Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-25 / 34. szám

Futva a célig Fii. 3,7—14. A mexikói olimpia évében vagyunk s ez minden bizonnyal segít minket abban, hogy egy ritmusban gondolkodjunk Pál­lal — aki az ókori-görög sportjátékok ismeröjeként — a ba­bérért jutó olimpikon képével vall önmagáról. Szavainak s a képnek izzásából érződik, hogy amit mond, az nemcsak üzenet szeretett gyülekezetének, hanem számadás is önmaga előtt. Egy vulkánikus erőktől feszülő élet őszinte felmérése, ahol nincs letakarva a múlt s értelmet, távlatot kap a jelen. Ahol minden dinamikus mozgásban, a feszülő izmok lendületében él, — s aminek egyedüli „fix pontja” az élő Jézussal való ta­lálkozása. Pál apostol számunkra nem egyszerűen „példa”, ben­ne a testvér szól hozzánk, aki segíteni akar keresztyén életünk értelmének igaz megértésében. ' DÖNTÖ TALÁLKOZÁS. Számunkra — akik „beleszület- tiink” — olyan a keresztyénség, mint egy unalomig ismerős táj. S az egyház szolgálatának különböző formái — a kereszt- ség, konfirmáció, istentiszteletek s még az úrvacsora is — a kö­zönyünk által „kényelmesre” taposott utakká váltak. Pedig a keresztyénség ott kezdődik, amikor valaki az élő Jézus Krisz­tussal találkozik, mint bűnbocsátó, irgalmas Urával s az egy­ház minden igeszolgálata arra való, hogy ezt a mindig új és iz­galmas találkozást ismételten létrehozza. Az ige — így a szentségek igéje is — „szembesíteni” akar minket Krisztussal. Egyrészt azért, hogy előtte bűneink lelepleződjenek, de főként azért, hogy benne felfedezzük és megleljük életünk újjáterem­tő Megváltóját! „ISTENEK ALKONYA”. Luther mondja a .Nagy Kátéban: „amin szíved csüng és amiben bizakodik, az valóságban a te istened.” — Pál a Krisztussal való találkozása előtt „más Is­tent” hordozott a szívében. A vele való szembesülés azonban ar­ra az átértékelésre vezette, hogy minden eddigi bizodalmát „kárnak és szemétnek” ítéljen azért a gazdagságért, amit Krisztusban hit által kapott. Egybecseng ez Máté bizonyságte­vésével: aki drágagyöngyre lelt, az „mindenét” eladja, hogy azt megszerezze. — A Krisztussal való találkozásnál a „bálvá­nyaink” dőlnek le: vélt erkölcsi magasabbrendűségünk, ember­telen önzésünk, szeretetlen és felelőtlen magunkféltése, s az „isteni normát” teljesítő feddhetetlenség ábrándja. Helyette Krisztus szeretetének vonzása új útra állítja életünket. AZONOSULNI VELE. Pál izgalmas „futása” tehát akkor kezdődött, amikor Krisztus életének tartalma lett. Meg akarja ismerni őt „feltámadása erejében”, de szenvedéseiben is. Járni a kar vele — lépni az ő lábnyomába! — Az ő útja az irgalmas szeretetnek, a szolgálatnak az útja volt, s amikor szenvedett — fájdalmaiban másokat hordozott. Életét is miértünk adta. — Mi, amikor ma Jézust akarjuk követni, nem egy elérhetetlen „esz­mény” után futunk, hanem hisszük, hogy szeretetének felül­ről való erejével emberi életünk tényleges kérdéseiben úgy forgolódunk, hogy szánk az ő szelídségének, kezünk az ő irgal­masságának, lábunk az ő békességének az útján jár. Így aka­runk egyek lenni vele szenvedésében és halálában is az 6 sza­va szerint: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” A CÉL FELÉ. Valljuk Pál apostollal, hogy keresztyén éle­tünknek és szolgálatunknak sok hiányossága, fogyatékossága van. Sokszor meglankadunk és megfáradunk, szeretetünk moz­dulata gyakran „félbemarad”. — A versenypályán futók küzdel­mes alázatával beszélünk erről. De van valami, ami mindig talpraállítja, mindig küzdelemben tartja a versenyfutót: a cél! — A mi győzelmi babérunk az lesz, amikor a hit „befejezetlen- ségéből” a „színről-színre” látáshoz érkezünk s Krisztusunkkal élünk örökkön-örökké. Addig pedig ez a reménység mindig ad erőt futni, az irgalmas krisztusi-szer etetnek a mában vezető útján. _________ Csizmazia Sándor — ERDIJGETEN 2—3 diáknak bú­torozott szoba kiadó. Érdeklődés Bp XI. Nagyszöllös u. 4. Schuitz. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter Bp. in. Pomázi út 19 965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — SIRTÁBLA erős, csiszolt alu­mínium lemezből, vésett betűkkel 120 Ft. Sírkereszt vascsőből , ko­vácsolt díszítéssel 180 Ft. KTSZ MŰHELY, PALFA. Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. augusztus 25-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor. de. 11. (úrv) Dr. Kékén András, du. 6. Dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. D. Korén Emil, du. 6. Bogya Géza. Dózsa György út de. fél. 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11, Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. ll. Dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós., de. 11. (úrv) Várady Lajos. du. 6. Madocsai Miklós. To- rockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső. de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. ll. Ruttkay Elemér, du, fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél ll. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv) Bogya Géza, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. fél 9. (úrv) Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Vi- sontay Róbert. Budafok de. 11. Vi- sontay Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. • — Szentháromság után a 11. istentisztelet oltári igéje: Lk 17, vasárnapon az oltárterítő szí- 7—10; az igehirdetés alapigéje: ne: zöld. A vasárnap délelőtti Fii 3, 7—14. A délutáni isten­tisztelet alapigéje szabad tex- . —. — tus. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VHL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1921 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató SZÖKEDENCS. A kis leány- gyülekezetet meglátogatta Lág- ler Béla esperes és Hegyháti János gyűl. segély előadó. Az esperes a népes gyülekezet előtt szolgált. Utána az egész gyülekezettel megtárgyalta an­nak ügyeit, és örömét fejezte ki, hogy a hívek áldozatkész­ségéből új oltár- és szószék- térítőt, oltár-villanygyertyákat és szőnyegeket szereztek be és társadalmi munkában átfestet­ték a templom teljes berende­zését. A gyülekezet nevében Papp Sándor felügyelő köszö­netét mondott az esperesnek a látogatásért és Varga Árpád gondozással megbízott lelkész­nek, hogy Papp István gond­nokkal az élen ezt a szép mun­kát elvégezték. ÜJ EGYHÁZALKOTMÁNY Űj egyházalkotmányt kap a Bajor Evangélikus Tartományi Egyház. Eddig elkészült a be­vezetés és elvi rész, valamint az egyházi hivatalra és gyüle­kezetre vonatkozó szakaszok. A javasolt szöveget most meg­küldték az egyes gyülekezetek­nek is, hogy véleményt mond­hassanak az új törvénykönyv­ről. . KATOLIKUS VILÁGATLASZ Egy római intézet elkészítet­te az első katolikus világatlasz új kiadását, melyet még a Va­tikáni Zsinat határozott el. Tartalmazza a világatlasz a 2200 püspöki kerület határát, az összes katolikus egyetem, papi szeminárium és szerzetes- rend székhelyét. „Egymás között pedig mind­nyájan öltözzétek fel az aláza­tosságot, mert az Isten a kevé- lyeknek ellenáll, az alázatosok­nak pedig kegyelmet ad.” (1 Pét. 5, 5.) VASÁRNAP. — őt a mi hit- szegéseink szegezték át és a mi bűneink törték össze.” (Ézs. 53, 5.) A golgotái kereszt bűneink bizonyítéka. Jézus a kereszten nem magáért szenvedett, ha­nem — érettünk. Ártatlanul tűrte a kínokat — miattunk, önként, szeretetből meghalt — helyettünk. Megszomorodik-e a szívünk, ha a keresztre nézünk? Elismerjük-e, hogy Jézus való­ban érettünk, miattunk és he­lyettünk szenvedett? Megvál­tónk ártatlan szenvedése és halála akkor válik javunkra, ha alázatosan elismerjük, hogy az Űr Jézus Krisztus „megse- besíttetett bűneinkért, megron- tatott a mi vétkeinkért.” HÉTFŐ. — „íme, a népek, mint egy csepp a vödörből, csak annyit érnek, mint a por­szem a mérlegserpenyőn.” (Ézs. 40, 15). A népek, nemzetek az egyes ember szemében hatal­masok, erősek, sokszor félel­metesek. Nem úgy az Isten előtt! Az ö kezében a legna­gyobb is porszem, a leghatal­masabb is erőtlen. Ügy bánik a népekkel, ahogy akarja: fel­magasztalja, vagy megalázza, összegyűjti, vagy szétszórja, megtartja vagy elveszti őket. Ne felejtsük el soha, hogy a mi mennyei Atyánk népek ha­talmas Istene, uralkodik a vi­lágban, a népek felett, s kezé­ben tartja a mi sorsunkat is. KEDD. — „Rajtatok bizonyí­tom be, hogy szent vagyok, a pogány népek szeme láttára. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Űr.” (Ez. 20, 41— 42.) Isten azzal mutatta meg szeretetét és kegyelmét Izrae­len, hogy minden nép közül őket választotta magának. De rajtuk bizonyította meg hatal­mát és szentségét, úgy, hogy számonkérte és megítélte őket vétkeikért. Isten ma is az övéin akarja megbizonyítani az ő szentségét. Az egyházat arra hívta el, hogy legyen az Ö sze­retetének és kegyelmének, di­csőségének és szentségének transzparense ebben a világ­ban. Megtisztelő és felemelő ez a feladat, de nagyon felelős­ségteljes és nehéz. Isten azon­ban felkészíthet és megerősít­het rá, csak kérjük őt! SZERDA. — „Lefeküdtem, elaludtam, felébredtem, mert az Űr támogat engem.” (Zsolt. 3, 6.). Az éjszakai pihenés, a nyugtató álom fontos az egész­ség érdekében. Sajnos, sok em­ber nem tud aludni, s fárad­tan kel fel reggel. Ok tudják csak igazán, milyen nagy szó* ha valaki lefekszik és elalszik* s reggel frissen ébred. Sok esetben nyugtalan lelkiismeret, rendezetlen bűn, félelem és ag­godalom okozza az álmatlan­ságot. Az istenben bízó ember nyugodtan térhet nyugovóra, s várhatja a hajnal hasadását* mert tudja, hogy az Űr vele van az éjszakában és megoltal­mazza őt. CSÜTÖRTÖK. — „Enyém a bosszú, a megtorlás.” (5 Móz. 32, 35.). Életünk egyik megron- tója a bosszú. Egyének és kö­zösségek, népek és nemzetek szenvednek miatta. Olyan az, mint a méreg, mely hol gyor­san, hol lassan, de biztosan öl. Mennyi szenvedést, mennyi fájdalmat okoz nap nap után! Isten megtiltja a bosszút az embernek. Az ítélet, s a meg­torlás jogát magának tartja fenn. S Ö — ha nem is szíve­sen —■, gyakorolja ezt a jogát. Előbb, vagy utóbb számonkéri és megtorolja a bűnt, a vétket. Jaj nekünk, ha ránk kerül a sor! Mentsen Isten! PÉNTEK. — „Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet.” (Zsolt. 51, 17.). Aki megízlelte a bűnbocsá­nat örömét, megtapasztalta Is­ten kegyelmes szeretetét, bol­dogan magasztalja az Urat. Az Úristen dicsérete a hivő em­ber öröme. Ha szeretjük az Ür Jézust, készek vagyunk meg- vallani hitünket, szívesen zeng­jük az Ö dicséretét. A bizony­ságtétel és az Istent magasztal­ni akaró készség és kedv hiá­nya annak a biztos jele, hogy baj van a hitünkkel, megfo­gyatkozott bennünk az öröm* meghidegült a Jézus iránti sze­retet és szertefoszlott az örök élet reménye. Jövel Szentlélek Űristen, hogy meg ne restül­jünk Urunk dicséretében* Krisztus követésében! SZOMBAT. — „Teljes őröm van tenálad, jobbodon szünte­len gyönyörűségek vannak.’* (Zsolt. Í6, 11.)' Végzetes téve­dés azt hinni, hogy Isten az öröm ellensége. Ezt csak azok gondolják, akik nem ismerik a mi Urunkat. Aki megismerte az Istent, tudja, hogy Isten az öröm Istene, az öröm kiapad­hatatlan forrása. Táborszky László £525E52SH5S5E5E5E5E5ESE5E525HSE5iS5E525H5E5E5ESE5SSH5E5E525H5E5E5BSE5ESESS5H52SEii5H5HSESE5E5H5HSH5H55H5H5S5H5S5HSHSH5HSd5cS25H5E5H5H5ESHSS5HSHSH5c!SH5iH5HSE5E52SHSS5ESH5HSES2SESc!5HS3 Munténiában, Olténiában Tudod, mi a toaca? Én is alig két hete tudom. Az lezer patak völgyében jártunk, messze lent Olténiában. Ghermano Dineafá román ortodox püspöki vi­kárius hívott meg erre a kirándulásra. Udva­riasan jelezte, hogy az út vége nem a legjobb. Hegyi köves úton kell haladni néhány kilomé­tert —, vajon birja-e a Trabant? ö Moszkvics- csal volt, s vajon mondhatja-e egy útra, amit a Moszkvics bír, a Trabant, hogy nem bírom? Nem, ezt az autós önérzet nem engedi. Bírta. Kilenc kilométert kanyarogtunk idilli szűk patakvölgyben felfelé, zubogok és szikla­falak között, egy-egy falun át, ahol zsindelyte­tős, kékre meszelt házak között daróc népvise­letben jártak az emberek, hajtották haza a lo­vat, tehenet, kecskét. A temérdek erdők, mint melengető, védő ölelés, borultak a falvakra, s Ghermano Dineatá arhimandritával a Iezer-kolostor templománál messze fönt a cakkos hegygerinc várfalként védte a tájat. Megálltunk egy hídnál. Felvezetett egy ház­hoz — magányosan állt messze környéken — amiről nem tudtam, hogy kicsi vár, vagy csak dombra épült nagy parasztház. Kolostor volt. Mánástirea Iezerului. Az U alakú épületen be­lül falépcső vezetett az ugyancsak fa erkély­folyosóra körbe, amelyről a szobák nyíltak. Kö­zépen egy miniatűr kicsi templom. Nem na­gyobb, mint itthon a szobám. De hatszáz éves freskók, falfeliratok, csodálatos ikonok, s élénk színű olténiai szőnyegek, amelyeknek korát három számjeggyel jelzik. Esti istentisztelet közeledtén földig fekete ruhás apáca áll meg a templomajtó előtt. Hosszú deszkaszerű fadarab a kezében, amit fakalapáccsal ütemesen kongat. Úgy úszik szét a völgyben a különös tompa hang, mint valami titokzatos ősi jeladás. Lent sétálunk már a hídon, s vicarul episcopiei, arhimandrit Ghermano Dineafától kérdezem, mi ez. — Toaca (ejtsd: toáka). Annak az időnek emlékét őrzi ez a harangozás előtti jeladás, amikor még sem harang, de még nyilvános is­tentisztelet sem volt. Az őskeresztyén gyüleke­zetekben végigfutott valaki, s az ismert lakáso­kon, ahol Krisztus hívei laktak, megbeszélt ütemű kopogtatással jelezte, hogy készüljenek az Ür asztalához. S már futott is tovább. Ké­sőbb a térre álltak ki, s a kopogtatás messze- hangzóvá lett istentiszteletre hívó üzenetként. Íme a harang ősének és elődjének kései hangját hallottuk a Fogarasi havasok déli lej­tőin a toacaban. Az ősiségnek valami különös varázsa fog itt el. Nemcsak a lezer partján ebben a mikro- .kolostorban. Curtea de Arges-ben rácsodálko­zunk a templom csavart tornyaira. Nem hi­szem, hogy volna Európában műépítész, aki ne ismerné. A templom falain belül ikonok és freskók újabb csodái. Itt van eltemetve Car­men Sylva, a királyné, akinek romantikus le­veleit ki ne ismerné a szépirodalomban. A fa­lak meg titokzatosan zsongják a Kőműves Ke­lemenné históriájához hasonló balladát, az egy tájon élő népek szíve mélyén rejlő közös kincs bizonyságaként. Mánástirea Gomorában, a go- morai kolostorban az első román nyomdák egyikének falait és emlékeit nézzük, s vissza­réved a tekintetünk egy tevékeny kultúrvilág- ra, ahol — a havasok túlsó, északi lejtőin — előbb jelent meg annak idején Luther Kiská­téja románul, mint nálunk magyarul. Cosia kolostorában, ott ahol az Olt áttöri az évezre­dekkel dacoló hegyóriásokat — magyarul kö­szönt a rend apátja, s mutat szíves szeretettel példányokat a gomorai nyomda ősnyomtatvá­nyaiból. Megannyi új élmény egyazon korból és világból. * De térjünk vissza a lezer partjára. A kicsi kolostort heten lakják. Apácák. Zsendicével kí­nálnak. Az épület ragyog a tisztaságtól, s ko­lostori egyszerűségükben — habszivacs matra­con alusznak. Szőnyeget szőnek. Maguk fon­ják és festik a gyapjúfonalat, vetik fel a szá­A Cosia. kolostor Curtea de Arge? templom lat, s szövik az olténiai motívumok remekeit. Virágok hajladoznak a szőnyegeken szívderítő, élénk színpompában, s lehetetlen észre nem vennünk, hogy a virágok színben és formában azonosak azokkal, amik a kicsi kert ágyásai- ban pompáznak. Azok ősszel elhervadnak. Ezek, a szőnyegeken, hosszú évtizedek múlva is töretlenül tartják élénk színüket. Nincs elő­rerajzolt minta. Szívükben élnek a formák és színek, s hónapok szorgos szálfűzése és ujj­mozdulatai után soknégyzetméteres harmoni­kus szőnyegálmok kerülnék le a szövőszékről. Olténiában vagyunk, mozgalmas, hajlékony, valóságutánzó minden motívum. Néhány kilo­méter az Oltón túl, az már Munténia, ahol a motívumokba már geometriai formák, keve­rednek. Toaca kong a rimnicu-vilceai püspöki temp­lom előtt is. Erre néz vendégszobánk ablaka, erre a hangra ébredünk reggel. Magnóra kel­lene veilni ezt a hangot — mondja révedezve mellettem Andris. Szemben, a templom másik oldalán a püspöki palota. Ott fogadott meg­tisztelő, szinte keleti szívélyességgel, Krisztus­gyermeki szeretettel és emlékezetes bölcs sza­vakkal Rimnicu és Arge? püspöke, Iosif Gaf- ton. Más nép, más hit. De széles mozdulatai, fehér szakálla mögött bújkál valami, amit akaratlanul is emlékül adott. Gyönyörű utunk csillogó csúcsaként őrzöm ezt a mondatát: „nem az a fontos, hogy valakinek fekete a sze­me, barna, vagy kék — az a fontos, .hogy lát-e.” Ha magnóra vettem volna a toaca hangját, az ütemes kongós nekem ezt a mondatot mu­zsikálná. EL Korea Emi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents