Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-28 / 4. szám

T Nem kell más! Kol I, 15—20 Úgy érzem, hogy amikor Pál apostol ezeket a mondatokat leírta, szenvedélyesen és szinte tehetetlenül küzkődött gondo­lataival és szavaival, azzal a gazdag hittel, amely élt benne és az emberi kifejezőkészség szegénységével. A gondolat, az él­mény, a Szentlélek üzenete, az inspiráció sokkal, sokkal na­gyobb volt benne, mint műveltségének, teológiai tudásának a szókincse. Amikor ezt at igét magyarázzuk, ugyanilyen nehézséggel küzdünk, sőt még nagyobbal. Őszinte alázattal kell beválla­ltunk, hogy erről az igéről néhány sorban prédikálni csak gyengeségünk beismerésével lehet, sőt — templomi igehirde­tésünk 20—25 perce alatt is csak egy részét tudjuk elmondani annak, amit el lehetne mondani. A teremtés és a megváltás mögött ugyanaz az Isten áll — ez az első felismerés és bizonyságtétel. A teremtés és meg­váltás alapja, ereje, értelme, lényege ugyanaz a személy: Jé­zus Krisztus — ez a második felismerés és bizonyságtétel. Ez a Jézus Krisztus pedig az egyház, a gyülekezet Feje, aki által működnek a gyülekezet tagjai és aki által Isten megbé- kv.lt a világgal — ez a harmadik felismerés és bizonyságtétel, amely felénk hangzik. Ha pedig arra az Apostoli Hitvallásra gondolunk, amelyet minden istentiszteleten elmondunk közö­sen, akkor világos, hogy Jézus Krisztus »valamiképpen«, va­lóságosan jelen van mind a három hitágazatban. Ezért nem kell senki más, aki a láthatatlan Istent láthatóvá teszi, mint Jézus maga, aki Isten képe (ikonja) közöttünk. Jé­zus rnindenekfelett és mindenekelőtt! Ennek kell láthatóvá lennie a gyülekezetben. Nem a gyülekezeti tagok közös aka­rata, hitvallása, dogmája teszi őket egységessé (erre emberek is képesek a maguk módján és maguk helyén), hanem Jé­zusnak, a Fejnek az akarata, amely meghatározza a tagok éle­tét, mozgását, cselekvését, jelenét és jövőjét. A feltámadott Jézus az a Fej, akinek feltámadásától kezdve új teremtés vi­lága bontakozik ki: a megbékülés, az Istennel való közösség (minden távolság és idegenkedés helyett), az Istennek a gyü­lekezetben való lakozásának, jelenlétének a világa. Idézzünk ezzel kapcsolatban egy tudós teológust, Heinrich Rendtorffot: A csak személyre szóló megváltás, ugyanakkor megváltás­nélküliség a világgal való életösszefüggésben a megváltás le­szűkítése — és ez az a lecke, amelyet nekünk, a mai keresz­tyéneknek is újból és újból meg kell tanulnunk nem a tudós teológustól, hanem Jézus Krisztustól. A teremtés a világnak szóló esemény, a világ születése, de a megváltás is az, az em­ber újjászületése. »Itt az Isten köztünk* — énekeljük a 750. énekben, de nemcsak a gyülekezetben, a saját életünkben, ha­nem az egész teremtett, mai világban is. Pál apostol megpróbálta kifejezni a kifejezhetetlent egy ingával ragadó, extatikus himnuszban, amikor Jézusról írt. Mi pedig megrendültén olvassuk írását, amikor minket ehhez a Jézus Krisztushoz kapcsol, mint tagokat a Fejhez. Kifejez- hetetlen a gyülekezet jelentősége, küldetése, mert ahogyan Jé­zus egyenlő Istennel, a gyülekezet egyenlő Krisztussal. Péter apostol bűnbánata suhan át a szívünkön: Eredj el éntölem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Várady Lajos EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának »Egyház és társadalom« ta­nulmányi csoportja befejezte munkáját. A mintegy 40 mun­katárs elkészítette tanulmá­nyát, a szerkesztő bizottság ezek lektorálását és összedol­gozását elvégezte. A január 16-án tartott ülésen örömmel állapította meg a szerkesztő bizottság, hogy ezek után csak a tanulmányok szuperlektorá­lására van szükség. A szuper­lektori teendők elvégzésére a szerkesztő bizottság dr. Bartha Tibor elnököt és D. Káldy Zol­tán ügyvezető elnököt kérte fel, akik munkatársak bevoná­sával ezt a feladatot a lektori vélemények figyelembevételé­vel végzik el, és utána sor ke­rülhet a nagyszabású vállalko­zás közreadására. istentiszteleti rend Budapesten, 1988. január 28-án Deák tér de. 9. (ú-rv) dr. Kékén András, de. 11. (úrv) Haíenscher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. fél 10. de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57. de. 10. (szlovák) de. 12. magyar. Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bandi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Győr Sándor teol. szuppl. Rákosfalva de. 8. Győr Sándor teol. szuppl. Gyarmat u. de. fél 10. Győr Sándor teol. szuppl. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospa'ota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Kamee Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Becsikapu tér de. 9. (úrv) Vára­dy Lajos, de. 11. (úrv) Káposzta Lajos, du. 6. Várady Lajos. Toroc- kó tér de. fél 9. Káposzta Lajos. Óbuda de. 9. dr. Vámos József, de. 10. (úrv) dr. Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, este fél 7. Takács József. Budake­szi de. 8. Takács József. Pesthi- degkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zol­tán, de. 11. dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvöl­gyi út de. 9. Bencze Imre. Kelen- völgy de. 9. Vlsontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. U. — Vízkereszt után 4. vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 14, 22—23; az igehirdetés alap­igéje: Kol 1, 15—20. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 4-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félóra lesz a Petőfi rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet: BENCZÚR LÁSZ­LÓ budapest—angyalföldi lel­kész. — KISKAMOND. A gyüle­kezet múlt év októberében fel­szentelt új imaházában a hívek lankadatlan áldozatának ered­ményeképpen elkészült villa­mos berendezést, a művészien megmunkált két kovácsoltvas csillárt, valamint az oltári gyertyatartókat az újévi isten- tisztelet keretében vették hasz­nálatba a hívek. — KECSKEMÉT. A gyüle­kezetben Jávor Pál ceglédi lelkész végzett szolgálatot — NAGYKANIZSA. A gyü­lekezetben dr. Bukovszky Fe­renc tartott előadást nigériai és szentföldi élményeiről.- -— -----------------------­HA RANGOK újraöntését, harangko­ronák, harangállványok készítését, átalakítását, újrendszerűvé vállalja DUSÁK ISTVÁN harangöntő. Örszentmiklós, Dózsa György út 26. — GERENDÁS. Szeretet- vendégség keretében Mekis Ádám esperes tartott előadást a finn népről és a finn evan­gélikus egyházról. Ugyanekkor Mekis Mária, a békéscsabai szeretetotthon vezetője ismer­tette a szeretetotthon életét és munkáját. — A KELET-BÉKÉSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége január 24-én Békéscsabán tartotta ülését. Áhítatot Nagy- bocskai Vilmos, előadást Dr. Gubcsó András, Bodrog Mik­lós, útibeszámolót D edinszky Gyula és Mekis Ádám esperes tartott. — KERESÜNK azonnali belépés­re, sertésgemdozásban jártas fér­fit, lehet nyugdíjas is. Cím: Evan­gélikus Szeretetotthon, Budapest IL a. Báthori László u. 8. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén EmU Szerkesztőség és tdadóhivatal: Budapest. VTEL. Puskin u. is. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 30.412—VHt, Előfizetési ár: egy évre 60.- Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.0120 Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csodálatosak az • cselekedetei az emberek fiain. (Zsoltár 66, 5) VASÄRNAP. — »József ott volt a tömlőében, de az Ür Jó­zseffel volt.« (Mózes 39, 20—21) Nem mindegy az ember szá­mára, milyen külső körülmé­nyek között él, de sokkal lényegesebb, hogy kinek a kör­nyezetében él. József magatar­tásán még a tömlőében is észrevehető volt az Istennel való kapcsolat. A mi életün­kön felfedezhető-e az istenkö­zelség áldása és öröme? HÉTFŐ. — »Uram! Te adsz nekünk békességet, hiszen minden dolgainkat megcsele- kedted értünk.« (Ézsaiás 26, 12) Az Isten iránti hála és az emberekkel való helyes kap­csolat annak az életében lehet valóság, aki észrevette a maga életében Isten atyai szeretetét. Ha észrevettük, mit tett ér­tünk Isten, legyűrik hálás gyer­mekei, és hirdessük dicsőségét gyümölcstermő élettel. KEDD. — »Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.« (Zsol­tár 16, 6) Isten gyermekei re­ménységgel tekintenek előre. Nemcsak egy új évre, nem is csupán a földi életre, hanem még azon is túl, az örökké­valóságra. Fogadjuk el a bűn­bocsánatot. és várjuk remény­séggel a Krisztus által felkí­nált örökséget: az üdvösséget! SZERDA. — »Nem átkozom meg többé a földet az embe­rért, mert az ember szívének gondolata gonosz az ő Ifjúsá­gától fogva.« (Mózes 8, 21) Az özönvíz borzalmas istenítélet volt. Azóta Isten nem átkoz, hanem áld, nem pusztít, ha­nem alkot. Ami pusztulás és átok mégis az életünkben, az az emberi bűn következménye. Ettől menekülhet meg az, aki elfogadja a kereszten felkínált bűn bocsánatot. CSÜTÖRTÖK. — »Ahelyett, hogy elhagyott és gyűlölt vol­tál, örökkévaló ékességgé tesz­lek, és gyönyörűséggé nemzet­ségről nemzetségre.« (Ézsaiás 60, 15) Akik felismerik és el­fogadják Isten szeretetét, erőt kapnak a boldog életre. Ez a boldogság már itt a földön meghatározza életünk irányát és célját, sőt azt a reményt éb­reszti fel bennünk, hogy foly­tatódik az utánunk jövő nem­zedékek életében is, egészen az örök üdvösségig. PÉNTEK. — »Tanácskozza­tok, de haszontalan lesz, be­széljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van neve­lünk!« (Ézsaiás 8, 10) A bűn, a kísértés támadásától nem menekülhetünk meg, amíg a földön élünk. De Jézus Krisz­tus győzött a bűn és a kísértés felett. Ez a győzelem feljogosít minket arra, hogy hittel kér­jük és bizalommal várjuk győzelmét a mi életünkben is. Számára nincs lehetetlen! SZOMBAT. — »Ezerszer ezeren szolgálnak néki, és tíz­ezerszer tízezerén állnak előt­te.« (Dániel 7, 10) Isten szava ma is bejárja a világot, mint a teremtés hajnalán. Követeinek hatalmas serege adja hírül ma is akaratát. Az atomok belső rendje és a naprendszerek hir­detik hatalmát. Fogadjuk el evangéliumát, és álljunk bol­dogan a szolgálatába. Szavunk és életünk hirdesse Isten di­csőségét! Jávor Pál KITEKINTÉS RÖVIDEN A VILÁGBA Dr. Jonathán püspök az Orosz Ortodox Egyház közép- európai megbízottja két esz­tendei berlini működés után Amerikába távozott, hogy ott képviselje egyházát. Dr. Jo­nathán püspök (aki Kopolovics Iván polgári nevén annak ide­jén Magyarországon volt az orosz-ortodox egyház vezető lelkésze) utóda Wladimir érsek lett Kelet-Berlinben. Több mint 150 milliárd dol­lárt költenek a világ államai évenként katonai célokra. Az USA 1967/68. évi állami ház­tartásában 73 milliárd dollar szerepel erre a célra. Az írástudatlanok a dél­amerikai országokban a la­kosság 60—80 százalékát teszik ki. A gyermekeknek mintegy 60 százaléka nem kap iskolai képzést 5—15 éves korában. A világ írástudatlanjainak a száma ma 700 millióra tehető és ez a szám évenként 20—25 millióval növekszik. I. — Lacikám, ne nézz engem gyereknek- Ki kell azt próbálni. — Évtizedeket hogy próbálsz ki előre? — Csak a kezdés esélyeit. Zsakbamacska nekem nem kell. — Hanem kaland, próba ürügyén. Mondd, Konrád, vendéglőben is kipróbálod az étele­ket, s amelyik nem ízlik, egye tovább más? — Ez sokkal komolyabb dolog! — Épp azért! Az ember-kóstolók tárgynak tekintik azt, akit „kipróbálnak”, és senki­nek azt, aki utánuk következik. — Ez mértéktelen túlzás. Ugorjunk talán fejest a házasságba? Felelőtlenül, lutri-alapon? — Menten sírva fakadok, ha ilyen megha­tóan beszélsz a felelősségről. Te mit szólnál hozzá, ha bizonyos idő múltán kiderülne, hogy az, akit te maradéktalanul szeretsz, té­ged csak. kísérleti alanynak tekintett, miköz­ben látszólag mindent adott? — Kockázat nélkül nincs semmi! — Csak az a fő: mindig a más rovásara vállaljunk rizikót! S aztán már előre tördel­hetjük azt az alapot, amelyre egy jó házas­ság épülhetne. — Ne add a szentet! Légy egy kissé őszin­tébb! — Nem képzelem szentnek magam. „Mind­össze” hiszem azt, hogy Istennek igaza van, amikor meg akar szentelni. így fogja biztos mederbe az életemet. — Ügy látom, te különbnek képzeled ma­gad másoknál. — Éppen hogy nem. Az „anyag” ugyanaz. De sokkal fontosabb, hogy milyen erő irá­nyítja: a tördelésé, vagy az épségé. — Csakhogy így tapasztalatlan maradsz! — Azt tapasztalom, hogy a szabados kísér­letezésbe so'can belevesznek. Szételőlegezik a szerelmüket, s aztán kifosztottnak érzik ma­gukat. Előbb labdának tekintik partnereiket, majd felháborodnak, amikor őket „dobják". Ebb: a „sportba” aztán akaratlanul is bele­rögződik az ember, s a legtöbbször akkor sem tud már egész szívet adni, ha szertne. Sőt, abban sem képes hinni, hogy ilyet kaphat. És csak úgy mellesleg: a szerelmi önzés kihat az élet más területeire is, munkára, felelős­ségérzetre, mindenre. HÁZASSÁG­— Nézd, Laci, én tudom, hogy te ezt éled is, és tiszteletben tartom az elveidet, meg a hitedet. De ez egyéni dolog, ne akarj általá­nosítani! IL — Hagyjál, légy szives, hagyjál. Szétmegy a fejem! Túlóra után hazajövök holtfáradtan, egy kis csend, pihenés kellene, de akkor segítsek mosogatni, vágjak gyújtást reggelre, kérdezzem ki a gyerek leckéjét... A vacso­rát ne én főzzem meg?! — És ki követel melegvacsorát? S mit gon­dolsz, én kipihenten és frissen jövök meg a hivatalból? A gyerek talán csak az én gye­rekem? Csak a pénzkeresés közös, a házi­munka nem? Rabszolganő kellene neked, Konrád, nem feleség! — Hagyjuk a szólamokat! Van neked fo­galmad, mi az, hogy irányítani, szervezni, egy csomó beosztottal bajlódni, és még a felelős­séget is viselni? — És van fogalma a magadfajta dicső ve­zérférfiúnak arról, hogy mi az: a főnök min­den szeszélyét lenyelni, minden hibát vál­lalni, ha rád akarja tolni, aztán jó idegesen hazajönni és itthon egyedül kulizni végig a második műszakot?! — Hogyhogy egyedül?! A tüzelőt en készí­tem be, ha akad férfimunka a házban, el­végzem ... — Szökőévenként akad, ami szerinted fér­fimunka! — Talán mosogassak, mi? Meg takarítsak, mossak? — Ne hagyj mindent nekem, erről van szó! — Inkább arról, hogy menekülnél az asz- szonyi hivatás elöl! — De fennkölt tudsz lenni olykor! „Asz- szonyi hivatás!” A férfiúi hivatás viszont az, hogy te közben újságot olvass! — Nahát! Már ez is vád! A gyerekkel talán nem foglalkozom? Az ajtó megnyikordult, s mogulé borzas kis­lányfej búH ki. Az apa fojtott hangon szólt rá. — Mi az?! — Apuka ... a számtan . _-TÖRDELÉS — Nem látod, hogy anyáddal beszélgetünk? Várj egy kicsit! A gyerek szája megnyílt, de hang nem jöti ki rajta. Szeme apjáról anyjára rebbent, majd vissza, aztán a szőnyegre. Az ajtó be­zárult mögötte. ■ Nagy és bizonytalan csend terpeszkedett szét a szobában. Fegyverszünet — elmélkedett a férfi. Med­dig? És milyen egyedül van ez a gyerek. Éva nem vállal másikat... Különben is, kis stílű nő... Mennyire más lenne Klári... Neki Laci úgysem kell már... Törökbasa — gondolta az asszony. Neki a házasság kényelmi intézmény. Való az ilyen­nek gyerek? És milyen kibírhatatlan, amióta az a feltűnően dekorált Klári került mellé titkárnőnek. Rám veszekszi ki a mérgét, hogy mostanában még nem mert megcsalni, hiszen már nagyfőnök, árthatna a tekintélyének. Ez lett a nagy szerelemből kilenc év alatt... Pedig hány kísérleti viszony után választotta ki az „igazit”... A férfi átsandított az asztal fölött. Ha most elkezd sírni — gondolta —, azonnal és vég­leg elmegyek Kláriért. Anyáméknál ellakha­tunk egyelőre. De Éva csak halkan meg­szólalt. — Tördeljük, tördeljük. Apránként, de se­rényen. m. A csodálkozás nagybetűkkel volt ráírva a fáradt férfiarcra, a fiatalasszonyéra pedig a bizonytalanság, amikor belépett az ajtón. — Ne haragudj, hogy zavarlak ... Hiszen igaz, két évig csak a gyerekkel álltam szóba, téged kerültelek ... Tulajdonképpen most is csak Pistiről lenne szó, szeretném magamhoz venni, mégis legyen mellettem valaki... Nézd, Laci, csak hogy megértsd, miért aka­rom ezt: Konráddal szakítottunk, őrültség lenne továbbcsinálni ezt a poklot... Nem pa­naszkodni akarok, mert ezt nagam kerestem magamnak, hiszen tíz éve én neveztem el Konrádot próbalovagnak, a kipróbálási elmé­lete és gyakorlata miatt, és ezért is rúgtam ki annakidején . . És én mondtam azt is, hogy csak olyan férfihoz tudnám kötni az életem, akit nem a harácsolás és indulatai tartanak mozgásban, két éve pedig én hülyéztelek le, mert te nem a szerzésre tetted fel az éle­ted ... Szóval nem akarom megjátszani a naiv áldozatot, de meg kell magyaráznom... Az igazság az, hogy meg sem esküdtünk... Konrád halogatta, azt mondta: a felesége öngyilkossággal, meg botránnyal fenyegető­zik — Meg hogy minek a cetli, boldogság van papír nélkül is. És fél év után egyre komiszabb lett, minden ruhaszámláért külön botrányt csapott, otthon semmiben soha nem segített, összeveszett még az anyjával is, mert. a pártomra állt a néni. És folyton csak Évát szidta, hogy nem akar válni, fenyegetőzik, pedig csak a lakás kell neki. Néhány hónapja aztán, tisztára véletlenül, összefutottam Évá­val egy presszóban. Kiderült, hogy egy szó sem igaz az egészből, ellenben Konrádnak már egy éve új nője van, tizennyolc éves, nála „túlórázik” esténként. Leellenőriztem, úgy volt. Mikor kitálaltam, Konrád azt mond­ta, neki is van joga a boldogsághoz, nem tehet róla, hogy csak most hozta össze a sors az igazi szerelmet jelentő nővel. Neki vitte a kedvességét, gavallériáját, nekem meg min­den hivatali mérgét, mert volt egy kínos esete, csak nem tudták rábizonyítani a kor­rupciót, megúszta. Hónapok óta anyámnál lakom ... persze, Pistikének se mondtam, szégyelltem... De ez így nem mehet tovább. Ide adnád Pistit? Vagy legalább minden második-harmadik hónapot tölthetné nálam? A férfin semmi diadalérzés nem látszott, sőt mintha sírással küzdött volna, akárcsak az asszony, akinek arca és szeme sokkal töb­bet. mondott, mint a szája. Végre megszólalt. — Amikor elmentél, olyan volt, mint egy temetés. De aznap, hogy, hogy nem, a Lázár feltámasztását olvastam. Lázár nem magá­tól támadt fel. Valaki feltámasztotta, kihívta a halálból. Hiszen tudod, engem ez éltet- vezet, ez a teremtő szó, a „Jöjj ki!” Ez alatt a két év alatt is ez tartott, ö változatlan, azért hív ... életre, megújulásra. Arra gon­dolnék ... Klári... nem lakhatna Pisti... egyszerűen... nálunk? Kettőnknél... Az asszonyból kitört a zokogás, és úgy rázta, hogy mozgott alatta az asztal. Sokáig a férje sem bírta — segített neki. Tényleg segített. Meí-f ilyen könnypatakok egy temetés hant­jait is képesek elmosni.

Next

/
Thumbnails
Contents