Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-25 / 34. szám
Ä Pesti Szlovák Egyházközség értékei Beszélgetés a gyülekezet felügyelőjével Csak szeretetbői lehet élni Mt 5, 43—48 Az emberi együttélés problémái minden idők nemzedékeit foglalkoztatják. Senki sem élhet valami kísérleti üveggömbben egymaga. Mindenki bent él az embervilág tengerében. Ezért annyira döntő, hogyan alakul az emberi együttélés. Jézus Krisztus igénkben kihirdeti, hogy Isten a világot a szeretet alapjára helyezte. Nincs más megoldás, csak a szeretet az emberi együttélésben. Mindig kudarcot vall és megszégyenül az, aki letér az emberszeretet útjáról, s megkísérli a gyűlölet, az ellenségeskedés, a háború, a rablás, a másik ellen törés magatartását. Az emberiség történelmének legsötétebb lapjai azok, amelyek nagyszabású gonoszságokról szólnak, népirtásról, országok elpusztításáról. Szenny, vér, halál, felperzselt föld maradt utánuk. Nem lehet büntetlenül megszegni Isten szeretet-akara- tát. De az egyháztörténet is azt hirdeti, hogy leginkább szégyellni való lapjai arról szólnak, hogyan feledkezett meg az egyház Jézus Hegyi Beszédéről s az abban foglalt szeretetparancsról. Jézus Krisztus egyházát a benne való hitnek és az akaratát követő szeretetnek az alapjára építette. Ettől a bázistól sohasem lehet büntetlenül eltérni. De ugyanez érvényes az egyéni életre is. Amit Isten törvényként felállított a világban, az egyházban, az érvényes a mi egyéni életünkben is. Jézus erkölcstana a szeretetre épül. Mégpedig egészen mesz- szemenő szeretetre, feltétel nélküli szeretetre. Ei viszont egységbe von, tömörít, összetartozást eredményez. Jézus annyira kiszélesíti a szeretet körét, amennyire csak lehet. Nem tesz kivételi a szeretetben senkivel sem, azzal sem, aki nem az övé, vele szembe szegül. Belőle hiányzik a bosszú és gyűlölködés lelkülete. Volt benne igazságos harag a bűnnel szemben, de ez is mindig a megmentésre, a visszatérésre és a segítésre irányult. A farizeusi lelkűiét csak azt tartotta szeretetre méltónak, aki hozzá tartozott, úgy gondolkodott, mint ő. Ez csupán a hasonló beállítottságú emberek egymás közti szeretete volt. Itt a szeretet csak Szűk körre irányul. Jézus ezt tágította az irgalmas samaritánusról elmondott példázatában, amelyben azt fejezte ki, hogy minden ember testvérünk, mindegyikre ki kell áradnia g szeretetünknek. Mert nem azért szeretjük az embereket, mert hozzánk jók, vagy nekünk hasznosak, hanem azért mert Isten gyermekei vagyunk mindnyájan, Istenért vagyunk kötelezve az emberek szeretetére. Aki csak önmagát szereti és azt a kört, amibe ő tartozik, lényegében maga körül forog, másokon is magát szereti, nem lép ki az önszeretet szűk területéről. A keresztyén ember szeretete kitágult, széles fronton érvényesülő szeretet. Isten világa a szeretetre épült. A történelem milyen lapjaira büszke az emberiség? Arra, amely békéről, fejlődésről, haladásról, gyarapodásról szól. Miért mondjuk azt, hogy „arany békeévek”? Mert Isten beépítette a világba erkölcsi törvényét, a gyűlölet és a háború mindig az iszonyatot jelentette, a béke es fejlődés korszaka mindig a büszkeség, elégedettség tárgya volt. Isten beoltotta a szeretet törvényét az embervilágba, enél- kül csak visszaesés, katasztrófa van. Isten egy vérből teremtette az emberiséget, Jézus Krisztus egyformán minden emberért halt váltsághalált, Isten nem tesz különbséget ember és ember között, megadja az élet lehetőségét minden embernek. Ez minket is széles emberi szolidaritásra tanít, tág körű összefogásra, amelyben a keresztyéneknek kell a szeretet motorjának, a szeretet energiájának lenniük. Ennek konkrét területe hazánk szeretete. A hazaszeretet a legtermészetesebb emberi érzelem és gyakorlati magatartás. Hazaszeretetünk összekapcsol minden jó akaratú magyar emberrel, akikkel nemzeti egységben építjük hazánk szocialista fejlődését és jövendőjét. Emberszeretetünk pedig összefűz az emberiség nagy kérdéseivel, amelyben a baráti népek közösségében emelünk szót a békéért, a haladásért, a megtámadott népek jogaiért. Különösen is Jézus Krisztus egyháza o szeretet hordozója. Az egyház a Krisztus teste, olyan szoros összefüggés van az egyes tagok között, mint a szervezet sejtjei között. Keresztyénnek lenni nem lehet Jézus tág hatósugarú szeretete nélkül. Ha csak egymást szeretjük, még olyanok vagyunk, mint a vámszedők, vagy pogányok. Jézustól a tág látókört tanuljuk, a messzire tekintő szeretetet, a minden ember felé készséges magatartást. A keresztyén templom nemcsak a hívők belső világa, hanem olyan hely is, ahol Isten egyetemessége uralkodik, ahol Isten teljes világával törődnek, ahol távoli országok nyomorúságainak megszűnéséért is imádkoznak, ahol a lakott föld gondját is hordozzák. Ugyanakkor egyéni életünk átformálója is a Jézustól tanult szeretet. Jézus új erőt ad ahhoz, hogy az emberi együttélés számára rajtunk keresztül hatoljon be a szeretet. Nekünk kell tanúsítanunk, hogy nincs igaz emberi együttélés szeretet nélkül. Rajtunk keresztül kell visszahúzódnia a haragnak, gyűlöletnek, feszültségnek. A szeretet mindenütt egybekapcsol, összefűz, megkönnyíti az életet. Jézus ilyen értelemben kívánja rajtunk keresztül segíteni a mai embert. Kövessük az ő szeretet akaratát! Ámen. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök rádiós-prédikációjából A FINN DIAKÖNIAI MUNKÁVAL ismerkedett három hétig lapban bő interjú keretében Muncz Frigyes, egyházunk számolt be a magyar diakóniai diakónia munkájának ügyvivő munkáról. A lap úgy értékeli lelkésze. Főképpen Helsinki- Muncz Frigyes látogatását, ben látogatta a különböző mint ami beszédes jele a diakóniai munkaágakat. A finn—magyar egyházi kapcso- Kotimaa című finn egyházi latok örvendetes bővülésének. EMANUEL HIRSCH 80 ÉVES A BUDAPEST—KEREPESI ÜTI SZLOVÁK AJKÚ EGYHÁZKÖZSÉGRŐL több cikk jelent meg már a múltban is. Két-három éve azonban különösen is felfigyeltek reá. Hazánkon kívül elsősorban a Dr. Podhradszky György a budapesti szlováknyelvfl gyülekezet levéltárában szomszédos Csehszlovákiában. Nem is csupán egyházi körök. Elsősorban kulturális kincseiről: könyvtáráról és levéltáráról esik szó. Nem csupán egyházi emberek, de írók, újságírók, tudományos kutatók keresték fel az utóbbi két esztendőben az egyház lelkészi hivatalát, hogy e történelmi és tudományos értékekbe is betekintést nyerhessenek. Egy évvel ezelőtt Csehszlovákia budapesti nagykövete is egyike volt a látogatóknak. Felkerestük DR. PODHRADSZKY GYÖRGYÖT, a jeles irodalmárt, az egyházközség felügyelőjét, hogy bennünket mindezekről tájékoztasson. — Tudomásunk szerint Felügyelő úr érdeme az új érdeklődés a szlovák egyházközség iránt. Miért éppen most élénkült fel? — Az én érdemem mindösz- sze annyi, hogy az egyházközség könyvtárát és levéltárát újra rendeztem és katalogizáltam. E közel kétesztendős munka hozta felszínre és tette elérhetővé a nyilvánosság számára az egyházközség rejtett értékeit. — Mi az, ami ezekből az értékekből külön említésre méltó? — Első helyen természetesen a biblia egyik első szláv példányát, a „Bible Kralickát” említeném, 1573-ból. Nem kevésbé értékes Melanchton „Confessio Augustana”-jának 1552-es kiadása. Ugyancsak nagy érték a „Vcleslavin” című hittudományi munka, Huszitákkal folytatott hitviták gyűjteménye ez, melyet 1594- ben adtak ki. Ezeken kívül számos egyéb könyv és irat, valamint levél. — Felügyelő úr, mint egyházfelügyelő és úgy is, mint irodalmár és a szlavisztika művelője, melyiket értékeli a legtöbbre? — Egy prédikációt említenék meg, amely itt Pesten, a Deák téri templom szószékén hangzott el igen mozgalmas időben, 1848. május 21-én Ján Kollár pesti szlovák lelkész ajkáról. Ez a prédikáció annakidején a pesti magyar sajtóban is visszhangra talált és nyomtatvány formájában is megjelent. A rendezés során, nagy örömünkre két példányt találtunk meg ebből a ritkaságból. — Mi a figyelemre méltó ebben a prédikációban? — Ján Kollár, akinek személye körül mind máig különféle legendák és vélemények keringenek, mind szlovák, rrtind magyar vonalon, ebben a beszédében félremagyarázha- tatlanul bizonyítja merőben demokratikus, szociális és — ezt szeretném hangsúlyozni —, honszerető egyéniségét. Tessék például ezt a részletet meghallgatni: „Mi... egy gyönyörű, termékeny, mindenféle áldással bővelkedő hazában lakunk. Egy olyan hazában, amely éppen most új, tökéletesebb életre ébfedt, ahol országos törvénnyel hirdették ki az egyenlőséget és a szabadságot valamennyi lakos számára, amely hazában mi is részesei vagyunk mindezeknek az ajándékoknak, jogoknak és előnyöknek; és ezért meg kell mutatnunk, hogy hazafiak vagyunk, hogy szívünkön viseljük a közjót, különösen a haza üdvét.. Majd tovább: „Simuljunk mi is teljes szívvel a hazához, mint közös anyánkhoz és jótevőnkhöz, annál inkább, hogy az a közjó, melyet támogatunk benne, nem idegen, de a mi sajátunk, valamennyiünk számára közös, mert mi is egyenjogú fiai és leányai vagyunk a hazának. Adjunk hálát az Istennek azokért a változásokért és újításokért, azokért az ajándékokért és jogokért országunkban, amelyeket eddig erőszak és vérontás nélkül elértünk; mondjunk köszönetét azoknak a férfiaknak és Isten eszközeinek, akik eddig a haza élén állva, annak közjaván munkálkodtak. Kérjük Istent, hogy ez a nagy, oly szerencsésen megkezdett mű szerencsésen is fejeződjék be! ...” — Nos, mit szól hozzá? ... Hozzáteszem, hogy Ján Kollár e prédikációban kifejtett németét 1848 szeptemberében a templomfalakon kívül is mfeg- ismételte s akkor az nagy visszhangra talált. — Felügyelő úrnak mi a véleménye Ján Kollárról? — Ján Kollár sem pravoszlávnak, sem magyargyűlölőnek nem minősíthető. Ján Kollár költő volt. Impulzív és nyilván kolerikus alaptermészetük de a Biblia szelleme és igaz- ságszeretete által áthatott jellem, aki az emberért és annak szabadságáért s — ahogyan maga Kollár fogalmazza —, a „közjóért” égett és küzdött, szláv származásától függetlenül abban a hazában, melyben élt és működött. Amit itt bemutattam, csupán töredéke egy most készülő tanulmányomnak, melyet hiteles és eredeti forrásmunkák alapján írok s amely — remélem —, Kollárt és korát a méltó és helyes megvilágításiba fogja helyezni. Véleményem szerint Ján Kollár képét csupán eltorzították. Hiányosan, tehát rosszul ismerték, s csupán „pánszláv- nak” félre ismerve őt, nem találhatta meg benne a magyar közvélemény — sőt, a szlovák sem! —, az embert. Bogya Géza A „Uráliéi biblia” a budapesti szlováknyelvű gyülekezet könyvtárában ANYASÁG Kicsiny leányka voltam akkor. Egyetlen kincsem volt csupán. Hiába volt^más játékom is, nem érdekelt, ccak a babám. Gondos, jó anyja voltam néki, ahogy anyámtól én is láttam: piszkos ruhácskáját? kimostam, s ha elszakadt, újat csináltam. Jó időben napozni vittem, s ha közben a szél feltámadt, mindjárt melegbe öltöztettem, mert féltettem a babámat. Sok gonddal járt az anyaságom, de ha a babámra néztem, minden bút, gondot elfeledtem, mert az enyém volt egészen. Aztán teltek, múltak az évek, én már régen nem babázom. De ez az emlék még visszatér, most is van egy kedves álmom: hogy legyen újra úgy, mint régen, nekem külön, saját babám. De nem olyan mégsem, mint régen, hanem mondhassa majd: mamám! Hogy hallhassam a gügyögését, és láthassam a mosolyát, s követhessem az apró lábát, ha végigméri a szobát, s ezernyi más apró örömmel tölthesse be az életem. Mindent vállalnék én érte, csak nekem is legyen gyermekem! Mindnyájunk ügye A Bibliatársulatok Londoni Központja bibliafordító szemináriumot rendez Arnoldshaimban augusztus első felében. Elsősorban a kelet-európai egyházak bibliafordítóit hívták meg erre a kéthetes konferenciára, ahol nemcsak az a kérdés vetődik majd fel, hogy milyen elvi szempontok vezessék a fordítót nyelvi, teológiai és egyéb szempontból, hanem a fő kérdés az lesz, hogy a mai ember életérzése, világnézete, stb. szempontjából milyen feladatok megoldására kell vállalkoznia a bibliafordítónak. A magyarországi protestáns egyházakat két küldött képviseli. Dr. Pálfy Miklós és dr. Kocsis Elemér professzorok. Munkájuk a konferencián egyrészt könnyű lesz, másrészt rendkívül nehéz. Könnyű lesz, hiszen bibliafordítási munkánknak már „húszéves múltja” van. Ebben a húsz évben terítékre kerültek mindazok a problémák, amikkel új bibliafordítóknak most kell megbirkózniuk. Hiszen nincs még egy bibliafordítás, ahol a munka részeredményeit olyan formában (próbafüzetek) bocsátották volna a lelkészek rendelkezésére, mint az nálunk megtörtént. A gyülekezetek sem maradtak ki a tájékozottságból. A fordító bizottság tagjai közül egyesek legalább 30 gyülekezetben tartottak előadást a fordítás menetéről. Az ószövetségi bizottság a végleges szövegezésnél tart. Ezt a szöveget nem adjuk ugyan ki nyomtatásban, hanem sokszorosítjuk és megküldjük mintegy 250 lelkésznek. A hozzászólások arról tanúskodnak, hogy nálunk a bibliafordítás mindnyájunk ügyévé lett. Egy későbbi időpontban még visszatérünk a lelkészi hozzászólások értékelésére. Most csak annyit, hogy a hozzászólások arról győztek meg bennünket, hogy a bibliafordítás a magyarországi protestáns egyházakban ma nem „bizottsági ügy”, hánem a lelkészek széles rétegének a „közügye” és rajtuk keresztül minden bizonnyal a gyülekezetek „ügye” is. Minden tudományos és gyakorlati bibliafordítási szempont érvényesítése mellett ezt az utóbbit képviselniük kell küldötteinknek a fenti bibliafordító szemináriumon. D. Emanuel Hirsch teológiai professzor, híres Kierkagaard- fordító és költő június 14-én töltötte be 80. életévét. Kétkötetes Luther-tanulmánya, az újabb evangélikus teológai története és Kieragaard öszes műveinek német nyelvű kiadása voltak a fő művei. TELÓGUSOK LENGYELORSZÁGBAN ( A lipcsei egyetem teológiai többek közöt az egykori kon- hallgatóinak egy csoportja centrációs tábort is Auschwitz- hosszabb látogatást tett Len- ban és koszorút helyeztek el a gyelországban. Megtekintették kivégző helyen. GÖRÖGORSZGBÓL Chrysostomos érsek, a görög vette át az egyház vezetését ortodox egyház volt prímása, Görögországban, de négy héttel 88 éves korában elhunyt. A a görögországi katonai puccs meghalt athéni érsek 1962-ben után megfosztották hivatalától. És ha most a jövőbe nézek, pár hónap múlva már talán teljesül vágyam s nekem is lesz síró, nevető kis babám. Csak addig a jó Isten adjon naponta új erőt nekem, hogy majd magamhoz ölelhessem egészséges kis gyermekem. Hh tán nehéz lesz anyaságom, nem félek tőle soha én, mert hogyha gyermekemre nézek, boldog leszek, hisz az enyém, s tudom, hogy aki nékem adta, gondot visel mindig reánk. Mindent mi kell, megad minékünk, mivel gondviselő Atyánk! A jeruzsAlemi templom építőjének sírját megtalálták Givat Ha- mivtanban, Kelet-Jeruzsálemben, földegyengető munkálatok közben. Simon építőmester sírfelirata: „Simon bane hekla”, Simon a templom építője. Az építőmunkát — mint ismeretes — Kr. e. 20-ban, Nagy Herodes uralkodása alatt kezdték, s alig készült el, amikor Kr. u. 70-ben háborúban lerombolták. Az építőmester sírjának megtalálását dr. Avraham Biran tudományos kutató jelentette be. A BIBLIÁT az elmúlt esztendőben a vilá- 800 nyelven. 1962 óta, tehát Öt gon 105 millió példányban ad- év alatt a példányszám meg- ták ki, 115 országban, mintegy kétszereződött. Hanvay T. Máru
