Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-07 / 14. szám

Virágvasárnapi fény és árnyék AZ EMBERI ÉLET GYAKRAN ÉRKEZIK EL HATÁR­KÖVEKHEZ. A határkőnél lezárul az, ami eddig volt, s elkez­dődik valami új. Amikor a gyermek elérkezik az első határ­kőhöz, lezárul számára a gyermekkor ideje, s megkezdődik az új, az ifjúság korszaka. Később ismét határkőhöz ér az em­ber, amikor felnőtté lesz. És így lehetne sorolni tovább a kü­lönféle határköveket, amelyekkel életünkben találkozunk. VIRÁGVASÁRNAPPAL JÉZUS KRISZTUS FÖLDI ÉLE­TE IS HATÁRKŐHÖZ ÉRKEZETT. Lezárul számára az ed­digi útszakasz, hogy megkezdődjék az új, amely rövid ugyan, nem egészen egy hétig tart mindössze, de rövidségével is meg­döbbentő. Virágvasárnappal lezárul Jézus Krisztus földi életében a fény, a világosság ideje. A határkő harminchárom évi mun­kás élet lezárását jelenti. De virágvasárnap határköve lett Jé­zus Krisztus életében abban a vonatkozásban is, hogy lezárul három esztendei fáradozás a bűnös ember érdekében. ISTEN JÉZUS KRISZTUSBAN VILÁGOSSÁGOT ADOTT A VILÁGNAK, a bűnös embernek. Ez a világosság ragyogott fel az első karácsonyon, ez a világosság övezte Jézus Krisztus minden lépését, szavát és cselekedetét. A fény ragyogott ak­kor, amikor a káiwi mennyegzőn csodát tett, amikor ezreket elégített meg eledellel, amikor betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. A fény ragyogott akkor is, amikor tanítványo­kat gyűjtött, hogy kövessék Öt, hogy tanúi legyenek mindan­nak, amit az ember érdekében mond és cselekszik. A fény ra­gyogott akkor, amikor bűnösökkel ült le egy asztalhoz, amikor bűnösök bűnét megbocsátotta, amikor megalázott, megvetett, eélt tévesztett embereket indított el a jó, a helyes úton. A Jé­zus Krisztust körülövező fény ragyogott Péter vallástételében, amikor Isten Fiának vallotta Öt. FÉNY ÉS RAGYOGÁS ÁRADT SZÉT MINDENÜTT, ahol megjelent, ahol szólt és cselekedett. S most, virágvasárnapján még egy utolsót villan ez a fény, ez a világosság. A Jeruzsálembe tartó alázatos Királyt még boldogan, örömmel köszönti az Öt váró sokaság. Utolsót villan a fény, mert a háttérben már ott látszik az árnyék, a szenvedés, a ki­gúnyolás, a megvetés. Egyre erőteljesebben látszik a nagypén­teki kereszt árnyéka, ami — emberileg szólva — könyörtelen befejezése volt Jézus Krisztus földi életének. VIRÁGVASÁRN APÓN EGYÜTT VAN A FÉNY ÉS AZ ÁRNYÉK. Hallatszik még a sokaság hozsannázóba, de egyre erőteljesebben szólal meg a kételkedés, a felháborodás, s meg nem értés hangja: »kicsoda ez?« És ebből a bizonytalanná lett, kételkedő hangból erőteljes nagypénteki kiáltás lett: »fe- szittessék meg!«. A fény egyre halványabb lesz, az árnyék egy­re sötétebb, kísértetiesebb. Ez az út nem vezethet máshova, csak a Golgotára. De vájjon hol vannak azok, akik hűséges követői, tanítvá­nyai voltak? Hol vannak azok, akiknek életében Jézus Krisz­tus a fényt, a boldogságot jelentette? Ott vannak ők is a virág­vasárnapi sokaságban, csak ajkukon a hozsánna »feszítsd meg«-gé formálódott. Ott van a hitvalló Péter is, de egyre erőteljesebb lesz szívében a félelem, s később ajkán a szó is: —nem ismerem Öt!« virAgvasárnap még együtt van a'fény es az ÁRNYÉK. Jézus Krisztus határkőhöz érkezett, a nagyhét ka­pujához, hogy maradéktalanul teljesítse küldetését, vállalja a szenvedést, a kereszthalált is — az emberért, értünk. A fény és árnyék virágvasárnapi küzdelméből a fény ke­rült ki diadalmasan. Nagypéntek árnya után, a húsvéti fel­támadás boldog ténye következett. Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalála legyőzte a bűnt, és a bűn büntetését, a halált. A virágvasárnapi fény és a nagyhét árnya után diadalmas­kodjék a mi élerünkben is a kereszten szerzett megváltás és bünbocsánat boldog ténye és a húsvéti feltámadás diadalmas öröme. Harkányi László GONDOLATOK Gyakran a száraz lombot sirat jak, és nem vesszük észre a fakadni készülő rügyeket. (Bővet) * Isten nem teljesíti minden kívánságunkat, de teljesíti minden Ígéretét. (Bonhoefíer) * Csak a hivő engedelmes és csak az engedelmes hisz. (Bon- hoeffer) Adj nekem nyugalmat, elfogadni azt, amin nem tudok változtatni, bátorságot, változtatni azon, amin változ­tatni kell, és bölcsességet, hogy a kettőt egymástól min­dig meg tudjam különböztetni. (Chr. Fr. Oetinger) „Hívő és szakértő kántorok kellenek!” — mondotta Dr. Prőhle Ká­roly dékán Foton, az Orszá­gos Kántorképesítő Bizottság ülésén. Megállapításához hoz­zátette: -Ilyenek nevelkednek :itt«. Az Országos Kántorképe- sítő Bizottság március 23-án délután tartotta ülését a Man- dák Intézetben. Zenei szakér­tőiéként Sulyok Imre karnagy és Trajtler Gábor lelkész-or- gonaművész volt jelen. Az el­nöki tisztet Dr. Pröhle Ká­roly dékán töltötte be. 12 hallgató mutatta be tudá­sát a bizottság előtt. Legtöbb vidéki gyülekezetből jött. Hár­man — Borgulya Anna, Ke- menes Géza és Mátrai Mari­ann — kántori oklevelet nyer­tek. A kántori oklevél magas szintű zenei tudás okmánya. Eddig mindössze 8 hallgató szerzett kántori oklevelet Fo­ton. Középfokú kántori bizo­nyítványt 27-en, alapfokút pe­dig 159-en szereztek. Alapfo­kon csak harmóniumom játsza­nak. Középfokon már pedál­kísérettel. orgonán kell meg­szólaltatni valamennyi korá­lunkat. Pecsenya Anna most a kö­zépfok első évén vett részt. Ózdi kántor. Az ózdi orgona újabb orgonáink közé tartozik. Amikor bevégezte vizsgagya­korlatát, tréfásan megkérdez­te a bizottságtól oktatója: oda engedhetjük az új orgonához? Üj regisztert kell építeni előbb hozzá — válaszolta Trajtler Gábor. Dénes Márta Csorvás- ról már a második téli tanfo­lyamra jött el. Több koráit ját­szik a harmóniumon, pedig bal kezén három ujja eleinte egyáltalán nem mozgott. Szin­te gyógyítólag hatott rá a rend­szeres és türelmes gyakorlás. Feloldódott benne a mozgást gátló görcs. Homoki János asztalos. Tordasról járt be he­tente péntektől hétfőig. Szép Erőt a megfúradotínak... Az alberti gyülekezetben ál­dozatos szeretettel vezetik a szeretetotthont. 17 idős nőtest­vért ápolnak és gondoznak Kovács Erzsébet vezetésével négyen. Az elmúlt években ko­moly erőbeíektetéssel tataroz- tatták az épület külsejét. Be­lül még sok munka vár el­végzésre, amelyre gondos ter­vezéssel készülnek. Ezt az otthont látogatta meg a közelmúltban D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, akit Roszik Mi­hály, a gyülekezet lelkésze Sí­mé Pál gondnokkal egyött kö­szöntött. A püspök az ezsaiási ige alapján tartott az otthon lakóinak áhítatot: »Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja«. Utána pedig feleségével együtt elbe- szélgétett az otthon lakóival. Ezen a csütörtöki napon két­szer telt meg az alberti gyüle­kezet világos, szép temploma. Innen temették nagy részvét mellett a gyülekezetnek éve­ken át volt hűséges gondno­kát. Vrabecz Károlyt. A te­metési szertartáson hálát ad­tak az Istennek azért, hogy ebben az ősi gyülekezetben nemzedékről-nemzedékre száll a hit. Este pedig Ottlyk püs­pök igehirdetésének hallgatá­sára gyűltek ismét a templom­ba a hívek. A püspök Jézus bíztató igéjéről szólt: minden lehetséges a hívőnek. Szere­tetotthonaink mind ebbe az igébe vetett reménységgel vég­zik szolgálatukat s Isten gaz­dag gyümölcsökkel áldja meg bízó hitüket. Néhányan az alberti szeretetotthon gondozottai közül A VEGYESHAZASSÁGOKRÓL A vegyesházasságok kérdé­sében semmi előrehaladás nem lesz a legközelebbi jövőben »legalábbis a mostani pápa életében« nem — jelentette ki dr. W. Dantine bécsi evangéli­kus teológiai professzor, aki tagja az osztrák evangélikus­katolikus vegyesbizottságnak. Dantine még azt is lehetsé­gesnek tartja, hogy a katolikus egyházban annyira megerősö­dik a »resrtauráciös várnai-", hogy az egységt.itkárság jelen­legi vezetőjének. Bea bíboros­nak az utódjául, a titkárság célkitűzéseinek nem megfelelő embert neveznek meg. Bea bíboros ugyanis hama­rosan nyugalomba vonul és utódjának a kinevezéséről sole mindenre lehet következtetni a Vatikán szándékait illetően. Mint testnek a lélegzetvé­tel, olyan a hívőnek az imád­ság. Ha elakad lélegzetvéte­lem, bekövetkezik a halál. Ha elnémul ajkamon az imádság, meghal bennem az Isten. Te­lefonvezeték ez, melyen Atya és gyermeke beszél mindent egymással. E telefonbeszélgetésből néha elég egy szó, egy köszöntés is. »Békesség nektek!« — hang­zott Jézus ajkáról a megriadt tanítványok felé a húsvét haj­nali köszöntés. Neked is és ne­kem is nem egyszer volt e két szó a minden. Többet nem is kívántál. Egy korty is elég sokszor . . . egy sóhaj . . . Be régen kezdted! Emlékszel még rá? Nincs annál szebb, mint amikor szülők, vagy nagyszü­lők munkában edzett tenye­rébe belesimul egy kis pár- nás gyerekkéz s a botladozó kicsi nyelvet mederbe terelik, tanítják őket imádkozni. Édes­anyádtól v>an-e ilyen élő, ked­ves emléked, vagy rég elte­mették már a gyermekévek? Pégi időből, de elevenen buggyant ki Tóth Sándor lel­kész ajkáról egy Sajtoskálon tanult szép imádság: Amire még édesanyám tanított... »Már o szép nap lenyugodott, egészen bealkonyodott. Éjsötétbe vonta magát, adjon Isten jó éjszakát.« Évekkel ezelőtt egy Somló- szöllösi szolgálatom alkalmá­val a parókia egyik szobájá­ban férfiak, nők körbe ülve beszélgettünk. Régi, de el nem felejtett -gyermekimádságokat kerestem. Örömömre nem is egyet, sokat találtam. Síkos Sándorné volt az első, aki megszólalt remegő hang­ján s elmondta kedves imád­ságát: »Szivem első gondolatja Hozzád száll fel Istenem, Te őriztél meg az éjjel, maradj ma is énvelem. Téged áldlak és imádlak, mint szerető gyermeked. Szívem ma is azt akarja, ami kedves Teneked.« Reg volt, amikor ezt tanul to, hiszen 1885-ben született, de biztosan, elevenen gördül­tek a sorok. Még az ámen ott lebegett a levegőben, amikor egy férfi­hang kereste Istenét ilyenkép­pen: »ßdes jó Istenem hallgasd meg imámat, áldd meg minden jóval apámat, anyámat. Segítsd őket, segítsd, hogy fölneveljenek, hogy majd jóságukért én is méltó legyek.« Rég volt, amikor Mészáros Károly presbiter, mint gyer­mek e szavakkal kért áldást szüleire. Egy könycsepp nyo- makodik a szemgödrébe. Vas­kos ujjahegyével itatja fel, ne lássa senki. Hol van már az, akivel minden este ágyba búj­va, a szoba mennyezetének ge­rendáit nézve, elrebegte a ked­ves imádságot? Akitől tanul­ta, talán már por, de amit megtanult az még él s hisz- szük, tovább él gyermekeink­ben s unokáinkban. Gondolatban már Csöglén járok, ahol — most is látom — kínosan ralija össze csontos nagy ujjait Patkó Lajos pres­biter, formálja a száját, hogy akkurátus rendbe rakva a so­rokat elmondja e kedves régi imádságot: »Szüléimét, kik szeretnek, ápolgatnak, felnevelnek, o jó Atyám, kérlek téged, minden bútól-bajtól védd meg! Áldd meg őket egészséggel, testi-lelki békességgel, hogy lehessen házunktája, a boldogság kis tanyája.« Csendes a ház, a falu, még a bakter is aludni vágyódik: »Éjfélkor a bakter végigmegy az utcán, verset kiált. Szűrét leteríti aztán, leteriti szűrét templom ajtajába, s rábízza a falut az Egek Urára.« (Gárdonyi Géza: A falu este.) Heroad Tibor előhaladást ért el. Lajtos Má­ria tavaly pünkösdkor a püs­pök jelenlétében vezette az istentiszteletet Ácsán. Most változik a hangja, de hibátla­nul játszik, örömmel hallgat­ják szülei és acsai lelkészhá- zaspár, akik elkísérték a vizs­gára. Teológus résztvevője is volt a tanfolyamnak: Csepre- gi Zsuzsa. Eddig csak nyári tanfolyamokon vett részt. Kor­mos Gyula motoron jött Me­zőtúrról. Kemenes Géza gáz­cső megjavításától érkezett utolsó pillanatban. A kis Pin­tér Tibor először vett részt té­li tanfolyamon. Az öt állan­dóan bennlakó közé tartozott. Lelkésze s szülei eljöttek Szendről a vizsgára. Mátrai Mariann még csak jövőre érett­ségizik, de már évek óta öt- ventagú énekkart vezet Irsán. Most három fiatal énekkari tagot hozott magával. Három- szólamú darabot adnak elő. ö vezényel. Borgulya Anna hu- szonkétszer fordult meg Szar­vas és Főt között, míg megsze­rezte oklevelét. Nemcsak hoz­zátartozói, hanem az újtemp­lomi gyülekezet egyik lelkésze és presbitere is eljött a neves alkalomra, Győrből jött özv. Kása Antalné. Már idősebb, mégis megmozdultak újjai. Farkas Hedvig Budapestről járt ki minden hétvégén. Nem egyéni kedvtelésről van itt szó. A kántorképzés jelentőségét csak a lelkész­képzéshez lehet hasonlíta­nunk. Ezt húzta alá Dr. Pröh­le Károly dékán is zárősza- vaiban, amikor kihirdette az eredményt és kiosztotta a bi­zottság és a gyülekezetek aján­dékait. Megemlítette, hogy 29 gyülekezetünkben a lelkész ül a harmonium mellé. Örülök — mondotta — hogy teológusa­ink zenével is foglalkoznak, de zenei tudásukra nem azért van szükség, hogy ők kánto- rizáljanak. Csak átmenetileg ülhetnek az orgona mellé. Ins­pirálniuk és nevelniük kell! Az a gyülekezet, ahol min­dent a lelkész csinál nem élet­képes. A gyülekezet csak ak­kor épül bele a jövőbe, ha so­kan szolgálnak benne. A jövő gyülekezetének körvonalai bontakoznak ki a kántorkép­zés munkájában. — Megkö­szönte Kiss Jánosnak, a tan­folyam vezetőjének odaadó fá­radozását és azoknak a szol­gálatát akik »bejártak"« segí­teni az oktatás munkájában. Közülük ketten néhány éve Foton szerezték kántori okle­velüket. Benczúr László Jézus Hét Szava St Alban's Tune Bock, 1866. Lakács 23,34 Jézus, mikor keresztfád véres kínja szakadt rád, kínzóidért szállt imád. Hallgass meg, szent Jézus! így könyörögj érettünk, bűnünkkel ha megsebzünk. s nem tudjuk, mit cselekszünk. Hallgass meg, szent Jézus! Bántalom ha ér minket, hadd mutassa szó és tett megbocsátó erődet! Hallgass meg, szent Jézus! Ámen. 2. Lakács 23, 43 Jézus, Te a latroknak sóhaját meghallottad. Országodba fogadtad. Hallgass meg, szent Jézus! • Szégyenünkben, vétkünkben sóhajunk így zoi-gessen irgalomért szíveden. Hallgass meg, szent Jézus! Nézzük véres keresztfád! Térjünk mi is Tehozzád! Tárd ki mennyek kapuját! Hallgass meg, szent Jézus! Amen. Bár éjbe rejtőzik el, hívásunkra nem felel, vigasztalj: Isten közel! Hallgass meg, szent Jézus! Ámen. János 19, 28 Jézus, szomjúság éget. Szólj, mi enyhíthetné meg, hűs ital, vagy szeretet? Hallgass meg, szent Jézus! Szomjazzál ránk. Jézusunk, végezd műved mirajtunk, míg csak Téged óhajtunk! Hallgass meg, szent Jézus! Bár szerelmed szomjaznánk, és hozzád kívánkoznánk! Éltető víz vár ott ránk! Hallgass meg, szent Jézus! Ámen. János 19, 26—27 Jézus, síró szeretted kínjaidtól megsebzett szívét megenyhítetted. Hallgass meg, szent Jézus! Bárha fájdalmaidban és vigasztalásodban osztozhatnánk mindannyian! Hallgass meg, szent Jézus! Tartozzunk mind Tehozzád, és legyünk mind egy család! Hű szerelmed hasson át! Hallgass meg, szent Jézus! Ámen. Műk 15, 34 Jézus, tép az iszonyat: vétkeinkkel egymagad! Nem találsz fénysugarat, Hallgass meg, szent Jézus! Ha hiába kiáltunk:, és reményt mi sem látunk; légy Te vigasztalásunk! Hallgass meg, széni Jézus ! János 19, 30 Minden elvégeztetett Értünk adtad véredet, engedelmességedet. Hallgass meg, szent Jézus! Bátorságunk ez legyen. Ez növeljen szüntelen új örömben, szentségben! Hallgass meg, szent Jézus! Mennybe vivő utunkat Vonja fénybe e szavad, Míg örök hajnal hasad! Hallgass meg, szent Jézus! Ámen. T. Lakács 23, 46 Jézus, lehajlik fejed. Minden harcnak vége lett Felajánlod lelkedet. Hallgass meg, szent Jézus! Állj mellénk, ha a halál éjszakája reánk száll, végső óránk megpróbál! Hallgass meg, szent Jézus! Életen, halálon át győzelmet és koronát életed, halálod ád. Hallgass meg, szent Jézus! Ámen. Thomas Benson Pollock (1870) után angolból ford. Tnrmezes Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents