Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-21 / 16. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. OR S Z Á G 0 S E VA NGÉL1KUS HETILAP XXXnL ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1968. április 21. Ára: 2.— Forint Memphis Április 4-én délután Mem­phisben (Termesse államban) meggyilkolták dr. Martin Lu­ther Kinget, a Nobel-díjas amerikai lelkészt A tragikus hír pillanatok alatt bejárta a világot és mély döbbenetét váltott ki. A 40 éves, fiatal és közismert néger lelkész már régóta belopta magát az em­beriség szívébe és higgadt, megfontolt politikája még el­lenfelei előtt is megbecsülést váltott ki. Alig vette élő ame­rikai ember nevét olyan gyor­san szárnyra a népszerűség, mint az övét, (Kennedyvel együtt emlegették, s a jövőben közös végzetük miatt még in­kább együtt fogják őket emle­getni) s fajtája érdekében mondott beszédeiből, írásaiból idézetek keringenek Amerika, Európa, Ázsia és Afrika föld­részein. King egy eszme szim­bólumává nőtt ki s neve ösz- szeforrt a faji megkülönbözte­tés elleni küzdelemmel, a né­gerek egyenjogúságáért foly­tatott harccal. 1964-ben, Ken­nedy elnök meggyilkolása utá­ni évben béke Nobel-díjat ka­pott, s ez a nagy kitüntetés vi­lág viszonylatban is legalizálta mozgalmát. Talán sebezhetet- len »sárkány-vér« akart lenni a díj, mint a mondabeli Sieg- friden, mert King lelkészt szüntelenül fenyegették, élete állandó veszélyben forgott. De az alattomos gyűlölet, a gyil­kos golyó megtalálta, a »Sieg­fried-bla ttot«. De vajon King provokálta-e a sorsot, vagy őt és népét pro­vokálták? Magatartása volt-e kihívó, elvei voltak talán túl­ságosan szélsőségesek, vagy pedig annak az Amerikának magatartása volt kihívó és el­ve volt szélsőséges, melyben élt? Nyilvánvaló, hogy az utób­bi. Ma, amikor a tv levetíti többször a kedves fekete ar­cot, mosolyban megvillanó fe­hér fogsorát, visszaidézem a tüntetések élén haladó lelkészt, a mikrofonok előtt szónoklót. Hányszor láttam és hányszor hallgattam tizenöt év során! És mi maradt meg összbenyo­másként? King a törvényes változások rendíthetetlen híve volt. Az egyenjogúság kivívá­sát békés úton, vér és erőszak- mentesen kívánta elérni. Eb­ben az elvében Amerika népé­nek döntő többségével azonos volt. Ezért írta a következő­ket: »Az Egyesült Államokban száz év óta „hideg polgárhábo­rú” van. Pillanatnyilag széles területen a félelem uralkodik. Az egyenjogúság megvalósítá­sa teljesíthetetlen követelésnek látszik. Különösképpen Délen, ahol a legkülönbözőbb ellenál­lásba ütközik és ahol erőszak és terror korlátozza. De mind­ez csupán önámítás! Mert az erőszakért és terrorakciókért egy fanatikus kisebbség a fele­lős.« Ez a fanatikus kisebbség áll útjában a néger egyenjogúság­nak, és ez tartja rettegésben szinte egész Amerikát. King lelkész is ennek esett áldoza­tuk A gyilkos golyója azonban nemcsak King életét oltotta ki, hanem sebet ütött az ameri­kai élet becsületén. Mert az a folt, amely Kennedy elnök meggyilkolása alkalmából esett meg ott éktelenkedik arcula­tán, s most újabb vérrel mocs­kolta be magát. Csoda, ha az egész világ felháborodik? Mi­féle szabadság, civilizáció, mi­féle humanizmus az, amely­ben gyilkosok így garázdálkod­hatnak, s a köz- és életbizton­ságnak még a legelemibb fel­tételei sincsenek meg? De nézzük mit váltott ki a memphisi automata Browning! Amikor e sorokat írom, az Egyesült Államok nagy váro­saiban ostromállapot uralko­dik. Láng és füsttenger borítja New-York Harlem negyedét, Washingtont, Chicagót. Fegy­verropogás hallatszik. Katona­ság és nehéz fegyverek védik a Fehér Házat és a Capitolt. A néger gettók népe sűrű töme­gekben tódul a barikádokra. Gyújtogatnak és végső elke­seredésüknek adnak kifejezést. Kudarcot vallott az erőszak­mentesség, Martin Luther King halott. És a megalázta- tottságából felkelt népnek már majdnem harminc halottja és számtalan sebesültje van. Ame­rika 20 millió négerének tra­gédiája ezekben a napokban kifejezhetetlenül elmélyült. Sokat írtunk már arról, hogy az Egyesült Államok achillesi sarka a néger kérdés. A prob­léma megoldásának számláján ki tudja hány mártír vére szá­rad! De lehet-e a kérdést to­vább odázni? Minden egyes nap, amely félreteszi, vagy ha­logatja a probléma megoldá­sát, beláthatatlan következmé­nyekkel jár. íme, ez a tragédia is! És King lelkész meggyilko­lásában az még különösen fáj­dalmas, hogy személyében a békés rendezés, erőszak men­tes mozgalom vezetőjét állítot­ták félre. Megbocsáthatatlan tett volt! (Nemcsak erkölcsileg, de politikailag is!) Ennek ka­tasztrofális következményeit éli át napjainkban Amerika. És úgy látszik, hogy a King ál­tal jellemzett »fanatikus ki­sebbség« terrorja alatt áll mind az ötven állam. Martin Luther King egy esz­mének lett áldozata. Vele a bé­kés megoldás lehetősége szállt véleményem szerint sírba. Esz­méje és mozgalma nekünk azért volt különösen szimpati­kus, mert papi erkölcsből fa­kadt. Számtalan híve volt. Ta­lán nem is sejtette, hogy az öt világrész lelkészei közül há-1 nyat »mozgatott« meg, hányán estek gondolkodóba bátor kiál­lása miatt, hányán »indultak el« az igazságért, haladásért, békéért folytatott küzdelem­ben. Néhány éve a vietnami háború tárgyalásos befejezé­séért indított mozgalmat. Ma­gam is kaptam levelet tőle, hogy csatlakozzam a mozga­lomhoz. Nemcsak Amerika népe, vagy a négerek milliói gyá­szolják őt. Koporsója körül ott áll százezrek és milliók látha­tatlan tömege, amely bízott az igazság és haladás győzelmé­ben. Mi magunk is, noha nem egyházunk lelkésze volt, oda­helyezzük kegyeletünk koszo­rúját a nagy halott ravatalára. Élete példaadó volt, nevét mindenkor tisztelettel ejtjük ki. Elvesztettük őt, de abban bizonyosak vagyunk, hogy esz­méjét nem tudta kioltani a gyilkos golyó. És valahányszor találkozunk a színesek problé­máival, az emberi méltóság kérdéseivel. Martin Luther King újraéled és élére áll a küzdelemnek. Dr. Rédey Pál. A Harmadik Keresztyén A Prágai Keresztyén Békekonferencia Harmadik Béke- világgyűlése befejeződött Prágában. A nagygyűlés 500 részt­vevője, akik a legkülönbözőbb országokból, minden földrészt képviselve jöttek össze, hat napon át végezték munkájukat, tizenhárom oldalas »Üzenet«-be foglalták össze a gyűlés ered­ményeit. Az alábbiakban idézünk az »Üzenet«-ből. Mi azért jöttünk össze a Harmadik Keresztyén Béke- világgyűlésre, mert minden ki­ábrándító tapasztalatunk elle­nére meg vagyunk győződve arról, hogy a béke lehetséges. A béke lehetséges, mert Isten hűségesen keresi az emberisé­get, ahogyan kezdettől fogva kereste. Ö az Ószövetségben kivá­lasztott egy népet, hogy tanú­ja legyen minden nép előtt az ő megingathatatlan hűségének. Ö az emberré lett Istenfia ér­tünk szenvedett halála által megítélte és megbocsátotta az ember hűtlenségét, önzését, igazságtalanságát és elbizako­dottságát. Ő Jézus Krisztus feltámadásával új világ kezde­tét indította el, amelyben béke és igazságosság uralkodik, és az ember Isten képmása és munkatársaként, vagyis a tör­ténelemben és a társadalom­ban felelős lényként élhet. Ö a Szentlélek által elhívta gyülekezetét, hogy hirdesse hűségét, hogy békét szerezzen, és hogy síkraszálljon az igaz­ságosságért, minden emberért végzett önzetlen szolgálatban. Mert ö ezt ajándékozta, azért lehetséges a béke. Ha mégsincs béke a világ­ban, ebben felismerjük a mi vétkünket is. Mi gyakran megtagadtuk Is­ten hűségét Jézus Krisztusban, ■mert nem minden embert át­fogó szerétéiként és igazságos­ságként szóltunk és tanúskod­tunk róla. Mi gyakran megtagadtuk Krisztus üdvözítő munkáját, mert csak a belső életre, és nem az egész ember és az egész emberiség életére vonat­koztattuk. Mi gyakran megtagadtuk ke­resztyén elhivatásunkat, mert a politikai életet kizártuk a hit engedelmességéből, és így számtalan igazságtalanságot eltűrtünk vagy még támogat­tuk is a társadalmi életben. Mi bízunk a Szentlélek megújító erejében, aki min­ket szabaddá tesz arra, hogy szolgáljunk mindenkinek, sza­baddá tesz az együttműködés­re, az ember javát szolgáló vi­lági programokban úgy, hogy megengedi, hogy tudatosítsuk és teljesítsük történelmi fel­adatainkat. A Keresztyén Békekonferen­cia, amely most 10 éve jött ösz- sze először az emberiséget fe­nyegető atomveszély miatt, ré­gi és új veszélyeket lát a je­lenlegi helyzetben, amely a bé­kéért való kötelezettségválla­lásunkat követeli: Mentsétek meg az embert, nemcsak az egyes embert, hanem a jelen és a jövő mindenféle veszélyé­nek kitett emberiséget is! A béke lehetséges, mert Is­ten adta, és Isten akarja. A béke lehetséges — persze csak akkor lehetséges, ha meg­oldódnak azok a problémák, Egyházaink részvétnyiivánítása A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának El­nöksége az alábbi szövegű táviratot intézte Dr. Martin Luther King özvegyéhez: Mrs. Martin Lather King 334 Auburn Avenue Atlanta (Georgia) USA Megdöbbenéssel hallottuk férje tragikus halálának hírét. Kérjük, fogadja legmélyebb részvétünket e nagy veszteségben. Dr. Kinget mindenki nagyra becsülte, mert a békéért és az emberi jogokért rettenhetetlen bátorsággal harcolt. Reméljük, hogy az ügy, amelyért élt és meghalt, tovább halad és áldozata a jövőben meghozza gyümölcsét. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége Dr. Pálfy Miklós főtitkár IMÁDKOZZUNK Teremtő Szentlélek! Jöjj segítségünkre, mert gyenge a mi erőnk, és gyarló a mi szívünk. Magunktól nem tudunk Jézus Krisztusban hinni, sem nála megmaradni. De benned remény­kedünk: szánj meg minket s azokat a testvéreinket, akik ma járulnak először úrvacsorához. Építsd meg bennük egyházadat. Világosíts meg, hogy Krisztushoz térjünk. Győzz meg, hogy Krisztusban higyjünk. Bátoríts, hogy Krisztust kövessük. Erő­síts, hogy hozzá ragaszkodjunk. Adj győzelmet a bűn felett, megmaradást a hűségben, cselekvést a szeretetben, világossá­got a hitben, eredményt béketörekvéseinkben. Adj hálaadást szívünkbe mindenért, amivel intesz, buzdítasz, büntetsz, vagy áldasz. Amen. /Ikikre kongatnunk kell Isten munkatársai vagyunk A keresztyének békemunkájának alapja az új teremtés Jézus Krisztusban. Hisszük, hogy Krisztus minden ember és minden dolog részére engesztelést szerzett... Hisszük, hogy nekünk az a hivatásunk, hogy hálát adva és reménykedve Isten munkatársaiként dolgozzunk, mert a szeretet Lelke is állandóan munkálkodik mindenütt a béke, az igazság és mél­tóság emberi társadalmáért... Az igazi emberséget akarjuk érvényesíteni és hirdetni, hogy a máshitű és másként tájéko­zódó emberek is a reménység jelét láthassák meg abban saját törekvéseiket és tetteiket illetően. Teológiai Munkacsoport jelentése (Prága, 1968) •• Békevilággyűlés Üzenete amelyek előtt ma áll az embe­riség összességében és egyes tagjaiban. Ezek a problémák nincsenek elszigetelve egymás­tól, hanem a nagy változások, társadalmi, nemzeti, tudomá­nyos, technikai, forradalmi fo­lyamatok korszakában egymás­mással kölcsönösen összefüg­genek. Az Üzenet ezután felsorolja és értékeli azokat a kérdése­ket, amelyeket megoldandónak tart a béke érdekében politi­kai, társadalmi, gazdasági kér­désekben, s rámutat a keresz­tyének összefogásának szüksé­gességére a világszervezetek­ben mindezen célok elérésére. Az Üzenet, amelynek ismerte­tésére és értékelésére még visszatérünk, így fejeződik be: Mi készek vagyunk arra, hogy fokozzuk együttműködé­sünket minden vallásos és vi­lági szervezettel, amelyek a béke, az igazságosság és a sza­badság védelmét szolgálják. Mi tudjuk, hogy mi keresz­tyének nem végezhetjük el az emberek mentésének a mun­káját Isten segítsége nélkül, bűnbocsánat keresése nélkül azért, amit tettünk, és azért, amit elmulasztottunk, és min­den ember közreműködése nél­kül. Keresd a békét, és kövesd azt! Mentsétek meg az embert — a béke lehetséges! A Lutheránus Világszövetség Világszolgálat Bizottságának ülése Budapesten A Lutheránus Világszövetség genfi Központjában három je­lentős osztály működik: a Teo­lógiai, a Világszolgálat és a Világmisszió. Rajtuk kívül szá­mos alosztály dolgozik, köztük a Tájékoztatási Osztály, a Ki­sebbségi Egyházak Osztálya, stb. A Teológiai, a Világszol­gálat' és a Világmisszió osz­tálynak külön bizottsága is van. amelynek tagjait a Nagy­gyűlés választja. A Világszolgálat Osztály és annak Bizottsága 1968. április 17—20. között Budapesten tartja ülését. Ez az osztály és a bizottság foglalkozik a Lu­theránus Világszövetség tag­egyházainak segélyezésével. De nemcsak a rászoruló tagegyhá­zakat segíti, hanem igen jelen­tős anyagi segítséget ad olyan népeknek és országoknak is, amelyek helyzetüknél fogva rászorulnak a segítségre. A Lutheránus Világszövetség ilyen esetekben még azt sem nézi, hogy a rászorultak hoz­zátartoznak-e az evangélikus egyházhoz, vagy egyáltalán a keresztyén egyházhoz. A Világ- szolgálat Osztály pl. segítette Algéria népét, amikor azok harcoltak szabadságukért. Eb­ben az esztendőben jelentős segítséget adott számos afrikai országnak, elsősorban Tanzá­niának, éspedig iskolák, kórhá­zak építésére és a mezőgazda­ság megsegítésére. Jelenleg az arab menekültek ínségén igyekszik segíteni. Magyarországi Evangélikus Egyházunk az elmúlt 10 esz­tendőben a Lutheránus Világ- szövetségtől éppen a Világszol­gálat Osztályon keresztül ka­pott jelentős segítséget temp­lomok és parochi ák tatarozá­sára, új templomok és papta- kok építésére, a szeretetintéz- mények megsegítésére és a szórványlelkészeknek gépko­csikkal való ellátására. Köztu­domású, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunknak megközelítőleg 1400 épülete van (templomok, imatermek, parochiák, szeretetintézmé- nyek stb.) és bármilyen nagy áldozatot hoznak a gyülekeze­tek az épületek fenntartására és bármilyen jelentős segítsé­get ad államunk elsősorban a műemlék-templomok és épüle­tek rendbehozatalára, mégis az épületeink nagy száma miatt szükségünk van külföldi hittestvéreink segítségére. Egyházunk most meghívta a Világszolgálat Osztályt és an­nak Bizottságát Magyarország­ra, hogy ezáltal is kifejezésre juttassa szeretetét és megbe­csülését a Lutheránus Világ- szövetség iránt. Az ülésen je­len lesz a Világszolgálat Osz­tály igazgatója dr. Bruno Muetzelfeldt, aki néhány évvel ezelőtt járt már hazánkban. Ugyancsak részt vesz az ülésen az Osztály adminisztratív ve­zetője Valdemar Törner, to­vábbá Paul Hansen, aki a Vi­lágszolgálat Osztályhoz tarto­zó Kisebbségi Osztály titkára. A budapesti ülést a Világszol­gálat Bizottság elnöke, dr. Paul C. Empte vezeti, aki az Ame­rikai Lutheránus Nemzeti Ta­nács igazgatója. Rajtuk kívül Hongkongból, Jordániából, Dá­niából, Németországból, Kana­dából és más országokból is ér­keznek bizottsági tagok. A megnyitó ülésen D. Kál- dy Zoltán püspök fogja kö­szönteni a Bizottságot. VENDÉGEK ROMÁNIÁBÓL A Harmadik Keresztyén Békevilággyűlésen részt vett romániai küldöttség, élén Jus­tin és Corneanu ortodox met- ropolitákkal, hazatérőben megszakította útját Budapes­ten. A romániai vendégek tiszteletére a magyarországi egyházak fogadást adtak a margitszigeti Nagyszálló kü­löntermében, amelyen dr. Bartha Tibor püspök, a Ma­gyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsának elnöke, meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket. Justin metropoh- ta válaszában annak az óhajá­nak adott kifejezést, hogy a jövőben többször találkozza­nak egymással a romániai és magyarországi egyházak a kö­zös problémák megbeszélése és a feladatok összehangolt elvégzése végett. A romániai egyházi vendé­gek megtekintették vasárnap Budapest nevezetességeit és délután utaztak tovább Romá­niába. ÚJ NÉMET PÜSPÖK Ez év őszén — mint már hírt Utódául dr. Werner Kmschéi adtunk róla — nyugalomba jelölték, a lipcsei teológiai vonul a hazánkban is járt szeminárium rendszeres teo- Johannes JaMcke. püspök, logiai docensét

Next

/
Thumbnails
Contents