Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-24 / 12. szám

Eleven közösségben Krisztussal és egymással

1 Kor 10, 15—17

A kérdőjeles mondatok ne tévesszenek meg bennünket: Pál nem gyülekezeti közvéleménykutatást tart, hogy vajon ki miként vélekedik az Úrvacsoráról. Itt boldog bizonyosságot rejtenek még a kérdőmondatok is, egyúttal pedig elgondolkozó hálaadásra hívnak fel. Itt az Úrvacsora titka és a gyülekezet, az anyaszentegyház életének a titka egy lánggal villan fel.

A gyülekezetnek csodálatos közössége van az Űrvacsorában Krisztussal. Nemcsak tud róla valamit, hallott felőle, régiek emlékeit lapozgatja róla, hanem közössége van Vele. Jézus Krisztus maga határozta meg és rendelte el ennek a közösségnek a módját. A gyülekezet ezt nem kérdőjelezheti meg. Bár elgondolásainkat a titok meghaladja, legyen bizalmunk iránta és valljuk a régi atyák Krisztus megbízhatóságának örvendező himnuszával ma is: »Szem, ízlés, tapintás megcsalód- hatik, de a hallás Rólad hittel biztosít. Hiszem, amit hinni Isten Fia szab: igédnél, igazság, mi van igazabb?» (Aquinói Tamás: Ének Krisztus testéről.)

Ezt a közösséget mindig Ö kezdeményezi. Ahogyan belépett a Jordán mellett a megkeresztelendök sorába és testvériségét nyilvánvalóvá tette, ahogyan elindult a kereszt útjára önként, ahogyan elébe lépett elfogóinak és ahogyan odaadta életét szeretete kezdeményező erejével, úgy teremti gyülekezetével a közösséget, ma is.

Ebben a közösségben nem valamit kap a gyülekezet, hanem Krisztussal találkozik. Aki életét értünk adta és a halál fölött is diadalmas. Itt van a gyülekezet, az anyaszentegyház életének a titka: az irgalmában hatalmas, élő Krisztussal van közösségünk. A megszokott kifejezéseket természetesen nem nélkülözhetjük, de mindenesetre elgondolkoztató, hogy az »úr- vacsoravétel», »úrvacsoraosztás» nagyon tárgyiasan hangzó kifejezései helyén mennyivel jobban jelezné a nagy ajándékot a kommunió, az úrvacsorái közösség veretes szava.

Az élő Krisztussal való úrvacsorái közösség tartja meg és teheti örvendezövé a gyülekezetei. Ott születik mindig újra a gyülekezet. Világszerte sok egyház az úrvacsorái közösséget tekinti a gyülekezetnek.

A Krisztussal való úrvacsorái közösség megtart és örömöt ad. A kenyeret választotta, amely nem ínyencek könnyű nyalánksága, hanem megbízhatóan tartalmas, erős. A bort választotta, amely »megvidámítja az ember» szívét.

A Krisztussal való közösség — egymással való közösség is. Aki társam Krisztus asztalánál, útitársam is marad. Ezen a területen azután igazán van meggondolnivalónk. Cak egy példát: egyik gyülekezetünkben szó esett az oltárrács eltávolításáról. Ez volt az ellenvetés: mibe kapaszkodnak akkor az öregek? Komolyan vesszük akkor mi a Krisztussal való közösségünket, ha még arra sem telik az erejéből, melegéből és szeretetéböl, hogy a mellettünk állót letérdelni, vagy a tér- delőt felállni segítsük? Hogyan segítjük akkor járni?

Amikor a Krisztus ajándékozta közösségnek örvendezünk, nagyon rászorulunk a könyörgésre: »Kérünk, őrizd meg bennünk ennek a közösségnek az áldásait, hogy erős hittel ragaszkodjunk Hozzád és őszintén szeressük embertársainkat.-»

Fehér Károly

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Ey^ngéiíKus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Korén Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211 68.0457

A 100 éves Athenaeum Nyomda rotációs magasnyomása, Budapest

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

— EGYEDÜLÁLLÓ asszisztensnő szerény albérleti szobát keres. «Szeretet« jeligére a kiadóba.

— FIATAL ÉRTELMISÉGI nő külön bejárató albérleti szobát kef'éS. Cim a kiadóban.

— KERESEK: középkorú, egyedülálló, gyermekszerető, volt nővért, vagy óvónőt, esetleg gyógypedagógust, 10 éves, szellemi fogyatékos leánygyermek mellé, hosszabb időre, nem Budapestre. Válaszokat »Sürgős« jeligére a kiadóba kérem.

— KERESÜNK megvételre 5—8 sípsoros jó állapotban levő orgonát. Ajánlatot s. Tóth Lajos Szo- kolya, Dózsa u. 4. címre kérünk.

— NAGYTISZTELETÜ URAK! Március végéig nálam megrendelt villámhárító, vagy toronysisak javítási és védőmázolási munkákból 5—10 százalék engedményt adok a lelkészözvegyek és árvák javára. Rózsássy József Budapest, IX. Közraktár u. 2/a.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1968. március 24-én

Deák tér: de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) ríafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor: de. fél 10 D. Koren Emil, de.

11 D. Koren Emil, du. 6 Bizik László. Dózsa György út: de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24.: de. fél 11. Karácsony Sándor u.: de. 9. Rákóczi út 57/b: de. 10 (szlovák), de.

12 (magyar). Thaly Kálmán u.: de. 11 dr. Rédey Pál, de. 11 Bándi Sándor, du. 6 Bándi Sándor. Kőbánya: de. 10 Veöreös Imre, du. 5 Szeretet- vendégség: Fehér Károly. Utász u.: de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u.: de. 12 Sülé Károly. Zugló: de. 11 (úrv.). Rákosfalva: de. 8. Gyarmat u.: de. fél 10. Fóti út: de. 11 Benczúr László. Váci út: de. 8 Solymár Péter. Frangepán u.: de. fél 10 Solymár Péter. Újpest: de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10 Virágh Gyula. Sorolcsár-Ujtelep: de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 11 Matuz László. Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep: de. 8. Rákospalota Nagytemplom: de. 10,

du. 3. Rákosszentmihály: de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom: de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld: de. fél 11. Cinkota: de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákoscsaba: de.

9 Békés József. Rákoshegy: de. 9. Rákosliget: de. 10. Rákoskeresztúr: de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér: de. 9 (úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 6 Madocsai Miklós. To- rockó tér: de. fél 9 Káposzta Lajos. Óbuda: de. 9 Fülöp Dezső, de.

10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u.: de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7. Budakeszi: de. 8. Pesthidegkut: de. fél 11 Turcsányi Károly. Kelenföld: de. 9 (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Re- zessy Zoltán. Németvölgyi út: de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy: de. 9 Visontai Róbert. Budafok: de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény: de. fél 9. Csillaghegy: de. fél 10. Csepel: de. 11, du. 4 Szeretet- vendégség.

— Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oi- tári igéje: Jn 6, 30—40; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 10,

15—17. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus.

— KELENFÖLD. A gyülekezet farkasréti kápolnájában március 10-én a böjti szeretet- vendégségen D. Dr. Vető Lajos ny. püspök tartott előadást »Az öregkori valláslélektan problémái« címen.

— CEGLÉD. A református gyülekezetekkel közös presbiteri héten igehirdetéssel szolgált Sipos Álmos tápiószelei református és Muntág Andor monori evangélikus lelkész. A gyülekezeti élet kérdéseiről egy-egy presbiter tartott esténként bevezető előadást, amelyet minden alkalommal élénk eszmecsere követett.

»Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan?« (János 18, 28—40) — Szita István munkája

— GYÓN. Böjt első hetében, március 6-tól kezdődően Várady Lajos budai esperes igehirdetés sorozatot tartott a gyülekezetben »Péter a tanítvány« címmel. A sorozat március 10-én, vasárnap a délelőtti istentisztelettel és úrvacsoraosztással fejeződött be.

— A GYŐR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége február 16-án Mosonmagyaróváron tartott ülést. Ürvacsorát osztott és előadást tartott D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. Előadást tartott még Weltler Ödön és Bödecs Barnabás. Weltler Rezső esperes az aktuális kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket.

— MEZÖBERÉNY. A II. kerületi gyülekezetben Gyülekezeti Segély vasárnapot tartottak, amelyen Nagybocskai Vilmos gerendási lelkész, egyház- megyei Gyülekezeti Segély előadó szolgált.

CSALÁDI HÍREK

— HÁZASSÁGKÖTÉS. Kutas Ádám jogügyi főelőadó és Szabó Piroska március 24-én vasárnap déli 1 órakor tartják esküvőjüket Budapesten a Bécsikapu téri templomban. Az esketést a vőlegény édesapja, Kutas Kálmán ny. lelkész végzi.

— HALÁLOZÁS. Körmendi

Béláné sz. Major Margit a székesfehérvári gyülekezet tagja 62 éves korában február 29-én hosszú szenvedés után csendesen elhunyt. Temetése március

6-án volt Nagy Tibor lelkész szolgálatával a székesfehérvári evangélikus temetőben a gyülekezet nagy részvéte mellett.

»Örüljetek Jeruzsálemmel.« (Ézs 66, 10)

VASÁRNAP. — »Mint leszáll az eső és a hó az égből és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet és termővé, gyümölcsözővé teszi, azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: így lesz az én beszédem, amely számból kimegy.« (Ézs 55, 10—11) Ezen a napon Isten népe a templomba gyülekezik az ige köré. Hívogatnak templomaink harangjai, mert hív az Isten. Hív azért, hogy igéjével megáldja, termővé, gyümölcsözővé tegye életünket. Nem szép prédikációt hallgatni megyünk a templomba, hanem az életet adó igét befogadni, hogy tudjunk majd az elkövetkező héten gazdagon termő életet élni. örüljünk annak, hogy mehetünk igéjét hallgatni!

HÉTFŐ. — »Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek között nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az ő neve!« (Ézs 12, 4) A keresztyén ember örömének állandó forrása a kegyelmes Istenbe vetett hite. Az Isten megsegítő kegyelméről naponta lehet új meg új tapasztalása. Erről nekünk hálás szívvel bizonyságot is kell tennünk az emberek előtt. Istenünk nagyságos dolgait úgy tudjuk hirdetni, ha életünkben, munkánkban szívesen állunk oda minden jó ügy mellé. Isten nagyságát megújult életünk nagy tettein keresztül mutathatjuk meg.

KEDD. — »Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza és az égnek kapuja.« (Móz 28, 17) Jákob kiált fel így, mikor álmában Béthelnél hallja az Úrnak szavát. Az ember mindig megretten, amikor a szent Istennel találja magát szemben. Mit is tehetne mást a bűnös ember, mint fél a jogos ítélettől. Félelmünk, azonban reménységgé és boldogsággá változik, ha meghalljuk Isten szavát. Böjt útján számunkra ez a szó csupa kegyelmet hirdet, úgy mint Jákobnak is. Jézus Krisztusban bűnbocsánatot és életet kínál Isten minden bűnös embernek. Indulhat-e az ember egy nap munkája felé több biztatással, mintha meghallja ezt a kegyelmes Ígéretet?

SZERDA. — »Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezni fog, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből.« (Ez 33, 12) Isten életet Ígér a megtérő bűnösnek. De semmi más nem mentheti meg az embert csak az őszinte elfordulás a hiábavaló bűnös élettől és őszinte odafordulás, megtérés Istenhez. Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Az élet kapuját nyitja meg számunkra, mikor Fiát keresztre küldi. Az egész böjti úton a megtérésre hívó Isten szavát hallhatjuk. Ne bízzunk a magunk igazságában és ne gondoljuk, hogy bűnünk feledésbe merül. Csak egy út vezet tovább a mi számunkra: Krisztusban megtérni a kegyelmes Istenhez.

CSÜTÖRTÖK. — »Íme, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet felállítottál, nem imádjuk.« (Dán 3, 17—18) Az Istenhez való hűség és a benne vetett hit nagyszerű szavai hangzanak ma felénk. A Dániel könyvében szereplő három férfiút senki és semmi nem tudja arra kényszeríteni, hogy leboruljanak az arany állókép előtt és azt imádják. Sokszor lesz kisértés az ember számára, hogy bálványokat emeljen maga elé és azokat imádja. Mai életünknek is meg vannak a maga modern bálványai. Tanuljunk hűséget az igéből, hogy ne bálványokat, hanem Istent tudjuk szolgálni.

PÉNTEK. — »Josafát ezt mondta a bíráknak: Jól meglássátok, amit cselekesztek; mert nem ember nevében ítéltek, hanem az Úrnak nevében, aki az ítéletben veletek lesz.« (2 Krón 19, 6) Sokszor felejti el az ember azt, hogy Isten rajtunk keresztül és bennünk munkálkodik. Ezért van nagy felelőssége minden életnek. A szülő nevelő munkájában Isten képviselője. Akinek Isten hatalmat ad, az természetesen Isten akaratának hordozója. Számon fogja kérni Isten tőlünk, hogy mennyire tudtunk engedelmeskedni, mennyire engedtük akaratát életté formálni életünkben. De ne az ítélet fenyegetése, hanem a szolgálat nagyszerűsége vezesse életünket hűségre.

SZOMBAT. — »Bizony szereti ő a népeket.« (5 Móz 33, 3) Az élettől búcsúzó Mózes áldó szavai hangzanak felénk. Egy sokat tapasztalt ember utolsó bizonyságtétele. Szereti a népeket! Ez a legjellemzőbb Isten gondviselő munkájára. Az ismerte meg igazán Istenit, aki maga is erre a tapasztalásra jut el. Ez pedig arra vezeti Isten gyermekét, hogy maga is ezen az úton járjon. Életünket elsősorban a szeretetnek kell jellemeznie. Szeretni az embert, mert Isten szeret engem és velem együtt mindenkit Tudunk-e életünkben így szeretni? Kökény Elek

E52SH5ESES2S25HSa5I!5í5E5H5HSE5E5SSaSESE5SSHS25E5H5H5H5HSaS2SESE5H5HSESHSE5HSHSEi.E5HSE52SE525E5H5H5E5H5ESE5H5E5H5E5H5H5H5ESE5E5E5ESHSH5ESE5H5BSE5HFS5E5E5E5H5H5E52SESS5E5E5ESa525H5S

A szegények szószólója

A magyar irodalomtörténetírás úttörője

Nyiznyij-Novgorod egyik szürke külvárosi utcájában született 100 évvel ezelőtt. Szülei Maxim Peskovnak nevezték, ő azonban Maxim Gorkijra, a »Keserűre« keresztelte át magát. E néven ismerte meg a világ. Találóbb nevet nem is választhatott volna ennél, aki felemelkedése előtt olyan mélységes infemó- kat járt meg, mint ő. —

Szegénység ringatja bölcsőjét, s bármennyire is szomjazza a tudást, a szegénység taszítja ki az iskolából. Mint gyenge, sovány gyermeknek, már idő előtt inasnak kellett mennie, majd háziszolgának szegődik, később egy vol- gai gőzösre edénymosogatónak, azután teherhordó lesz kikötőhelyeken, halásztelep éjjeli őre, pékinas, kifutófiú, vasutas, napszámos, nyomdászinas, aki örökös hajszában arra rendeltetett, hogy megismerje a szegénység minden formáját, s egykor minden nyomorúság igaz és hiteles szószólója legyen. De meg kellett ismernie a jogfosztottságot és a kétségbeesést is annak egészen a legvégső elszánásáig. amidőn 1887 telén egy forgópisztollyal elkeseredésében mellbe lövi magát. De a golyó fennakad a tüdőben. Életét nem oltja ki, csak 40 éven át állandó veszélynek kitéve sietteti, hogy elvégezze tanúságtételének roppant művét.

Úgyszólván senki sincs segítségére, csak saját szívós akarata és a megingathatatlan népi őserő. Bámulatos mohósággal, válogatás nélkül olvas átvirrasztott éjszakákon át könyveket, újságot, ami csak kezébe kerül. — De az igazi olvasókönyve mégis az országút, ö a folyton kiszolgáltatott, boldogtalan és otthontalan — minden útak »csavargója«, aki itt is. ott is felbukkan, hol Ukrajnában és a Don mentén, majd Besszarábiiban, hol Tbilisziben és a Krímben sohasem nyugodva, örökké nyugtalanul.

— 24 éves korában jelenik meg első novellája, és 30 éves amikor hirtelen felfedezik. Műveiben eleven alakokat állít elénk oly érzékelhetően és tárgyilagosan, hogy szinte lélegzetüket érezzük. S mindegyiket a maga felülmúlhatatlan valóságában. Százszám, ezerszám a szegények és sértettek valóságos hadseregét. Csodálatos fegyvere lesz a toll, utánozhatatlan művészete pedig a valóság torzítatlan, lélekbevilágító eleven ábrázolása. Az Anya című regényében, életművének e mesteralkotásában látjuk, hogy a nép egyszerű gyermekeiből, parasztokból, munkásokból, műveletlenekből és tanulatlanokból hogyan gyűl és feszül egybe számtalan és névtelen áldozatos tett révén az az erő, amely végül is a roppant viharban robban ki hatalmasan.

Személyében a nép önmagát bátorította, aki általános emberi gyengeségei mellett is tiszta és becsületes maradt haláláig. Bár nyitva volt előtte még nagyszerűbb érvényesülések lehetősége is, ő visszatartotta magát ezektől, mondván: inkább maradok »pópa» mintsem hogy »pápa» legyek. A nép jogainak és igazának, lelkének és erkölcsi erejének kitartó tanúja maradt. Sohasem szépítette és tagadta a valóságot, sohasem beszélt csupán, hanem beszámolt, sohasem proklamált, hanem ábrázolt. A sötét években pesszimizmus nélkül, a siker idején fellengzősség és túlzás nélkül, a veszély óráiban erőteljesen, és gőg nélkül az eredmények idején.

Születése százados évfordulóján méltó hogy megemlékezzünk róla, aki mintegy szimbólumává vált az emberek közötti minden idegen- ség kiküszöböléséért folytatott bátor helytállásnak. Sárkány András

A magyar protestantizmus egyik történelmi érdeme, hogy soraiból kerültek ki irodalomtörténetírásunk úttörői és első művelői. Bél Mátyás Berlinben 1713-ban adta ki »Útmutatását adatgyűjtésre«, Rotarides Mihály Alto- nában 1745-ben anyaggyűjtési vázlatának első fejezetét. Bőd Péter Erdélyben 1767-ben a híres Magyar Athenást, Haner György erdélyi szász püspök 1774-ben a magyar történetírók munkásságát, Wallaszky Pál pedig Lipcsében 1785-ben Magyarország Irodalmának Áttekintését. A katolikus egyház irodalomtörténeti munkásságát egyedül a jeles Horányi Elek piarista képviselte ebben a században.

Az útkeresők köpött is a legelső úttörőről emlékezzünk most meg, halálának 225. évfordulóján. Czvittinger Dávid volt ő, a Selmecbányái születésű ifjú. Családját Rákóczi támogatta, talán így kerülhetett hosszabb ideig külföldre, egyik egyetemről a másikra. Boroszló, Berlin, Strassburg, Tübingen és Altdorf voltak az állomásai.

Harminc év körül járt már, amikor kezébe került egy német polihisztornak. Reimmann Jakab Frigyesnek a könyve: »Bevezetés az egyetemes irodalomtörténetbe«. Ennek a könyvnek több megállapítása nagyon bántotta Czvittinger hazafias önérzetét. A magyar irodalomról ugyanis úgy írt Reimmann, mintha az nem is léteznék.

Ekkor lát hozzá Czvittinger, hogy megmentse a magyar tudományos élet becsületét. Megkezdi kutatómunkáját, éjt nappallá téve olvas és jegyzetel. Három évi munkájának gyümölcseként 1711-ben megjelenik Lipcsében az első — latin nyelvű — magyar írói lexikon. Az azóta híressé vált »Specimen« címét így fordíthatnánk le magyarra: Kísérlet a magyar tudományosság összefoglalására.

Célja elsősorban a jogtalannak érzett támadás kivédése volt. Munkájában így vall erről: »Mindent megfontolt lélekkel mérlegelve végre elhatároztam, hogy más nemzetek példájára az én hazám híres íróit is megismertetem a nyilvánossággal... Szándékommal nemcsak szülőföldem páratlan szeretetéről akarok tanúságot tenni, hanem egyúttal honfitársaimat is, valamint bármely más tudós férfiút is ösztönözni akarom, hogy ezt a tárgyat gondosabban és eredményesebben kifejtse, mint nekem most módomban volt«. Munkájával »a fenséges Isten szent nevének dicsőségét, a magyar nemzet jó hírét s a magyar történelem alaposabb kidolgozását« akarta elősegíteni.

AZ ELSŐ HAZAI ÍRÓ ÉS TUDÓSLEXIKONT érdeklődéssel és elismeréssel fogadta a tudományos világ. A lipcsei Acta Eruditorum című latin tudományos folyóirat már 1711-ben megemlékezett róla, s ezzel egész Európa tudományos világának a figyelmét felhívta hazánk irodalmára.

Reimmann nemcsak védekezni volt kénytelen, hanem sértett hiúságában lekicsinylőén •szólt az anyaggyűjtés tudományos értékéről. Magától Bőd Pétertől tudjuk, mennyi hántás érte Czvittingert ezekben az években, ha »munkáját nagy kedvességgel fogadta«is a tudományos világ. Bár utóbb Selmecbányán teljes visszavonul tságban élt, lelkészi szolgálatot nem vállalt, s lett volna ideje munkájának alaposabb átdolgozására, Bőd szerint »az irigy és rágalmazó nyelvek meghátrálták jó igyekezetében és az író pennáját elvetette«.

Pedig mennyi áldozatba, milyen sok álmatlan éjszakába került neki ez a munka! Pénzét és idejét egyaránt rááldozta. Annyira, hogy emiatt .Lipcsében adósságba keveredett, s művét már csak az adósok börtönében tudta befejezni! Rokonai váltották ki ezután a nehéz sorba jutott fiatal kutatót.

Az 1743. március 18-án elhunyt evangélikus tudósnak, első hazai irodalomtörténészünknek elismeréssel és hálával adózunk ezen az évfordulón. Dr. Fabiny Tibor

I