Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-14 / 15. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. XXXIII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1968. április 14. Ára: 3,— Forint Tündöklő titok: nagypéntek Gyermekkoromban nagypénteken nem volt szabad felnyitni a zongorát — hiszen Jézus halála napja ez. Csendben jártunk-keltünk, füttyszó, dalolás, de még a nevetés, mosoly is szinte szentségtörés számba ment — hiszen Jézus halott, nagypéntek van. Vannak vidékek, ahol a harangok sem szólalnak meg, hiszen nagypéntek a csendé. Bach a János passióban a »kilehelte lelkét« pillanatához a leghatalmasabb zenei képletet használja: a teljes csendet. Nincs az akkordoknak az a tu— ti«-ja, amely oly megrázó tudna lenni, mint a megfelelő'pillanatban beálló csend. Oltáraink feketében, a gyertyákon fekete szalag, sok helyen fátyol borítja az oltárképet, másutt fekete lepel, rajta a fehér kereszttel. Virág nincs az oltáron, csak két égő piros szegfű — két vércsepp a keresztről. Miért, hogy Fortunatus másfél évezredes himnusza (735-ik énekünk) kezdettől végig ragyogva zeng a keresztről? »Keresztfa titka tündököl!« Egyetlen szó nincs benne húsvétról, de ügy árad dallam és szöveg, mint egy győzelmi dal. Az is. A Golgota a győzelem helye, nagypéntek a győzelem napja. A legnagyobb győzelemé: »megtörte holta a halált«. Az élet fejedelme szállt a halálba, hogy életei hozzon ki belőle. Titok ez, tündöklő titok annak, aki e zászló nyomában jár. Dante az Isteni Színjáték azon fejezetében, ahol megindulnak a poklok pokla felé, ezt az éneket idézi: királyi zászló jár elöl, keresztfa titka tündököl. Oda, a megoldatlanságba, az enyészetbe, a büntetések büntetésébe, a kikerülhetetlen végbe az Ö nyomdokán lehet lépni s feltündöklik az a titok, amit Pál apostol már így bizonyított: átmentünk a halálból az életbe. Fortunatus tudta, hogy nagypéntekről csak húsvét tudatában és bizonyosságában lehet szólni. Nélküle botor tragédia, ami a névtelen emberi tragédiák végtelenjében enyészett volna el — ha nincs harmadnapra húsvét. Hogyan is fűzhette hozzá az emberi szóhasználat a menthetetlennek, a reménytelenségnek a képzetét: keresztet lehet rá vetni—? Ahová a nagypénteki kereszt vetődik, ott halálból is élet születik, mert a győzelem helye az. Ez a győzelem az emberért van. Ez a tündöklő titok az ember értékére vet ragyogó fényt. Az áldozat nagysága méri és értékeli azokat, akikért az áldozat szól. Istennek Krisztust ért az ember. Úgy szerette, hogy egyszülött Fiát adta érte. A nagypénteki kereszt titkából az emberi élet értéke, ereje, megbecsülése tündököl. Ha az egyház népe valóban megáll nagypénteken ebben a hatalmas erejű, eszméltető csendben a golgotái keresztnél, megtalálja a másik ember kezét, az egyenértékű kezet. Amíg vannak templomok, ahol külön helye van négernek és fehér embernek, amíg magukat keresztyénnek mondó emberek tűrik, hogy elmaradt népek legyenek, sót azokból éljenek, amíg leigázás van és elnyomás, amíg eszkaláció a program hírhedt, cinikus indoklással, addig homályban marad a keresztfa titka, bármily megrendültén nézzünk is a keresztre. A nagypénteki kereszt óta becsülete van az életnek. Nem akármilyen limlom, veszendő holmi az. Drágák vagyunk, áldozatot érdemlően drágák mindnyájan. Azóta egymás számára Krisztussá kell lennünk, Luther fogalmazott ilyen merészen. Ám az ár nagysága az adósság nagyságára is mutat. A keresztfa feltündöklő titkában fény derül az ember bűnének nagyságára is. Mivé lettem rejtegetett, elkendőzött, babusgatott bűneimmel — a keresztfa titka erre is fényt derít. Bezárult kör a bűn, amely fogva tart, magamtól nincs kiút. ő törte szét halála és feltámadása erejével. Ezt az adósságot nem lehetett részletekben fizetgetni. Nem lehet lecsipegetni belőle, míg elfogy, sem kinevelődni belőle, mint a kinőtt ruhákból. Lezárt egység az adósságom. Egyetemben megromlottak, vagyis egészben, mindenestül. Ehhez egy tiszta élet, egy Istenfia kellett egészben. Kisebb törlesztéssel nem fizethető ki. Istennek nem csak Krisztusnyit ér az ember, hanem Krisztusba került. A tündöklő titok ép ezért felfedi Isten szeretetének mértékét is. Ha Fiát odaáldozta az emberért, hogyne adna mindent. Ilyen bőkezű, ajándékozó, mindent áldozó Isten szeretete. Ez is a nagypéntek tündöklő titka. Nemcsak értékelés, ármegállapítás, adósságfelmérés történt, hanem fizetség. Eleget tett. Az ember szabad. D. Koren Emil /Ikikre hallgatnunk kell A harmadik parancsolat Ebből a parancsolatból azt tanulom meg elsősorban, hogy az ünnepnapot nem tétlenségre, nem is csak a testi pihenésre és annak táplálására rendelte Isten, hanem azért, hogy megszenteljük. Cselekedeteinkkel és tetteinkkel azonban nem szentelhető meg. mert a mi tetteink nem szentek. Csak Isten igéjével szentelhető meg, amely egyedül egészen tiszta és szent, és megszentel mindent amihez köze van... Isten igéje szenteli meg az emberi tetteket is, ahogyan Pál mondja 1 Tim 4, 5-ben, hogy az egész teremtett világot az ige és imádság szenteli meg. Ezért ebből a parancsolatból azt tanulom meg, hogy az ünnepnapon elsősorban Isten igéjét kell hallgatnom és arra emlékeznem, azután ezzel az igével hálát adnom és Istent magasztalnom minden jótettéért. Ezzel az igével kell magamért és az egész világért imádkoznom. Az szenteli meg az ünnepnapot, aki így viselkedik. Luther Márton IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük bizonyságtevésedet a megfeszített Jézus Krisztus mellett, akit kihívtál a sír mélyéről, a halál sötétségéből, a bűn hatalmából. Bűneink miatt kihullott kezünkből életűnk, Te adtad vissza azt a feltámadott Fiú által mindnyájunknak és így tettél bizonyságot mellettünk is. Életében elrejtetted múlandó éveinket, azok félelmét és fájdalmát. Szentségében elrejtetted bűneinket, szeretetében erőtlenségünket, kishitűségünket. Mindezért hálát adunk Néked és kérünk: tarts meg minket a feltámadás reménységében, a jelenvaló élet örömeiben, a hús vét diadalában örökkön örökké. Ámen. HALÁLBÓL AZ ÉLETBE AZ ÉLETBŐL A HALÁLBA vezet az ember útja Isten teremtő akaratából. Az egész te-* remtettséget átfogja a múlandóság és a halál törvénye. A teremtő Isten az, aki megáll a mi életünk és egész nemzedékek élete felett, és szól a 90 zsoltár szavaival: »Térjetek vissza, embernek fiai!« Az idők végtelenjétől kezdve hatalmas emberrajok térnek vissza a porba, amelyből vétettek. De amikor ennek a zsoltárnak a hitével meglátjuk a múlandóságon túl az örökkévaló Istent, akkor a lelkünk őbenne megpihen, akkor a múlandóság ad értelmet a földi életnek azért, hogy általa Isten magához vezessen és elvigyen arra a tökéletesebb létre, amelyet elkészített Jézus Krisztus által. Az ember útja az életből a haláli felé vezet ugyan, de ez mégsem okoz lemondó, fáradt magatartást, mert a hit szeme az örökkévaló Istenre szegeződik. Ö a megújítás, a feltámasztás Istene. KRISZTUS FELTÁMADT! Jézus él! Ezzel megváltoztatta az életnek azt a folyamát, amely az életből a halálba vezetett, mert íme, általa van Húsvéti köszöntés Az Evangélikus Élet íróinak, munkatársainak gyülekezete szívének szeretetével köszönti az olvasók gyülekezetét. Írók és olvasók legtöbbször nem is ismerik egymást, de összeköti őket egymással a betű, a mondat, a mondanivaló, az a drága üzenet, evangélium, amely Jézus Krisztus feltámadásáról szól. Így volt ez a római, a korinthusi és a többi gyülekezet tagjai között is, mégis egyek voltak a Főben, aki kilépett a sírból, aki él és uralkodik mindörökké. Mindnyájan az Ö szolgálatában állunk, írók és olvasók, mindnyájan felelősséggel tartozunk és mindnyájan részesülünk abban az örömben, amelyet Jézus Krisztus elkészített tanítványai számára. Ebben a lelki egységben, a szeretet közösségében, határokon belül és határokon túl, kívánunk mindenkinek gazdagon megáldott húsvéti ünnepeket. SZERKESZTŐSÉG útunk a halálból is az életbe, az örök életbe. Az első tanítványok körében micsoda örömmel terjeszthették azt az evangéliumot, hogy az Űr feltámadt, mert azt jelentette számukra, hogy a nagypéntek sötétjébe fény ragyogott, a Jézus halála miatt kétségbeesett tanítványi sereg egyszerre felujjonghatott. Micsoda örömmel kiálthatták tovább egymás fele a húsvéti evangéliumot. Íme, újból van értelme életüknek. Győzött az Ür. Van isteni üdvösségterv. Krisztusnak meg kellett halnia bűneinkért, eleget kellett tennie érettünk, magára kellett vennie bűnünk következményét, a halálos ítéletet, végig kellett szenvednie az elhagyatottságot, alá kellett szállnia a poklokra, de a bűn és a halál hatalmába beleszólt Isten feltámasztó szava, s ennek a teremtő hangnak a hatására: Jézus él, az Űr feltámadt! A földbe esett gabonamag gyümölcsöt termett, el kellett halnia a szent gabonamagnak, hogy belőle fakadjon a feltámadás kalásza! El kellett vettetnie, mint az Űr szenvedő szolgájának, hogy feltámadjon belőle a diadalmas Király. El kellett vettetnie, mint elárult, cserben hagyott Mesternek, hogy feltámadjon, mint Isten megdicsőített Fia. El kellett vettetnie, mint véres, megtört testnek, hogy feltámadjon, mint diadalmas és megelevenítő Isten! Áldott gabonamag Ö, akiből kisarjad az örökélet reménysége! HALÁLBÓL AZ ÉLETBE Jézus Krisztus által vezet a2 út, mert ,feltámadásában minket is .részesít: Krisztus-hit nélkül nincs reménység a halálon túl, ezt a reménységet pedig egyedül a Feltámadottban való hit adja. A húsvéti evangélium hirdeti,, hogy Jézus a feltáma- dottak elsője, kezdete, zsengéje, minket is kész magával vinni az örökéletbe. Aki hisz őbenne, ha meghal is él. Aki legyőzte a halált, az a maga győzelmében a halálban elaludt szeretteinket és minket is részesít. A feltámadott Jézus Krisztusban való reménység nélkül nincs semmi vígasztalás a halált illetően. Hit nélkül jogosan fél mindenki a haláltól, mert hiszen a halálban lezáródik minden testi élet, befejeződnek az örömök, s bár sóhajtja ugyan az ember, hogy nehéz az élet, de mikor a halállal szemtől-szembe kell ■állni, akkor azonnal drága lesz az élet, és rettenetes a halál. Csak a hit tudja a halál felé bátran és biztosan kiáltani Pál apostollal együtt: »Elnyeletett a halál diadalra!« Jézus feltámadása által átmentünk a halálból az életbe. Ez egyúttal felszólítást is tartalmaz szár munkra: jöjjünk ki Isten ítélete alól az üdvösségre. A romlandó és a halál felé menő, múlandó emberi életből a feltámadás reménységébe. Jézus által nyílik ki előttünk az örökélet kapuja. AZ ÖRÖKÉLET LEHETŐSÉGE hálából fakadó cselekedetekre önsztönzi a keresztyén embert. Isten iránti mélységes hála tölti el szívünket, ha arra gondolunk, hogy Jézus feltámadása által örökéletünk van; Nemcsak magunknak, hanem szeretteinknek s mindazoknak, a kiket Jézus Krisztus részesít feltámadásában. A keresztyén ember, aki ilyen ajándékot kapott, mindezt Jézus akarata szerint embertársai körében hálálja meg. Luther szerint a hivő ember Krisztussá lesz a felebarát számára, aza» úgy cselekszik, amilyen emberszeretettel Jézus cselekedett, mert Jézusnak nem adhat semmit hálája jeléül, de embertársain annál inkább segíthet. A húsvéti evangélium tegyen minket a szeretet embereivé. Emberszeretetünk területe olyan széles, mint a Jézusé. Belefér az egyes emberen való segítés is, de az is, hogy munkánkkal és egész magatartásunkkal támogassuk mindnyájunk közös ügyét, hazánk boldogulását és felelősséget érezzünk az egész emberiség békés holnapjáért. A feltámadott Jézus nevében csak az életet, a felemelkedést, a békét lehet akarni, és sohasem a pusztulást, a háborút, a halált. AZ ÉLET VÁROMÁNYOSAI VAGYUNK, mert Jézus arra hívott el, hogy életet örököljünk, s átmenjünk a halálból az életbe. Erről itt ég most úgy tehetünk bizonyságot, ha odaszánjuk magunkat Istennek a szolgálatára. Vár az Élet Fejedelme, hogy számunkra is elmondhassa: »Én élek, és ti is élni fogtok!« , D. Dr. Otllyk Ernő HÍRÜNK A VILÁGBAN A finnországi Kuopio-ban megjelenő »Kirkko ja köti« című egyházi hetilap »A magyar egyház útja a legutóbbi húsz esztendőben« címen ismerteti D. Káldy Zoltán püspök beszámolóját. Megemlékezik a cikk az állam és egyház viszonyáról, amely »egyre gyümölcsözőbben fejlődik«, ismerteti egyházunk életét számadatokban, s kitér az anyagi életre is, különös figyelemmel az egyházi épületek renoválására. »Ez az én testem, mely tiérettetek adatik... E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely tiérettetek kionlatik«. (Lk 22, 19—20) — Szügyi Lajos linóleummetszete AZ AUSZTRÁLIAI KERESZTYÉNSÉG MEGMOZDULÁSA Befejeződött a harmadik Keresztyén Békevilággyűlés A harmadik Keresztyén Béke-világgyűlés, amely március 31— április 5-ig tartotta ülését Prágában, befejezte munkájút. A Keresztyén Béke-világgyűlés, amelyen 55 ország 500 küldöttje vett részt a világ minden tájáról, eredményes munkát végzett. A Béke-világgyűlés munkáját lapunk későbbi számaiban ismertetjük. A harmadik Keresztyén Béke-világgyűlésen részt vett magyar evangélikus egyházi delegáció — amelynek tagjai voltak: D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök, dr. Pálfy Miklós, dr. Pröhle Károly és dr. Nagy Gyula teológiai professzorok, Mekis Ádám, Selmeczi János és Weltler Rezső esperesek, valamint Hafenscher Károly lelkész — április 6-án hazaérkezett Prágából. Az ausztráliai egyházaik tanácsa tárgyalásokat kezdeményez Gorton miniszterelnökkel -a vietnami kérdésről. Az Egyházak Tanácsának egy küldöttsége akarja átnyújtani a miniszterelnöknek az ausztráliai egyházak álláspontját ebben a kérdésben. Az Egyháztanács ugyanis egy öt pontból álló tervet dolgozott ki a vietnami háború befejezésére. A tervezet öt pontja a következő: 1. Észak-Vietnam bombázásának a beszüntetése, 2. A Nemzeti Felszabadítási Frontnak mint tárgyalófélnek az elismerése a bóketárgyalá- sokon, 3. Az összes külföldi csapatok kivonása Vietnamból, 4. Választások az ENSZ felügyelete alatt. Ezenkívül hangsúlyozta az ausztráliai egyházak tanácsa azt is, hogy szükség van a földreform végrehajtására Vietnamban és olyan szociális reformoknak a bevezetésére, amelyek a társadalmi és gazdasági igazságosság megteremtését célozzák.
