Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-13 / 41. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. ÍZ. ÖRS Z ÁG OS E VAN GÉL I K US H E TI LA P XXXm. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1968. október 13. Ara: 8.— Forint A SZENTÍRÁS MA A Szentírás történetisége „Nem mese az gyermek” — így feddi Arany János költeményében, a „Családi kör”-ben gyermekét az apja. Vándor tévedt estére a házba. Talán negyvennyolcas bujdosó honvéd. A szabadságharc élményeiről beszél. A maga szemszögéből mondja. Nem pártatlan és elfogulatlan az események előadásában. Életét tette rá amiben résztvett. A kamaszodé fiú tátott szájjal hallgatja. Talán csak az elbeszélés ízessége, vagy a történet izgalmas eseményei kötik le figyelmét. Ügy hallgatja, mint a mesét. — Az apai figyelmeztetés, hogy itt nem meséről van szó, elsősorban azt jelenti, hogy olyasmiről beszél a bujdosó honvéd, amiben a tátott szájjal hallgató gyerek és az egész család is érdekelt. „Nem mese”, akkor sem mese, ha a branyiszlói csata nem pontosan úgy folyt le, ahogyan azt egy gyalogos honvéd átélte s ahogy, az későbbi visszaemlékezéseiben alakot öltött. Ami vele történt, valahogy az egész nemzettel is történt Nem mese! Körülbelül hasonló a helyzet a Biblia történetiségével kapcsolatban is. Néhány évvél ezelőtt vaskos kötet jelent meg német nyelven ezen a címen: „A Bibliának mégis igaza van”. Nem olvastam el, mert azt hallottam róla, hogy az ókorkutatás és ásatások és újabb leletekre való hivatkozás segítségével megvédi a Bibliát minden támadás ellen és kimutatja, hogy milyen megbízható, hiteles történeti forrás a Biblia. A benne közölt'történelmi és földrajzi adatok mind helyesek. Mindez nem érdekelt, mert a Bibliát nem tartom „csalhatatlannak” még olyan értelemben sem, ahogyan a római pápát annák tartják. Jól tudom, hogy az adatok nem mindig pontosak. Az evangéliumok Jézus halálának időpontját pl. egymástól eltérően határozzák meg. Jn 19,14 arról tudósít, hogy Jézust déli 12-kor ítélték el, Mk 15,25 pedig arról, hogy reggel 9-kor feszítették meg. Az egyes bibliai könyvek szerzői nem mindig azok, akiknek a nevét a címfelirat feltünteti. Ezen azonban nem akadok fel'. Emiatt még nem mondom történetietlennek a Bibliát. Az említett könyveimet tehát így értelmezem: Noha a Bibliában a történeti adatok tekintetében ellentmondásokat találunk, néhol pedig egyáltalán nem találjuk meg azokat az adatokat, amelyek inai kíváncsiságunkat (pl. egy újságíróét) kielégítenék, — énnek ellenére a Biblia igazmondó könyv, nem az emberi fantázia szülötte.-5,Nem mese az "gyermek” ... De-semiráképen sem1 értettem úgy a könyv címét, hogy a Biblia minden adatában tökéletesen-megbízható, történelemkönyv lenne és igaza van minden történetkritikai módszerrel folytatott vizsgálódással szemben. A Szentírás történetiségén ezért valami nagyon szerény, de természetes dolgot kell értenünk. 1. Történeti képződmény a Szentírás szövege. Ezek a szövegek papírusztekercseken és kódexekben maradtak ránk —■ másolatban. Eredeti kézirattal nem rendelkezünk. A másolatok között van némi eltérés. Főleg protestáns történészek érdeme, hogy az Újszövetség görög szövegét valamennyi meglevő régi másolat figyelembevételével rekonstruálták s a bibliafordítók számára a szöveget eltéréseiben is és egyezéseiben is áttekinthetővé és hozzáférhetővé tették (Nestle féle kiadás). 2. Történeti képződmény a bibliai könyvek keletkezése. Emberek írták a legkülönbözőbb időkben. Nem könnyű legtöbb esetben egy-egy bibliai könyv szerzőjét és keletkezési idejét megállapítani. A könyvek magukon hordják koruk kifejezéseit, az akkori világszemlélet elemeit. Senki se rója fel a Genezis első fejezeteinek, hogy a föld körül forgatja a világegyetemet s nem a nap körül. Hiszen közben mi is rájöttünk, hogy sok naprendszer van. A Biblia itt különben sem természetrajz- órát akar adni nekünk a világ létrejöttéről, hanem földi életünk értelmének, céljának, rendeltetésének megértésére akar elségítení. A korabeli társadalmi körülmények is jól tükröződnek a bibliai könyvekben. Ezek megértéséhez értékes adalékkal is szolgálnak a történészek számára. De ennél sokkal érdekesebb, hogy az Ószövetségben Izrael népe sokszor áttör kora társadalmi rendjénék korlátáin, s ha csíraszérűén is, valami új felé mutat s az Újszövetségben a nőnek, a gyermeknek, a betegnek, a rabszolgának, a másvallásunak egy olyan új megértésével találkozunk, ami közvetve az emberi társadalom átalakulására is hatott. 3. Történelmi képződmény a Szentírás történeti anyaga. Az Ószövetség középpontjában egy nép, a zsidó nép áll, az Újszövetségében egy „ember”, a názáreti Jézus. Mind a két esetben a földön vagyunk és nem valami túlvilágban. Az időben és nem időtlen örökkévalóságban. De — és ez teszi különössé ezt_ a könyvet — a zsidó nép történetét úgy mutatja be, hogy belőle az embert, a népeket megtartani akaró Isten szövetségi hűsége válik nyilvánvalóvá. Ez a kicsi, jelentéktelen, létében kétes né- pecske — választott nép. A názáreti ács fiára pedig úgy mutat rá a Biblia, mint akiben Isten az ember iránti hűségét teljességre vitte, mint Isten Fiára. „Bizony Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek” — hangzik Péter pünkösdi prédikációjában. A bibliai könyvek tartalmuk, terjedelmük, keletkezési koruk, stílusuk, irodalmi formájuk tekintetében erősen eltérnek egymástól, de történetiségük szempontjából mindegyiket közösen jellemzi, hogy bizonyságtételek, és még ha néha mese formáját öltik is, mindig érdekeltté akarnak tenni. Pontosabban azt akarják megmutatni, hogy mennyire Isten ügye az ember s ebben mennyire érdekeltek vagyunk mindnyájan. Két megállapítást tegyünk befejezésül. Becsüljünk meg minden olyan munkát, amely a történetkritika segítségével közeledik a Szentíráshoz. Segítséget kaphatunk a szöveg jobb megértéséhez. Ne becsüljük túl a történetkritikai vizsgálódás eredményeit. Nem teszik kockázatmentessé a hitet. A Bibliát végül is az érti meg, aki rájön, hogy mennyire érdekelt az olvasott, vagy tovább mondott történetben. Az érdekeltségnek ezt a felismerését és komolyanvételét, vagyis a hitet, semmiféle történeti ismeret nem tudja pótolni, vagy igazolni. Besentr László Uppsalában láttuk és hallottuk (VIII) — Lady Jackson előadásának ismertetése — Az egyik legérdekesebb és legnagyobb visszhangot kiváltó előadást egy asszony tartotta: Dr. Barbara Ward professzornő (asszonynevén Lady Jáckson) a „Gazdag és szegény népek” témakörben. A több, mint két'órás előadás részletes ismertetésére lapunk keretében természetesen nincsen mód, de a profesz- szornő mondanivalójának tartalmából és segítőkész hozzáállásából valami ízelítőt így is nyerhetünk. A mai világgazdaság részletes és mélyreható elemzését tartalmazó előadást nyolc szakaszra osztotta. E szakaszok címei: 1. Gazdag és szegény népek a világ társadalmában. 2. Történelmi háttér. 3. A féloldalra dűlt cserekereskedelem. 4. Belső akadályok a gyarapodás előtt. 5. A fejlődés keretei. 6. A gyarapodás stratégiája. 7. Ami a piac mögött, van. 8. A mai „népbetegség”. Abból indult ki, hogy a gazdag és szegény népek problematikájánál az a veszély fenyegeti a hallgatót, vagy olvasót, hogy elhiteti magával: túlságosan is ismeri már ezt a témát, az unalomig hallott vagy olvasott róla, tenni meg úgy sem tehet semmi lényegeset. Ez az unalomba menekülő magatartás öncsalás, mert egyfelől a mai világgazdaság valódi problémáiról, tragikus helyzetéről, a gazdag és szegény népek „gazdasági ollójának” tágulásáról, a szakadék szélesedéséről, a világ népesedés robbanásszerű növekedéséről kevés embernek van valódi, a tényeknek megfelelő képe, másfelől még mindig lehetne tenni is valamit a jó irányában, a kibontakozás érdekében. Itt sem' a rezignált beletörődés, sem az együttérzés sem elegendő, itt cselekéd- ni kell! Az az igazi vereség, ha meg sem kíséreljük a jó cselekvését. Számolni kell azzal, hogy az 1965-ben. ENSZ statisztika szerint kimutatott 3295 millió taglétszámot számláló emberiség a jelenlegi szaporulat arányának figyelembevételével is 6994 milliós lesz az előttünk álló századfordulóra: 2000-re, vagyis kereken 7 milliárd. A Lady Jackson (Dr. Barbara Ward) angol közgazdász professzor fejlett országokban — és ebbe a keretbe beletartoznak a szocialista államok, a nyugati tőkés fejlett országok és a távol- keleti Japán —* ez a szaporulat lassúbb, mint a rosszul fejlett országokban és ez azt jelenti, hogy a századfordulóra az 1038 millióról — 1574 millióra növekszik csupán a népesség száma, míg a többi országban a jelenlegi 2257 millióról 5420 millióra. Az egy főre eső jövedelem viszont egészen más arányban növekszik, míg a fejlett országokban az egy főre eső 1675 dollár évi átFinn professzor Teológiai Akadémiánkon A finn—magyar egyházi kapcsolatok keretében dr. Mikko Juva professzor, a helsinki egyetem teológiai fakultásának egyháztörténeti tanára vendégszolgálatok tartására hazánkba érkezett. Szeptember 29-én a pécsi gyülekezetben szolgált. A Teológiai Akadémián október 2—3-án négy előadást tartott. Előadásainak témái a következők voltak: a reformáció, mint kora kérdéseinek válasza, — a finn egyház és az ébredési mozgalmak —, a finn egyház története a huszadik században. Juva professzort és feleségét érkezésükkor dr. Prőhle Károly dékán és D. Koren Emil püspökhelyettes fogadták. Egyhetes itt- tartózkodásuk alatt közvetlen tárgyalásokat folytattak Teológiai Akadémiánk tanári karával, valamint beható megbeszélésen vettek részt D. Káldy Zoltán püspökkel és munkatársaival. IMÁDKOZZUNK Szerető mennyei Atyánk! Áldunk és magasztalunk Téged azért a kimondhatatlan szeretetért, amellyel Szent Fiadban mind a mai napig nem szűntél meg bennünket szeretni. Kérünk, hogy szereteted töltse el szívünket reménységgel és tegyen bennünket hálássá és készségessé, hogy tovább árasszuk ezt a szereitetet. Tégy bennünket képessé arra, hogy önző módon ne magunkkal törődjünk, hanem őszintén szeressük felebarátainkat és mindent megtegyünk az emberiség boldog, békés jövőjének megteremtésére. Add. hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk nyomorúságban szenvedő testvéreink megsegítésére nagy neved dicsőségére és embertársaink üdvösségére. Hallgass meg minket Jézus Krisztusért, a Te Fiadért, a mi Urunkért, aki Veled és a Szentlélekkel együtt élő Isten és uralkodik mindörökké. Ámen. /Iliikre hallgatnunk kell Az örök reformáció Ecclesia semper reformanda. Az egyház soha nincs készen. Mindig két pólus között van. Nincs megváltoztathatatlan alakja, amit biztonságosan meg tudna tartani, védeni és kiépíteni. Az egyháznak állandóan redukálnia kell magát az eredetére. Végletesen kutatnia kell az eredete után és el kell távolítania mindent az útjából, ami elszakítja fundamentumától... Minél jobban harcol az egyház világi pozícióiért, annál világosabban kerül napfényre az, hogy elszakadt korától. Haas Jürgen Schnitz lagkereset, 5575 dollár lesz a számítások szex-int, addig a fejletlen országokban a jelenlegi évi 135 dollárról évi 325 dollárra növekszik. Míg most átlagban 12-szer többet keres mindenki á fejlett országokban évenként, mint a fejletlen országok dolgozói, a századfordulóra már tizennyolcszor fog többet keresni. Miért és hogyan jött létre ez az eltolódás? Képmutatónak és farizeüsinak nevezte Lady Jacksop azt a sokat hangoztatott megállapítást, hogy ez a szorgalom és kemény munka gyümölcse az egyik oldalon, a lustaság, munkakerülés, hanyagság eredménye másfelől. Így, csak a mai jómódú polgár beszélhet, lenézve a szegény népeket és esetleg még imába is foglalva meggyőződését: „Uram hálát adok, hogy nem vágyok olyan, mint az a másik ..Ez a gondolkodásmód a múlt századi, gőgös polgárt mentalitás egy változata, amely a szegények nyomorát saját hibájuk következményének tudta, s meg volt győződve, hogy iszákosság, munkake- rüíés, erkölcstelen élet áll a munkanélküliség mögött s nem vette észre, hogy magában a gazdasági rendszerben van a hiba. Amire az iparosodott államokban a múlt század vége- felé jöttek rá, az ma világmértékben is igaz. Nincs igazuk az olyan elméleteknek amelyek azt hangoztatják, hogy a fejletlen országok lákösainak nyomoráért saját lustaságukat kényelemszeretetüket, könnyelműségüket okolhatják csak, az sem igaz, hogy az ún. Atlanti kultúra népe másfajta emberekből áll: keményen dolgozó, energikus, felelős, szorgalmas emberekből, míg az elmaradott népek tagjai meg, munkakerülők, természetüknél fogva lusták, felelőtlenek. Az igazság az, hogy nyomorukért a mai gazdag népek felelősek, melyek gazdagságukat nagyrészt az ö gazdasági erejük kizsákmányolásából szerezték és még ma is az a helyzet, hogy nem a gazdag segíti a szegényt, hanem a szegény táplálja erősíti a gazdagot, miközben még szegényebb lesz. Ezt a bonyolult folyamatot nagyszerűen, bőven adatolva mutatta be a professzornő a 18. sz. elejétől kezdve a mai napig. Előadásából jól megértjük az összefüggéseket: A kereskedelem, a szállítás, az ipar, a racionalizált gazdasági élet, export-import összefüggéséit. Világossá válik a városok kialakulása, kereskedelmi kikötők létesülé- se, tőkefölhalmozódás és befektetés, védővám-politika manőverei, népek áramlása, munkanélküli fiatalok helyzete világvárosok „gettó”-jában éppen úgy, mint az, hogy Európa — még gazdag fejlett államaiban sem — miért nem bírja a gazdasági versenyt a fejlett Egyesült Államokkal, hát még az Afrikai és ázsiai „mini államok” amelyek ezernyi szállal kötődnek a régi gyarmatosító hatalmakhoz és szinte lehetetlen helyzetben vannak, ki vannak szolgáltatva ma is a gazdag államoknak. — Lady Jackson a rengeteg adat, mutató, arányszám között biztosan mozog és még a nem szakember számára is érthetően magyarázza meg az összefüggéseket. De elég-e nekünk, keresztyéneknek mindezt tudni — veti fel végül a kérdést. Abban a képtelen helyzetben vagyunk, hogy az Ember Fiának követői nagyrészt jólétben élünk. Őneki, aki a szegények pártján volt, nem volt fejét hóvá lehajtania minden farizeizmust megveti — követői meggazdagodtak, jövedelmük egyre növekszik és még ma is az egykori gyarmati világ örökségeként szegényektől húzott szégyenletes profitból élnek jói. Ha nem is vagyunk a kollektív bűnösség fogalmának elfogadói, ha nem is vállaljuk az egykori rabszolgaság szörnyűségeit, előbbi századok kizsákmányoló életét lehetetlen fel nem ismerni a tényt, hogy jólétünk mai forrásai azokból az erkölcstelen gazdasági alap- elvekből és gyakorlatból származnak, amelyek a nyugati utálom idejéről valók” „Talán tolvajok nem vagyunk, — de bizonyos mértékig elfogadói vagyunk a kizsákmányoló múltnak” — „Hol van az megírva hogy a világ minden java az összlakosság 20% között legyen elosztva? Höl van Krisztusnak. . olyan szava, amely azt mondaná: Segítsd az éhezőt — feltéve, ha angol — ruházd a mezítelent, feltéve, ha német, adj hajlékot az otthontalannak — feltéve, ha hollánd? Mondta-e Jézus a századosnak hogy legyen előbb zsidó, majd azután meggyógyítja szolgáját? — Azonosította-e nemzetiségét. a satna- ritánus az útfélen fekvő kira- ’ bolt, összevert embernek? Ellenkezőleg az igazi humanizmus, ami méltó a keresztyén hithez az emberiség egységében gondolkodik ,... A második Ádám az emberiség integrációját munkálta:” jatt-nem remélhetjük, hogy egyik napról a másikra - lé tudjuk bontani nemzeti korlátjainkat, de valamit elkezdhetünk. A gazdag országokban is valójában kisebbségben vagyunk, de ahhoz elég erősék, ha szervezettek vagyunk, hogy nyugtalanítsuk a felelős vezetőket, eredményesen befolyásoljunk választásokat, hogy alkalmas és alkalmatlan időben a világ nyomorúságának ügyét fölé helyezzük saját kényelmünknek. Ha százötven évvel ezelőtt elég erősek voltak az abolitio- nisták, hogy a rabszolgarendszert felszámolják lelkiismeretükre hallgatva, úgy mi is reménykedhetünk, hogy a jelenlegi rabszolgaságból: a rosszul- tápláltság, betegség, tudatlanság, munkanélküliség, gyermekhalandóság, kenyértelenség rabszolgaságából megszabaduljunk. Az egyetlen vereség, ha még sem kíséreljük a jót. Nos Isten nevében, mozgósítsuk minden erőnket, politikai energiánkat és befolyásunkat: Munkálkodjunk amíg nappal van” — fejezte be előadását Dr. Barbara Ward. Megjegyzéseink Az előadás tényeken és számokon alapul. Ezek a tények nagyon erősen alátámasztják az előadónő megállapításait a szegény és gazdag népek között. Akik az előadást hallották, azok mind azt érezték, hogy amilyen gyorsan csak lehet, mindent el kell követni a szegénységnek világviszonylatban való felszámolásáért. Az előadással kapcsolatban problémát lényegében csak az jelent, hogy nem tesz különbséget az elöadónő a jelenlegi fejlett országok között, amikor azt állapítja meg, hogy ti „gazdag népek a szegények kizsákmányolásából szerezték gazdagságukat”. Ez a megállapítás ugyanis csak a kapitalista országokra vonatkozólag igaz, de nem igaz a szocialista országokra nézve, amelyek a maguk erejéből, gazdasági és társadalmi forradalom által építették ki életüket, győzték le a szegénységet és biztosítottak valóban emberi életet népeiknek. Ezt a szempontot soha nem szabad felednünk.
