Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-28 / 17. szám

•Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor életét adja a juho­kért. Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket és követnek engem. És én örök életet adok nékik; és so­ha örökké el nem vesznek; és senki ki nem ragadja őket az én kezemből-«. (Jn 10, 11. 21—28) VASÁRNAP. —- »Nálad van az életnek forrása; a te vilá­gosságod által látunk világos­ságot«. (Zsolt 36, 10) Ahogy az életet Isten hozta létre a te­remtéskor, ugyanúgy' hozta lét­re és teremtette meg az életet feltámadásával az Ür Jézus Krisztus is. Halála és feltáma­dása által ö lebt a Világosság és az élet forrása azok számá­ra, akik hisznek Benne és kö­vetik öt A mi életünk sem indulhat el máshonnan, csak Jézus Krisztus kereszthalálá­tól és diadalmas feltámadásá­tól. Így lesz úrrá életünkben is a világosság és így lesz mienk az örök élet HÉTFŐ. — »Amiképpen rá­hoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképpen ho­zom rájuk mindazt a jót, ami­ket én őfelölök mondok«. (Jer 32, 42) Az élet minden terüle­tén kettősség tapasztalható. Van rossz es van jó. Van halál és van élet. Van kísértés, de adva van a szabadulás útja is. Elhatalmasodott a bűn, de Jé­zus Krisztus megtörte a bűn hatalmát. Van bűn ma is, de van bűnbocsánat is. Keressük a jóit, az életet, Jézus Krisz­tust, hogy a bűn helyett a bűnbocsánat ajándéka legyen valóság az életünkben. KEDD. — »Tiszta szívet te­remts bennem, ó Isten, és az erős lelket újítsd meg énben- nem«. (Zsolt 51, 12) Isten nél­kül, a Jézus Krisztusban ka­pott kegyelem nélkül nem él­het a keresztyén ember egy pillanatig sem. Szüntelenül könyörögnünk kell azért, hogy Isten munkálkodjék az éle­tünkben, s napról napra meg­újítson minket igéje és Szent­lelke által. Ha magunkra ma­radnánk, könnyen úrrá lenne rajtunk az elbizakodottság,’ vagy az elbizonytalanodás és kételkedés. Ezért kell mindig kitárnunk a szívünket, hogy meghalljuk Isten útmutatásait, tanácsait, amelyekkel a he­lyes úton akar minket vezetni. SZERDA. — »Csak a hűsé­get és a békességet szeressé­tek«. (Zak 8, 19) Isten mindig megmutatja azt az utat, ame­lyen járnunk kell. Megmutat­ja azt, hogy nem lehetünk kapcsolatban Vele másképpen, csak úgy, hogy a hit, a hűség útját járjuk. Amint Isten tart­ja magát nekünk adott ígére­téhez, ugyanúgy kell nekünk is ragaszkodnunk Hozzá hittel, bizalommal. De világosan megmutatja számunkra azt az utat is, amelyen a másik em­berrel való kapcsolatunkban kell járnunk. És ez az út a bé­kesség útja. Ebben a vonatko­zásban nagy feladatot keld tel­jesítenünk családunk, munka­társaink körén túl népünk kö­zött, s a világban is. Isten gyermeke nem járhat és nem élhet másként, csak a béke embereként. CSÜTÖRTÖK. — »Óh, Uram, vétkeztünk és gonosz­ságot miveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöt­tünk ellened«. (Dán 9, 4—5) A bűn elkövetését vagy a bünte­tés, vagy az őszinte bűnbánat és bűnvallás után a bűnbocsá­nat követi. Isten a mai napon az őszinte bűnbánatra és-bűn­vallásra .akar megtanítani ben­nünket. Nemcsak azt kell el­mondanunk »vétkeztünk«, ha­nem azt is »vétkeztem«, bűnös vagyok. Az a Jézus Krisztus, Aki azért jött el erre a világ­ra, hogy a bűnösöket hívo­gassa megtérésre, minket is megszólít. Ö kész nekünk is megbocsátani, hiszen a mi ér­dekünkben halt meg a ke­resztfán. ö kész arra, hogy a mi életünket is megújítsa. PÉNTEK. — »Én teremtet­tem a földet, az embert és barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmer és az én kinyújtott karommal, és annak adom azt, aki kedves az én szemeim előtt«. (Jer 27, 5) A teremtő, megváltó és megszentelő Isten mindennel bőven ellát minket. Gondos­kodik élelemről, ruházatról, gondoskodik munkáról és egészségről, gondoskodik sze­rető szívekről. De Ö az, Aki gondoskodik a lélek táplálé­káról is igéje és Szentlelke ál­tal. Könyörögjünk Hozzá hit­tel, s Tőle megkapunk min­dent, amire életünkben szük­ségünk van. SZOMBAT. — »Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellensé­geimtől«. (Zsolt 18, 4) Vagy Is­ten szóljon hozzánk igéjével, vagy mi keressük, öt az imád­ság szavával. Soha ne fárad­junk meg az imádkozásban, hanem tanuljunk Megváltónk­tól imádkozni, Aki maga is szüntelenül könyörög éret­tünk. De nemcsak önmagun­kért imádkozzunk, hanem szé­lesítsük ki az imádságainkat a másik emberért, az egész vilá­gért való felelősséghordozás­ban. Járjunk hitben, szeretet- ben és békességben, s így le­szünk Isten drága áron meg­váltott gyermekei, Jézus Krisztus hűséges tanítványai. Harkányi László EGYMÁSÉRT Jakab 5, 16—20 Az igének sok a mondanivalója, de mi ebből a legtöbbet, a legnagyobbat engedjük hangozni, amely mindössze két szóban foglalható össze. AZ EGYIK SZÚ ÍGY HANGZIK: »EGYMÁSÉRT«. Min­den további magyarázat nélkül érezzük, hogy itt a gyülekezet­ről, a lelki testvérekről van szó, akikhez mi is tartozunk és akik életünkhöz kapcsolódnak a szeretet és a felelősség által, de főképpen mindannyiunk Ura, Jézus Krisztus által. Mindig nehéz teher, amikor a közösségről van szó, amely miatt és amelyért fel kell adnunk egyéni életünk számtalan kötöttségét, akaratunkat, elképzeléseinket, kényelmességünket, azaz — bármiképpen is fogalmazzuk — a bűneinket. Közösségben élni csak a halál árán lehet s az ember akkor is lázadozik a halála ellen, ha az mások számára az életet jelenti. Pedig ez a felhí­vás: »egymásért« nem a magunk levertségét, keserűségét, el­nyomását célozza, hanem azt, hogy bekapcsolódjunk a közös­ség rendkívüli, titokzatos vérkeringésébe, amely saját magunk­ban is erősíti az életkedvet, nekünk is juttat olyan áldásokat, örömöket, erőket és eredményeket, amelyeket mi magunk egyedül elérni, megszerezni, átélni soha nem tudunk. A ke­resztyén életnek nincs ,is értelme másképpen, csak együtt, egy­másért, a gyülekezet közösségében. A MÁSIK SZOT KAPCSOLJUK AZ ELSŐHÖZ ES A KETTŐ AKKOR ÍGY HANGZIK: »IMÁDKOZZATOK EGY­MÁSÉRT-. így most már konkrét tartalmat és célt kap az apostol tanítása. A gyülekezet közösségének egyik legerősebb fundamentuma az egymásért való, a közbenjáró imádság. Lát­hatatlan alap, de létezése érezhető a szórványban éppen úgy, mint egy nagy gyülekezetben. Az imádság a gyülekezet életé­ben és szolgálatában a legnagyobb lehetőségek egyike, de — bi­zony ettől félnünk kell! — a legelhanyagoltabb is. Persze ez sok mindennel függ össze, így az igehirdetésssel, a lelkészt lá­togatásokkal, a szeretetszolgálattal, a presbitérium hivatástu­datával és így tovább, mert a gyülekezeti munka eröteljessége teremti meg az imádkozok táborát. Es: az imádkozok tábora teremti meg a gyülekezeti munka erőteljességét és biztonságát. De bármelyik oldalról közelítjük meg ezt a bonyolult kérdést, mindenekelőtt azt kell kérdeznem: mit teszek én másokért, mennyit imádkozom másokért és kikért imádkozom? Ennek a vasárnapnak és igéjének van egy sajátos magyar címe: ~a pásztorolt gyülekezet«. Ez a cím pedig, azaz pontosan az apostoli ige hűséges, önfeláldozó, imádkozó, közösséget épí­tő pásztorok után kiált! Várady Lajos — Hüsvét ntán a 2. vasárna­pon az oltárteritő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Jn 10, 27—29; az igehirdetés alapigéje: Jak 5, 16—20. A délutáni istentiszte­let alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Aprilis 28-án vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallá­sos félóra lesz a Petőfi rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet VÁRADY LAJOS budai esperes. — FASOR. A gyülekezet böjti szeretetvendégségén D. Dr. Vető Lajos ny. püspök tar­tott előadást az öregek lélek- tanáróL — MAGYARBÓLY. Foltin Bruno sopronbán falvi lelkész csendes-napokat tartott a gyü­lekezetben. — PESTÚJHELY. Április 7- én gyülekezeti estet tartottak a templomban, amelynek ige­hirdetői szolgálatát Szita Ist­ván végezte. — SZÉKESFEHÉRVÁR. DL Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke április 28-án meglátogatja a gyülekezetét és igehirdetéssel szolgál. — KISKAMOND. A leány­gyülekezet új imaházában a a hívek és a Gyülekezeti Se­gély adományából új templom­padokat szereztek be, amelye­ket a húsvéti istentiszteleten Sárkány András, a gyülekezet lelkésze hálaadó imádsággal adott át rendeltetésének. KÖZÖS FELADATOK — TOKAJ. Pásztor Pál es­peres, a Borsod—Hevesi Egy­házmegye esperese április 28- án meglátogatja a gyülekeze­tét, ahol szolgálatokat végez. Ezen a napon igét hirdet Ti- szalökön, Tarcalon és Szeren­csen is. SCHEDIUS LAJOS másfél századdal ezelőtt a pesti evan­gélikus iskolák felügyelője volt. A XIX. század első évti­zedében latinnyelvű tervezetet készített a hazai evangélikus iskolák részére. Róla emléke­zik a „Köznevelés” ezévi 6. száma, bőven idézve a terve­zetből. Schedius fél századnál hosszabb ideig volt a pesti egyetem esztétikai professzora, aki pedagógiát is adott elő és Pestalozzi módszerének híve volt. Most van születésének kétszáz éves fordulója. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Halasy End­re komádi lelkészéknek már­cius 28-án harmadik gyerme­kük született, neve: László, Csaba. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Ja­kus Péter és Papp Katalin húsvét másodnapján a tahi templomban tartották esküvő­jüket. Az esketési szertartást a vőlegény édesapja, Jakus Imre tabi lelkész végezte. — HALÁLOZÁS, özv. Haer- ter Adámné, sz. Jeszenszky Er­zsébet, a volt mezőberényi lel­kész leánya, a volt egyházme­gyei felügyelő özvegye, a ceg­lédi gyülekezet hűséges tagja, életének 80. évében Cegléden csendesen elhunyt. A ceglédi öregtemetőben temették el a gyülekezet nagy részvéte mel­lett. »Aki hisz a Fiúban, örök élete van«. — özv. Sárkány Pálné 83 esztendős korában hirtelen el­hunyt. Kertai otthonában Má- tis István ajkai lelkész, a kecs­keméti sírnál pedig Görög Ti­bor esperes végezte a vigaszta­lás szolgálatát. Az elhunytban Sárkány András kertai lelkész édesanyját gyászolja. »A szere­tet erősebb, mint a halál.« — özv. dr. Bezsilla Nándor- né, sz. Gergelyi Paula életének 94-ik évében március 19-én csendesen elhunyt. Temetése március 26-án volt a Rákospa­lotai temetőben. »Örökkéva­ló szeretettel szerettelek té­ged, azért terjesztem rád az én irgalmasságomat« A békén nem szabad pusztán azt értenünk, hogy nincs há­ború. A béke azt jelenti, hogy egy új nemzetközi rend érde­kében pozitívan átszervezzük a világot és abban emberhez méltó életet biztosítunk min­denkinek. Alfrink utrechti bíboros je­lentette ki ezt abban az elő­adásban, amelyet nemrég tar­tott Düsseldorfban ezen a cí­men: »A keresztyének közös feladatai a békéért«. Kifejezet­ten hangsúlyozta a bíboros azt is, hogy a keresztyéneknek együtt kell működniük ezen a téren a másvallásúakkal is. Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. április 28-án Deák tér de. 9. (úrv) Solymár Gábor teol„ de. 11. (úrv) Hafen - scher Károly, du. 6. Hafenscher Károly, Fasor de. fél 10. Bízik László, de. 11. Pátkay Robert, du. 6. Zenés áhítat. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sán­dor, du. 5. Szeretetvendégség. Kő­bánya de. 10. sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zug­ló de. 11. (úrv). Rákosfalve de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. ÜJpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. vlrágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. 11. Matuz László, du. S szeretetvendégség. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalo­ta MAV-telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. A fasori evangélikus templomban április 28-án, vasárnap este 6 órakor az istentisztelet keretében zenés Áhítat lesz, amelyen egy éve elhunyt orgonaművészéről, Peskó Zoltánról emlékezik meg a gyülekezet. Előadásra kerülnek Buxtehude, Bach, Franck, David művek, valamint nálunk először Taneli Kuusisto finn zeneszerző »Ramus virens olivarum« himnuszfantáziája. Igét hirdet: D. KOREN EMIL Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Csákó Gyula, de. II. (úrv) Erik Solling, du. 6. Madocs-ai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. ÓBUDA de. 10. J. Dubiny—R. Ja­nik. XII Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezes-sy Zoltán, de. 11. (úrv) Bruk- wid francia leik., du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv) Bencze Inure. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert, Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalja Pusztavári Attila építész Bu­dapest,, vili. Lujza út 36. Telefon: 338—255. — HARMÖNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel Po- korny Pál Bp. IV. Üjpest, Honiját u. 120. Telefon: 493—017. — KOLOZSVÁRRÓL áttelepül fiatal diplomás nő különbejá-ratú komfortos albérletet keres azon- nalra, esetleg előzetes megegye­zéssel szeptembertől. Telefon: 9—5- Ig: 223—848. — KERESEK szoba-konyhás la­kást megegyezéssel. Cím a kiadó­ban. — ORGONA 5 regiszteres, pedá- los eladó. Orgona és harmonium javítást vállalok Farkas Károly * Nyíregyháza, Róka u. 3. — LELKIPÁSZTOR évfolyamo­kat és egyes számokat is megvé­telbe keres dunántúli lelkész. Cím a kiadóban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vin.t Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1016 100 éves az Atuenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató HÁIÜOM GCiVi IÜ.ŐZ: Egy téesz elnök mondta el az alábbi tör­ténetet. Csütörtökön este vezetőségi gyűlést tartot­tunk. Először a másnapi facédula húzást tár­gyaltuk. Mondom a vezetőségnek, hogy Botos Pista bácsi kérte a nyugdíjazását. Betegségére hi­vatkozott. Kérését a vezetőség megértette. De Pista bácsi nagyon szeretett volna ebben az évben még fát kapni. Ez már kényesebb kér­dés volt. Nem volt erdőjoga. A múlt évben is kevés munkaegysége volt. az idén meg semmi a betegsége miatt. Sokat töprengtem, mit lehet­ne csinálni. Pista bácsi is mondogatott ilyene­ket: »Aki annyi fát kitermelt a szövetkezet­nek éppen az ne kapna?- Az utóbbi években valóban ő irányította a fakivágást és a behor- dást is. Ügyesen, jól csinálta. Arra gondoltam, hogy nyugdíjazása alkalmából, a sokévi jó munkája jutalmául adunk neki egy vontató ágat. Bíztam benne, hogy a vezetőség javasla­tomat elfogadja. El is fogadták. Egyszerre beszéltek. — Adjunk neki... megérdemli... Derék ember... Nekünk is jut még... ilyeneket hallottam. Ahogy végignéztem a vezetőségi tagokon, csodálkozva láttam, hogy Kozák Józsi hallgat. Némán ül a pad végén. Nem tudtam, mire véljem a hallgatását. Mi nem tetszik neki? — tűnődtem magamban. Elhatároztam, hogy szavazunk a javasla­tomra, Valójában Józsit akartam színvallásra kényszeríteni. Vajon felemeli-e a kezét? A többiek már mind feltartották. Odanéz tern, a pad végére. Józsi karja lassan, tétován emelkedett, s félúton megállt. Már nem a csizmáját nézte. Felém fordult. Nagy dióbarna szemében za­vart bizonytalanság látszott. Amikor szemünk találkozott, úgy éreztem, hogy szeme segítsé­get, bátorítást vár tőlem. Mintha emberfeletti erő kellene ahhoz, hogy kezét felemelje. Ebben a pillanatban mindent megértettem. Mert felvillant bennem egy másik, régi talál­kozásunk. Hatéves lehettem. Tikkasztó augusztusi dél­előtt volt. Apám tarlót bántott, én meg a Kö­vecses úton játszottam. Akkor még megvolt a lóvasút. Korhadt talpfájából sínszöget akar­tam kivenni. Azt kocogtattam egy kaviccsal. Egyszeresük beszédet hallottam az út másik oldaláról, a mély árokból. Odasomfordáltam. A három csősz húzódott meg Kovácsék nagy fűzfája alatt. Puskájukat a karjukra akasztot­ták, s cigarettáztak. Botos Pista bácsit megismertem. Kereszt- apáméknál sokszor találkoztam már vele. A faluban csak így emlegették: a Botos Isti. Ö is megismert. — Mi van gyerek? Apád mit csinál? — Tarlót szánt. — Nincs meleged? — Dehogy nincs. — Eredj, fürödj meg a Kisvágba’! — Messze van. — Akkor gyere, sütünk búzát. Nem tudtam komolyan mondja-e vagy tré­fál. Nagyon szerettem tüzelni, s nagyon élvez­tem a sült tejeskukoricát. Szinte éreztem ak­kor is a roppanását, édes-meleg, kormos izét. — No gyere! Tüzet rakunk, sütünk. Elindult az árokban. Mentem utána. Ott álltunk meg, ahol az erdei út átszeli a Kövecses utat. — Bújj el oda — mutatott egy kökénybo­kor mögé. Ö meg egy vastagtörzsű jegenye mellé húzódott. Nem értettem, hogy lesz ebből sült kukori­ca. Csöndben vártunk. A bokor túlsó oldaláról halk fojtott beszédet hallottam. Óvatosan ki­lestem az ágak között. Három fiú igyekezett az úton, hátukon rő- zsekévék. Görnyedten, nehezen cipelték. El­mentek mellettünk, befordultak a páskomi út­ra. Ekkor Botos Pista bácsi nagyot kiáltott: — Álljatok meg! Megálltak, egmásra néztek. Pista bácsi ki­lépett a fa mögül. — Hozzátok ide azt a fát! Azok tanácstalanul álltak, a legidősebb sú­gott valamit a másik kettőnek. — Mit pusmogtok’ Nem hallottátok, hogy mit mondtam? Kényszeredetten visszafordultak. — Gyerünk! Gyerünk! Egy kicsit szaporáb­ban ám! Visszamentünk a nagy fűzfához. — Dobjátok le! Óvatosan letették. — Nem tudjátok, hogy tilos a faszedés? — De tudjuk. — Akkor miért viszitek? — Ebédet főzni. — Hát csak hagyjátok itt! Ti meg élmehet­tek haza. — Mit akarnak vele? — kérdezte halkan a legidősebb fiú. — Mi közöd hozzá? — förmedt rá a másik csősz. Majd gúnyosan, nevetve hozzátette — amit ti akartatok, eltüzeljük ...ha éppen tud­ni akarod. — Van maguknak szívük? — Hát van! és te meg ne pofázz! De mintha maga is meghökkent volna a goromba szótól, nyersen, de halkabban igy folytatta — a kötelet, meg a fejszét elviheti­tek. Újra fenyegető lett a hangja — ha még egyszer elkapunk benneteket, azt is eltüzeljük. A fiúk leoldozták a kötelet, kézbevették a baltát és vártak. — Mire vártok még? — rivallt rájuk a har­madik. De ők csak álltak mozdulatlanul, az egy ha­lomba döntött rőzséjükhöz szegezett tekintet­tel. Botos Pista bácsi pedig tépett egy marék száraz gazt. egyet kattintott az öngyújtóján és már ropogott is a tűz. Vörös, mohó lángnyelvek ugrottak ágről- ágra, s lobogó fényük kísértetiessé táncolta a három fiú sápadt arcát. Szomorú, sötét tekiiv- tettel nézték a tüzet. Nem ismertem őket. Csak annyit tudtam ró­luk, hogy valahol a laposon laknak, ahol igen szegény családok húzódtak egymás közelébe. Nem kívántam már a kukoricasütést. A szán­táson keresztül elindultam édesapámhoz. Amikor a legnagyobb fiú mellett elmentem láttam, hogy nagy dióbarna szeme van. Vértessy Rudolf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents