Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-15 / 50. szám

Schedius Lajos — 200 éve született — Mária Terézia és az őt kö­vető uralkodók hazánknak nemcsak gazdaságát, hanem kulturális intézményeit is tel­jes mértékben a gyarmattartó hatalom szolgálatába igyekez­tek állítani. Ennek érdekében elsősorban az iskolákat szer­vezték át. Az átszervezés alap­elveit az 1777-ben kiadott Ne­velési Rend foglalta össze. En­nek értelmében a korábbinál nagyobb súlyt kell helyezni az iskolákban, különösen a kö­zépiskolákban az ún. honis­mereti tárgyaknak (földrajz, történelem növény- és állat­világ) az oktatására. Ez az in­tézkedés elsősorban nem a nemzeti érzést és a hazafias feladatokra nevelést, hanem ellenkezőleg: a gyarmati rend­szer kiépítésének szakszerűb­bé tételét szolgálta. A kb. 4000 népiskola oktatási rendszeré­vel a Nevelési Rend egyáltalán nem foglalkozott. Az alsófokú oktatás így egészen 1848-ig a legelhanyagoltabb állapotban maradt. A falvak nagyobbik felében pl. Mária Terézia ide­jében egyáltalában nem volt iskola, ill. tanító. A tanítók nagyrésze hiányos képzettsé­gű ember volt, pl. kiszolgált katona. Legtöbbjük a falu kán­torának és jegyzőjének tisztét is betöltötte, és csak melléke­sen foglalkozott tanítással. Tankötelezettség nem volt. Az önként iskolába járó jobbágy­gyermekek is csak a téli hóna­pokban látogatták az órákat, mert szüleiknek korán munká­ra kellett fogniuk őket. Az uralkodó egyébként is azt val­lotta, hogy „a jobbágy ne okos legyen, hanem engedelmes”. Az egyetemi oktatás is meg­őrizte katolikus-klerikális jel­legét. Ilyen viszonyok között fej­lődést és haladást jelentett Schedius Lajos működése. Schedius Lajos 1768. decem­ber 20-án Győrött született, polgári családból. A jó eszű, szorgalmas ifjú Pozsonyban, Sopronban és Göttingában ta­nult. Pozsonyban és Sopron­ban megismerkedett a hazai, Göttingában pedig a külföldi műveltséggel. Teológiai, böl­csészeti és esztétikai tanul­mányokat folytatott. Teológiai disszertációja elnyerte III. György angol király ösztöndí­ját is. A fiatal tudóst 1792-ben kinevezték a pesti egyetemre a filológia—esztétika tanárává. A Nevelési Rend értelmében az esztétika csak az ajánlott tárgyak közé tartozott. Ö volt az első protestáns professzor, az alapításától kezdve erősen katolikus-klerikális egyete­men. Előbb dékán, majd 1835- től rektor volt. 1847. november 12-én Pesten halt meg. Munkássága hármas tagozó­dásé. Pedagógus volt. Érdekesek a városi polgárság érdekeihez kapcsolódó ún. polgári isko­lákról szóló fejtegetései. A róla elnevezett tanterv so­káig használatban volt a pro­testáns iskolákban. A Pes- talozziról elnevezett pedagó­giai irányzatot népszerűsítette. Kultúrpolitikus volt. Részt vett a 90-es évek irodalmi éle­tében. A színjátszás terén is buzgólkodott. Kazinczyval le-, velezett. Kisfaludy Auróra-kö- rének tevékeny részvevője volt. A pesti evangélikus ele­mi iskolának és gimnázium­nak 24 évig felügyelője volt. 1826-ban a Vakok Intézetének igazgatója, 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia levele­ző tagja, 1842-ben a Kisfa­ludy Társaság alelnöke lett. Tagja volt az Erdélyi Magyar Társaságnak, a göttingeni és a jénai Tudós Társaságnak, és a harkovi Orosz Akadémiának. Már 1802-ben felvetette egy Természettudományi Akadé­mia létesítésének a gondola­tát, amelynek feladata lett volna a természettudományok fejlesztése és népszerűsítése. Szerkesztő volt. Barátjával, Kármán Józseffel az Uránia című lap megindításával elő­készítette egy irodalmi köz­pont működését (1794). Szer­kesztette a Literarischer An­zeiger für Ungarn (1797—1799) és a Zeitschrift von und für Ungarn (1802—1804) cimű fo­lyóiratokat. Magyarul, németül, latinul írt pedagógiai, könyvészeti, fi­lozófiai, történelmi, társada­lomtudományi és gazdaságtör­ténelmi műveket és verseket. Életművéből hasznosítjuk mindazt, ami előbbre visz, és hazaszeretetet, szolgálatot, né­pünk jó ügye iránti felelősség- érzetet tanulhatunk tőle. Barcza Béla Ülésezett az Országos Egyház Külügyi Bizottsága egyesült Államok Közös protestáns és római katolikus bizottság dolgozik az Észak-amerikai Egyesült Álla­mokban a Niceai Hitvallás an­gol nyelvű fordításán. A bi­zottság ez év tavaszán már ki­adta a Miatyánk és az Apos­toli Hitvallás közös új fordí­tását, de azok elfogadásáról még nem döntöttek az illeté­kes egyházak. A Bakony rengetegében Régi betyámóta néhány mondatfoszlánya muzsikált a fülemben, míg suhantunk egy­re feljebb az erdők között: „Bakony rengetegében, tölgy­fa alatt álmodik a betyár .. Tejszínű köd borította éppen a hegyeket és völgyeket. Per­metező ködben ugyan mit is álmodhatott egykor a betyár? TÉS az ország egyik legma­gasabban fekvő községe. A tési templomunk hazánk evangéli­kus templomai között a legma­gasabban fekszik, a legmaga­sabb fennsíkra épült, de egy­ben hazánk egyik legrégibb községében is. Őriz a gyülekezet egy 1776- ból származó jegyzőkönyvet, amelynek az elején ezt olvas­hatjuk: „Nem emlékezik em­ber arra, hogy valaha Teési Helységünkben az Evangelica részről Praedicátoraink ne let­tének volna, hanem inkább az nemrégiben megholt öreg em­bereink úgy emlékeznek, hogy Török Háború előtt Galambos és Szely András Praedicátora­ink, Török Háború alatt és után következő időben Födé­mesi, Táti, Miszlai István, Va­som, Csonka, Szilvágyi, Gön­dör voltának...” A tési templom így a múlt. Tés mad gyüle­kezete becsületes, szorgalmas, munkás pép. A község terme­lőszövetkezetének 290 tagja van. A tagok az elmúlt tíz év­ben nyolcvan házat építettek. Helyi érdekesség, hogy a ba­konyi rengetegben lakó nép itt, ahol igazán van fa, a me­szel savgyantával égeti. A boltozatos, szép templo­mot nemrég renováltatta a gyülekezet. November 24-én vették újra használatba, D. Dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdető szolgálatával. Kedves volt az egykori professzor találkozása egykori buzgó tanítványával. Barcza Béla tési lelkész ma is lelkes, búvárkodó egyháztörté­nész — itt fent a Bakony tete­jén. Tésről SURRA ment át a püspök, hogy a suriak ugyan­csak megújított templomát áldja meg. Suri gyülekezetünket az 1700-as években a Trencsén és Nyitra megyéből, az üldözések elől menekülő szlovák jobbá­gyok alapították. Korbácsüté­sekkel a hátukon menekültek ezek a szegény emberek a ba­konyi erdőkbe. Hitüket és éle­tüket mentették. A Bibliából s a Tranosciusból merítették kegyes buzgóságukat. 1711-től már isko’amesterük, 1720-től pedig lelkészük van. SIMEON Anyaikönyvéiket 1747-től veze­tik. 1767-ben elvették szalma- födeles iskolájukat, tanítólaká­sukat. Csak 1785-ben, a Türel­mi Rendelet tette lehetővé, hogy templomot építsenek. A gyülekezet tagjai között az a szó járja, hogy „hideg a bakonyi szél, de meleg a ba­konyi ember szíve”. Telt templomban a gyüleke­zeti felügyelő, presbiterek, hí­vek, élükön Jakab Miklós lel­késszel, köszöntötték a püspö­köt, aki itt is igehirdetéssel szolgált. Dr. Kádár László gyülekeze­ti felügyelő és Kodlecsik La­jos gondnok hálás szeretettel köszönték meg a püspök szol­gálatát. A környék gyülekeze­teinek lelkészei áldó igével köszöntötték az ünneplő gyü­lekezetek A három kedves kis szavaló nevét is meg kell örö­kítenünk: a három éves Svech- lik Erzsiké, majd Érsek Erzsé­bet és Csapó László. Zúgtak az erdők, s mesét mondtak, az elbújó bokrok, amikor a vendégek haza in­dultak. A tisztásokon szarva­sok, nyulak, mókusok adtak egymásnak találkozót. FQlöp Dezső Futott a perc... futott az óra... Évek futottak, s egyre várt. A haja lassan hófehér lett és meggörbült a büszke hát És hályog ült a két szemére s aszott bőrére ránc futott Darócban járt és oly esett lett, mint az útszéli koldusok. Akik meglátták, elkerülték. „Meghá borult” — szállott a hír. „Isten őrültje” — mondogatták, s válluk vonták a kínjain. Meséjét tudta Jeruzsálem, a hívek és a szent papok, de ha kérdezték: újra mondta, hogy fentről titkokat kapott Sugallatot” — a Lélek által, ki így szólt hozzá: bízz, halált nem lát addig itt lenn a tested, amíg az Űrra nem talált És történt egyszer, nyílt az ajtó... s a küszöbön állt Mária. Fények ölelték drága terhét, fényben fürdött a kisfia. Olyan csöpp volt és oly sugárzó, és ekkor felkelt Simeon. Szájából boldog áldás áradt: — „Köszöntlek, rég várt Jézusom!” Karjára vette ... felmutatta... hozsannázóit a titkos ég... a csillagok is mind ragyogtak, s ő elmotyogta: „most elég... öreg szolgád most elbocsájtod. Sokáig várt. Pihenni tér.” Arcán az öröm fénye lángolt, s a könnye csörgött, mint a vér. A kicsiny Jézus rámosolygott ... s vitte magával mosolyát és e mosolyon ült az Élet s az agg feledte vén korát dalba kezdett, és szállt az ének. Reszketős hangja égbe tört... — Hallja az Ür ez ádvent jöttén a mi énekünk odafönt? Jakns Imre A Gyülekezeti Segélyről A Gyülekezeti Segély egyhá­zunk diakóniai szolgálatának sajátos része, formája. Olyan gyülekezetek felé fordul, ame­lyek erejüket meghaladó al­kotó munkát indítanak el, s elsősorban lélekszámúknál fog­va, semmiképpen nem tudják gondjaikat, terheiket egyedül megoldani. Az egyház teljes­sége, közössége teremti meg a segítésnek, a szeretet áldoza­tos kifejezésének a lehetősé­gét. Egyes esetekben azonban nagy, több ezer lelkes gyüle­kezetek sem kivételek és tá­mogatásra szorulnak. A Gyülekezeti Segély ter­mészetesen semmiféle gyüle­kezeti tervet nem tud önere­jéből teljesen megoldani, nem épít se új templomot, se új lelkészlakást vagy gyülekezeti termet. Mmden esetben „csak besegít”. Ahol anyagi hiányok vannak, ott az adott lehető­ségek között kipótol. Az a cél­ja, hogy a gyülekezetekben éb- rentartsa az egyházi épülete­kért és a szolgálatért, annak külső körülményeiért a fele­lősséget, hogy kezdeményezés­re bátorítson, egyben éreztes­se a sokak, a többség, az or­szág evaagélikusságának az erejét, szeretetét. Ez a magyarázata annak, hogy a Gyülekezeti Segély fennállása, tehát 14 esztendő óta szép fejlődést, eredményes­séget mutat fel. A fejlődés számokban is kifejezhető. 1958-ban először haladta meg az összbevétele a 300 000,— fo­rintot, ebben az évben pedig már erősen megközelítette a 400 000,— forintot. A 14 év alatt 4 millió 880 ezer forint került kiosztásra. Tekintettel arra, hogy a 16 egyházmegyé­nek lehetősége van saját te­rületén való segélyezésx-e és ebben a keretben évente ke­reken 80 gyülekezet kap támo­gatást, továbbá, mivel az egy­házkerületek és az országos egyház presbitériumai is meg­szavaznak segélyeket, együt­tesen évente kereken 100 gyü­lekezet élvezi a Gyülekezeti Segély munkájának eredmé­nyeit. Néha azonban még en­nél is több. Sokszor folyik vi­ta arról, hogy inkább kevesebb gyülekezet részesüljön na­gyobb adományban, ami he­lyes is, de vannak olyan sa­játos helyzetek, amelyekben ettől, főleg az egyházmegyék kénytelenek eltekinteni. Ennek az áldozatos, sok örömmel járó munkának a terhét 18 lelkész vállalta, a* egyházmegyei és egyházkerü­leti előadók. Évente egyszer összejövetelt tartanak, ame­lyen kiértékelik az eredménye­ket, tanulságokat, a hibákat és egymást testvéri tanáccsal segítik, ök képviselik az egy­házmegyei tanácsok javasla­tait is a segélyezések kérdései­ben. Ez a lelkészközösség ed­dig példamutató volt a meg­értésben, abban, ahogyan ko­molyan vették a Gyülekezeti Segély alapigéjét: „Egymás terhét hordozzátok...” GaL 6, 2. Ezt az alkalmat használón* fel arra is, hogy a Gyülekeze­ti Segély nevében, de főkép­pen a támogatott gyülekeze­tek nevében köszönetemet fe­jezzem ki azon gyülekeze­tek és egyházmegyék előtt, amelyek hivatásuk tudatában, lelkesedve és lelkesítve, áldo­zatot hozva helytállottak, épí­tettek és épültek lelkileg ma­guk is. Szórványegyház va­gyunk és ezért nagy jelentősé­gű ez a szolgálat ma is. a jövő­ben is. Várady Lajos A Szentírás ma SZENTÍRÁSTUDOMÁNY Elöljáróban szeretnénk sorozatunk két ko­rábbi cikkére emlékeztetni. Az egyik: „Isten igéje a Bibliában” (okt. 27-i számunkban), a másik: „Ami Krisztust hirdeti” (nov. 7-i szá­munkban). Mind a kettőben, más-más oldal­ról vizsgálódva arról írtunk, hogy Isten igéje, hozzánk szóló üzenete, minket megszólító sza­va benne van a Bibliában. Benne van, tehát nem mellette; e könyvön keresztül szól Isten s ezen kívül — így tetszett neki'— nem talál­hatjuk meg igéjét. De ez azt is jelenti — mon­dottuk akkor —, hogy mivel benne van, tehát a bibliai szöveg, a Biblia betűje nem azonos mindenestül és minden további nélkül Isten igéjével. Hanem a Biblia tartalmazza Isten igéjét, abban az el van mintegy rejtve a szá­munkra. Annak, tehát, aki meg akarja érteni, hallani Isten igéjét, meg kell azt keresni a Bibliában. A drága tartalmat ki kell bontani, mint dió csonthéjának kemény burkából az ízes gyümölcsöt. Az ige fényes kincséről, mint értékas ékszerről le kell tisztogatnunk évez­redek porát. A bibliai szerzők, próféták és apostolok emberi és egykori gondolataiban fel kell lelnünk Isten eredeti és ma is nekünk is szóló gondolatait. Ebben fáradozik és segít minden bibliaol­vasónak és igehallgatónak a szentírástudo- vnány. A teológiának, az egyház tudományá­nak az az ága ez, amely a bibliai szövegek feltárásával, értelmezésével, kutatásával, ma­gyarázásával foglalkozik. Idegen (görög ere­ct--tű) szóval egzegézis-nek szokták nevezni a bibliamagyarázat tudományát s e kifejezés is *rra utal, hogy azt, ami a bibliai szövegben ▼an ki kell bontani, ki kell fejteni. Első ‘eladat mindig az, hogy megpróbáljuk állapítani a bibliai szöveg — valamelyik evan­géliumi szakasz, történet, apostoli levél, zsol­tár, ószövetségi prófécia, stb. eredeti értelmét. Ehhez pedig fel kell deríteni azokat a törté­neti körülményeket, amik között ez a bibliai irat egykor keletkezhetett. Itt emlékeztetünk okt. 13-i számunkban megjelent cikkünkre: A Szentírás történetisége. Vajon kik írhatták ezt, vagy azt a bibliai iratot? S még ennél a kérdésnél is fontosabb: kiknek a számára készült, milyen célzattal? Kik lehettek az első olvasók, sőt még előbb az első hallgatók? Mindezt nem könnyű felderíteni évszázadok, évezredek távolából. A szentírástudomány műveléséhez fáradtságos, türelmes kutató munkára van szükség. A feladat következő szakasza akkor követ­kezik, amikor már a lehetőséghez képest fel­tártuk és megértettük, hogy mi volt annak a biblia’ szakasznak az eredeti értelme, vagyis mit akartak az eredeti szerzők az egykori olvasóknak mondani. Ezt az első részét az értelmező feladatnak semmiképpen sem sza­bad a szentírástudománynak megkerülni, vagy mellőzni. S nem szabadna egyetlen komoly bibliaolvasónak sem. Mert csak ennek alap­ján léphetünk tovább a következő feladathoz. Annak megkereséséhez, vajon mit jelent mindez a mi számunkra ma? Mit akarhat Is­ten az egykori szerzők szándékán keresztül most nekünk üzenni? Bizonyos, hogy Isten nemcsak egykor szólt Izrael népéhez a pró­féták beszédjében, vagy pl. a római, a korin­thusbeli gyülekezethez az apostoli levelekben, hanem szólani akar ma is hozzánk is. A Bib­lia — mondottuk egyik korábbi cikkünkben — nem emléke csupán Isten egykori szólásá­nak és cselekvésének, hanem eszköze mostani szólásának és cselekvésének is. Hogy azonban ez mi\ legyen — azt meg kell érteni, meg kell keresni. Hiszen évezredek múltával annyi minden változott, oly mások a körülményei Isten mostani népe életének, mint amelyek között az egykori hallgatók és olvasók éltek. Értelmezni és alkalmazni kell tehát a meg­talált eredeti mondanivalót a mai olvasók­nak és hallgatóknak. Ezzel a feladattal már az Üjtestamentom Írói és olvasói is találkoztak. Az ő Bibliájuk az ótestamentom volt. S amikor annak tör­téneteit, próféciáit a maguk életére alkalmaz­ták tulajdonképpen ugyanazt az írásmagyará­zati teológiai munkát végezték, amit nekünk is — és Isten népe minden nemzedékének, el kell végezni. Amikor pl. Péter apostol arról beszél a jeruzsálemi ünnepi sokaságnak, hogy Jézus feltámadásában Dávid zsoltára teljese­dett be (16. zsolt. 8—11.), akkor ezt az ótesta- mentomi szöveget alkalmazta és értelmezte. (Ap. Csel. 2, 24—32.) Ugyanezt tette egyéb­ként Jézus is nemegyszer, így pl. a názáreti gyülekezeti házban tartott beszédében is (Lukács 4, 16—22). A Szentírás értelmezésének, magyarázásá­nak ez a feladata minden keresztyén nemze­dék számára új lecke. Építhetünk természe­tesen mindarra, amit az írás nagy magyará­zói az egyház kétévezredes története során megértettek. Augusztinusz és Luther, Calvin és a többi reformátorok. A Biblia tudományos kutatása az ún. történet-kritikai módszerek­kel már közel két évszázada folyik. Ennek a munkának eredményeit figyelembe kell ven­nünk és tovább kell azt vinnünk. A szentírás- tudományban nincsen megállás, korábbi nem­zedékek munkájából nem lehet megélni itt sem. Már csak azért sem, mert a változó élet szüntelen új kérdések, új feladatok elé állítja a keresztyén embert is. A hivő a Bibliából keresi a választ, az útmutatást. Ezt azonban közvetlenül sokszor nem kaphatjuk meg. Hi­szen a modern életnek rengeteg olyan kérdé­se van, az egyéni, a családi, a társadalmi, a kulturális, a _ .zdasági, stb. élet területén, ami a Biblia korában teljesen ismeretlen volt. Ezért a Szentírás szerzői nem is foglalkozhat­tak velük. Ezért azután az ilyen kérdésekre, mint pl. az atomháború, az űrkutatás, a föld népességének szaporodása stb., stb. hiába is keresnénk „igehelyeket”, amikkel e kérdések­re közvetlen választ adhatnánk. Pedig van ezekre nézve is akarata és üzenete Istennek számunkra. Ezt azonban csak akkor találhat­juk meg. ha a Biblia megismerésében mind­jobban elmélyedve annak szelleméből keres­sük a választ. Így közvetett módon, a Biblia egész gazdagságából mindig újra merítve, ab­ból valóban mint mindennapi kenyérből táp­lálkozva kaphatunk útmutatást mai életünk sokszor szövevényes és merőben új kérdései­ben. S ebben segíthet bennünket a szentírás- tudomány. Dr. Groó Gyula Az ülésen D. Káldy Zoltán püspök elnökölt és vezette a tárgyalást, amely főképpen az egyház külügyi munkájának jövő évi terveire irányult. November végén ülést tar­tott a Magyarországi Evangé­likus Egyház Külügyi Bizott­sága, a Déli Egyházkerület székházának tanácstermében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents