Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-25 / 8. szám

készpénzzel bérmentesítve bp. íz.

Keresd a békességet

1. A Keresztyén Békekonferencia immár tíz esztendeje folytatja igen fontos szolgálatát. Az elmúlt tíz esztendő eseményei sokszorosan igazolták ennek a mozgalomnak nélkülözhetetlenségét. Ez a mozgalom kezdettől fogva és egyre fokozódó mértékben éber figyelemmel kísérte a nemzetközi életet, különösen azokat a jelenségeket, amelyek egyes népek, sőt nem egyszer az egész emberiség békés életét veszélyeztették.

2. A Keresztyén Békekonferencia különböző bizottságai évről évre rendszeresen tartják munkaüléseiket egyre több országban, s folyamatosan vitatják meg az emberiséget feszültségben tartó problémákat. Az egyházak békeszolgálata elsősorban teológiai igényekből fakad. Ennek megfelelően az eddig megtartott két Békevilággyűlés is a Szentírásból vett főtémákhoz igazította munkáját. Az 1. Keresztyén Békevilággyűlés (Prága, 1961. jun. 13—18.) főtémája volt: »... és a földön békesség« (Lk 2, 14b), a II. Keresztyén Békevilággyűlés (Prága, 1964. jun. 28—jul. 3.) főtémája pedig így hangzott: »Szövetségem élet és béke« (Mai 2,5). Az előttünk álló III. Keresztyén Békevilággyűlés (Prága, 1968. márc. 31—ápr. 5.) főtémája a következő: »■Keresd a békességet és buzgón kövessed azt« (Zsolt 34, 15b; v. ö. 1 Pt 3, 11b). Vizsgáljuk meg a mostani Keresztyén Békevilág gyűlésnek ezt a főtémáját közelebbről.

3. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a béke nem magától értődő jelenség. »Keresni« kell a békességet. A békét nem szállítják számunkra »tálcán«, hanem annak létrejöttén becsületesen és őszintén fáradoznunk kell, hogy a béke útjából minden akadály elháruljon. »Boldogok a békességre igyekezők, a békességet munkálok«, — mondja Jézus is (Mt 5, 9).

4. Nem elég tehát csak elméletileg ismerni a béke elérésének útját-módját, hanem annak megteremtéséhez minden keresztyén embernek tevőlegesen hozzá kell járulnia. Örvendetes, hogy a különböző egyházi világszervezetek az utóbbi években kezdik hallatni szavukat az emberiség békéje ügyében, de közelről sem elégedhetünk meg csak a különböző nyilatkozatokkal. Most már többre van szükség: a béke védelmében is meg kell keresnünk és az eddiginél erősebben kell megfognunk egymás kezét. A béke ügye előmozdításán habozás nélkül együtt kell munkálkodnunk minden jóakaratú, nem keresztyén emberrel is. A nemzetközi élet feszültsége, a vietnami háború és más háborús gyújtópontok a Közel-Keleten világosan mutatják, hogy az eddiginél még jobban kell összefognunk a nemzetközi béke biztosítása érdekében is.

5. A Keresztyén Békevilággyűlés főtémája mellett hangzik felénk az altéma: »Mentsétek meg az embert — a béke lehetséges!« Olyan drámai módon hangzanak ezek a szavak, mint a hajótöröttek S.O.S. jelzései.

a) Az emberiség nemcsak veszedelmes nemzetközi, társadalmi és gazdasági feszültségek között él, hanem ugyanakkor emberi létének mélyén is hordozza a belső nyomorúságokat és veszedelmeket. Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy magát az embert mentse meg a bűntől és kárhozattól. Át kell éreznünk keresztyén felelősségünket minden embertársunkért, akiket Isten a maga képére teremtett és akikért Krisztus meghalt. Erre kötelez bennünket a felebaráti szeretet krisztusi parancsa. Passzivitásunk a béke kérdésében magának az embert megmentő Jézus Krisztusnak a megtagadását jelentené.

Az embert nemcsak az atomháború veszélyétől kell megmenteni, hanem attól a nyomorúságtól is, amelybe a szociális igazságtalanságok, a faji megkülönböztetés, a gyarmati és félgyarmati kizsákmányolás folytán került. Az emberiségnek csaknem l/3-a éhezik és évente sok millió ember hal éhen. Ilyen helyzetben nem elegendő általános humanista szólamok hangoztatása. Megértéssel kell fogadnunk azt is, ha az elnyomott népek szükség esetén forradalmi úton próbálják megmenteni sokszor puszta életüket, vagy megteremteni emberhez méltó életkörülményeiket.

b) »A béke lehetséges!<* — annak eléréséhez azonban nem elég a puszta jóakarat, hanem szükség van határozott és pozitív hozzáállásra is. Mozgósítanunk kell a békeszerető emberek egyre növekvő táborát közös véleménynyilvánításra világméretekben is. A tartós béke feltételeihez hozzátartozik megfelelő nemzetközi szervezetek létrehozása, nemzetközi szerződések megkötése, valamint az általános és teljes leszerelés és annak nemzetközi ellenőrzése.

Bizonyosak vagyunk afelől, hogy a béke lehetséges. Bizonyosságunk alapja Isten végső győzelme a bűn és halál fölött, amely számunkra Jézus Krisztus feltámadásában lett nyilvánvalóvá. Ez a bizonyosság úrrá lesz a félelmen és közönyösségen, és alapja annak a szilárd reménységünknek, hogy a földi béke igenis lehetséges. Ezzel a bizonyossággal és reménységgel készülünk most is Prágára.

Mckis Adám

AZ ÖTVEN ÉVES FINN LELKÉSZEGYESÜLE1

szolgálatáról emlékezik több szefogó és irányító szolgála- cikkében a Kotimaa. Értékeli táig. Az egyesület jubiláló az egyesület munkáját első konferenciáján — mint arról elnökétől, a legnagyobb finn már hírt adtunk — előadást dogmatikustól, Antti Pietilä- tartott D. Káldy Zoltán püs- től kezdve mai elnökéig, Aimo pök is.

T. Nikolainen professzor ösz„Világot begyűjtő szemmel”

Segédlelkészek háromnapos konferenciája

Tizenegy téma, 34 résztvevő s három nap alatt 141 hozzászólás. Ez akár mérlegnek is elég.

Háromnapos konferenciára hívták össze segédlelkészeinket az ország minden tájáról, hogy a mai világban végzett szolgálatuk problémáiról tárgyaljanak. E&zmélkedésükre erősen rányomta bélyegét az előre tekintés. A három nap összefoglaló címe ez volt: a segédlellkész szolgálata a mai világban — de ezt a szolgálatot jellemezte az egyes előadások címkezdő kifejezése: merre tart ... Így tekintettek előre a nemzetközi helyzet, a keresztyén békemozgalom, népünk fejlődése, a keresztyén egyházak, az ökumené, mai társadalmunk kérdéseiben.

Bevezető referátumokkal közös vizsgálódás tárgyává tették szolgálati kérdéseik belső tartalmát. Kicsoda a »modern ember« — vizsgálták, s milyen az a »modem igehirdetés«, amely eléri a modem embert? Mik a tudományos továbbképzés lehetőségei és módozatai Itthon és külföldön a fiatal nemzedék számára?

Az előadásokat D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök, dr. Prőhle Károly, dr. Nagy Gyula, dr. Pálfy Miklós professzorok, D. Koren Emil esperes tartották. A megbeszéléseket Csizmazia Sándor, Hafenscher Károly, Schreiner Vilmos, Ruttkay Levente vezették, s a reggeli és esti áhítatokat maguk a segédlelkészek

tartották: Baranyai Tamás,

Blatniczky János, Káposzta Lajos, Kendek György, Solymár Péter. Az úrvacsorái igehirdetést Várady Lajos esperes végezte.

141 hozzászólás három nap alatt 34 résztvevő részéről — nem kis szám. Ám ha a hozzászólások során eszkozódás, beteglátogatás és kö- zelkeleti kérdés, faji probléma és gyülekezet-tervezés, nyelvtanulás és diakónia, nők lelkészi szolgálata és a forradalom etikája, vagy bármily kérdésben, tallózzak bár a legszélesebb mozdulatokkal korunk millió kérdése között.

Fogom a mikrofont és váratmélkedés tárgyává tett kérdéseket nézem, még jobban tágul a tér s ide vetí- tődik az egész világ. Ha pedig a hozzászólások tartalmát, erejét, súlyát nézem, a leszűrt tapasztalat: ez a nemzedék felnőtt a korszerű problémákhoz és éretté vált a felelős szolgálatra. Jó reménységünk lehet a jövendő lelkésznemzedék iránt. Érett és felelős szavuk az igehirdetés és a társadalmi tájéA VILÁG EVANGÉLIKUSSAGÁNAK 5. VILÁGGYÜLÉSE

A Lutheránus Világszövetség 1970. július 14-től 24-ig a brazíliai Porto Alegre-ben tartja ötödik világgyűlését. A világgyűlés főtémája így hangzik: »Kiküldve a világba«. Három munkacsoport a következő problémákat vitatja meg: 1. Az üzenet (evangélium) közvetítése, 2. ökumenikus elkötelezettségünk és 3. Felelős együttműködés a mai társadalomban.

A világgyűlés igazgatójává G. Tornquist brazíliai lelkészt nevezték ki, aki a Lutheránus Világszövetség Latin-amerikai Bizottságának volt eddig az igazgatója.

IMÁD K O ZZU NK

Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, köszönjük Neked a bölcseket és tudósokat, akik Tőled kapott értelmük lámpásával behatoltak a teremtett világ mélységes titkaiba, és hősies munkájukkal az emberiség szolgálatába állították a természet kincseit, erőit és törvényeit. Add, hogy kutatásuk eredménye szebbé, gazdagabbá és könnyebbé tegye földi életünket, és ne váljék soha ördögi hatalommá, amely pusztulást és felforgatást hoz reánk.

Köszönjük azok tanítását és példáját is, akik a Benned gyökerező élet közösséget építő és fenntartó áldott gyümölcseiben tárják elénk életük bölcsességét és igazságát. Mint Krisztus népe, amely Tőled kapta Jézusban a bölcsességet, igazságot, szentséget és váltságot, szeretnénk a tudományokat és ismereteket javunkra fordítani, de egyben megállani a hitben, szerétéiben és Krisztus szerint való bölcs életben mindvégig. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Amen.

/Iliikre hallgatnunk kell

Istené vagyunk

Aki az 1. parancsolatot megtartja, az megtartja a többit is. Hiszen az 1. parancsolat értelme ez: Istent valóban Istennek kell tartanunk és soha sem szabad elfelejtenünk, hogy Isten tulajdonai vagyunk és ezért minden téren ennek megfelelően kell élnünk. Istent teljes szivből szeretnünk kell, mert csak ebben az esetben valljuk, hogy Ö a mi Istenünk és mi az Ö tulajdonai vagyunk.

Minden rossz abból adódik, hogy a magunk urai akarunk lenni, hogy saját magunkat jobban szeretjük, mint az Istent. És talán nem is arról van ilyenkor szó, hogy jobban szeretünk, hanem, hogy rosszul szeretünk. Pedig csak akkor tudunk azzá válni, amire rendeltettünk, ha szeretjük az Istent.

P. Brunner

lanul odatartom egy-egy résztvevő elé: három mondatot kérek a konferenciáról. Íme a válaszokból néhány:

— Sokan vagyunk: bő korosztály, 25—42 évesek, egy- harmada nő. Jellemző a nyíltság a problémák iránt és az őszinte hang. Elevenek vagyunk: még nem volt egy percnyi »kínos csend« sem.

— Tágul a látószögünk. Világunkért a felelősség nő bennünk. Súlyosodik az emberek közötti szolgálat Krisztusban.

— Világossá vált, hogy a mi nemzedékünk állásfoglalása egyértelmű, bármily messze élünk is térben egymástól. Leszűrve, összefüggéseiben jutott el hozzánk az előttünk járó nemzedék társadalmi és egyházpolitikai harca és egészséges gondolatsorozatot indított el bennünk. Együttlétünk könnyített az egymástól elszigeteltség érzésén és biztonság- érzetre segített a további szolgálatban.

— Nem 34-en voltunk, az egész egyház itt volt azzal a világgal együtt, amelyben élünk. Az élénk viták a pergő élet jelei, s annak bizonyságai, hogy egyre jobban otthon vagyunk a problémáinkban. Köszönjük, hogy nem »lőttek le« tekintélyérvekkel: tényekkel és érvekkel győzködtünk. ■

— Három mondat helyett csak három szót: őszinte, bátorító, áldásos volt!

— Szüneti beszélgetések s a nyílt fórum hangja egy volt. Nincs »kirakatszöveg« és nincs kettős beszéd. A jövő: több hit, több engedelmesség, több tanulás, erősebb kollektív tudat.

— Ügy voltunk együtt, mint egykor teológus korunkban: őszintén, felszabadultan, vidáman. Nem magunkkal foglalkoztunk: egyházunk, népünk, a világunk állt előttünk. A tudatformálás nem csak lehetőség, de kötelesség.

— Szolgálatom életre szóló. Hatalmas az Isten, hogy ma és itt végezteti velem. Tervszerű munkát kell végeznem teljes erőbedobással önképzésben, emfoerközelségben, világot begyűjtő szemmel, Krisztusra figyelő lélekkel.

A két püspök elé nem kell mikrofont tenni, csak egy-egy mondatot lesünk el tőlük:

— Visszafiatalodtunk közietek tíz—húsz évet.

— Megszerettünk titeket nagyon.

Végül még egy mikrofon- kérdés:

— Hogy tudtatok segédlelkészek mindnyájan eljönni a gyülekezetekből ?

A feleletben pajkos mosoly:

— Dolgoztak a parochusok.

K. E.

EVANGÉLIKUS ÉS REFORMÁTUS TEOLÓGUSOK TANÁCSKOZÁSA GENFBEN

A LVSZ gyűlés-sorozatában Genfbem ez év első tanácskozása az evangélikus és református teológusok között folyt igen szívélyes légkörben. Mindkét egyháznak nyitottnak kell lennie más egyházaik felé abban, hogy tanuljanak, de abban is, hogy segítsenek megújítani az evangélium hirdetését minden keresztyén egyházzal együtt a világban — állapították meg az összegyűlt teológusok. A szószék és úrvacsora közösségében is tevőlegesen kell munkálkodni s az egyes helyeken elé^t eredményeket világszerte kölcsön- hatásúvá kell tenni.

A kétnapos értekezleten Regin Prenter aarhusi profesz- szor elnökölt, két evengélikus tagja pedig Wolfgang Trill- haas göttingeni és Theodore Tappert philadelphiai profesz- szor volt.

NYOLCVANADIK ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT

a finn »Hengellinen Kuukaus- lehti« havi folyóirat. Jubileumi számában a Svájcban élő Sztehló Gábor lelkész is írt cikket. így ír »Minden újság, amit akár Finnországból, akár

Magyarországból kapok, olyan fuvallat, ami éltet. Mintha megtelne a levegő ózonnal. Könnyebb lélegezni s élnL Ezek nélkül a fuvallatok nélkül nem tudnék létezni,«

KÖZÖS KÉRDÉSEK — VILÁGOS VÁLASZOK

Az osztrák református egyház zsinata határozatot hozott az evangélikus és református egyház mai viszonyára vonatkozólag. Hangsúlyozta a határozat, hogy ma már nincs egyházakat egymástól elválasztó jellegük azoknak a teológiai különbségeknek, amelyek a 16. században megvoltak az evangélikus és református egyházak között. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy az egyházi egységet nem szabad kompromisszumokkal kierőszakolni. A hitbeli felismerések igazi egységét kell keresni a szere- tetben, teológiában és szolgálatban. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mindkét egyház megtartja önállóságát a cél felé vezető úton és a közös kérdésekre világos válaszokat ád, sajátos hitvallásos szempontjait szem előtt tartva.

I

í