Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-26 / 21. szám

f Az élő Krisztus a mai gyülekezetekhez A hűségről Konfirmáció után felvételt készítettünk a templomkapu­ban jól sikerült a kép. Mindenki vidáman mosolyog. Közé­pen áll a két lelkész lutherkabátban. Karéjban a konfirmáltak. A barátságos arckifejezés történetéhez az is hozzátartozik, Ijfcgy a felvétel készítésekor egyik fiú bemondta: az NB egyes. Egy másik hozzátette: az edzőkkel együtt. Ebben a pillanatban kat­tant el a gép. A hasonlat több vonatkozásban és nem csekély mértékben — sántít. Egy ponton mégis fején találta a szöget. A konfirmá­ció — a vizsgát is beleértve — csak edzés. A meccs ezután kö­vetkezik. A helytállás. A konfirmáció (megerősítés) célja, hogy helytálljunk, Jézus tanítványainak bizonyuljunk a hétköznapi életben: odahaza, iskolában, barátok közt, sportban, udvarlás közben, vizsgákon, sikerek és kudarcok közt. Folytathatnánk. De mit jelent ebben a vonatkozásban a hűség? Mit jelent az éppen konfirmáció alkalmával oly erőteljesen előtérben álló ige, a feltámadott Jézus biztató és intő szava: „Légy hű mind­halálig és néked adom az élet koronáját.” (Jel. 2, 10). Mit je­lent? Mindenek előtt azt, hogy az edzést nem szabad abbahagy­ni. Rendszeresen, kitartóan folytatni kell. „Légy hű mindha­lálig” — ezt általában így érti a gyülekezet: szeresd egyháza­dat, szeresd templomodat, fenntartásukért vállalj anyagilag is felelősséget. Ne szakadj el gyülekezetedtől, vegyél részt rend­szeresen az istentiszteleteken. Magától csak a gyom nő. A hit hallgatásból, az ige megértésből él. Ne szégyeld hitedet s ne tagadd meg. Ha drága számodra, legyen az gyermeked számá­ra is. Ezt különösen házasságkötésnél tartsd szem előtt. Ne adj reverzálist. Légy hű mindazokhoz, amiért eleink küzdöttek, ál­doztak — a magyarnyelvű Bibliához, énekeinkhez, Luther és a magyar reformátorok örökségéhez, a gályarabok emlékéhez. Légy hű azokhoz a földi eszményekhez is, amelyekkel szabad­ságharcosaink, költőink, tudósaink, de sokszor névtelen, falusi vagy városi hagyományokat hordozó családjaink gazdagították pépünk életét. Körülbelül így értjük és alkalmazzuk az igét, amikor azt konfirmáció alkalmával az oltár előtt álló lelkész szájából halljuk: „Légy hű...” Szép, megragadó és biztató felszólítás. Nagy realista re­gényírónkat, Móricz Zsigmondot is megragadta. Tartalmát akarta tolmácsolni, amikor Nyilas Misiről szóló regényének ezt a címet adta: „Légy jó mindhalálig”. A regényből kitűnik, hogy Móricz szerint a jóság alapja a hűség. A hűség egy debreceni kisdiák életére, erkölcsi magatartására alkalmazta. Kérdés azonban, hogy ahogyan mi szoktuk a hűség tartal­mát meghatározni, nem túl szűkkeblű, nem túlságosan önma­gunkra tekintő, nincsenek benne idejétmúlt (pl. reverzális), ide­alista (pl. ősi hagyományaink), kissé anyagias (pl. egyház, templom fenntartása), és mai körülményekkel nem számoló (istentiszteleten való részvétel és időhiány) elemek? — De igen! Abban a pillanatban, amikor a hűség tartalmát az élőJézus Krisztus személyétől függetlenül, elsősorban nem az iránta tanúsított hűség összefüggésében próbáljuk kifejteni és alkalmazni, merev és éppen ezért teljesen komolyan nem veendő követelmény zsákutcájába jutunk. Csak az élő Krisztus iránti hűség összefüggésében válik a gyülekezethez, templom­hoz, istentisztelethez, hitünkhöz, hagyományainkhoz való hűség életet formáló, életet szolgáló, helytállásra késztető erővé. Így a gyülekezeti életben való részvételünk nem menekülés az élet valóságos kérdései és feladatai elől, hanem felkészülés —, hogy azokban helytálljunk. Ezért neveztük edzésnek. Az edzést pedig rendszeresen és kitartóan kell folytatni. Ezért: „Légy hű...” De érdemes-e? Bírom-e? A kétségnek ezzel a kérdésével minden hűség előbb-utóbb szembetalálkozik. A hűség válsá­gos pillanatait nevezi a Szentírás próbának, kísértésnek. Ilyen pillanatában szólította meg az élő Krisztus biztató szavával a szmirnai gyülekezet tagjait: „Légy hű mindhalálig!” (Jel. 2, 8—11). Jézus intelme a mai gyülekezet számára is biztatás. Ismeri szegénységünket és erőtlenségünket (9. v.). De ránk bízta evan­géliumát és ezért tudatosítani akarja bennünk, hogy mégis gazdagok vagyunk. A világ érdekében kéri az Atyát, gyüleke­zetét ne vegye ki a világból. Reménytelen lenne az a világ, amelyben nem kapna helyet gyülekezete. Az evangéliumot a modern világban sem pótolja semmi más. Jézusnak a világ bé­kéjéért és üdvösségéért érzett felelőssége, hűsége a helyes ke­resztyén öntudat forrása. Jézus biztatása figyelmeztetés is. A gazdagságát, vagyis a reábízott evangélium jelentőségét nem ismerő egyház ötödik kerék, átok a világban. Egyháznak lenni, de nem az evangéli­umból élni és nem az evangéliumért élni — önmagában ellent­mondás. Amikor Jézus kéri, hogy hagyja benn az Atya gyü­lekezetét a világban, de őrizze meg tagjait a gonosztól (Jn. 17, 15), a világ érdekében könyörög. Minket azonban önkritikával rendelkező keresztyén öntudatra segít. Az öntudatos, de kritikus öntudattal rendelkező gyüleke­zet képes csak a hűségre. Benczúr László Naponként irgalmad éneklem Uram figyelj rám, Téged szólítlak, Szánalmas, szép teremtményed. Megkondult bennem harangjaidnak Szava, léptem tettenérted. S várod tudom, A Megbánás könnyét arcomon. ö hányszor álltái hivatlán elém Ostoros tekinteteddel! Hányszor jöttél már jogosan felém Fájdalmat osztó kezeddel! Mégse keress Szememben mást, csak félelmet. Ki naponként irgalmad éneklem, Állj mellém is kegyelmeddel. Ne haragoddal harcolj velem, Törj össze szereteteddel. S Neked viszem, Botladozó, gyenge hitem. B. Sághy Ildikó BÖLCS FRIGYES--------------------------­Má jus 5-én volt halálának négyszázharma­dik évfordulója. Ma is sokat vitatott a reformációval kap­csolatos állásfoglalása. Egyesek szerint Luther személyét becsülte nagyra, másoknak az a véleménye, hogy a reformáció tanítását is mé­lyen magába szívta, Az azonban vitán felül áll, hogy mind Luthernak, mind pedig a re­formáció ügyének hatalmas pártfogója volt. A reformáció kezdetén, sorsdöntő években (1517—1525) 6 állott Luther mögött, minden tekintélyével és hatalmával. Hosszú volt azon­ban az út, melyen idáig eljutott, jóllehet már életének 55-ik évében járt akkor, amikor Luther 1517. október 51-én kiszegezte 95 téte­lét a wittenbergi vártemplom kapujára. Bölcs Frigyes 1463. január 17-én született Torgauban. Testvérei közül ketten magas egy­házi méltóságot viseltek. Egyik mainzi főpap volt, a másik a magdeburgi érseki székben ült. ő maga már 20 éves korában, 1486-ban szász választófejedelem lett. Egyik testvéré­vel, Jánossal osztotta meg a hatalmat, aki ré- gensként kormányzott mellette. A választófejedelem nagyon kedvelte a. lo­vagi tornákat, a vadászatot, a szerencsejáté­kokat — és az esztergályos munkát, melynek valóságos mestere lett. Kedvelt tartózkodási \ helyéül szolgált Loeh.au, a mai Anna-vára, (Annaburg), mely­nek impozáns termét az idősebb Cranach Lu­kács vadászatot és mitológiai jeleneteket áb­rázoló, hatalmas festményei díszítik. Itt szol­gált kedvelt udvari káplánja és titkára, Spa- latin György is, aki szintén csatlakozott a lutheri reformációhoz. Ebben a várban a re­formációra nézve nagy jelentőségű döntések születtek annak idején. Az egész tartományban nagy gazdasági fel­lendülés következett be Bölcs Frigyes uralko­dása idején. Az Erc-hegységben az ércbányá­szat révén, továbbá a fazekasmesterség és a szövőipar (kézművesség) elterjedésével a la­kosság nagyobb darab kenyérhez jutott, s fo­kozatosan megszűnt a szegénység. A választófejedelem hithű katolikus volt. 1491-ben elzarándokolt tartománya hires kegyhelyére, Wilsnachba. 1493-ban, előkelő emberek társaságában, szentföldi zarándokla­ton vett részt. Torgauból elindulva Becsen keresztül Velencéig mentek, majd innen ha­jóval utaztak tovább, Zára—Raguza—Korfu— Rhodos—Ciprus érintésével, Jaffáig. A nyár derekán érkeztek meg Jeruzsálembe. Bölcs Frigyes itt a »Szent Sír lovagjá«-vá üttette magát. Csak Jeruzsálemből hazatérőben, Jaffában fedte fel kilétét, az eladdig inkog­nitóban járó zarándok. Rhodos szigetén, a Johannita-lovagrend udvarmesterének jobb­ján, körmeneten vett részt. Kandiában erek­lyét, »Szent Anna hüvelykujját« kapta aján­dékba. A Szentföldről hazatérve, 1494-ben el­rendelte tartományában Szent Anna napjá­nak megünneplését. (Ez a bányászok »védő- szentje« volt, s korábban Luther is tisztelte.) Említésre méltó, hogy ő építtette 1499-ben a wittenbergi vártemplomot, és ő alapította a wittenbergi egyetemet 1502-ben. Szenvedélyesen gyűjtötte a »szentek erek­lyéit«, s évek folyamán jelentős gyűjtemény­re tett szert. Három évvel a 95 tétel kiszege- zése után, 1520-ban, amikor pedig Luther té­telei már messze földön ismertté váltak, Bölcs Frigyesnek már több mint 19 000 darab erek­lyéje volt. Gyűjteményéből 1522-ben kiállí­tást is rendezett, de már a szokásos -búcsú« meghirdetése nélkül. Békeszerető emberként ismerte mindenki. Gyűlölte és elkerülni igyekezett a háborút. Az 1525-ben kirobbant parasztháború szeren­csére elkerülte tartományát. Élete utolsó heteiben súlyos betegen feküdt. Udvari káplánja, Spalatin György állt mel­lette vigasztaló szóval. Halála előtt alig egy hónappal, 1525. április 9-én elrendelte Lochau- ban a német nyelvű istentisztelet bevezetését. A helybeli lelkésznek — az illetékes püspök tiltakozása ellenére — engedélyt adott a nő­sülésre. Május 5-én, halála előtt közvetlenül, két szín alatt vette az úrvacsorát. Wittenberg- ben temették el nagy gyászpompával. A re­formáció szülővárosában, Lutherral és Me- lanchtonnal együtt várja a feltámadást.­Sírfeliratát Melanchton Fülöp írtq. latin nyelven. »Előbb fog az Elba vize viészafelé folyni.... mint sem a te nagy erényeid di-' csérete... országodban, néped előtt feledésbe menne. Wittenberg városában, ezen a helyen hangzott fel újra a kedves és szent, vigasztaló és tiszta evangélium... E fenséges jótettei­dért téged az utódok is, fiatalok és öregek áldani fognak.« Bölcs Frigyes tisztelte és végtelenül nagyra becsülte Luthert. Élete legnagyobb tette volt talán, amikor 1521. május 4-én »elraboltatta« embereivel a wormsi birodalmi gyűlésről ha­zatérő, birodalmi átokkal sújtott reformátort, és Wartburg várába vitette, ahol György lo­vag álnéven élt 10 hónapig. A fejedelem tehát Isten áldott eszköze volt abban, hogy Luther lefordíthatta wartburgi magányában az Új­szövetséget német nyelvre, s elkezdhette az Ószövetség fordítását is. Így ő is nagy szere­pet játszott abban, hogy a Biblia a nép kezébe került, a nép anyanyelvén szólalhatott meg Isten örök Igéje, és abban is, hogy Luther bibliafordításával megszülethetett a német irodalmi nyelv. Nem csoda, hogy megtanulta Luthertól a Szentírás feltétlen tiszteletét és az ige szeretetét is. Ezért nem mefült neve a feledés homálya* ba, sőt mindig együtt emlegetik Lutheréval és a lutheri reformációval. Ez teszi emlékéi ma is élővé. Szerdahelyi Pál A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA és a többi keresztyén mozgalom A III. Keresztyén Békevilág- gyűlésen külön munkacsoport foglalkozott a különböző ke­resztyén felekezetek közös fe­lelősségével. Nagy viták után megállapodott az ökumené kifejezésének tágabb értelme­zésében, amely szerint az öku­mené nem csupán a keresz­tyének egységmozgalmát je­lenti, nem is a világkeresz- tyénség összességét, hanem Is­ten népének felelősségét az egész földkerekség mindeji em­bere iránt. A másokért való élet a ke- resztyénségben minden szin­ten kötelező és az egyetlen iga­zán keresztyén életforma egyé­ni, gyülekezeti, felekezeti, vi­lágszervezeti szinten egyaránt. Megegyezésre jutottak a dele­gátusok abban, hogy az eddigi jó és gyümölcsöző kapcsolatot tovább kell erősíteni az Egy­házak Világtanácsával és más keresztyén világszervezetekkel. Szükségesnek ítélték az állan­dó kölcsönös tájékoztatási szol­gálatot, az időnkénti konzul­tációk rendezését, közös nyi­latkozatok kiadását és vállal­kozások végrehajtását. S hogy ez mennyire nem maradt csak elméleti síkon, mutatja többek között az is, hogy a Békevilág- gyűlés különös tekintettel volt az Uppsalában rendezendő idei EVT világgyűlésre, ennek munkáját segíteni és befolyá­solni igyekezett. Ugyanígy szemmel tartotta a világgyű­lés az Európai Egyházak Kon­ferenciájának munkáját is. Sok kívánság hangzott el a ró­mai katolikus egyházzal való erőteljesebb együttmunkálko- dásra is. Litván, holland, viet­nami, magyar stb. római kato­likus megfigyelők jelenléte (sőt delegátusok is voltak!) érzé­keltette, hogy túl vagyunk a kezdeti tapogatózáson. Ma in­kább az a dolgunk, főként ka­tolikus többségű országban élőknek, hogy józanságra int­sünk és ne engedjünk illúzió­kat kergetni Rómával kapcso­latban. Hangoztatta a világgyűlés a Keresztyén Békekonferencia együttmunkálkodási készségét minden vallási és világi szer­vezettel, amely a béke, igaz­ság ügyévé és mozgalmává vá­lik. Már Szófiában annakide­jén megjelentek olyan szerve­zetek képviselői, amelyek az­előtt távol tartották magukat: az összafrikai Egyházi Tanács, az Egyházak Brit Tanácsa, az Egyesült Államok Nemzeti Ta­nácsa stb. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bázis szélesí­tésével még több megértéire, még nagyobb türelemre van szükség és még nagyobb fá­radságot jelent egymást meg­érteni. Még több vita és meg­beszélés, eszmecsere szükséges a közös véleményalakításra, de minden fáradságot megér a cél: az emberiség nehéz prob­lémáihoz való, mind szélesebb keresztyén rétegeket elérő se­gítő hozzáállás. A Keresztyén Békekonfe­rencia a maga legnagyobb fó­rumán a Világgyűlésen tanul­hatta meg megint, mit is je­lent a különböző tradíciókból jövő keresztyének véleményé­nek összehangolása: protestán­ja, amit mi is átéltünk Prágá­ban: milyen fárasztó egymás ■ megértése és az egyetértés elé­rése. Mindez nehéz, de nem le- hetelen. Három lépcsőfoka van: 1. Egymásrafigyelés fizi­kailag, koncentrálás a másik szavára. 2. Egymás megértése, hogy t. i. valóban azt értsük, amit a másik mondani akar és ne csupán saját gondolataink igazolását igényeljük. 3. Egyet­értés, közös nevezőre jutás. Mindazok, akik ezt a há­rom lépcsőfokot megjárták minden előadásnál, vitánál, csoportmunkánál, fórumdisz­kussziónál komoly munkát vé­A IIL Keresztyén Békevilággyűlés elnöksége geztek és jó irányban dolgoz­tak.. Megértettük Prágában, hogy a Keresztyén Békekonferenci­ának nem szabad zárt alap- szabályú intézménynek lennie, hanem mindig eleven mozga­lom kell hogy legyen, amely­nek az a sajátos szerepe, hogy minden egyházban és minden világszervezet mellett állandó­an élő lelkiismeretként valami »szent egyoldalúsággal-« hívja fel a figyelmet az emberiség legégetőbb kérdésére a béke ügyére. Megértettük azt is, hogy a Keresztyén Békekonferenciá­nak elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy egyszerre tudjon figyelni mások hangjá­ra és ugyanakkor el ne veszít­se a maga sajátos hangját, sem, mint ahogy elég rugal­masnak kell lennie abban a vonatkozásban is, hogy ugyan­olyan hangsúllyal kezelje a gyülekezeti alapot és a világ- szervezetekkel váló kapcsola­tot. Ha csak a világszerveze­tekre figyel, elveszíti a gyüle­kezeti hátteret, amely nélkül minden keresztyén vállalkozás1 légüres térbe kerül, ha csak a gyülekezetekre tekint elveszíti , a nagyobb távlatot. A kettő együtt szükséges. Illő szerény­séggel, de jóleső tudattal kell . megállapítani, hogy ebben a vonatkozásban az Ökumenikus munkacsoportban a magyar hozzászólás tartalmilag is, for­mailag is bekerült a csoport- munkáról kiadott beszámoló : végleges szövegébe. Az emberiség nagy és nehéz ügyei iránti felelősség minden . hivő keresztyén, minden ke- ■ resztyén gyülekezet, minden felekezet és az egész világke- 1 resztyénség közös ügye. Hafenscher Károh ság és szabadság érdekéber tevékenykedik. Már az 1966 os szófiai Tanácsülés óta érez hető volt, ami most Prágábar mindinkább kibontakozott hogy t. i. a Keresztyén Béke konferencia mozgalma kinőt az egyéni kezdeményezések ko rából és valóban az egyházai és az egész világkeresztyén sok, ortodoxok és római kato­• likusok egymást megértése.- Egymásra figyelni mindig fá­rasztó és mindig egy bizonyos , önmegtagadást is jelent. Ha valaki nem elégszik meg azzal, hogy csupán a saját hangjára és gondolataira figyel, hanem valóban nyitott a másik ember • irányában, úgy megtapasztal­Dr. Martin Luther King halálának visszhangja A Nobel-díjas néger lelkész, békeharcos ellen elkövetett gyilkos merénylet a felháboro­dás és tiltakozás viharát vál­totta ki világszerte egyházi és nem egyházi körökben egy­aránt. Az Egyházak Világtanácsá­nak főtitkára, dr. Eugene C. Blake az özvegyhez részvét­táviratot intézett: »Férje véle­ményem szerint országunk (az USA) legkiválóbb keresztyén személyisége volt. Erőszakos halála igazolja erőszakmentes szolgálatának igazságát« írja többek között táviratában. D. W. A. Visser’t Hooft, a? EVT volt főtitkára a svájci rá­diónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy e gyilkosság az egész emberiség számára tragédiát jelent. M. L. King ha­lála súlyos következményekkel jár majd az USA belpolitiká­jára nézve. King dr. élete, hű­séges szolgálata a keresztyén élet nagyszerű példaképév« lett. A lutheránus és a reformá­tus világszövetségek főtitkára: közös nyilatkozatban többek között így írnak: »Az elszen­vedett veszteség s a szégyen súlyát még alig lehet felmérni. M. L. King hősies munkatár­sunk volt és jő barátunk. E nyáron az uppsalai ökumeni­kus .világgyűlésen ő tartotta volna a megnyitó istentisztele­tet.., Nemcsak mint politi­kust és prófétát gyászoljuk, hanem mint kiváló, bátor és nekünk annyira kedves em­bert is __« A prágai Keresztyén Béke- konferencia résztvevői egyper­ces némasággal emlékeztek meg a nagy halottról. Hromad- ka professzor kijelentette: »Ez a megrázó hír is mutatja, mily feszültségek vannak még az emberek között«. — West pro­fesszor (Princeton, USA) azt mondotta, hogy King személye jelentette a reménységet arra, hogy az amerikai társadalom feszültségeit vérontás nélkül is meg lehet oldani. Ez a re­ménység most tovatűnt. Az Egyházak Világtanácsa felhívta tagegyházait, hogy já­ruljanak hozzá egy M. L. King Alap létesítéséhez. Ennek célja az lenne, hogy segítsen a Mis- sisippi-Deltában a gazdasági felépítésben és a kiengesztelő- dés munkájában. Az első ösz- szeget — 5000 dollárt — erre a célra a dániai egyház segély­szerve bocsátotta rendelkezés­re. G. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents