Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-24 / 12. szám

Szombathely — Messlen — Szombathely A szombathelyi gyülekezet­tel együtt ülünk istentisztele­ten a gyülekezeti teremben. A meglepően nagyméretű, temp­lommá képzett terem oltára előtt Sokoray Miklós lelkész yégzi a bevezető lelkészt szol­gálatot. önkéntelenül is meg­akad az ember szeme az oltár falának feliratán, Pál apostol igéjén: „A Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség.. .” Mintha az ének szavainak lát­ható visszaverődései lennének A szombathelyi gyülekezeti terem oltára a falra festett szavak. Ezek a szavak visszhangoznak Ottlyk püspök igehirdetésében is, aki vendége ma a gyülekezetnek. — Isten kiosztja a világgal kapcsolatos szeretet-tervét reánk is személy szerint. Raj­tunk át világíthat be Isten sze- retetének sugara az emberek közé. A keresztyén ember fel­adata megélni a szeretetet... A közösséget, meghittséget, családias összeszokottságot árasztó rendszeres gyülekezet ez. Az istentiszteletet követő közgyűlésen tisztes rendben mindenki együttmaradt. Az egyházközség nevében Kováts Viktor felügyelő üdvö­zölte a püspököt. A testvér re­formátus egyház lelkipásztora, Barsi Miklós, és az egyházköz­ség főgondinoka, valamint a zsidó hitközség vezetősége is megjelent. Lehel Ferenc gyülekezeti lelkész közgyűlési beszédét az évi igére alapozta, Péter apos­toli első levelének 4. rész 10. versére: „Szolgáljatok egymás­nak azzal a kegyelmi ajándék­kal, amelyet ki-ki nyert.” — A keresztyén gyülekezet — mondotta — mindig szolgá­ló kisebbség volt, de mégis jó reménységben élt és szolgáit. Nem töprengett ereje csekély­ségén, nem aggodalmaskodott jövője miatt. Péter apostol ta­nácsa szabadítja meg a gyüle­kezeteket a haszontalan tépe- lődésektől, amikor így szól: szolgáljatok. A jóreménység és szolgálat összefüggését így is meg lehet fogalmazni: addig élhet reménységben az egyház, amíg szolgáló egyház. — Szolgálatunkat a Lélek gyümölcseként vesszük és ad­juk tovább. A Lélek gyümöl­csei ezek: szeretet, öröm, bé­kesség ... A biblia szóhaszná­lata ez utóbbi vonatkozásban éppen a népek közötti együtt­élésre vonatkozik. Ennek mun- kálására kötelez bennünket Isten szolgálatunkban. E vá­ros történetének tizenkét év­százada során Isten sokra ta­nította a népet. A béke mun- kálása mellett bizakodó bátor­ságra is nevelt. A nagy ka­tasztrófák, földrengések és há­borúk után új utakra indított el bennünket. Így kezdték meg ezerkétszáz év előtt a földren­gés súlytotta város újjáépíté­sét a romokon és így kezdhet­tük csak el közel negyedszá­zaddal ezelőtt a város és ben­ne az egyház újjáépítését is. A szolgálatot bátran akarjuk folytatni továbbra is az ige parancsa és tanácsa szerint. A Meszlen felé vezető úton már messziről hallani lehetett a templom harangjainak sza­vát. A parókia és a templom közös kentjében a hívek soka­sága nagy fekete félkört alkot­va várta az egyházkerület püspökét. A két gyülekezetből álló egyházközség lélekszáma alig teszi ki a 450-et. Ügy be­csültük, hogy a gyülekezet fe­le volt jelen. A távolabbi A meszleni templom oltára Acsádról már régebben befu­tott a hívekkel tömött külön­járatú autóbusz. Öregek és fi­atalok, asszonyok és gyerme­kek álltak a derűs vasárnapi ég alatt. A püspököt Szabó Lajos a vasi egyházmegye es­perese, Bánfi Béla meszleni és Baráth Pál nemescsói lelkész fogadta. A rövid üdvözlés után a gyülekezet a barátsá­gos külsejű ódon templomba vonult. A templomban az egy­házközség nevében Takács Sándor felügyelő, az acsádi gyülekezet nevében Kovács József presbiter mondtak kö­szöntést. Ottlyk püspök Zákeus törté­nete szerint a Jézushoz igyek­Bibliai ábécé: LELKEK vő emberről szólt és Jézusról, aki hozzá igyekszik betérni. A hideg levegőben meglát­szott a beszélő és az éneklő gyülekezet lehelete. A közép­kori képek elevenedtek meg, amelyeken a művész szalagot rajzolt a beszélők szájához, s a szalagon mondanivalójuk szövege állt... Az ősökre gon­doltam, akik lakásukat is alig fűtötték s a meleg templomot nem ismerték, de figyelve les­ték az igét a reformátorok és utódaik ajkáról. A lelkészi irodában azonban barátságos meleg fogadott. — Harminckét éve nem járt püspök ebben a gyülekezet­ben. Ez a tény is indokolja örömünket, — mondotta töb­bek között Bánfi Béla lelkész. A jelenlevők őszinte szavak­kal tárták fel egyházközségük életét, a templomlátogatás ügyétől kezdve az anyagi ter­mészetű problémákig. Később a püspök vette át a szót és az egyház szolgálatának távlatát vázolta a presbiterek előtt. Bizonyára késői órákig hangzottak volna kérdések és feleletek, de az idő ismét rö- vidreszabott volt. A püspök pontosan érkezett vissza Szom­bathelyre, a gyülekezeti estre. Az Egyházak Világtanácsának új-delhii üléséről tartott köz­vetlen hangú, élményszerű be­számolót. Az egyház diakoni- ájárnak mai helyzetéről, a sze- retetintézmények életéről pe­dig előadást tartott Muncz Frigyes, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze. A hétfő új hetet és a szol­gálatok új sorát nyitotta meg. Ezen a dólelőttön ülésezett a vasi egyházmegye Lelkészi Munkaközössége. Ottlyk püs­pök előadást tartott „Az egy­ház szolgálata” címen. Az ülé­sen Muncz Frigyes ügyvivő lelkész a szeretetintézményeik működésének három fontos kérdéséről számolt be. A lel­készek Mesterházy Sándor lel­kész dolgozata alapján készül­tek fel a következő vasárnap igehirdetésére. A munkaközösség ülésén megjelent és felszólalt Nacsa Sándor egyházügyi tanácsos is. Muncz Frigyes X lelkek, szellemek szónak (korunk embere által is legin­kább használt és ismerős értel­me a kísértet. Rajta a meghol­tak lelkét értjük, amely visz- szajár e világra. Talán éppen hazajáró lélek. Ez a babonás hiedelem abból a meggyőző­désből ered, hogy az ember testből és lélekből áll. A halál­ban az utóbbi elhagyja az el­sőt, elválik tőle, s míg amaz felbomlik és eloszlik, ez éli a maga önálló életét. A biblia korának embereit, az Ür Jézus tanítványait is kísértette az Ilyesféle gondolat. Ezért ret­tentek meg a feltámadott Űr­től. (Lk. 24:36—39.) A biblia korának embere azonban tud a mindenséget be­népesítő, a levegőt is megtöltő lelkekről. Lelkeknek nevezi Zsidó 1:13—14 az angyalokat, akiket Isten az emberekért küld szolgálatra. Szellemi lé­nyek ők, akik Isten létkörében élnek, s akiket Ö küld ki szol­gálatra. hogy akaratát teljesít­sék. Nemcsak az emberekhez küldetnek sokszor, de szolgála­tukat is legtöbbször az embe­rért végzik. Hatolom és erő van kezükben, mint az uralko­dók követeinek, küldötteinek. Ezek a világmindenség Ura ál­tal szolgálatra küldött lelkek valóban hatalmasságok. A bibliában azonban nem­csak ilyen jó, Istennek szolgá­ló lelkekről olvashatunk, ha­nem tisztátalan! lelkekről, go­nosz lelkekről, azaz démonok­ról is. (ML 12:43, Mk. 9:20., stb.) Ezek a személyes gonosz szellemi hatalmasság, a Sátán népe és küldöttei. Szellemi lé­nyek ők Is, csak éppen gono­szok. Míg a jók az emberekéit és emberekhez küldetnek szol­gálatra, ők éppen az ember el­lenségei, az emberi életet ront­ják meg, teszik tönkre. Beteg­ségek, elesettség, emberi nyo­morúság mögött ezért látja és keresi őket a biblia koránait embere. Majdnem minden szá­mára megmagyarázhatatlan és ismeretlen eredetű betegség és baj mögött ilyen démonikus erőket, lelkeket sejt, akiknek hatalmuk és módjuk van le- ígázni az embert. így lesz az megszállottá. A tanítvány nem tehet mást, mint felveszi elle­nük a harcot, hogy az emberi életet megrontó hatalmuk fe­lett a Szentlélek erejével igye­kezzen győzni. (Efezus 6:12) Semmi kétség, hogy Krisz­tus a lelkeknek is ura. Az ö hatalma nem korlátozódik a testi világra, hanem kiterjed láthatókra és láthatatlanokra egyaránt. Ezért hajol meg az Ö nevére „mennyeiek, földiek és földalatt-valók« térde. E tekintetben nincs különbség jó és gonosz lelkek között, még­ha az utóbbiak akaratuk elle­nére kényszerülnek is erre. így űzi ki őket parancsoló sza­vával, s azok kénytelenek en­gedni. A Szentírás nem a tel­kekről, szellemi lényekről akar rendszeres tanítást adni. Az apostolok és szentírók e tekin­tetben osztoznak kortársaik világszemléletében és meggyő­ződésében. A mai embertől bizonyos ér­telemben sokszor távoli a bib­lia korának világszemlélete. A lelkekről szóló részek örök üzenete az, hogy Urunk min­dennél és mindenkinél hatal­masabb. Ahogy egykor a jó hír, az evangéliom éppen az volt, hogy Krisztus nagyobb az emberi életet megbéklyózó, tönkretevő telkeknél, így ma is az a jó hír, hogy O nagyobb minden hatalomnál, ami tönk­retesz, megrémít lever, mégha nem is keresünk ma a legtöbb betegség mögött lelki, démoni hatalmakat. A ma embere sok­szor a sors hatalmát emlegeti telkek helyett. A jó hír ma ez: Krisztus Ür a sors felett is. A két világháború után ter­jedt a spiritizmus és az embe­rek különösen egyes nyugati országokban az okkult dolgok felé hajlottak. Egyrészt, hogy a holtak telkeinél tudakozód­janak sorsuk és jövőjük felől, másrészt, hogy meghalt szeret­teikről szerezzenek bizonysá­got. Minderre csak azt mond­hatjuk, sem a megholtok lel­kei, sem semmi szellemi ha­talmasság nem intézheti sor­sunkat és nem uralkodhatik felettünk. Krisztus az, aki ke­zében tartja sorsunkat, jövőn­ket és viszi szent célja felé. Bánfi Béla SZOROSABB EGYÜTTMŰKÖDÉS A Keresztyén Békekonferen­cia és az Egyházak Világtaná- csának ^képviselői megbeszé­lést tartottak február 18. és 19. Genfben, hogy hogyan tehetne szorosabbá tenni az együttmű­ködést a két világszervezet kö­zött. A két világszervezet képvise­lői egyértelműen hangsúlyoz­zák, hogy a keresztyéneknek nagyon komolyan kell venniük felelősségüket és kötelességei­ket a béke és igazságosság vé­delmében. ADOMÁNY FÖLDALATTI KÓRHÁZRA A kasseli evangélikus egye­temi hallgatók 2700 márkát adományoztak egy északviet­nami földalatti kórházra. A pénz nagy részét a vietnami háború ellen tartott tiltakozó gyűlésen gyűjtötték, a kisebbik részét pedig D. Niemöller Már­ton nyugalmazott püspöknek egyik előadása alkalmával. A befolyt összeget azután neki adták át, hogy juttassa el ren­deltetési helyére. A TESTVÉRIK Megérkezett a hatodik. Ta­lán nem kell sokat magyaráz­nom, hogy mennyi kísérő szö­veggel találkoztam addig. Ut­óit akadtam velem örülővei, néha botránkozókkal, sok sajnálkozóval, sőt, hogy az igazsághoz hű maradjak, tanácsadóval is, ezen lehet se­gíteni manapság... Hálásan fogadtam az örülöket, bosz- szankodtam a sajnálkozókon, tanítani próbáltam a botrán- kozókát és megfeleltem a tanácsadónak. A fontos az volt, hogy mi örömmel vártuk, testvérek emlegették és sür­gettük volna már az időt, bár­csak már köztünk lenne. Mi legyen a neve? Hol lesz a kis ágya? Vajon a fiúk számát szaporítja-e ötre vagy majd nem mondjuk többé »egyetlen kislányunk.« Így érkezett meg a nagyon várt második kisleány. Vele sok öröm, szeretet és persze gond és fáradság is. Kilenc­éves leánykám igazi kisma­ma lett. Nemcsak játszott ve­le és vigyázott rá, de a kelle­metlenebb feladatokat is szí­vesen végezte el. Néha azt gondoltam, vajon a terhek nem veszik-e el kedvét, szere- tetét a kicsitől és nem ront­ják-e meg az első nagy örö­met? A válaszra nem sokáig kel­lett várnom. Melitta még a ba­bákról is megfeledkezett, hi­szen volt neki igazi babája. Egyszer kacagva játszott a pár hónapos Mártikával, ami­kor elhangzott az a mondat, amivel minden kétségem el­oszlatta, ami túlszárnyalta, le­győzte a különféle megjegyzé­seket, és megkoronázta örömö­met. — Édesanyám, te nem is tu­dod, milyen boldog is a gyerek, amikor kistesvére van. Olyan kevés helyen születik hatodik, de talán még máso­dik, harmadik sem. Mennyire igyekszünk gyermekünknek mindent megadni. Keressük örömét, igyekszünk életét bol­doggá tenni, de a legnagyobb ajándékot a testvérkét, nem adjuk meg neki. Pedig talán más kisgyermek ajkán is megszületne ez a megható, őszinte örömkitörés: Édes­anyám, te nem is tudod, mi­lyen boluog is egy gyermek, amikor kistestvére van! Roszik Mihályné Együtt a Hazafias Népfrontban Március nyolcadikán az Országház Vadásztermében gyű­lést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. KÁLLAI GYULA, a Hazafias Népfront országos elnöke és ERDEI FE­RENC, a Hazafias Népfront főtitkára jelentették, hogy újjá­alakultak a helyi (községi, városi, kerületi) népfront-bizottsá­gok, s lezajlottak a bizottsági tagok és a kongresszusi küldöt­tek megválasztását eszközlö gyűlések. Most már csak az van hátra, hogy az országos tanács megállapítsa a IV. kongresszus ülésezésének időpontját és programját. Az országos tanács élénk vitában tárgyalta meg a kongresszus elé terjesztendő je­lentést a népfront négy évre visszamenő működéséről, majd úgy határozott, hogy az elnökséget felhatalmazza a kongresz- szus összehívására. A Hazafias Népfront országos kongresszusa április 17-én ül össze 800 küldöttel s előreláthatóan több na­pon át fog tanácskozni. KÁLLAI GYULA méltán állapíthatta meg, hogy a Haza­fias Népfront az elmúlt négy év alatt igen jó munkát vég­zett. Erről nemcsak a tavalyi országgyűlési képviselő- és ta­nácstagválasztásokkal kapcsolatos kitűnő tevékenysége tanús­kodik, hanem az is, amit az új gazdasági irányítással kapcso­latban a közvéleményformálás terén tett. De a békemunka, a szocialista hazafiaságra való nevelés, s a szovjet—magyar ba­rátság ápolása tekintetében is igen jó eredményeket ért el, együttesen pedig nagyban előmozdította a nemzeti egység erő­södését a demokratizmus kiszélesítése és elmélyítése révén. Nyilvánvaló, hogy az áprilisban összeülő IV. kongresszus azon lesz, hogy a népfrontmozgalmat még erőteljesebbé és eredményesebbé tegye anélkül, hogy a több mint tíz esztendő alatt bevált jó irányvonal megváltoznék. Ez azonban már a IV. kongresszus témája lesz sok más szép feladattal együtt, amilyen az ifjabb erűk fokozottabb bevonása, az ifjúság és az öregek problémái, a munkás-paraszt szövetség erősítése, stb. A Hazafias Népfront-mozgalom kialakításában és kifejlesz­tésében kezdettől fogva részt vettek haladó egyházi emberek is. öröm látni, hogy milyen szépen kibontakozott ez a moz­galom, s milyen történelemformáló erővé lett. Elmondhatjuk, hogy ma virágkorát éli a magyar Hazafias Népfront-mozgalom És miután ezt így látjuk, indokoltnak érezzük, hogy a népfront­mozgalom legutóbbi négyéves időszakának végén s egy új sza­kasz kezdetén tudatosítsuk magunkban: Mit jelent nekünk a Hazafias Népfront. Ha egészen röviden akarnánk erre a kérdésre felelni, azt mondhatnánk, hogy mi a Hazafias Népfront keretén belül te­hetünk eleget hazaszeretetünk egyik legfőbb velejárójának, politikai felelősségünk teljesítésének. Az igazság ugyanis az, hogy mi vallásos pártonkívüliek is szeretjük, akarjuk, támogatjuk és tehetségünk szerint segít­jük a haladást, a társadalmi igazságosságot és a békét. Ugyan­akkor ellene vagyunk a maradi tudatlanságnak, a nyomornak, a háborúnak, mindenfajta elnyomásnak, és kizsákmányolás­nak, gyarmatosításnak, imperializmusnak és militarizmusnak. Tudjuk, hogy ez nemcsak nem ellenkezik keresztyén vallásos hitünkkel, hanem inkább következik abból, közelebbről az ál­talános emberszeretet krisztusi nagy parancsolatából. Azt is természetesnek találjuk, hogy népünk s az emberiség javáért együtt fáradozzunk minden jóakaratú emberrel, akármilyen le­gyen is a világnézete. A népfrontmozgalom erősítését nagyon szükségesnek tart­juk. E hazában sok a tennivaló, egyre nagyobb és több feladat elé állítja népünket ez a rohamos fejlődés, amelyet a felsza­badulás óta elértünk s amely a közeljövőben nemcsak hogy nem szűnik meg, hanem még gyorsulni fog. Most már a szo­cializmus teljes kiépítése a cél és a feladat. Gazdasági éle­tünk fejlesztésén túl egyre többet kell tennünk tudományos, kulturális előrehaladásunkért, az egészségügy kiépítéséért, a lakásproblémák megoldásáért, a vidéki s főleg mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának, munkakörülményeinek javításáért, a fiatalok és öregek jogos igényeinek maradéktalanabb kielé­gítéséért. Kifelé pedig egyre többet kell tennünk a béke biz­tosításáért, a háborús erők teljes megfékezéséért. Ahogy né­pünk felemelkedéséért a haza határain belül összefogunk, ugyanúgy szükséges, hogy összefogjanak a világ összes béke­szerető erői. Az egyházak ebben jó példát adhatnak a prágai Keresztyén Békekonferencia keretein belül és azon kívül is, ahol csak lehetőség nyílik rá. Az amerikai imperialisták ször­nyű vietnami háborúja minden józan ember szemében lelep­lezte a fenyegető háborús veszélyt. Az imperializmus erejével szemben a béke erőinek még nagyobb erőt kell szembeállíta­niuk, hogy a béke egyetemlegesen biztosíttassék a földön. Ezek a távlatok s ezek a látások elválaszthatatlanul hoz­zátartoznak a népfrontmozgalomhoz, összefogunk itt e hazá­ban. Együtt szeretnénk munkálkodni a földkerekség minden jóakaratú emberével fajra, nemre, nemzetiségre, nyelvi és val­lási-világnézeti különbségre való tekintet nélkül a jóért, a rossz ellen. Ez a gondolkozás és az ilyen akarás az igazi öku­menikus felelősség gyümölcse. D. Dr. Vető Lajos TE METES A végtisztességet megadták neki a rokonok. Elsőoosztályú temetés. A koporsó körül mély gyászban lefátyolozott nők és fekete ruhás férfiak állnak. Amikor a kántor elkezdi a „Haza vágyom .. ”-ot, egyik­másik a szemét törölgeti. A szomszédok és a jó ismerősök is mind itt vannak. Rengeteg ember. Az idő is szép. Ragyo­gó, napfényes tavaszi délután. özv. X. Y.-né, született... Zsuzsanna szépen felöltözve, fején fekete csipkefátyollal, kezében veretes imakönyvével úgy fekszik a koporsóban, mint aki végre megbékült az Isten­nel és az emberekkel. ... mint aki megbékült. Mert amíg élt, mint egy elromlott, recsegő gramofon ismételget­te: „Az Isten is és az emberek is elhagytak engem ...” Mond­ta, mondogatta hol keserűen, hol lázongva, hol szomorúan, hol könnyes szemekkel egy kis irgalomért esedezve ... Az emberek valóban elhagyták öt. Es akit elhagynak az emberek, az Istentől is elhagyatva érzi magát. Ügy húzta, vonta maga után az egyedüllét koloncát, mint egy elviselhetetlen terhet Nyolcvanhárom éves magate­hetetlen, nincstelen öregasz- szony volt. Füstös falak, ápo- rodott levegő, régen elfoszlott ruhák, tea, kenyér, smarni, ezek voltak élete kísérő jelen­ségei. Botjával szép időben el­botorkált a kapuig. Ott kezdő­dött és ott fejeződött be szá­mára a világ, ősztől tavaszig az ágyban ült és várt. Az em­bereket várta. De az emberek nem jöttek ... Sokszor a ke­nyeret is elfelejtették meghoz­ni neki. így tengette az életét évek óta. „Megváltás” volt neki a ha­lál... Most szépen felöltöztetve, csipkefátyolosan úgy fekszik a koporsóban, mintha nagyon szerették volna. Körülötte a gyászolók. Rengeteg ember. Sok, sok koszorú és virág; pap. kántor, gyertyafény és szépen szárnyaló halotti ének ... Szita Istvánná FORRADALOM LESZ BOLÍVIÁBAN? 350 püspök, pap és egyházi munkás részvételével konfe­renciát tartottak Bolíviában. A konferenciai nyilatkozat hang­súlyozza, hogy elkerülhetetlen a forradalom, ha nem követ­keznek be alapvető társadalmi és politikai változások Bolíviá­ban. Csak bátor, azonnali és hatékony reformokkal tehetne Bolíviában megszüntetni a tár­sadalmi igazságtalanságokat t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents