Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-28 / 17. szám
Excentrikus kereszt Elbontották egyik falusi templomunk oltár-szószékét. Nem volt kár érte. Nem azért mert az egybeépített oltár és szószék helytelen megoldás, liturgia szempontjából rossz. A IS. században, sőt előbb számtalan szép oltárral egybeépített szószék készült. Figyelemre méltó kísértetnek kell tartanunk az evangélikus templom belső terének kialakítására Ma már mis irányba tart a kísérletezés. Az oltár-szószék minden esetre olyan gyülekezetekben alakult ki, ahol az igehirdetés és az úrvacsorával élés központi helyet foglalt el a gyülekezet életében. Az említett oltárral egybeépített szószéket azért volt érdemes szétbontani, mert kései, szegényes kivitelű utánzat volt csupán. Elbontották tehát. Egymástól szétválasztották az oltárt és a szószéket. Hagyományos megoldást hoztak. A szószéket a templom bal oldali falához építették. Most jóval alacsonyabb, mint régen az oltár felett álló, kalitkaszerű szószék. Az oltár a templomtengely közepébe került. A bejárattal szemközti falhoz illeszkedik. Felhasználták hozzá a régi oltárképet. A munkálatokat irányító építészmérnöknek más volt a javaslata. Egyszerű asztaloltárt ajánlott vastag körtefából. Oltárkép helyett tömör gerendákból ácsolt keresztet. A kereszt azonban ne kerüljön a fal mértani középpontjába s ne álljon a templomhajó tengelyében, hanem onnan jelentősen elmozdítva, oldalt. A mai ízlésvilág nem szereti a szimmetriát. Súlypontképzéssel keresi az egyensúlyt. — Javaslatát elvetették. Így is szép lett az átalakított templombelsö, bár a megoldás nem hozott újat. Konzervatív. Egyik fővárosi gyülekezetünkben az »excentrikus«, vagyis nem a mértani középpontba elhelyezett kereszt és oltár megoldása mellett döntöttek. Igaz, hogy nem a templomot alakították át, hanem új gyülekezeti termet létesítettek és ennek berendezését úgy akarták kialakítani, hogy istentisztelet céljára is használható legyen. A terem nem nagy. Mennyezete nem magas. Külön szószék nem szükséges. A lelkész az oltár mögött helyezkedik el. Az oltár hosszúkás asztal, menza. Az igehirdetés is innen szól. Az oltár mögötti falon feszület. Szép modem iparművészeti munka. A feszület nincs a terem tengelyében. Az oltár sem. Mégis, mintha súlypontja lenne a teremnek., Ügy helyezkedik el, úgy igazodik a terem többi részéhez, hogy egyensúlyt teremt. Természetesen 'mindez esztétikai meggondolás. Nem szabad belőle túl messzemenő liturgiái, vagy teológiai következtetéseket levonni. Mégis miért áll közelebb a modern ember ízléséhez és lelki világához? Az újjáalakított gyülekezeti teremben elhangzó egyik első igehirdetés próbált választ adni a kérdésre. Életünkben — akárcsak ebben a teremben — hiányzik a szimmetria. Az egyensúly megbomlott. Minden mozgásban van. A keresztnek sem biztosítunk központi helyet. Nem áll a centrumban. Excentrikus jelenséggé vált. De a Golgota sem állt Jeruzsálem centrumában. A falakon kívül, a városon kívülre vitték Jézust és ott feszítették meg. Jézus keresztje mégis egyensúlyt teremt. Excentrikus középpont. Benczúr László HEGYEK Sinai'a {örvény hegye, Mó- ria a templomé. Karmel a bizonyságtétel hegye, Sión az ország hegye, Hermon Krisztus megdicsőüléséé. Az Olajfák hegye a titkoké, A szeretet hegye egyedül a Golgota, ahol igazán megnyílt Isten szíve, adván egyszülött Fiát, hogy valaki csak hisz benne, el ne vesszen. Aki Öt akarja megismerni, csak a Golgotára menjen, hiszen ott adta Isten Krisztust, nem másutt Ha nem értjük meg szenvedését a Golgotán, nem fogjuk megérteni uralkodását sem a Sionon — mondotta Moshe Ben-Meir, aki tíz nemzedék óta Jeruzsálemben élő zsidó család sarja, most 66 éves. 45 évvel ezelőtt lett zsidó rabbiból keresztyén pappá. Helsinkiben tartott előadást a Finn Karmel-egyesü- letben. Egy test vagyunk sokan a Krisztusban Esztergomot a fővárosból gépkocsival indulva két irányból lehet megközelíteni: a festői Duna-völgyét követve és a Pilis déli nyúlványait átívelve, Dorog felől. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök az utóbbi útvonalat választotta március 24-én. Dorog ipari létesítményeit elhagyva kibontakozik az utazó szeme előtt a régi Esztergom látképe és ebből óriásként emelkedik a magasba a Bazilika épülete. Az embernek olyan érzése támad erre a látványra, mintha ez az épületkolosszus a város hátán ülne. — Ez a kép azonban ma már csak a múltat idézi. Az egyházak egyenjogúak ebben az országban, a kisebbségben élő evangélikus egyház is, melynek csupán számbeli arányait mutatja az egymás mellé állított esztergomi Bazilika és az evangélikus templom. A negyvenes évek elején nagy merészség volt evangélikus templomot építeni Esztergomban. de a kicsi evangélikus gyülekezet tagjaiban és lelkészében megvolt a bátorság arra, hogy evangélikus egyházközséget alakítsanak és templomot építsenek. Ez a kis templom kifejezi a gyülekezet méreteit és anyagi erejét. Alapterülete csupán akkora, hogy a Bazilika nagy oltárképére éppen ráférne. De ez a maroknyi gyülekezet 'AMIRE VARUNK a hatalmas katolikus templom árnyékában jobban átélte és ma is átéli az összetartozás érzését, mint sok más gyülekezetünk. A vasárnap szószéki igéjén keresztül Pál apostol éppen a Jézus Krisztusban való közösségre szólít fel. Igehirdetésében a püspök is a Krisztus teste és vére által való közösségre buzdította az esztergomi híveket. Érkezésünk után a püspököt a gyülekezet felügyelője köszöntötte. Köszöntő szavak hangzottak el az istentisztelet végén a gyülekezet lelkésze_ és az egyházmegye esperese részéről is. Délután a filiákba, Tokod és Dorog evangélikusai közé ment a püspök, aki ezeken a helyeken, is igehirdetéssel és rövid tájékoztatással szolgált. — Jó tudni az ilyen szórványban élő evangélikusoknak, hogy a világ keresztyénségét tekintve mi evangélikusok nem vagyunk olyan kevesen — mondta a püspök. Esztergom nagy történelmi múltra visszatekintő város. Nemrégiben tárták fel a régészek a várhegyen az egykori római erődítmény fal- maradványait. Magyar királyok is gyakran időztek az esztergomi vár falai között. Az evangélikus gyülekezet múltja pedig lemérhető azon, hogy első lelkészük: Molnár Gyula, ma is a gyülekezet pásztora. De a mi evangélikus egyházunk Magyarországon jobbára ilyen kis gyülekezetekből áll és ezek között az esztergomi gyülekezet egyik erőssége egyházunknak. Kőszeghy Tamás Várjuk Várjuk Várjuk a Tavaszt! Gergelyszakállú fagyok múlását! A Természet friss megújulását! Szunnyadó kis rügyek éledését! Ereszcsatornák éneklését! Várjuk Várjuk Várjuk a Napot Hogy a lázgörbék kisimuljanak! A rossz emlékek felhíguljanak! Szeplős maszatos hó kimúlását! Böjti szelek elcsitulását! Várjuk Várjuk A Világrendet! Hogy a félelmek etkotródjanak! Az ellentétek megoldódjanak! Vádak s vak gyűlölködések végét! Az Élet boldog lüktetését! Várjuk Várjuk . Várjuk a Békét! Hogy Vietnamban rizst arassanak És a fegyverek elhallgassanak! Mindenütt a lelkek ébredését! Emberszívek melegedését! ' Sárkány András Hívogató zene A meleg vasárnap sok embert csalt ki a budai hegyekbe. Éppen ezért kicsit aggódva vártuk, lesz-e hallgatósága a Bécsikapu téri templomban meghirdetett egyházzenei estnek. De az egyházi zene kedvelői mégis megtöltötték Isten házát és hitben, lélekben és élményekben meggazdagodva térhettek haza. Az -a capella-« ^tisztán énekkari) művek felölelték négy évszázad legkiválóbb mestereinek alkotásait: Pa- lestrinától Kodály Zoltánig. Az énekkar, Csorba István karnagy vezetésével komoly felkészültséggel, tiszta intoná- lással és stílusosan tolmácsolta e művek mondanivalóját: a bűneinkért ártatlanul megfeszített, de a halálon is diadalt arató feltámadott Krisztus dicsőségét Különösen tetszett Martini: Fájdalom és szomorúság; Gárdonyi: Szelíd szemed Űr Jézus és Palestrina: Hallelujah című kórusművek dinamikai, tempóbeli és hangulati értelmezése. Az est színvonalát emelte Vághelyi Gábor énekszólója és Kárpáti József orgonamú- vész élményt jelentő muzsikája, aki többek között Liszt: Weinen, Klagen c. művét adta elő. Várady La jós esperes igehirdetésében a templom-tisztítás történetéről beszélt. Az ostor Jézus kezében kiűzi a templomból mindazt, ami megrontja Isten és ember találkozásának áldott alkalmát. A zene pedig Isten kezében áldott hívássá lesz: Jöjjetek énhozzám mindnyájan.. L.M. így kezdődött... (Folytatás) December 6-án elég erősek arra, hogy na csüggedjenek el. Egy csoport vállalja a közlekedés kérdésének megoldását. Egy autó-láncot alapítanak. Az összes föllelhető magánkocsi és 6 kisbusz áll sürgős esetekben az 18 000 néger rendelkezésére. A gépkocsivezetők lelkészek, presbiterek, férfiak és asszonyok, akik valami módon szabaddá tudják tenni magukat, vagy munkaidejük után odaülnek a volán mellé. Másnap meghatározott menetrend szerint, saját megállókkal gördül az autólánc. Egy másik csoport átveszi a pénzügyek gondját. A rendőrség és a városi tanács azt gondolta, a tiltakozás úgyis összeomlik. De december 5-e után eljön hatodika, hetedike, és egyetlen néger nem ül autóbuszra. Mindenfelől riporterek özönlenek, a TV és a képes hetilapok az egész Egyesült Államokban tudósításokat hoznak a Montgomeryben zajló eseményekről. A városi tanács és az autóbusztársaság vezetői az események nyomása alatt december 8-án végre hajlandók tárgyalni. Martin Luther King a néger választmány 11 tagjával pontosan megjelenik a városházán. Tele vannak boldog várakozással és nagy reményekkel. 2 óra múlva újból az utcán vannak. Levertek és csalódottak. Igyekeztek nagy körültekintéssel és igen alaposan föltárni a felelős vezetők előtt a helyzet tarthatatlanságát és őket meggyőzni arról, hogy ezen változtatni kell. Az utolsó válasz azonban az volt: — Készen vagyunk garantálni az udvariasságot. Az ülés rendjét azonban nem változtathatjuk meg, mert azzal megsértenénk Alabama államnak a faji megkülönböztetésről szótő törvényét. Ami pedig az autóbuszok gép- járművezetőinek kérdését illeti, sem most sem belátható időn belül nem szándékozunk négereket ilyenekül alkalmazni. Amikor este a TV-ben megnézték a tárgyalásokról készült közleményt, világos volt számukra, mit várhatnak. A polgármester egy befejező interjúban kijelentette, hogy abbahagyják a tiltakozással szemben a »halk lépést« és helyébe a kemény kéz politikáját léptetik. A négerek felelős vezetői tudták mit jelent ez a fenyegetés. Először is betiltották az autóláncot 300 járművel. Aztán egy letartóztatási hullám következett, hogy a négereket megfélemlítsék és bátortalanná tegyék. A legkisebb kihágásoknál gumibotokkal és farkaskutyákkal lépnek föl a rendőrök. A négereket semmiségekért megbilincselik és börtönbe vetik. Különféle provokációkkal igyekeznek elérni, hogy ezt megtehessék. A gyűlölet határtalan. Vajon a négerek is elragadtatják magukat? Engedik letéríttetni magukat az erőszak kerülésének útjáról? Ha King valahol megjelenik az utcán, utána kiáltoznak. Fenyegetések, gyűlölettől izzó szavak, szidalmak. Megint otthon van. Az ablaknál áll és gondolkodik. Aztán mindegyre újból végigméri lépteivel a folyosót. Ereje cserbenhagyja. Az egész idő alatt még soha nem fogta el úgy a fáradtság és csüggedés, mint ezen az estén. Ebben a végső kimerülésben és csüggedésben imádkozni kezd. Fejét kezére hajtva hangosan imádkozik. Mindmáig emlékszik azokra az éjfélkor elhangzott szavakra. — Uram, hiszem,'hogy igaz ügyért küzdők. De most rettegek. Az emberek úgy néznek rám, mint vezetőjükre, és ha ilyen erőtlenül és elcsüggedten fogok eléjük állni, ők is meginognak. Nem bírom tovább. Elérkeztem arra a pontra, ahol egyedül nem bírom tovább. Ebben o pillanatban olyasmit él át, amiről nem lehet beszélni. Miritha egy hang szólt volna hozzá és bátorította volna: — Kelj fel a jogért! Kelj fel az igazságért! És Isten mindig melletted lesz. Félelme egy csapásra elmúlt. Bizonytalankodását mintha elfújták volna. Újból kész bárkivel is szembenézni. Ha Martin Luther Kinget megkérdezik, melyik harcának döntő órája, úgy azt válaszolja: — Ez! Ez az az óra! Amikor bizonyosságot nyertem arról, hogy Isten mellettem áll, és tudtam, hogy életem az ö küldetése. Január 30-án újabb tömeggyűlés volt. Akkor is Martin Luther King beszélt. 10 óra körül félrehívják Kinget. A teremben nyugtalanság feszeng. Valaminek történnie kellett. Röviden, közlik vele, hogy körülbelül fél órával előbb lakásán bomba robbant. King lakásának verandája romokban van. Bent a házban a város polgármestere, a rendőrkapitány, és sok fehér riporter. Egyikük sem mert kilépni a házból. Attól féltek, hogy meglincselik őket. Feleségének és gyermekeinek nem történt semmi baja. Így hát King kilép a verandára. Azonnal csönd támad. — Ne veszítsük el a fejünket! Akinél fegyver van, vigye ismét haza! Ha nincs fegyveretek, kérlek ne is szerezzetek. Problémáinkat nem oldhatjuk meg fegyverekkel. Gondoljatok Jézus szavaira: Akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Szeretnünk kell fehér testvéreinket, függetlenül attól, hogy mit követnek el ellenünk. Mikor beszédét bevégezte, egyesek fölkiáltottak: — Ámen! Mások meg: — Isten áldjon meg téged! A küzdelem hetekig tartott tovább. Négerek házaiban időzített bombák robbannak, templomok hamvadnak el gyújtogatok füzétől. Lassan nyár lett, és úgy látszott, semmi nem változik. A harc keményen és elszántan folyt. A négerek gyalog jártak perzselő hőségben is, zuhogó esőben is. Martin Luther King ezekben a hónapokban kétszer volt börtönben. De néhány óra múlva mindkétszer szabadon bocsátották. A börtön előtt ezrével gyűltek össze a négerek, énekeltek és imádkoztak. A fenyegetések és az erőszak célt tévesztettek. Martin Luther King jelképpé lett. De még messze voltak a dolgok végétől. Amikor minden eszköz csődöt mondott megfélemlítésükre, vádat emeltek 100 néger ellen. Kijelentették, az autóbuszbojkott törvényellenes és a faji rendelkezésekbe ütközik. Ismét sokan kerültek börtönbe. Köztük újból Martin Luther King is. Az első bírósági tárgyaláson, mely Montgomeryben folyt, mindnyájukat elítélték. De rögtön fellebeztek. Két hónappal később a szövetségi törvényszék mindnyájukat ártatlannak nyilvánította. Most azonbare a városatyák fellebeztek és a dolog az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága elé került. Az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának döntését táviratban közölték. Martin Luther (King remegő kézzel, szorongás és reménység között tépte föl a táviratot. Aztán olvasta a sorokat: A legfelsőbb bíróság ma megerősítette egy háromtagú különbíróság ítéletét, melyben Alabama állam rendeletéit autóbuszokon a faji megkülönböztetésről, alkotmányellenesnek nyilvánította. A legfelsőbb bíróság előzetes szóbeli tárgyalások nélkül hozta meg ítéletét. Az ítélet jogerős. Ezen az éjszakán, 1956. november T3-a éjszakáján még egyszer kitört Montgomeryben minden düh és gyűlölet azokból, akik ezt az ítéletet nem akarták elfogadni. Bombák robbantak, gyújtogatok tüzelnek lángjai csaptak az éjszakai égboltra. De a négerek a bosszúra most is szeretettel válaszoltak. A gyűlöletre pedig jogossággal. A templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak. A tömeggyűléseken azt gyakorolták, hogyan kell ezután viselkedni az autóbuszokon. Hogyan kell viselkedni, ha a gyűlölet és erőszak újból el akarja ragadni jogaikat. Es Montgomery négerei megálltak a próbát. 1964-ben Martin Luther King megkapta a Nobel-békedíjat. A békedíjjal járó pénzösszeget az egyenjogúságért küzdő mozgalomnak ajánlotta fel. Egy interjúban kijelentette: a kapott kitüntetést nem úgy tekinti, mint amely személyének szól, hanem hazája sok millió fehér és fekete polgárának. Azok bátorságának, fegyelmezettségének és önmérsékletének, akik az igazsághoz és szeretethez ragaszkodva kerültek minden erőszakot. Egy előadásában ugyanebben az évben azt mondta: «-Az élő Isten erejébe és hatalmába vetett hit hordoz minket... Ebben a hitben találtunk mindig utat ott is, ahol úgy látszott, hogy nincs többé út... Ebben a hitben fogunk együtt dolgozni, együtt imádkozni, a. szabadságért szenvedni, abban a bizonyosságban, hogy felszabadulásunk napja eljön«: Gollwitzer mondotta: »Akit Isten embernek teremtett, az ember. Vagyis részese annak a magasrendű rendeltetésnek és ígéretnek, mely az egész emberiségnek szól.« Íme egy Afrikából származó imádság: ö, Ür Jézus! Aki héber anyától születtél és mégis örvendeztél egy szír asszony és egy római katona hitének, kegyesen fogadtad azokat, akik téged kerestek, és megengedted, hogy egy afrikai vigye keresztedet, légy segítségül nekünk, hogy mindenféle fajból való embertársainkat, mint örököstársakat hozhassuk el a Te országodba. Amikor napjainkban véres eseményekre került sor, ezért elsősorban azok a felelősek, akik a több mint 10 évvel ezelőtti eseményekből sem akarták meghallani a feléjük szóló intést és fegyverekkel, erőszakkal támadnak az emberségükért, jogaikért békés eszközökkel küzdőkre. Martin Luther King életét egyetlen golyó oltotta ki. Most leírhatnánk: így végződött. Martin Luther King mártír lett. Ám éppen ezért mondjuk: így kezdődött. Egy befejezett élet tanúskodik erről. Fottin Bruno
