Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-28 / 17. szám
készpénzzel bérmentesítve bp. ts. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXIII. ÉVFOLYAM PJ. SZÁM 1968. április 28. Ára: 2.— Forint Az Európai Evangélikus Kisebbségi Egyházak Konferenciája elé Többször adtunk már hírt arról, hogy az európai evangélikus kisebbségi egyházak képviselői április 22—26 között Magyarországon tartják konferenciájukat. Valószínűleg nem mindenki számára magától értetődő ez a megnevezés: »európai evangélikus kisebbségi egyházak-«. Köztudomású, hogy Európában két nagy evangélikus »-tömb« van: a két Németországban élő evan- gélikusság, a másik pedig északon, közelebbről Finnországban, Svédországban, Dániában, Norvégiában és Izlan- don élő evangélikusság. Az előbbi mintegy 35 millió evangélikust, az utóbbi pedig 20 millió evangélikust foglal magába. Ehhez a két nagy tömbhöz képest a többi európai államban az evangélikusok más felekezethez képest arányszámuk szerint kisebbségben vannak. Ezért nevezzük az Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, Svájcban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Jugoszláviában, Olaszországban és a Szovjetunióban élő evangélikus egyházakat »kisebbségi evangélikus egyházaknak«. A Lutheránus Világszövetség -/i különös gondot fordít a kisebbségi evangélikus egyházakra. Általában 2—3 évenként külön konferenciát is rendez számukra. Az első ilyen konferenciát az ausztriai Semmermgen rendezték 1956- ban. Ezt követően Lengyelországban, Franciaországban, Jugoszláviában és Szlovákiában voltak konferenciák. A legutolsó ilyen konferencia 1965-ben volt a szlovákiai Szliácson. A magyar evangélikus egyház az 1962-ben Jugoszláviában és az 1965-ben Szlovákiában tartott konferenciákon képviseltette magát Szükség van-e külön »ki- ÍJ sebbségi evangélikus egyházak« konferenciájára? Erre a kérdésre határozott igennel kell felelnünk. A kisebbségi egyházaknak kétségtelenül vannak olyan problémái, amelyek nem kerülhetnek elő kellő hangsúllyal a nagy világkonferenciákon pl. a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésein. Sajátos helyzetük — az tény, hogy szétszórtan élnek más keresztyén felekezetek között — olyan kérdéseket vet fel, amelyek megérdemlik, hogy azokat külön konferenciákon tárgyalják meg. Ha egymás között ezeket a .problémákat felvetik, megbeszélik, közös lépésekre határozhatják el magukat, ami segítheti munkáju- , kát. A budapesti konferencián pl. többek között szóba kerül a II. vatikáni zsinat hatása a különböző kisebbségi evangélikus egyházak területén. Nyilvánvaló, hogy a vatikáni zsinat kihatásai másképpen érvényesülnek azokban az országokban, ahol az evangélikusság van többségben és a római katolicizmus kisebbségben, és ugyancsak másképpen azokon a területeken, ahol az arány- szám fordított. Nem lehet fölmérni reálisan a vatikáni zsinat eredményeit anélkül, hogy figyelembe ne vennénk éppen a kisebbségi evangélikus egyházak életére gyakorolt befolyását és a római katholikus egyháznak itt jelentkező »gyakorlatát«. A budapesti konferencián szóba kerül a két évvel ezelőtt Genfben tartott *Egyház és Társadalom Konferencia ' eredménye is. Jó lesz felmérni, hogy a különböző országokban élő evangélikusok hogyan látják a mi időnkben szolgálatukat o társadalomban és az emberiség nagy családjában. Nem lehet ugyanis elvitatni azt a tényt, hogy Luthertől és általában az evangélikus reformációtól teljesen idegen az a gondolat, miszerint a keresztyén embereknek és általában az egyháznak »nem kell bele avatkoznia a társadalmi kérdésekbe, hanem csak az igét kell hirdetnie, mert ez egyetlen feladata.« A mi korunkban az egyházaknak fel kell ismerniük szolgálatukat az élet minden területén. Ezzel függ össze a Lutheránus Világszövetség 1970-ben tartandó nagygyűlésének a fő témája: »Elküldve a világba« is. A Kisebbségi Konferencia ezt a témát is tárgyalni fogja azzal a céllal, hogy a nagygyűlésen tárgyalásra kerülő fő témát megvizsgálja a kisebbségi egyházak oldaláról. E témákon kívül olyan problémákról is szó lesz a kisebbségi konferencián, amely minden lelkésznek szolgálatával összefüggő nagy témája: hogyan kell ma Isten igéjét jól prédikálni a mai embernek, mi a prédikáció tartalma és célja. A Kisebbségi Konferencián olyan egyházak képviselői is jelen lesznek, akik »többségi- evangélikus egyházak tagjai. Jönnek küldöttek Amerikából, a két Németországból, Finnországból, Svédországból, Dániából, és Norvégiából is. Bizonyára tanulhatnak tőlük a kisebbségi egyházak kiküldöttei, de ők is tanulhanak majd a szórványsorsban élő evangélikus egyházak képviselőitől. A budapesti koferencián összesen 20 országból érkező lelkészek vesznek részt. Képviselteti magát az Európai Egyházak Konferenciája is Dr. Glen G. Williams titkár személyében, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsát háromtagú küldöttség képviseli: Dr. Bakos Lajos református püspök, Nagy József a baptista szeminárium igazgatója és Palotay Sándor a Szabadegyházak igazgatója. A Magyarországi Evangéli- zX kus Egyházból 35 lelkész vesz részt a konferencián, A budapesti evangélikus gyülekezetek tagjai úgy kapcsolódhatnak bele a konferencia munkájába, hogy április 26-án du. 6 órakor a Deák téri templomban tartandó záróistentiszteletre jönnek el. Ebből az alkalomból Dr. André Appel a Lutheránus Világszövetség főtitkára hirdeti az igét, rajta kívül 6 külföldi országból érkező evangélikus püspök, illetve lelkész adja át egyháza üzenetét a gyülekezetnek. A Magyarországi Evangéli- ía. kus Egyház nevében szeretettel köszöntjük az Európai Evangélikus Kisebbségi Egyházak Konferenciáját Budapesten. Isten áldását kívánjuk az előadókra és a konferencia résztvevőire, örülünk annak, hogy a konferencia több résztvevője április 28-án budapesti és vidéki gyülekezeteinkben prédikálják Jézus Krisztus evangéliumát. Azok a vendégeink, akik külföldről érkeznek, bizonyára személyesen fogják megtapasztalni azt, hoar1 a magyarországi evangélikus egyház megtalálta helyét és szolgálatát az új magyar világban és segíteni tudja más egyházakat is szolgálatukban. Kérjük gyülekezeteinket, könyörögjenek Istenhez a konferencia jó eredményeiért. D. Káldy Zoltán Akik tudják, mit akarnak — A Harmadik Keresztyén Békevilággyűlésről — Tíz évvel ezelőtt Pontosan tíz évvel ezelőtt alakult meg Prágában a Keresztyén Békekonferencia. Mi magyar protestánsok ott voltunk ennek a hamarosan világmozgalommá nőtt kezdeményezésnek a bölcsőjénél. Ha Budapesten ülésezett a Lutheránus Világszövetség Világ- szolgálat Bizottsága. D. Káldy Zoltán püspök előadást tart Martin Luther King sírjára Nem volt elég szidalom, ütleg — véred szomjazták a gazok, odadörgölni igazaknak, hogy hiába van igazuk, s kit sötét sorsra szült az anyja, az csak dicsérje az igát és bólintson és tartsa száját, mert megölik, ha felkiált Kitől távol állt torz erőszak, puskavégre pont az való! A béke Nobel-díja mellé mi illik jobban, mint golyó? Ama Bárány juhaként jártál az úton, melyet meghagyott — ordítottak rád, majd megettek hófehér fogú farkasok. Több erőt, hitet a világbal — hisz’ a puszta könny oly keyés. Ö szív, csitulj. Nem volt hiába. Mártírok vére: magvetés. Bodrog Miklós IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Ezen a vasárnapon a szívünkre helyezed gyülekezetünket, lelki testvéreinket, azt a küldetést, amellyel tartozunk egymásért. Mihez is kezdhetnénk, ha nem tapasztaltuk volna, ha nem hinnénk és tudnánk, hogy mit tettél Te — érettünk, érettem. Te adtál mindig mindent, a Fiúban a legtöbbet és legnagyobbat, életet és üdvösséget és mindennapunkban megőrző, gondviselő szeretetedet. Atyám! Én szegény vagyak Teelőtted, kegyelmed, pásztoroló szereteted gazdagsága világában, csak bűneim terhe van rajtam, a halál gazdagsága. Köszönöm Néked, hogy cseréltél velem, hogy Jó Pásztorom haláláért mégis hívsz és küldesz, hogy szolgáljak, imádkozzam, segítsek másokon. Ebben tarts meg engem, amíg élni engedsz. Ámen. Akikre hallgatnunk kell Gazdasági felelősségünk Fel kell szólítaniuk az egyházaknak minden keresztyén embert, hogy vegyenek tevőlegesen részt minden olyan vállalkozásban és kezdeményezésben, amelyek a világ mai gazdasági problémáinak a megoldását célozzák. A szeretetmunkának csak akkor van értelme, ha az is a fenti keretben történik. Azt jelenti ez, hogy az egyházak nyújtotta segítséget is bele kell vonni a nagy összefüggéseket szem előtt tartó programba és ezért külín is fel kell szólítanunk a keresztyén közösségeket, azok segélyszerveit, hogy a maguk részéről bátran kapcsolódjanak bele ebbe a gazdasági fejlesztési programba. Gazdasági és politikai kérdések világméretekben vitacsoport határozatából (Prága 19681 visszagondolunk 1958 tavaszára, felötlenek előttünk az akkor még kétkedő arcok, de azoknak az alakjai is, akik már nincsenek az élők között, de akiknek az eszmébe vetett hite és reménysége évekig hordozta ennek a mozgalomnak sok terhét, gondját és mustármag voltát, lwand professzor és Pospisil első főtitkár hitből fakadó bátorsága öntött lelket azokba, akik úgy érezték sokszor, hogy nem lehet leküzdeni a keresztyének és egyházak közönyét, hogy reménytelen vállalkozás áttörni a hidegháború válaszfalait. Most tíz évvel a mozgalom megindulása után igazat kell adnunk azoknak, akik vállalkoztak a szinte lehetetlenre. Az először csak európai vállalkozásból világmozgalom lett. és ma már nem az okozott problémát a Keresztyén Békekonferencia rendezőinek, hogy minél többen jelenjenek meg a III. összkeresztyén Béke-Világgyűlésen. Válogatni kellett a jelentkezők között, hogy az öt világrész egyházainak és keresztyénéinek azok a küldöttei kaphassanak helyet a világgyűlés tárgyalóasztala mellett, akik összeforrtak az elmúlt tíz esztendőben a mozgalom célkitűzéseivel és »tudják mit akarnak«! Ezért kapott csak 500 küldött meghívót a világgyűlésre és maradtak otthon ezerszámra olyanok, akik imádkoztak a világgyűlés sikeréért. Az üj helyzetben 1958-hoz képest sokat változott a világ. Akkor az a felismerés indította el mozgalmunkat, hogy az atomfegyver korszaka köszöntött az emberiségre és ebben az új korszakban újjá kell formálódnia a keresztyén erkölcsnek és felelősségnek is az emberért és az egész világért. Akkor azt kellett tudatosítanunk a világ keresztyén közvéleményében és az egyházakban, hogy az atomkorszakban a háború nem alkalmas eszköz a vitás kérdések megoldására. Hiszen egy esetleges harmadik világháború feltétlenül atomháborúvá fajulna. Az pedig az emberiség kipusztulásához vezetne. A különböző társadalmi rendszerben élő államok békés egymás mellett élésében kell megtalálnia tárgyalások útján a szemben álló nézetek és ellentétek megoldását. Nem volt könnyű mindezt olyan világban meghirdetni, amelyet a hidegháború egy évtizeden át megfertőzött a vasfüggönyről és a szocialista társadalmakban élő egyházakról terjesztett propagandájával! Együttlétünk ebben a mozgalomban igen nagy mértékben fosztotta meg ezt a propagandát hitelétől és öt éven át külön nemzetközi bizottság foglalkozott mozgalmunkon belül a hidegháború pusztító hatásainak és következményeinek a megszüntetésével. Közben új erők jelentkeztek a nemzetközi életben. A gyarmati uralom szinte teljesen felszámolódott ugyan Afrikában és a világ többi részén, de az újgyarmatosítö tényezők annál nagyobb erővel törtek a régi profit-mezők visszaszerzésére és megtartására. Az ún. »harmadik világ« problémája egyre inkább a mozgalom centrumába került és ma már elérkeztünk arra a pontra, amikor a mozgalom érdeklődési köre át tudja tekinteni a világban létező összes problémákat, egymással szemben álló erőket és olyan személyeket tud felvonultatni a »harmadik világból«, akik előbb vagy utóbb talán döntő szerepet fognak játszani a fölszabadult gyarmati országok politikai, gazdasági, kulturális és nem utolsósorban egyházi életében. Közben persze nem' feledkezik meg a Keresztyén Béke- konferencia arról a már évekkel ezelőtt hangoztatott felismeréséről sem, hogy a világban ma meglevő minden egyes háborús konfliktus azzal a ténynyel van összefüggésben, hogy a világban a szocializmus és kapitalizmus harca folyik, mert a katonai akciók mögött levő monopolkapitalizmusnak ma egyetlen lehetősége van a profitra, ha »korlátolt háború- ' kát« produkál. így van ez Vietnamban és minden más veszélyeztetétt helyén a világnak. Ezért igaznak fogadjuk ugyan el a szegények és gazdagok, az iparilag fejlett és iparilag fejletlen országok közti mély szakadékot, de ennek a szakadéknak az áthidalása csak akkor lehetséges, ha a két világrendszer között létrejön a békés együttélés állapota és a ma fölfegyvarkezés- re fordított hatalmas összegeket a »világgazdaság« problémáinak a megoldására fordítják a nagyhatalmak. Központi kérdések a világgyűlésen így érthető, hogy a világgyö- lés tárgyalásainak központjában az alábbi kérdések voltak: az USA vietnami agresz- sziós háborúja, a közel-keleti konfliktus, az afrikai kérdés, a harmadik világ és általában az újgyarmatosítás elleni küzdelem s vele kapcsolatban a forradalom problémája, az európai biztonság kérdése és mindezek hátterében a nagy probléma: általános leszerelés és minden fölösleges erőnek arra fordítása, hogy a földön mindenki emberséges élethez jusson. A világgyűlésen előkerült összes kérdések foglalatát nyújtja a világgyűlés plénumán egyhangúlag elfogadott »Üzenet«, melyet lapunk előző számában kivonatosan közöltünk. Teljes szövege a Lelki- pásztor című folyóiratunkban jelenik meg. Ennek a rövid összefoglalásnak csupán az volt a célja, hogy érzékeltessem: új viszonyok, új körülmények, új nemzetközi problémák között hogyan kell tájékozódnia a Keresztyén Békekonferencia munkatársának és hívének, ha lépést akar tartani az őt körülvevő élettel és nem akar üres térben élni ebben az olyan kicsinnyé vált világban! I Dr. Pálfy Miklós AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA Dr. Glen G. Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára, körlevélben közölte a tagegyházakkal, hogy a Konferencia állandó irodája megnyílt Genfben és kéri a égegyházak támogatását. Williams főtitkár elsősorban a személyes kapcsolatok kiépítésére helyezi a hangsúlyt s ezért a közeljövőben látogatást tesz a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Magyarországon és Olaszországban,
