Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-10 / 45. szám
MOHORA Nevében az erdőt hordozza s a hegyet; de az erdő és a hegy is hordozza Mohorát. .. Szépen fekvő elegyes falu,... erdeje, szántóföldje, rétje hasznos és elégséges.. írta róla a múlt század elején Nógrád régi krónikása. Mi pedig ma hozzátesszük: nem csak fekvése szép, hanem maga a falu is. Mohorán sok az új ház; erdeje, szántóföldje, rétje a réginél is hasznosabb s elégséges arra is, hogy a szép faluban széppé újuljon s így legyen az utókoré a kedves kis evangélikus templom. Szinte pontosan a falu közepén ékeskedik a miniatűr istenháza. Oltáránál esküdött 85 éve Mikszáth Kálmán másodszor is elvett feleségével, Mauks Ilonával. Ragyogó nyárutói vasárnap. Ünneplőben a falu, ünneplőben a megújult templom, ünneplőben körülötte s benne a gyülekezet. Régen várt ünnep, hiszen a munkát már 67-ben elkezdték a toronysisak megújításával. Ez idén maga a templomtest kapott kívül-be- lül új ruhát Kitűnő harmónium-játék szedi-köti csokorba a hívek felzengő énekét Aztán máris olvassa Gartai István esperes az igét: „...Tudom a te dolgaidat..., vigyázz és erősítsd meg a többieket. ..!” ,,... A gyülekezet élete a mindentudó és mindeneket megítélő Isten színe előtt folyik. ö ismeri gyülekezetének dolgait, s aszerint ítéli élőnek, vagy halottnak, hogy vannak-e tettei, hitéből folyó jó cselekedetei. Nem látszat keresztyén- séget akar az Isten, hanem a tettek keresztyénségét. Hiába beszélnénk, még oly szépen, akár az angyalok nyelvén is azeretetről, ha nem gyakorolnánk azt! Hiába beszélnénk még oly meggyőzően is a békéről, ha mi magunk nem követnénk el mindent annak érdekében, hogy itt a földön népek és emberek között valóban béke legyen. Hiába mennydörögnénk a bűnösök ellen, ha mi magunk eltűrnénk a bűnöket körülöttünk és saját életünkben. Isten ítélete mindig kegyelmes ítélet, hiszen Igéjét adta nékünk, hogy hallgatása és megtartása által, másokat is megerősítve, életre és szolgáló szeretetre serkentsünk” — hangzik a figyelemmel hallgatott igehirdetés az esperes ajkáról. A közgyűlésen öröm volt hallani a parókus Fábry Mihály, szügyi lelkész meghatott örömmel közölt renoválási költségadatait 48 000 forint: nagy pénz egy kis filia részéről. S e nagy összeg még nagyobb áldozatot takar: 45 család adta össze, s az egész megújítás csak 3000 Ft közegyházi hozzásegítésre szorult. Jól mondta Gartai esperes: „...A templom megújítása bizonyságtétel az ige szerété te és az egyház jövőjébe vetett hit mellett __” Az egész lelkes kis gyülekezet felsorakozott munkában és áldozatban derék gondnoka, Benkó András mögé. Meg is van a szép eredmény: Mohora evangélikusai gyönyörűen megújított templomot adnak át a következő nemzedéknek. Az ünnep délutánján Gerhát Sándor galgagutai lelkész prédikált a szép kis templomban. Szabó József MÉG MEG SEM LÁTTAD Még meg sem láttad ezt az életet és maris mennyit utaztam veled. Te az életiben mennyit mégy vajon? S rögös, nehéz, vagy könnyű utakon? Szeretve védem kicsiny éltedet, s mások is. Mert mindig kaptam helyet. De később ... vajon vigyáznak-e rád, mint ahogy most, s mint az édesanyád? Hanvayné T. Mária A családtervezéshez így hallottam egy édesanyától. — Amikor a hatodik is jelentkezett, nagyon megijedtem. Ezt már én sem bírom sem erővel, sem anyagiakkal. Férjem, szüleim is ezen a nézeten voltak. Megkaptam a hivatalos engedélyt is. Már ott álltam a műtő ajtajában. S ott megtorpantam. Nem, képtelen vagyok rá, nem tudom megtenni —, és hazamentem. Amikor eljött az ideje, világrahoztam a hatodikat Isten mellém állt erővel is, anyagiakkal is. Ennek az édesanyának a lel- kiismeretében megszólalt Isten. Ügy érezte, a családtervezésben ö a segítője, tanácsadója, erősítője. És engedelmeskedett. Asztalos Sándorné Derűs sorok A legtökéletesebb teremtmény Abban az időben, amikor az egyház tanítói még nem voltak mindnyájan diplomás pedagógusok, hanem a tanyákon értelmesebb iparos emberek is tanították a kisiskolásokat, nos abban az időben történt, hogy a vizsgán elnöklő dékán a következő kérdéssel fordult az egyik kisdiákhoz: — Meg tudnád-e mondani fiacskám, hogy melyik az Isten legtökéletesebb teremtménye? A fiúcska zavartan tekintget jobbra-balra, látszik, hogy nincs tisztában a dologgal. A dékán háta mögött álló tanító segíteni akarva tanítványának, ujjával magára mutogat, hogy a gyermek azt felelje: „Az ember”. A tanuló azonban félreértette a mutogatást s nagy büszkén kivágta a választ: — A mi tanítóbácsink! — Nos, igen, fiacskám, szól a dékán, természetesen a ti tanítóbácsitok is. De mi a ti tanítóbácsitok? A kisdiák most már bátran és diadalmasan vágja ki a választ: — A mi tanítóbácsink suszter! I , D. Gy. gyűjtése AZ ELLENREFORMÁCIÓ SZELLEMÉBEN A „Le Mond” párizsi napi- tásának a dékánja és egész lap jelentése szerint a Vatikán Hollandiában rendkívül meg- illetékes kongregációja „eret- becsült személy a protestánsok nekpert” akar indítani dr. között is, mert arra törekszik, Eduard Schillebeekx domini- hogy a romai katolikus hitet kánus páter ellen. Schillebeekx megtisztítsa a régi elavult és teológiai professzor, a nimwe- ma már tarthatatlan hagyomá- geni egyetem Teológiai Fakul- nyos sallangoktól. Uppsalában láttuk és hallottuk (IX.) M. M. Thomas: Az egyház életével és munkájával kapcsolatos problémák egy forradalmi világban Előadása elején Thomas professzor az EVT „Egyház és Társadalom” témájú, 1966-ban Genfben tartott konferenciájával foglalkozott Nagyra értékelve a két évvel ezelőtti tanácskozást, többek között kijelentette: „A konferencia páratlan volta abban áll, hogy ez az EVT részéről az eddigi legkomolyabb kísérlet volt arra, hogy megértse azokat a forradalmi valóságokat, amelyek formálják modern világunkat és amelyekben a keresztyének is benne vannak értelmileg és érzelmileg egyaránt.” Méltatta azt a tényt is, hogy első alkalommal történt nem lelkész vagy teológus jellegű szakértők bevonása, valamint a harmadik világ hangjának jelentős érvényesítése. Szellemesen, a harmadik világot következetesen „kétharmad világinak nevezte. Genfben 1966-ban tudatában voltak annak a radikális változásnak, amely az ember természethez, ember az emberhez, ember a társadalomhoz való viszonyában ment végbe, valamint az ember önértelmezésében történt. A konferencia az emberire összpontosította figyelmét, s ez az ember mai helyzetének végiggondolása vált az ökumenikus mozgalom fordulópontjává. Hatása érezhető a szociál- etikában éppen úgy, mint az egyház missziói, istentiszteleti, egységtörekvési életmegnyilvánulásaiban. Thomas egyetértett azokkal, akik az 1966-os genfi konferenciát korszakfordulónak tekintik az ökumené törA Békevilágtanács felhívást intézett minden békeszerető emberhez, hogy szálljanak szembe a nyugatnémet újfasiszta fejlődéssel. A felhívás rámutat arra, hogy a nyugat- németországi újfasiszta mozgalom veszélyezteti Európa békéjét és a bonni kormány közvetlenül támogatja is ezt a fejlődést. A felhívást 263 személy írta ténetében, mint ahogy a nemrég elhunyt Fry elnök is így látta és nevezte. Rátérve előadásának témájára, a radikális társadalmi változásokat úgy jellemezte, hogy ebben az igazságra törekvésben: „Az ember nem csak kenyeréért küzd, hanem emberi méltóságáért is”. Bemutatta, hogyan szövődik össze a faji kérdés, politikai és gazdasági függőséggel, gazdag és szegény népek viszonyával. Érdekesen taglalta azt a kérdést is, hogy az Ifjúság részt akar venni ténylegesen a társadalom életében mindenütt, s idézte az idei prágai békekonferencia egyik mondatát, amely szerint a fiatalok egy olyan társadalomban akarnak részt venni, „amely le tudja győzni a bürokráciát, a tekintélyi intézményeket és minden helyen szakértőket alkalmaz.” Újra kell végiggondolni az egyház életét, egységét, szolgálatát a társadalmi és politikai változások forradalmi korában, amelyben az emberek keresik a humanitást, a teljesebb emberséget. Ma a másokért élő egyház azt jelenti, hogy ténylegesen a békét, a gazdag tartalmú bibliai sálo- mot hirdeti. A misszió mai célja a humanizáció egy olyan világban, ahol az emberek maguk is küzdenek igazi emberségükért, jólétükért. Történelmünknek ebben a szakaszában a messiási kor sálom-jellem- vonása látszik legjobbnak. A keresztyén résztvétel a misz- szióban ezé~t magában foglalja alá a világ minden részéből, köztük John D. Bernal angol professzor, Sosztakovics szovjet zeneszerző, Salomon Bolo Hidalgo perui katolikus lelkész és író, S. Burr Yambol egyesült állambeli zsidó rabbi, Martin Niemöller nyug. evangélikus püspök, Max Bom nyugatnémet professzor, valamint Anna Seghers és Arnold Zweig keletnémet írók. egyúttal a résztvételt az igazságos társadalomért folytatott küzdelemben is. .Nagyon jelentős volt Thomas előadásának az a szakasza, amelyben elemezte az egyház történetére visszanézve azt a kérdést, hogy az egyház „ott és akkor veszítette el evangéliumhirdetésének lehetőségét és tekintélyét, ahol és amikor Nyugaton szembefordult a társadalmi igazságért küzdő forradalmakkal”. A bibliai megtérés fogalmával kapcsolatban rámutatott, hogy megtérésen nem csupán egy bizonyos egyéni, lelki élményt kell érteni. A megtérés ahhoz a Krisztushoz történik, akinek az egész emberiséghez van köze. Sőt az előadó ilyen élesen fogalmazott: „A megtérés Istenhez mindig együtt jár az emberi közösséghez való megtéréssel és ez már politikai cselekedet.” „Ma részt venni az Isten munkájában azt jelenti, hogy részt venni a változó világ életében.” Egy olyan keresztyénség, amely csak az egyházról akar tudni, s a világ nem érdekli „az intézményesség bálványimádásba esik”, öncélú egyháziasság- ba. Megállapította ezután Thomas: „az egyház közvetlenül igehirdetésével és tanítói szolgálatával, közvetve kulturális befolyásával, nem kis szerepet játszott abban a szellemi erjedésben, amely forradalmi korunkban végbemegy”. Előadása során nem esett abba a hibába, hogy a politikai és gazdasági változásokat valamiféle „új kijelentésnek” tartsa, ugyanakkor nem tudta ezeket függetlenül látni az élő Jézus Krisztus folyamatos munkájától. „Jézus Krisztus maga ébresztette fel az emberekben az igazi emberséget” — mondta. Jelentősnek minősítette azt is, hogy a hitbeli kérdésekkel foglalkozó Hit- és Egyházszervezeti Bizottság szükségesnek tartja az „Ember a természetben és a történelemben” téma széles körű és elmélyült tanulmányozását. — Hangsúlyozta, hogy mig egyfelől a keresztyén hit nem válhat a forradalom ideológiájává, másfelől nem is zárkózhat el a forradalomtól azzal, hogy az igaz, új emberséget „úgyis csak Krisztusban lehet képviselni.” Helytelenítette azt a keresztyén felfogást is, amely a keresztyén hitet azonosítja a konzervativizmussal és a status- quo megszentelöjének tartja. Teológusok, akik hangosan protestálnak az ellen, hogy emberek ideológiákban higy- gyenek, gyakran észre sem veszik, hogy maguk is a keresztyén hitet a statusquo ideológiájának használják. Itt az egyház népének és teológusainak erős önkritikára van szüksége. A „forradalom teológiájával” kapcsolatban hangoztatta, hogy az erőszak kérdése az igazi keresztyén probléma itt, s többek között kijelentette „Az erőszak mi”dig jelen van potenciálisan, de azt mondhatjuk: az erőszak a fon „dalomnak nem lényege, hanem szükségszerű velejárója”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad általánosítani: mások a kérdések és a megoldások is Ázsiában és megint mások Latin-Ameriká- ban. Van, áltól Mahatma Gandhi, van, ahol Martin Luther King módszereivel kell küzdeni az igazságtalanság ellen, ezek nem erőszakos forradalmak, de van, ahol nem lehet mást tenni, mint „az erőszak nehéz terhét” is magukra venni azoknak, akik felelősen meg akarják változtatni a társadalmi igazságtalanságokat. Az „igazságos háború” régi problematikáját nem szabad ráerőltetni a 'orradalmak kérdésére. Ezekben a kérdésekben lehet Vta még, s folyik is, egyben azonban nem lehet: a nukleáris fegyverek használatában és azok bármiféle igazolásában. Thomas szerint a forradalmat nem lehet abszolutizálni, vagyis nem lehet öncélú az: forradalom a forradalomért. A forradalom akkor nem árulja el önmagát, ha konszolidációba torkollik, ha meg tudja valósítani, amiért küzdött. Előadását így fejezte be: „Az egyház akkor gyakorolja prófétai szolgálatát korunkban, forradalmi világunkban, ha mint aki „Krisztusban van” minden emberért él, az egész emberiségért. így valósuljon a jelszó: Az egyház legyen egyház! A történelemnek ebben a korszakában ez azt jelenti, hogy az egyház érdeklődése a világ iránt a politikai összefüggések komolyan vétele is! Nagyon jelentős, hogy mind az ifjúsági nyilatkozat, mind a nevelésügyi nyilatkozat, valamint a beiruti riport, a misz- sziói és a tanulmányi munka, az ökumenikus akció, az egyházközi segélyszolgálat, a nemzetközi ügyek bizottsága megnyilatkozásai mind, mind az egyház teljes emberek felé végzett! szolgálatának politikai^li- menziójával is tisztában vannak a jelenlegi világban. A keresztyén ökumenizmus csak úgy válik egy valódi humanizmus alapjává, ha az egyházak felkészülnek arra, hogy bizonyítsák katolicitásukat, igazság hirdetésüket, de nem csupán a megszokott szeretetszolgálattal, hanem a politikai igazságért végzett diakóniájukkal is, teológiailag inspirálják, etikailag vezessék, pásztorolják laikus tagjaikat és csoportjaikat, akik a közéletben tevékenykednek. Ilyen összefüggésben a kérdés: ki beszél az egyház nevében? — lényegtelen. Az igazságot kell mondanunk és tennünk mindenütt, külön-külön és együttesen”. Ez a lényeges! Az ifjúság számadása Most az ifjúság visszanéz egy percre Mint déli verőfény az őszi kertbe, Sápadt sugarán játszanak az évek; Elmúlt örömök, régi szép remények. Ez az ifjúság álmokat szőtt egyszer És lelkesedett lobogással, kedvvel, Mi maradt ebből, mi maradt meg mára, Visszajött az ifjúság számadásra. Ifjúságomnak sok kudarca nem bánt Elmúlt; éveimre barázdát nem szánt Mert újra kezdek mindent, minden reggel, Forró imádsággal, a Te neveddel! Ágh Tihamér A BÉKE-VILAGTANACS FIGYELMEZTET Isten iránti hálával, s ennek külső jeleként ünnepi istentisztelettel, esti áhítatsorozattal és kantátaesttel emlékezett meg a reformáció ünnepe előtti héten templom-jubileumáról buda- pest-kelenföldi gyülekezetünk. Negyven évvel ezelőtt szentelte fel — 1928 október 21-én — D. Raffay Sándor püspök a tágas, szép templomot, amelyet körülvesznek a gyülekezeti terem, az irodák és a lelkészlakások. A templom tervezője a visegrádi várfeltárásból is ismert nevű Schulek János építész, felépítője pedig Medgya- szay Gyula mérnök volt, aki — már felül a nyolcvan éven — jó egészségben és boldogan vett részt az ünnepen. Az ünnepi istentisztelet igehirdetési szolgálatát Dr. Nagy Gyula teológiai tanár végezte, ugyanannak az igének alapján, amely a negyven évvel ezelőtti templomszentelés igehirdetési alapigéje is volt: „Mérd meg az Isten templomát, az oltárt, és akik abban imádkoznak" (Jel. 11,1). Először arról szólt az igehirdetés, hogy a „megméretés” a Szentírásban a legtöbbször lemérést, megítélést jelent Az elmúlt négy évtized alatt Isten kemény, de irgalmas ítélettel mérlegre helyezte egyházát: sok minden összetört ebben az ítéletben, amit addig az egyházi élet elengedhetetlen részének gondoltunk; de új fényben ragyogott föl az egyház életének igazi alapja és lényege: Krisztus evangéliuma. Kelenföld ünnepe „Meg kellett tanulnunk, hogy választva, el van rendelve az az egyház és a gyülekezet ki- Istennel az igében, a kereszt- csíny nyáj, diaszpóra, ízesítő ségben, az úrvacsorában, az csipet só a világban, és nem a imádkozás közösségében való „világ közepe”; helye nem a dicsőséges „első hely”, hanem a szolgálat helye, amely Krisztusé volt; és vagy vállalja a hitéből fakadó, szeretetben való szolgálatnak ezt a helyét teljes hűséggel a mai világban, vagy elhalad fölötte a rohanó történelmi idő”. Az igehirdetés ezután a „megméretés” másik bibliai jelentéséről szólt: a templom megméretése azt is jelenti, hogy ez a hely ki van közös találkozásra, a gyülekezet lelki otthonául. A templom ilyen „kimérésének”, körülhatárolásának két fontos korlátja van. A gyülekezet templomi istentiszteletének a templom falain kívül is folytatódnia kell: a hétköznapi élet minden területén, a családban, a munkában, a társadalomban és a népek életében. A templomi istentisztelet nemcsak hitünket, hanem szeretetünket is újjá teszi, fáradhatatlan és segítő emberi magatartásra a világban. Ugyanakkor a templom falai kitágulnak nemcsak a világ élete, hanem az örökélet felé is; ott ér véget és jut teljességre a templom szolgálata. A szószéki szolgálatot követően üdvözlések hangzottak el. Bencze Imre gyülekezeti lelkész bejelentette, hogy a jubiláló kelenföldieket levélben köszöntötték D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püskö- kök, a Teológiai Akadémia dékánja, a gyülekezet volt lelkipásztorai és sokan mások. Ezt követően Dr. Haypál Béla református esperes adta át a testvéregyház köszöntését, megemlékezve a két egyház történelmi sorsközösségéről és a negyven év előtti ünnepről. Majd Muncz Frigyes, országos diakóniai lelkész és Tomcsányi László ny. lelkész, akik szolgálatot teljesítettek a gyülekezetben, fejezték ki áldáskívánságaikat. Az énekkar Sulyok Imre 150. zsoltárfeldolgozását adta elő, a szerző vezényletével. A templomszentelési emlékünnepet követő héten Feren- czy Zoltán rákoshegyi lelkész tartott esti áhítatokat, október 23-án Weitler Jenő karnagy orgonaszolgálatával. Az ünnepi hét a gyülekezet ének- és zenekarának Bach-kantáta-estjével zárult október 27-én; ez alkalommal Várady Lajos budai esperes hirdette az igét.
