOSTOLI HITVALLÁS KÖRÜL Az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel konferenciákon az a kívánság, hogy az istentiszteleteken használt állandó szöveget korunk nyelvén mondjuk el. Legutóbb evangélikus és katolikus teológiai tanárok közös konferenciát tartottak Nyugat-Németországban és az Apostoli Hitvallás szövegével foglalkoztak. Véleményük szerint újra kell fogalmazni az Apostoli Hitvallás szövegét. Elsősorban az »Isten-« fogalmát kell megmagyarázni a modern embernek és a »hit« fogalmára is kell találni egy rövid közérthető formulát Alföldi gyülekezetekben Pál apostolnak a Cselekedetek könyvében közölt szolgálati menetrendjét mindig meghökkenéssel olvasom. Felsorolni is nehéz azt a rengeteg várost, ahol rövid idő alatt megfordult, prédikált, gyülekezetei szervezett, a hitben erőtleneket erősítette, a gyülekezet vezetőit tanácsolta. A Krisztus szerelmétől szorongatva viselte fáradtságot nem ismerve az összes gyülekezetek gondját. Azóta nagyot fordulta világ. Emberek változtak, a körülmények is, de a Lélek ugyanaz. Ezt tapasztaltuk Cantate Vasárnapján D. Káldy Zoltán püspök alföldi útján. A szentesi parókián azonnal a tárgyra tér: személyi kérdés, lakáskérdés, gyülekezeti kérdések kerülnek szőnyegre. Meghallgatja a lelkészt, a felügyelőt, az esperest és határozottan, a gyülekezet érdekét szem előtt tartva dönt Az egyház jövőjét nézi és közben szeretettel kezeli a mai munkatársak ügyét. Negyedóra múltán már úton vannak Szeged felé. Forgalmas az országút, mert Szegeden vásár van. Tartanak is tőle a presbiterek, hogy a vásár megtizedeli a templomos gyülekezetek Nem így történt: a templom megtelt. 2 Kor 5,14—15. alapján hirdette a püspök az evangéliumot. Nem arról a szeretetről van itt szó — mondotta — amivel mi szeretjük Krisztust, hanem amivel Ö szeret minkét. Az Ö sze- retete szorongat minket arra, hogy Néki éljünk, vagyis az emberekért, sokakért, mindenkiért. A befejező oltári szolgálatban meleg hangon szólt az 50-ik házassági évfordulóját ünneplő Rakonczay házaspárhoz. Valahogy ez a szolgálat Is azt példázta, hogy nincsenek idegenek, távoliak közöttünk, hanem mindannyian testvérek vagyunk a Krisztusban. Az istentisztelethez kapcsolódóan úrvacsora osztásvolt. Általában úrvacsorás gyülekezetként szokták emlegetni a szegedit. A múlt évben 274 úrvacsoraosztás alkalmáTERVE TULOA! Köszöntjük finn lelkészvendégeinket! A finn Lelkészegyesület szervezésében finn lelkészek, családtagjaik, egyházi munkások érkeztek hozzánk, hogy tíz napos körút keretében ismerkedjenek hazánkkal, egyházunkkal, és találkozzanak lelkészeinkkel. A turistaút keretében a csoport lelkésztagjai kétnapos értekezleten találkoztak magyar lelkészekkel. A találkozót a budavári evangélikus templomban tartották,, s a testvéri együtt- léten Nikolainen Aimo professzor, Ranta Pertti asessor és, Sin- nemäki Maunu, a finn érsek titkára, valamint 'D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök, dr. Prőhle Károly és dr. Pálfy Miklós professzorok tartottak előadásokat. A finn csoport vasárnap, június 9-én a fasori templomban vesz részt istentiszteleten, amelyen D. Káldy Zoltán püspök prédikál. Hétfőn indulnak vidéki útjukra, amelynek keretében több napot töltenek a Balatonon, meglátogatják a kiskőrösi s a szegedi gyülekezeteket, s a bugaci pusztát. Budapesten városnéző körút keretében megtekintik templomainkat és egyházi intézményeinket. Az utat finn részről Nikolainen professzor és Saarinen lelkész vezetik, magyar részről D. Koren Emil a kísérőjük. Szeretettel köszöntjük vendégeinket. Ütjük a finn—magyar egyházi kapcsolatok szélesedésének újabb eleven példája. Bizonnyal meg fogják érezni egyházunk és népünk szeretetét. Ez a találkozás is egyre szorosabban kapcsolódó meleg kézfogás a két egyház között, amely kölcsönösen segíti szolgálatunkat. Isten hozta barátainkat! Terve tuloa! IMÁDKOZZUNK Mindenható Isten, mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked kegyelmedért, amellyel naponként megújítod a' mi életünket. Hálát adunk Neked, Aki teremtettél minket, s naponként gondoskodsz rólunk, életünkről, táplálékunkról, szeretteinkről és hitünkről is. Te légy és maradj továbbra is teremtő és megtartó Atyánk! Űr Jézus Krisztusunk! Te eljöttél erre a világra értünk, hogy megszabadíts minket a bűntől és a halál hatalmától. Te meghaltál a kereszten, hogy mi megszabaduljunk a bűn büntetésétől, és új életben járjunk. Te add. hogy váltsághalálod által megerősödjék a hitünk és az emberek iránti szeretetünk, hogy példád nyomán életünk szolgáló élet legyen. Szentlélek Űristen! Te hirdetteted az igét közöttünk naponként, Te gyűjtesz össze minket egyházadba és gyülekezetedbe. Munkálkodj bennünk is, hogy az ige magva jó termőföldre találjon szívünkben. Szentháromság egy igaz Isten! Te teremtettél, megváltottál és megszenteltél minket. Te maradj velünk a földi életben és tarts meg minket az örök élet számára, ámen. val 3438-an éltek a szentséggel a 2000 lelkes gyülekezetben. Most néhány kivételével mindenki ott térdelt az oltár előtt, aki részt vett az istentiszteleten. A délig elhúzódó szolgálatokat »munkaebéd« követte. Mindent elkövettek ugyan a szorgos női kezek, hogy az ebédnek sikere legyen — a sikerhez nem is fér kétség —, mégis a téma az egyház volt nemzetközi, országos és helyi vonatkozásban. Sokat kaptunk mindnyájan a püspöki tájékoztatóból, tágult a látókörünk, de tisztázódott a szegedi gyülekezet kérdése is. Lelkészének, Benkóczy Dánielnek több mint 40 éves Krisztusban égő szolgálata nyomán —amiből 25 évet Szegeden töltött — meggyengült egészségi állapota. Istennek legyen hála, már újra szolgál. Káldy püspök józan realitással és megható szeretettel közelíti meg a gyülekezeti és személyi kérdést egyaránt. Szavai nyomán elosztanak a bizonytalanság fel* legek Még arra is jut alkalom, hogy részletekbe menően érdeklődjék az esperestől az egyházmegye gyülekezetei felől, mindenütt a Krisztusban való élet nyomait keresve. Makó a következő és utolsó állomása az alföldi útnak. Ide már elkíséri Gondos György egyházmegyei és Pleskó Béla szegedi felügyelő is. Szívből jövő köszöntés és pompás rózsacsokor fogadja á templom udvarán. A makói gyülekezel 27 000 forintos költséggel 60 000 forintot megérő renoválást végzett templomán. Határtalan áldozatkészséggel és erejét meghaladó munkájával egészítette ki a Lutheránus Világ- szövetségtől kapott 20 000 forintos segélyt. Pihenésre most sem jut idő: a megtakarított 20 perc a persbitereké, hogy ne lankadjanak meg a nagy munka befejeztével, hanem tovább erősödjenek. Délután ötkor kezdődött az ünnepély. Nem akadt üres hely a szépen megújított templomban. A szószéki szolgálatot Ef 2,19—22 alapján végezte a püspök. Szólt arról a templomról, ami hivő szívekből épül fel az Igére alapozva a Szentlélek által Isten hajlékává. A megújított templom annyiban tölti be hivatását, amennyiben ilyen szívekkel van »bélelve.« Az ünnepély keretében dísz- közgyűlés volt. Köszöntötte a főpásztort és az örömünnepét ülő gyülekezetei az egyházközség felügyelője, az egyházmegye esperese, a református egyház helyi képviselője, valamint a római katolikus és görög katolikus egyház, a hódmezővásárhelyi és ambrózfalvi lelkész, a szegedi felügyelő és számosán táviratban küldték el üdvözletüket. Minden szó a hála és a szeretet gyümölcse volt. Öreg estébe nyúlott a vacsora. A közös öröm elnyomta a fáradtságot. Sőt új erőt nyertünk a gyülekezetek gondjainak viselésére. Bárt fai Lajos ELŐKÉSZÜLET UPPSALÄRA A Moszkva melletti Za- tárgyalta meg az Orosz Orto- gorszkban tanulmányi konfe- dox Egyház Teológiai Akadé- renciát rendezett az Egyházak miáján azokat a’ kérdéseket. Világtanácsa az uppsalai vi- amelyek az 1966 nyarán Genf- lággyűlés előkészítéseként, ben tartott »Egyház és Társa- Harmincöt teológus, szocioló- dalom Konferencián« vetőd- gus és gazdasági szakember tek feL NORVÉGIA ÚJ VEZETŐ PÜSPÖKE V. Olav király dr. Fridtjov Birkeli püspököt nevezte Oslo püspökévé és ezzel együtt a norvégiai evangélikus egyház vezető püspökévé. Birkeli püspök D. Johannes Smemo püspök örökébe lép, aki betöltötte 70. életévét és nyugalomba vonul. A 61 éves Birkeli püspök tagja a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának és 1954-től 1957-ig a Vi- lágmisszió Osztály vezetője volt. EGYHÁZTŐRTÉNETI SZENZÁCIÓ igényével közli az amerikai „Erős vár” című lap azt az adatot, hogy 300 évvel ezelőtt az első evangélikus lelkész, aki Amerika földjére tette lábát, magyar volt. A 17. század közepén küldte át Amszterdamból a holland evangélikus egyház Jacob Fabriciust, hogy a mai New York város területén missziói munkát kezdjen. „Legújabb felfedezett adatok valószínűvé teszik, hogy Fabricius tulaj dóriképpen Magyarország szülötte s a harmincéves háború idején kerülhetett Nyugat-Európába. E magyar és evangélikus szempontból egyaránt fontos és érdekes kérdés kivizsgálására vállalkozott Papp János László lelkész, aki egyházi ösztöndíjat kapott erre a célra. A stipedium okirata kifejezetten rámutat arra, hogy „Fabricius Jákob magyar evangélikus lelkész volt és az első evangélikus lelkész, aki Amerikában partra szállt.” Kutatásainak eredményét mi is érdeklődéssel várjuk. Akikre hallgatnunk kell Béke és igazság A püspöki konferencia egyetértett abban, hogy a keresztyéneknek és egyházaknak politikailag is felelősséget keli vál- lalniok a világban a békéért és az igazságért. Jézus az egész emberért jött és szolgált minden az életben elfoglalt szolgálatában, tehát a társadalmi és politikai életben is. A keresztyéneket és egyházakat nem akadályozhatja politikai felelősségük gyakorlásában azoknak a köre, akik a hitet az egyéni életre korlátozzák és a társadalmi problémákat ki akarják kapcsolni a keresztyének életéből. Nyugat-németországi Püspöki Konferencia határozata (1968) NIKODIM METROPOLITA BÍRÁLJA A PAULUS-TÄRSASÄGOT Lapunk hasábjain beszámoltunk annak idején a »Marien- badi Beszélgetésről« keresztyének és marxisták között, amelyet a Paulus-Társaság rendezett. Nikodim metropo- lita, az orosz ortodox egyház külügyi hivatalának a vezetője, élesen bírálta a marienbadi párbeszédet és megállapította, hogy az ilyen filozófiai párbeszédek a gyakorlatban nem egyebek, mint kétoldali monológok. A párbeszéd résztvevői kölcsönösen igyekeznek meggyőzni egymást a maguk igazáról, de ezzel sem a marxisták nem lesznek keresztyénekké, sem a keresztyének marxistákká. Nikodim szerint az együttműködés dialógusára van szükség, hiszen ha a keresztyének és marxisták együtt dolgoznak a társadalmi igazság és a béke kérdéseiben, akkor tűnik ki, hogy gyakorlati vonatkozásban mennyi lehetőség van az együttműködésre.
