Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-10 / 10. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS H E T I L A P XXXIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1968. március 10. , Ara: 2.— Forint Krisztus követése Ingyen, kegyelemből igazulunk meg Isten előtt, anélkül, hogy erre rászolgáltunk volna. Így tudjuk, így tanultuk, így valljuk, így hallottuk sokszor: ez evangélikus hitünk közepe. Ez egyházunk tanításának sarkalatos tétele. Vagyis: Isten in­gyen, ellenszolgáltatás nélkül fogad jóindulatába. Felkínálja szeretetét, megbocsátja vétkeinket, társaságába fogad. Mind­ezért semmit sem tehetünk, cserébe semmit sem kell adnunk. Csak el kell fogadnunk a felénk kinyújtott kezet. Csak be kell lépnünk a kitárt ajtón. Csak le kell ülnünk a megterített asz­talhoz. Bibliai szóval élve: csak hinnünk kell. Mindez így igaz. Csak az a kérdés: jól értjük-e az >-in- pi/en«-t. Nem értjük-e Isten jóindulatát félre s nem élünk-e vissza vele. Mert visszaél mindenki, aki él ugyan vele, de nem él belőle. Magyarán: aki pihenőpárnának véli s nem útra- vulónak. Korunk egyik nagy hittudósa, a németországi Hitvalló Egyház vértanúja — április 9-én lesz 23 esztendeje, hogy Hitler hóhérai kivégezték — Dietrich Bonhoeffer mutatott rá erre nagyon élesen. Isten kegyelmét ingyen kapjuk ugyan, de az nem olcsó holmi, hanem nagyon is drága. Drága volt min­denekelőtt magának Istennek. Hiszen a Fiát adta oda azért, hogy minket gyermekeiül fogadhasson. Sokba került Istennek az, hogy mi így imádkozhatunk: Mi Atyánk...! Az ár, amit Isten ezért fizetett, nem volt kevesebb, mint saját maga. Em­berré lett s testvérünkké Jézusban. Mindig újra eszünkbe kellene ezt vennünk. Pedig sokszor olyan természetesnek tartjuk azt, ami hallatlan és roppant ajándék. Ügy bánunk Isten kegyelmével, felénk forduló jó­indulatával, mintha olcsó selejtáru lenne; idényvégi kiárusítá­son leértékelt, leszállított áru holmi. Pedig a legdrágább kincs, felbecsülhetetlen érték. Kell azért, hogy Istennek ez a kegyelme nekünk is drága legyen. Mit jelent ez? Semmiképpen nem azt, mint már mon­dottuk, hogy valamit is tehetnénk azért, hogy megkapjuk Isten szeretetét. Isten szívébe a belépés díjtalan, szeretetét sem elő­zőleg nem lehet kiérdemelni, sem utólag nem kell megszol­gálni. Igazán ingyen kapjuk. Ez azonban nem maradhat követ­kezmények nélkül az életünkben. Isten feltétel nélkül megbo­csátja vétkeinket. Ez a bűnbocsánat azonban kötelez. Nem ment fel a megbánás kötelezettsége alól. És arra is kötelez, hogy változtassunk az életünkön. A rosszat elhagyjuk, a jót ne mulasszuk el. Amit hibáztunk, azt tegyük jóvá. A helytelen útról forduljunk vissza. Amit másképpen kell tennünk, azon változtassunk. A felismert jót tegyük még jobban. Bibliai szó­val élve: térjünk meg. Ez a »megtérés« egész életünkön át tart. Naponta kell gyakorolnunk s aprópénzre váltanunk. így is mondhatjuk: az hogy Isten gyermekei vagyunk, kell, hogy nekünk is kerüljön valamibe. Nem olcsó mulatság, sem­mire sem kötelező tétlen és felelőtlen nézelődés keresztyén­nek lenni. Isten, amikor gyermekévé fogadott — s ezt igazán ingyen tette! — el is hívott valamire és el is indított valahová. Krisztus követésére hívott el és elindított a világba, az embe­rek közé. Ez többek közt azt is jelenti, hogy a keresztyén életnek vannak formái, keretei, amik hozzátartoznak ehhez az elhiva- táshoz. Nincsen a tetszésünkre bízva, hogy hallgatjuk-e Isten igéjét, olvassuk-e a Bibliát, keressük-e Isten akaratát. A ke­resztyén ember nem magányos remete, hanem a Krisztus sere­gének tagja. Fegyelemben él s parancsra indul és cselekszik fay követi Urát, aki előtte jár, utat mutat, példát és erőt ad. Mert erőre van szükségünk ahhoz, hogy harcba szálljunk a bűnnel. Vagyis önmagunkkal: önzésünkkel, lustaságunkkal, gyávaságunkkal, kényelemszeretetünkkel. Le kell győzni húzó- dozásunkat, amikor nem akarunk vállalni terheket, áldozatokat, kockázatot, felelősséget. Krisztus követése nem lehet ezek nél­kül. Jézus soha sem ígért tanítványainak kényelmes, tétlen, könnyű életet. Apostolai és később az egyház történetének nagynevű alakjai, vagy a hívők seregének névtelen, hűséges tagjai mindig az ő követésének sokszor rögös és meredek, kes­keny útját járták. Krisztus követésének útja a világba vezet. Nem kolostorba, pusztai magányba, hanem az embertestvérek közé. Itt, vagyis a hétköznapok során, a munka sűrűjében, hivatásteljesítésben kell keresztyénnek lenni. És esetleg a betegágyon, nehéz pró­bák hordozásában is. A szeretet nagy parancsolatának teljesí­tésében, aprópénzre váltásában. Istennek — nem lehet ezt elég­szer hangsúlyozni — semmivel sem fizethetünk jóindulatáért, szeretetéért. A **kegyelem« bibliai szóhasználata éppen ezt altarja mutatni: Isten valóban ingyen ad. Mégis fizetséget kö­vetel tőlünk, — de ezzel embertársainknak tartozunk. Isten szeretetének roppant kincsét, a drága kegyelmet fel kell vál­tanunk sok-sok apró bankóra, a szeretet cselekedeteire. Így járhatunk Krisztus lábanyomában. Dr. Groó Gyula AZ egyhazak vilagtanAcsAnak FŐTITKÁRA BUDAPESTEN Dr. Eugene C. Blake, az Egy­házak Világtanácsának a fő­titkára, kétnapos látogatásra Magyarországra -érkezett, A főtitkár március 5. és 6. nap­jait töltötte Budapesten. Eze­ken a napokon találkozott a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsának az elnök­ségével az ökumenikus irodá­ban, megbeszélést folytatott a Református Zsinati Elnökség­gel, az Evangélikus Egyház el­nökségével és annak munka­társaival, látogatást tett a Sza­badegyházak Tanácsánál és egyéb illetékes személyeknél. Dr. Blake főtitkár Belgrád- ból érkezett Budapestre, akit a Ferihegyi repülőtéren dr. Bartha Tibor, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csának az elnöke és dr. Pálfy Miklós professzor, a Tanács fő­titkára fogadott. Beszélgetés D. Paul Hansennal az európai kisebbségi egyházak konferenciájáról Húsvét után, április 22—26- ig Budapesten tartja gyűlését a Lutheránus Világszövetség Európai Kisebbségi Egyházak Konferenciája. Ennek a konfe­renciának előkészítésében ha­zánkban járt az Osztály titkára D. Paul Hansen, aki Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli dok­tora. Rövid néhány napos itt­léte alatt beszélgettünk vele a konferencia előkészületeiről. — Milyennek találta a külső előkészületeket? — A magyar evangélikus egyház vezetősége nagyon meg­könnyítette számunkra az elő­készítő szervezést akkor, ami­kor segített abban, hogy a Vörös Csillag szállóval olyan megállapodást köthettünk, amely a konferencia külső ke­reteit, a résztvevők elhelyezé­sét s az értekezletek színhelyét a célszerűség és kényelem ma­gas szintjén oldja meg. Hálá­sak vagyunk az Állami Egy­házügyi Hivatalnak, hogy eb­ben a szervezésben messzeme­nően támogatott. A szálló ve­zetőségével folytatott tárgyalá­saink csak fokozták a konfe­rencia jó lefolytatásába vetett reménységünket. Most har­madszor rendezek ilyen konfe­renciát s elmondhatom, hogy ez olyan keret, amely elé a Balról jobbra (ülő sor): D. Koren Emil esperes, D. Káldy Zoltán püspök, D. Paul Hansen lelkész, D. dr. Ottlyk Ernő püspök, (álló sor): Kanner Ágoston főtitkár, dr. Pröhle Károly dékán, dr. Nagy Gyula professzor legnagyobb bizalommal és megelégedéssel tekintek. Hogyan fogadták azt a meg­oldást, hogy a konferenciát ezúttal Magyarországon, Buda­pestem rendezik? — Örömmel teszek arról bi­zonyságot, hogy a LVSZ törzs­karában nagy az öröm ezért. Mindnyájan boldog várakozás­sal készülünk erre az együtt­A Magyar Népköztársaság Hivatalos Lapja a Magyar Közlöny 1968. február 23-i száma közli az alábbiakat: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke által dr. Káldy Zoltán evangélikus püspöknek adományozott Finn Oroszlán Lovagrend parancs­noki keresztjének I. fokozata kitüntetés viselését engedélyezi. Losonczi, Pál s. k. Cseterki Lajos s. k. a Népköztársaság a Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöki Tanácsának elnöke titkára IMÁDKOZZUNK Mindenható örök Isten, mindnyájunk Teremtője és Gond­viselője! Magasztalunk atyai jóságodért, amelyet naponként megújítasz rajtunk. Hálát adunk szeretetedért, hogy nem hagytál minket bűneinkben elveszni, hanem megváltót küldiél a világnak. Ür Jézus Krisztusunk! Köszönjük, hogy Te Urunk, Kirá­lyunk és Megváltónk vagy, Aki nem nézted mérhetetlen gaz­dagságodat, hanem szegénnyé lettél értünk. Eljöttél erre a vi­lágra, vállaltad a megkísértést, a szenvedést, a mi bűneinkért Te vállaltad a büntetést, a halált is. Add, hogy gazdagságod által mi is gazdaggá legyünk. Add, hogy rátaláljunk Benned szabadító Urunkra, s rátaláljunk a másik emberben a testvér­re, akinek szolgálatára Te rendeltél el minket. Köszönjük, hogy végigjártad értünk a kereszt útját, hogy mi, bűneinktől megsza­badulva, Neked szolgáló életet éljünk. Add, hogy tudjuk szeret­ni a másik embert, a testvért, add, hogy tudjunk szolgálni éle­tünk minden napján egyházunknak, népünknek, az emberiség és a világ békéje ügyének. Szentlélek Úristen! Szentelj meg és vezess minket életünk minden napján, hogy életünk mindenkor kedves legyen Előtted, Ámen. ßkikre hagyatnunk kell A földi béke szerelmesei Az Isten országáról szóló újtestámentomi örömüzenet nyitja meg a keresztyén ember eszét és szívét arra, hogy a há­ború és béke kérdésében helyesen tájékozódjék. Ez az öröm­üzenet mutatja meg nekünk az élő Istent, aki teremtett világá­nak, még a bűnös embernek is az életét akarja, aki ezért az életért önmagát adta oda, de aki Ítélni is tud. Ez az örömüzenet leplezi le a háborút a régi világ tartozékaként, mint az emberi bűn követekezményét. És ez az örömüzenet mutatja meg az egyháznak és a keresztyén embernek igazi helyét a világban: Feladata, hogy a világ világossága és a föld sója legyen, az isteni békességnek a követe és a földi békének a szerelmese. Ha ez nem így van, akkor bűnbánatra van szükség! H. Gollwitzer nyugatberlini teológiai professzor létre, amely Magyarországon, a magyar evangélikus egyház területén lesz. De nemcsak a Világszövetség vezetősége elé­gedett ezzel. A genfi központ­ba érkező levelek is arról ta­núskodnak, hogy a jelentkezők mind igen örülnek ennek a megoldásnak s nagy várako­zással készülnek az együttlét- re. — Hány résztvevőre számít­hatunk? — Mintegy hetven külföldi résztvevő lesz jelen, akik húsz országból képviselik a maguk kisebbségi helyzetben élő evangélikus egyházát. Ehhez jön természetesen az a har­minc magyar lelkész, akiket a konferenciára a magyarorszá­gi evangélikus egyház küld ki. — Milyenek a belső előké­születek? — A konferencia témái olya­nok, amelyekkel egyfelől min­den lelkész természetszerűen foglalkozik a maga szolgálatá­ban, másfelől olyanok, ame­lyek minden felelőséggel élő embernek égető kérdései. Az első két napon a hit és a tudo­mány exegézise kerül elő az igehirdetésben, s az egyház tanításában. Ezek a leikészi szolgálat sajátos kérdésedként állnak majd a résztvevők előtt. A második két napon igyek­szünk kitekinteni az emberiség nagy kérdései felé, amelyek lelkésznek is, de minden fele­lősséggel élő embernek kérdé­sei. Bőven szeretnénk hallani a magyarországi evangélikus egyház életéről és szolgálatáról, tájékoztatást adunk a LVSZ kérdéseiről, s vizsgálni igyek­szünk majd azt a kérdést, hogy milyen következményei van­nak a Vatikáni Zsinatnak azokban az országokban és kö­rülmények között, ahol az evangélikus egyház kisebbség­ben él. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a különböző országok­ból érkező résztvevők ne csak előadásban halljanak, de ta­pasztalatokat is szerezzenek a magyar evangélikus egyház életéről, s ezért igen örülünk, annak, hogy nemcsak a város­nézés során tekinthetünk meg különböző evangélikus templo­mokat és egyházi épületeket, intézményeket, hanem a kon­ferenciához kapcsolódóan a résztvevők közül sokan szolgá­lati alkalmakat is kapnak majd egyes fővárosi és vidéki gyüle­kezetekben. Mi pedig nemcsak annak örülünk, hogy sok külföldi hittestvérünk előtt tehetünk bizonyságot szeretetünkről, ha­nem annak is, hogy Paul Han­sen szemében már szerete­tünk visszfénye csillog. K. B. Az Európai Egyházak Konferenciája Elnökségi és Tanácsadó bizottsága március 4—8 között tartja ülését a svájci Thun mellett. Az ülésen a 7 tagú elnökségen kívül részt vesz a Bizottság 18 tagja. A főtitkári jelentés meg­hallgatása után lényegében az egyes kontinensek egyházi szer­vezetei munkájának összehangolásáról tárgyalnak. Az ülésre elutazott D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, aki tagja a 7 tagú elnök­ségnek. Ülésezett a Külügyi Bizottság A Magyarországi Evangé­likus Egyház Külügyi Bizott­sága február 26-án D. Káldy Zoltán püspök elnökletével ülést tartott. A Bizottság meg­hallgatta a finn—magyar egy­házi kapcsolatokról szóló je­lentést, foglalkozott az 1968. évi külügyi tervvel, s jelentős döntéseket hozott az év tava­szán hazánkban tartandó kü­lönböző egyházi világszerve­zetek csoportgyűléseinek és konferenciáinak előkészítő munkálataival kapcsolatban. DR. PÄLFY MIKLÓS FŐTITKÁR GENFBEN Dr. Pálfy Miklós akadémiai professzor, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csának főtitkára, február 27-én Genfbe utazott. Dr. Pálfy Mik­lós mint új magyar ökumeni­kus főtitkár tájékozódik az Egyházak Világtanácsa genfi központja különböző osztá­lyainak a munkájáról. SVÉD POLITIKUSOK JAVASLATA A svéd szociáldemokraták keresztyén szárnyának a kez­deményezésére svéd politikai pártok azt a javaslatot terjesz­tették az oslói Nobel-bizottság elé, hogy jutalmazzák meg az Egyházak Világtanácsát a No­bel Béke-díjjal. A javaslatot azzal okolták meg. hogy az Egyházak Világtanácsa nagy szolgálatot tett az emberi jo­gok védelme területén és első­sorban példamutató praktikus békemunkát végez azzal, hogy az egész világot átfogó se­gélyprogramokat bonyolít le.

Next

/
Thumbnails
Contents