Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-04 / 5. szám
Személyes hit — egyház hite Püspökeink közös körlevelet bocsátottak ki a gyülekezetekhez. Ebből a körlevélből idézünk és ismertetjük. Az egyháztörténetből Zsinatok és dogmák Isten drága kincset bíz ránk ebben az esztendőben is. Elsőként a SZEMÉLYES HIT ajándékát emeljük ki. Jézus Krisztus személyesen hív minket tanítványi szolgálatra. A krisztuskövetés útját nem járhatjuk másként, csak ha magunk is gondot viselünk Urunkkal való személyes kapcsolatunk ápolására, mert Ő már mindent megtett értünk, mindent elkészített számunkra, hogy Tőle el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. De személyes hitünk csak akkor igazi, ha másokkal való közösségbe von minket. AZ EGYHÁZ HITE és a személyes hit szorosan összefügg, mert csak a Krisztus testének, az egyháznak a közösségében élhetünk igazi keresztyén életet. Jézus Krisztus oda ígérte jelenlétét, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ö nevében. Másik nagy kincs a ránk bízott gyüle- kezet, és a Krisztusban hívők szélesebb közössége, az egyház. Magyar evangélikus egyházunk közösségében élnek, gyülekezeteink és folyik szolgálatunk. Ennek az egyháznak az útját Isten a szolgálatban jelölte ki, amely egyszerre vonatkozik az Isten szeretetére és az emberek szeretetére. Jézus tanítványainak, az egyháznak a közössége az a hely, ahol szolidaritást éreznek az emberrel, a hazával és az emberiség tágabb öle- lésű kérdéseivel. Egyházunk útjának tóvábbi építésével leszünk elfoglalva ebben az esztendőben is, amikor LELKÉSZTOVÁBBKÉPZÉSÜNK előtt gazdag lehetőségek bontakoznak ki. Országos teológiai konferenciák fogják szolgálni lelkészi karunk bekapcsolódását a nemzetközi teológiai gondolkodás vérkeringésébe. Segédlelkész-konferencia segíti fiatal szolgatársainkat a tájékozódásban és teológiai elmélyülésben. Teológiai szakcsoportokban dolgoznak professzoraink vezetésével azok a testvéreink, akik különös érdeklődéssel fordulnak a teológia egy- egy szakterülete felé. A politikai tájékozódást fogják szolgálni a Hazafias Népfront rendezésében folyó papi békegyűlések. Végül pedig továbbképzésünk valamennyi ágát felölelik a lelkészi munkaközösségek, amelyeknek 1968. évi kötelező és ajánlott témái serkentik testvéreinket további céltudatos és elmélyült munkára. Isten sokirányú és sokodalú szolgálati lehetőséget tár elénk, s joggal várja hűségünket, szolgálatkészségünket, példamutató életfolytatásunkat. A körlevél a továbbiakban szól az egyházi sajtómunka jelentőségéről, külön kiemelve azon könyvkiadványainkat, amelyeket a gyülekezeti könyvtárak számára be kell szerezni, — Egyházi Törvények címen megjelent törvénykönyvünk ismeretének fontosságáról —, a Központi Alap lelkészi fizetéskiegészítő szolgálatának szabályozásáról, — lelkészi szakcsoportok alakításáról s a lelkészek tudományos továbbképzéséről és adminisztratív ügyekről. Külön meleg ajánlással fordul a körlevél a gyülekezetekhez az Evangélikus Élet és a Lelki- pásztor c. lelkészi szakfolyóirat terjesztése ügyében, ‘rámutatva az árrendezések összefüggésében az előfizetési árak változására. »Kérésünk pedig az, hogy a lelkészek február 4-én, a vasárnapi istentiszteleten, továbbá a hétközi bibliaórákon hívják fel a gyülekezetek figyelmét az Evangélikus Élet új előfizetési árára és egyben kérjék meg a gyülekezeti tagokat, hogy továbbra is támogassák és fizessék elő az Evangélikus Életet. Egyházi lapjaink rendkívül nagy szolgálatot tesznek és minden áldozatot meg kell hoznia lelkészeknek, gyülekezeti tagoknak azért, hogy a két lap tovább végezhesse szolgálatát« — szól a körlevél. Végül így fejeződik be: Kérjük Lelkésztestvéreinket, hogy fáradhatatlanul végezzék az,evangéliumhirdetés szolgálatát nagy és kis gyülekezetekben' egyaránt. Különösen is kérjük ezt a szolgálatot a szórványgyülekezetekben. Legyenek fáradhatatlanok a szeretet- munkában is a gyülekezetben, az országos egyházban és az egyházon kívül is. Legyen gondjuk »az egész nyájra«, kicsikre és nagyokra egyaránt. Különösen is nagy gonddal végezzék a konfirmációoktatást és legyenek hűségesek ebben a munkában. Tartsák rendben gyülekezetüket anyagi vonatkozásban is, és ne várják azt, hogy ezeket az anyagi gondokat az Országos Egyház vegye le a gyülekezetek válláról. Ezekre a munkákra, Lelkésztestvéreink Életére és Szolgálatára Isten megújító, megsegítő kegyelmét kérjük! A második egyetemes zsinat Konstantinápolyban 381-ben A homousiai vitában a Szentlélek, mint harmadik személy, egyelőre még háttérbe szorult. A nicaeai hitvallás nevének egyszerű említésével, csak a benne való hitet kívánta meg. De Athanasius és a három nagy kappadókiai már a Szentlélek egylényegűségé- nek is szószólói voltak. A se- miariánusok között nagyobb számmal voltak, akik ezt nem ismerték el. A dogmatikai szakadások megszüntetése és a nicaeai hitvallás tekintélyének megszilárdítása érdekében hívta ősz- sze Nagy Theodosius császár Konstantinápolyba a második egyetemes zsinatot 381-ben. Itt a nicaeai hitvallást megerősítették, a Szentiélekről szóló tant bővebben kifejtették, a Szentlélek homousiáját is kimondták. Külön hitvallást a zsinat nem alkotott. Csak a keleti püspökök vettek részt, ezért sokáig nem akarták egyetemes zsinatnak elismerni. Később (70 év múlva) egyetemes tekintélyre jutott a „ni- caeano constantinopolitanum” A FENYŐK Nem nehéz megmagyarázni, hitünk miért oly félénk, szeretetünk miért fantáziátlan, reménységünk miért béna — s már meg is van a mentség. »Sovány a föld, amelyen állok.« »Gyülekezetünkben nincs semmi különös.« »Semmit sem kapok az igehirdetésből.« »Mi a célja az egésznek?« Vagy: »Nagyobb a vihar, semhogy megállhatnék.« »Rám senki sincs tekintettel.« »A közömbösöknek ezerszer jobb.« »Céltalan minden.« Könnyű így beszélni. Nagyonis könnyű. Nézzétek a fenyőket! A szakkönyv leírja őket Elterjedési terület, tűlevelük sajátságai, meddig élnek, mire használhatók —• elmond mindent, egész pontosam Többek közt ezt is: »Gyökérrendszerük mélyreható (karógyökér), igen sűrűén elágazik (intenzív), messzire kinyúlik.« Ezért képes megnőni ott, ahol más fák elsatnyulnak. Ezért áll ott, ahol a többi kidőL Gyökere jóvoltából! Hogy gyökerünket a földbe eresszük, keresztyén mivoltunk anyaföldébe — ettől függ minden. Hogy belemélyedjünk Igéjébe, erőt, lendületét nyerjünk Szentségéből, hogy belegyökeredzünk a gyülekezetbe s ezzel Öbeléje — ez teszi hitünket bátorrá, szeretetünket találékonnyá, s vidámítja meg reménységünket. A gyökereken múlik! Joachim Jentzsch után: Bodrog Miklós A templomtér művészete A ‘tatabányai templom oltára — Szita István munkája Magyarországi evangélikus egyházunk templomai »mozgásban vannak«. Kisebb-na- gyobb mértékben rendszeres renoválások folynak az ország templomainak jelentős hányadában, amelyek az egyszerű festéstől a világítóberendezés korszerűsítésén át a belső tér jelentős átrendezéséig sokféle fokozatban valósulnak meg Ezek az átalakítások rendszerint komoly egyházművészeti kérdéseket vetnek fel. A legkisebb renováláshoz is, legyen az bár egyszerűen a festés megújítása, kellő egyházművészeti ízlés szükséges, amihez a leggyakrabban kevés a gyülekezeten belül kialakult vélemény. Országos Egyházunkban egyházművészeti bizottság működik, amely hivatott véleményezni, tanácsolni, sőt dönteni abban, hogy a renoválásokkal kapcsolatban az átalakítások, kiképzések, festések milyen mértékben és módon történjenek. Vannak egyházunknak szakképzett emberei, akikhez bizalommal fordulhatnak a gyülekezetek .ilyen kérdésekben s vannak lelkészeink, akik teológiai megalapozottsággal nyúlnak egyházművészeti kérdésekhez s azokban tervszerűen képezik magukat. • Egyike ezeknek Szita István aki lelkészi szolgálatát a cin- kotai gyülekezetben végzi beosztottként, de egyházművészeti szolgálata szinte az egész országra kiterjed. Negyvenkét éves. Tanulmányait az érettségi után építészmérnökhallgatóként kezdte, s egy év után iratkozott be a teológiára, amit 1953-ban végzett el. Részben már azzal párhuzamosan, részben segédmatos továbbképeztetését s nyaranta két hetet tölt a szentendrei művésztelepen. Közvetlen szakterülete a falfestészet, amit a szakmában morális, vagy monumentális festészetnek neveznek. ÁltaláEddig tizenöt templomban dolgozott, főleg a falfestés terén, szimbolikus és figurális megoldásokkal. Cegléd, Her- nádbüd, Mezőtúr, Bánk, Káva, Nagytarcsa, Pestújhely, Rákoscsaba, Pesterzsébet, Fancsal, Csepel, ösagárd, Mogyoród, Tatabánya templomai, illetve gyülekezeti termei őrzik kezemunkáját. Az első templom a ceglédi volt, tizenegy másfél méteres körszimbólummal. Hemádbü- dön hat köralakú figurális kompozíciója látható egy ősi katakombaimádság illusztrálásaként: »Urunk, aki értünk születtél, meghaltál és feltámadtál, amikor eljössz ítélni, ments meg minket, amiként megmentetted , Mózest, Dánielt és Jónást. Ámen.« A kompozi- cióko.. Jézus születésével, halálával, feltámadásával néznek szembe Mózes, Dániel és Jónás. Pestújhelyen Sándy Gyula sajátos templombelsőjébe illeszkedőn fut körbe hatalmas szalagként körökbe festett Jézus-sorozata. Tatabányán a hét méteres ablaksorral szemben ellenpólusként festette meg a Biblia világát figurálisán. A »Biblia pauperum« modem változata ez. Mogyoródon kivitték a régi oltár-szószéket. Nem kis küzdelem előzte meg a döntést a gyülekezet öregei és fiataljai között. De bátran léptek s most Szita István tervei és munkája nyomán az új oltár mögött szimbolikus bibliai tájra nyilik a szem, amely előre- nézésre késztet időre, ítéletre, örök életre, a bibliai eljövendő tizenkét kapus városra. Egyházi pecsétek rajzai, oltárterítőminták, rézdomboritá- sok jelzik még kezemunkája nyomát, — s egy reménység: egyre jobban érlelődik gyülekezeteinkben a helyes ízlés a temnlomtér szófián prédikációjáról. D. Koren Emi! A harmadik egyetemes zsinat Efezusban 431-ben Az alexandriai és az antio- chiai iskolának az ellentéte különösen a krisztológiai vitában jutott kifejezésre. Az alexandriai iskolában Krisztus emberi természete nem érvényesült eléggé, a két természet közül az emberi csaknem teljesen elenyészett az isteni javára. Máriát ezért „istenszülő”-nek (theotokos) nevezték. Az alexandriai teológiai irány vált a monofüzi- tizmus (Jézus Krisztus egyetlen természetéről szóló tanítás) melegágyává. Az antiochiai teológiai irányzat ellenben a két természet viszonylagos egységét tanította, de a két természetet egymástól világosan megkülönböztette. Hangsúlyozta Jézus Krisztus emberi természetét is, nem engedte meg az emberi véges tulajdonságoknak Istenre való átruházását, ezért tiltakozott a „theotokos” kifejezés ellen is. Az antiochiai irányzat érdeme, hogy Jézus Krisztus történeti személyiségét megvédte. A vita hevében mindkét irány szélsőségekbe csapott át. Nestorius szerzetes, majd presbiter, Antiochiából került 428- ban Konstantinápolyba, a pátriárkái székbe. A vele jött Anastasius presbiter ott a „theotokos” kifejezés ellen kezdett prédikálni, ami már a Mária kultusszal kapcsolatban a liturgiába is bekerült. Ezért a nép és a szerzetesek felzúdultak, de Nestorius pátriárka oltalmába vette a presbitert. Nestorius ugyanis, mint igazi antiochiai, Máriát legfeljebb mint „kristotokos”-t (Krisztust szülő) akarta elismerni, s azt állította, hogy a két természetet különválasztja ugyan, de mindegyiket megbecsülve, tiszteletben egyesíti őket. Cyrillus, alexandriai püspök Nestoriust, régi vetély társát, szenvedélyes hangú levélben megtámadta, s megnyerte a maga részére Coelestinus római püspököt is, aki a pelá- giánusok befogadása miatt neheztelt Nestoriusra. Coelestinus azt követelte Nfestoriustól, hogy tíz nap alatt vonja visz- sza tanait. Cyrillus pedig ti- 'zenkét kárhoztató tételt adott ki ellene? Nestorius erre szintén tizenkét tétellel válaszolt. Az egyre hevesebbé vált vitának a megszüntetésére hívta össze II. Theodosius császár Efezusba a harmadik egyetemes zsinatot, 431-ben. Cyrillus, mielőtt megérkezett Nestorius, külön zsinatot tartott, amelyen Nestoriust kiátkozták és letették. Majd Nestorius is külön zsinatot tartott, amelyen Cyrillust exkommunikálták. A császár mindkét pátriárka letételét jóváhagyta. Nestorius kolostorba vonult és száműzetésben halt meg 440- ben. A nestoriánusok eleinte Szíriában telepedtek le, majd amikor onnan is kiűzték őket, Perzsiába menekültek, s itt egyhítei nyelvükről „chaldeai keresztyének” név alatt váltak ismeretessé. Dr. Ottlyk Ernő Az elfelejtett Rév István Gyülekezetünk tagja. Belvárosi otthona a háború alatt tönkrement. Angyalföldre költözött, a Lehel út elején egy nagy bérház harmadik emeletére. Itt működött azelőtt műterme. Itt születtek meg bábjai, bábszínházának kellékei. Régen készültem látogatására., Az Állami Bábszínház fennállásának 20 éves jubileuma is ösztönzött, hiszen magánvállalkozóként Rév István nyitott először bábszínházát Budapesten. Magyarul jól beszélő, bécsi származású felesége nyitott ajtót. Rév István a rádió mellől kelt fel. Szemére illesztette fekete pápaszemét. Tizennyolc éve vak. Áprilisban lesz 70 éves. A kis szoba falán bekeretezett régi plakátok, színlapok. Régi ismerősön akad meg szemem. Az öreg Bence báb figurája integet felém, Toldi Miklós hű kísérője. Rév István bábszínháza az akkori Podmaniczky utcában, a mai Rudas László úton volt. Hét- százötvenhatszor adták elő Toldit. Kétszer is megnéztem. Felidéztem egy jelenetet. A bika megfékezése után jókedve kerekedik Bencének. Félrecsapja süvegét. Énekel. Rév István el is dúdolja az éneket. Nézem Bencét. Örülök, hogy megkülönböztetett helyet foglal el mesebeli királykisasszonyok és francia vígjátékok bársonyruhás figurái között. Beszélgetünk. Két évig ta- nároskodott a fővárosban, azután külföldi tanulmányútra indult. Életcéljává tette, hogy a bábjátékot vásári mutatványos bódékból, műkedvelő gyermekelőadások világából komoly színpadra vigye, felnőtt közönség elé. Szándéka sikerült. Nemcsak népmeséket, saját szerzésű darabjait, hanem Aranyt, Moliére-t, Shakes- peare-t is tolmácsolták bábjai. Háború után újra kellett mindent kezdeni. Minisztériumi megbízással országszerte tanfolyamokat tartott. Tanított. Népszerűsítette a bábozást. Obrazcowal, a bábjáték világhírű szovjet mesterével többször is találkozott. A pedagógiai főiskolán, annak budapesti fennállásáig tanszéket kapott. Azután megbetegedett Nyugdíjazták. Elvesztette szaros világát. Rév István Budapesten született. A Deák téren konfirmált. Baráti szálak fűzik egyházunk sok ismert emberéhez. Szeretettel emlékezett meg Varsányi Mátyás volt budavári lelkészről és Csengődy Lajos volt salgótarjáni esperesről, aki amíg élt, rendszeresen tartotta vele a kapcsolatot. Családja bácskai eredetű, cservenkaiak. Ősei: papok, tanárok, művészek. Benne mindháromból van valami. Lapozgatom az Állami Bábszínház húszéves jubileumi kiadványát. Gazdag képanyag. Húsz év munkájának felmérése. Érdekelnének az előzmények. Rév István nevét nem találom. Elfelejtették. Nem felejtették azért el mindenütt. Az 1965-ben megjelent »Magyar Irodalmi Lexikon« ezt írja róla: »Kezdetben bábművészettel foglalkozott, önálló bábszínháza számára számos mesejátékot írt. 1950-ben elvesztette szeme világát, azóta csak meseirodalommal foglalkozik. Szilajka c. mesegyűjteménye 1958-ban jelent meg.« Nem felejtették el külföldön sem. Svédek, mexikóiak és al- gírok jártak nála. Mégis úgy érzi, hogy elfelejtették. Egy anekdotával fejezi ezt ki. Megkérdezik a rossz diákot, mit tud Homéroszról. Azt hiszem, írt valamit — feleli —, de azt biztosan tudom, hogy vak volt. — Valahogy így jártam én is — mondta Rév István. Érdekes és értékes emlékek gazdag tárháza. Olyan dolgokat mondhatna el, amit más nem tudna. De ki rögzítse? Milyen kár, hogy egy ilyen embernek nincs magnója! Benczúr László — A »HITBŐL ÉLÜNK« című ausztráliai magyar evangélikus lap decemberi számában 28 hírt közöl egyházunk életéről és szolgálatáról. elnevezésű hitvallás eredetileg a jeruzsálemi gyülekezet hitvallása volt, ezt nem 381-ben alkották ugyan, de mégis jogos az elnevezés, mert hűen kifejezi azt az igaz tanítást, amit a második egyetemes zsinat is képviselt. lelkészi évei alatt képezte magát a festészetben. Így Képző- művészeti Szabadiskolát végzett, majd a Képzőművészeti Alap Stúdiójában egy évet. A Pestmegyei Képzőművészek Stúdiójában végzi ma is folyaban foglalkozik a belső tér problémáival, a tér, szín és fényhatásokkal, a templomtérben az oltár, szószék, keresztelőmedence, padok elhelyezésének művészeti kérdéseivel.
