Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-25 / 34. szám

mm. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1968. augusztus 25.

Ara: 2.— Forint

Uppsalában láttuk és hallottuk (IV.)

Külön nyilatkozatok a nemzetközi kérdésekben

Az Egyházak Világtanácsa IV. Nagygyűlése — a bizottságokban történt előkészítő munkák után — külön is foglalkozott olyan nemzetközi kérdésekkel, amelyek ma különösen is zavarják az emberiség nagy családjának együttélését. Igen eleven vita folyt az égető problémákról. A vitában részt vettek az öt világrész sok-sok országából érkezett kiküldöttek. Végül is szinte teljes egyhangúsággal fogadta el a Nagygyűlés az alábbi határozatokat:

I. Határozat Vietnamról

1. Mi, akik az Egyházak Világtanácsa Negyedik Nagygyűlésén egybegyülekeztünk, kijelentjük, hogy azonnal véget kell vetni a vietnami nép borzalmas szenvedéseinek. A vietnami háborúnak valamennyi tagegyházunk számára nagy jelentősége van, mivel mindannyiunknak fontos, hogy az emberiség megbékélve, igazságosságban és békességben éljen.

2. Hálásak vagyunk, hogy a két félnek végre lehetővé vált a konferenciai asztal mellett való találkozás. Most mindenek előtt az a fontos, hogy a párizsi tárgyalások sikerrel végződjenek. Reméljük, hogy a megbeszélésekben résztvevő minden fél magára veszi a béke érdekében szükséges kockázatokat és kész lesz szükség esetén eredeti magatartását módosítani. Valamennyi^ felet nyomatékosan arra kérünk, hogy a megbeszélések idején ne építse tovább katonai ere- •jét.

3. Ezen közben azonnal és feltétel nélkül be kell szüntetni Észak-Vietnamnak az Egyesült Államok által történő bombázását és a tömegpusztító fegyverek mindenféle bevetését. Valamennyi felet arra hívunk fel, hogy fejezzék be Dél-Vietnamban a katonai akciókat.

4. Politikai megoldás, amelyre Vietnamban oly sürgetően szükség van, nem érhető el katonai győzelemmel, hanem ennek végső soron magának a vietnami népnek a döntésétől kell függenie. A vietnami nép borzalmas helyzete, ma mutatja, milyen tragédiát okozhat egy nagyhatalom egyoldalú intervenciója. Ezen kívül egy ilyen fajta intervenció inkább politikai, társadalmi és gazdasági problémákat szül, mint megoldaná azokat. A béke megteremtésének és biztosításának nemzetközi szervezetek feladatának kellene lennie. Ezért arra kérünk minden kormányt, hogy vonja le a délkelet-ázsiai keserű tapasztalatok tanulságait és erősítse az Egyesült Nemzetek politikai tekintélyét, valamint anyagi erejét.

5. Elviselhetetlen, hogy Vietnam továbbra is egy olyan fejlődő ország nyomorának

nem tartják tiszteletben, tovább tart a megszállás, nincs kilátásban megoldás és a fegyverkezési verseny egyre inkább fokozódik.

Ilyen körülmények között megerősítjük a Központi Bizottság heraklioni, 1967 augusztusából származó nyilatkozatát és annak alapján a következőket állapítjuk meg: a) Garantálni kell e térség valamennyi nemzetének függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Semmilyen erőc) Mindhárom történelmi vallás gyülekezeteinek biztosítani kell a teljes vallásszabadságot és a szent helyek szabad megközelítését — a legalkalmasabb módon, nemzetközi egyezmények segítségével.

d) A nemzeti fegyverkezést a nemzetbiztonság tekintetbevételével amennyire lehet, korlátozni kell.

e) A nagy yilághatalmaknak fel kell hagyniuk azzal, hogy külön érdekeiket keressék ebben a térségben.

testvéreinkkel. Nem tartjuk kötelességünknek, hogy bíráskodjunk a vitás kérdésekben, vagy hogy e£yik, vagy másik oldalra álljunk. De közös emberségünknél és az evangéliumban való közösségünk kötelékeinél fogva mindnyájan érdekelve vagyunk s ez a Nagygyűlés is érdekeltnek érezte magát.

2. Első és legsürgősebb felhívásunk mindkét félhez az, hogy vessenek véget az ellenségeskedésnek, tegyék lehetőmai szimbóluma maradjon, amely világkonfliktusba került. A keresztyéneknek ma az a kötelessége, hogy támogassák mind a gyors segélyintézkedéseket, mind pedig a hosszú távlatú fejlődést.

6. Ezek a meggondolások még fontosabbá teszik, hogy elkezdődjék a háború utáni segély- nyújtás előkészítése. Ezek a problémák minden bizonnyal különösen az otthonukat vesztettek tekintetében ölthetnek soha nem tapasztalt méreteket. A lehető leggyorsabban elő kell mozdítani az olyan egyházi programok tervezését, amelyek a megütközést és a segítő- készséget kifejezésre juttatják.

7. Az önkéntes programok azonban csak kiegészítést jelenthetnek a nemzetközi segélynyújtás kívánatos, átfogó programjához képest. Ezért fontos, hogy a kormányoknak és az Egyesült Nemzetek tagállamainak figyelmét erre az ügyre felhívjuk és minden lehetséges eszközzel odahassunk, hogy a nemzetközi közösség már most dolgozzon ki olyan terveket, amelyek a vietnami népnek megfelelők és elfogadhatók és amelyeket haladéktalanul végre lehet hajtani, mihelyt erre lehetőség nyílik.

szakos bekebelezést nem szabad jóváhagyni.

b) Az Egyházak Világtanácsának másokkal együtt továbbra is keresnie kell a menekült és száműzött-probléma megoldását.

2. Sürgősen várjuk az Egyesült Nemzetek főtitkára külön megbízottjának előre jelzett jelentését. A Nagygyűlés komolyan reméli, hogy ez a jelentés utat mutat a tanácskozásokra!

vé a tárgyalások újra felvételét és a megfelelő megoldás

keresését. Ez a kulcs az enyhülés és megnyugvás számos problémájához.

3. A megoldás azonban megkívánja az embereket szorongató félelmek enyhítését is, bárhogyan keletkeztek is és bármilyen formát öltenek is ezek a félelmek. A kormányok megújult ötletes kezdeményezéseit sürgetjük ez aggodalmak csökkentése ‘ érdekében. Ügy véljük, hogy az érdekelt felek talán szívesen fontolóra vennék egy harmadik fél segítségét tárgyalásaikban.

4. Kérünk valamennyi kormányt, hogy eredményesen munkálkodjanak a béke és megbékélés érdekében és tartózkodjanak minden olyan akciótól, amely meghosszabbítaná a konfliktust ezen a területen.

5. Arra biztatjuk a keresztyéneket mindkét félen, akik sokféleképpen tesznek bizonyságot a Krisztus teste egységére való elkötelezettségükről a bizalmatlanság és elkülönülés korlátái ellenére, hogy folytassák a megbékélésért, igazságért és békéért kifejtett fáradozásaikat.

III. Határozat a Nigéria és a korábbi Keleti Tartomány közötti konfliktusról

1. Fájdalommal és szomorú- konfliktus lefolyását. Értékes- sággal kísértük figyelemmel nek tartjuk keresztyén közös- ezen a területen a tragikus ségünket mindkét félen élő

II. Határozat Közel-Keletről

1. Mélységes aggodalommal lyen jelét se mutatja. Az tölt el bennünket, hogy a ve- ENSZ határozatait nem való- szélyes közel-keleti helyzet je- sították meg, az érintett nem- lenleg az enyhülésnek semmi- zetek területi sérthetetlenségét

AZ EGYHÁZ ÉS OTTHON

című, Kuopióban megjelenő finn lap (Kirkko ja köti) bőven ismerteti D. Káldy Zoltán püspök beszédét, amit az országos presbitériumban az Egyezmény huszadik évével kapcsolatban tartott. Különösen kitér az ismertetés az ideológiai különállás mellett a gyakorlati

együttműködés kérdéseire, a felekezetek egyenrangú megbecsülésére, az egyház anyagi kérdéseire, s benne az egyházi épületek építési és karbantartási feladataira Más finn egyházi lapok is hírt adtak és ismertették Káldy püspök említett beszédét.

IMÁDKOZZUNK

Krisztusunk! Hálát adunk azért, hogy bűnbocsátó szereteted- ben olyan kincsre találtunk, amely minden emberi önigazolásunkat, szeretetlen önzésünket és hivő felfuvalkodottságunkat értéktelenné tesz. Hálát adunk, hogy önmagunk bálványozásából a szeretet szolgálatára szabadítottál meg.

Krisztusunk! Kérünk is: őrizz meg minket attól, hogy hitünkben meglankadjunk, szeretetünkben megfáradjunk. Őrizd reménységünket is, hogy egykor Veled találkozzunk örökkévaló országodban.

Krisztusunk! Légy segítségül nékünk, hogy amíg itt a földön tart a hozzád vezető futásunk, szeretettel szolgálhassunk minden embertársunknak. Ámen.

fi kikre hallgatnunk kell

Az igazi emberség

A világon mindenütt vágyódnak és szenvedélyesen törekszenek az igazi emberségre. Az Egyházak Világtanácsa a „felelős társadalom” fogalmával jelölte meg célját, a francia forradalom pedig a „szabadság, egyenlőség és testvériség” szavaiban foglalta össze célkitűzéseit. Ennek a három szónak bibliai gyökerei vannak. Az Isten országa váradalmából fakadnak, az Ótestámentom erkölcseiből és az új emberség megjelenéséből a Jézus Krisztusban.

Berkhof holland professzor Uppsala 19G8

Megjegyzéseink

1. Feltétlenül örvendetesnek kell tartanunk, hogy az Egyházak Világtanácsa foglalkozott és pedig nemcsak általánosságban, hanem konkréten is a nemzetközi kérdésekkel. A keresztyén egyházak nem mehetnek el „előkelő elszigeteltséget”, vagy valamiféle „keresztyén semlegességet” játszva az emberiség fájó sebei mellett, mint ahogy elment a vérző ember mellett a jerikói úton a „pap, meg a lévita”. Az az egyház, amely „nagy ívben” el akarná kerülni Vietnamban, Közel-Keleten, Nigériában és másutt a világban életükért küzdő embereket, már nem volna „egyház”, bármilyen szépen is prédikálna, örülünk, hogy az Egyházak Világtanácsa a maga módján és eszközeivel vállalta, hogy az Irgalmas Samaritánus útjára lépjen és segítsen.

2. Annak is örülünk, hogy a Vietnammal kapcsolatos határozat követeli „Észak-Vietnam bombázásának azonnali és feltétel nélküli beszüntetését és a tömegpusztító fegyverek mindenféle bevetését”. Az is világos látásra vall, hogy a Nagygyűlés szerint „katonai győzelemmel nem érhető el” politikai megoldás Vietnamban. Az is helyes, hogy „egyoldalú intervencióról” beszél a határozat Ezeken kívül sok reális megállapítást tartalmaz. Magunk részéről azonban szerettük volna, ha az Egyesült Államok agresszióját még keményebb szavakkal ítélte volna el a Nagygyűlés nem félve attól, h^y az „ilyen ítélkezés nem illik az egyházhoz.” Az „illik*’ ugyanis az egyházhoz, hogy a bűnt bűnnek mondja, és ott hirdessen bűnbocsánatot, ahol „bűnbánat van”, tehát a bűnök felszámolása van.

3. Jobb lett volna, ha a határozat több esetben nem „mindkét fél”-ről beszélne, hiszen rendkívül egyoldalú agresszióról van szó.

4. Helyeseljük azt is, hogy a Közel-Kelet kérdésében világosan mondja ki a határozat, hogy az „erőszakos terület-bekebelezést nem lehet jóváhagyni”, ugyanakkor „garantálni kell valamennyi nemzet (tehát Izraelét is) függetlenségét és területi sérthetetlenségét”, valamint a „három történelmi vallás” (izraelita, mohamedán és keresztyén) vallásszabadságát. Jó, hogy az „ENSZ-határo- zatok” semmibe vételét is aggodalommal nézi a Nagygyűlés.

5. Nigéria—Biafra konfliktus szinte áttekinthetetlen. Az idevonatkozó határozat is tükrözi ezt, de abban mégis világos a határozat, hogy kéri: „vessenek véget az ellenségeskedésnek, tegyék lehetővé a tárgyalások újrafel- vételét és a megfelelő megoldás keresését”.

K. Z.