Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-10 / 45. szám

Kis gyülekezetek — nagy szeretet A kis HIDASI gyülekezet templomszeretetét messziről hirdeti szép, felújított templo­ma. A 175 éves templom új köntöst kapott. 1720-ban érkeztek ide az első evangélikusok Hessen-Lotha- ringiából, s nem sokkal meg­érkezésük után istentiszteleti célra alkalmas imaházat építet­tek. Nem sokáig örülhettek azonban ennek a gyülekezet tagjai, mert az ellenreformá­ció alatt 1738-ban a földesűr leromboltatta az evangélikus gyülekezet imaházát. A refor­máció által megtisztított tiszta evangélium utáni vágyat azon­ban itt sem lehetett kioltani az emberek szívéből. Az első alkalom elérkezésekor, 1793- ban megépítette a gyülekezet első templomát. Az evangélikusok egyre nö­vekvő táborát sajnos sem a templom sem a közös hit nem tudta egységes gyülekezetté formálni. Nemzetiségi problé­mák akadályozták azt. A há­ború pusztítása és a német nemzetiségű lakosság kitelepí­tése folytán a 2000 lelkes gyü­lekezet 200-as lélekszámúra csökkent. Még így is sokáig ön­álló lelkész teljesített szolgála­tot a megcsappant lélekszámú gyülekezetben, végül néhány évvel ezelőtt a hidasi gyüleke­zet a bonyhádi gyülekezet társ­gyülekezetévé vált, ahonnan rendszeres gondozót kap. E kétszáz ember megmutat­ta, hogy nem függ minden a lélekszámtól. A régen széthú­zó gyülekezeti tagok most ösz- szefogtak s szép áldozatválla­lással felújították templomu­kat. Ebbe a gyülekezetbe érke­zett szeptember 29-én D. Kál- dy Zoltán püspök, hogy együtt örvendezzen a gyülekezettel. Ott volt Krähling Dániel espe­res is, aki a bonyhádi társgyü­lekezet lelkésze. A püspök a 42. Zsoltár alap­ján prédikált. Szólt arról, hogy a gyülekezet értékét soha sem a mennyiség, hanem a minő­ség határozza meg. Jó tapasz­talatai vannak az egészen ki­csi gyülekezetek áldozatkész­ségéről, erejéről, összefogásá­ról. Adjon Isten — a zsoltár­író szavaival élve — „szomjú­ságot az élő Isten után” mert ez ösztökéli a gyülekezetét az istentiszteleti életben való a kettőszázat. Hiába próbáljuk felejteni a múltat, megint csak a háborúra és annak kö­vetkezményeire kell gondol­nunk, hiszen Alsónánán a há­ború előtt 1370 lélekszámú szép nagy gyülekezet virágzott. Itt is kitelepítésre került sor Püspöklátogatás Hidason — A képen (jobbról balra) D. Káldy Zoltán püspök, Hátszegi Gyula gyülekezeti felügyelő, Krähling Dániel esperes és Wetter János gondnok részvételre és egymás iránti szeretetre is. Az istentisztelet utáni ünne­pi közgyűlésen Hátszegi Gyu­la. bonyhádi felügyelő, Hege­dűs Lóránt református lelkész és Vladár Antónia metodista lelkésznő üdvözölte a gyüleke­zetei. Majd az ünnepség vé­gén díszoklevél átnyújtásával fejezte ki háláját a gyüleke­zet Lafferthon János gondnok­nak a tatarozási munkálatok idején végzett hűséges munká­jáért. ALSÖNÁNA. Kapukon, aj­tókon, a templom padjain, mindenütt virág. Szemekből, szavakból, mondatokból szin­te árad az a szeretet, amelyről a gyülekezet lelkésze, Klen- ner Gyula szólt köszöntőjében. Az anyagyülekezet lélekszá- ma 37, de a gyülekezet összlét- száma (Bátaapáti, Bátaszék, Zsibrik, Öfalu) is alig éri el a Bibliai ábécé: SZÍV Alig van még egy ilyen gaz­dag jelentéstartalmú szavunk, amely a maga rövidségében annyi érzést, gondolatot hor­doz magában és ébreszt ben­nünk, mint a szív. Most, a szív- átültetések korában, különös­képpen is sokszor találkozunk vele. Megtaláljuk az orvosi je­lentésekben éppen úgy, mint ahogyan megtaláljuk a szív stilizált rajzát a ligeti kispado- kon. A Szentírásban ugyancsak gyakran, összesen 172 esetben olvashatjuk ezt a szót. A szív szó ószövetségi és új- szövetségi használata között éles határvonalat vonni nem lehet. Ezért a továbbiakban a szó egyes jelentésváltozatait a teljes Szentírásban vizsgáljuk. A bibliai írók előtt is isme­retes volt, hogy a szív a testi élet központi szerve. Néhány esetben ebben az értelemben is használják (2 Sám. 18,14. Zsolt 22,15). A testi értelemben vett használata a szónak azonban elenyészően csekély az átvitt értelmű használat mellett A szív mindenekelőtt az ér­zelmek székhelye. A szívet szo­rongatja a félelem (Zsolt 27,3), a szomorúság is ott ver tanyát (1 Sám. 1,8), a gyalázat is a szívre hat. „A gyalázat megtör­te szívemet” (Zsolt 69,21). Ugyanakkor a szív az öröm szelencéje is, amelybe Isten be- letölti ezt a nagyszerű érzést „Nagyobb örömöt adsz szívem­be”, mondja a zsoltáríró (4,8). Hasonlóképpen olvashatjuk az újszövetségben: Isten... „be­töltötte .... örömmel a mi szí­vünket” (Csel. 14,17). A gondolatoknak és akarati tevékenységnek is a szív a középpontja. „Az embernek szíve gondolja meg az ő utát” (Péld. 16,9), olvassuk az ószö­vetségben. Jézus is így fordul az írástudók felé: „Miért gon­doltatok gonoszt a ti szívetek­ben?” (Mt. 9,4.) Az utóbbi ige már átvezet bennünket a szív szó újabb je­lentéséhez. Kiderül ugyanis, hogy a bűn a szívet is megron- lotta, ezért a szívnek rezdülé­sei, gdndolatai is gonoszak. Már 1 Móz. 8,21-ben ezt olvas­suk: „Az ember szívének gon­dolata gonosz az ő ifjúságától fogva”. Jeremiás is eljut erre a felismerésre (17,9). Jézus meg­erősíti a felismerések helyessé­gét: „A szívből származnak a gonosz gondolatok” (Mt. 15,19.) Az ember nem titkolhatja el Isten előtt a belsőjét for­máló és megrontó erőket, „mert az igaz Isten vizsgálja rneg a szíveket” (Zsolt. 7,10). A szív az emberi belső ma­gatartás hordozója, amelynek tartalma az emberek előtt le­het rejtett, de nem az Isten Fia előtt, aki azt mondja ma­gáról : „Én vagyok a ... szívek vizsgálója” (Jel 2,23). Az így felderített bűnből Isten igéje által akarja meg­tisztítani az embert (Jn. 15,3). Ezért veszi célba az ige a szí­vet, hogy megtörje annak ke­ménységét. „Vajha ma halla­nátok az ő szavát. Ne kemé­nyítsétek meg a ti szíveteket” (Zsolt 95,8). Az ige tehát a szívbe jut. „Lídiának az Úr megnyitá szívét, hogy figyel- mezzen azokra, amit Pál mon­dott” (hirdetett) (Csel 16,14). A befogadott ige által lesz a szív a bűnbánat helyévé. „A bűnbánó szívet oh Isten, nem veted te meg,, (Zsolt 51, 19). A bűn megbánásából követ­kezik a tiszta szív utáni vágy (Zsolt 51,12). Isten új szívet ígér, „Adok nektek új szívet” (Ez. 36,26). Már Ezékielnél ott találjuk az új szív ígéretével a Lélek ígéretét. Éppen azáltal lesz a szív új, hogy „elküldöt- te Isten az ő Fiának lelkét a mi szívünkbe” (Gál. 4,6.) Az új szív új tartalommal telik meg. Többé nem a go­nosz gondolatok és indulatok lakhelye (Rm. 6,7), hanem az őszinte imádságnak (2 Tim. 2,22), az Isten dicsőítésének forrása: „Dicséretet mondja­tok szívetekben az Ümak” (Ef. 5,19). Ugyanakkor a hitnek a forrása is a szív. „Szívvel hi­szünk az igazságra” (Rm. 10,10). A szeretet tartálya is a szív. „Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe” (Rm. 5,5). Ezzel a szívünkbe töltött szeretettel tudjuk szeretni az Istent és szeretettel szolgálni a feleba­rátot (Mt. 22,37.) Pintér János a második világháború után. A gyülekezet lelkésze most már több mint húsz éve végzi munkáját kitartó hűséggel a megfogyatkozott gyülekezet­ben. Kölcsönös bizalom és sze­retet kötötte össze a híveket lelkipásztorukkal. Ez tükröző­dött a látottakból és abból is, hogy a tolnai dombok közt szétszórtan élő kis gyülekezet lelkésze azért nem távozott nagyobb gyülekezetbe, mert mindig ezt kérdezte :„ha én el­megyek, lesz-e valaki, aki ilyen kis gyülekezetben vállal­ja itt a szolgálatot”. Merre vezet a gyülekezet út­ja? Lesz-e jövője? Erre a ki­mondott kérdésre adta meg a püspök igehirdetésében a vá­laszt, amikor Rm 9, 25—27 alapján arról tett bizonyságot, hogy Isten „megtartja a mara­dékot”. A „maradék” is „Isten népe” sőt a maradékot is így szólítja Isten: „én fiaim”. En­nek a maradéknak hűséggel kell dolgoznia a jelenben s re­ménységgel kell néznie a jö­vőbe. Istentisztelet után a környék lelkészei, presbiterek, a falu vezetői a megterített asztal mellett együtt örvendeztek Meleg szavakkal köszöntötte itt a püspököt és a gyülekeze­tei Farkas János a Községi Tanács V. B. elnöke és dr. Málnai János orvos aki a ró­mai katolikus gyülekezet ne­vében szólt. Kosa László az új püspököt Oskar Sakraus­ky személyében. A Magyarországi Evangéli­kus Egyház szeretettel és meg­becsüléssel gondol G. May püspökre, aki szolgálata ide­jén testvéri szeretettel ápolta magyarországi evangélikus egyházunkkal a jó viszonyt és törekedett a kapcsolatok elmé­lyítésére. 1962-ben feleségével együtt Budapesten járt egyhá­zunk hivatalos vendégeként. Akkor prédikált a Deák téri templomban és előadást tartott a Lelkészi Munkaközösségben. Amikor nyugalomba vonul testvéri szívvel gondolunk rá és kívánunk számára gyümöl­csöző pihenést. Az új püspök, Oskar Sak- rausky ugyancsak volt már vendége egyházunknak 1965- ben, amikor az osztrák egyhá­zi küldöttség vezetőjeként járt nálunk. Ismételten nyilván­valóvá tette, hogy a két szom­széd egyház kapcsolatainak erősítésére törekszik. Oskar Sakrausky püspököt D. G. May püspök iktatta be hivatalába október 28-án Bécs- ben a központi evangélikus templomban. A beiktatás na­gyon ünnepélyes keretben tör­tént. Az ünnepen részt vett Jonas köztársasági elnök, Klaus miniszterelnök és Piffl- Percevic kultuszminiszter is. Számos evangélikus egyház képviseltette magát. Jelen volt Dt. Dietzfelbinger, Dr. Eiche- le, Dr. Sucker püspök a Német Szövetségi Köztársaságból, Wantula püspök Lengyelor­szágból, Chabada és Czymorek püspökök Csehszlovákiából. A Lutheránus Világszövetséget Dr. Mau főtitkárhelyettes, az Egyházak Világtanácsát Thom­sen főtitkárhelyettes képvisel­ték. Magyarországi Evangélikus Egyházunk képviseletében D. Káldy Zoltán püspök vett részt az ünnepélyes aktuson és igé­vel áldotta meg az új püspököt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. A templomi ünnepély után az Albert Schweitzer-házban ünnepi fogadás volt, melyen köszönő szavak hagzottak el D. May püspök felé és többen kö­szöntötték Oskar Sakrausky püspököt. MÉGIS CSAK ELGONDOLKOZTATÖ! VT Pál pápa rendkívül éles hangon nyilatkozott a katoli­kus egyházban egyre jobban elharapódzó bíráló hangokról. A pápa szerint divattá lett, hogy romboló kritikával illes­sék a katolikus életnek sok te­rületét. Egyes újságírók nem arra törekszenek szerinte, „hogy pontos és teljes híradást nyújtsanak, nem a testvéri megértést tartják szem előtt, hanem szenzációt hajhásznak hogy A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztálv értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1969. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR és az ÚTMUTA­TÓ előjegyzések november 30-ig küldhetők be. A Sajtó- osztály az igényeket a be­érkezés sorrendjében elé­gíti ki. A megjelölt határ­időn túl beérkező előjegy­zéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mi­vel e két kiadványból visz- szavételezés nem lehetsé­ges, a Sajtóosztály kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendelései­ket és abban telik örömük, dolgokat kifigurázzanak. Szerinte koncentrált táma­dást indítottak a születéssza­bályozásról szóló pápai encikli- ka ellen. Egészen drasztikusan jelentette ki: „Mit szóljunk... ahhoz a propagandához, amely politikai erőszakra bújtat a társadalmi célok elérése érde­kében, mit szóljunk a közös úr­vacsorákhoz, melyek ellent­mondanak az igazi ökumenikus tanításnak?... Hol van abban az egyházszeretet?” A Vatikán félhivatalos lapja, az „Osservatore Romano” is meghökkent a pápai megálla­pításoktól, mert kommentárjá­ban hozzáfűzi a pápa megálla­pításaihoz: Nem arról van szó, hogy a pápa hátat fordított volna minden eddigi reform nak és a restauráció szellemét akarná visszahozni, hanem csupán következetesen érvé­nyesíti a katolikus egyház ta­nítását. — Hát igen! Azt érvé­nyesíti ! ROSSZ LELKIISMERET Rajongva beszélt egy láto­gató a buzgóságáról ismert finn gyülekezetben: „Itt nem is követnek el bűnt!” — Mal- mivaara Vilmos kijavította: „Elkövetnek, de rossz leikiis- merettel.” Az első világháború végére emlékezünk... Nem gonoszak voltak apáink, csak tudatlanok, amikor virág­gal a csákójuk mellett vidám katonanótát fújva elindultak Szerbia ellen. „Igazságot tenni" — így gondolták — az Oszt­rák—Magyar Monarchia trónörökösének meggyilkolása miatt Honnan tudhatták volna az egyszerű katonák, hogy nem Szer­bia gyilkoltatott, hanem féktelen hazafisággal mételyezett em­berek? Ki sejthette meg, hogy ebből az első világméretű hábo­rú fog kibontakozni? Azt pedig elhinni sem tudták volna, hogy a háttérben imperialista hatalmak világot fölosztó torzsalkodá­sa állott. Ám de gonoszát tervezni, gonosszal fizetni Isten el­leni vétek, háborút kezdeni pedig az emberszeretet elleni gaz­tett, ami önmagában is hordja büntetését. A katonacsákó mel­lett bizony gyorsan elhervad a virág. A menetnóták csakhamar azokról a jeltelen tömegsírokról adtak fájdalmas hírt, amikbe „Az emlékezés temetői kiadják halottaikat — Medgyesy Miklós rajza csupa édesapát és férjet, fiakat és jegyeseket temettek el. Négy teljes esztendő háborús pokla, a szinte minden családba elér­kezett gyász, özvegyek és árvák zokogása, földúlt városok, ott­hontalan emberek, és az általános nyomorúság: ez volt az a fájdalmas tapasztalat, amivel fizetett az emberiség tudatlansá­gáért. Amikor 1918 november 11-én a Compiegne-i erdőben aláírták a fegyverszüneti egyezményt a levert Németország és az Egyesült Hatalmak képviselői, igen gyászos volt a mérleg. Az első világháború rekord-háború volt: harmincnégy állam vett részt benne. Ezek lakossága meghaladta az egy milliárd főt. Kerek számokban: hetven millió férfi öltött katonaruhát, eb­ből 10 millió esett el, 20 millió sebesült meg. Ha még hozzá­vesszük a háború nyomán támadt járványokat, elmondhatjuk, hogy egyetlen család sem élte túl szörnyű veszteségek nélkül. Ennyi iszonyaton túl még arra döbbent rá az emberiség, hogy az elpocsékolt anyagi értékeket is meg kell fizetni. Ekkor in­dult el hazánk hazájának, Európának anyagi függése Ameriká­tól. A kifejezhetetlenül súlyos értékek megfizetése pedig szin­tén a lakosságra hárult és nem a szörnyen megtollasodott tő­késekre. A háború vége felé támadt forrongások és szocialista jellegű forradalmak ennek a felismeréséről tettek bizonyságot. A keserű, békekötések és a világ térképének újra rajzolása a névtelen milliók érdekének és ízlésének megfelelőbb állambe­rendezést és az áldott béke reménységét nyújtották csereként a világnak. Később azután kiderült, hogy nem csak a tudatlanság, olyan végzetes baj, amely háborúhoz vezet, hanem a tehetetlenség is. Ugyanis két évtizeddel később ez a keserű tapasztalatokat szer­zett nemzedék volt az, amelyik tehetetlenül nézte, hogy az ön­erejétől megrészegült német fasizmus újból háborúba sodorja a világot. Most már automata gépekkel aratott a halál és fehér glaszé kesztyűvel gyilkolt az embertelenség. Az 1945-ben vé­get ért második világháború már a gaztettekért való személyes felelősség tudatával erősítette meg a háború ellen forduló mindnagyobb erőket. És most még egy évforduló: Húsz éve annak, hogy tudatos és szervezett harc indult a béke megvédésére. 1948-ban a meg­kínzott lengyelországi Wroczlav földjén tudósok gyülekezete hívta fel a figyelmet egy esetleges harmadik világháború ve­szélyére. Az élni és alkotni akaró emberiséghez szóltak és kö­rülbelül ilyeneket mondottak: Ne legyetek sem tudatlanok sem tehetetlenek! Az újabb világháború a technika fejlettsége mel­lett az emberi nem pusztulásával fenyeget. Tárgyaló asztalnál kell tehát megszüntetni mindennemű háború társadalmi és nemzeti okait. A békét meg lehet menteni! Ezért a békét meg kell védenünk. A legjobbak eme hite és meggyőződése nyomán született meg az első békevilágkonferencia majd a béke világmozgalom. Az emberiség javáért való nemes küzdelemben, a béke áldá­sainak megőrzéséért való mindennapi harcban a világ keresz­tyén egyházai is részt vesznek, méghozzá a Krisztus-hit megvi­lágosító erejével. Magyarországi Evangélikus Egyházunk 1966 évi zsinatának a vietnami háború kérdésében hozott határoza­ta klasszikus fogalmazásban így nyújtja eme állásfoglalás hit­beli alapjait. „Hisszük és valljuk, hogy a világ Teremtője és Üra a béke Istene, aki azt akarja, hogy a népek és az emberek békében élje­nek egymással, és egymás haladását és jólétét segítve élvezzék az ö javait és ajándékait a földön. Hisszük és valljuk, hogy az az Isten, aki egyszülött Fia, az Ür Jézus Krisztus által megbé- kéltetett minket önmagával, arra ösztönöz és kötelez, hogy a béke emberei legyünk a világban, emberek és népek között minden viszonylatban és minden időben. Aki tehát megbontja a békét, és aki nem törekszik egész erejével a megbontott béke helyreállítására, az vétkezik, a béke Istene ellen.” Amikor tehát az emberiség a háború tanulságaiból kiindulva szembefordul a pusztítás erőivel, maga mellett tudhatja Egy­házunkat is azokban az erőfeszítésekben, amivel le akarja fog­ni a fegyverhez kapkodó kezec és amikor olyan világot igyek­szik felépíteni, amelyből száműzik a háború rémét Virágh Gyula Püspökiktatás Becsben A szomszédos osztrák evan­gélikus egyház vezetésében személyi változás történt. Nyu­galomba vonult D. Gerhard May püspök, májd a legfelső Egyháztanács megválasztotta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents