Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-14 / 15. szám

Húsvéti ablaknyitás 1 Kor. 15, 21—23 tz a húsvéti ige olyan, mint a reggeli ablaknyitás. A sötét »zabába beárad, a napfény, elömlik az emberen a derű és a jó­kedv, azután mély, boldog lélegzetvétellel munkába kezd. Van feltámadás! Legyőzetett a halál! — hirdeti az apostol. Igaz. Adómban mindenkire kihatott a halál törvénye, mert "ember által van a halál« e világon. De eljött egy másik em- oer, akinek halálából és feltámadásából elhatott az ÉLET min­denekre. Nem a sír a végső állomás. Krisztusban mindnyájan eleire kelünk! — ez az a fényes kedvderítő napsugár, amely húsvéti igénkből ránkragyog. A feltámadás tehát — mai kifejezéssel élve —: »non-stop program«! Nem fejeződött be, nem zárult le az első húsvétkor. Nem egyetlen, kizárólagos esemény volt ott Júdeábán, Ari- máthiai József temető-kertjében. Mert Krisztus nem csupán magáért támadt fel, hanem mindenekért. Az Ö feltámadásával kezdetét vette a feltámadás rendje. Mert rend van ebben is! Ő a zsenge. Az első. De nem az egyetlen, s egyáltalán nem az utolsó. Utána jönnek a többiek: a második, harmadik, ne­gyedik, tizedik, századik. Megállás nélkül, hatalmas sereg. Mindnyájan, kik a Krisztuséi. »Krisztusban mindnyájan meg- eleveníttetnek!« — írja az apostol. S ezt a mindnyájan szót — nagyon komolyan veszi. így hitte Luther is. Lelkét, szavait egészen átforrósitotta az a hit: Krisztus feltámadásában miénk is a győzelem a halál felett, s igy zengte örömét: »Nos halál, hol bujkálsz? Csupa elet itt minden, — urad. vagyok, legyőztelek. Eddig lakmároz- tál és uralkodtál rajtam, de lám most felkopik az állad és én uralkodom rajtad. Eddig reszketnem kellett színed előtt, de most már nem árthatsz. Valamikor férgek közé sírba löktél, s undokságba öltöztettél, de most immár feltámadtam halot­tamból, s szebben ragyogok, mint a nap az égen! Nos, hogy tetszem neked? Valamikor rémitettél, most — no, nyúlj hozzám, ha mersz!« Krisztus feltámadása nem lenge tavaszi szellő, amely zson­gná hangulatba ringat, hanem forgószél, amely magával ra­gad. Persze, a forgószél hatása alól is kivonhatjuk magunkat, ha a földre fekszünk. Húsvéttól is elzárkózhatunk. Isten azon­ban magával akar ragadni. És akit elkap ez a forgószél — a feltámadás hitének öröme és valósága, annak már nem ré­misztő ellenség a halál és nem értelmetlenül elszálló perc az élet, hanem »kellemetes idő, az üdvösség napja«. A húsvéti fény örömmel tölt el. S ez árad el a hétközna­pokon, az egész életen. Életünk nem a halálé, hanem Istené! Érdemes élni, mert nem a halálnak élünk, hanem egymásnak. Ezért lehet bátorságunk ahhoz, hogy küzdjünk is a halál min­den próbálkozása ellen, kiüssük kezéből fegyvereit: az éhségét, szegénységet, tudatlanságot, felelőtlenséget, a gyűlöletet és a háborút! Mindenkié az élet — ne arasson köztünk, a halál! Hadd ragyogjon a feltámadott Krisztus napja az egész világra. Bencze Imre »Én vagyok... az Élő; pedig halott valék és ímé élek örök­kön örökké. Ámen. és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai«. (Jel. 1,18) HÜSVETVASÄRNAP. — »Esznek a nyomoriíltak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik«. (Zsolt 22, 27) Húsvét hajnalán min­den megváltozott: a Halott él, feltámadott, Isten ereje dia­dalmaskodott a bűn és a halál felett. És ez a hatalmas válto­zás valóság ma is. Isten ma is nagyobb, mint a mi bűneink, Isten képes ma is hitet adni kételkedő és bizonytalankodó szívünkbe. Isten ma is megbo­csátja a Hozzá térő bűnösök bűnét, megelégítí az éhezőket, megnyitja a némák ajkát is, hogy dicsérjék Öt, Aki feltá­masztotta Egyszülöttjét, s ne­künk is új életet ad. HÚSVÉTHÉTFŐ. — »A jö­vő nemzedéknek is elbeszéljük az Ür dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cseleke­dett« (Zsolt 78, 4) Hitünk és ke­resztyén életünk abból a ha­talmas tényből indul ki. hogy új életünk legyen. De nem elég ezt tudomásul venni és elrejte­ni magunkba. Jézus feltáma­dásának és életújító hatalmá­nak hírét tovább kell adnunk az embereknek, hogy mások is megtalálhassák Benne Unikat, Királyukat és Megváltójukat. Hogy mások is megtalálják Benne és Általa — életüket. KEDD. — -Bizony háttal fordulnak felém és nem arc­cal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!« (Jer 2, 27) Életünkben gyakran há­tat fordítunk Istennek, s ilyen­kor zsákutcába jutunk. Pedig az az Isten, Aki kapcsolatot teremtett velünk Jézus Krisz­tus által, azt akarja, hogy Ve­le, Benne és mindenkor Neki éljünk, s necsak akkor ke­ressük öt, ha bajba jutottunk, ha nem látjuk a helyes utat, ha segítségre van szükségünk. SZERDA. — »íme, az én markaimban metszettelek fe téged«. (Ézs. 49, 16) Isten felír­ta a mi nevünket az élet köny­vébe, s Ö gyakran tart -név­sorolvasást«. Ilyenkor derül ki az, hogy eltávolodunk Tőle. gyakran elhagyjuk Öt. Pedig Ö azt akarja, hogy minden -névsorolvasásnál« az Ö kö­zelében legyünk. Nem elég csak vasárnapi igét olvasni és templomba menni. hanem egész életünk ít Neki •' szén telnünk. Úgy, hogy hiszünk Benne, úgy, hogy szeretjük és szolgáljuk a másik embert. CSÜTÖRTÖK. — »Mi vol­tunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottá! meg«. (Jer Sír 3, 42) Akkor, amikor úgy érezzük, hogy Isten ha­ragszik ránk, s nem simogató, hanem büntető kezével köze­ledik hozzánk, mindig Istent vádoljuk, ahelyett, hogy ön­magunkba néznénk. Az Isten útján való járás egyik ismer­tetőjele a bűnbánat és a bűn­vallás. Lehet, hogy sokszor ne­héz dolog bevallani, hogy nem Isten hagyott el minket, hanem mi hagytuk el őt, nem Ö az oka annak, hogy rosszul megy életünk sora, hanem bűneink taszítanak minket az egye­düllétbe, a kárhozatba. Isten útján azonban meg kell tanul­nunk nemcsak ezt mondani »bűnösök vagyunk«, hanem bevallani: bűnös vagyok. PÉNTEK. — »Szentek le­gyetek, mert én az Ür, a ti Is­tenetek szent vagyok«. (3 Móz 19, 2) Jézus Krisztus értünk, a mi bűneink miatt, a mi meg­váltásunk érdekében ontotta ki szent vérét. Drága árat fizetett értünk! Ezért hangzik olyan nagyon komolyan az elköte- lezés: szentek legyetek. Isten ezzel azt akarja, hogy életünk minden lépését és cselekedetét az ö akarata szerint végezzük. Hogy neki szenteljük ünnep­napjainkat éppúgy, mint hét­köznapjainkat. Hogy akaratát teljesítsük akkor, amikor a másik embernek segítünk. Szentek legyetek — hangzik a kötelezés, s ez nem jelent mást, mint azt, hogy legyünk Istenéi! SZOMBAT. — »És vezérel téged az Ür szüntelen, meg­elégíti lelkedet nagy száraz­ságban is«. (Ézs 58, 11) Isten hatalmas. Hatalma van arra, hogy életünk minden percé­ben velünk legyen, vigyázzon ránk, gondoskodjék rólunk. Ad esőt, hogy meglegyen táp­lálékunk, ad egészséget és erőt, hogy el tudjuk látni munkán­kat. ö adja az ige esőjét is szá­munkra, hogy lelkünk is táp­lálékra találjon. Adjunk há­lát naponként, hogy Ö gon­doskodik testünkről, lelkűnk­ről és egész életünkről. Adjunk hálát, hogy Ö megváltott min­ket, s adjunk hálát azért is, hogy ereje által teljesíthetjük akaratát. Harkányi László istentiszteleti rend Budapesten, 1968. április 14-én, husvetvasarnap Deák tér de. 9. (urv) Hafen scher Károly, de. 11. (urv) D. Káldy Zol­tán, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor fél 10. D. Koren Emil. de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Bízik László, Dózsa György út V210. Bizik László. Üllői út 24. de. fél 11/ Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/to de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Ttaa- ly Kálmán u. de. H. (urv) I>r. Ré- dey Pál, du. 6. Bánd! Sándor. Kő­bánya de. 10. (urv) Veöreös Imre. Utász u, de. '9. (urv) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (urv) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (urv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (urv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (urv) Boros Károly. Fóti út de. ll. (urv) Benczúr László. Váci út de. 8. (urv) Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. (urv) Soly­már Péter. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. fél 10. Vi­rágh Gyula. Soroksár—Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10, űu. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) D. dr. Ottlyk Ernő, de, de. 11. (urv) Vá- rady Lajos, du. 6. Káposzta Lajos. Torockó tér de. fél 9. Káposzta La­jos. Óbuda de. 10. (urv) Fülöp De­zső, du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8. (urv) Bencze Imre, de. 11 (urv) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (urv) dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Albertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. (urv). Deák tér de. 9. (német, urv) Ká­poszta Lajos, de. ll. (urv) Dr. Ké­kén, András, du. 6. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. fél 10. Bizik László, de. 11. Bizik László du. 6. Bizik László. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. (urv) Bándi Sándor, dü. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. (urv) Sülé Károly. Utász u. de. 9. (urv) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (urv) Sülé Károly. Zugló de. 11. (urv) Baranyai Tamás. Gyarmat u. He. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. (urv) Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. fél 10. Virágh Gyula. Soroksár—Új­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10, du. 3. Rákosszent­mihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11/ Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) Vára- dy Lajos, de. fél 11. (német, urv) Várady Lajos, de. ll. (urv) Mádo- csai Miklós, du. 6. Káposzta La­jos. Torockó tér de. fél 9. Mado- csai Miklós. Óbuda de. 10. (urv) Fülöp Dezső. du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Rutt­kay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pestliidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (urv) Dr. Rezessy Zoltán, de 11. (urv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de, 11. •>Ks megnyilatkozának az ö szemeik, és megismerek őt. ■.« <Lk 24, 31) —Szőgyi Lajos linólemmetszete — Húsvét vasárnap az ol­tárterítő színe: fehér. A vasár­nap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Jn 20, 1—10; az ige­hirdetés alapigéje: Jel 1, 17— 18. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — Húsvét második napján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 11, 21—27; az igehir­detés alapigéje: 1 Kor 15. 21— 23. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — A BÁCS-KISKUN EGY HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége április 3-án Bócsán tartotta ülését. Áhítatot Sár­kány Tibor, igetanulmányt Se­ben István, előadást Aradi András, igehirdetési előkészí­tőt Görög Tibor esperes és Sik- ter András tartott. A »Gyüle­kezetem örömei és gondjai« sorozatban Dunaegyházáról, Hartáról, Kecskemétről és Kis- apostagról hangzott el beszá­moló. — KELENFÖLD. Április 13- án, nagyszombaton este 6 óra­kor egyházzenei áhítat lesz a templomban. Igét hirdet Ben­cze Imre. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége március 28-án Balasa- gyarmaton ülést tartott. Űr­vacsorát osztott Polóny Zoltán. Igehirdetési előkészítőt Németh Géza, előadást Garami Lajos és Révész László tartott. Gar- tai István esperes az időszerű kérdésekről tájékoztatta a lel­készeket. — ÖSAGÁRD. Március 2-án a felsőpetényi és ősagárdi presbiterek részére presbiteri csendesnapot tartottak a gyü­lekezetben, amelyen igét hir­detett Záborszky Csaba felső­petényi lelkész, Bachát István váci ielkész pedig »Milyen le­gyen a jó presbiter ma?« ci- men tartott előadást, amelyet élénk eszmecsere követett. Az ősagárdi presbiterek megven­dégelték a felsőpetényi presbi­tereket. — LELRESZCSALAl) a Bakony- ban 8—10 éves gyermekek nyaral­ta tásói; vállalja. Cím a kiadóban. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó1; D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1014 A 100 éves Athenaeum Nyomda rotációs magasnyomása, Budapest Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — A BÄCS—KISKUN EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közösségi ülésén Udvaros Béla főrendező tartott előadást „Az Apokalipszis villózása a mo­dem drámában” címmel. — A FEJÉR—KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége március 28- án Budapesten tartotta ülését; Bevezető áhítatot Zászkalicz- ky Péter, előadást Hoffmann Ernő, Jakab Miklós és SzaBáts László, befejező áhítatot Var­ga György tartott. Selmeczi János esperes az időszerű kér­désekről számolt be a lelké­szeknek. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége március 12-én ülést tartott Békéscsabán. Áhítatot Miklóssy Endre, igehirdetésí előkészítőt Halasy Endre, elő­adást Bodrog Miklós, korrefe­rátumot Kun-Kaiser József és Nagybocskai Vilmos tartott. Mekis Ádám esperes az idő­szerű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket. Úrvacsorát osz­tott Koppány János. CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS, özv. Küldi Gyuláné, sz. Orbán Ilona már­cius 22-én, rövid, de súlyos be­tegség után 79 éves korában elhunyt. Temetése március 25- én volt a pápai alsóvárosi te­metőben. Az elhunytban Ha­lász Béla esperes felesége édes­anyját gyászolja. „Én élek és ti is élni fogtok.”; — Zeman Zoltán ny. lei kész, a tállyai és eleki gyülekezetek volt lelkésze, a pécsi Baldauf Otthon lakója hosszú szenve­dés után 74 éves korában el­hunyt. „Jézus Krisztus a fel­támadás és az élet. Aki hisz Őbenne, ha meghal is, él”. — Fest Ottó ny. gyémánt- diplomás gépészmérnök, a ke­lenföldi gyülekezetnek 15 éven át hűséges presbitere, március 16-án, 86 éves korában elhunyt. Temetése március 21-én volt a farkasréti temetőben Bencze Imre és dr. Rezessy Zoltán lel­készek szolgálatával. Az el­hunytban Fest Miklós magy- bánhegyesi lelkész édesapját gyászolja. „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe.” — Torda Gyuláné, sz. Szi­lárd Ilona, Torda Gyula domo- nyi lelkész felesége 40 évi há­zasság után 81 éves korában március 6-án Budapesten csen­desen elhunyt. Temetése már­cius 15-én volt Domonyban Ké­vé Lajos ikladi lelkész szolgá­latával, nemcsak a domonyi gyülekezet, hanem a környező gyülekezetek híveinek nagy részvéte mellett. „És megáld- lak téged... és áldás leszesz’% — Pintér Károlyné, sz. Ko­vács Magdolna életének 69. évében március 12-én elhunyt. Temetése március 16-án volt Pestlőrincen. Az elhunytban Pintér Károly ózdi lelkész édesanyját gyászolja. Húsvéti népszokások Amikor a húsvéti népszoká­sokról van szó, mindig eszem­be jut Győré Laci bácsi neve. aki csodálatosan szép rajzú to­jásokkal ajándékozott meg húsvét első napján. Láttam őt munka közben is. Fürészresze- lő végét hegyezte ki és annak a segítségével véste a tojásra magyaros rajzait. Régi-régi versikéket is mondott, de azok­ra már nem emlékezem. Dömötör Tekla értékes mun­kájában: »Naptári ünnepek, népi színjátszás«, olvasom, hogy a tojásnak, mint termé­kenységi jelképnek bizonyára voltak előzményei a magyar ság világképében. A festett to­jás elterjedése igen régi. Ha­zánk területén a régészeti fel­tárások avar sírokból hoztak napvilágra díszített tojást. A Sándor kódex a tojásfe­hérjét Krisztus leikéhez, a to­jássárgáját pedig Krisztus is­tenségéhez hasonlítja. Régi írásokban arról olva­sunk, hogy a dunántúli egyhá­zi birtokokon a középkor vé­gén minden egyes telek után általában két kenyeret és 2— 20-ig terjedő tojásmennyiséget voltak kötelesek a jobbágyok húsvétkor beszolgáltatni. A tudós Bőd Péter is felte­szi a kérdést: »Méltán lehet itt azt vizsgálni, hogy az Húsvéti Festett Tojás honnan vette ere­detét? Hogy tsak húsvétkor cselekszik?« A régi adatok tojásjátékok­ról is beszélnek. Több község­ben láttam-, így többek között Bükön is, hogy a díszes tojá­sokra ércpénzzel dobnak. Egy bizonyos távolságra leteszik a tojást és a pénzzel úgy igyek­szenek eltalálni, hogy a pénz a tojáshéjai áttörve bennmarad­jon a tojásban. Napjainkig fennmaradt a húsvéthétfői öntözés. A kör­nyező népek jól ismerik ezt a szokást. A lengyeleknél, szlo­vákoknál, cseheknél egyfor­mán megvan. Az utóbbi kei nép néha az öntözés helyett vesszővel való megcsapást al­kalmaz. Ez a termékenység- varázslásra utal. Dömötör Tekla már említett könyvében .írja, hogy az 1654- ben Farkasdon tartott protes­táns szinódus tiltja az öntözést Apor Péter pedig a Metamor­phosis Transsylvaniae-ben ír­ja: »Épen nem nagyzották ak­kor az emberek magokat: úrfi- ak, alávaló fő és nemes embe­rek húsvét másodnapján az vízben vető hétfün járták az falut, erősen öntözték egymást, az leányokat hányták az víz­ben, sőt az alávaló embereknél csak magok házoknál is estve az frajok az leányok házában kádokkal hordották fel a vizet, reggel csak könnyen öltöztek, tudván már a jövendőt. Reggel azért az udvariak csebrekkel, kártyákkal rámentek az leá­nyokra.« Régen elfelejtettük atyáink egy régi nagyszombati szoká­sát. Nagyszombaton az oltárról vittek haza tüzet és ezzel gyúj­tották meg az otthon kioltott tüzet. Több kutató ezzel a szo­kással hozza összefüggésbe a Pilátus és Júdás égetést. En­nek a lényege az volt hogy a Pilátust, vagy Júdást ábrázoló szalmabábut megégették és ugyanakkor nagy zajt csaptak, emlékezve a Jézus megfeszíté­se alkalmával ordítozó tömeg­re. Sopronban még a reformá­ció első idejében is szokás volt a Júdást jelképező szalmabábu elégetése. Veszprém megye több köz­ségében ismeretes volt hús­vétkor a határjárás. Zalaeger­szegen zászlóval, lövöldözéssel ment végbe a határjárás. A XIX. század végén a Gellért­hegyen jártak a búcsúsok és ezt Emmaus-ba járásnak ne­vezték. Egyes helyeken a tavaszt « húsvéttal kötötték össze a zöld­ág behozatalával. Gondoljunk a virágvasárnapi történetre. A zöldág volt behozatalának többféle változata ismeretes. Somló vidékén magam is lát­tam ezt gyermekkoromban. A húsvéti népszokásokkal kapcsolatosan Szkhárosi így írt: Semmit ezekről én szólni nem akartam, Mert az foltos hitről csak szólni akartam, De virágvasámap szentelt berkét láttam. Kinek ez óráig hasznát nem tudhattam. Tekintse meg immár az nagyheti dolgot, Ingyen majdan ott látsz sok ördögi dolgot..: Jézus urunkat ők ezekkel tisztelik, Éjjel az gyertyákat egyenként elszedik, Az földet erősen pálczákkal veretik, Csete-paté zérzur, hol mit használ nekik? Nem hagyd a Krisztus ezt testamentumba. Hogy szent testét rekesszük írott koporsókba;:; Fülöp Dezső Budapesten, 1968. április 15-én, húsvéthétfőn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents