Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-28 / 17. szám

LELKÉSZBEIKTATÁS KISAPOSTAGON A Duna jobb partján, Duna­újváros közvetlen szomszédsá­gában van egy kis evangélikus gyülekezet: Kisapostag. A gyülekezet tagjainak nagyobb része a Duna másik partján fekvő Apostagról települt ide. A régi gyülekezethez való tar­tozásukat olyan erősen érzik, hogy bár területileg a Tolna— Baranyai egyházmegyéhez tar­toznának, mégis a Bács-Kis- kún Egyházmegye keretén be­lül élnek. Lélekszámúk meg­közelíti a 300-at. Néhány év­vel ezelőtt lelkészüket Komoly Sámuelt megválasztotta pap­jának a makói gyülekezet. Az utód dr. Szikszay Zoltán lel­kész lett, aki az elmúlt őszön Nyíregyháza filiájába, Kál- mánházára ment. Felvetődött a lelkészváltozások után, hogy nem kellene-e Kisapostagot »társgyülekezetként-« akár Apostaghoz, akár Dunaföld- várhoz csatolni. A kis gyüle­kezet azt kérte az egyházke­rület püspökétől, hogy rendes lelkészi állást tarthasson fel továbbra is és lelkészt választ­hasson. A püspök álláspontja az volt, hogy amennyiben a gyülekezet hajlandó lelkészé­nek olyan díjlevelet biztosíta­ni, amely megfelel a kisebb gyülekezetek díjlevelének, az állás betöltésére engedélyt ad. A gyülekezet ezt örömmel biz­tosította. A megindult lelkészválasz­tás során a gyülekezet teljes egyhangúsággal Éltes Gyula volt soltvadkerti segédlelkészt választotta meg lelkészének. A gyülekezet arra is vállalkozott, hogy nagy áldozatok árán rendbehozatja a lelkészlakást. Rövid időn belül erre a célra 30 000 Ft-ot gyűjtöttek össze. A Lutheránus Világszövetség­től is kaptak segélyt. így meg­Kettős tényben tunaoKUK bibliánk egyik fontos szava, a megtérés. Az egyik fényt az Ótesta- mentum vetíti rá a szóra. Itt a megtérés elsősorban bűnbá­nat Egyrészt a bűnbánó igye­kezet külső megjelenése, más­részt a szív töredelmes meg­alázkodása Isten előtt. Ami az ótestamentumi meg­térés megjelenési formáit ille­ti, ezek igen sokfélék. Lehet­tek egyéniek és közösségiek is. Ilyenek: böjt, imádkozás, sírás, ruha megszaggatása, gyászru­hába, zsákruhába öltözés, haj és szakáll tépése, földre boru­lás, hamuba ülés vagy hamu szórása a fejre. Akháb, samáriai király pél­dául, miután álnok módon, gyilkossággal megszerezte szomszédja, Nábót szőlőjét és Illés feddő, beszédére tettét megbánta, megtérését ilyen formákban fejezte ki (1 Kir 21, 27). így tett Dávid is élete nagy bűne után (2 Sám 12. 6) Ilyen megtérő-bűnbánó gya­korlatot a bűnös nemcsak a maga »-nevében-« végezhetett, hanem másokkal közösséget vállalva, szinte mások »he­lyett« is megtérhetett a sajáto­san ótestamentumi gondolko­zás szerint (Jós 7, 6. Esdr 9, 3. 5. 6.). A hangsúly az ilyen megtérésen néha azon van, hogy elfordítsa Isten bűnt bün­tető ítéletét (Neh 1, 4). Másutt a megtérő bűnbánatot nem annyira a múltban elkövetett bűnök indokolják, mint inkább az a reménység, hogy a megté­rés s főleg annak előírt külső formái elvégzésének viszonzá­sául Isten feltárja szándékát, jövendőre vonatkozó terveit (Dán 9, 3) Az Ótestamentum az egyén bűnét és megtérését általában nem elszigetelten látja, hanem másokéval összefüggésben. Tu­dunk bűnbánati napokról és azok szertartásairól (1 Sám 7, 6. Ezs 63. 7—64, 11). Sőt, az ótes­tamentumi ember azt is tudta, hogy a bűnökért való felelős­ség nemzedékeken is átnyúlik és a fiák atyáik bűneiért is fe­lelnek s tartanak bűnbánatot (Neh 9). A bűnbánó megtérés azon­ban gyakran csupán külsősé­gekben állt, megkövült és élet­telenné üresedett liturgikus­kultikus formákban. Ezen gya­koroltak szigorú ítéletet a pró­felelő lakást tudnak majd biz­tosítani megválasztott lelké­szüknek. A lelkész-beiktatás szolgála­tát az esperes és a gyülekezet kérésére D. Káldy Zoltán püs­pök látta el április 7-én, vi­rágvasárnapján. A szolgálatot Görög Tibor esperes és ifj. Kendeh György s. lelkész kísé­retében végezte. A szép ün­nepségre nemcsak a kisapos- tagi gyülekezet jött el, hanem sokan jöttek a szomszédos Apostagról, Soltvadkertröl és Dunaföldvárról is. D. Káldy Zoltán püspök Jn 10, 14—15 alapján hirdette az igét Hangsúlyozta, hogy Jé­zus a Jó Pásztor nemcsak a gyülekezet hanem a »pászto­rok Pásztora« is. A Jó Pásztor »ismeri« az ő gyülekezetét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy mindent tud róluk, hanem azt is, hogy közösséget vállal a gyülekezettel és annak pászto­rával. A mai pásztorok csak úgy tudják szolgálatukat be­tölteni, ha ők is ismerik a gyülekezet tagjainak gondol­kodását. vágyait, kísértéseit, problémait éspedig nemcsak az ún. »lelki problémáit«, ha­nem az élet minden összefüg­gését, ami gyülekezeti tagjai­kat érinti. Ha ezt nem'teszik a mai pásztorok, akkor miért pásztorok? A gyülekezet, tag­jainak pedig ismerniük kell Urukat, Jézus Krisztust és az Ö útján kell járniuk. Ha ezt nem teszik, széthullanak, mint az oldott kéve. Éltes Gyula lelkész Fii 2, 1—4 alapján prédikált. El­mondotta, hogy szeretne kö­zösségben maradni a gyüleke­zettel és szeretné az igét úgy hirdetni, hogy a gyülekezet tagjai újra és újra közösségbe kerüljenek Jézus Krisztussal, letaK. tsoKszor es Datran el­mondták azt, hogy a megtérés csak akkor lehet igaz, ha egyé­ni és közösségi életúj ulással jár együtt. Az igazi megtérés nem hamuban ülés és siralom, hanem az elnyomottak szaba­don bocsátása... az éhezőkről való gondoskodás... vagyis: társadalmi cselekedet (Ezs 58). Isten felé pedig bizalom és szövetségi hűség (Hős 6, 6. 14, 5). Elfordulás a bűntől és az igazság keresése (Jer 22, 3, 26,3. 36, 3). Más, nagyobb fényben tün­dököl a megtérés szava az Űj- testamentumban. A két szövet­ség határán álló Keresztelő Já­nos egész igehirdetésének kez­dete is, tartalma is a megtérés (Mt 3, 2. Lk 3, 3). Ugyanezzel az igénnyel kezdi rtiaga Jézus is Máté és Márk evangéliuma szerint igehirdető szolgálatát. (Mt 4,17. Mk 1,15). Az első há­rom evangélium számtalan közvetlen és közvetett utalása ad hírt arról, hogy Jézus Krisz­tus egész szolgálatát átfogj á a megtérés igényének bejelenté­se. Az a megtérés azonban, amelyről az Üj testamentum­ban olvasunk, el is tér az ótes- tamentumitól. Jelenti az ember teljes, az értelmét nyomatéko­san is igénybe vevő elfordulá­sát a bűntől. Nem sajátos kul­tikus cselekedetek kísérik, ha­nem az egész életet átfogja. S nem az ember a kezdeménye­ző, hanem mindig Isten. János evangéliumában a megtérés tartalmilag ugyanazt jelenti, mint az első háromban, helyette azonban, mint szót, az újonnanszületést használja a negyedik evangélista. Bibliai ábécénkben aligha tévedünk, ha a térjetek meg és a szükség nektek újonnan születnetek igéit a legszorosabb egységben látjuk egymással. S Pál apos­tol sem tartja kevéssé lénye­gesnek a megtérést azért, mert leveleiben csak hatszor csillan fel az evangélium fénye a megtérés szaván. Aki végigol­vassa például a római lévél hatodik fejezetét, belátja, hogy ott is, más szavakkal kifejezve bár, a megtérésről van szó. Valóban csillámló szó bib­liánkban a megtérés. Isten sze- retetének a fénye ragyog rajta. Reformátorunk pedig arra fi­gyelmeztetett, hogy Isten azt akarja, hogy a keresztyén em­ber egész élete megtérés le­gyen. Schreiner Vilmos s ugyanakkor a gyülekezet tag­jait eligazítsa a mai Kérések­ben is. A gyülekezeti közgyűlésen a Bács-Kiskún Egyházmegye ne­vében Görög Tibor kecskemé­ti esperes üdvözölte a beikta­tott lelkészt. A dunaföldvári gyülekezet köszöntését Mihátsi Lajos lelkész hozta el. Font Egyházunk rendelkezései szerint évente több olyan of­fertorium van, amit hosszú évek óta beidegzett szokás sze­rint bizonyos megnevezett köz­egyházi célra adnak gyüleke­zeteink, s ezzel is kifejezésre juttatják az egyház egészének összetartozó, egybefüggő orga­nizmusát. Az elmúlt vasárna­pon gyülekezeteink sokkal na­gyobb összefüggésben állattak az istentiszteletek perselyado­mányaival. a keresztyén sze­retet ezúttal világméretre tá­gult A magyarországi összes protestáns felekezettel együtt és összhangban a vietnami nép állott szeretetünk gyújtópont­jában. Néhány kedves előzetes meg­nyilatkozás jutott el szerkesz­tőségünkbe. Ezek mind annak a jelei, hogy híveink szívük szerint mozdultak meg a ke­resztyén szeretetnek erre a messze nyúló szolgálatára. Amikor az offertórium cél­ját húsvét vasárnapján meg­hirdették templomainkban, je­lezvén, hogy egy hét múlva közös áldozatot hozunk az of- fertóriumok által a szenvedő vietnami nép megsegítésére, máris megmozdultak a szívek. Több gyülekezetünkben már húsvétkor jöttek a sekrestyébe hívek s az a néhány névtelen adomány, amit akkor átadtak, máris több volt, mint egy át­lag vasárnapi offertórium. A legtöbbjük így kezdte: »Tiszte­lendő úr, én jövő vasárnap nem tudok templomba jönni, de nem szeretnék kimaradni ebből az ügyből, tessék eltenni a hozzájárulásomat jövő vasár­napra«. Megkérdeztük a híveket né­hány gyülekezetben istentisz­telet után, hogy mit szólnak ehhez a rendkívüli offertó­A fenti címen előadást tar­tott Lausanne-ban Marc Boegner párizsi lelkész, a Franciaországi Protestáns Egy­házszövetség tiszteletbeli el­nöke március 10-én. Bár van­nak bizonyos közeledési jelek — fejtette ki az előadó —, végső következtetése szeriht azonban a katolikus egyház katolikus marad, vagyis a dogmáihoz hű egyház, amely János gondnok a soltvadker- tiek, Hroncsik Imre felügyelő a dunaegyháziak jókívánságait tolmácsolta. A kisapostagi gyülekezet áldáskívánását Tóth Imre gondnok juttatta kifejezésre. A püspököt pedig Szurma Jenő gyülekezeti fel­ügyelő és Fiilöp Ilonka üdvö­zölte. riumhoz. A vélemények sa­játosan két megnyilatkozás kö­ré csoportosultak. Mindkettő mutatja a szív szerinti gondot és őszinte áldozatot. De azt a belső igényt is, hogy egyhá­zunk népe a maga keresztyén magatartásának bizonyságául akarja kifejezni együttérzését ezzel az üggyel. — Mi már adakoztunk az üzemben is, ahol magam is je­lentősebb összeggel járultam hozzá — mondotta az egyik pestkörnyéki gyülekezet pres­bitere. De itt is adok, meri szükségesnek tartom, hogy ne csak egyházi sajtónk véleked­jék a vietnami nép megsegíté­séről, hanem maguk a gyüle­kezetek tevőlegesen és áldoza­tosan demonstrálják, hogy hol állnak ebben az ügyben. Ezek az offertóriumok véleményem szerint nem egyszerűen összeg­szerű segítések, hanem az egy­ház népének bizonyságtétele. Ebben is kifejeződik, hogy benne élünk társadalmunkban s minden jó ügyben ki akarjuk fejezni együvé tartozásunkat. — Hiányolom a keresztyén leleményességet ebben az ügy­ben — mondotta érdekes ok­fejtéssel az egyik budai gyüle­kezetben húsvétkor valaki. Ha még pontosabban meghatároz­ták volna az adakozás célját, bizonnyal még inkább meg» mozdultak volna' híveink. Ar­ra gondolok, hogy ha például megnevezték volna azt a viet­nami kórházat, iskolát, intéz­ményt, vagy ügyet, amire köz­vetlenül küldjük szeretetado- mányunkat, még több lett vol­na az offertórium. Mindenesetre ezzel az offer- tóriummal kétségtelenül bi­zonyságot tettünk. Szó és cse­lekedet, bizonyságtétel és ki­nyúló kéz összhangja volt ez az offertórium. azonban igyekszik visszatalál­ni az első évszázadok keresz- tyénségének a hagyományai­hoz. Hasonlóképpen azt kell mondanunk, hogy a protes­táns egyházak protestánsaik maradnak, vagyis olyan egy­házak, amelyek az igét tekin­tik egyetlen zsinórmértékük­nek és kiállnak az egyetemes papság elve mellett. Szívből jövő adakozás CSOMAGBONTÁS Csomagot kapott az apám egyszer régen, futottam hát hozzá örömhírrel készen, de amikor beléptem, még nem szóltam neki, csak mikor ott voltam, akkor kezdtem neki a csomagbontásnak. És nyújtottam: nézze, milyen szép csomagot küldött a testvére! Cipőjét lehúztam s feladtam az újat, mint gyermeknél szokás, figyeltem az ujjat, aztán a pulóvert gomboltam rajt össze, a házikabátot hagytam, hogy ő kösse, és mikor végül már üres volt a kezem, Istenem, örül-e ezen járt az eszem. És kérdem már tőle: örül neki, drága? — Az ember hetvennel nem a földet járja — válaszolja csendben s a messzeségbe néz, ahová követni könnyű s mégis nehéz. Én állok tétován, nem tudok felelni, néha de nagyon, de nagyon kell szeretni, hogy megértsük, egymást. És szemem behunyva, azt kérem a sorstól, gyermek legyek újra... Az leszek. Harangunk éppen delet kongat jó apám érkezik, csomagot szorongat, már ölében ülök, kezében a lábam, kis lakkcipőt húz rá — évek óta vágytam — aztán ruhácskát ad vékony alakomra, vékony fémkarkötőt a vékony karomra, örülök-e? — kérdi, de hívják, kell menni s szóval azóta sem tudtam még felelni. De amikor este bejött a szobába, cipőstül, ruhástul aludtam az ágyba* Csak nézett boldogan, nem várt feleletet, Apám volt, megértett, mert nagyon szeretett. ... Kinyitom a szemem és szemben az ágyon, édesapám fekszik, elfogta az álom. Üj cipő a lábán, házikabát rajta, gyermeki mosolytól fiatal az arca. Órül-e, nem kérdem. Betakarom halkan, mennyire szerettem, eldaloltam dalban. Gyarmathy Irén PROTESTÁNS LESZ-E A KATOLIKUS EGYHÁZ — KATOLIKUS LESZ-E A PROTESTÁNS EGYHÁZ? Magas esxményekjóxan követelmények Ha az országgyűlés legutolsó ülését figyelemmel kísértük, észlelhettük, hogy a háttérben nálunk ott rejlenek a társadal­mi együttélés legmagasabb eszményei. Ahhoz, hogy a család, a munkaközösség, a nép, a nemzet, az emberiség békében tudjon élni, az szükséges, hogy olyan magas eszmények hassák át, mint amilyen vallási tekintetben az önzetlenség (Lk 9, 23), vi­lági téren pedig a közösségi-szocialista erkölcs. Már a mózesi törvények megkövetelték, hogy az ember tisztelje a szüleit, ne lopjon, hanem munkálkodjon, ne öljön, ne hazudjon, ne kívánja meg s ne tulajdonítsa el azt, ami a másé. Jézus Krisztus pedig mindezt nemcsak érvényesnek je­lentette ki, hanem ilyenformán emelte abszolút isteni magas­ságba: hallottátok, hogy megmondták a régieknek: ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik embertársára, megérdemli, hogy bíró­ság elé idézzék. (Mt 5, 21—22). Ilyen eszményi magasságban le­beg az a parancsolat is, hogy szeressük embertársunkat, mint önmagunkat (Mt 19, 19). Ez az erkölcsiség a múltban többnyire eszmény maradt. Kis közösségek, mint eleinte a legelső keresztyének, vagy a holt-tengeri tekercsekről ismert kumráni vallási csoportosulás, azután egyes szerzetes-rendek próbálkoztak inkább kevesebb, mint több sikerrel ezeknek az eszményeknek a megvalósításá­val. — A protestáns keresztyénség ismeri a kísértést, amely képmutatásra, farizeuskodásra vezeti éppen a legkomolyabb hívőket. Eljutott-e rohamos fejlődése során az emberiség oda, hogy a siker és jó eredmények reményében láthat neki a legmaga­sabb erkölcsi eszmények mag-valósításának? Ez juthatott az eszünkbe, amikor hallgattuk, vagy olvastuk Dr. KOROM MI­HÁLY igazságügyminiszter országgyűlési beszédének azt a ki­jelentését, hogy: »Csakis a szocialista rendszer tudja felszá­molni a jogsértések társadalmi gyökereit«. A miniszter azon­ban hozzáfűzte, hogy »ez hosszú folyamat«, mivel »az emberek tudata általában lassabban fejlődik, mint a gazdasági, termelé­si viszonyok«. Ezután összegezte azokat a szabálysértéseket, amelyekért hazánkban évenként felelősségre vonják a tettese­ket. A felelős állami tényezők tehát nagyon szükségesnek tart­ják, hogy egész társadalmunk szálljon síkra a szabálysértések megelőzése, a jó társadalmi-emberi együttélés erkölcsi színvo­nalának emeléséért. Az új szabálysértési törvény nem kerget ábrándokat. Jó­zan helyzet- és emberismeret alapján, világosan és áttekinthe­tően, közérthető nyelven, sorolja fel nemcsak a lehetséges sza­bálysértések (»kihágások«) formáit, nem is csak azt, hogy azo­kért milyen büntetések járnak, hanem azt is lehetővé teszi, hogy kezdve a községi tanácsokon már helyben, a faluban is intézkedni lehessen a szabálysértések elkerülése s a tettesek nevelő megbüntetése céljából. Mi is örömmel üdvözöljük az országgyűlésnek ezt a jelen­tős törvényalkotását. Népünk józan egészével azon leszünk, hogy ennek az új törvénynek a segítségével is javuljanak a közerkölcsök, hogy a törvényes szabályokat betartsuk és be­tartassuk. Örülnénk, ha az új törvény hatásaként a közerköl­csök lényeges javulása hirdetné: nemcsak technikai és tudo­mányos téren halad előre népünk, hanem abban is, hogy min­den előző nemzedéknél nagyobb békében, nyugalomban, biz­tonságban és emberségben tud élni, együttélni és építőén mun­kálkodni. Ennek a nagy célnak az elérése érdekében is küzdeni, fá­radozni kell, éppen úgy mint a békéért. Ez is hozzátartozik a békeharchoz — mondotta valaki az új törvénnyel kapcsolatban. Lelkészeknek, egyháztagoknak, vallásos hívőknek alig lehet szebb hazafias feladatuk, mint az új szabálysértési törvény szellemében küzdeni népünk erkölcsi tisztulásáért. Ehhet nyújtson sok-sok lelki erőt szent hitünk az élet és a feltáma­dás örömhírében. Dr. Vető Lajos Gondolatok önkri tikútlan embereknek házasságot kötni kettős ön« gyálko6ágigal felér. • Mi neked az ige: ablak a szomszéd portájára, vagy tü­kör? • Becsületesnek lenni: ez az a mesterség, amelyet naponta elöl­ről kell kezdeni, de eíég egyszer abbahagyni. • A gyávaság ürügyekben so­sem szűkölködik. • Aki nagyon félti a tekinté­lyét, annak általában nincs mit féltenie. * A lustaságot sokszor igy hívják: »Én ehhez nem értek«. Aki fiatal korában nem ta­nul meg rendesen akarni, az éhen vág neki a leghosszabb földi útnak. Oroszlán tetemén örömest játszik a majom, • A felületesség olyan, mint a ko­rom. Könnyű, de azért piszkok • Aki az ellentmondást harag nélkül elviseli, az már nem lehet durva lelkű ember. • A hálátlanság rosszabb a vakságnál, mert nemcsak, hogy nem látja azt, ami már megvan, de folyton azt látja, ami még nincs meg. a A semmittevést stílszerűen egé­szíti ki a mások munkájának cse- pűlése. • Nem az a szabadság, ha azt tehetem, amit akarok, hanem ha azt teszem, amit tennem helyes. B. M. D. WILM ELNÖK VIETNAMRÓL A westfaliai evangélikus egyház elnöke, D. Ernst Wilm (Bielefeld), egy újságinterjú­ban többek között ezt mondja a vietnami háborúról: „Az amerikaiak, akik ... békét és szabadságot akartak teremteni Dél-Vietnamban, ma csak pusztulást, háborút, borzalmát és halált tudnak ott teremte­ni.” „Amerika nem tudja töb­bé betartani ígéreteit... Ma egészen más a helyzet, mint kezdetben volt, és ■ a mainál ezerszer rosszabb és szörnyű­ségesebb lehet. Ebben a hely­zetben meg keli. találni a mód­ját, hogy kikerüljünk a zsák­utcából. Ez pedig csak az azon­nali tárgyalások útja lehet.” Wilm elnök keményen bírál­ja a nyugatnémet kormánynak a magatartását a vietnami há­ború kérdésében. Szemére veti a bonni kormánynak, hogy az atomsorompó-egyezmény kér­désében makacsul ellene sze­gül az amerikai álláspontnak, a vietnami háború kérdésében pedig azonosítja magát a viet­nami agresszióval. GUATEMALA protestáns egyházaink tagiét- emelkedés, húsz év múlva a száma az utóbbi években erő- harmadfél milliós dél-amerikai sen megnövekedett. Ha to- állam lakosságának a fele vábbra is ilyen mértékű az protestáns lesz. Bibliai ábécé: MEGTÉRÉS

Next

/
Thumbnails
Contents