Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-10 / 10. szám

Hagyományok gyülekezete — Nagybörzsöny 1967 nemzetközi mérlege (IV.) Hol tartunk most? 1. Az európai helyzet Bár Európában dühöngött leginkább a hidegháború szel­leme, az utóbbi években az atomegyensúly kialakulása azt eredményezte, hogy Európában az USA is elismerte a koexis- tencia jogosultságát és nyugat-európai szövetségeseit is arra ösztönözte, hogy „új keleti politikát” kezdjenek. Az USA által kezdeményezett és támogatott görögországi katonai puccs azon­ban arra figyelmeztet bennünket, hogy bizonyos nyugati körök nem adták föl régi „keresztesháborús” elképzeléseiket. Pedig közben a NATO hivatalos körei is elismerik, hogy a Szovjetunió békepolitikájá őszinte. Franciaország már le is von­ta ennek a felismerésnek a konzekvenciáit és kivonta csapa­tait az NSZK területéről és a NATO parancsnoksága alól. Az USA és Nagy-Britannia is csökkentik megszálló csapataik lét­számát az európai szárazíöldön, egyrészt katonapolitikai, más­részt pénzügyi megfontolásokból és kényszerből. Az atomso- rompó-egyezmény megkötése egyre közelebb kerül megvaló­sulásához. Az NSZK is „új keleti politikába” fogott, de biztonságát nem a második világháború után kialakult területi status quo, az Odera-Neisse-határ és az NDK államiságának az elismerésé­ben keresi, hanem az atomfegyver megszerzésében és az USA jelenlétében Európában. Közben egyre jobban elburjánzanak az NSZK-ban az újfasiszta irányzatok és az antikommunizmus régi dogmájának a propagálásával a nem-demokratikus erők­nek, tehát a revánspolitikának a malmára hajtják a vizet. Amíg ez így van, addig nincs biztonság Európa részére. Nekünk, keresztyéneknek is mindent meg kell tennünk azért, hogy az európai biztonsági konferencia létrejöjjön és Európa példát adjon a világnak, hogyan lehet és kell a népeknek bé­kében élniük egymással. 2. Az ázsiai helyzet. A délkelet-ázsiai helyzetet jól ismerjük. Tudatosítanunk kell azonban a vietnami háborúval kapcsolatban a következő­ket. A felszabadító csapatok most már többhetes koncentrált támadása az idegen és hazai elnyomók ellen az egész világ szemében világossá tette azt a tényt, hogy itt nem polgárhá­borúról van szó, ahogyan az amerikaiak szerették volna ezt bi­zonygatni. A vietnami háború felszabadító harc az egész viet­nami nép részéről és nevében, amelyet csak akkor lehet meg­szüntetni, ha a betolakodók kivonulnak és az 1954-es Genfi Egyezmény ígéreteit megvalósítják. Mert ez á háború „példát statuáló” háború az amerikaiak részéről: azért hajlandók a leg­nagyobb anyagi és most már emberáldozatokra is, mert meg akarják mutatni minden népnek, amely a vietnamihoz ha­sonló helyzetben van és forradalmi úton akarja kialakítani tár­sadalmi és állami létét, hogy hasonló sors vár rájuk, ha ha­sonló lépésre szánják el magukat, mint a vietnamiak. Az ame­rikaiak katonai és tőkés körei minden bizonnyal mindent meg­tesznek, hogy a háborút kiterjesszék Délkelet-Ázsiában és eset­leg még másutt is provokáljanak „kóflátozött kishéborúkat”, de a katonai eszkalációval együtt eszkalálódik a világ közvé­leményének a morális elítélése is. Az amerikai propaganda­bázis egyre szükül, magában Amerikában is. 3. A „harmadik világ” helyzeté Az európaiak egykori afrikai gyarmati területein a II. vi­lágháború után sorra jöttek létre az önálló afrikai államok. Ezeket az államokat hosszú évszázadokon át kizsákmányolták a gyarmattartó hatalmak, de semmit sem tettek azért, hogy megszüntessék az analfabetizmust és útját egyengessék a pro­duktív népgazdaságnak. A katonai kormányok nem tudják a problémákat megoldani, mert olyan katonatisztek irányítják az államcsínyeket, akiket Párizsban vagy Londonban képeztek ki. Ezek félretették az első menet embereit és kaput nyitot­tak a nyugati nagytőkének. Közvetlen haszonélvezői az 1966— 1967-es afrikai eseményeknek a nyugati nagytőkések, akik visszaszerezték a régi piacot — és Dél-Afrika meg Rodézia „fehér” kormányai. Sok minden jel azonban arra vall az afrikai eseményeknél is, hogy a fejlődés jelenlegi fázisa csak átmeneti. Katonai diktatúrák határozzák meg napjainkban a dél­amerikai helyzetet is. Ezek az államok már a XIX. században kiharcolták függetlenségüket, de amilyen mértékben szorítot­ták vissza az európai befolyást, olyan mértékben érvényesült az észak-amerikai. Az USA ma ugyanúgy uralkodik gazdasá­gilag Dél-Amerikán, mint Afrikában a régi gyarmatosítók, a vékony uralkodóréteg hatalmát azonban csak erőszakkal és amerikai pénzzel lehet fenntartani. Éppen Afrika és Dél-Ame- rika példája mutatja, hogy a jövő társadalmának a világmé­retű kialakításáért folyik a harc és ennek keretébe illeszten- dők bele a jelenlegi politikai körülmények. Ebben az összefüggésben kell néznünk a közel-keleti kér­dést is. Ennek a cikknek a keretében nem tudunk foglalkozni a részkérdésekkel. Politikailag azonban itt is arról a nagy kér­désről van szó, hogy milyen legyen a holnap emberiségének a társadalmi és gazdasági rendszere. Izraelt a nyugati tőkések pénzelik s fegyverzik föl azokkal az arab államokkal szem­ben. amelyek egyre inkább elszakadnak a nyugati tőkésektől és politikai megkötöttségektől. Viszont az izraeli háborúnak két nagyon fontos tanúsága van: 1. ma nem lehet háborúval, még német mintára megszervezett villámháborúval sem megoldani a fenti kérdéseket; 2. a nyugatiak befolyása az arab térség­ben nem nőtt, hanem lényegesen csökkent. Anglia kénvtelen volt támaszpontjait és ezzel együtt természetesen gazdasági érdekeltségeinek nagy részét is feladni a Rzuezi-csatornától ke­letre. ahol ennek következtében légüres tér keletkezett, a szov­jet flotta egyenrangúan tartózkodik a Földközi-tengeren az amerikaival és egyre több arab állam lép a szocialista társadal­mi- és gazdaságépítés útjára. Mindezek a tűzfészkek — amelyeknek a sorát még folytatni tudnánk abban a pilanatban virulensek lesznek, mihelyt a forradalmi átalakulás útjára lépnek a népek. Még akkor is. ha ezek a forradalmak törvényes úton jelentkeznek a választá­sokon, pl. Görögországban. Európa lappangó tűzfészkei. Dél- kelet-Ázsia, Dél-Amerika és Afrika politikai és gazdasági je­lenségei szoros kapcsolatban vannak egymással és csak abban az összefüggésükben érthetők meg, amit ebben a cikksorozatban igyekeztem röviden felvázolni. Dr. Pálfy Miklós WASHINGTON BŰNEI A nagybörzsönyi gyülekezet a történelmi múlt és az élő ha­gyományok gazdag tárháza. A legenda szerint azon a tájon vadászott I. István király. Nem legenda, hogy 1720 októberé­ben Esze Tamás kurucaival felszabadította a falut az osztrák katonák elnyomása alól. Legenda megint, hogy első templomuk helyét 1784- ben maga II. József császár mérte ki »felséges lábaival«. Gazdag múltja történetíró­nak és közírónak egyaránt ki­meríthetetlen anyagot kínál. Ebből csak két adatot emle­gessünk. Az egyik, hogy a XVIII. század első 70 éve alatt üldöztetések közepette, temp­lom nélkül éltek, mert a rk. egyház elvette tőlük a »bá­nyász-templomot« — amely ma is áll — és ezért évente legalább egyszer, nagypénte­ken, családostul felkerekedtek, és elkocsikáztak Selmecre is­tentiszteletre és úrvacsorát venni. A másik, hogy 1850 hús- vétján, amikor már tető alatt állott a mostani, második templom, de még boltozat, ajtó és ablakok nélkül, a közben ki­tört hóviharban is végigállták a templom falai között áz is­tentiszteletet és abban a hó­ban, huzatban, fagyban száz­nyolcvanán vettek úrvacsorát. A gyülekezetben (de a köz­ségben is) olyan szokások gyökeresedtek meg, amelyek szinte páratlanok. Bizony le kellene már írni azokat, hogy ámuljunk-bámuljunk az egy­Közismert, mindennapi do­log a lelkiismeret. Mégis csupa titok. Olyan területe és műkö­dése ez belső világunknak, amelyiknek minőségét és sze­repét sok körülmény befolyá­solja. Bogozza a lélekbúvár, a bölcselő, és aki gyógyítani akar. Alig mondanak azonban többet, mint az az ember, aki engesztelődötten így szólt a fiához: »Na, csakhogy megszó­lalt a lelkiismereted!« — Szá­munkra természetesen nem le­het közömbös, mit mond a Biblia ebben az ügyben. Az Ószövetségben nem for­dul elő a lelkiismeret sző. Mégis beszél róla. Ilyen ese­tekben többnyire a szív, eset­leg a vesék vagy a lélek sza­vak helyettesítik a lelkiisme­ret szót. A lelkiismeret vádol vagy felment. Józsué szívére hallgatva, azaz lelkiismerete­sen járt el hírszerző szolgála­tában (Józs. 14, 7). Dávid lel- kilsmerete megszólalt, amikor üldözője, Saul, az ő kezébe került és bosszút állhatott vol­na rajta (I. Sám. 24, 6). Ugyan­csak lelkiismeret-furdalása volt Dávidnak elsietett nép- számlálása és következményei miatt (II. Sám. 24, 10). A lel­kiismeret gyanánt is használt szív igazat ad Istennek (I. Kir.- 8, 38). Jób a szívére, azaz a lel- kiismeretére apellált, mikor igazát védte (»nem korhol az én szívem«, Jób 27, 6). Az ilyen kifejezések is a lelkiismeretre emlékeztetnek: »Még éjjel is oktatnak engem az én veséim« (Zsolt. 16, 7). A jó lelkiisme­retre céloz Zsolt 26, 2: »Vizs­gáld meg veséimet és szíve­met«. A jó és rossz lelkiisme­ret egymás mellett bukkan fel Zsolt. 32, 2—5-ben. A tiszta szív magában foglalja a jó lelkiismeretet. Persze, nem csalhatatlan fórum az emberi szív, mint lelkiismeret (Péld. 16, 2; 21, 2). A vesék — mint lelkiismeret — furdalása mö­gött Isten tegzének nyilait lát­ja Jeremiás. Az Újszövetség lelkiismeret szavának fő vonása, hogy olyan területére utal belső em­berségünknek, ahol szemé­lyünktől és akaratunktól füg­getlen tényező bukkan fel. Méghozzá úgy, hogy többé-ke- vésbé befolyása alatt tartja lelki, szellemi, érzelmi és aka­rati világunk egészét. Helyes vagy helytelen cselekvésre késztet. Egész életünket befo­lyásolja és ellenőrzése alatt tartja. Kárhoztat vagy felment. Az Újszövetség is az ember Istenhez kötöttsége, a hozzá­való viszonya felől szemléli a lelkiismeretet. Istennek köze van minden ember lelkiisme­retéhez. A pogányok lelkiis­merete is tanúskodik arról, hogy Isten nekik is szívükbe kori Deutsch-Pilsen népen (ez volt a falu régi-régi neve) és — gazdagodjunk az öröm­ben. Mivel a gyülekezet maga is érett talaja a tradíciónak, amely szinte a vérében csörge­dez, friss »hagyományt« is csinál és színesíti saját életét. Vannak dolgok, amelyekre azt mondják: »ez nálunk nem szo­kás« és akkor a közvélemény ércfala ellen semmit sem lehet tenni. Nézzünk azonban egy új szokást. Lejárt a mandátuma a tisztségviselőknek. Január 21-én volt a választó közgyű­lés. Nem túlzás, ha azt mon­dom, hogy a választás előké­szítésében részt vett az 500 lel­kes gyülekezet minden felnőtt tagja. Először is olyan egyház­tagokat akartak presbiterré vá­lasztani, akik ezt a tisztséget még nem viselték, és a régiek tisztelettel és természetes ér­zéssel meghajoltak az érvelés előtt, amely szerint lényegé­ben minden férfi-egyháztag al­kalmas a tisztség és a felelős­ség viselésére. A régi presbi­térium megállapította, hogy 93 férfi még nem volt presbiter. Ez a létszám a választás lebo­nyolításához soknak mutatko­zott, ezért kimondták, hogy 40 év legyen az alsó korhatár. így maradt még 43 jelölt, akiknek a nevét legépelték 150 »vá­lasztói listára« és 125 boríték­ban kiosztották a közgyűlés al­kalmával a szavazásra jogosul­írta törvényét. Innen ered az ember önmagát vádoló vagy felmentő gondolata (Róm. 2, 15) . Az Istenhez kötött lelkiis­meret jót cselekedve kész tűr­ni a rosszat (I. Pét. 2, 19). Pé­ter levele a keresztséggel hoz­za összefüggésbe a jó lelkiis­meretet (I. Pét. 3, 21). Csak­ugyan, így is nagyobb súlya kellene hogy legyen a kereszt- ségnek, keresztyének között. Hiszen, a kegyelem, a bűnbo­csánat, azaz Isten szeretetének nagy kapunyitása az. — A ha­zug embert megbélyegzi a sa­ját lelkiismerete (I. Tim. 4, 2). A rágalmazót ugyanakkor megszégyeníti a megrágalma­zott jó lelkiismerete (I. Pét. 3, 16) . A jó lelkiismeret tehát tűzfal és páncél. Ott van ben­ne a bűntudatot és bűnbánatot követő bűnbocsánat öröme, ott van a könyörülő Isten (Zsid. 10, 2. 22). Pál ezért törekszik meg nem vádolható, botrán- kozást nem okozó jó lelkiis­meretre, Isten és emberek előtt (Ap. csel. 23, 1; 24, 16). A tiszta lelkiismeret a Bib­liában összefügg a tiszta igé­vel és a hittel. Gyümölcse ter­mészetesen az emberek közti viszonyban mutatkozik. Pál igéhez kötött lelkiismerete bánkódott népe sorsa miatt. Őszintén fájlalta a Krisztus­ban lehajló Isten szeretetének visszautasítását és következ­ményét (Róm. 9, 1). Krisztus vére ugyanis megtisztítja a lelkiismeretet és úgy indít el a jó cselekvés útján, hálából. A gonosz lelkiismerettől szaba­dult szív, jó lelkiismerettel igyekszik tisztességesen élni és cselekedni (Zsid. 10, 22; 13, 18). Éppen azért nem kell a jó lel­kiismeretet jelentéktelen dol­gokkal megterhelni (I. Kor. 10, 25). Sőt. mivel köze van a hit­hez is, abból szeretet szárma­zik. Tekintettel van tehát má­sok lelkiismeretére (I. Kor. 10, 29). Óvakodik attól, hogy meg­terhelje, megzavarja, vagy sú­lyos törésbe sodorja a másik lelkiismeretét. — A felsőbbség iránti engedelmességben ugyancsak döntő szerepe van. Főként abból a szemszögből, hogy mivel, miben és meddig tartozik engedelmeskedni az igéhez kötött keresztyén em­ber. — Diakónusnak az való pl., akiben van hit és tiszta lelkiismeret (I. Tim. 3, 9). A keresztyén ember diakóniai magatartásának is megkívánt kelléke a hit és a tiszta lelki­ismeret. Ha központi jelentősége nincs is a bibliában a lelkiis­meretnek, emberismeretünk, ige és istenismeretünk szem­pontjából mégis van jelentő­sége. Melyikre mondhatná a keresztyén ember ezek közül: nem fontos! Szabó Gyula taknak. A délutáni istentiszte­letre 124 borítékot vittek visz- sza a templomba a választók, akik közben a családban a ne­vek között megjelölték azokat, akikre szavaztak az előírt lét­szám szerint. Egy bizottság este 7 óráig egyeztette a sza­vazólapokat és megállapította, ki hány szavazatot kapott. So­mogyi András felügyelő, Kempf Márton, Wolf György másodgondnok, Brech János templomatya (azaz egyházfi) megválasztása után a presbite­rek: Klein András 95, Glázer János (Erős) 81, Grósz Gyula 80, Fleiser János (Vadász) 75, Glázer István (Honvéd) 75, ifj. Kolzer Márton 72, Mercs Sá­muel 71, Menyes Gusztáv 67, Fleiser Vilmos 62, Antal Gusz­táv 59, Egyed Ernő 51, Wolf János 48 és Szabó István 47 szavazatot kaptak. A falu ítélt, józan esze diktálta a gyüleke­zet döntését, és bizonyos volt abban, hogy döntése demokra­tikus, igazságos és testvéri! Amikor február 11-én, va­sárnap, az új presbitériumot beiktattam, a hatalmas, kívül- belül újjáépített, 116 esztendős műemlék templom megtelt tel­jesen. Voltak ott persze kato­likusok is: »o szomszédomat presbiterré választották és be­Az Egyházak Világtanácsa volt főtitkárának, dr. Willem A. Visse ft Hooft-nak az em­iktatják« — ez volt a termé­szetes indokolás, és ez egyben mutatja, hogy milyen belső ereje van egy falunak, amely lezártan fekszik a völgy mé­lyén. A régi presbiterek em­léklapot kaptak a templom fényképével, és egy igével, amelyet az oltár előtt vettek át. Van azonban a nagybörzsö­nyi gyülekezetnek fájdalma, gondja is. A legutóbbi 4 esz­tendő alatt 49 evangélikus fia­tal költözött el máshová, hogy munkalehetőséget keressen, (pedig a falu vezetőinek van­nak egészséges terveik, csak­hogy ...). Meghalt közben 47 egyháztag. Született 11 gyer­mek (!) és visszaköltözött 7 egyháztag, így a 4 év alatti statisztikai veszteség 78 egy­háztag! Ez az árnyék ráhull minden örömre . . . A gyülekezet áldozatkészsé­ge viszont csodálatos. 1959 és 1966 között modernizálta a lel­készlakást és nagyon szép gyü­lekezeti termet alakított ki a gazdasági épületben. 1963-ban renoválta a templom belsejét, 1967-ben a külsejét. Már ké- szülget a templom kerítése és azon belül a parkosítás, azután pedig villamosítják a harango­zást. A lelkészek sorát egykor, az osztrák-római katolikus el­nyomás alatt a sokat szenve­dett Róth Jakab nyitotta meg, a mostani lelkész ebben a sor­ban a tizenötödik: ifj. De- dinszky Gyula. A beiktató istentisztelet vé­gén tanúja voltam egy csendes, tradíciót bontó »forradalom­nak-«. Az a régi szokás, hogy a befejező ének utolsó verse alatt a hátsó sorokban ülő asz- szonytestvérek szép sorjában felállanak és indulnak kifélé. A templom első mezőnyében ülő fiatalasszonyok azonban nem követik őket. »Az isten- tisztelet az utolsó énekversig tart« — mondják és áhhoz tartják magukat, nagyon he­lyesen. — Ami azonban az éneklést illeti, jó lenné még egy újítás, éspedig részben a jó hangú gyülekezet tempó- sabb éneklése, részben a dal­lamok előírt és országszerte is­mert éneklése. No. majd idő­vel! Váxady Lajos lékiratai ez év nyarán jelen­nek meg anyanyelvén, hol­landul. 29 különböző felekezetű lel­kész és világi egyházi vezető­ember terjedelmes dokumen tumot hozott nyilvánosságra amelyben szemére vetik a'-' Egyesült Államok kormá­nyának, hogy a hadviselés majdnem minden szabályát áthágta Vietnamban, amiket a hágai és a genfi egyezmények­ben írásba foglaltak Szemére vetik többek között az ameri­kai és dél-vietnami kormány- ’sapatoknak, hogy megölik a foglyokat vagy kínozzák őket, hogy vallomásra kényszerít­sék. Bibliai ábécé: LELKIISMERET BARTIME US Márk 10, 46—52 Száraz szemét és üreg tenyerét a napra tartva úgy hallgatott csöndbe, ahogy a süketek fülelnek: nem jön-e a tereferés országúton messze valami új koldus, vagy a Halál megváltani? ... S egyszerre elsüllyedt bénne az alvilág, felbámul vadul a szemébe fészkelt mozduló fellegre; — épp akkor haladt arra az Űr: az Elet — és fölrettent a hangra s egy pillanatra megsejditve a túlvilágot, miként a süketek, szörnyűt kiáltott, nagyobbat mint a jerikói trombita: »Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!« Hasztalan mondták néki: Hallgass! Hallgass! Nagy irgalmatlan imás jajt lökött föl az égig »Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!« És harmadszor is fölzúdult újra szemét a kék égbe fúrva a rögeszmés részeg, mint akiben valami édes, kesernyésbús. ritka óbor dolgozik: Jézus! Jézus! Szegények, vakok, Ég Királya! »Eredj el, a te hited megtartott téged« — és azonnal megjött a szemevilága. Santha György A VOLT FŐTITKÁR EMLÉKIRATAI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents