Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-17 / 11. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. XXXIII. ÉVFOLYAM 11. SZÄM 1968. március 17. Ara: Forint Böjt útján: az Ember A békeszerető A Gecsemáné-kerti jelenetben Jézus elfogatása (Mt. 26, 50—52.): világdráma az éjszakában. Sötétség és szenvedély, a nép, a poroszlók, a tanítványok, fegyverek, botok és az áruló Júdás csókja — minden együtt van. Minden a támadás jegyében: a csók éppen úgy, mint Péter, aki megvillantja a kardot a főpap szolgája ellen. Nem tudjuk hányán voltak ott jelen, de bizonyosan többször tízen és mindegyikben, az emberi emberekben csak úgy lobbant a gyűlölet, az odacsapás, az ellenségeskedés érzése féktelenül, gátjaszakadtan, kíméletlenül, halálosan. Csak Jézus volt egészen más. A sötétség emberi kavargásában, az emberek sokféleségében, mindegyikőjükben ugyanazt látta: az embert, aki megváltásra szorul, aki a démoni hatalmak hatása alatt a legnagyobb kérdéseket csak bottal, fegyverrel, karddal látja megoldhatónak, aki szembe fordul a másikkal, aki a kisebbség ellen beveti a többséget, a tehetetlenek ellen az erőszakot, és közben veszni hagyja életének értelmét: a békességet és életének tiszta, nagy erejét: a szeretetet. A kép ugyan két csoportot mutat, amely kiegyenlíthetetlenül szemben áll egymással, de a két csoport mégis egy egész, ilyen vagy olyan bűnök hordozója. Csak Jézus volt egészen más. Pedig róla volt szó, senki másról. A szabadságáról és rabságáról, életéről és haláláról. Ö a világdráma középpontja és ezért minden fájdalmas a számára: a csók is, a kard is, a nyílt ellenség is, de a vért csorgató tanítvány is. ö az egyetlen a bűnösök között, aki Szent, de akire úgy támadnak, mint »valami rablóra« (Máté 26, 55), akit meg kell fogni, el kell ítélni és ki kell közösíteni az emberek, sőt az akkori egyház közösségéből, ö az egyetlen, akinek kezére ugyan kötelet vetettek, de mégis lelkében szabad maradt, mert Isten akaratának engedelmeskedett és miközben lökdösték, szidalmazták, nem vehették el tőle a Világbíró hatalmát. Felséges maradt az alávetettségben, a megaláztatásban is. Az éjszakai tolongásban, kiabálásban, talán káromkodásban Jézus csöndesen kimondott egy mondatot, amely elsősorban Péternek szólt, abban az aktuális helyzetben, de valójában az egész világnak: akik fegyvert fognak, azoknak fegyver által kell elveszniök! — És ezt éppen Ö mondta, a teljesen védtelen, akinek védelmére kardot rántott tanítványa. Kimondotta ezzel, hogy Isten ügyét nem védi meg a kard, az erőszak más erőszakkal szemben, Isten ügyét nem védheti meg az ember emberi eszközökkel, bármennyire megkeményíti a karját a túlbuzgóság és a szenvedély. Isten ügyét nem szennyezheti be vér, nem kísérheti senki jajkiáltása és nem pecsételheti meg egyetlen ellenfél halála sem. Isten egyetlen vért és egyetlen halált fogadott el, Fiáét, a Jézusét, aki azonban éppen azzal szolgálta Isten és az ember kiengesztelését: az Áldozat eleget tett a Haragnak A nagy mondatot Jézus az egész világnak mondta, amelyben az ember eljutott az első dorongtól, a Káin fegyverétől, az első éles kőtől, amely a parittyából kiröppent, hogy arcába vágódjék egy másiknak, egy felebarátnak, eljutott a rakétákig és a napalm- és atombombákig. Annak az embernek mondta, aki szívtelenül hagyja elveszni az éhesek millióit, de milliárdokat költ eszeveszetten egészséges, élni akaró fiatalok és védtelen otthonok, idillikus falvak, remek modern városok, merész ívű hidak ellen, óvodák és iskolák ellen, szülőotthonok és öregek otthona ellen, az ember az ember ellen és végül az ember — önmaga ellen. A fegyver mindig visszaüt! — gyilkosság fegyvere, de öngyilkosság fegyvere is/ Tedd le a fegyvert! — mondta Jézus Péternek és most már a keresztyén egyház is lázas vívódásban él, sír a sírókkal, kiált a kiáltókkal, imádkozik az imádkozókkal: tegyétek le a fegyvert, mert se Isten ügyét, se az ember ügyét, se az üdvösséget, se az életet nem szolgálja, nem viszi tovább, nem teszi áldotta és nem teremt örömöt senkinek. Így lett Jézus csendes éjszakai kijelentése világigévé, lelki utasítássá, paranccsá, és a mai keresztyén szolgálat egyik főtartalmává. Tegyétek le a fegyvert! Van azonban az embernek belső fegyvere is, láthatatlan ugyan, de létező, érezhető, veszedelmes és halálos is: a megtorlás, a visszavágás és az erőszak. A fegyvertelen fegyveresek háborúja ez, a »szemet szemért, fogat fogért« törvényszerűsége a maga számtalan törvénytelenségével. Még mindig tart a Gecsemáné-kerti éjszaka sötétsége és elvész az élet értelme: a békesség és az élet tiszta, nagy ereje: a szeretet. Ezért kell Jézus számtalan igéjét, amelyet ebben az egyben foglalhatunk össze, ebben a köszöntésben: békesség nektek! — meghallanunk ebben a böjti időszakban is. Bűnbánóira hív és alázatra, a bűnbocsánat elfogadására és megbocsátásra, kiengesztelödésre az emberek között, a felebarátok és testvérek között. A kereszten az Áldozat kiengesztelte Isten haragját, és célja itt a földön, hogy a szeretet nagyobb legyen, mint az emberi harag. Pál apostol szava lett a visszhang a békeszerető Jézus szavára és cselekedeteire, amikor azt írta Kolosséba: tetszett az Atyának, hogy Jézus által »békítsen meg magával mindent, akár a földieket, akár a mennyeieket, hogy békességet szerezzen a keresztfán kiontott vére által«. (Kol 1, 20) A békeszerető Jézus nevében így kérünk mindeneket: szeressétek és keressétek a békességet! Várady Lajos VEGREHAJTÓBIZOTTSAGI ülés genfben Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága február 21-én ülésezett Genfben, amelyen többek között az alábbi határozatokat hozta: Dr. Eugene Carson Blake főtitkár a közeljövőben Görögországba utazik és tárgyalásokat fog folytatni az ottani állami és egyházi hatóságokkal az egyetemes emberi jogok betartása érdekében. Egy további határozatában tiltakozik a Végrehajtó Bizottság 33 délnyugat-afrikai elítélése ellen Pretoriában. A Végrehajtó Bizottság megtárgyalta az uppsalai világgyűléssel kapcsolatos feladatokat is. Készülünk Prágára Új tudat — új társadalom Az ifjúság mindig nagy részt vállalt magára az újért. való küzdelemben. A fiatalok lelkesedése és lendülete sokszor pozitív hatást gyakorolt népek, nemzetek történelmének alakítására. Döntő az, hogy az ifjúság »fantáziát-« lásson abban, amiért küzd. A jövő látása serkenti arra, hogy minél hamarabb megvalósítsa azt, ami jobb, szebb, gazdagabb, azaz a Célt! Hamis útra lépne ma a keresztyén ifjúság, ha a reá váró feladatok elől egy befelé forduló kegyességbe menekülne. Ezzel nemcsak a feladatok elől futamodnék meg, hanem cserben hagyná a mát. Ma már az evangéliumot ismerő ember tudja azt, hogy nincs az életnek olyan területe, ahol ne lehetne követni Krisztust. A Keresztyén Békekonferenciát az élet hívta létre, ahol helyet követelt és kapott az ifjúság is. Ez a tény két megoldásra váró kérdést vetett föl: a) hogyan járulhat hozzá ma az ifjúság a béke szolgálatához? b) melyek a legnagyobb feladatok a béke ügyének szolgálatára való nevelésben? Külön figyelmet érdemel ez a generáció, mert ez a nemzedék képezi a jövő társadalmát. A Keresztyén Békekonferencia tudatában van annak, hogy a Blake főtitkár látogatása Dr. Eugene C. Blake, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, két napot hazánkban töltött a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Elnökségének meghívására. Látogatást tett az ökumenikus Tanács Elnökségénél, a Református Zsinati Irodán, a Szabadegyházak Tanácsánál. Látogatásai között egyházunkhoz is eljött s beszélgetést folytatott az egyházi munkaágak vezetőivel. A beszélgetés a Puskin utcai püspöki hivatalban folyt le, ahol D. Káldy. Zoltán püspök adott általános tájékoztatót egyházunk életéről, majd a jelen volt munkatársak ismertették az egyes szolgálati területeken végzett munkát. így Dr. Prőhle Károly a Teológiai Akadémia és a Lelkipásztor szolgálatáról, Dr. Nagy Gyula a Teológus Otthonról, Muncz Frigyes, a diakóniai intézményekről, Várady Lajos a Gyülekezeti Segélyről, Dr. Pálfy Miklós az egyház ökumenikus miatt ez a munka nyugaton nem eléggé hozzáférhető. Mély benyomást keltett bennem, hogy a Világszövetség uppsalai nagygyűlésének kiadott témáival önöknél nem csak a kiküldöttek foglalkoznak, hanem a Lelkészi Munkaközösségeken keresztül minden lelkész hozzászólhat s a küldöttek széles körű előzetes munka ismeretében és anyagával utazhatnak Uppsalába. — Az egyház keleten és nyugaton egyforma problémákkal áll szemben. Észre kell vennünk, hogy az egyház ellenségei nem kívül vánnak, hanem belül. A továbbiakban az uppsalai nagygyűlés előkészítő munkájáról szólt a főtitkár, s az EVT belső szervezeti kérdéseiről, sajtómunkájáról, s az ökume- né tagegyházai kapcsolatának összehangolásáról. — Sohasem volt jobb viszony az egyes felekezeti világszövetségek és az ökumené között, mint most. De két feBláke főtitkár D. Káldy Zoltán püspöknél tevékenységéről, D. Koren Emil a Sajtóosztály munkájáról és az Evangélikus Életről szóltak. Az együttléten jelen volt még Karner Ágoston országos főtitkár. A tolmácsolást Hafenscher Károly látta el. Blake főtitkár a bizalom és megbecsülés hangján szólt egyházunknak a világ egyházai között elfoglalt helyéről és szolgálatáról. — Szembe kell szállnunk — mondotta — minden előítélettel, ami a keleten élő egyházakkal kapcsolatban egyes nyugatiakban él. Bennem semmilyen előítélet nem él önök iránt, s épp ezért teljes bizalmamról szeretném biztosítani önóKet. A nyugati egyházak képviselőinek legtöbbje a legteljesebb megbecsüléssel van az önök munkája és szolgálata iránt Sajnálatos körülmény, hogy a nyelvi elszigeteltség szültséggel mindig számolni kell, s ezek megoldásának helyes arányában kell összhangot teremteni. Az egyik a földrajzi távolságok áthidalása, a másik az egyes felekezetek közötti határvonalakból eredő kérdések. Az ökumené arra törekszik, hogy ne csak a nagy tömbökben élő egyházak, hanem a kisebbségi egyházak is észrevegyék, hogy az EVT épp oly közel áll hozzájuk, mint a saját felekezeti világszövetségük. Végül rámutatott az ökume- nén belül az ortodox egyházak hatásának és szolgálatának erejére, ami arra vezet, hogy az EVT nem akar -nyugati fazon« szerint gondolkozni. D. Káldy Zoltán püspök a beszélgetést záró szavaiban megköszönte Blake főtitkárnak, hogy nyitott szívű emberként jött közénk. K. E. mai erőfeszítések sikereinek az oldása a saját «-bőség társadal- eredménye erősen meghatároz- műk-« megváltozásának függve- za a jövőt. nye. ' A II. Keresztyén Békevilág- A status quo védelme, vagy gyűlés utáni évek (I960—66— annak minden áron való meg- 67) üléseinek témája a fórra- tartása, a forradalom gondoladalom volt E munkaülések tát veti föl. 1917 óta megtanul- után fogalmazódott meg a III. ta a világ, hogy a forradalom Keresztyén Békevilággyűlésen nem zűrzavar, az erőszak tom- megtárgyalásra kerülő téma: bolása, hanem az egyetlen csz- ♦Ű j tudat — új társadalom«, köz az elnyomott nép keze ben Az Októberi Szocialista For- az igazságos társadalom meg- radalom olyat hozott létre, ami teremtésére. Ennek ellenkező- eredményeiben pontosan ellen- jét hirdeti — mindmáig — az tété volt mindannak, ami az elnyomó világ, de egyre gyeru- addigi történelemben -megszo- lőbb sikerrel, kott« volt. Elég ennek illuszt- Az elnyomottak viszont a rálására csak azt megemlíteni, forradalom pozitív ertekelesé- hogy 50 évvel ezelőtt a föld la- bői erőt merítenek arra, hogy kosságának 77%-a gyarmaton nekik joguk van a jövő jükei élt, ma ez a szám 4%-ra zsu- biztosító új társadalmi rendet gorodott. A felszabadító moz- kiharcolni. galmak kora érkezett el, a me- Az egyház nem mondhatja lyek célja: új, igazságosabb el a Miatyánk - ... add meg a társadalom és normalizált szó- mi kenyerünket ma« kérést ciális viszonyok létrehozása. anélkül, hogy ne álljon azok Ma már ott tartunk világmé- mellé, akik még mindig ott retekben, hogy tekintélyes tartanak, hogy az éhhaláltól azoknak az országoknak a szá- megmeneküljenek. Vajon mima, ahol az új tudatnak megfe- lyen alapon lehetne elítélni a lelően az új társadalmat forradalmat akkor, amikor látépítik. Nem szabad azonban el- juk, hogy Afrikában, Ázsiában elhallgatnunk, hogy a föld és Dél-Amerikában az elnyo- több pontján elkeseredetten mottak az életükért dolgoz- védelmezik a status quot, a nak!? Nincs erre -teológiai« fennálló, igazságtalan rendet, alap! Ezért szükségessé vált Ez viszont nemcsak hogy ál- az, hogy az egyház az úgyne- landó veszélyt jelent a világ vezett keresztyén társadalmak- békéjére, hanem ugyanakkor ban revideálja eddigi állásfog- akadályozza az ún. harma- lalását, mert eddigi nagyfokú d i k világ fejlődését is. Itt befolyása mellett sem volt állandóan élesedik az ellentét azon, hogy segítsen ezeken a a gazdagok és szegények között, társadalmi bajokon, de ugyanez a helyzet az elnyo- Az ifjúsági munkacsoport mó, imperialista államokban is. foglalkozni fog a társadalmi Sürgető erővel jelentkezik a vállalkozások kérdésével, s az- társadalmi és gazdasági váltó- zal: zások szükségének igénye és mit tehet, sőt mit kell tennie felismerése. Ez az igény és fel- az ifjúságnak az új tudat és ismerés ugyanakkor új társa- társadalom kialakításáért, dalmi tudat jelenkezése is. hogyan lehet hatékonyabban Ez a jelenség nemcsak a har- az új tudat szellemében az if- madik világra jellemző, hanem júságot az új társadalom tag- a tőkés országok haladóbb kö- jaivá nevelni? reiben is felfedezhető. Ök is összefoglalva: miben 611 e látják, hogy az éhező harma- nemzedék szolgálata ezen a te- dik világ társadalmi és gazda- rületen? sági igazságtalanságainak meg- Káposzta Lajos AZ ANGOL EGYHÁZ AZ EURÓPAI KONFERENCIA TAGJA LETT Az angol egyház bejelentet- Konferencián és közvetlenül te, hogy ezentúl hivatalosan részt kíván venni annak mun- képviselteti magát az Európai kájában. IMÁDKOZZUNK Or Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy áldozatoddal nemcsak megítéled életünk önzését, hanem el is törtöd átkát és kegyelemre fordítod ítéletét. Köszönjük, hogy türelmes irgalmaddal nemcsak feltárod életünk útjának sok nyugtalanságát, hanem békességedet is nekünk ajándékozod. Mindezért cserébe mi nem tudunk semmit sem adni Néked. A hálaadásunk is éppen olyan gyarló, mint amilyenek magunk vagyunk. Áldott légy, hogy Te önmagadért vagy irgalmas, nem a köszöne- tünkért. Mégis azt kérjük Tőled, hogy szereteted bírjon rá bennünket és egész egyházadat az igazi hálaadásra: áldozatos szereteted befogadására és továbbsugárzására. Ámen. /Ikikre hallgatnunk kell Félelmetes felelősség , Nem állhatunk meg azon a ponton, ahol ma az emberiség es íj keresztyénség áll. Nem engedhetjük, hogy a frontok megmerevedjenek és egyre nőjjön a szakadék ember és ember között. Nem hagyhatjuk az emberiséget, különösen is az európai országokat állandó feszültségben és szűnni nem akaró bizalmatlanságban élni. Minden egyházat emlékeztetnünk kell arra, hogy felelős a jövőért. Félelmetes felelősség ez! De a keresztyén embereknek előbb kell ezen a téren megtenniük a döntő lépést, mint a világnak. Dr. Hromádka József prágai pnftnw i 1