Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-26 / 21. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. TS, ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXIII. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1968. május 26. Ara: 2.— Forint Május-a béke hónapja A tavasz legszebb hónapja május. Es talán a mi nemzedékünknek is, mert ez a hónap emlékeztet arra bennünket, hogy befejeződött a második világháború, az emberiség eddigi történetének legszörnyűbb szakasza Azóta május a megemlékezés hónapja, amikor csendben odahelyezzük 60 millió sírhantra a kegyelet koszorúját. Halkan lépünk, magunkba szállunk és átgondoljuk, milyen „véletlenen” múlott, hogy életben maradtunk. Peregnek az esztendők, egyre tompább a fájdalom, de az elveszítettek, a meggyalázottak, a holtak emlékezete nem enged felejteni. S legszebb emberi erényeinknek teszünk eleget, ha nem felejtjük őket. De ez a hónap alkalom arra is, hogy körültekintsünk a világban. Az egymásra utalt sorsok sűrű erdejében megkeressük a helyeket, ahol parázs lappang az avar alatt, nehogy újra lángra gyűljön a szenvedély. Az alkalom forrósítja át különösen is szívünket együttérzésre azokkal, akiknek az emberi gonoszság, a fékeveszett rosszindulat hasonló helyzetet teremtett, mint amiben voltunk magunk is a háború szörnyű évei alatt. Ez a hónap a béke hónapja lett és a tavaszi ég kékjében oldódunk testvérekké, a világ népeivel, szent, áhítatos érzésben. Szimbolikus jelentősége mellett e hónap külön is mozgósít bennünket. Valahogy értésünkre adja, a béke galambja nem „sült galamb”, eleven valósággá csak akkor lesz, ha áldozunk érte, gondozzuk, féltjük, óvjuk és szeretjük. Ezért fáradhatatlanok a jóindulatú emberek, a társadalom különböző rétegei, ezért támadnak mártírjai a mozgalomnak, ezért hősei. A tevékenység ilyenkor mindig elevenebb. Hazánkban is május a békemozgalomé. Egy hónap a tizenkettő közül, szemben a többi úgynevezett „kiemelt ünnepnappal”. Ekkor különösen is minden figyelem erre a kérdésre koncentrálódik. E hónapban tartja rendszeresen az Országos Béketanács ülését, e hónapban indít el egy sereg ötletet, tervet a megvalósítás útjára, e hónapban tudatosít, mozgósít különösképpen, szerteágazó leleményességgel, átkarolva hazai és külföldi mozgalmakat, intézményeket, hogy a maga erejével is közrehasson az egész világ szent ügyéhez, a béke megőrzéséhez. ' Ebben az évben a főkérdés még mindig a távol-keleti kérdés volt és noha a párizsi tárgyalások reménytkeltöek, a háború pusztításától és nyomorúságától még mindig szenved a vietnami nép. De nem kevésbbé kérdéses számunkra a Közel-Kelet, a Földközi-tenger térsége az izraeli agresszió, ill. a görög katonai junta pattanásig feszült helyzete miatt. De sötét fellegek tornyosulnak Európa egére is, különösképpen a nyugat-német új náci párt előretörése miatt. Csupán néhány lázas daganata ez a világnak, amely a sok közül elsősorban vár gyógyításra. Néhány tűzfészek ez, amely lokalizálásra, ill. eloltásra vár. Az Országos Béketanács tehát ünnepi üléssel nyitotta meg a béke hónapját. Ezen az ülésen került megvitatásra a sok-sok izgalmas kérdés. A felszólalók közül emeljük ki D. Káldy Zoltán püspök felszólalását, aki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és az evangélikus egyház nevében fejtette ki állásfoglalását. Eszméltetöül ragadjunk ki néhány gondolatot felszólalásából. 1. A vietnami kérdés. • ,,Lehet-e valaki tétlen közülünk, — fejtegette a püspök, — ha átgondoljuk, mi van Vietnamban. Keresztyén magatartás-e az, ha ebben a helyzetben semmit nem teszünk? Vietnamban az amerikai imperialisták népirtást végeznek bombázásaikkal és agresszív háborújukkal.” „Mi elrendeltük a protestáns egyházakban a vietnamiak megsegítésére a húsvét utáni vasárnap perselypénzének felajánlását. Megható jelenetek tanúsították az áldozatkészséget. Beszámoltak lelkészeink arról, hogy híveink közül sokan, akik ezen a vasárnapon nem tudtak részt venni az istentiszteleten, előre behozták adományaikat, mások arról tettek jelentést, hogy többen már az üzemben ajánlottak fel ugyan erre a célra, de itt sem szerettek volna kimaradni. Vietnami testvéreink ügyét szívén hordozza egyházunk.” 2. Az elembertelenedés folyamata. Ezek után arról szólt a püspök, hogy a világban egy olyan folyamat elindulásának lehetünk szemtanúig amelyet „elembertelenedés” folyamatának nevezhetünk. Ezek a szavaink: agresszió, agresszív cselekedetek, éhezés, faji megkülönböztetés és különösképpen az amerikai imperializmus, stb. híven tükrözik ezt a folyamatot. Különösen áll ez az Amerikai Egyesült Államokra, ahol ennek a folyamatnak áldozata lett Martin Luther King is. Az amerikai társadalom, a négerek helyzete erről beszél. „Mi keresztyének az emberiesség nevében emeljük fel szavunkat!” 3. A társadalmi forradalomé á jövő. „De hol találunk megoldást? — tette fel a kérdést Káldy püspök. — Néhány éve Genfben résztvettem egy egyházi konferencián, amelynek témája: „egyház és társadalom” volt. Itt jöttek hozzánk latin-amerikai testvérek és azt kérdezték: szabad-e nekünk a kommunistákkal együttműködnünk odahaza a társadalmi átalakítás vonatkozásában, nyilvánvaló ugyanis, hogy ők forradalmi úton képzelik ezt el. Én azt feleltem: minnél hamarabb! Az igazságos társadalmi változás legtöbbször forradalmi úton megy végbe és nekünk azt segíteni kell. Mi felismertük a forradalomban rejlő lehetőségeket és ti nyugodtan csatlakozhattok a haladó erőkhöz.” Káldy püspök hozzászólása nagy elismerést váltott ki. Fejtegetéseiben nyilvánvalóvá tette az egyház állásfoglalását is azokban a kérdésekben, amelyeket a béke hónapja a mi korunkban felvet. De egyúttal az is nyilvánvalóvá vált, hogy egyházunk népe nemcsak „beszél” ezekről a kérdésekről, hanem cselekszik is a maga módján, a maga erejével és tehetségével. Dr. Rédey Pál A TŰ HEGYÉNÉL Országos Diakóniai Értekezlet Gyenesdiáson Akinek csak régi emlékei vannak a gyenesdiási Kaper- naumról — akár csak néhány hónapos is — ma nem ismer rá az épületre. Ahol nem is olyan régen még nyitott terasz állott, amin átfújt a szél s felkavarta földes padlójáról a port, ma beépített épületrész, korszerű konyha, s a napos déli oldalán szélvédett, kövezett étkezőterasz. Bent ízléssel berendezett ebédlő, a Balaton fele eső részen tágas lakószobák, s az épület homlokzata nem éktelenkedik többé vakolatlan mesztelenségével. Befejezetten, fehéren mosolyog, s kissé aszimmetrikus ablaksorával mintha pajkosan kacsintana. Ide jöttek össze egyházunk intézményes diakóniai szolgálatának munkásai, hogy munkájuk időszerű kérdéseit megbeszéljék, s épüljenek, erősödjenek a még korszerűbb, szakszerűbb és eredményesebb szolgálatra. ' A régi ebédlő meghitt falai között — amely az öregek otthonának társalgója, étkezője, vasárnap temploma — gyűlnek össze. Az otthonok vezetői, munkásai, az egyházmegyék diakóniai előadó lelkészei vannak együtt s ismerkedésül mindenki mond néhány mondatot magáról. Meglepetten hallgatom. Tíz, tizenöt, húsz éve szolgálói a szeretetmunkának. Névtelen nagyok az egyház munkamezején. Nem állanak szószéken, ünneplő hívek előtt, csak megsimogatják a ráncos, reszkető kezet, tisztába teszik a maga-; tehetetlenül ágyba vergődő fogyatékosokat, jó szót szólnak megszomorodott magánosoknak, s mindezt szívósan és szívesen, következetesen és mosolyogva, szünet nélkül és fáradhatatlanul — évek, évtizedek óta. »-Bemutatkoznak« — s úgy érzem nemhogy felfednék magukat, de titkokat súgnak. »Tizenkét éve végzem ezt a munkát« — ennyi a szava s bizonnyal nem érzi, hogy hirtelen számolni kezdek: ez négyezer háromszáznyolcvan nap millió apró mozdulatába, eseményébe rejtett szelíd, alázatos, névtelen szeretet homályban maradt titka. Ki tudja, ki ismeri ezeket a titkokat? Lehet-e számontartani a szolgáló szeretet cselekedeteit? Aligha. Legfeljebb azt a hét tojást, amiről a piliscsabai otthon vezetője szólt. Tyúkfarmot létesítettek ebben az otthonban — ahol öregek és nyomorékok egyaránt vannak — s elhatározták, hogy évi 66 000 tojást termelnek diakóniai intézményeink lakóinak ellátására. — Hét tojással túlteljesítettük tavaly a tervet. Igen, ezt számon lehet tartani. S azt a 70 évet is, amit Szolcol Ilona, a nyíregyházai otthon vezetőnője betöltött. Az értekezlet kedvesen meg is ünnepelte. Én meg azon gondolkoztam, vajon melyik a nagyobb szám: ez a 70-e, vagy az a 48, amit ebből egyfojtában a diakónia szolgálatában töltött. Ügy érzem, Isten számtanában a kisebb szám néha nagyobb értékű. Témában szűknek ígérkezik az értekezlet — gondoltam, amikor megláttam a munkarendet. »Terápiás programunk« — olvasom az összefoglaló címet. Aztán rájöttem, hogy még ennél IS szőkébb. Mint a tű hegye,/' Csak hát ezzel a tű-szereppel furcsán vagyunk. Ha meg kell »gyógyítani« a szakadt ruhát, a döntő, meginduló, átütő szerep a tűhegyé, amely utat nyit s viszi az összefűző fonalat. Csodálatosan tág, szinte végtelen az egyház történelme. Bölcseségével, tudományával temérdek könyvtárakat lehet megtölteni. »Néprajza« színes és beláthatatlan. Kincse, az evangélium, felbecsülhetetlen. Mit ér mindez, ha a szeretet cselekedete utat nem nyit az emberszívekhez — hallom az egyik igehirdetésből. Bizony a diakónia az egyház munkájában a tű hegye. IMÁDKOZZUNK Jóságos Istenünk! Köszönjük igédet, amely a bibliai kor idői távolából niégi» bennünket szólít meg személyesen. Köszönjük a figyelmeíletést, amely a szeretetet helyezi a szívünkre. Bocsáss meg, amiért hitünkben sokszor voltunk gőgösek és szeretetlenek. ítélkeztünk keresztyén testvéreink döntései, vagy magatartása felett. Botránkoztattunk másokat szabados életünkkel és kárt tettünk emberek lelkében, akikért pedig Krisztus meghalt. Kérünk, Atyánk, add nekünk Szcnt- lelkcdet és általa munkáld gyülekezeteinkben és a világ kereszt yénségébcn az igazi testvéri közösséget. Adj nekünk szeretetet. hogy ne botránkoztassuk egymást, hanem mindig tekintettel legyünk a másik testvér lelkiismeretére. Add, hogy mindig a szeretetnek megfelelően tudjunk élni és cselekedni. Ajándékozz meg minket áldott pünkösddel, élő Lelked bőséges, megelevenítő kiárasztásával. Amen. /Iliikre hányatnunk kell Feladataink közül Hallatlanul széles a keresztyén szeretszolgálat munkamezeje. Millió problémáról lehet tárgyalni, mit és hogyan kell felmérni, tenni, s mennyi leleményesség kell hozzá! »A rehabilitáció kérdései egészségügyi gyermekotthonainkban« — szól az első előadás. íme, a tű hegye most az oligofrén gyermek. A megcselekedett részletügyek Isten számtanában most nagyobb kvantumok, mint az átfogó egészek. Az egyháznak világméretű a szolgálata. Nemzedékek, korok, eszmék zúgnak át rajta. S ezzel együtt nem csak a szolgálata, de a problémái is vi- lágméretűek. Most vedd a lámpát, mélyre szállunk a kincsért, »öregek szeretetotthoni életformája, mint terápiás program«. Ez a másik előadás. Az öregek most a tű hegye. Van-e nagyobb terület, mint a tű hegye? Van-e súlyosabb érték, mint az egy? »Bizony mondom néktek: arait cselekedtetek eggyel a legkisebb atyámfiai közül, énvelera cse- lekedtétek«. Mt 25,40. A program lepergett. Most már csak a nevek peregjenek, mint egy TV-film végén. Igetanulmánnyal szolgáltak Tá- borszky László, Hegyháti János, Sztehló Mátyás. Előadók voltak Muncz Frigyes, Ruzics- ka László S az otthonok vezetői. Korreferátumot hoztak Simkovics Mária, Hernád Tibor. Az értekezleten végig részt vett, igehirdetéssel és .úrvacsoraosztással szolgált D. dr. Ott- lyk Ernő, a diakónia felügyeletében soros püspök. D. Korén Emii Az Ökumenikus Tanács ülése — az uppsalai világgyűlés jegyében Az Ökumenikus Tanács kibővített elnökségi ülést tartott május 14-én a Református Zsinati Iroda tanácstermében. Az ülésen dr. Bartha Tibor református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke elnökölt. Az ülésen evangélikus részről jelen voltak D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök, D. dr. Vető Lajos ny. püspök, dr. Prőhle Károly dékán, a Lelkipásztor szerkesztője és D. Koren Emil esperes, az Evangélikus Élet szerkesztője. Laczkovszky János, a baptista egyház elnöke tartott áhítatot, majd dr. Bartha Tibor elnöki megnyitója után beszámolók következtek ökumenikus eseményekről. Ezeknek sorában D. dr. Ottlyk Ernő a Keresztyén Békekonferencia harmadik világgyűléséről, D. Káldy Zoltán pedig a LVSZ Világszolgálat konferenciájáról, valamint a LVSZ Európai Evangélikus Egyházak Kisebbségi Konferenciájáról adtak beszámolót, amit a kibővített elnökségi értekezlet örömmel hallgatott, 'dr. Berky Feriz pro- toierei a bizánci és keleti zenei kérdésekkel foglalkozó kongresszus Rómában tartott üléséről tájékoztatta az értekezletet, amelyen kopt, bizánci, japán stb. zenei kérdésekről tárgyaltak. Több protestáns zenei szakértő is részt vett ezen a konferencián, közöttük különösen is a dán evangélikusok. Dr. Berky Feriz maga is tartott előadást a Magyarországon fellelhető bizánci zenei nyomokról. Dr. Tóth Károly a küszöbön álló ökumenikus eseményekről számolt be, amit a jelenlevők kiegészítettek a maguk egyházának várható eseményeivel. Az értekezlet ezután figyelmét teljesen az Egyházak Világtanácsa ez év július 4—20 között a svédországi Uppsalá- ban tartandó negyedik nagygyűlésének előkészületeire szentelte. Általános bevezetőt dr. Bartha Tibor püspök tartott, majd a világgyűlés anyagával kapcsolatban a tanulmányi munkák állásáról és közzétételéről dr. Tóth Károly, a lelkipásztorok és gyülekezetek felkészítéséről dr. Bakos Lajos református püspök, az egyházi sajtó feladatairól a felkészítésben Szamosközi István református püspök, a világgyűlésre utazó delegáció felkészülésének kérdéseiről pedig dr. Tóth Károly tájékoztatták a jelenlevőket. Megállapodtak abban, hogy a magyarországi protestáns gyülekezetek a pünkösdi előkészítő igehirdetési alkalmakat, különösen pedig magát a pünkösd ünnepét a világgyűlés központi igéjének tolmácsolására használják fel: »íme, újjá teszek mindeneket!« Az egyházi sajtó pedig hétről -hétre foglalkozni fog a világgyűlés bibliatanulmányi igéivel s a hat megvitatandó központi kérdéssel. Az értekezlet jelentést hallgatott meg a magyar protestáns egyházak angol és német nyelvű hírközlő kőnyomatos újságjának, a Hungarian Church Press-nek a helyzetéről és örömmel állapította meg, hogy annak szolgálata a világban egyre jobban terjed. Nemrégiben is közzé tette D. Káldy Zoltán püspöknek Finnországban tartott előadását: »Az egyház és állam viszonya Magyarországon« — ezt több nyugati folyóirat átvette. A kőnyomatos szerkesztője, dr. Tóth Károly, előterjesztést tett a hírközlő továbbfejlesztésére. Ennek a kőnyomatosnak evangélikus anyagát Veöreös Imre állítja ősze. A békés fejlődést és az alkotó emberi képességek kifejtését akadályozó bázisok azok a névtelen gazdasági erők, amelyeket le kell leplezni, hogy küzdhessünk ellenük. Az imperialista hatalmi törekvések gazdasági, katonai és politikai formáit átlátszóvá kell tennünk, ha az emberiség Ielkiismeretét fel akarjuk ébreszteni az ellene folytatandó harcra. Mint keresztyének hivatva vagyunk arra, hogy részt vegyünk a világ konszolidálásáért végzett erőfeszítésekben csakúgy, mint a békés együttélésre törekvésben, valamint az átalakítás új politikai stratégiájának a megvalósításában is. Mindkettő hozzátartozik békeszolgálatunkhoz. Ennek karöltve kell folynia azokkal a népmozgalmakkal, amelyek új emberi és társadalmi rendre törekszenek. A ILL Keresztyén Békevilággyűlés Üzenetéből D. Dr. Ottlyk Ernő püspök előadó körútja as NDK Teológiai Fakultásain A magyarországi evangéli- előadást D. dr. Ottlyk Ernő kus egyház legutóbbi húsz évé- evangélikus püspök május 28- nek egyháztörténeti esemé- án a lipcsei egyetem, 29-én nyeiről, a teológiai gondolko- a hallei egyetem, 31-én, a dás fejlődéséről s az újabb jénai egyetem teológiai fakul- teológiai felismerésekről tart fásán.
