Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-10 / 45. szám

Bűn a gyülekezetben 2 Kor. 2, 3—11. 1. NEM SZABAD BELETÖRŐDNI. A bűnről nem, szeretnek hallani, de tagadhatatlan tény. Gyülekezetek és keresztyének is szeretnék magukat jobbnak, különbnek gondolni, de a bűn gyülekezetekben is, keresztyének között is tagadhatatlan való­ságAnnyira, hogy még az Ószövetség se hallgat Isten embe­reinek bűnéről, és az Újszövetség se titkolja, hogy az első ke­resztyén gyülekezetekben is előfordultak kínos esetek. A ko- rintusi gyülekezet éppen ilyen volt. A bűn vitathatatlan tény a mi gyülekezeteinkben is. De egyáltalán nem megnyugtató, tgy van, de nem kellene így len­nie! Mint keresztyének megváltjuk, hogy részesek vagyunk minden emberrel a bűnben. E tekintetben is igaz: „nincs kü­lönbség" (Rm 3,22). De keresztyének akkor vagyunk, ha mond­juk, hisszük, éljük: a bűn nem megmásíthatatlan tény. Ez a keresztyének különös ismertető jele: nem törődnek bele sem a maguk, sem a, mások bűnébe. 2. NEM ÍTÉLKEZNI KELL. Keresztyének legtöbbször úgy szokták felvenni a harcot a bűnnel, hogy kiközösítik azt, akit bűnösnek tartanák. Jól fejéhez vagdosni, megalázni és meg­gyalázni — ez a következetes, keresztyénhez méltó harc? Az a farizeus is, aki hálát adott, hogy nem olyan, mint a vámszedő, csak látszólag volt a bűn ellen, a valóságban beletörődött, hogy a vámszedő bűnös. Tehát megalkudott a bűnnel. Egy félrelépett, de bűnbánó remetét, akit a többiek nem akartak visszafogadni, Antonius (t 356) ezzel az üzenettel kül­dött a közösséghez: „Egy hajó a nyílt tengeren hajótörést szen­vedett, és majdnem ottveszett a rakomány is; csak fáradságo­san tudták partra menteni. De ti a megmentettet újra a ten­gerbe akarjátok süllyeszteni.” Pál apostol ezért elégedett meg a korintusi bűnnel kapcsolat­ban az illetőre ,,a többség által rámért büntetéssel”. Tudta, ha valaki nem jut tovább a bűnei feletti bánkódáson, akkor a „túlságos bánat” végzetes lehet. Ez a reménytelen bánkódás csak a Sátán érdeke. Pillanatig sem vitás, hogy keresztyéneknek világos különb­séget kell tenniük jó és rossz, helyes és helytelen, Isten akara­ta és a bűn között. Efelől másokat se lehet bizonytalanságban hagyni. De Urunk többet kíván, mint hogy csak mások fejére iTa "hoiTi 3. MEG KELL MENTENI A BŰNÖST. Nem elég a bűnt ken­dőzés nélkül megmondani. Le is kell hajolni a bűnösért. A bűn feletti szomorúságnak örömre kell fordulnia. A korintusi gyülekezetben a bűnös megkapta büntetését, bár egyesek talán szigorúbbak akartak lenni. Az apostol határt szab: „elég a büntetés ... bocsássatok meg neki... vigasztaljá­tok ... határozzátok el magatokat iránta szeretetre”. Ez nyil­ván következetesen meg is történt. Hiszen se nevét, se bűnét nem is sejtjük annak, akiről itt szó van. Ezért lehetséges, hogy nem véletlen körülmény, hanem a megbocsátó szeretet szán­dékos műve annak a levélnek az eltűnése, melyben Pál „sok könnyhullatással” először szólt a szomorú tényről. A bűn ellenszere részünkről tehát a bocsánat, pedig legszí­vesebben ítéletet mennydörögnénk. Krisztus csak a bocsánat útját hagyja előttünk nyitva. Ezzel kapcsolatban sokszor hangr zik el jogosan a vád, hogy a keresztyének megbocsátása ké­nyelmes visszahúzódás, lusta beletörődés, mert minden bűnt elnéznek. Pál nem erre biztat! Krisztus nem erre adott példát! Krisztus úgy bocsátott meg, hogy imádkozott és imádkozik értünk, segített és segít a bűn harcában, megszabadított a bűn­től és új élettel ajándékozott meg. Nem büntetett, hanem meg­mentett. Ezt tette értünk. Ez kívánja tőlünk is — egymásért. Reuss András Útinaplómból A nemzetközi gyors dél felé rohan velem. Állok az ablak­nál és ízlelgetem az idegen táj szépségét. Egyszerre nyílt te­repen állunk meg. Vonatot vá­runk. Néhány pillanat és el­lenkező irányból szerelvény érkezik. Az elrohanó kocsik ablakaiban emberarcok. Meg sem formálódhatnak bennem, mert a vonat irama elkapja őket előlem. Az utolsó vonat­ablakból egy kéz nyúlik ki s álló kocsink oldalához vágódik egy karaj fehér kenyér. Egy pillanat az egész. Vona­tom megindul s a fehér ke­nyérkaraj ott marad a porban. Valaki, aki leszállt s most fut­va igyekszik a mozgó vonat után, félrerúgja. Már bolgár földön járunk. A hosszú éjszakai út után le­húzom az ablakot. Megint új állomás. A szemközti vonat ablakában ketten ülnek. Olyan piszkos, poros az ablak, hogy a mögötte ülő alakokat alig látni. Nagy, barna férfikéz körvonalai bontakoznak most ki. Dolgos kéz lehet, az erek kidagadnak rajta, az ujjak vastagok. Kenyér maradvá­nyait rendezgeti piros szalvétá­ba. A morzsákat felcsipegeti és egyenként emeli szájához. A megmaradt kenyér darabot és héját gondosan piros szalvé­tába köti. Vonatom mozgásba jön, in­dulunk tovább. Felgyorsulunk és egyszerre kibontakozik előt­tem a táj szépsége. Kopár, karsztos sziklák lábához lapul­va fut a vonat. A nap lemenő­ben van és a felhők árnyéka a hegyek oldalára hullik. Erdő, hegyi legelő barna tehenekkel, fehér birkákkal és a földön sok-sok sárga falevél. Apró falucska rengeteg gye­rekkel. Meztelen kis hasuk ki­villan a rövid nadrágból. Az egyiknél fapuska. Rám fogja és nevet. A másiknál deszkából kivágott gitár, spárga húrral. Pengeti, énekel és rám moso­lyog. A hegyek választóvona­lából zuhogó paták fut alá. Szélesedik, ahogy a völgybe ér. Ott, ahol megnyugodva megy már tovább, apró ház áll. Udvarában száradozó fe­hér férfi inget, piros szoknyát lenget a szél. Nézem a zord hegyek fenségét. A fehér ing és a piros szoknya gazdáira gondolok, akik életüket a né­ma sziklák, a zúgó erdők vé­delmében élik le? Miért vá­gyódtak ide, erre az ember nem lakta vidékre? A földeken apró gémesku- tak, az utakon szamaras kor- dély, bivalyos szénásszekér, a parton füzek, aztán alagút kapja el előlem irigyen a ké­pet, hogy pár perc múlva új tájjal lepjen meg... ... Visszafelé jövök. Láttam a bolgár fővárost, jártam a tengerparton, megnéztem a ri- lai kolostort, megcsodáltam az ismeretlen festő szentjeit, akik mintha ma is élnének a harag, a jóság, az öröm, a bá­nat kifejezésével arcukon. Fá­radtan nyúlok el a hálókocsi­ban. Éjszaka van. A vonat egyhangú zakatolása elringat s az álom szárnyán odame­gyek, ahol a kenyér minden morzsáját piros szalvétába kötik s ahol mindenki desz­kából kivágott, spárga húros, gitáron játszik, amelynek a hangja olyan szép, olyan an­dalító, hogy a zaklatott em­ber nem hallja a puskaropo­gást, mert a szíve csordultig megtelik békés, áldott nyuga­lommal. Gyarmati Irén — ESKÜVŐI BUHAKÖLCSÖNZÉS legújabb fazonokból, vidéki eskü­vőre is. Rédeyné, Farkas Júlia. Bu­dapest, XIV., Kerepesi út 76/b. (Kerepesi úti lakótelepen a Lu­mumba utcai megállónál.) Telefon: 630-107. — SÍRKŐ eladás nagy válasz­tékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. III., Pomázi út 19 965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás. — SZERÉNY budapesti albérle­ti szobát keres papleány. Levélbe­li értesítést a szerkesztőség elmére kérek. Istentiszteleti rend Budapesten, IMS. november 10-én DEÁK TÉR de. 9. (urv.) Bolla Árpád, de. 11. (urv) Dr. Kékén András, du. 5. Dr. Kékén András, du. 6. szeretetvendégség: Dr. Ha­fenscher Károly. FAfiOR de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Szirmai Zol­tán, du. 6. Bogya Géza. DÓZSA GYÖRGY VT de. fél 10, D. Koren Emil. ÜLLŐI ÜT 24. de. fél 11. KA­RÁCSONY SÁNDOR U. de. 9. RÁ­KÓCZI ÜT 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). THALY KÁLMÁN U. 28. de. 11. Bándi Sándor, de. 11. Dr. Rédey Pál, du. 6 Bándi Sándor. KŐBÁNYA de. 10. Sülé Károly. ÜTASZ U. de. 9. Veöreös Imre. VAJDA PÉTER u. de. fél 11. Sülé Károly. ZUGLÓ <4e. fél 10 (úrv) Boros Károly du. 4. szeretetvendégség. RAKOSFALVA de. 8. Bízik László. GYARMAT, U. de. fél 10. (úrv) Boros Károly. FŰ­TI ÚT de. 11. Benczúr László, du. 5. szeretetvendégség. VÁCI ÜT de. 8. Solymár Péter. FRANGEPÄN U. de. fél 10. Solymár Péter. ÚJPEST de. 10. Blázy Lajos. PESTERZSÉ­BET de. 10. Virágú Gyula. SOBOK- SAR-ÜJTELEP de. fél 9. Virágú Gyula. PESTLŐRINC de. 11. Matuz László. PESTÚJHELY de. 10. Kür­tösi Kálmán. RÁKOSPALOTA MAV-TELEP de. 8. RÄKOSPALO­TA-NAGYTEMPLOM de. 10. RÁ- KOSPALOTA-KISTEMPLOM du. 3. RÁKOSSZENTMIHÁLY de. fél 11. Karner Ágoston. SASHALOM de. 9. Karner Ágoston. MÁTYÁSFÖLD de. fél 11. CINKOTA de. fél 11, du. fél 3. KIST ARCS A de. 9. RÁKOS­CSABA de. 9. Békés József. BA­KOSHEGY de. 9. RAKOSLIGET de. 10. RÁKOSKERESZTÚR de. fél 11, du. 3. BÉCSIKAPU TÉR de. 9. (úrv) Madocsai Miklós, de. 11. (urv) Vá- rady Lajos, du. 6. Madocsai Mik­lós. TOROCZKO TÉR de. fél 9. Vá- rady Lajos. ÓBUDA de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (ürv) Fülöp Dezső. Xn. TARCSAY VILMOS U. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. BUDAKESZI de. 8. Csengődy Lász­ló. PESTHIDEGKÜT de. fél 1L Csengődy László. KELENFÖLD de. 8. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán, de. 1L (úrv) Dr. Groó Gyula, du. 6. Ben- cze Imre. NÉMETVÖLGYI ÜT de. 9. Bencze Imre. NAGYTÉTÉNY de. fél 9. Vlsontai Róbert. KELEN- VÖLGY de. 9. BUDAFOK de. 11. Visontai Róbert. BUDAÖRS du. 3. Visontai Róbert. CSILLAGHEGY de. fél 10. CSEPEL de. 11. Várady Lajos, du. 5. szeretetvendégség. Örömünnep Oroszlányban Nyáriasan meleg, őszi vasár­nap. Motoron közeledtem a vá­roshoz. Jobbról már messziről látszik az Oroszlányi Hőerőmű száz méternél magasabb, füs­tölő kéménye, középen a töl­csér alakú, hatalmas víztorony emelkedik ki a város panorá­májából, balról pedig évszáza­dos nyugodtsággal áll és figyel a műemlékj ellegű evangélikus templom. Az oroszlányi templom és gyülekezete^ miközben nyitott szemmel éss tevőlegesen figye­li a húsz év óta jelentős bánya ten tartott igehirdetésében a helyből és a környékről is szép számmal összesereglett gyüle­kezetnek. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte. László János felügyelő megnyitó és köszön­tő szavai után Milán János a gyülekezet fáradhatatlan lel­késze ismertette a parókia építésének történetét. Az új lelkészlakás értéke 270 ezer forint. A 730 lelkes gyüleke­zet eddig készpénzben és tár­sadalmi munkában 85 ezer forinttal járult hozzá a költsé­„Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” (Mt. 24, 13) VASÁRNAP. — „Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek az em­berek fiai között” (Zsolt 12, 2) Néha úgy látunk, mint Illés (1 Kir 19), aki azt hitte: csak ő az egyetlen hitben álló ember. Ezért elcsüggedt, egészen pesz- szimista lett. Van, akit ez a látás gőgössé, fölényessé, em- bermegvetővé tesz. Az igazság az, hogy mi sose láthatunk tisztán: hányán hisznek iga­zán, hányán nem. Isten statisz­tikája más, mint a mienk. Il­lésnek is azt mondta: 7000 hű­séges emberi lát. Inkább ez legyen imádságom: Segíts, Uram, hogy én magam meg­újuljak és a körülöttem levő­ket is Hozzád szeressem! HÉTFŐ. — „Kiki azt mond­ja barátjának és kiki testvéré­nek: Mit felelt az Ür? És mit szólt az Ür?” (Jer 23, 35) Ha az egész részt elolvassuk — egy kiragadott mondat magában nem teljes értelmű —, látjuk, hogy Jeremiás korában mi­lyen zűrzavar volt Isten útjai­nak értelmezése fölött. Sok ha­mis próféta kenetes szavakkal magyarázta félre Isten üzene­tét. Az ígéret szerint Jézusban, az igaz Pásztorban szólalt meg félreérthetetlenül Isten. „Mit szól az Ür?” A kettős paran­csolatban választ ad hitvesnek, barátnak, testvérnek. Mit mond az Or mai napom ele­jén? Szeresd Istent, szeresd embertársaidat! KEDD. — „Kiemelted élete­met a múlásból, ó Uram, Iste­nem!” (Jón 2, 7) Isten elől, a felebaráti szeretet elől mene­kült egy ember. S amikor a hal gyomrában gondolkodik, — megmenekülve a tenger hullámaitól — megköszöni Is­tennek azt, hogy kapott időt még a jóra, a szolgálatra. Is­ten néha nagyon keményen kell, hogy beszéljen velünk, hogy ráébredjünk feladataink­ra, Tőle és az emberektől tá­volodó életünkre. Mára is a legjobb út: Isten elől indulva a felebarát felé vezet. SZERDA. — „Jó reggel elé­gíts meg minket a te kegyel­meddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben” (Zsolt 90, 14). Egyik legnagyobb szó életünkben az „Elég”. Relatív dolog, kinek mennyi az elég. Egy szomjas embernek egy hűs pohár víz, súlyos betegnek a gyógyulás. Pál apostolnak azt tanította meg az Ür, hogy a kegyeimé elég minden szenvedésben, minden lépésénél. Erről a ke­gyelemről zengi Mózes éneke is meggyőződéssel azt, hogy minden időben meg tud örven­deztetni, vidámmá tud tenni. Az a bizonyság, hogy szeret a2 Űr, az ő kezében van életem, — milyen jó indulást ad a mai napra is! CSÜTÖRTÖK. — „Most azért, ó mi Istenünk, vallást teszünk előtted és dicsérjük) dicsőséges nevedet” (1 Krón 29, 13) Egy öreg ember imád­sága ez. Fejéről lehullóban a királyi korona, kezéből kieső­ben a hatalom. Dávid király — élete alkonyán — másnak a kezében látja a hatalmat. Milyen nagy meglátás! Vissza­tekintve életére, — mikor pásztorként viaskodott nyá­jáért a vadak ellen, amikor legyőzte a fennhéjázó Góliátot} mikor csalódott fiában és mi­kor megszédült a magas tró­non ... Valaki ott állt mindig mellette: a kis . és nagy törté­nelmet irányító Isten. Uram, taníts meg ma is helyesen lát­nom az események között kor­mányzó kezedet s dicsőíteni Téged! PÉNTEK. — „íme, előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted emiatt!” (Esdr 9, 15) Mögöttük egy hosszú fogság, Babilóniában. S most, a hazaérkezés után, otthon (mennyire várták ezt! hogyan gondolták: minden más lesz Jeruzsálemben!) me­gint csak az önző szívük, az én-jük teszi tönkre életüket, Hiába, nem a helytől nem a körülményektől függ Istenhez való viszonyunk! Munkahe­lyen, szobámban, kórházban, s majd a Holdon — minden attól függ; ez a veszedelmes, önző Én uralkodik-e vagy Elébe állva, erőt kérünk ennek az Én-nek megöldöklésére. E napon a nagypénteki kereszt­re emelem tekintetemet. SZOMBAT. — „Szaporítson titeket az Ür, titeket és a ti fiaitokat” (Zsolt 115, 14) Ün­nepi istentisztelet liturgiájá­ban hangzott el ez a mondat egykor. A gyermekáldás a leg­nagyobb áldások közé tarto­zott. A holnapi istentiszteleten is meg akar áldani bennün­ket az Ür. Mint megáldott em­ber, lehetek ebben a világban áldássá. Nem mások terhévé, keresztjévé! Áldássá, — hogy a szeretet, az igazság, a hűség útját járhassam! Görög Tibor Wfffl és ipari centrummá felnőtt szocialista várost, nem akar le­maradni a felgyorsult életrit­mustól. Az elmúlt másfél évti­zedben lázas szorgalommal csinosítgatta házatáját. Komoly helyi és közegyházi áldozattal kívül-belül megújult a temp­lom, elektromos árammai szó­laltatják meg a harangokat, a háborúban elpusztult orgona újjáépült és ezzel jelentős egy­házzenei tevékenységre nyílt lehetőség a gyülekezetben. Énekkara ez alkalommal két ízben is gazdagította a hálaün­nep műsorát Nagy Dániel hoz­záértő vezetésével. Három évi tervezgetés után ez év márciusában újra nagy fába vágta fejszéjét a gyüleke­zet, amikor társadalmi munká­ban néhány nap alatt lebon­totta a 120 évesnél is öregebb, korszerűtlen és egészségtelen lelkészlakását, hogy újat épít­sen az ige hirdetőjének. Mert „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” és erre a szolgálatra Isten szakadatlan láncban hívja és küldi követe­it, akik semmi mást nem akar­nak, mint amit Keresztelő Já­nos is tett: rámutatni az em­berré lett Isten Fiára. Aki teg­nap és ma és mindörökké ugyanaz — mondotta többek között D. Dr. Ottlyk Ernő az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke az istentisztele­— ROZSA, gyönyörű fajta, szín­garancia mellett kapható Palkó kertésznél. Budapest, XV., Csillag- fürt u. 8. Kérje díjtalan árjegyzé­kemet. , — S1RTÁBLA erős, csiszolt alu- miniumlemezből, vésett betűkkel 120,— Ft. Sírkereszt vascsőből, kovácsolt díszítéssel 180,— Ft. KTSZ MŰHELY, FALFA. — BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp., V., Kossuth Lajos u. 1. sz., az ud­varban. — HARMONIUM, nagyméretű, széphangú, homlokdíszes, áron alul sürgősen eladó. Lucza Lajus, Uúíu. ►Teleki Bianka utca 20. gekhez, 160 ezer forintot ka­pott a Lutheránus Világszövet­ségtől, 8 ezret a Gyülekezeti Segélytől. A gyülekezet örömébe kö­szöntésével bekapcsolódott az Északi Evangélikus Egyházke­rület nevében D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, Dr. Fekete Zol­tán egyházkerületi felügyelő, Köszeghy Tamás egyházkerü­leti lelkész, az egyházmegye nevében Selmeczi János espe­res. A szomszédos gyülekeze­tek köszöntését Lábossá Lajos tatabányai és Magyar László szendi lelkész tolmácsolták. A közgyűlés után a gyüleke­zet átvonult az új parókia ud­varára, ahol a „Jövel Szentlé­lek Úristen” kezdetű ének el­hangzása után D. Dr. Ottlyk Ernő püspök imával és áldás­sal adta át rendeltetésének a korszerű, három szobás új pa­rókiát, amely most már mél­tóan illeszkedik a várossá nőtt falu modern képébe. Lábossá Lajos evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.3270 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás i Felelős vezető: Soproni Béla igazgató > — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 18, 15—17; az igehirdetés alap­igéje: 2 Kor 2, 3—11. A dél­utáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 24-én, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi rádió és a? URH hullámhosz- szán. — HEGYESHALOM—LE­VÉL. D. Dr. Ottlyk Ernő püs­pök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke no­vember 10-én igehirdetéssel szolgál mindkét gyülekezet­ben. — TATABANYA. A protes­táns gyülekezetek október 27- én tartották hagyományos re­formációi emlékünnepélyüket, amelyen Dr. Groó Gyula teo­lógiai tanár tartott előadást „Az egyház egysége és a refor­máció” címmel. A reformáció heti igehirdetéssorozatot szin­tén közösen tartották a protes­táns gyülekezetek, amelynek befejezéséül közösen vettek úrvacsorát. — NYÍREGYHÁZA. Októ­ber 27-én egyházzenei est nyi­totta meg a gyülekezet refor­máció heti igehirdetés soroza­tát, amelyen Gáncs Aladár fő- orgonás orgonaszámokkal, Me­gver Lajosné szólóénekkel, az énekkar pedig vegyeskari szá­mokkal szolgált. Igét hirde­tett Endreffy János lelkész. A sorozat befejezéseképpen no- »vember 3-án a lutheri Vespera hangzott fel a templomban Joób Olivér lelkész szolgálatá­val. — ENTTNG. Október 13-án ünnepelte a gyülekezet templo­ma felszentelésének 30 éves évfordulóját. Az ünnepi szol­gálatot Lágler Béla esperes vé­gezte, Komjáthy Lajos büki lelkész pedig, akinek szolgála­ta alatt a templom felépült, a templomépítés élményeit ele­venítette fel. Köszöntötte a gyülekezetét a helyi reformá­tus lelkipásztor, a lajoskomá- romi gyülekezet felügyelője, egy református presbiter pe­dig alkalmi versét olvasta feL — HALÁLOZÁS, özv. Dr. Scholtz Oszkárné, sz. Ittzés Vilma életének 90. esztendejé­ben 1968. október 14-én Buda­pesten csendesen elhunyt. Is­mert és kiterjedt dunántúli evangélikus családból szárma­zott. Férje éveken át szolgált egyházunkban, mint a régi Bányai Egyházkerület főjegy­zője. az egykori egyetemes nyugdíjintézet ügyvivője és mint egyetemes levéltáros. Te­metése október 19-volt a Far­kasréti temetőben. „Mert a ki­szabott esztendők leteltek és én útra kelek .. HARANGOK újraöntését, harangko­ronák, harangállványok készítését, átalakítását, újrendszerűvé vállalja DÚSAK ISTVÁN harangöntő. örszentmiklós, Dózsa György út 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents