Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-24 / 47. szám
készpénzzel bérmentesítve bp. n. XXXIIL ÉVFOLYAM 47. SZÄM 1968. november 24. Ara: 2.— Forint A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnökségének NYILATKOZATA A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége — hazánk és benne egyházunk népével, minden békeszerető emberrel együtt —, örömmel fogadta a hírt arról, hogy az Észak-Amerikai Egyesült Államok elnöke végül is bejelenteni kényszerült a légitámadások, a haditengerészeti és egyéb hadműveletek feltétel nélküli megszüntetését a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, elismerve egyúttal a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front részvételének jogosultságát is a párizsi tárgyalásokon. Ez a lépés a nemzeti függetlenségéért sok év óta hősiesen harcoló vietnami nép áldozatos, nehéz küzdelmének eredménye és a béke világerőinek nagy sikere. Népköztársaságunk kormánya az elmúlt napokban tett nyilatkozatában az amerikai imperializmus eszkalációs politikája kudarcaként értékelte ezt az eseményt; ugyanakkor kifejezte készségét arra, hogy továbbra is teljes erővel részt vegyen a béke erőinek világméretű küzdelmében, a Dél-Vietnamban még tovább tartó vérontás megszüntetésére, és a sokat szenvedett vietnami nép nemzeti függetlenségre, egységre és békés jövőre való jogának érvényesítéséért a párizsi tárgyalásokon. Kormányunk nyilatkozatát egész népünkkel együtt mi is teljes szívvel és jó lelkiismerettel támogatjuk: a magunk helyén, lehetőségeink szerint, mindenben segíteni kívánjuk kormányzatunk és más békeszeretők fáradozásait, az amerikai agresszió teljes megállítására Délkelet-Ázsia és az egész emberiség békés fejlődésének elérésére. Ezzel együtt újból kifejezésre juttatjuk: a világbékéért folytatott küzdelem előttünk álló fontos szakaszában teljes erőnkkel segítjük és nagyra értékeljük a Magyar Országos Béketanács munkáját; mint a múltban, ezután is, örömmel vesszük ki részünket a vietnami béke helyreállításáért folytatott fáradozásában; ugyanakkor lelkészeink, gyülekezeteink minden tőlük telhető módon támogatják a vietnami nép szenvedéseinek enyhítésére és hazájuk romokból való újjáépítésére irányuló erőfeszítéseket. Bizonyosak vagyunk benne: népünk és benne egyházunk békeszerető erőinek összefogása a szocialista országok és a világ békére törekvő népeinek nagy közösségében végül is meghozza majd gyümölcsét. Reménységünk szerint nincs távol az a nap, amikor Vietnam egész népe szabadon és félelem nélkül építheti békés jövendőjét. Egyházunk képviselői a hazai és nemzetközi fórumokon, továbbá sajtójában sokszor kifejezték: jogtalannak, igazságtalannak és az emberiesség elleni legsúlyosabb véteknek látják, hogy a kis vietnami népre a nyugati világ legerősebb katonai hatalma imperialista módszerekkel akarja rákényszeríteni akaratát. Most újból határozottan kifejezésre juttatjuk: Dél-Viet- nam sokat szenvedett népének teljes, joga van a békére, a függetlenségre és a saját választás szerinti jövőre; ezért az amerikai hadseregnek és szövetségeseinek haladéktalanul meg kell szüntetniük Dél-Vietnamban is a hadműveleteket és ki kell vonulniuk onnét. A párizsi tárgyalásokon el kell ismernie a vietnami nép jogát arra, hogy az intervenciós katonai erők távozása után maga döntsön jövőjéről. Amíg ez meg nem valósul, addig keresztyén emberszeretetünk és erkölcsi felelősségünk indítására ezután is felemeljük szavunkat a vietnami nép igazságos ügye mellett, cselekvőén segítjük a béke és az igazságosság erőit mindenütt a világon és imádkozunk azért, hogy teljes béke legyen a meggyötört vietnami nép hazájában éppen úgy, mint a népek és fajok között mindenütt a világon. Erre kötelez minket az evangélium szava is: „Boldogok a békességre igyekezők.” IMÁDKOZZUNK Urunk, szégyenkezünk Előtted, mert nevedet olyan sokszor elhallgatjuk, és nem bízunk abban, amit igédben ígérsz. Ébreszd fel szívünket Szentlelkcddel, hogy mindig gondoljunk a végre és ítéletedre, és semmi se térítsen el hívásodtól. Legyünk józanok és ne álmodozzunk, hanem fogadjuk meg intésedet. Ébressz szívünkben vágyakozást a Veled való közösségre. Tégy késszé, hogy megálljunk mindvégig a hitben. Készítsd fel egyházadat és tisztítsd meg, hogy méltó lehessen a nagy napra és add. hogy kegyelmedből bemehessünk dicsőségedbe. Amen. Akikre hallgatnunk kell Egyház—társadalom — állam Az egyház nem a társadalom törvényhozója, ahogyan azt a katolikus társadalomtan tanítja. Az egyház nem ideálja és nem is normája a társadalomnak, mintha az egyház volna a tökéletes társadalom. Hiszen az egyház is állandóan csak közeledik a saját lényegéhez mint földi szervezet. Az egyház a „semper reformanda”, a magát mindig megreformálandó egyház kell legyen, ha engedelmeskedni akar az egyházat megalapító és azt fenntartó isteni igének és ha tudja, hogy a Szentlélek áttöri az egyház határait. A Szentlélek gondoskodik arról, hogy az egyház csak önmagára tekintve ne moralizáljon abban az értelemben, hogy elkülöníti magát a társadalomtól, hogy az evilági és politikai tevékenység be ne „piszkolja”. Az egyháznak nincsenek társadalmi programjai, bár bizonyos konstruktív javaslatok megtételére mindig késznek kell lennie, ha a társadalom felszólítja erre. Az egyháznak nincs meghatározott tanítása az igazi államról és annak formájáról sem, ha megannyira szeretnének is a teológusok ilyen tanítást politikai etikájukban kialakítani. Viszont elismeri az egyház, hogy az államra szükség van és csak akkor szól közbe, ha az állam az ember emberségét veszélyezteti. Ernst Wolf rendszeres teológiai professzor Göttingenben Egy napon tartotta közgyűlését az Északi és a Déli Egyházkerület, s ez hasznos kezdeményezésnek bizonyult. Üj egyházi törvényünk szerint ezeket a közgyűléseket három évenként tartják. Ritka alkalmak tehát, s így jelentőségük is nőtt. S akik az egyház ügyei iránt érdeklődnek, szívesen vesznek részt ezeken a beszámoló, számadó együttléteken. Ezúttal is az északiak el tudtak jönni a déliek gyűlésére és fordítva, mert az egyik délelőtt volt, a másik délután. Különösen is jelentős volt a déliek közgyűlése, mert azon D. Káldy Zoltán püspök tíz esztendős püspöki szolgálatáról adott beszámolót, s az egyház tíz esztendő alatt lefolyt eseményeit elemezte. Egyház kerületi közgyűlések szolidaritásra. A keresztyén küldetés nemcsak a hit terjesztését foglalja magába, hanem az élet és a társadalom alakítását célzó törekvések vállalását is. A keresztyén részvétel a misszióban magá- bafoglalja az igazságos társadalmi rendért folytatott küzdelmet is.” A magyar ökumenében való szolgálatunkkal foglalkozott a továbbiakban, majd a gyülekezetek életéről adott összefoglaló áttekintést a számadatok tükrében. A jelentést ünnepi hangú köszöntések követték. D. Koren Emil püspökhelyettes felolvasta a közgyűlés határozatát, amelyben ünnepélyesen köszöntötte az egyházkerület népe jubiláló püspökét, megemlékezett az Egyezmény húszéves fordulójáról, s a püspöki jelentés megállapításait is a magáénak vallotta a közgyűlés. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök nemzedékünk súlyos feladatairól szólt, s azokban Káldy püspök iránymutató harcáról a hit és diákon ia egységében a közösségért, ennek teológiai megalapozásáról, s a nemzetközi életben is Káldy püspök által sikeresen megvívott eredményeiről. Dr. Bartha Tibor püspök, a Református Zsinati Tanács elnöke köszöntötte meleg szavakkal az evangélikus egyházat és jubiláló püspökét, kifejezve egységünket a hálaadásban és könyörgésben. Méltatta Káldy püspök szerepét a közös szolgálatban, amely éppen abban emelkedett ki, hogy a szolgáló egyház koncepciójának felismerésén túl megtanított azon járni is. Rámutatott ennek jelentőségére hazánkban és a nemzetközi életben egyaránt. Grnak Károly főosztályvezető az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, Prantner József államtitkárnak üdvözletét adta át s nagy megbecsüléssel mutatott rá arra az egyértelmű elvi magatartásra, amely D. Káldy Zoltán püspök működésében jellemző volt s elősegítette a tisztázódást és őszinte jó viszonyt az állam és egyház kapcsolatában. Mekis Ádám esperes a püspöknek a lelkészekkel való meleg és közvetlen kapcsolatát méltatta. Szalatnai Rezső arról a biztonságérzetről szólt, amelyet Káldy püspök működése mellett nyertünk. „A lelkiismeret lángolása elegendő egy óra, egy élmény, egy feladat számára — mondotta. De a huzamos munkához az értelmi világosság kell. Ennek a kettőnek a harmóniájában példaképünk D. Káldy Zoltán” Kárpáti Sándor gyülekezeti felügyelő a gyülekezetek nevében mondotta el köszöntését. A püspök megköszönte az üdvözléseket, meleg szavakkal méltatta azokat, majd a folyó kerületi ügyek tárgyalásával folytatódott a közgyűlés, 33 tárgysorozati ponttal. Az Északi Egyházkerület közgyűlése Az Északi Egyházkerület minden hivatalos összejövetelét a gyülekezetszerűség és családiasság jegyében tartotta. A püspöki székhely, a budavári gyülekezet és templom nyitotta meg kapuját és szívét az egyházi kiküldöttek és a vendégek előtt. . November 13-án, szerdán, délután 3 órakor az egyházkerület presbitériuma ülésezett a gyülekezeti teremben. A presbitérium tárgyalta a másnapi közgyűlés sorrendjét, döntött a hatáskörébe tartozó kérdések felett, az elnökség vita alá bocsátotta a népmozgalmi adatokat, az anyagi és személyi kérdéseket — épp úgy, mint a Déli Egyházkerületben. Az ülés, rövid szünet mellett, mintegy három óra hosszat tartott és már ez a tény is mutatja, hogy nem volt formális jellegű. A Gyülekezeti Segély előadójának javaslata fölött meg egyenesen nyílt szavazással döntöttek. Az ülés után, 6 órakor a Bé- csikapú téri templomban Gyülekezeti Segély istentisztelet volt offertóriummal egybekötve. / November 14-én, csütörtökön, délután 2 órakor kezdte el munkáját a templomban a közgyűlés. Az elnökség asztalánál D. Dr. Ottlyk Ernő püspök és Dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelő ültek a főjegyzőkkel. A hivatalos ki- küldöttek mellett ott láttuk D. Káldy Zoltán országos püs- ; pököt és D. Koren Emil püspökhelyettest, az Evangélikus i Élet szerkesztőjét, továbbá ] Madai András csoportvezetőt ■ az Állami Egyházügyi Hivatal | képviseletében. A református , egyház és a Magyarországi . Egyházak ökumenikus Taná- j csa nevében Dusicza Ferenc j zsinati tanácsos, Adorján Jó- j zsef esperes és Laczkovszky j János, a baptista egyház elnö- 1 ke jelentek meg. Rész vett a ; közgyűlésen Karner Ágoston < országos főtitkár. A Teológiai j Akadémiát Dr. Proliié Károly t dékán képviselte. j Weitler Rezső főjegyző rövid l áhítata után a közgyűlés nagy érdeklődéssel hallgatta meg D. Dr. > Ottlyk Ernő püspök első püspöki jelentését beiktatása óta Ebben szólt az állam és egyház viszonyáról, az Egyezmény 20 éves évfordulójáról, az egyház békeszolgálatáról, egyházunk teológiai állásfoglalásáról, amelynek alapján az egyház megtalálta helyiét a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmában, továbbá a gyülekezetek látogatásáról, lelkészekkel és presbiterekkel folytatott beszélgetésekről. A püspök másfél év alatt 6 templomot, illetve imaházat, 4 új lelkészlakást, harangot és orgonát avatott fel. A püspök a közgyűlés előtt nem sorolta fel azt a mintegy 150 gyülekezetét, amelyet beiktatása óta meglátogatott, mindenütt prédikálva. A püspöki jelentéshez először D. Káldy Zoltán püspök szólt és abban kiemelte a teológiai meggyőződés erejét és világosságát. Értékelte pjispök- iársának eddigi munkásságát, amellyel az állam és egyház rázonyát segített rendezni lemcsak püspöksége kezdete Sta, hanem még teológiai ta- lársága idején. A későbbiek során felszólalt Vfadűi András csoportvezető, Dusicza Ferenc zsinati tanácsos, Weltler Rezső, Várady bajos, Szabó Lajos és Selmeczi János esperes. A szünet után a közgyűlés neghallgatta a különböző jelentéseket és megválasztotta íj tisztségviselőit. Az egyház- kerület presbitériumának új agjai: Síkos Lajos marcalger- ;elyi lelkész, Sátory Vilmos -gyházmegyei felügyelő, lehr einer József óbudai fel- igyelő, póttagjai: Benkóczy lániel esperes, Balczár István lyíregyházi felügyelő és Dr. lárdy Károly. Az egyházkerü- eti bíróság új tagjai: Csizma- ia Sándor ostffyasszonyfai és !zabó Gyula debreceni lelkész, egyzője Várnai Ernő miskol- i felügyelő. Az egyházkerü- ;ti számvevőszék új tagja tencze Imre kelenföldi lelkész. A Déli Egyházkerület közgyűlése November 14-én, csütörtökön délelőtt az Üllői úti imateremben a közgyűlést megelőző istentisztelet igehirdető szolgálatát D. Koren Emil esperes, püspökhelyettes végezte. Utána a közgyűlés megnyitásán az egyházkerület elnöksége a vendégek hosszú sorát köszönthette. Az Állami Egyházügyi Hivatal részéről jelen volt Grnak Károly főosztályvezető és Straub István főosztályvezető-helyettes. A református egyház képviseletében Dr. Bartha Tibor püspök, aki egyben mint az ökumenikus Tanács elnöke, a magyar- országi evangéliumi egyházak közösségét is képviselte, valamint Szamosközi István püspök, Dr. Esze Tamás főgondnok és Dusicza Ferenc főtanácsos voltak jelen. A vendégek sorában ültek még Dr. Berki Feriz, az ortodox egyház esperes-adminisztrátora, Dr. Filep Imre unitárius püspökhelyettes, Laczkovszky János baptista elnök. Egyházunk részéről D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, a Teológiai Akadémia professzorai, élükön Dr. Ptőlüe Károly dékánnal, Kar.ner Ágoston országos főtitkár, esperesek, lelkészek és közgyűlési tagok a termet betöltő nagy számban, összetételükben is jelezve, hogy mindkét kerület figyelme ráirányult nemcsak a jubiláló püspök személyére, hanem különösen is a tíz esztendő értékelésére, elemzésére. „Reménységgel indulok, mert nemcsak az előttem álló feladatok dandárjával, hanem Isten hatalmával is számolok” — mondotta D. Káldy Zoltán püspök tíz esztendővel ezelőtt, püspöki székfoglaló beszédében. „Azt az Istent — mondotta most — akit már püspöki szolgálatom előtt is hatalmas és hűséges Istennek ismertem meg, püspöki szolgálatom alatt még hatalmasabbnak és még hűségesebbnek tapasztaltam meg, mint azt gondolni tudtam volna. Ez a hatalmas Isten evangéliumával és törvényével tanácsolt, erőt adott, reménységet ébresztett, megoldásokkal ajándékozott meg, akadályokat győzött le, kiuta- kat adott nemcsak nekem, hanem egyházkerületünknek és egész magyarországi evangélikus egyházunknak.” A továbbiakban elemezte azt az elvi, teológiai, egyház- politikai és politikai zűrzavart, amelyből 1956 után el kellett indulnia az egyháznak, hogy ismét megtalálja helyes útját. Rámutatott, hogyan állott az egyház az előtt a kísértés előtt, hogy eszközévé legyen azoknak az elemeknek, amelyek szembe akarták fordítani a társadalmi fejlődéssel, vagy legalábbis el akarták szigetelni attól. „Ezek az elgondolások zsákutcába, csődbe vitték volna egyházunk életét és szolgálatát. Ma hálát kell adnunk azért, hogy Isten nekünk más utat mutatott, s az evangélium világosságában eljutottunk egyházunknak a szocializmusban való diakóniai útjára. Ez a szolgálat az evangélium és Isten törvényének hirdetését és a szeretet cselekedeteinek élését jelenti népünk életében, sőt ezen túlmenően az emberiség nagy családjában.” Ezért az útért keményen meg kellett harcolni az évek során, mert a visszahúzó erők fékezni és rombolni igyekeztek. Erről a harcról szólj, a püspöki jelentés további része, leleplezve azokat a megbúvó törekvéseket, amelyek gátolni akarták ezt a kifejlődést. Beszélt azoknak a mítoszoknak, hiedelmeknek, téves látásoknak a szertefoszlásáról, amelyekben még visszacsengtek a zsákutcába fordítás szándékai, de amelyek sorban hatástalanok maradtak, mert „letagadhatatlan valóság ma egyházunkban az, hogy alapos és tervszerű, a gyökerekig menő teológiai munka, egyházpolitikai eszmélkedés, és a hazánkban végbemenő politikai, társadalmi, gazdasági fejlődés hatására és eredményeképpen egyenesbe került, elrendeződött és megszilárdult egyházunk élete az elmúlt tíz esztendőben. Lelkészeink és gyülekezeteink felsorakoztak az egyházvezetőség mögé, amely egyre több lelkészt és gyülekezeti tagot vont be a vezetésbe. A teljes realitás alapján állunk, amikor azt mondjuk, hogy a lelkészek és a gyülekezetek jónak vallják azt az utat, amelyen Magyarországi Evangélikus Egyházunk ma jár, ők maguk is meggyőződéssel járnak azon és támogatják az egyház vezetőségének minden munkáját. E tekintetben egyértelműség áll fenn.” Ezután a húszéves Egyezményről emlékezett meg a püspöki jelentés. Visszatekintett azokra a körülményekre, amikor az Egyezményt az állam és egyház között aláírták. „Az együttműködés alapja — mondotta a püspök — nem a közös hit, hanem a közös felelősség a népért és az emberiségért. A mi Magyarországi Evangélikus Egyházunk és annak tagjai szívesen és jó lelkiismerettel működnek együtt az ideológiai különbözőség fenntartásával kormányzatunkkal, amely népünk előrehaladását, békéjét és életének szebbé tételét szolgálja.” Külön pontban foglalkozott a püspöki jelentés az egyháznak az emberért és az emberiségért viselt felelősségével. „Mivel az evangélium világosságában ismertük fel szolgálatunk tartalmát és célját, számos bibliai fogalom jelentése kibővült, sőt megváltozott a számunkra. Felismertük, hogy az evangélium nem veszi ki az embert a természeti és történeti összefüggésekből, hanem a földi lét egész teljességében látja az embert. Éppen ezért az evangélium hirdetésének célja nem egyszerűen a hit ébresztése, hanem a teljes emberség munkálása is. Az evangélium arra tanít, hogy a világot és benne az embert nagyon komolyan vegyük. A hit nemcsak bizalom Isten iránt, hanem olyan hatalmas erő, amely az embert felszabadítja saját énje alól, felszabadítja a szolgálatra, a testvéri szeretet- re, az emberekkel való teljes
