Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-17 / 11. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. XXXIII. ÉVFOLYAM 11. SZÄM 1968. március 17. Ara: Forint Böjt útján: az Ember A békeszerető A Gecsemáné-kerti jelenetben Jézus elfogatása (Mt. 26, 50—52.): világdráma az éjszakában. Sötétség és szenvedély, a nép, a poroszlók, a tanítványok, fegyverek, botok és az áruló Júdás csókja — minden együtt van. Minden a támadás jegyé­ben: a csók éppen úgy, mint Péter, aki megvillantja a kardot a főpap szolgája ellen. Nem tudjuk hányán voltak ott jelen, de bizonyosan többször tízen és mindegyikben, az emberi embe­rekben csak úgy lobbant a gyűlölet, az odacsapás, az ellensé­geskedés érzése féktelenül, gátjaszakadtan, kíméletlenül, halá­losan. Csak Jézus volt egészen más. A sötétség emberi kavargásában, az emberek sokféleségé­ben, mindegyikőjükben ugyanazt látta: az embert, aki megvál­tásra szorul, aki a démoni hatalmak hatása alatt a legnagyobb kérdéseket csak bottal, fegyverrel, karddal látja megoldható­nak, aki szembe fordul a másikkal, aki a kisebbség ellen beveti a többséget, a tehetetlenek ellen az erőszakot, és közben veszni hagyja életének értelmét: a békességet és életének tiszta, nagy erejét: a szeretetet. A kép ugyan két csoportot mutat, amely kiegyenlíthetetlenül szemben áll egymással, de a két csoport mégis egy egész, ilyen vagy olyan bűnök hordozója. Csak Jézus volt egészen más. Pedig róla volt szó, senki másról. A szabadságáról és rabsá­gáról, életéről és haláláról. Ö a világdráma középpontja és ezért minden fájdalmas a számára: a csók is, a kard is, a nyílt ellen­ség is, de a vért csorgató tanítvány is. ö az egyetlen a bűnösök között, aki Szent, de akire úgy támadnak, mint »valami rabló­ra« (Máté 26, 55), akit meg kell fogni, el kell ítélni és ki kell közösíteni az emberek, sőt az akkori egyház közösségéből, ö az egyetlen, akinek kezére ugyan kötelet vetettek, de mégis lelké­ben szabad maradt, mert Isten akaratának engedelmeskedett és miközben lökdösték, szidalmazták, nem vehették el tőle a Vi­lágbíró hatalmát. Felséges maradt az alávetettségben, a meg­aláztatásban is. Az éjszakai tolongásban, kiabálásban, talán káromkodás­ban Jézus csöndesen kimondott egy mondatot, amely elsősor­ban Péternek szólt, abban az aktuális helyzetben, de valójában az egész világnak: akik fegyvert fognak, azoknak fegyver által kell elveszniök! — És ezt éppen Ö mondta, a teljesen védtelen, akinek védelmére kardot rántott tanítványa. Kimondotta ezzel, hogy Isten ügyét nem védi meg a kard, az erőszak más erőszak­kal szemben, Isten ügyét nem védheti meg az ember emberi eszközökkel, bármennyire megkeményíti a karját a túlbuzgóság és a szenvedély. Isten ügyét nem szennyezheti be vér, nem kí­sérheti senki jajkiáltása és nem pecsételheti meg egyetlen ellen­fél halála sem. Isten egyetlen vért és egyetlen halált fogadott el, Fiáét, a Jézusét, aki azonban éppen azzal szolgálta Isten és az ember kiengesztelését: az Áldozat eleget tett a Haragnak A nagy mondatot Jézus az egész világnak mondta, amely­ben az ember eljutott az első dorongtól, a Káin fegyverétől, az első éles kőtől, amely a parittyából kiröppent, hogy arcába vá­gódjék egy másiknak, egy felebarátnak, eljutott a rakétákig és a napalm- és atombombákig. Annak az embernek mondta, aki szívtelenül hagyja elveszni az éhesek millióit, de milliárdokat költ eszeveszetten egészséges, élni akaró fiatalok és védtelen otthonok, idillikus falvak, remek modern városok, merész ívű hidak ellen, óvodák és iskolák ellen, szülőotthonok és öregek otthona ellen, az ember az ember ellen és végül az ember — önmaga ellen. A fegyver mindig visszaüt! — gyilkosság fegyve­re, de öngyilkosság fegyvere is/ Tedd le a fegyvert! — mondta Jézus Péternek és most már a keresztyén egyház is lázas vívódásban él, sír a sírókkal, kiált a kiáltókkal, imádkozik az imádkozókkal: tegyétek le a fegyvert, mert se Isten ügyét, se az ember ügyét, se az üdvössé­get, se az életet nem szolgálja, nem viszi tovább, nem teszi ál­dotta és nem teremt örömöt senkinek. Így lett Jézus csendes éj­szakai kijelentése világigévé, lelki utasítássá, paranccsá, és a mai keresztyén szolgálat egyik főtartalmává. Tegyétek le a fegyvert! Van azonban az embernek belső fegyvere is, láthatatlan ugyan, de létező, érezhető, veszedelmes és halálos is: a megtor­lás, a visszavágás és az erőszak. A fegyvertelen fegyveresek há­borúja ez, a »szemet szemért, fogat fogért« törvényszerűsége a maga számtalan törvénytelenségével. Még mindig tart a Ge­csemáné-kerti éjszaka sötétsége és elvész az élet értelme: a bé­kesség és az élet tiszta, nagy ereje: a szeretet. Ezért kell Jézus számtalan igéjét, amelyet ebben az egyben foglalhatunk össze, ebben a köszöntésben: békesség nektek! — meghallanunk eb­ben a böjti időszakban is. Bűnbánóira hív és alázatra, a bűnbo­csánat elfogadására és megbocsátásra, kiengesztelödésre az em­berek között, a felebarátok és testvérek között. A kereszten az Áldozat kiengesztelte Isten haragját, és célja itt a földön, hogy a szeretet nagyobb legyen, mint az emberi harag. Pál apostol szava lett a visszhang a békeszerető Jézus szavára és cseleke­deteire, amikor azt írta Kolosséba: tetszett az Atyának, hogy Jézus által »békítsen meg magával mindent, akár a földieket, akár a mennyeieket, hogy békességet szerezzen a keresztfán ki­ontott vére által«. (Kol 1, 20) A békeszerető Jézus nevében így kérünk mindeneket: sze­ressétek és keressétek a békességet! Várady Lajos VEGREHAJTÓBIZOTTSAGI ülés genfben Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága február 21-én ülésezett Genfben, ame­lyen többek között az alábbi határozatokat hozta: Dr. Eugene Carson Blake fő­titkár a közeljövőben Görög­országba utazik és tárgyaláso­kat fog folytatni az ottani ál­lami és egyházi hatóságokkal az egyetemes emberi jogok be­tartása érdekében. Egy további határozatában tiltakozik a Végrehajtó Bizott­ság 33 délnyugat-afrikai elíté­lése ellen Pretoriában. A Végrehajtó Bizottság megtárgyalta az uppsalai vi­lággyűléssel kapcsolatos fel­adatokat is. Készülünk Prágára Új tudat — új társadalom Az ifjúság mindig nagy részt vállalt magára az újért. való küzdelemben. A fiatalok lelke­sedése és lendülete sokszor po­zitív hatást gyakorolt népek, nemzetek történelmének ala­kítására. Döntő az, hogy az if­júság »fantáziát-« lásson abban, amiért küzd. A jövő látása ser­kenti arra, hogy minél hama­rabb megvalósítsa azt, ami jobb, szebb, gazdagabb, azaz a Célt! Hamis útra lépne ma a ke­resztyén ifjúság, ha a reá vá­ró feladatok elől egy befelé forduló kegyességbe menekül­ne. Ezzel nemcsak a feladatok elől futamodnék meg, hanem cserben hagyná a mát. Ma már az evangéliumot ismerő ember tudja azt, hogy nincs az élet­nek olyan területe, ahol ne le­hetne követni Krisztust. A Keresztyén Békekonferen­ciát az élet hívta létre, ahol helyet követelt és kapott az if­júság is. Ez a tény két megol­dásra váró kérdést vetett föl: a) hogyan járulhat hozzá ma az ifjúság a béke szolgálatá­hoz? b) melyek a legnagyobb fel­adatok a béke ügyének szolgá­latára való nevelésben? Külön figyelmet érdemel ez a generáció, mert ez a nemze­dék képezi a jövő társadalmát. A Keresztyén Békekonferencia tudatában van annak, hogy a Blake főtitkár látogatása Dr. Eugene C. Blake, az Egyházak Világtanácsának fő­titkára, két napot hazánkban töltött a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsa Elnökségének meghívására. Látogatást tett az ökumenikus Tanács Elnökségénél, a Refor­mátus Zsinati Irodán, a Sza­badegyházak Tanácsánál. Lá­togatásai között egyházunkhoz is eljött s beszélgetést folyta­tott az egyházi munkaágak vezetőivel. A beszélgetés a Puskin utcai püspöki hivatalban folyt le, ahol D. Káldy. Zoltán püspök adott általános tájékoztatót egyházunk életéről, majd a je­len volt munkatársak ismer­tették az egyes szolgálati terüle­teken végzett munkát. így Dr. Prőhle Károly a Teológiai Akadémia és a Lelkipásztor szolgálatáról, Dr. Nagy Gyula a Teológus Otthonról, Muncz Frigyes, a diakóniai intézmé­nyekről, Várady Lajos a Gyü­lekezeti Segélyről, Dr. Pálfy Miklós az egyház ökumenikus miatt ez a munka nyugaton nem eléggé hozzáférhető. Mély benyomást keltett bennem, hogy a Világszövetség uppsa­lai nagygyűlésének kiadott té­máival önöknél nem csak a ki­küldöttek foglalkoznak, hanem a Lelkészi Munkaközösségeken keresztül minden lelkész hoz­zászólhat s a küldöttek széles körű előzetes munka ismere­tében és anyagával utazhatnak Uppsalába. — Az egyház keleten és nyu­gaton egyforma problémákkal áll szemben. Észre kell ven­nünk, hogy az egyház ellensé­gei nem kívül vánnak, hanem belül. A továbbiakban az uppsalai nagygyűlés előkészítő munká­járól szólt a főtitkár, s az EVT belső szervezeti kérdéseiről, sajtómunkájáról, s az ökume- né tagegyházai kapcsolatának összehangolásáról. — Sohasem volt jobb vi­szony az egyes felekezeti vi­lágszövetségek és az ökumené között, mint most. De két fe­Bláke főtitkár D. Káldy Zoltán püspöknél tevékenységéről, D. Koren Emil a Sajtóosztály munkájá­ról és az Evangélikus Életről szóltak. Az együttléten jelen volt még Karner Ágoston or­szágos főtitkár. A tolmácsolást Hafenscher Károly látta el. Blake főtitkár a bizalom és megbecsülés hangján szólt egyházunknak a világ egyhá­zai között elfoglalt helyéről és szolgálatáról. — Szembe kell szállnunk — mondotta — minden előítélet­tel, ami a keleten élő egyhá­zakkal kapcsolatban egyes nyugatiakban él. Bennem sem­milyen előítélet nem él önök iránt, s épp ezért teljes bizal­mamról szeretném biztosítani önóKet. A nyugati egyházak képviselőinek legtöbbje a leg­teljesebb megbecsüléssel van az önök munkája és szolgálata iránt Sajnálatos körülmény, hogy a nyelvi elszigeteltség szültséggel mindig számolni kell, s ezek megoldásának he­lyes arányában kell összhan­got teremteni. Az egyik a föld­rajzi távolságok áthidalása, a másik az egyes felekezetek kö­zötti határvonalakból eredő kérdések. Az ökumené arra tö­rekszik, hogy ne csak a nagy tömbökben élő egyházak, ha­nem a kisebbségi egyházak is észrevegyék, hogy az EVT épp oly közel áll hozzájuk, mint a saját felekezeti világszövetsé­gük. Végül rámutatott az ökume- nén belül az ortodox egyházak hatásának és szolgálatának erejére, ami arra vezet, hogy az EVT nem akar -nyugati fa­zon« szerint gondolkozni. D. Káldy Zoltán püspök a beszélgetést záró szavaiban megköszönte Blake főtitkár­nak, hogy nyitott szívű em­berként jött közénk. K. E. mai erőfeszítések sikereinek az oldása a saját «-bőség társadal- eredménye erősen meghatároz- műk-« megváltozásának függve- za a jövőt. nye. ' A II. Keresztyén Békevilág- A status quo védelme, vagy gyűlés utáni évek (I960—66— annak minden áron való meg- 67) üléseinek témája a fórra- tartása, a forradalom gondola­dalom volt E munkaülések tát veti föl. 1917 óta megtanul- után fogalmazódott meg a III. ta a világ, hogy a forradalom Keresztyén Békevilággyűlésen nem zűrzavar, az erőszak tom- megtárgyalásra kerülő téma: bolása, hanem az egyetlen csz- ♦Ű j tudat — új társadalom«, köz az elnyomott nép keze ben Az Októberi Szocialista For- az igazságos társadalom meg- radalom olyat hozott létre, ami teremtésére. Ennek ellenkező- eredményeiben pontosan ellen- jét hirdeti — mindmáig — az tété volt mindannak, ami az elnyomó világ, de egyre gyeru- addigi történelemben -megszo- lőbb sikerrel, kott« volt. Elég ennek illuszt- Az elnyomottak viszont a rálására csak azt megemlíteni, forradalom pozitív ertekelesé- hogy 50 évvel ezelőtt a föld la- bői erőt merítenek arra, hogy kosságának 77%-a gyarmaton nekik joguk van a jövő jükei élt, ma ez a szám 4%-ra zsu- biztosító új társadalmi rendet gorodott. A felszabadító moz- kiharcolni. galmak kora érkezett el, a me- Az egyház nem mondhatja lyek célja: új, igazságosabb el a Miatyánk - ... add meg a társadalom és normalizált szó- mi kenyerünket ma« kérést ciális viszonyok létrehozása. anélkül, hogy ne álljon azok Ma már ott tartunk világmé- mellé, akik még mindig ott retekben, hogy tekintélyes tartanak, hogy az éhhaláltól azoknak az országoknak a szá- megmeneküljenek. Vajon mi­ma, ahol az új tudatnak megfe- lyen alapon lehetne elítélni a lelően az új társadalmat forradalmat akkor, amikor lát­építik. Nem szabad azonban el- juk, hogy Afrikában, Ázsiában elhallgatnunk, hogy a föld és Dél-Amerikában az elnyo- több pontján elkeseredetten mottak az életükért dolgoz- védelmezik a status quot, a nak!? Nincs erre -teológiai« fennálló, igazságtalan rendet, alap! Ezért szükségessé vált Ez viszont nemcsak hogy ál- az, hogy az egyház az úgyne- landó veszélyt jelent a világ vezett keresztyén társadalmak- békéjére, hanem ugyanakkor ban revideálja eddigi állásfog- akadályozza az ún. harma- lalását, mert eddigi nagyfokú d i k világ fejlődését is. Itt befolyása mellett sem volt állandóan élesedik az ellentét azon, hogy segítsen ezeken a a gazdagok és szegények között, társadalmi bajokon, de ugyanez a helyzet az elnyo- Az ifjúsági munkacsoport mó, imperialista államokban is. foglalkozni fog a társadalmi Sürgető erővel jelentkezik a vállalkozások kérdésével, s az- társadalmi és gazdasági váltó- zal: zások szükségének igénye és mit tehet, sőt mit kell tennie felismerése. Ez az igény és fel- az ifjúságnak az új tudat és ismerés ugyanakkor új társa- társadalom kialakításáért, dalmi tudat jelenkezése is. hogyan lehet hatékonyabban Ez a jelenség nemcsak a har- az új tudat szellemében az if- madik világra jellemző, hanem júságot az új társadalom tag- a tőkés országok haladóbb kö- jaivá nevelni? reiben is felfedezhető. Ök is összefoglalva: miben 611 e látják, hogy az éhező harma- nemzedék szolgálata ezen a te- dik világ társadalmi és gazda- rületen? sági igazságtalanságainak meg- Káposzta Lajos AZ ANGOL EGYHÁZ AZ EURÓPAI KONFERENCIA TAGJA LETT Az angol egyház bejelentet- Konferencián és közvetlenül te, hogy ezentúl hivatalosan részt kíván venni annak mun- képviselteti magát az Európai kájában. IMÁDKOZZUNK Or Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy áldozatoddal nem­csak megítéled életünk önzését, hanem el is törtöd átkát és kegyelemre fordítod ítéletét. Köszönjük, hogy türelmes irgal­maddal nemcsak feltárod életünk útjának sok nyugtalanságát, hanem békességedet is nekünk ajándékozod. Mindezért cseré­be mi nem tudunk semmit sem adni Néked. A hálaadásunk is éppen olyan gyarló, mint amilyenek magunk vagyunk. Áldott légy, hogy Te önmagadért vagy irgalmas, nem a köszöne- tünkért. Mégis azt kérjük Tőled, hogy szereteted bírjon rá bennünket és egész egyházadat az igazi hálaadásra: áldozatos szereteted befogadására és továbbsugárzására. Ámen. /Ikikre hallgatnunk kell Félelmetes felelősség , Nem állhatunk meg azon a ponton, ahol ma az emberiség es íj keresztyénség áll. Nem engedhetjük, hogy a frontok meg­merevedjenek és egyre nőjjön a szakadék ember és ember kö­zött. Nem hagyhatjuk az emberiséget, különösen is az európai országokat állandó feszültségben és szűnni nem akaró bizal­matlanságban élni. Minden egyházat emlékeztetnünk kell arra, hogy felelős a jövőért. Félelmetes felelősség ez! De a keresztyén embereknek előbb kell ezen a téren megtenniük a döntő lépést, mint a vi­lágnak. Dr. Hromádka József prágai pnftnw i 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents