Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-07 / 14. szám

Fii 2, 1—4.

Bármilyen igeszakasz szólaljon is meg ezen a vasárnapon, a háttér mindig Jézus jeruzsálemi bevonulásának eseménye, amelyre virágvasárnap emlékezünk.

Ezt az eseményt különös kettöség feszíti. Jézus valami szokatlant tesz. ö, aki »dicsőséget emberektől nem vesz«, most eltűri, elfogadja az ünneplést, sőt tevőlegesen részt vesz az előkészületekben. Tanítványainak adott utasításaiban azonban nem az önmagának tetszelgő úrhatnámság igénye jelentkezik, hanem az alázat: egyrészt alkalmazkodik a régi próféciához, másrészt ezzel hitre akar segíteni, hogy akik hallották a próféciát, most lássák beteljesedni: »íme, jön hozzád a te királyod alázatosan, szamárháton ültje.« Olyan ünneplés volt ez, ahol Jézus teljesen elfeledkezett magáról, hogy népét igaz felismerésre segítse.

A keresztyén népet személyenként é3 közösségében is sokszor kísértette az, hogy magát ünnepelve, vagy ünnepeltetve vonuljon át az életen és a világon. Csak ennek a hallgatólagos, vagy nem is nagyon leplezett igénynek a nyomán válhatott közmondássá, hogy »az egyház mindent, mindenkit megelőz..« T. i. a tiszteletnyilvánítás igénye tekintetében. Ez a tiszteletadás sokszor nagyon látványos lehetett, de benne mégis a Pál által említett és elítélt »hiábavaló dicsőség« fénye csillogott.

Ezt az igényt Isten ítélő keze áthúzta ugyan, nevetségessé és szégyelnivalóvá tette, de önzésünkben, más alakban visszavisszatér kísérteni. Hiszen ugyanennek a »hiábavaló dicsőségnek« az óhajtása az is, amikor egy keresztyén, vagy egy gyülekezet a sértett alázatoskodásába húzódik vissza: abból akar erényt csinálni, hogy ő még a nehezet, a szokatlant és a még nem próbáltat is »elszenvedi«, ahelyett, hogy tanulna belőle.

Pedig a Jézus magatartásával összecsengő páli intés értelmében a keresztyének alázatossága nem sértődött visszahúzódás, hanem nagyon is aktív, tevőleges szolgálat. Nem az a jellemzője, hogy mit nem igényel, mire nem vetemedik, hanem az, hogy mit tesz Jézus indító és hordozó szeretete erejével. Talán így lehetne körülírni mai jelentését: a keresztyének alázata nem udvariaskodás, hanem olyan gondolkodás és életforma, amelynek során előreengedi, a maga ügyei elé engedi a »más« és a »másik« ügyét. Krisztus érettünk — ezt prédikálja a különös bevonulás. — Mi pedig a másikért — erre tanít a mai ige.

Az igazi alázat valósul meg akkor, amikor imádságunk horizontját nem rácsozzák be az »én« kérései, kívánságai, hanem »előreengedi« azok ügyét, akiknek szüksége van arra, hogy Isten előtt említtessenek. Ez valósul, amikor a gyülekezet a »minket megillet«, »nekünk jár« gondolkodásmódtól szabadulva rátalál faluja, vagy városa ügyeiben az együttgondolkodás keresztyén módjára. Ez valósul, amikor egyes keresztyén és keresztyén közösség számára semmi sincs annyira messzi és semmi sincs annyira »világi«, hogy Krisztus indulatával meg ne közelítse.

A jeruzsálemi bevonulásra és a páli intésre együtt figyelve, meg kell tanulnunk a keresztyén alázatosságnak ezt a tevőleges, derűs formáját. Fehér Károly

— KECSKEMÉT. A gyülekezetben szórványnapot tartottak. Tizennégy szórványhelyről gyűltek össze a hívek a böjti együttlétre, amelyen Fehér Károly csöngei lelkész hirdetett igét.

— SOLTVADKERT. A gyülekezetben három napos böjti igehirdetés-sorozatot tartottak, amelyen ifj. Tóth-Szöllős Mihály dunaegyházai lelkész szolgált

— NAGYTISZTELETÜ URAK!

Április végéig nálam megrendelt villámhárító, vagy toronysisak ja- vítási és védőmázolási munkákból 5—10%-os engedményt adok a lelkész özvegyek és árvák javára. Rózsássy József, Bp. IX., Közraktár u. 2/a.

— TEMPLOMOK tatarozását vállalja Pusztavári Attila építész, Budapest, VIII., Lújza út. 36. Telefon : 338—255.

— TOLÓKOCSIMRA jól működő Dongó motort vennék. — Egy 48 basszúsos tangóharmonika ugyanitt 1500-ért eladó. Kovács Gyula Kemenesmihályfa.

»Jézus ... monda az ő anyjának: Asszony, imhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Imhol a te anyád!« (János 19, 16/a—27) — Szita István munkája

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1968. április 7-én virágvasárnap

Deák tér de. ». (úrv) Dr. Kékén András, de. 11. (úrv) Hafenscher Károly, du. 6. Bach: János passiója, D. Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10. Bízik László, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Bizik László. Dózsa György út de. fél 10. D. Korén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. du. 6. Kőbánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bárányai Tamás Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ojtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 1L Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota

nagytemplom de. 10. du. 8. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákosszentmihály de. fél U. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kanner Ágoston. Mátyásföld de. fél U. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Ma- docsai Miklós, de. 11. (úrv) Vára- dy Lajos, du. 6. Madocsal Miklós. Torockó tér de. tél 9. (úrv) Vá- rady Lajos. Óbuda de. 9. Ftilöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezsó. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 1L Takács József, du. fél 7 Buttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Ben- cze Imre, du. 6. Dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvőlgy de. 9. Visontal Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

Budapesten, április 12-én, nagypénteken

Deák tér de. 9. (úrv) Hafenseher Károly, de. 11. (úrv) Dr. Kékén András, du. 5. Passióolvasás, du. 6. (úrv) D. Káldy Zoltán. Fasor de. 8. (úrv), de. 11. (úrv), du. 5. Passióolvasás, du. 6. (úrv). Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út S7/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. Dr. Ré- dey Pál, du. 6. Dr. Rédey Pál (Passió). Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás, du. 7. Passióolvasás : Boros Károly. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre, du. 7. (úrv). Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv). Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre. Fóti út de. 11. (úrv) Benczúr László, du. fél 7. Passió. Váci út de. 8. (úrv) Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. (úrv) Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota-nagy templom

de. io, du. 3. Rákosszentmihály

de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Káposzta Lajos, de. 11. (úrv) Vára- dy Lajos, du. 6. (úrv) D. dr. Ott- lyk Ernő. Torockó tér de. 9. (úrv) Madocsal Miklós. Óbuda de. 10. (úrv) Fülöp Dezső, du. 6. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengódy László, de. 11. D. dr. Ottlyk Ernő, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes, du. fél 6. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr Rezessy Zoltán. Kelenvőlgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Albertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 (úrv), du. 6. (Passióolv.).

— Virágvasárnap az oltárte- ritő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn. 18, 33—38; az igehirdetés alapigéje: FI. 2, 1—4. A délutáni Istentisztelet alapigéje szabad textus.

— Nagypénteken az oltárterítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn. 19, 1—1; az igehirdetés alapigéje: Zsid. 9, 24—28.

— EVANGÉLIKUS isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Április 7-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet H. NEMETH ISTVÁN szekszárdi lelkész.

— ZUGLÓ. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök április 11-én, nagycsütörtökön meglátogatja a zuglói szeretetotthont és a délután 6 órai istentiszteleten igét hirdet.

— KONDOROS. A gyülekezet hedvened vasárnapi e célra meghirdetett offertóriuma- ként 912,— Ft-ot küldött a Magyar Vöröskereszt útján a szicíliai földrengés áldozatainak megsegítésére.

— KISAPOSTAG. A gyülekezetben március 24-én Görög Tibor esperes elnökletével lelkészválasztó közgyűlést tartottak A közgyűlés egyhangúan meghívta lelkészéül Éltes Gyula helyettes lelkészt. A lelkészbeiktatás április 7-én, virágva- sámap lesz D. Káldy Zoltán püspök részvételével.

— LEGÉND. Március 19-én a böjti esti istentiszteleten Zá- borszky Csaba felsőpetényi és Szabó István ősagárdi lelkész szolgált.

— A NYUGAT-BÉKÉSI

EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége február

27-én Orosházán tartotta ülését Áhítatot Koszorús Oszkár esperes, előadást Benkő István, Benczúr Zoltán és Tá* borszky László tartott.

— ÖSAGÄRD—SZÜGY.

D. Dr. Ottlyk Ernő püspök április 7-én meglátogatja az ősagárdi és szügyi gyülekezeteket és mindkét helyen igehirdetéssel szolgál.

— OROSHÁZA. A gyülekezetben Szepessi Károly szarvas- újtemplomi igazgató lelkész tartott előadást.

VASÁRNAP. — „Uram, Te Istenem vagy, magasztallak, dicsérem neved mert csodát tettél”. (Ézs. 25, 1). Könnyebb kórusban énekelni, mint egyedül. Á tömegben el lehet sikkadni, de a megbújásnak is nagyszerű helye lehet. A virágvasárnapi kórus ma már nem lehet alkalmi jellegű, tartós együttlét kell, hogy legyen. A tagság-vállalás több, mint egyéni vállalkozás; mindig egyéni bizonyságtételt jelent amellett, aki Istenem lett, s előttem vonul ma a passió útján.

HÉTFŐ. — „Senki nem mondja: gyenge vagyok, mert az ottlakó nép bűnbocsánatot nyer.” (Ézs. 33, 24). A kezdeti elhatározást gyakran követi ingadozás! A nagy fogadalmakat, azok megszegése! .Nem mindig szavakban fogalmazódik meg mindez, de fáradtságban, elgyengülésben — igen! Mindennek elmaradozás a következménye, majd végleges elmaradás a vége. A sokat ígérő cél kiegyenesíti a lankadó térdeket. Isten nem rejtette el ezt a célt — látható, de csak annak, aki nem ideiglenes bejelentővel jelentkezett be Nála!

KEDD. — „Nappal kiküldte kegyelmét az Ür, éjjel éneke volt velem és én imádkoztam életem Istenéhez.” (Zsoltár 42. 9). Istennel való együttlakás több, mint békés egymás mellett való élés úgy, hogy senki

A LUTHERÁNIA

április 7-én,

virágvasárnap a délután 6 órai istentisztelet keretében a Deák-téri templomban előadja J. S. BACH: JANOS PASSIÓJÁT Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet:

D. KÁLDY ZOLTÁN

evangélikus Elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság

Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Korén Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vin., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VE. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211

68.1013

A 100 éves Athenaeum Nyomda rotációs magasnyomása, Budapest

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

nem tud arról, hogy mit csinál a másik. Nagyon kölcsönös viszony ez. Az ember oldaláról ez a viszony nem merül ki azzal a váró magatartással, hogy Isten az, aki ad, s az ember arra van „predestinálva” ebben a közösségben, hogy kap. Van ideje és helye a viszonzásnak is. A köszönetmondás kifejezési formája az ének és az imádság.

SZERDA. — „Az igazakra világosság fénylik a sötétben.” (Zsoltár 112, 4). Mi a normája az igazzá levésnek? Ha van is normája, teljesíthető-e? Lehetséges az. hogy elegendő az igazságra való törekvés is? Mi az igaz ember ismertető jele? „Az igaz ember hitből él!” Ez azt jelenti, hogy hite szerint is él, s így cselekedetének, fénye van, de nem öncsillogás ez, de nem is önmagától való tündöklés, mert a fényforrás kívül van, s e fény Tőle van. Az igaz ember igazsága mindig Istentől kapott igazság.

CSÜTÖRTÖK. — „Az igaznak áldása által emelkedik a város.” (Féld. 11,11). A kereszthez közeledve rajzolódik ki egyre határozottabban Jézus Krisztus szerepének értelme és célja. A fordított arányosság szabályai szerint történik minden. Furcsa, hogy Isten matematikája ezt a törvény- szerűséget követi. Hogyan néz ki ennek képlete? Jézus megaláztatásából — az ember megváltása. Ezt a gondolatmenetet sokan képtelenek követni, s ezért botránkoznak meg Jézus keresztjének látásakor, pedig Istennek ez a döntése je- lentf a világnak az üdvösséget!

NAGYPÉNTEK. — „Hitt a nép és megértette, hogy meglátogatta az Ür Izrael fiait és megtekintette nyomorúságokat. Meghajtották magukat és imádkoztak.” (2. Mózes 4, 31). Ez a nap a legnagyobb isteni könyörület ünnepe. Látszólag ellene mond e megállapításnak az a tény. hogy Isten hagyja Fiát keresztrefeszíteni. A könyörület napja ez, mert Isten nem Fiát félti, hanem az embert menti' Ne ennek titkát kutassa a ma embere és gyülekezete, mert nem ez a feladata, hanem mindannak az elfogadása, amit Isten a kereszttel az emberért tett.

SZOMBAT. — „Adjátok az Úrnak a dicsőséget és dicséretét hirdessék a szigeteken.” (Ezs. 42, 12). Hála Néked Krisztusunk, hogy halálra mentél, vállaltad a meghurcoltatást. Hála Néked, hogy a halál éjszakáján kivívtad az üdvösséget. Hála Néked, hogy igazként is kiszolgáltattad magad, legyőzted a halált és megnyitottad az eget Hálatelt szívvel dicséretet éneklünk ma Néked. Ámen,

Káposzta Lajos

55E5HSESSSE5H5ESS5SSSSHSE5E5E5HSE5HS2SE5H5HSH5HSH5E5HSH5SS2S2525B52SE5H5ESESE5HiiH53SS5H5HSE5HSE52SE5BSESE5ESH5H5HSHSt!5SSESHSE5E5ESE5E5ESESE5S5H5H5E5cL5E5HFHSE5H5S5H5ESE55SESHSE5HSt'

PILÁTUS

n.

Az ajtók ismét zárva voltak, és a terem üresen tátongott. Pilátus jelt adott embereinek, hogy ők is hagyják el a helyiséget. Majd előrehajolt, és a lábánál heverő tekercsre pillantott. Kezével trónszékének karfájára támaszkodott, s kissé elörehajolva fülelt, míg hallani lehetett a tttvozó tisztek lépteinek koppanását. Csak egy rabszolga maradt mellette.

Aztán figyelmesen körüljártatta tekintetét a teremben: fürkészőn, mintha csak Jézus nyomdokait akarná felfedezni. Hosszasan elnézte a minden szépséget nélkülöző, tagolatlan, hatalmas falakat és az élénk pirosra mázolt, különös omamentikájú vasajtókat, melyeken át a tömeg valósággal elébe sodorta az Isten Fiát. Visszagondolt arra is, hogy milyen csodálatos nyugalom áradt Jézusból: ő még sohasem látott ilyen embert!

Pilátust a félelem még mindig megbénította. Krisztust vélte látni mindenütt: az üres teremben és a néma falakon is.

Kisvártatva felkelt trónszékéből, elhaladt a rabszolga mellett, s kiment a teremből. Keskeny folyóson keresztül hagyta el a tornyot, és az udvarba ért. Feltekintve néhány légionárius alakját pillantotta meg a saroktornyok és a magas falak tetején, a mélykék égbolt alatt. Az izzó napsütésben átforrósodtak az udvar kőkockái. Ügy érezte, mintha tűzön kellene keresztülmennie, amikor átsétált az udvaron, úgy izzottak alatta a forró kövek.

Elérte a főépületet, mely hatalmas, otromba csillogó kőkolosszusként emelkedett előtte. Belépett a csarnokba, maid felment a bejárattal szemben fekvő lépcsőkön.

Odafent nehezen ismerné ki magát az idegen! Nagy összevisszaságban kis szobák sokaságát találja az ember: áttört falakkal és magasan fekvő, keskeny, rácsos ablakokkal.

Dürrenmatt:

melyeken keresztül csak gyéren szűrődött be a délutáni napfény. A falak csupaszok voltak, minden díszítés nélkül, mivel a helytartó csak ritkán tartózkodott a gyűlölt ország fővárosában. De a szobák kövezetét szőnyegek és párnák borították.

A legnagyobb szobában várt már rá a követ, a kerevetre letelepedve. Pilátus is leült a tiszt mellé, de hozzá sem nyúlt az odakészített ételekhez, sőt bort is csak keveset ivott. Meghallgatta a követ jelentését, majd nagy nyugalommal adta meg neki a választ. A beszélgetési titokban igyekezett Krisztusra terelni. Mégis félelem és gyanakvás fogta el, amikor észrevette, hogy a követ fürkésző pillantásokat vet rá. Ékkor a helytartó különböző kérdéseket tett fel neki a hadsereg felől. Láthatólag megzavarta a tisztet, hogy a beszélgetés váratlan fordulattal a tárgyi dolgokra terelődött. Viszont Pilátus ebből a »fedezékből« újra felidézhette lélekben a Krisztussal való találkozás minden mozzanatát.

A helytartó biztosra vette, hogy Hérádéi nem tartja magánál Jézust, s úgy érezte egyedül neki adatott meg, hogy az igazsága tudia. De határozottan félt attól, hogy a Vádlottat hozzá fogják visszaküldeni, ugyanakkor viszont valami különös és megmagyarázhatatlan vágyat érzett, hogy mégegyszer találkoz- hassék Vele...

A szakadék Isten és ember között végtele* naggyá mélyült, s most, hogy Krisztus áth- dalta ezt a feneketlen szakadékot azzal, hog- emberré lett, ebbe bele kellett pusztulnia, a mély szakadéknak ütközve szét kellett zúzódnia, mint akit a világ zátonyra sodort...

A követ megjött, és jelentette Pilátusnak, hogy Heródes visszaküldte Jézust, aki bilincs- beverten, tomboló sokaság kíséretében már vissza is érkezett a vár elé.

A helytartó parancsot adott a követnek, hogy a Vádlottat vezessék a várba, de a sokaságnak kívül kell maradnia. Aztán bevárta, míg a légionáriusok Krisztust a főépület nagy csarnokába vezetik elő.

Megindult ő is a csarnok felé. Amint az ajtó közelében elhaladt a császár mellszobra alatt, szokása szerint futó pillantást vetett a márványfejre. A koszorúval övezett fő csendben és idegenül meredt rá. amíg csak el nem tűnt alakja a félhomályban. Végigment a hosszú folyosón, mely a lépcsőkhöz vezetett. A légionáriusok ott álltak már a fal mentén. Égtek nár a fáklyák is. Lángjuk fényénél élesen kirajzolódott a katonák szikár alakja a sötét háttérben, amint a fáklyák lobogása rájuk vetődött, s hol sárga, hol meg piros fényt vetett % vassal bevont pajzsokra.

Pilátus a kijárathoz lépett, mert onnan mindent jól szemmel tudott tartani, s az egész csarnokot át tudta tekinteni. Újra eszébe jutott Krisztus átható tekintete. Egy pillanatra habozni látszott, de aztán mégis elhatározta hogy pár lépést tesz. s a katonák dárdáit indulatosan félrelökve, kilépett a tágas és vilá los csarnokba. Alig észrevehető mozdulattal lefelé pillantott. Elborzadva vette észre a légionáriusok szemében a gúny csillogását. Jézus pedig ott állt közöttük mozdulatlanul. Keze most is bilincsbeverve, vállán fehér gyolcs lógott alá, bélsárral bemocskoltan!

Most hát látta ö is a megcsúfolt Krisztust! De azt is belátta, hogy mindez az ő bűne, mivel Jézust Heródeshez küldte. Egyre inkább bizonnyossá lett a felöl is, hogy minden az ő ítéletével fog végződni, pedig ő a megmentésén akart fáradozni.

Aztán ismét ellépett a katonák sorfala előtt, de ügyet sem vetett Krisztusra

__

Pi

látus parancsot adott, hogy Isten Fiát a harmadik éjszakai őrség idején kell megkorbácsolni. 0 is végig akarta nézni, de rangrejtve. Már jóval előbb odaért annak a helynek a közelébe, a főépület és a torony közötti részen.

Az elmúlt napot szinte elviselhetetlenül forróvá tette az izzó Nap. amely a felhőtlen égből tűzött alá. Most azonban az éjszaka borította föléjük fekete kárpitját, amit áttört a csillagok ragyogása, de a Hold még nem jött föl. Ügy tűnt Pilátus szemében, mintha semmi más nem lenne a világon, mint csak ezek a sötét falak és tornyok, melyek óriási cölöpök gyanánt merednek az ég felé. Mintha mérhetetlenül naggyá nőtt volna ez az épület az éjszaka sötétjében, de mégis meghatározott számú lépésekkel meg lehetett mérni.

Pilátus odaért ahhoz a cölöphöz, amelyet kijelölt Jézus számára. Egy rabszolga tartotta magasra a fáklyát. Rőt fényénél is alig lehetett látni hogy egy cölöp áll ki a földből, és az éjszaka sötétjébe mered. A helytartó megmarkolta a cöveket, és érezte a kiálló szögeket. amelyek felsértették a bőrét. Aztán a főépület felé igyekezett, ahol eny kis mellék- kapu bejáratánál karosszék állt. Helyet foglalt, s megparancsolta a rabszolgának, hogy oltsa el a fáklyát.

(Folytatjuk)

Fordította: Szerdahelyi Pál

1