Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-25 / 34. szám
Két síró gyerek Két idősebb' beteg asszonyt látogattunk meg. A virágos udvar egyik sarkában ülünk és beszélgetünk. Varázslatos csend van mindenütt. Petunia illata száll felénk. Gondozott szőlőparcella mellettünk. Százéves platánfa ágai nyújtanak védelmet a nap meleg sugarai ellen. Csendben beszélgetünk. Az egyik fáról rigófütty vág bele a beszélgetésbe. Ugyanakkor a ház másik oldala felől fájdalmas gyermeksírás hangzik. Felugróm, futok a gyerekhez. — Mi bajod kisfiam, miért sírsz? Kis arca tele könnyel. Sírva, akadozva mondja, hogy apukáját várja és nem jön! — Hát az anyukád hol van? — Dolgozik a Goliban. — Miért várod az apukádat? — Mert már régen nem. láttam! Búzával érő körtével vígasztalom. Síró szemével körülöleli a körtét és elfogadja. Megnyugszik, a fűre ül és majszolja az édes gyümölcsöt. Később tudom meg, hogy a szülei elváltak, csak vasárnap jön az apu, hogy sétálni vigye a fiát! * A Korvin Ottó utcában a délutáni órákban Esti Hírlapot veszek. Indulok haza. A közért mellett, a falnak támaszkodva zokog egy tíz év körüli fiú. Bal lábán járógép. — Mi bajod öcsi? Rázza a zokogás, nem akar rámfigyelni. Mégegyszer megkérdezem: — Bántott valaki? Most már rámnéz, szeméből hullanak a könnyek. — Nem értem utol az aput! — Hógy-hogy nem érted utol az aput? — 0 előbb kijött a lakásunkból és én siettem utána, de nem tudok a gép miatt futni, nem értem utói. Lehet, hogy az apu munkába sietett. De a gyerekeink elöl ne fussunk el! A szeretet azt is jelenti, hogy van időnk a családunk és gyermekeink számára. Fülöp Dezső KANADABAN négy eddig külön szervezetben élt luteránus egyház egyesült a Calgaryban tartott nagygyűlésen. A közös tárgyalások, amelyek előkészítették az egyesülést, tizenhárom éve folytak. Az új, egyesült luteránus egyházban 1085 gyülekezetben 304 000 lélek él, 762 lelkész vezetésével. Taglétszámuk szerint ez az egyháztest Kanadában a negyedik legnagyobb protestáns egyház. Bibliai ábécé: SÁTÁN Szabadíts meg minket a gonosztól! — Jézus tanít így imádkozni. De mit értünk a gonoszon? Bajt és szerencsétlenséget, vagy az ördögöt? A görög szó (ponéros) nem igazít él, de a Szentírás egész tartalmának összefüggésében mindkettőre egyszerre kell gondolnunk. Az Ószövetség egyik gyöngyszeme: Jób könyve, foglalkozik a kérdéssel: hogyan lépnek be sorscsapások, tragédiák az életünkbe. Honnan a gonosz? Költői képekben Isten udvartartását mutatja be. Egy kellemetlen alak jelenik meg: a Sátán. Nem örül Jób boldog életének és annak sem, hogy Isten kedvét leli benne. Mindkettőjüket szembe akarja állítani egymással. Mindkettőjüket nevetségessé és lehetetlenné akarja tenni. Sok zavart idéz elő, de végül felsül. Jób könyvének ismeretlen szerzője nem részesíti valami nagy tiszteletben. Rosszindulatú, kotnyeles köz- Vádló, aki szándéka ellenére is azt az igazságot juttatja érvényre, amit maga tagad. Jób könyvében a gonosz a Sátánra is és a Jóbra zúdult tragédiák sorára is vonatkozik. Az Ószövetség már első lapjain foglalkozik azzal a tény- hyel, hogy számolni kell egy zavartkeltő, megrontó erővel az életben. Ez az erő az ember boldogságát, végső soron magát az embert akarja megsemmisíteni. Nem tagadja Isten létét, jóságát, szeretetét vonja kétségbe. Az ember bűnén keresztül lép be a teremtett világba. Érdekes, hogy ezt a rossz erőt itt se Sátánnak, se ördögnek nem nevezi az Ószövetség. A mesék nyelvén kígyónak mondja. Ezzel akarja jellemezni aljasságát, ravaszságát és utálatos voltát. Azt is elmondja róla mindjárt a Biblia első könyve, hogy amint ember által jött be a teremtésbe, úgy ember — az új ember — által elveszti létalapját. Érdekes, hogy az Ószövetség többször használja a sátán szót egészen köznapi értelemben, tehát az ördögre gondolás nélkül. A magyar Biblia ilyenkor „ellenség”-nek fordítja. Salamon külpolitikai ellenfeleit — Rézont és Hádádot (Ivir. 11. 14; 23) — héber szóval „sátánnak, ellenségnek nevezi a Biblia. Az ördögre viszont szintért Úgy tekiht a Biblia, mint ellenségre II. Pét 5, 8) és vádolóra (Jel 12, 10). Az Üjszövetség-ben többször esik szó a sátánról, vagy görögre fordított megfelelőjéről: a mindent össze-vissza kavaró „diabolos”-ról, magyarul: ördögről. Ennek az az oka, hogy az Újszövetségben Jézus lép a porondra. A rossz erő támadását kihívja, provokálja a Jézusban megnyilatkozó nagyobb erőnek, Isten szereteté- nek jelenléte. Krisztus Isten uralmát hozza, mely az ördög uralmának véget vet (Jn 12, 31). Ezért jelenik meg Jézus életének döntő fordulópontjain. Munkássága elején a pusztában, hogy eltérítse a megváltás munkájától (Mt 4) és végén, hogy szálljon le a keresztről (ÖVIk 15, 31—32 Lk 23, 39). Támadása azonban kudarcot vall. Jézusban az ellenség nem talál támpontra. „Jön a világ fejedelme és nincs bennem semmije” — mondja Jézus az ördögről. (Jn 14, 30). Leleplezi az ellenséget: „emberölő”, a „hazugságnak atyja” (Jn 8, 44). „Az ördög nem alszik” — ez a mondás nem az Újszövetségből származik, de kifejezi annak valós életszemléletét. Az apostolok leveleiben gyakran hangzik ezért a figyelmeztetés: „legyetek erősek az Urban” „hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben” (Ef 6, 11, 14). „Vigyázzatok, mert mint ordító oroszlán szertejár” (I. Pét 5, 8). Az Újszövetség valóságszemléletéhez azonban szintén hozzátartozik, hogy Jézus látja az ördögöt „mint villámlást lehullani az égből” (Lk 10, 18) és, hogy „már csak kevés ideje van” (Jel 12, 12). Miért írja a Biblia olykor kicsi (Mk 8, 33), máskor pedig nagy betűvel nevét? Azért, mert nem nevezhető személynek, mint Isten vagy pedig a teremtmények között az ember, noha mindig emberi közegen keresztül fejti ki hatását (Péter, Júdás, főpapok, egyik lator stb.). A személy tárgyaló fél. A sátán nem az. Mi tesz- szük azzá, ha szóba állunk vele. Árnyékjelenség. Nincs önálló léte. A Bibliában nem képez önálló témát. Peremfigura. Tulajdonképpen nem tartozik bele a Biblia „csillámló szavai” közé, Benczúr László Az egyháztörténetből Renaissance és humanizmus Magyarországon A társadalom- és kultúrtörténet fontos fázisát jelenti a renaissance és humanizmus. Vizsgáljuk meg eredetét és hatását a hazai reformációra. A RENAISSANCE a 14—16. századi Olaszországban kezdődött társadalmi, politikai, de főleg művészeti mozgalom, amely a középkori aszkézissel, világtagadással szemben az élet szépségét, a természethez, az emberhez való visszatérést hirdette. A humanizmus a renissance szellemi vetülete. Itáliában renaissance-humanista szellemben működött Dante, Petrarca, Boccaccio. Műveikben a renaissance-ot jellemző, szabad egyéniség és az addigi történelmi tekintélyektől függetlenebb, szabadabb látás is megmutatkozott. A HUMANISTÁKNAK a katolikus egyházhoz való viszonya többé-kevésbé leplezetlenül ellenséges volt. A középkor eddig csak egyházi műveltséget ismert, minden tudományt — mint legfőbb tekintély — a katolikus egyház a maga számára foglalt le. Gyakran tőle távol álló kérdésekben (csillagászat, geofizika) hirdetett „tévedhetetlen” véleményt. Most a humanizmus az egyházzal szemben mint világi irányzat lépett fel, amely nem ismerte el az egyház parancsoló tekintélyét és nyomatékkai hangsúlyozta az egyén jogát. Az egyházat bírálni kezdte a történelem fényében, és megállapította, hogy az „egy, katolikus, szent, apostoli egyház” alakjában és tartalmában már nem egyezik meg Jézus egyházával, az emberi visszaélések miatt. Ez a megállapítás a múlthoz képest nagy haladás, és következményeit tekintve, nagy jelentőségű volt. NÁLUNK, MAGYARORSZÁGON — fejlett polgárság hiányában — a nemesség lett a renaissance-humanista műveltség társadalmi bázisa. Az új magatartás, új világ- szemlélet az újkor hajnalát jelentette hazánkban is! Ha az anyanyelvűséget is a humanizmus jellegzetességén. Kaldy Zoltán püspök egyházkerületében az alábbi segédlelkészeket helyezte át: — SZIRMAI ZOLTÁNT — egy évi svájci tanulmányútja után — a Pesti Egyházmegye esperesi hivatalába, — BÍZIK LÁSZLÓT a pesti Egyházmegye esperesi hivatalából a Budapest-Zuglói gyülekezetbe, — BARANYAI TAMÁST egy évi finnországi tanulmányútra küldte ki, — IFJ. KENDEH GYÖRGYÖT egy évre a Német Denek tekintjük, akkor már korán beszélhetünk a humanista szellem hazai nyomairól. Az ómagyar Mária-siralom olvasásakor feltűnő, hogy Mária, az istenanya fájdalmai a kis vers szerint emberi (!) fájdalmak. A festészet felszabadult a bizánci irányzat „szögletessége” alól, és átalakulva, reális és élethű, természetes alkotásokkal díszítette a templomokat. Néhány protestáns templomban is megfigyelhetjük a falfestés nyomait (pl. Lovász- patona). A fafaragások nyomai különösen a szárnyasoltárokon maradtak fenn, elsősorban a szepességi templomokban. Ezeket átvette a reformáció, annak lutheri ága. A királyi kegy, vagy a me- cénáskodó dúsgazdag főnemes, főpap kegye elősegítette a renaissance és humanizmus hazai elterjedését, de hosszú ideig csak a királyi udvar, a főpapok, és a fő- és középnemesség életét gazdagította. Buda, Pozsony, Esztergom, Fehérvár, Sopron, Veszprém, Szombathely, Pécs, Nagyvárad jelentették a műveltségi központokat. Itt történtek figyelemre méltó kísérletek a haladó eszmeáramlat átvételére és népszerűsítésére. Bizonyos mértékben a Rómával szembeni viszonylagos önállóságunk is előkészítő humanista vonás volt. Mátyás előszeretettel jutalmazta híveit, kancellárjait és saját rokonait papi javadalmakkal. Egyházi intézkedéseivel, a főpapkinevezési jog magának való fenntartásával Mátyás lépéseket tett a pápától független, nemzeti egyház kiépítése felé. 1468-ban ezt írta a pápának: „...főpapoknak nem mernék meggondolatlanul, találomra akárkit kinevezni, ... csak olyanokat, akiknek, egyéb erényeiken túlmenően, irántam való őszinte és szilárd hűségéről meggyőződtem ...” Egy alkalommal megfenyegette a pápát, hogy inkább országával együtt elszakad a római egyháztól, semhogy tűrje, hogy a pápa nevezze ki a magyarországi püspököket, a király hozzájárulása nélkül. Mátyás mokratikus Köztársaságba, Haliéba küldte ki tanulmányútra, — KOSA LÁSZLÓT — egy évi finnországi tanulmányútja után — a Déli Egyházkerület püspöki hivatalába, — ARADI ANDRÁST a kecskeméti gyülekezetből a Buda- pest-Rákóczi úti Szlovák ajkú gyülekezetbe, — FRANCISZCI GU1DÖT — miután az Északi Egyházkerület püspöke a Déli Egyházkerületbe átengedte —, a várpalotai gyülekezetből a kecskeméti gyülekezetbe küldte ki. mindenfajta pápai beavatkozást visszautasított Magyar- ország belügyeibe, megakadályozta a pápai adószedést is. Egy alkalommal szemébe mondta a pápai követnek: „Őszentsége tehát tizedeket akar kapni. Bizony, nem fogtok kapni!” A magyar főpapság elvilá- giasodása segítette az itáliai eszmék térhódítását. A főpapok, mint kincstárnokok, kancellárok, sokszor és sokat adtak a művészetekre, és nem egyszer maguk is tevékenykedtek a művészetek valamelyik ágában. A HUNYADIAK KORÁBAN kiváló humanistáink voltak. Mátyás király különösen második felesége, Beatrix hatására tette Budát a külföldi és a hazai humanisták kedvelt tartózkodási helyévé. Segítette a humanizmus terjedését a közelebbi bécsi, krakkói, és természetesen — a fennállásának 600. évét most ünneplő — pécsi egyetem, mert már nem kellett a humanista műveltségért a távoli Itáliába menni. Mohács humanistáink és alkotásaik temetője lett. Egyre jobban megérződött a Habsburg és a török elnyomás. A független Erdély mentette nemzeti értékeinket, művészet- pártoló fejedelmeivel. Az özvegy királyné, Mária is művelt humanista volt. Különösen férje, II. Lajos halála után rokonszenvezett a reformációval, amelyről már egyre gyakrabban beszélgettek, írtak ... A latint tartósan felváltó magyar nyelvű kiadványok szerzői már a REFORMÁCIÓ Ó, szánd meg gyarló voltomat, Ha csüggedek, nyújtsd jobbodat... Énekeskönyvünk 28. énekének ezen sorai nagyon jellemzők Melanchton Fülöpre, aki rendkívül alacsony termetű, vézna, törékeny, beteges testű volt, jellemében pedig szerény, alázatos és igen szelíd ember. Szemében azonban a tudás lángolt, s boltozatos koponyája mérhetetlen ismeret- anyagot őrzött. Szíve pedig a baráti szeretet, hűség és a hit tüzétöl volt forró. Tudóshoz méltón, élete külső eseményekben szegény, de belső történésekkel telített. Az eseménykeret, amelyben ez a vézna test végigvándorolt a földön, egyszerű. Brettenben született 1497-ben. Apja fegyverkovács volt. A kis Fülöp tízéves volt, amikor apja meghalt, s az örökké névtelen anyai küszködés egyengette élete útjait a rokonok segítségével. Iskoláit Brettenben kezdte, Pforczhaimban, Heidelberg- ben, Tübingenben folytatta. Tizenöt éves, amikor Heidel- bergben első tudományos fokozatát, a bakkalaureátust megszerzi. Tizenhét éves, amikor Tübingenben magiszter lesz, s ezzel jogot nyert egyetemi előadások tartására. Huszonegy éves, amikor Wittenbergben katedrára kerül. Itt szolgált 1560-ban bekövetkezett haláláig. Amikor Wittenbergbe került, a 95 tétel már szárnyra kelt, s a reformáció döngetése nyomán tárulni kezdett a kot kapuja. A filozófiában, teológiában egyaránt járatos, de görög és latin nyelvben korát messze meghaladó tudós volt. A fiatal magiszter wittenbergi székfoglalójának ez a magva: vissza a forrásokhoz! Luther újjóngva köszöntötte. Barátságuk életre, sőt történelemre szóló volt, s kitörölhetetlenül motiválja a reformációt. Mint árnyék járt Luther mellett, de ez az árnyék Luther számára a biztonság, támasz, arany. Luther halálával tizennégy esztendős szenvedés, küzdés, meg nem értés szakadt reá. Ezek között fénylő napsugárt jelentett családja, két életben Lelkipásztori levél Kedves Fiam! — Lassan 10 éve lesz, hogy megkonfirmáltalak. 10 év nagy idő, melyben az elvetett mag is termő fává nö- vekedhetik. Értékeket lehet felmutatni ennyi idő után. — Belőled is komoly fiatalember lett, ki hamarosan betölti 22-ik életévét. Mögötted az iskola, a mesterségbeli tanulás évei, s mögötted van a katonaság! — Tehát nem üres kézzel mégy tovább most, mikor munkahelyeden elkezded a pályafutásodat. Munkában és szórakozásban is sok veszély kísért! Nemcsak a testi, hanem a lelki életünket is építeni kell, hogy értékeinket megőrizhessük. Férfivá serdültél, s életed folyásába parancsoló módon még a szülők sem szólhatnak bele. Ezt én sem teszem, bár azt a jó magot, amit mint lelkipásztorod a telkedbe vetettem, féltem. 26 évvel ezelőtt édesapáddal és számos kortársammal együtt fiatalon jártuk a háború poklát, a maihoz hasonló, vagy még nyugtatóbb békés élet után vágyódtunk. — Mi nagyon sok küzdelem, lemondás és fáradtság árán jutottunk el idáig. Te békében születtél és nőttél fel. A szülőnek nem az élete a legdrágább, hanem a gyermeke. — A templomot nem azért emelték őseink, eleink, hogy gyermekeink más templomok oltáraihoz vigyék a boldogságukat. Hanem azért, hogy összetartson bennünket a régi hitben és a Krisztustól tanult új parancsolat sze- retetében. — Ha valaki ragaszkodik hitéhez, ettől még tiszteletben tarthatja másokét. — De ha valaki azt kívánja tőlünk, hogy miatta legyünk hűtlenek, az ilyen nem szeret igazán bennünket. Értékeid nem kallódtak el. Kérlek, vigyázzál rájuk. Tiszta és nagy öröm lenne számunkra, ha megérhetnénk, hogy ti a volt konfirmandusok, gyermekeink, idővel a kiöregedő presbiterek helyére léphetnétek. — Kezdd el ismét, hogy jó bizonyságlevele lehessél az emberek között evangélikus egyházunknak. Szeretettel köszönt Lelkipásztorod. S. A. előfutárai: Komjáthy Benedek, Pesti Mizsér Gábor és Erdőst Sylvester János. Bibliai részeket fordítottak magyarra, Er- dősi Sylvester az első magyar grammatika mellett (1539) az Újszövetség első, teljes lefordítását is elkészítette. Műveikben művészi módon, veretes magyarsággal csillannak meg a lírai, didaktikai és epikai részletek. Ezután a nagyrészben magyar nyelvű, reformációs jellegű irodalmi alkotások következnek, prédikációkkal, népies iratokkal, hogy az Ige tovább- adása mellett tanítsanak a ha- zafiságra, az igaz emberségre. A reneszánsz-humanista kultúra elemei szervésen beépültek hazánk történetébe: gazdagították a magyar gondolkodást, a szép térhódítása széppé tette a lakosság egy részének életét. A humanizmus és a reformáció közötti kapcsolópontok: 1. Az emberszeretet. Az embernek és alkotásainak a megbecsülése megtalálható a humanizmusban és a reformáció egyházainál egyaránt. 2. Függetlenség a katolikus egyházzal szemben. A katolikus dogmák és előírások halmaza távol szemben az egyén szabadsága, és embertársaihoz, népéhez, hazájához való viszonya hangsúlyos. 3. Megindul az egészséges kritika az egyházi és társadalmi életben. 4. A latin mellett az anyanyelvű műveltségért a humanizmus és a reformáció sokat tett. „Patvaros” nyelven hangzott a jó szó, hogy biztasson a jelenre és jövendőre. Barcza Béla maradt gyermeke, tizennégy unokája — s a könyvei. Kis iskolás volt még Brettenben, amikor házi tanítója leikébe ültette ezt az intelmet: óvatos, tapintatos és engedékeny légy! Egy életen át hordozta ezeket a jellemvonásokat, azok minden szépségével és keresztjével. Barátja, Camerarius, ránk hagyta fiatalkori képét. Mintha szemébe néznénk a rózsás arcú gyermeknek, amint magas szopránhangján énekel a bretteni templomban. Az énekhangot a tudás hangja váltotta fel, de a Luthert lanttal kezében, éneklő családja körében ábrázoló ismert festményen Melanchton is ott áll. Tudományos munkássága felbecsülhetetlen méretű. 709 tanulmánya, könyve jelent meg. Közöttük három egészen kiemelkedő, történelmi veretű: a ,,Loci communes”, amelyben a hitcikkelyek rendszerbe foglalását adja — a szászországi egyházi szervezet megalkotása, amelyben a tanításra nagy hangsúly esik — s az Ágostai Hitvallás, amely az ő műve. A tudomány emberének csak olykor adta a derű színét az ének, s a hatalmas Melanch- ton-irodalomban elmerültek a versek. De amikor halála után összegyűjtve kiadták a szinte kizárólag görögül és latinul írott verseit, a kötetbe közel négyszáz ének került. Németre is mások fordították. Főleg lelkész kortársa, Eben Pál. Gyermekkorában híres nyelvész nagybátyjától, Reuchlin- töl kapott egy apró nyomatú, díszes Bibliát. Olvasmánya, tanulmánya és tápláléka lett ez a könyv. Lutherral együtt emlékezetessé lett számára az a nap, amikor felfedezte a nyelvész Melanchton a görög metanoia szóban, hogy az addig penitenciának, vezeklésnek fordított szó valójában bűnbánatot, rtiegtérést, a szív megújulását, a bűnös útról Isten felé fordulást jelent. Ki tudja, nem ennek a napnak és felfedezésnek emléke cseng-e énekünk első versében: Bűnős lelkem hozzád siet Szomjazza bő kegyelmedet. Vigasztald meg, én Jézusom, Magam neked ím átadom. D. Koren Emil Énekeink Bűnős lelkem hozzád siet... Segédlelkész áthelyezések
