Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-31 / 13. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. Tg. ORSZÁGOS E VAN G ÉLIKUS HETILAP yyVITT. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1968. március 31. Ara: 2.— Forint Böjt Útján: A cserbenhagyott ember Az autókerekek szinte sírnak a gyors fékezéstől. Valaki a kocsi alá esett. A lendület továbbviszi az autót. A vezető kinéz s látja, hogy áldozata mozdulatlanul fekszik az úton. Egy pillanat alatt átgondolja a helyzetet. Újra gázt ad és sietve továbbhajt. Az úttest szélére bámész emberek gyűlnek. Nézik az áldozatot. Egy-két bátrabb odamegy: él-e még? Valakiben megszületik a gondolat: mentőt kell hívni! Másvalakiben a kérdés: ki látta az autó rendszámát? Végre megjön a mentő és elviszik a szerencsétlent, akit az autóvezető cserbenhagyott. Talán az élete fordul meg azon, hogy nem azonnal vitték kórházba. Azon a tíz percen vagy negyedórán, amit a vezető megspórolhatott volna, ha nem magával törődik gyáván, hanem az áldozata életével. Ilyen jelenetekkel tele van a világ. De nemcsak az országutakon. Az életutakon is! És ez az, amit böjtben a szenvedő Jézus megkínzott alakja emlékezetünkbe idéz, sőt emlékezetünkbe kényszerít. Egész életünket át- meg átszövi a cserbenhagyás bűne! Barátok, akik tegnap még ölelték egymást, házastársak, akik tegnap még rajongtak egymásért, ma menekülnek egymás elől. Gyermekek, akik életüket, neveltetésüket köszönhetik szüleiknek, lerázzák az öregeket. Szülők, akik »élni« akarnak még, magukra hagyják gyermekeiket, s azok úgy nőnek fel, mint a gaz: az utca neveli őket, a rossz társaságok és romlott barátok. Emberek, akik tegnap még melegen szorítottak kezet, akik tegnap még emberségről szónokoltak, ma ágyúk elsütésére, pusztító bombák ledobására adnak jelt. A cserbenhagyás bűne valóban át- meg átszövi az életet. Sőt, gyakran áttételesen jelentkezik, mint a rák az emberi testben. A cserbenhagyok legtöbb esetben egyúttal maguk is cserbenhagyottak. A nyilvánvaló gonosztevők élete mögött is ott sötétlik mások bűne. Azoké, akik őket hagyták cserben az életút valamelyik veszélyes fordulójánál. Hiszen a tolvajnak, az utcanőnek, a huligánnak, a tömeggyilkosnak is volt vagy van anyja, apja, testvére, hitvese, lelkésze, tanítója, barátja! Bizony, mi mindnyájan egy kicsit, vagy néha nagyon is cserbenhagyott emberek vagyunk. De böjtben nem a fájdalmainkon kell szomorkodnunk, hanem a bűneinken. Azt kell vizsgálnunk: kik azok* akiket mi hagytunk cserben valaha, s akik talán ma is elhagyottan vonszolják életük terheit éppen a mi bűneink miatt?! Pilátus előtt is egy cserbenhagyott ember áll. Cserbenhagyták tanítványai, akiket pedig élete közvetlen közösségébe vett fel. Cserbenhagyták a meggyógyítottak, a bűn vádoló terhétől és a lélek gyötrő kínjaitól megszabadították. Vérszerinti rokonai is levették róla kezüket és sorsára bízták. És most cserbenhagyja őt Pilátus is. Mossa kezét (Mt 27, 24) Nemcsak azért, hogy kifejezze: Jézust ártatlannak tartja! Hanem méginkább azért, hogy az őt fenyegető zsidók előtt (Jn. 19,12) nyilvánvalóvá tegye: nem kíván Jézusért harcba szállni velük! A felelősséget a tömegre hárítja, ö maga pedig visszavonul a semlegesség veszélytelen berkeibe. Nem lesz aktív gyilkosa Jézusnak, de nem is kockáztat érte semmit. Milyen ügyes és ravasz! Felméri a helyzetet és »továbbhajt«. Szabadon bocsátja Barabbást és a hóhérok kezére engedi Jézust, akit pedig megmenthetett volna. így lett Pilátus világraszóló példája az önző, embertelen felelőtlenségnek és cserben- hagyásnak. Felesége is erre biztatta: ne avatkozz bele! (Mt. 27, 19) Mózes első könyve 3. és 4. fejezete között fontos összefüggés van. A 3.-ban arról olvasunk, hogy az ember cserbenhagyta Teremtőjét. S nyomban utána a 4.-ben már azt halljuk, hogy az ember cserbenhagyta embertársát is. E kettő szorosan összetartozik. A cserbenhagyás bűne mindig kétirányú. Böjtben arra a Jézusra nézünk, aki a kereszten egyszerre hordozta ezt a kettős bűnt. Az ö szenvedő arcáról a cserbenhagyott Isten és a cserbenhagyott ember egyszerre néz ránk, és vádol bennünket. Míg magunkra nem vesszük ezt a vádat, addig nem érthetjük meg Jézus szenvedésének örömhírét sem. Áldozatukat cserbenhagyó autósok ritkán jelentkeznek önként. Isten azonban ezt várja egész földi életünk idején! Nem azért, hogy örökre elítéljen, hanem, hogy más emberré tegyen. Jézusban az az Isten jött el hozzánk, aki nem hagyott cserben minket. Sőt utánunk jött, hogy mindent jóvátegyen. Jézusban lett Isten újra Atyánk, s mi egymásnak újra testvérei, így lett a cserbenhagyott Jézus a mi reménységünk. Nála kezdhetünk újat. Tőle tanulhatunk felelősséget minden életért, hűséget mindenkihez, aki valamiképpen ránk van bízva. Szerte a világon naponta hagyják cserben emberek egymást, s lesznek egymás gyilkosaivá. A kezét mosó Pilátus mozdulata ma is közöttünk él. Isten azt akarja, hogy mi ebben a világban legyünk a felelősség és hűség hordozói és így legyünk Jézus tanítványai, ö »szerette az övéit mindvégig« — írja János (Jn. 13,1). S ez a Jézus hív minket maga után a halálig tartó felelősség és hűség útjára: kövess engem! Dóka Zoltán ÜJ PRÍMÁST VÁLASZTANAK NORVÉGIÁBAN J. Smemo oslói püspök, a norvég egyház prímása nyugalomba vonul júliusban, amikor majd betölti 70. életévét. Utódjaként három püspököt jelöltek megválasztásra. A választás eredményét benyújtják az egyházi ügyekkel foglalkozó miniszternek és az új prímást hivatalosan V. Olav király nevezi ki. Ökumenikus felelősségünk Március 31-én Prágában megkezdődik a Harmadik Keresztyén Béke-Világgyűlés. A világ minden részéből mintegy 600 különböző felekezetű keresztyén ember utazik Prágába, hogy tanácskozzék erről a kérdésről: mire kötelezi a keresztyén embereket Jézus Krisztusban való hitük az emberiség békéjének biztosításában. Luther Márton azt mondotta, hogy az embernek a földön legnagyobb értéke a béke. Ezt a békét napjainkban veszély fenyegeti. Elsősorban az amerikai imperializmus vietnami agressziója rejti magában azt a veszélyt, hogy az ott folyó háború tűzlángja továbbterjed és felperzsel más területeket is. De nincs béke Közel-Keleten sem. Izrael — az imperializmus eszközeként — »villám- háborút-« folytatott több arab állam ellen, tőlük jogtalanul területeket foglalt el, amelyeket ma is birtokában tart, sőt újabb és újabb támadásokkal tartja forrón a Közel-Keletet. Európa biztonságát is zavarja számos akció, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság magatartása. A világban sokan éheznek, igazságtalan társadalmi rendben élnek, faji megkülönböztetések ásnak árkot emberek közé. Mi a tennivalója ebben a helyzetben a keresztyén egyházaknak és az egyes keresztyéneknek? Semmi esetre sem lehetnek a keresztyén egyházak és a keresztyén emberek »■megfigyelők«. Jézus Krisztus az ő tanítványait nem »megfigyelésre« küldte ebbe a világba, hanem az Ö igéjének hirdetésére és a szeretet cselekedeteinek gyakorlására. Nem nézhetik a keresztyének az emberi vér folyását, az éhező embereket mint »kívül állók« azzal a jelszóval, hogy »a keresztyén egyházaknak és keresztyén embereknek nem kell beleavatkozniuk a politikába, különösen pedig a »na>pi politikába«, hanem csak nagy általánosságokban és nagy vonalakban kell szót kimondaniuk a nemzetközi kérdésekben.« Az egyházak ma nem a bölcselkedés, az atyai »tanácsol- gaitás«, a megfoghatatlan általánosságokban maradás, a semmit nem érő és jól »kicen- tizett« (hogy senkit meg ne bántsanak!) határozatok hozatalára hivatottak, hanem cselekvésre. Éspedig nem akármilyen cselekvésre! Cselekvésre hivatottak ugyanis a különböző világszervezetek, kormá- mányok és népiek is. Ezeket a cselekvéseket a népeknél meghatározhatja az emberi jóakarat, a humanizmus, bizonyos segíteni akarás. Az egyházakat Isten ennél többre küldte. Arra, hogy az Ö evangéliumának és törvényének szószólói legyenek ebben a világban és éljék meg az emberek között az Ő evangéliumát és törvényét. A bűnt mondják bűnnek, függetlenül attól, hogy ez érzékenyen érint-e bizonyos embereket, csoportokat. Ahol vér folyik, ott megalkuvás nélkül és »centizgetések« nélkül mondják ki Isten 5. parancsolatát: »Ne ölj!« Tegyenek erőfeszítéseket a béke biztosításáért, az igazságtalanságok megszüntetéséért, de ne a maguk erejével, hanem Isten erejével! Engedjék, hogy rajtuk keresztül Isten ereje működésbe jöjjön a világban és legyenek hordozói ennek az erőnek! Ezt az akciót az egyes keresztyén felekezeteknek végezniük kell a saját felekezeti határaikon belül is, vagyis az egyes keresztyén felekezeteknek — úgy, ahogy kegyelmi ajándékot nyertek — a maguk hitbeli felismerései alapján kell küzdeniük a háború bűne ellen, az éhség legyőzéséért, a társadalmi igazságosságért. Nem szabad kiaknázatlanul hagyniuk az egyes felekezeteknek sajátos kincseiket az egész emberiség javára. Nem elég azonban, hogy az egyes felekezetek kegyelmi ajándékaik birtokában cselekedjenek és esetleg magukra is maradjanak. A keresztyén egyházaknak és különböző felekezetű keresztyén embereknek a mi időnkben különösen is együtt kell fellépniük a háború, a faji megkülönböztetés és minden igazságtalanság ellen. A különböző hitvallású egyházakat a hitvallások nemcsak elválasztják egymástól, hanem össze is kötik. Vannak a hitvallásoknak olyan közös vonásaik, amelyek lehetővé teszik a különböző keresztyén egyházak közös cselekvését. Sokan vannak ma, akik a »keresztyén egység« valósításáért fáradoznak éspedig hitbeli vonatkozásban. Ennek megvalósítása azonban nincs a »kezünk ügyében«, ellenben a »kezünk ügyében van« a különböző keresztyén felekezetek együttmunkálkodása a békéért, az igazságosságért. Ez a mai nagy ökumenikus felelősségünk. A különböző egyházi világ- szervezeteknek: az Egyházak Világtanácsának, a Lutheránus Világszövetségnek, a Református Világszövetségnek, a Baptista Világszövetségnek, az Európai Egyházak Konferenciájának és a Római Katholi- kus Egyháznak ma együttesen kell fellépniük és cselekedniük a békéért. Amikor Nathan Ső- derblom svéd evangélikus érsek évtizedekkel ezelőtt egy ökumenikus világszervezet létrehozásáért fáradozott, akkor azt a célt tartotta szem előtt, hogy egy ilyen világszervezet közös szót mondjon ki és közös akciót indítson az emberiség békéjéért és boldogulásáért. Jó erre ma figyelni! Mindezt akkor tudják munkálni a nagy egyházi világ- szervezetek, ha maguk a kicsi és nagy helyi gyülekezetek szerte a világban ebben az irányban gondolkodnak és munkálkodnak. Bízunk benne, hogy Prágában megerősödünk az ökumenikus felelősségben! D. Káldy Zoltán Elutazott Prágába a magyar küldöttség A Harmadik Keresztyén Béke-Világgyűlés magyar küldötteinek népes közössége március 20-án délután 3 órakor a Déli Evangélikus Egyházkerület tanácstermében tartotta utolsó előkészítő megbeszélését. A megbeszélést D. Káldy Zoltán püspök rövid áhítata vezette be. Igehirdetésében rámutatott a püspök arra, hogy keresztyén békevilággyűlésre utaznak a küldöttség tagjai, és ennek megfelelően az Isten igéjének békéltető erejében bízva kell képviselniük a világgyűlésen a magyar protestantizmust. Az utazás technikai kérdéseinek a megbeszélése után dr. Bartha Tibor püspök adott rövid tájékoztatót arról, hogy milyen kérdések megtárgyalására kerül sor a világgyűlésen. A küldöttség március 30-án utazott el Prágába és evangélikus tagjai a következők: D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök, dr. Pálfy Miklós, dr. Prőhle Károly és dr. Nagy Gyula professzorok, Weltler Rezső és Selmeczi János esperesek és Hafenscher Károly lelkész. IMÁDKOZZUNK Urunk, mi nem tudunk méltó nevet adni Neked. Jő, hogy nem is ezen múlik a Veled való kapcsolatunk. Köszönjük, hogy Te mindig tudod, hogyan szólíts meg bennünket. Segíts, hogy irgalmad jó híre bizalomra gyújtson irántad. Segíts, hogy Irántad való bizalmunkat a kísértés szele se fújhassa el. Segítsd egyházadat, hogy könyörülő, hordozó szeretetedet, hordozó szeretettel és a közbenjáró imádság szolgálatával hálálhassa meg. Áldunk, hogy mindvégig Főpapunk maradsz, segíts, hogy szolgáló néped lehessünk. Ámen. /I kikre baügatnunk kell Bibliai igazságosság ARANYLAKODALOM D. dr. M. Mitzenheim thü- ték aranylakodalmukat az ringiai evangélikus püspök és eisenachi György-templomban. felesége január 21-én ünnepelA FINN EGYHÁZI ÉNEKESKÖNYV MEGÚJÍTÁSA A finn egyházi énekkarok szövetsége által rendezett egyházzenei konferencián felvetődött a ma használatos finn énekeskönyv revíziójának kérdése. 679 énekével túl bőnetk találják a mai énekeskönyvet. Sok éneket régiessége, nyelvi és daliami okok miatt nem használnak. Javasolták, hogy mérjék fel a gyakorlatban nem használt énekek számát s rostálják meg az énekeskönyvet. Ugyanakkor javasolták, hogy mai igényeknek megfelelő, új énekeket vegyenek fel helyettük. KERESZTYÉN SZÉKESEGYHÁZ ÉPÜL KAIRÓBAN Az izraeli agresszió okozta sok nehézség ellenére is felépül júniusig Kairóban az egyiptomi kopt keresztyén egyház székesegyháza. A székesegyház felavatási ünnepélyére a világ minden keresztyén egyháza meghívást kapott és részt vesz azon Nasszer egyiptomi államelnök is, aki a székesegyház alapkőletételekor 1965-ben beszédet is tartott. A székesegyház felavatásán is beszédet fog tartani Nasszer, és részt vesz az ünnepségen Hailé Szelasszié etiópiai császár, »a kopt-egyház első fia« és dr. Blake, az Egyházak Világtanácsának a főtitkára is. A kopt keresztyének az 5. században szakadtak el dogmatikai és nemzeti okokból a keleti ortodox egyháztól és számuk mintegy 4 millió Egyiptomban. Kairóban 450 000 kopt keresztyén él. A Szentírás megtanít bennünket arra az igazságra (ceda- qa), amely elsősorban mindig a másikra van tekintettel és felelősséget hordoz annak a létéért, életéért és életlehetőségeiért. Milyen más volna ez a világ, ha a népek ennek az igazságnak az értelmében politizálnának?! Mindazt, ami körülvesz bennünket, az embereket és a dolgokat, a népeket és az országokat. nem azért kaptuk, hogy a magunk igazát rájuk kénysze- rítsük, hanem hogy saját jogaikat és igazságukat biztosítsuk nekik. ALBER J. RASKER holland teológiai professzor MADAGASZKÁR A madagaszkári evangélikus egyház az elmúlt évben ünnepelte alapításának 100. évfordulóját. Tagjainak száma 300 ezer és tagja a Lutheránus Világszövetségnek, valamint az Egyházak Világtanácsának is. A kb. száz misszionárius mellett már van 350 bennszülött lelkésze és saját teológiai fakultása is.
