Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-05 / 18. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72.

xxxni. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1968. május. 5.

Ara: 2.— Forint

„Szeretsz-e engem?"

János 21, 17

Húsvétlcor Jézus Krisztus jeltámadását mindnyájan másmás gyülekezetben ünnepeltük, s most mégis messzi földről egybegyüjtött minket Isten Szentlelke, egy gyülekezetbe, tahit- ványi közösségbe, amelyben egységben hallgatjuk Isten igéjét, és közösségbe vesszük Jézus Krisztus testét és vérét. íme, itt láthatjuk a hit összefűző erejét, ami oly távoli országokból jövőket is nyomban össze tud kapcsolni Jézus Krisztus tanítványaiként.

Itt, Isten családjában és házanépében, ebben a gyülekezetben hangzik a feltámadt Jézus Krisztus szava Péterhez, a tanítványhoz, hogy rajta keresztül minket is megszólítson.

A feltámadt Jézus háromszor kérdezi Pétert: »Szeretsz-e engem?« Nem mondja, de mindketten tudják, hogy ezzel múltjára emlékezteti Jézus Pétert.

Péter érzi, hogy szavának nincs súlya, már nem ígér és nem fogadkozik, nincs semmi érdeme, csak Jézusban bízik, és merészen Jézusra hivatkozik: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!« Jézus tudja, hogy ebben az emberben benne izzik a szeretet, s igazat szól, mikor ezt mondja: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy sok bűnöm ellenére is mégis szeretlek téged. Jézus erre a Péterre bízza rá nyáját, mert ebben az emberben megvan a nyitottság és alkalmasság Jézus akarata számára, a többit majd elvégzi a Szentlélek, ezért hangzik Péter felé Jézus szolgálatra hívó szava: »Legeltesd az én juhai- mat!«

Kedves testvérem! A feltámadott Jézus ezen az igén keresztül ma téged is megkérdez: »Szeretsz-e engem?« Jézus a kérdező, aki mindent tud, vele szemben nem egyszerű a válaszadás, nem tudjuk őt elámítani, mert tökéletesen tudja az igazat. Nem azért kérdezte Pétert sem, mintha nem ismerné a szívét, hanem mert a kérdésen keresztül akart beláttatni vele valamit, s rá akarta vezetni valamire: meg akarta Pétert mutatni önmagának, tisztázni akarta Péter előtt önmagát. Ezt akarja elvégezni ezzel a kérdéssel Jézus rajtunk is.

A Jézus kérdésére hiába hozzuk fel szolgálatunk bizonyítékait, hiába magyarázzuk neki, milyen jó keresztyének vagyunk, mert Jézus újból és újból felteszi a kérdést, mintha nem értettük volna helyesen a szavát. Mert vajon aki bűnt cselekszik, dicsekedhet-e előtte, hogy szereti Jézust? Az életünk bizonyítékai mintha nem fednék szavainkat, mást is mutatnak, mint Krisztus-követést, bizony, nekünk is van okunk a bűnbánatra és fejünk meghajtására. Mintha minket is figyelmeztetne azzal, hogy háromszor teszi fel a kérdését.

Gondoljunk személyes hitünkre és személyes keresztyén életünkre.

Gondoljunk családi életünkre és benne erkölcsi magatartásunkra. Vele együtt bizonyos, hogy tisztább lenne az életünk, és szeretetteljesebb lenne mindenkihez a viszonyunk, akit Isten ránk bízott és mellénk adott. Jézus ezen a téren is kérdez minket: »Szeretsz-e engem?«

Gondoljunk az emberszeretet parancsára. Van-e bennünk elég szeretet embertársaink iránt, mikor mi is szerétéiből élünk? Gondoljuk meg, hogy az utolsó ítélet mértéke Jézusnál az lesz, hogy segítettük-e embertársainkat. Jézus maga van ott minden szenvedő emberben. Ez azt jelenti, hogy ő maga szenved Vietnamban a háborús vérontás miatt, ő maga szenved ott, ahol embereket megkülönböztetnek bőrük színe miatt, ő maga szenved ott, ahol emberek éheznek, szomjaznak, nyomorognak az elmaradottság és elnyomás miatt. Gondoljuk meg mulasztási bűneinket, amiket ezen a téren elkövettünk, amikor emberszeretetünk nem volt elég hatékony a háború elleni küzdelemben, a nyomor, szegénység, elnyomás megszüntetéséért folytatott tevékenységünkben, amikor nem álltunk ki elég határozottan az emberi szenvedés enyhítése s ezzel Jézus szenvedésének enyhítése érdekében. Joggal érezzük magunkon Urunk szemrehányó tekintetét, amikor ezek után felteszi a kérdést: »Szeretsz-e engem?«

A bűneinkre figyelmeztető Jézus elé álljunk mai Péterekként ezzel: »Uram te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged«, jól ismered bűneimet, de azt is tudod, hogy én mégis szeretlek téged, az én irántad való szeretetem a te végtelen szereteted visszatükröződése.

A bűnbánat kohóján átment tanítvány felé hangzik: »Legeltesd az én bárányaimat!« Mégis elfogadja szolgálatunkat, mégis kiküld pásztorokként. Hatalmas feladatot bíz reánk: a pásztor feladatát adja nekünk a főpásztor. A Jézus útja a naponként megnyilvánuló szeretet. Erre a szolgálatra méltat minket Urunk újra és újra. Tudatosítja bennünk bűnös mivoltunkat, de kész velünk naponta újat kezdeni, kész naponta kiküldeni a szolgálatba, mert naponta újra vétkezünk.

Kedves testvérem, a feltámadt Jézus megszólított téged az igén keresztül: »Szeretsz-e engem?« Mindent tudó tekintete eszünkbe juttatja a bűneinket. Fejünk lehajlik, mint a Péteré, de szívünkben ott ég a Jézus gyújtotta szikra: a szeretet iránta. Lehetünk bűnösek, de mindezen túl mégis él bennünk a Jézus iránti szeretet. Ha töredékesen, ha gyarlón, ha tökéletlenül, ha el-elesve, de igazi Péterként vonz minket Jézus ellenállhatatlan szeretete. Ez adja meg szolgálatunk erejét és fundamentumát.

(Részletek a Lutheránus VHágszSvetség Európai Kisebbségi Egyházak Konferenciájának megnyitó istentiszteletén, április 33-án a budavári templomban elhangzott igehirdetésből.)

D. Dr. Ottlyk Ernő

AZ OSZTRÁK EVANGÉLIKUSOK ÜJ PÜSPÖKE

Az Osztrák Evangélikus Egyház zsinata Oskar Sakrausky lelkészt, eddigi egyházfőtanácsost választotta meg az osztrák evangélikus egyház új püspökévé. Az új püspök november 1-én lép tisztébe D. G. May eddigi püspök utódaként.

Az új püspök 1914-ben született Linzben. Tanulmányait

Erlangenben végezte és Prágában lett segédlelkész. Négy évi orosz hadifogság után előbb Kärntenben lelkészkedett, majd 1962-ben egyházfőtanácsos lett. Sakrausky püspök az elmúlt évek belső egyházi vitáiban a konzervatív irányzat képviselőjeként tűnt ki.

Az Európai Evangélikus Kisebbségi Egyházak

Konferenciája

A Lutheránus Világszövetség jelentős ülése, amit a közelmúltban Budapesten tartott, a Kisebbségi Egyházak Konferenciája volt.

Festői környezetben, a budai Szabadság hegyen folyt le a közel egyhetes értekezlet, a Vörös Csillag szállóban. Két istentisztelet keretezte a gyűlést. A megnyitót »-lent-“ a Bécsikapu téri templomban tartották, a záróistentisztelet ünnepélyes, demonstratív alkalma pedig a Deák téri templomban folyt le, amelyen André Appel, a LVSZ főtitkára prédikált. Sokak szolgálatából kiemelkedett a Lutheránia nagyszerű énekkara.

A megnyitó istentisztelet igehirdetését D. Dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. Prédikációjából részleteket más helyen közlünk. Az oltári szolgálatot D. Paul Hansen, a LVSZ Kisebbségi Osztályának titkára végezte Harald Kalnins rigai fölelkész és Idemo Poggioli nápolyi lelkész segítségével. Az úrvacsoraosztás szolgálatát R. Fiszkal lengyel, L. Lengyel romániai és A. Burghoorn hollandiai lelkészek végezték. Peskó György orgonaművész orgonáit, s a Lutheránia énekelt Weitler Jenő karnagy vezetésével.

Egy ilyen méretű nemzetközi konferencia ünnepélyes aktusa magában is megrendítő élmény. De ha végignézem a kereken száz résztvevő arcát, a bibliai első pünkösd jut eszembe. Ott így tudósít Lukács: pártusok és médek és elamiták... Itt pedig most így sorolhatom: dánok és németek mindkét részről, franciák és angolok, olaszok és jugoszlá- vok, hollandok és norvégek, osztrákok és lengyelek, romániaiak és svédek, svájciak és csehszlovákiaiak észtek, lettek, litvánok, magyarok és finnek és mind kik lakoznak szerte e világon kisebbségben élő evangélikusok...

A konferencia színhelyén a tárgyalások megnyitása előtt megtisztelő üdvözlések hangzottak el.

Dr. André Appel, a LVSZ főtitkára nyitotta meg az értekezletet és üdvözölte vendégeit és tagjait. Majd D. Káldy Zoltán püspök adta át egyházunk üdvözletét. Többek között a következőket mondotta:

Mi a lutheranizmus nagy családjában családtagként élünk a Világszövetség megalapítása óta és igyekeztünk annak munkájában kezdettől fogva aktivan részt venni. Bizonyos kérdésekben az elmúlt 20 esztendő alatt voltak véleménykülönbségek is közöttünk, de mindig erősebbek voltak azok a szálak, amik összekötöttek, mint azok a kisebb- nagyobb falak, amelyek időnként közénk álltak. Ma boldogan beszélhetünk arról, hogy kapcsolatunk őszinte, bensőséges és gyümölcsöző és azt elsősorban az egyház Urától kapott közös feladatok végzése határozza meg. A Lutheránus Világszövetség nagy munkája közben szívesen osztjuk meg a lutheranizmus nagy családjának tagjaival azokat a kegyelmi ajándékokat, amelyeket Isten a mi időnkben és a mi körülményeink között adott nékünk és szívesen fogadjuk a családtagoktól azokat a kegyelmi ajándékokat, amelyeket Isten nekik az ö körülményeik között adott. Szükségünk van arra, hogy egymás hite Utal

és tegyük hozzá — egymás hitbeli tapasztalata által épüljünk. Közben nem kell és nem szabad egymás uniformizálására törekednünk, mert az uniformizálás mindig megveti Isten gazdagságát, aki 1 Kor 12 szerint gazdagon osztogatja

A mi gyakorlatunkban is bebizonyosodott, hogy nem hivő és hivő ember között több az, ami összeköt, mint ami elválaszt. E humánus politika eredményezte azt, hogy népünk nagyot lépett előre a fel- emelkedés útján, hogy társaDr. André Appel főtitkár megnyitja az ülést. Mellette D. Paul Hansen a Kisebbségi Osztály titkára. Jobbszélen D. Káldy Zoltán, balszélen D. Dr. Ottlyk Ernő püspök

s így helyes, józan hitre vezetni az igehallgatókat. Jobban kell megismernünk a Szentírást, hogy jobban megérthessük annak mondanivalóját. Csak így juthatunk el igazi hitre. S ez a hit nem más mint Jézus követése, aki szolgálatába állít bennünket. Öt követve a felebarátban, az emberek között ismerjük meg igazán Mesterünket és Ur,unkát.

Hermann Binder nagyszebeni teológiai tanár előadásában ezt a témát fűzte tovább, most már szorosan az igehirdetésre alkalmazva. Az írásmagyarázati tudomány segít a Szentírásban a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni. Vagyis abban, hogy megtaláljuk s hirdethessük a mára szóló üzenetet.

Kurt Niederwimmer bécsi teológiai tanár előadásában arra a kérdésre kereste a feleletet: hogyan segíthet a tudományos írásmagyarázat az egyházi tanításban? Hogyan lehetünk e tekintetben is Jézus hűséges tanítványai, őszintén és feltétlen becsületességgel kell feltárnunk az írástanulmányozás közben felbukkanó kérdéseket. Csak így válhat hitünk egyre elmélyülő ismeretté is.

Wolfgang Hessler a Lutheránus Világszövetség sajtóosztályának vezetője színes tájékoztatót adott előadásában a Világszövetség munkájáról és terveiről. Olyan közösséggé szeretne lenni az evangélikus egyházak e szövetsége, amely nem önmagának él, hanem a szeretet szolgálatát végzi világszerte az emberek között. Az ige hirdetésével épp úgy, mint segítő cselekedetekkel az arra rászorulóknak.

Nagy Gyula budapesti professzor előadása a mai keresztyén szociáletika főirányairól szólt. Rámutatott az égető időszerű feladatokra. Küzdelem a békéért és a faji megkülönböztetés ellen, fáradozás a fejlődő országok megsegítéséért, a föld javainak igazságosabb elosztásáért.

Több beszámoló a római katolikus egyház második vatikáni zsinatának kihatásait mérte fel a különböző országokban.

Végül André Appel ismertette a legközelebbi nagygyűlés témáját »Elküldetve a világba« s ennek várható kifejtését.

Az előadásokat élénk eszmecsere követte, csoportokban, munkaközöségekben s az egész konferencia részvételével is.

Gazdag tapasztalatokkal, benyomásokkal térhettek haza a résztvevők, megerősödve és jobban felkészülve, — hogy még jobban szolgáljunk a ránkbízottak között.

ERŐSZAKMENTES MEGOLDÁSOKRÓL MÁR NEM LEHET SZÓ?

kegyelmi ajándékait. A döntő az, hogy a »test tagjai« ne magukat szolgálják, hanem az »egész testet« és annak fejét a Jézus Krisztust.

Az értekezlet megnyitásán jelen volt Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is kíséretében Straub István főosztály- vezető helyettessel és dr. Lip- pényi Ferenc osztályvezetővel. Prantner József igen nagy ro- konszenwel fogadott üdvözlőbeszédéből idézzük az alábbiakat:

Közismert az, hogy kormányunk erőteljesen támogat olyan megmozdulásokat és rendezvényeket, amelyek a népek társadalmi haladását, békéjét és barátságát szolgálják. E célok megvalósítása érdekében hasznosnak Ítéljük, hogy a különböző országokban, különböző társadalmi rendszerekben élő más-más világnézetet valló emberek személyes kapcsolatok létesítésével is eszmecserét folytassanak, hogy jobban megértsék és megbecsüljék egymást.

A népek barátságát ápoló politikánk elismerését látjuk abban, hogy hazánkban egyre több társadalmi, gazdasági, kulturális és egyházi világ- szervezet tart értekezletet. Ez a politika tette lehetővé, hogy az önök konferenciája Budapesten ülésezik.

Itt-tartózkodásuk idején személyesen is meggyőződhetnek arról, hogy a szocialista nemzeti egység keretében milyen eredményeket hozott a marxisták és keresztyének párbeszéde, együttműködése, népünk anyagi és kulturális felemelése, az emberiség haladása, békéje és barátsága érdekében. A mi tapasztalataink is kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy marxisták és keresztyének együttmunkálkodása a különböző világnézetek ellenére lehetséges, szükséges és kölcsönösen hasznos.

A magyarországi egyházak, — köztük a magyar evangélikus egyház is, — együtt munkálkodnak velünk népünk gazdasági, kulturális és erkölcsi felemelkedése érdekében, a népek haladása és a béke megteremtése érdekében.

dalmi viszonyaink humánusak, a dolgozó rétegek közel kerültek egymáshoz, hogy a társadalmi és politikai légkör nálunk nyugodt és bizakodó. Nem hivő és hivő ember egyaránt bízva munkálkodik azon, hogy a gazdasági reform célkitűzései nagyobb mértékben emeljék népünk életszínvonalát. Együtt vagyunk az egyházakkal és hivő emberekkel a béke és a társadalmi haladás segítése ügyében is.

A köszöntések során felszólalt Dr. Bakos Lajos református püspök is, aki az ökumenikus Tanács tagegyházai nevében meleg együttérzéséről és szeretetéről biztosította az értekezletet. Nagy tetszéssel fogadott köszöntésén túl is igen nagy hatással volt a konferenciára nem csupán az a tény, hogy a püspök végig részt vett az üléseken, hanem különösen az, hogy a megnyitó istentiszteleten együtt járult úrvacsorához a mintegy 35 országból összegyűlt evangélikussal. Ugyanígy részt vett az úrvacsoravételben Nagy József, a baptista teológia igazgatója és Palotay Sándor, a Szabadegyházak Szövetségének elnöke.

Miről is volt szó a Lutheránus Világszövetség Európai Kisebbségi Egyházak konferenciáján? Arról, hogy miként lehetne ezeknek az egyházaknak jobban végezni szolgálatukat. Erről szóltak a magvas előadások, elsőrenden Eduard Schweizer zürichi professzoré, aki arról beszélt: hogyan segítheti a tudományos írásmagyarázat az egyAfrikai protestánsok és anglikánok ötnapos tanulmányi konferenciát tartottak Abid- 1 jaban erről a témáról: »Egyház és társadalom«. Az afrikai helyzettel kapcsolatban megállapították a konferencia résztvevői, hogy »az erőszak alkalmazását nem szabad feltétlenül elutasítani«. A rhodéziai és dél-afrikai helyzetre utalva megállapítják: »Ezzel szemben megállapítjuk, hogy az erőszak alkalmazása — vagy az erőszak alkalmazásának a kilátásba helyezése — bizonyos esetekben a már elviselhetetlen helyzet megjavításának a drasztikus eszköze lehet.«