Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-19 / 20. szám
KÉSZPÉNZZÉ!, BÉRMENTESÍTVE BP. 12, XXXIII. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1868. május 19. Ara: 2.— Forint Megtérésre szólított „minta” gyülekezet Nevelj végig Te szent ismeretedben! Lapunk űj cikksorozatot indít el ezen a címen: »Az élő Krisztus a mai gyülekezetekhez«. A Jelenések könyve 2—3. fejezete alapján szeretnénk arról írni, hogy az egykori kisázsiai hét gyülekezet számára (Efezus, Szmirna, Pergamum stb.) íródott leveleken keresztül hogyan szólítja meg a feltámadott Krisztus a mi mai gyülekezeteinket. Az efezusi gyülekezethez írt levélből az első pillanatra úgy tűnik, hogy ez a gyülekezet a szó igazi értelmében Krisztus gyülekezete volt. Megvolt benne minden, ami a gyülekezetei gyülekezetté teszi. *Állhatatos« volt nagy terhek hordozása közben. »Nem fáradt el« abban, hogy Krisztusért, az ö nevéért nehéz súlyok nyomták a vállát. Nem kiáltozott »jogtalanságokéról, amikor a terhek ránehezedtek, hanem hordozta azokat és hozzá »állhatatosan«. Emellett kínosan vigyázott arra, hogy Isten igéjének hirdetésénél ne keverje össze a »hamisság«-ot »igazság«-gal. Vagyis vigyázott a »tiszta« igehirdetésre. Volt jó ítélőképessége. »Próbára tette« a prédikátorokat. Emellett »fegyelmezte« tagjait: nem engedte, hogy azok a »gonoszokkal« egy gyékényen áruljanak. Ez a gyülekezet »nem szenvedte el« azokat a gonoszokat, akik esetleg erkölcsileg, szellemileg és testileg tévútra vitték volna. Lehet-e erre a gyülekezetre mást mondani mint azt, hogy »minta« gyülekezet? Ennek a »minta« gyülekezetnek Jézus azt mondotta: »Térj meg!« Miért? Mert »az első szeretetedet elhagytad«. Tehát nem kis javítgatásra, valami kis »tatarozásra« volt szüksége ennek a gyülekezetnek, hanem teljes életváltozásra, irányváltozásra, gyökeres megújulásra. Azért volt erre szükség, mert nem volt meg benne a felebarát iránti szeretet. Az »első szeretet« ugyanis semmiképpen nem azt a szeretetet jelenti, amely akkor önti el az ember szívét, amikor először ismeri fel Jézust Urának. Jézus nem ennek a »nagy, mindent-elöntő« érzelem-hullámnak a lecsökkenését hiányolja a gyülekezetben. Ez kitűnik abból is, hogy Jézus ezt követeli: »azokat cselekedd, amiket először cselekedtél«. Ebből a gyülekezetből azok a »cselekedetek« hiányoztak, amelyeket a felebarátért, annak testi-lelki javáért kellett volna megtenniük. De nem tették. És miért volt ez olyan nagy baj, ha egyébként minden megvolt a gyülekezetben? Azért, mert éppen ez volt az alapfeltétele (idegen szóval: princípiuma) annak, hogy egyáltalában gyülekezetnek lehessen őket nevezni! A gyülekezet életformája ugyanis a szeretet! Tehát a mások-felé fordulás, a másoknak a szolgálata. A másokért való élet. Ez a gyülekezet pedig a saját fenntartására, a saját megmentésére, a saját »tisztaságára«, a saját tagjainak a »gonoszoktól való megóvására«, a saját »becsületére« vigyázott. Maga körül forgott és nem a másik ember körül! Így aztán ugyan »fegyelmezte« tagjait, ítéletet tett »tiszta« és »hamis« igehirdetések között, de ezt egy olyan úton tette, amely nem a Krisztus útja volt. A Krisztus útja ugyanis a szolgálat útja és nem más. A »maga útjáról« kellett a Krisztus útjára: a szeretet útjára lépnie! A mai gyülekezetek gyülekezet mivoltának is ez az alap- feltétele: gyakorolja-e a felebaráti szeretetet? A felebaráti szeretet gyakorlásának több köre van. Első az, amelyben a gyülekezet a saját tagjaival szemben cselekszi a szeretet cselekedeteit. Minden gyülekezetben vannak magukra maradt öregek, magánosok, segítségre szoruló betegek, gondozatlanul hagyott gyermekek és ifjak. Van, aki már nem tud főzni, takarítani, talán még egy pohár vízért sem elmenni. Mit csinál a gyülekezet ezekkel? Irogat szeretet-intézményeknek, hogy vegyék fel ezeket az öregeket és így akar szabadulni tőlük? Nem ezért állnak e szeretetintézményeink előtt »sorban« az öregek? A gyülekezet vigyáz talán a »tiszta« igehirdetésre (mondván hogy abban az igehirdetésben ne legyen ám »politika«, »béke«, »társadalom« stb.!) csak éppen az öregjeire, betegeire, magánosaira nem vigyáz. Pedig ahol erre a gyülekezet nem vigyáz, már nem is gyülekezet a gyülekezet. \ A felebaráti szeretet gyakorlásának második köre: a társadalom. A gyülekezeten keresztül nyilvánvalóvá kell lennie az élő Krisztus szeretetének és erejének az egész társadalomban. A gyülekezet tagjai egyben a társadalomnak is tagjai. A magyarországi evangélikus egyház tagjai egyben a magyar társadalom tagjai és pedig annak a társadalomnak, amely a szocializmus felépítését tűzte ki feladatául. Az evangélikus gyülekezeteknek és a gyülekezeti tagoknak ebben a társadalomban kell gyakorolniuk a felebaráti szeretetet: munkahelyeken, a politikai, gazdasági és kulturális élet különböző tisztségeiben. Nálunk vége van már annak az időnek, amikor a gyülekezetek bizonyos »jótékonykodási akciók«-kal intézhették el a társadalommal szemben fennálló kötelességeiket. Ma egy igazságosabb társadalmi rendnek felépítésében kell segítenünk, erkölcsi erőnket abba beleépítenünk. Mindezt más világnézetű emberekkel együtt kell tennünk. De van egy harmadik kör is — és ez a legnagyobb —, amelyben a gyülekezeteknek cselekedniük kell az »első szeretet«, tehát a felebaráti szeretet cselekedeteit. Ez pedig maga a nagy világ, az ■emberiség nagy családja. Az »egy vérből teremtett emberi nemzetség« gondjai, megoldatlan kérdései elől nem menekülhetnek a gyülekezetek a saját kertjük »kerítése« mögé. Az afrikai és ázsiai, továbbá a latin-amerikai népek egy részénél nem »emberibb« élet munkálásáról van szó, hanem annak az életnek a megteremtéséről, amit egyáltalában »embe- ri«-nek lehet nevezni! Az arab menekülteket, a vietnami szenvedőket, a latin-amerikai és ázsiai éhezőket nem lehet »szép szavak«-kal kielégíteni. A felebaráti szeretet megélésére van szükség. Az élő Krisztus ma ezt várja gyülekezeteitől! D. Káldy Zoltán A VILAGTÄRSADALOM ütjan Az Egyházak Világtanácsá- nek kisebbségi helyzetben nak főtitkára, dr. Eugene Car- vannak a világon, másrészt vésőn Blake, egy hamburgi nagy- ék komolyan azt a feladatu- gyulesen felszólította a kérész- ” tyéneket, hogy egyrészt lássák ka„, hogy segítsek a vilagtar- meg végre, hogy a keresztyé- sadalom megvalósítását keze és szava átnyúlik a mába. Csak azokat érdemes elővenni a múltból, akiket meg lehet kérdezni a ma felől is. Miért tették azt, amit tettek? — Életének első prédikációja a hűség. Élete utolsó percéig megmaradt evangélikus hitében. Nem hajolt el tőle. Akár a tolnai Józsa páter, akár a debreceni kálvinista Méliusz vitázott vele, nem hajolt el a lutheri hitvallástól. Krisztus feszületé ékesítette mindvégig levélnyomó pecsétjét. A soproni lutheránus gyülekezet még élete végén is hívta papjának. Ez az élet bennünket is megmaradásra tanít, hűségre hitvallásainkhoz. Ha valaki, akkor ő valóban nehéz körülmények között maradt meg keresztyén evangélikus hitében. Bennünket bizony sokszor meg kell biztatni, ha kényelmes körülményeinkben egy kis változás történik. Tanuljunk Sztá- raytól állhatatosságot! — Korszerű prédikátor volt. Zsoltárfordításaiban benne lüktet az élet. Korának minden problémáját bátran és őszintén vitte igehirdetéseibe. Énekeiben, drámáiban (az első magyar drámaíró!) szenvedélyesen a jelen kérdéseibe ágyazza az evangéliumot Vitatkozik, szembeszáll, viszi az igazság szeretete. Kihegyezi a kérdéseket, szent egyoldalúsággal beszél róluk. »Az igaz papság tüköré« című művében tanít az odaadó szolgálatra az emberek minden ügyes bajos dolgában. Tanuljunk tőle igaz diakóniát krisztusi emberséget a kisemberek és az egész emberiség életére nézve. — Mindenki prédikátora volt Sztáray Mihály. Nemcsak gyülekezetét, hanem a középkorból újkorba került egész egyházat akarta az evangéliumi igaz hitre vinni. Ütőn volt legtöbbször. Krisztus-énekei belecsengtek a dombon éneto-s török müezzinek énekébe és az elárvult magyar nép éledt tőle! Tanuljuk meg: magyar reformátoraink szolgálata nemzetmentés volt. Az igeszolgálat mindig az egész népet nézi és az egész nemzetet akarja szolgálni. — Az első püspök nem múzeumi személy, nem poros alakja a történelemnek. Ma is időszerű, mert hűségre tanít Isten ügyében és egész népünk ügyében. A szekszárdi templom falán elhelyezett emlékeztető táblája az evangélium jól megértett szolgálatát prédikálja. Tanítson, inspiráljon, hogy amint igénk mondja, hivő élete példáját hűséges szolgálattal kövessük! A záróverset meghatottan énekli a gyülekezet: — Nevelj végig Te szent ismeretedben ...! Azután lehull a lepel. Az esperes átadja a gyülekezetnek a táblát, ami az egyházmegye lelkészeinek ajándéka. Németh István helyi lelkész hálával köszöni a gyülekezetei megtisztelő szép nagy emléktáblát. A szekszárdiak temploma immár Sztáray templom. Nemcsak azért, mert a közeli Tolna a gyülekezet szórványa, de azért is, mert kötelez ez a tábla a tágszívű szolgálatra. Serkent a reformátor élete példájának követésére. Reátűz a nap a márványtáblára. Aranyfényű rajta a bronzlap, a megnagyított ősi Sztáray pecsét a feszülettel és a nagy prédikátor püspök monogrammjával. Aranybetűk hirdetik rajta a magyar nemzet első drámaírójának, egyházunk költő-reformátorának áldott emlékezetét. H. Németh István D. Káldy Zoltán püspök felszentelésre átveszi a Sztáray emléktáblát Krähling Dániel esperestől a vele egybeépült paróchia. A templompark ma is a város egyik legszebb kertje, lelkes gyülekezeti tagok szívügye, vonzza az utca vándorait a nyitott templomajtóhoz. A gyülekezeti teremben még tart a tolna—baranyai lelkészek ünnepi ülése. KRÄHLING DANIEL esperes művészi remeket mutat be. Száraz történeti adatok márvány tömbjéből bontja ki a megye első prédikátor-püspökének gazdag életművét. SZTÁRAY MIHÁLY magyar reformátorra emlékezünk. Négy és negyedszázaddal ezelőtt forgatta itt a Lélek kardját. Ma »nehéz embernek« mondanánk újságíró-nyelven, mert sosem elégedett meg a napi munka kötelező normáTolnai iskolája végvára lett a magyar műveltségnek. Hűséges munkatársaival együtt néha félezer diákot oktattak egy- egy évben. Százhúsz gyülekezet alapítása fűződik nevéhez a két megyében. De akkor virult mát a híres sárospataki kollégium, amit a lutheri reformációnak ez a mindvégig hűséges szolgája hívott életre évtizedekkel előbb. Fáradhatatlan szervező, legyőzhetetlen hitvitázó, a tolinak bajnoka! Művész a zenében, vigasztalója népének a szenvedésben, vidám testvér a hétköznapokban. Hallatlan energia egyetlen emberben! Pedig egykor csendes, be- végzett pályájú. szerzetes volt, aki imádkozásban és böjtölésben készült letölteni életét. Ám napok munkája és az ünnepek üdvösséges áhítata elválaszthatatlanul egy. Nincs elkülönített üdvösség kérdés, amihez képest a hétköznapok munkája csak kényszerű »si- rslpmvölgy-élet« lenne. TöbSztáray Mihály pecsétje bé nem osztotta az életet szent és evilági parcellákra. Krisztus ügynöke lett. Hol kétkezi munkában, hol egy egész faluval együtt énekelve. Felkereste a török elől a nádasokba húzódott településeket. Prédikált, vigasztalt, keresztelt, esketett és mindenhez és mindenkihez volt szava. Ünnepnap volt az árva népnek, amikor feltűnt egy-egy faluban. Pásztora lett két megye területén is az elszéledt nyájnak, akitől elfutottak a régi pásztorok. De meddig is tartana a krónika róla? Az egyházmegye lelkészei és a hétköznapi gyülekezet Sztáray zsoltárát énekli: — Mely igen jó az Üristent dicsérni... Bőséges zsoltárfordítás ez, több mint a bibliai szöveg, prédikáló mellékmondatok bővítik. Felel korának fájdalmas kérdéseire. Biztat, korhol, erősít, vigasztal. Ünnepi csendben lép az oltár elé D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. A mai püspöktárs emlékezik a legelsőről. — Emlékezzetek meg az előttetek járókról, akik Isten igéjét hirdették nektek... és kövessétek hitüket! Ez az alapige. — Ez az emléktábla drága érték. Nemcsak annak a jó munkának a jele, ami itt folyik a két megyében, hanem annak a látásnak is, amely felismeri, hogy Sztáray Mihály IMÁDKOZZUNK Köszönjük, Istenünk, hogy szóba állsz velünk az Igében és mi megszólíthatunk Téged az imádságban. Légy áldott, hogy imameghallgató Isten vagy. Olyan sokszor megmutattad már életünkben az imádság erejét és áldását. Kérünk, bocsáss meg, amiért ennek ellenére gyakran hitetlenkedünk és restek vagyunk. Nem tudunk állhatatosan könyörögni és főleg kevés imádságainkban a hálaadás. Kérünk, taníts minket imádkozni. Töltsd meg szívünket a gyermek bizakodó, nyugodt örömével, aki szüleivel beszélget és szeretetük védelmét élvezi. Imádkozunk az igehirdetőkért. Szerte a világon áldd meg Atyánk mindazokat, akikre a prédikálás felelősségét helyezted. Adj az ajkukra mindenkor élő igét, mögéjük pedig hűségesen imádkozó embereket, hogy a hordozó imádság ereje által tudjanak mindig fáradhatatlanul és eredményesen prédikálni. Adj nekünk hűséges, szívet, hogy a világ minden ínségét és az emberiség minden gyötrő kérdését naponta hordozzuk imádságunkban színed előtt. Ámen. /Ikikre hallgatnunk kell Keresztyének a társadalmi igazságért A jelenlegi világhelyzetben az egyházaknak fel kellene ad- niok mindennemű közömbösségüket... és bátorítaniok kellene a keresztyéneket aktív részvételre a szükséges igazságos életformáért folytatott küzdelemben. Az egyházaknak mindenekelőtt óvakodniok kellene attól, hogy szervezetük akadályozza a keresztyéneket az olyan forradalmi folyamatban való tevékeny részvételükben, amely az új társadalom felépítéséhez vezet, és fel kellene hívniok a keresztyéneket arra, hogy vegyenek részt az új társadalom felépítéséért folytatott harcban, amelyben biztosítva van a társadalmi igazság és béke és annak lehetősége, hogy mindenki szabadon fejlessze ki képességeit és egyéniségét. A ÜL Keresztyén Békevilággyűlés Üzenetéből Fehér leplet lobogtat a templom falán a friss tavaszi szél. Szekszárdon emléktáblát avat a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. Ünnepi köntösben várja az egyházmegye lelkészeinek nagy családját a szépen renovált templom és jával, hanem többet és jobbat akart, új és új gondot vett a nyakába. Néha a török akarta a fejét venni, mert ellenségei buzgón törtek arra, hogy egy fejjel megrövidítsék. Észak-Tolnától Dél-Baranyá- ig szinte mindenki ismerte. amikor a lutheri reformáció izzó levegőjével találkozott és Krisztus szeretete újjászülte, letette a barátcsuhát. Attól kezdve pásztori felelősség szorongatta a falvak árván maradt népéért. Felismerte, hogy a hétköz
