Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-17 / 46. szám

Krisztus vagy munka? 2 Tesszalonika 3,10—13 1. ÜGY KÉSZÜLÜNK, HOGY NEM DOLGOZUNK? Az egy­házi év vége felé olyan igéket hallunk, melyek Isten országa eljöveteléről szólnak. Nem nehéz ilyeneket találni, mert az Újszövetségben sok ilyen van. S ezek mind komolyan, drámai hangon figyelmeztetnek: erre fel kell készülni! A keresztyének kezdettől fogva igyekeztek ennek eleget tenni. Sokan nem ala­pítottak családot, pusztákba vonultak, vagy kolduló szerze­tesek lettek: úgy készültek Krisztus fogadására, hogy nem dol­goztak. Ezért nem teljesen alaptalan az a vád, hogy a keresztyének tétlen csodavárók, akik a mindennapi élet megoldásra váró feladatai elől egy láthatatlan világba menekülnek. Nemcsak az ókori és középkori szerzetesek voltak ilyenek. Nincs köz­tünk senki, aki rendezetlen otthona e'.ől a gyülekezet közössé­gébe, munkája elől a templom csendjébe menekül? Kevesen vannak köztünk, akik csak kikerülhetetlen terhet és hitünktől idegen feladatot látnak a mindennapi munkában? Az ige válasza nagyon kemény. Aki Krisztust várva abba­hagyja a munkát, hagyja abba az evést is. A munka úgy hoz­zátartozik életünkhöz, mint az evés. Nem lehet elhagyni. 2. ÜGY DOLGOZUNK, HOGY NEM KÉSZÜLÜNK? Ma a világon egyre inkább érvényre jut a társadalmi törvény: aki nem dolgozik, ne is egyék! Az életnek feltétele a munka. A fej­lődésnek is feltétele a munka: beteg az a társadalom, ahol nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni. Nálunk jut munka mindenkinek. A munka eredménye és öröme magával ragad. Mégis jó közben megállni és kérdezni. Azért dolgozunk, hogy magunknak minél többet szerezzünk? Mindent elérhetünk sza­kadatlanul dolgozva? Még a boldogságot is? Munka közben csak a vonalzó, a kalapács, a műtrágya számít, Krisztus szava pedig meghallatlan marad? Valóban, ez a választás van előt­tünk: ha Krisztust választom, akkor nem kell dolgozni, ha a munkát, akkor fölösleges Krisztus? 3. ÜGY KÉSZÜLÜNK, HOGY DOLGOZUNK! Pál apostol „a mi Urunk Jézus Krisztusra” kér: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék”. Ez nem kegyes szólam. Nem lehet vá­lasztanunk Krisztus és a munka között úgy, hogy az egyiket választva a másikat elhagyjuk. Krisztusnak, az Eljövendőnek köze van a földi munkához. Krisztus varasa nem ment fel a mindennapi munka alól. Isten parancsa, hogy az ember dolgozzék. Luther: „A mun­kától senki sem hal meg, de tétlenség és lustaság tönkreteszi az embert testi’.eg-lelkileg. Mert az ember munkára született, mint a madár a repülésre.” ...csendben munkálkodva a ma­gatok kenyerét egyétek. A keresztyén hit nem felmentés a munka alól. Nem kell kevesebbet dolgoznia annak, aki ke­resztyén. Sőt, amint felebaráti kötelesség munkához és ke­nyérhez segíteni a munkanélkülit, úgy felebaráti kötelesség a kenyeret elzárni a munkakerülő elől. Becsülettel helytállhatunk a munkában Krisztust várva. Nem azzal várjuk jól Krisztust, ha a jövőt rajzoljuk képzelet­ben, és nem azzal, ha megvetjük Istentől kapott életünket. „Ha tudnám is, hogy holnap vége a világnak, ma még almafát ültetnék és kifizetném adósságomat.” Becsületes munkával, a hétköznapokban való helytállással várjuk Urunkat. Munkánk akkor kedvére való, ha szolgálat: vagyis ha a másikért, nem­csak magunkért végezzük. Szolgálat mindenféle felelősen és jól elvégzett munka. A népes emberi közösségben napról napra jól működő kicsiny, észrevétlen keréknek lenni, nem is any- nyira testünknek, mint inkább önző szivünknek esik nehe­zére, ezért olyan fárasztó. De: Urunkat várjuk vele! Krisztus vagy munka? Krisztussal munkában! Mert maga Isten állított ebbe a munkás világba, de el is hívott örök or­szágába. Gondoljunk mindkettőre! így dolgozunk jól! Így vár­juk készen visszatérő Urunkat! Reuss András — Az egyházi esztendő utol­só előtti vasárnapján az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 17, 11—19; az igehir­detés alapigéje 2 Ts 3,10—12. A délutáni istentisztelet alapigé­je szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 24-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félóra lesz a Pe­tőfi rádió és az URH hullám­hosszán. Igét hirdet D. DR. VETŐ LAJOS nyugalmazott püspök. — BUDAVÁR. A gyüleke­zet presbitériumámak októbe­ri ülésén, szeretetvén dégség keretében dr. Groó Gyula teo­lógiai akadémiai tanár a Holt- tengeri tekercsek jelentőségé­ről tartott előadást. A fóti Kántorképző Intézet új orgonájára, újabb adakozá­sok után, a gyülekezet adomá­nya 3700,— forintra emelke­dett. — HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. Október 27-én templomi ün­nepély keretében szolgált a gyülekezetben Bártfat Lajos esperes, aki „A reformáció a haladás szolgálatában” cím­mel tartott előadást, majd el­beszélgetett a presbiterekkel az aktuális kérdésekről és a gyülekezeti feladatokról. — KECSKEMÉT. November 3-án tartotta a gyülekezet őszi hálaadó ünnepét, amelyen a mindennapi kenyér mellett megemlékezett temploma 105 éves jubileumáról. A szolgála­tot Boros Károly budapest- zuglói lelkész végezte. A hála­ünnepen Zeng Péter és felesé­ge 300,— forintot adományo­zott a lelkészképzés céljára. — LUCFALVA. D. dr. Ott- lyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke november 17-én, va­sárnap délután avatja fel a gyülekezet új parókiáját. — KAPOSVÁR. November 3-án, reformációi ünnepi is­tentisztelet keretében iktatta be a gyülekezet új presbite­reit Lágler Béla esperes. Dél­után a kiskorpádi szórvány- gyülekezetet látogatta meg, előző napon este pedig az egy­ház jövőjéről tartott előadást, majd megbeszélést folytatott a presbiterekkel az egyház és a gyülekezet aktuális kérdései­ről. — SlRTABLA erős, csiszolt alu­mínium lemezből, vésett betűkkel 120,— Ft. Sírkereszt vascsőből, ko­vácsolt díszítéssel 180,— Ft. KTSZ MŰHELY, PALFA. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1969. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR és az ÚTMUTA­TÓ előjegyzések november 30-ig küldhetők be. A Sajtó- osztály az igényeket a be­érkezés sorrendjében elé­gíti ki. A megjelölt határ­időn túl beérkező előjegy­zéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mi­vel e két kiadványból visz- szavételezés nem lehetsé­ges, a Sajtóosztály kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendelései­ket. Istentiszteleti rend Budapest, 1968. november 17-én Deák tér de. 9. (úrv) Dr. Kékén András, de. 11. (úrv) Dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. fél 10, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Íj llői út 24. de. fél 11, Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imri. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Bizik László. Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter, du. 5. szeretet- vendégség: D. Dr. Vető Lajos. Váci út de. 8. Benczúr László. Frange- pán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár- Újtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Krähling Dániel Rákospalota MAV-telep de. 8. Rá- kospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 8. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Reuss András, de. fél 11. (német úrv) Vá- rady Lajos, de. 11. (úrv) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. orgonaest. To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Takács Jó­zsef, de. 11 Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Al­bertfalva de. 7. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Légy nagy a szolgálatban Hajolj le testvéredhez féltő gonddal, Bár eltékozolt mindent a pazarló És ismerd meg benne önmagad, Ha háromszor felhangzik a kakasszó. Téged is felkeres a jó pásztor, Ha eltévedtél az atyai háztól. t Testvérednek nyújtsd oda kezed, Bármit is vétett ellened, Tedd meg feléje az első lépést, Hogy harag és gyűlölet megégjen benned. Isten megáldja a megbocsátó könnyet S áldja az ajkat, mely bűnbánatban megremeg. Légy nagy a szolgálatban, szelíd a kérésben, Kérdezd a másikat, hogy mi a búja. Csekély lesz akkor, mit magad elszenvedtél. Nézd, a kereszt messze felülmúlja A te szenvedésed. Megváltó örömmel Téged is szeretve átölel. Kiss Ferenc Imádság és simogató kéz Betegnél voltam látogató­ban. A család kedves Nagy­mamája elesett. Súlyos borda­törése volt. Nagyon szenve­dett, de béketűréssel, Istenbe vetett hittel és bizodalómmal viselte. Szenvedését kis uno­kája, a két és fél éves leányka is enyhítette, aki zsámolyon állt az ágya mellett és simo­gatta a kezét. Segíteni akart a fájdalmakat viselni. A maga módján részt kért a szenve­désből. Majd sietős léptekkel az ab­lakmélyedésbe húzódott. A függöny mögül hallatszott halk szava: „Édes Jézusom, gyó­gyítsd meg nagymamát, hogy ne haljon meg, mert igen be­teg.” Aztán, mint aki jól vé­gezte dolgát, előfutott a füg­göny mögül és ismét felug­rott a kis zsámolyra: — HÁZASSÁGI évfordu­ló. Győri János nagytarcsai lelkész és felesége, sz. Gáncs Mária október 24-én ünnepel­ték házasságkötésük. 25 éves évfordulóját. A népes család úrvacsorái istentiszteleten adott hálát Isten megtapasztalt áldásaiért. — Nagymama, nem halsz meg, meggyógyulsz, mert imádkoztam érted. Ez a csöppség valamit meg­értett ebből az igéből: „Hívj engem segítségül a nyomorú­ság idején, és én megszabadít­ok téged, és te dicsőítesz en­gem.” Mózes Teréz evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vin.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— FI Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.3271 100 éves az Athenaeum Nyomda. Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Mert nekünk mindnyá­junknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy go­noszt.” (2 Kor 5, 10). VASÁRNAP — „Uram, Se­regeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged”. (Zsolt. 89, 9). Uram! Láttam erős embereket összetörtén állni egy kis ko­porsó mellett. Tudósokat élet­viharban kiút nélkül. Hadd lássalak meg Téged úgy ha­talmasnak, mint ez a régi ki­rály meglátott. Te úgy vagy hatalmas minden körülmé­nyek között — hogy a „hű­ség” jellemzi hatalmadat, erő­det. Meg tudod rázni nagyok és kicsik életét úgy, hogy be­lerendülnek; — s felnéznek Reád, aki jót akarsz velük, midőn viharként törsz rájuk. Köszönöm, hogy a vasárnap csendje megmutatta: úgy vagy erős, hogy hűséges Atyám vagy. HÉTFŐ — „íme, új egeket és új földeket teremtek, és a régiek ingyen sem említtet- nek, még csak észbe sem jut­nak”. (És. 65, 17). Uram! Ne csak ez a múló egyházi esz­tendő juttasa eszembe, hogy itt minden múlandó. Emlékez­tess gyakran arra, hogy Te már készíted az új eget és földet. Az, hogy Itt minden múlandó, tudom, nem azt je­lenti, hogy a földi életben kel­letlenül járjak, „mísz” legyek. Csupán azért kell ezt tudnom, hogy helyesen „árazzam be” a dolgokat. Drága ez a múló idő, mert benne van lehetőségem a szolgálatra, szeretetre. Köszö­nöm benne hazámat, otthono­mat. Mégis drága kincsem az a fénysugár, mely az örökké­valóságból hull rá földi lép­teimre. KEDD — „Te vagy az Isten, aki látsz engem.” (1. Móz. 16, 13). Uram! Nézni kevesebb, mint látni. Téged milyen so­kan csak „néztek” a Galileai tenger mellett. Te voltál az, aki „láttál” Zákeusokat, Natá- nieleket, Pétereket s a soka­ságot, ahogy el voltak gyötör­ve és szétszórva. Nálad a „lá­tás” mindig azt jelentette, hogy mozdultál a Rád szoru­ló felé — meggyógyítottad, vigasztaltad, új lehetőség felé nyitottál neki kaput. Milyen jó, hogy így látsz engem a mai napon is. Nem nézel hi­deg szemmel, hanem segítő szeretettel látsz. Látod ben­nem a félelmet, a gőgöt. Jöjj és segíts! SZERDA — „Megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről nevezte­ti”. (5 Móz 28, 10). Uram! A Garizim hegyén néped elé ad­tad a nagy lehetőséget, vá­laszthatja az átkot, dönthet sok áldásod mellett. Csodás bizonyosság, hogy „nevedről neveztetem”, tehát családodba tartozom, gyermeked vagyok. A mózesi idők után sok száz évvel később ugyanennek a Garizimnak lábánál a kútnál egy kivetett, gyarló asszony is részesedhetett ebben a bizo­nyosságban. Add meg nekem is ezt a bizonyosságot. És a „földnek népei” is hadd ismer­jék fel a Hozzád tartozók éle­tén a pluszt! CSÜTÖRTÖK — „Hozzád­fordul az Űr és öröme lesz benned a te jódra, amiképpen öröme volt a te atyádban, hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára”. (5 Móz 30, 9—10) Uram! Felém fordul­tál már a keresztségben. Azóta is felém fordulva maradtál. Örömöd csak akkor van ben­nem, ha hallgatok is Rád. Adj ebben tovasodró világban csen­dességet, amikor Eléd állva hallani akarom hangodat. El­veszítettem a „belső kamrá­mat”, — nem a világ az oka ennek. Magam vagyok a hibás, hogy nem töröm magam a csendért. Pedig milyen áldot­tak a percek Veled! S milyen másként tudok indulni az em­berek közé! PÉNTEK — „Amit Isten cselekszik, az lesz örökké; ah­hoz nincs mit adni és nincs mit elvenni”. (Préd 3,14) Uram! A mi cselekedeteink nem időt állók. Néha egy óra múlva lát­juk ezt meg. A Te cselekvésed tökéletes, mert tökéletes szere­tet az indító rugója. Ezért cso­dálatos örökre az ember meg­teremtése, Krisztus élete, halá­la, feltámadása. Igazíts hozzá egyre jobban a Te tetteidhez. A szeretethez. Ez az örökké megmaradó. SZOMBAT — „Hadd hirdes­sem a te nevedet nemzedékről- nemzedékre”. (Zsolt 45,18) Uram! Adj felelősséget belénk a következő nemzedék iránt Elszorul a szívem arra a gon­dolatra, hogy nekik, abban a világban kell élniük, amelyet sokfelé készítenek számukra. Segíts, hogy hazúgságainkkal, tisztátalanságainkkal ne méte- lyezzük a levegőt, amit nekik majd be kell szívniuk. Adj ke­gyelmet, hogy szebben hagy­hassuk hátra a földet, mint ahogy találtuk és hátra hagy-, hassuk a nagy tanulságot ne­kik: minden embert szeretni a jövő! Görög Tibor — BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V„ Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp. III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — ESKÜVŐI RUHAKÖLCSÖNZES legújabb fazonokból, vidéki eskü­vőre is. Rédeyné, Farkas Júlia, Bu­dapest, XIV., Kerepesi út 76/0. (Kerepesi úti lakótelepen a Lu­mumba utcai megállónál) Telefon: 630—107. — ROZSA, gyönyörű fajta, szín- garancia mellett kapható Palkó rózsakertésznél.. Budapest. XV., Csillagíürt u. 8- Kérje díjtalan ár­jegyzékemet. BOT ÉS SZERETET Mitől leit véres Acs Zsiga bácsi kezében a bot? Talán at­tól, hogy — amikor kitörte magának az erdőben —, tüs­kéivel megszúrta? Vagy talán attól, hogy — amikor díszesen kifaragta a pásztoremberek ügyességével és tehetségével —, a bicska beleszaladt vala­melyik ujjába? Egyiktől sem. Hogy mitől, mindjárt elmon­dom. Vasárnap reggel óta szakadt az eső. Még a templomba is alig mozdultak ki házaikból az emberek. A délutáni vecser- nye után azonban betömődtek az ég csatornái, megindultak a késői szüretelők a szőlőkbe, a takarmánnyal takarékoskodók kihajtották háztáji teheneiket a legelőre legeltetni. Ment ki erre, aki arra a szeptemberi szorgos időben. Ács Zsiga bácsi a még le nem szüretelt szőlőjét ment megvigyázni. A szélen fekvő szőlője a felső keskenyebb vé­gén és hosszában fagyai- és kökénybokrokkal volt körülvé­ve, alsó keskeny vége pedig keritetlenül belenyúlt a Gala­gonya völgybe. E végébe bú­zát vetett, mert az nem volt szőlővel beültetve. Minden talpalatnyi föld ki volt hasz­nálva. Kiérve, előbb megvizsgálta a szőlőt. Már az is felbosszan­totta, hogy az eső rengeteg sző­lőszemet vert le, bele a sárba. Mérge csak fokozódott, ami­kor a szépen kikelt, korai bú­zájában esőverte, elhalványí­tott tehén lábnyomokat vett észre. Es nem is keveset. Va­jon kinek az állatjai tették ezt? — haragosan morogta magában. Meghúzódott az alj- ban a kökény- és fagyálbokrok mögött és várt. Bosszút for­ralt magában a tettesek gaz­dája ellen. Nem is sokat kel­lett várnia. Rövid idő múlva megjelent a színhelyen két te­henével Faludi Mihály bácsi. Ostorát pattogtatva terelte a szőlő mellett a völgybe a zöld­re éhes állatokat. Gyanútlanul ballagott, midőn az aljban elé­be toppant haragtól égő szem­mel Ács Zsiga és rákiáltott: — Szóval, a te teheneid taposták össze szőlőmet és búzámat! — Ezért meglakolsz! — A megle­pett ember hiába tiltakozott és utasította vissza a vádat, ez csak olaj volt a tűzre. A másik dühösen vetette magát rá, és botjával ütni-verni kezdte. Ez védekezésül feje fölé és arca elé tette kezét és könyörgött: — Hagyd abba! Ne üss agyon!! — A megvadult, mintha sem­mit se hallott volna, dolgozott a bottal, mint cséphadaróval. Kopogtak az ütések az áldozat fején, arcán, vállán, minden porcikáján. Már erősen vér­zett, a másik még sem hagyta abba. Látva a szerencsétlen, hogy ez a vérben forgó szemű, em­berségéből kivetkőzött alak képes őt megölni, abbahagyta a könyörgést és menekülni kezdett. Sikerült is egérutat nyernie. Otthagyva teheneit is, azonmód, véresen hazafutott és sebtiben megmondta fele­ségének, hogy mi történt vele. Az asszonyt kiküldte a tehene­kért, ő meg elment orvoshoz, aki beköltözte és kórházba küldte. Ott megállapították, hogy feje és arca az ütésektől több helyen felrepedt, felső teste csupa kék és zöld, jobb alsó karja és kézfejcsontjai el vannak törve. Az asszony elment a tehe­nekért. A szőlő mellett ott állt vigyázva, botjára támaszkodva Acs Zsigmond. Botjáról már letörölte a vérnyomokat. Ügy látszik, lelkiismeretéről is, mert nyugodtnak látszott. Ahogy az asszony melléje ért, félve megkérdezte tőle, hogy miért bántotta és verte meg úgy férjét, hogy az csvva vér. Erre az így felelt: — Én nem láttam és nem is találkoztam még ma a férjeddel. — Ügy tett, mint Kain a testvérgyil­kosság után. Ö is letagadta az asszony előtt bűnét. Talán már elhatározta, hogy a bíró­sági tárgyaláson is letagad mindent. A félénk asszony pe­dig elcsodálkozva ekkora go­noszságon, elmenőben nem mert csak a botra nézni. Hát­rálva és a botra mutatva csak ennyit mondott: — Hát ez a szeretet? Ács semmit se felelt a kér­désre! Mi azonban felelünk. Azt mondjuk, hogy ez a bot Kain véres botja volt. Ennek semmi köze a szeretethez. Ez a kegyetlenség, önzés, gyűlö­let és bosszúállás pálcája volt. Mi volna a társadalommal, ha az emberek így vennék kezük­be, és ilyen módon használnák önbíráskodásra a botot? A botot azonban lehet más­képp is kézbe venni. Isten is használja. Botjával és vessze­jével terelgeti választott népét az üdvösség felé. Korbácsával tisztítja templomát attól és azoktól, ami és akik azt meg­gyalázzák. E használat mögött azonban a megmentő, nevelő és jóra vezetni akaró szeretet húzódik meg. A bot, amely mögött ilyen mentő és javító szeretet áll, sohasem lehet vé­res, mint Ács Zsinmond botja volt. Marót! János

Next

/
Thumbnails
Contents