Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-17 / 46. szám

! 0 RS Z A G 0 S E VA N G E L I K U S H E TI LA P XXXIII. ÉVFOLYAM 46. SZÄM 1968. november IX Ara: 2.— Forint Jubileumi köszöntés Tíz esztendő közösen meg- teremteni népe, a társadalmi tett útjára emlékeztek a Déli haladás és egyház iránti hűség Evangélikus Egyházkerület közötti egységet. Népünk és az püspöki hivatalában azok, akik emberiség érdekében végzett november 4-én összejöttek né- munka méri ma az embereket. Dr. Mihályfi Ernő országos egyházi felfigyelő köszönti D. Káldy Zoltán püspököt hány ünnepi percre, hogy kö- Bzöntsek D. Káldy Zoltán püspököt, akit tíz évvel ez­előtt, 1958. november 4-én ik­tattak püspöki tisztébe. A bu­dapesti parókus lelkészek, Teológiai Akadémiánk taná­rai, az Országos Egyház iro­dájának osztályvezetői köré­ben megjelent az ünneplésen Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is, Straub István fő­osztályvezető-helyettes kísére­tében. A megemlékezést dr. Mi­hályfi Ernő országos felügyelő nyitotta meg, aki rámutatott arra, hogy ez az évforduló nem csupán D. Káldy Zoltán püspök életében jelentős nap, hanem az egész magyarorszá­gi evangélikus egyház életé­ben, hiszen ez az elmúlt évti­zed történelmi időszak volt. Ma egy évtized alatt több tör­ténik az emberiség életében, mint régebben egy évszázad alatt. Gyorsuló időben élünk, amikor gyorsabban fejlődik a társadalom is, s ettől az egy­ház sem függetlenítheti magát. Ezt értette meg Káldy püspök is, ezért vannak szolgálatának oly jelentős eredményei. Prantner József államtitkár köszöntésében arról szólott, hogy Káldy püspök megértet­te az idők szavát, s példamu­tatóan meg tudta önmagában Mindaz az érték, amellyel az egyes egyének a nemzet kultu­rális. anyagi, erkölcsi gyarapo­dását szolgálják, egyúttal az emberiség gyarapodását is elő­segítik. Más-más útról indul­tunk el, de a haladás útján ta­lálkoztunk, különböző világné­zetünk ellenére is. Végül Prantner József ál­lamtitkár megbecsüléssel nyi­latkozott az evangélikus egy­ház békeszolgálátáról. D. Dr. Öttlyk . Érnő püspök köszöntése után — amelyet la­punk más helyén közlünk — Dr. Prőhle Károly dékán a Teológiai Akadémia nevében mondotta el köszöntését, rá­mutatva, hogy a jó teológiá­nak két pólusa van: hirdetni, hogy Jézus Krisztus Ür, és ez­zel a hittel szolgálni a mai világban a mai embert. Káldy püspök teológiájában ez a ket­tő együtt van. Ez a teológia széles munkatársi közösséget hódított, amelyben Káldy püspök bátran vállalt kocká­zatot is azért, hogy a tisztán­látásban a lelkészek munka­társsá érjenek. A köszöntések sorát D. Ko­ren Emil püspökhelyettes zár­ta, aki az egyházkerület és a munkatársak nevében ájándé- kot adott át a jubiláló püspök­nek. Köszöntő szavaiban ki­emelte a tízesztendős püspöki szolgálatban tapasztalt egyér­telműséget, a serkentő mun­kaütemet, s a derűs légkört, amit a püspök maga körül te­remtett. D. Káldy Zoltán püspök vá­laszában mindenekelőtt arra utalt, hogy az elmúlt tíz esz­tendő értékelésében a teoló­giai, egyházpolitikai döntést, magatartást, álláspontot, elvet ünnepeljük, amelyre eljutot­tunk, s amelyen állunk. Meg­köszönte az Állami Egyház­ügyi Hivatal sok segítségét, s azt a megértő légkört, amely a tárgyalásokban mindig uralkodó volt Két mítosz dőlt meg az egyházban ez alatt a tíz esztendő alatt — mondotta a püspök. — Az egyik az az elképzelés volt, hogy az evan­gélikus egyház Magyarorszá­gon csak egy szenvedő, vérta­nú képletben megjelenő egy­ház lehet. Akik így gondolkoz­tak, összecserélték a szerepe­ket: azt gondolták, hogy az egyház a bibliai példázat je- rikói sebesültje. Az elmúlt tíz év azt igazolta, hogy az egy­ház nem az árokba került se­besült, hanem az országúton járó irgalmas samaritónus, hi­szen Jézus is az úton érezte jól magát, ahol emberek jöt­tek vele szembein, akikkel szót válthatott, akiket taníthatott, s akiken segíthetett. A másik mítosz azoknak a hamis hír­verése volt, akik azt mondták, hogy ha az egyház a mai Ma­gyarországon az. útra lépve haladni akar, azt csak felada­tának, az evangélium. hirde­tésének elárulásával teheti. A tíz év megmutatta: semmit sem árultunk el .az. evangé­liumból, ugyanakkor tudtunk ennek a népnek, hazánknak, ennek a társadalomnak tagjai lenni. Ez a mi népköztársasá­gunk is, ez a mi szocializmu­sunk is. Ha ezt egy magyar evangélikus lelkész nem tisz­tázta önmagában, nem tud igazán .szolgálni az egyház­ban. Hálaadó istentiszteleten és közgyűlésen emlékezett meg a györkönyi gyülekezet október 20-án arról, hogy 250 évvel ez­előtt szerveződött gyülekezetté az evangélikusság. Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetést Krähling Dániel esperes végezte, a közgyűlésen pedig Takó István lelkész ismertette a gyülekezet színes és tanulságos történetét. Meg­emlékezett a gyülekezetben szolgált lelkészekről, templomépí-' tésről. A közgyűlés ünnepi nyilatkozattal tette emlékezetessé történelme számára ezt a napot amit Halmai Ádám presbiter olvasott fel. Korassy József felügyelő köszöntötte a vendégeket, az egy­házmegye esperesét, a helyi tanács, termelőszövetkezet veze­tőit, s az egyházak küldötteit. A környék evangélikus gyüleke­zetei, s más felekezetek melegen köszöntötték a jubiláló egy­A Tolna megyei domboknak ez az észak-—déli fekvésű völ­gye, , amelyben. Györköny köz­ség épült, évezredek óta lakott hely volt. A föld mélyébe me­rülő ásó most is nemegyszer egyház- | kelta és római kórból való tár­gyakat fordít ki. A történelem' Az Európai Egyházak Konferenciája D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, mint az Európai Egyházak Kon­ferenciája egyik elnöke, részt vett a Nápoly melletti Ravelló- ban az elnökségi ülésen október 16—20-ig. Ottlyk püspök át­nyújtotta a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa el­nökének meghívását, hogy 1969. február 14—16-ig Budapesten ülésezzen az Európai Egyházak Konferenciája társadalmi kér­désekkel foglalkozó tanulmányi bizottsága A KELET—NYUGATI KAPCSOLATOK FENNTARTÁSÁÉRT Annak ellenére, hogy a csehszlovákiai eseményeket több nyugati egyház és egy­házi sajtó arra használta fel, hogy az eddig kialakult egész­séges kapcsolatokat megront­sa, egymás után hangzanak el olyan nyilatkozatok is, ame­lyek a kelet-nyugati kapcso­latok fenntartása és további fejlesztése mellett törnek lándzsát. Az ifjúság keresztyén szer­vezete hamburgi ülésén elha­tározta, hogy a kelet-európai ifjúsággal továbbra is szoros kapcsolatot óhajt fenntartani és a régi terveknek megfele­lően lebonyolítják a kievi és rigai ifjúsági küldöttségnek nyugat-németországi látogatá­sát. Hasonló szellemben nyilat­kozott a Societas Ethica elne­vezésű szervezet is, amely az erkölcstan professzorait gyűj­tötte össze Amsterdamban. Sőt arra kéri tagjait, hogy szen­teljenek nagyobb figyelmet a szocializmus erkölcsi indítá­sainak. Egyházkerületi közgyűlések A Déli Evangélikus Egyházkerület november 14-én délelőtt tartotta közgyűlését az Országos Egyház Székházának díszter­mében. Az Északi Evangélikus Egyházkerület ugyancsak novem­ber 14-én, délután 2 órakor tartotta közgyűlését a budavári templomban. Mindkét közgyűlést egyházkerületi tanácsülés előzte meg, s ülést tartottak az egyházkerületi számvevőszé­kek is. A közgyűlések ismertetésére lapunk későbbi számában kerül sor. IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Hálát adunk, hogy nekünk adtad ezt a világot, hogy megismerjük és uralkodjunk rajta. Hálát adunk, hogy kegyelmedből van munkánknak öröme és eredménye. Hálát adunk Neked és dicsérünk Téged, hogy elhozod örök országodat, ahol nem lesz már bűn és halál. Kérünk, add Szent- lelkedet, hogy itt a földön gyermekeidként éljünk. Tisztítsd meg gondolatainkat, vágyainkat, terveinket, őrizz meg önzés­től és tétlenségtől. Add. hogy elfoglaltságunk ne fordítson el Krisztustól. Add, hogy Krisztusra nézve legyen erőnk a min­dennapi helytállásra és szolgálatra míg országodba eljuthatunk. Ámen. « Akikre hallgatnunk kell Világ nélkül? Nem tudjuk az embereket helyes kapcsolatba hozni az egy­házzal és Krisztussal, ha nem mondjuk meg nekik azt is, hogy hogyan kell helyes kapcsolatot kialakítaniuk az egyháznak és embernek a világgal és az emberiséggel. Amíg nem tisztáztuk a keresztyén embernek a munkáját a hivatásban és a társada­lomban, addig csonka marad a keresztségről és az úrvacsoráról szóló tanításunk is. Ha a társadalomról szóló erkölcsi tanítá­sunk és a szentségekről szóló keresztyén tanításunk ég és föld távolságban vannak egymástól, akkor mindkettőnél nagy hi­bákat követtünk eL G. Wingren Lundi teológiai professzor viharai azonban újra meg új­ra elpusztították a települése­ket, népeivel együtt. A leg­utóbbi pusztítást a török idők zúdították erre a vidékre. Teljesen megszűnt akkor itt az élét. A legutolsó falualápítók 1718-ban, tehát 250 évvel ez­előtt jöttek ide. Hazánk nyu­gatibb végéről jöttek magya­rok és németek vegyesen. A telepítők szándéka is az volt, hogy a dolgos, jó munkás nép vallásilag is homogén legyen. Zömével evangélikusok jöt­tek, s néhány református. Győr, Vas és Veszprém me­gyék adták a magyarokat, Sopron és Moson a németeket. Néhány évvel később Német­országból is érkeztek idetele­pülök, Hessen vidékéről. A lélekszám ezután 246 volt. Egy század múlva 1591, 1940-ben pedig 2500 volt az evangélikus gyülekezet lélekszáma. A letelepültek még az első évben egyházi közösséggé szervezkedtek s tanítót hoztak, aki a lelkigondozást is ellátta. Zagrovszky Efraim volt ez a lelkes ember, akit Késmárkról hívtak maguknak vezetőül 1718 őszén. Innen datálódik a györkönyi evangélikus gyüle­kezet, amely ekkor ugyan még csak filia volt, de már önálló életet élt. Valószínűleg a kö­zeli Gyönkhöz tartozott szer­vezetileg. A filiákban szoká­sos módon ez a különös nevű, de különös meleg lelkesedés­sel fűtött tanító a gyermekek oktatása mellett ellátta a zsúpfedeles, egytantermes is­kolában az istentiszteleti szol­gálatokat is. Nyolc év múlva tá­vozott: a teológiára ment to­vább tanulni, s utóbb lelkész létt valahol a Felvidéken. A tanító által megindított és folytatott szervezés után egy évvel már lelkészt hívtak, s az' nem kisebb ember volt, mint Szenicei Bárány György, Sárszentlőripc későbbi meg­alapítója, a tolnai egyházme­gye megszervezője és esperese, ö fektette fel a gyülekezet el­ső anyakönyvét is. Fedőlapján ma is olvasható: „Oly ekklé- ziai könyv, melyben a megke­reszteltettek, hiteztetettek és megholtak feljegyeztettek ... a györkönyi evangélikus Lu- therana ekkléziában és némely hozzá hallgató vidékségben, melyet 1719 esztendőtől fogva legeltettem a pönitenciának és hitnek beszédével, én, az Űr Jézusnak méltatlan szolgája, Bárány György.” Még ez esztendőben meg­építették a paplakot, amely­nek nagy szobája volt az első istentiszteleti helyük. De ha­marosan templomépítésbe is fogtak. Mégpedig fából, amely á környéken volt elég. Ez a fatemplom 80 esztendőt szol­gált, 1796-ig. Szenicei Bárány Györgyöt igen szerették. Mu­tatja az is, hogy az első há­rom megkeresztelt gyermek mind a György nevet kapta. Az áldott emlékű lelkész mindössze három évig szolgált ebben a gyülekezetben. Akkor maga mellé vett nyolc csalá­dot, átment a Sió másik part­jára, s megalapította Sárszent- lőrincet. így köszöntötte most á jubiláló Györköny az apát, Gyönköt, amelynek filiája volt, s ahonnan Bárány Györ­gyöt kapta, s a fiút, Sárszent- lőrincet, amely belőle fiad- zott, s ahová Bárány Györgyöt adta. Györköny második papja Tatai István volt. 25 évig szol­gált itt. Majd Bayer Ferenc és Magdó Sámuel után Mohai Péter következett 35 évi szol­gálattal. öreg ember volt már, amikor templomépítéshez kez­dett. Mégpedig úgy, hogy a régi fatemplom köré húzták fel az új templom falait, s csak akkor bontották le a fa­templomot, amikor körülötte- fölötte már állt az új, a mai. Az 6 utóda Ritter Keresztély volt, 44 esztendei szolgálat­tal, majd Bergmann Frigyes 38 esztendővel. Öt Tomka Gusztáv követte 33 évig, Schmidt János pedig 23 évig. Csupa hosszan szolgáló lel­kész. Hűséges szolgákat, és szeretni való gyülekezetét je­lentenek ezek a számok. Mai lelkésze 1945 óta szolgál a gyülekezetben. Bár ez a mai gyülekezet már megfogyatko­zott. A háború utáni német kitelepülés felére csökkentette a gyülekezet lélekszámát. Ünnepi nyilatkozatában a gyülekezet hálát ad Istennek azért, hogy „hazánk alkotmá­nya és kormánya biztosítja, számunkra a vallás szabad gyakorlatát és anyagi támoga­tásban is részesíti egyházun­kat. Hittel és jó reménységgel nézünk a jövendőbe. Ismerjük Isten igéjéből fakadó köteles­ségeinket és készek vagyunk azok elvégzésére. Drága anya- szentegyházunk kötelékében hitben akarunk élni és abban mindig jobban erősödni.” Takó István WISCHMANN ELNÖK 60 ÉVES A Németországi Evangéli­kus Egyház külügyi hivatalá­nak vezetője, D. Adolf Wisch- mann elnök október 17-én töl­tötte be 60. életévét. Wisch- mann elnököt, aki pár évvel ezelőtt az evangélikus egyház vendégeként Magyarországon is járt, 1956-ban választották meg a fenti külügyi hivatal vezetőjévé. A györkönyi gyülekezet 250 éves

Next

/
Thumbnails
Contents