Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-11 / 32. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72.

Az élő Krisztus a mai gyülekezetekhez

„...Én szerettelek téged5

Az élő Jézus Krisztus üzenetét olvassuk a Jelenések könyve 3. fejezete 7—13 verseiben — egy élő gyülekezethez. Nem egy fantázia-gyülekezetről, egy elméleti, idealizált közösségről, hanem egy valóságosról. Filadelfia egy kicsi város volt. Sardis- tól 45 kilométernyire, amelyet egy pergamoni király alapított mintegy 300 évvel korábban. Nevében a király egyik melléknevét hordozza, Filadelfia annyi, mint „testvérszeretet”. Abban a kicsi, fiatal városban élt a kicsi, fiatal keresztyén gyülekezet, amelyet Jézus, János apostolon keresztül megszólított. Ez volt az a keresztyén gyülekezet, amelyet Jézus csak dicsért és amely felé ígéreteit hirdette mind a földi közeljövő ideire, mind az utolsó ítélet utáni időtlen időre, az örökkévalóságra.

Pedig a gyülekezetnek nem voltak különösebb karizmái, adományai. „Csak” annyit olvasunk róla, hogy hűséges volt az Isten beszédének megtartásában és nem tagadta meg az Úrnak nevét, amikor a helybeli vitatkozó, gyűlölködő zsidók, a „Sátán zsinagójának” tagjai szorongatták. Ezért szólt az ígéret is: a későbbi megpróbáltatás idején való megtartatás, az oszlopsoros Isten templomában, a mozdíthatatlan, az erő és megmaradás állapota és a homlokra írt Isten-név, Krisztus-név és Jeru- zsálem-név annak bizonyságául, hogy a gyülekezet mindvégig Isten tulajdona marad.

Meg kell vallanunk, mély bűnbánattal, hogy szerteszéjjel a földön aligha lehet ma egyetlen városban is egyetlen ilyen mai filadelfiai gyülekezetei találni. Van ugyan ilyen gyülekezet, de szétszórtan a világon, keretnélküli egységben. Valamiképpen nem is egy ilyen gyülekezetei kell keresnünk, amely földrajzi lag megtalálható, szervezetében látható, nem a hivő, élő gyülekezeteket kell statisztikáznunk, hűségük mértékét elemeznünk, mérlegre tennünk, erőik nagyságát felfedeznünk és hangoztatnunk. Egyszerűen szívből örülhetünk annak, hogy volt egy ilyen megdicsért közösség és ez mind máig és ezentúl is lehet.

Ehhez az igében néhány szóra kell felfigyelnünk, arra az indoklásra, amellyel Jézus az akkori gyülekezet életét és állapotát, erőit és reménységét magyarázza: „...én szerettelek téged”. A „testvérszerető" gyülekezet elfogadta Jézus szeretetét és bizonyosan istenszerető gyülekezet volt. Ez a kijelentés a mai keresztyén élet és gyülekezeti szolgálat egyetlen alapja és ereje. Ennek a szeretetnek van másik kifejezése is az igében: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd” és ebben a kifejezésben feltárta Jézus a közösség előtt az üdvösség lehetőségét, de egyben a jelenvaló szolgálat lehetőségeit is, amelyet a gyülekezet hitében felfedezett. Mindezt pedig az az Úr jelentette ki, aki teljes isteni, királyi fenségében és felelősségében szólítja meg a gyülekezetét, akinek hatalmában van „kinyitni és pecsukni”, kegyelmet osztani és ítéletet tartani egyének és közösségek felett.

Mindez érvényes ma is és mindenütt és mindenki számára.

Légy Te is „filadelfia” — élő testvérszeretet, éspedig annak az istenszeretetnek a birtokában, amelyről szól ez az ige és megannyi más a Szentírásban. A küldetés felveti a felelősség kérdését sok tekintetben. Ahhoz, hogy a gyülekezet ma is megtartsa Istennek beszédét, lélekkel teljes igehirdetés kell és engedelmesség az igének. Kell a mindenki ügyének felismerése, fájdalmas kiáltások és sírások meghallása, világraszóló bajok magunkravétele, együttérzés, együttmunkálkodás, együttes szolgálat, számtalan mérhetetlen tehernek elhordozása.

Ha reálisan mérjük a helyzeteket, a bűnöket, a kudarcokat és eredményeket, ne ejtsen kétségbe az, hogy a gyülekezet „kicsi”, hogy a felelősség és teher „nagy”, mert nem ez a döntő, hanem az a tény, hogy Jézus kijelentése „én szerettelek téged” mindennél nagyobb. Benne van elrejtve a jövő reménysége ebben az életben éppen úgy, mint az eljövendő Isten országában, a templomban, amelyben ott állanak az „oszlopok”, az elhívot- tak és kiválasztottak és ahol ott lehetsz — Te is!

______ Várady Lajos

KÖ

BERLE PROFESSZOR 70 ÉVES

Adolf Köberle, a rendszeres teológia nyugalmazott profesz- szora július 3-án töltötte be 70. életévét Münchenben. Köberle 1922-ben lépett a bajor evangélikus egyház szolgálatába. 1939-ben lett nagy tanítójának, Kari Heimnek az utóda a tübingeni teológiai fakultáson és itt tanított 1964-ben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig.

Köberle professzor egész teológiai működésében nagy súlyt helyezett arra, hogy kapcsolatban legyen és maradjon a többi tudományágakkal és a világot — csakúgy, mint mestere K. Heim — a keresztyén ember otthonának tekinti.

Akikre hallgatnunk kell

Másokkal együtt

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a keresztyének összlétszáma a világ lakosságának csak a kisebbik része. Állandóan védekeznünk kell az ellen a kísértés ellen, hogy újabb győzelmi mámorba essünk és elő akarjunk írni valamit az emberiségnek. Meg kell kísérelnünk úgy megszervezni keresztyén magatartásunkat, hogy a más hiten vagy semmilyen hiten nem levő embereket is arra bátorítsunk fel, hogy ők is résztvegye- nek abban a törekvéseinkben, hogy a fejlődés, az igazság és a béke szolgái legyünk az egész emberiség javára — és esetleges arroganciánkkal ne riasszuk el őket.

Dr. Blake főtitkár uppsalai jelentéséből

Uppsaláhan láttuk és hallottuk

A Nagygyűlés munkarendje

Az Egyházak Világtanácsa

IV. Nagygyűlése az uppsalai dómban tartott ünnepélyes megnyitó istentiszteletet követően megkezdte munkáját a híres uppsalai Sportcsarnokban, a Fyrishalle-ban. Ez a hatalmas, modern sportcsarnok 16 napon keresztül reggel 9 órától este 10 óráig (hosszabb-rövidebb szünetekkel) nem kosárlabda, box és birkózó mérkőzések színhelye volt, hanem óriási előadóteremmé alakult, melyben egymás után hangzottak el az előadások az egyházak és a keresztyén emberek e világban való szolgálatáról. Ezek az előadások és azokat követő nagy viták azonban gyakran hasonlítottak egy-egy „mérkőzéshez”: mérkőztünk azokkal a problémákkal, amelyeket a mi korunk helyezett oda az egyházak elé. Ezek a problémák nem könnyen engedték magukat „legyőzni” és több jó eredménnyel végződött „mérkőzés” után is — nekem úgy tűnik! — számos probléma legyőzhetetlenül, tehát megoldatlanul maradt.

Fyrishalleban, az öt világrészből összesereglett mint- egy 2500—3000 résztvevő között egy külön színt képviselt az a 150 ifjú keresztyén, aki ugyancsak az öt kontinensről jött el a Nagygyűlésre. Szavazati joguk nem volt, de lehetőséget kaptak a felszólalásra. Ezek a fiatalok abból indultak ki — többek között — hogy a világ lakosságának 50 %-a 20 éven alúl(!) van és így a 20 éveseknek is kellő hangot kell kapniuk egy olyan Nagygyűlésen, amely a keresztyén egyházak jelenlegi és jövőbeli szolgálatát akarja megjelölni. Ezek a fiatalok részt kértek a jelen és jövő tervezéséből. Radikálisak voltak, de mindig felelősséggel szólaltak meg az idősebbek között. Bátor és egyértelmű döntéseket követeltek minden területen: a béke és háború kérdésében, a társadalmi igazságosság gyorsabb megvalósításában, a faj* gyűlölet kiirtása érdekében, a népek gyümölcsöző együttélése vonalán, a vietnami háború elítélésében, ök voltak az a bizonyos „ösztöke” a Nagygyűlés oldalában ... Szinte drámai volt felvonulásuk a július 19-én, a 700 éves uppsalai dómtemplomban tartott záróistentiszteleten. Sokezer ember volt ott jelen és folyt a liturgia. Talán éppen egy középkori éneket adott elő az énekkar, amikor nyílt a dómtemplom főajtaja és a főhajón bevonult mintegy 50—60 fiatal keresztyén ifjú: nagy táblákat emelve magasra. Ezeken a táblákon ilyen felírások voltak: „TÖRÖLJÉTEK EL A FAJGYŰLÖLETET”, „SZÜNTESSÉTEK MEG AZ

Éhséget a földön”, „teremtsetek TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGOT”, „LEGYEN VÉGE A VIETNAMI HÁBORÚNAK”. Ezek a fiatalok tábláikkal odaálltak a í szószék alá és az oltár köze- f

római katolikus egyház ismert álláspontjának”!)

Az első munkaülésen az elnökség bejelentette, hogy többek között Martin Luther King özvegyétől és Dr. Fry, a Központi Bizottság volt elnök

A megnyitó istentiszteletre érkezők egy csoportja: (balról) M. Niemöller, E. Payne, E. C. Blake főtitkár, Nikodim metropolita és H. Lilje

lébe és nem is mozdultak onnét az istentisztelet végéig!

Ugyancsak külön csoportot jelentett a római katolikus egyház 15 képviselője, akik nem egyszerű „megfigyelőként” voltak jelen, hanem felszólalási joguk is volt. Közülük egy előadást is tartott. A Nagygyűlés szeretettel fogadta őket és igyekezett elfelejteni, hogy nemsokkal a Nagygyűlés előtt, június 30-án, VI. Pál pápa olyan nyilatkozatot tett, amely lényegében ugyan nem mondta ki, hogy az ösz- szes keresztyén térjen vissza a római katolikus egyházba, de lényegében ezt a gondolatot juttatta kifejezésre. Ezt a mel- lékzöngét bizony még az sem tudta feledtetni, hogy VI. Pál pápa az uppsalai Nagygyűlés alkalmával üzenetet intézett az elnökséghez, melyben kifejezésre juttatta „eleven érdeklődését” a Nagygyűlés munkája iránt és „teljes sikert” kívánt Istentől a végzendő munkára. (Ezért mondhatta Dr. Blake főtitkár teljes joggal a Nagygyűlés előtt, hogy a pápa „konzervatív” és kijelentése „megismétlése a

IMÁDKOZZUNK

Jézus Krisztus Urunk! Áldunk Téged azért, hogy szereteted- del magadhoz hívtál, hogy bűnbocsánatod által megtisztíts és Szcntlelkeddel felelős szolgálatra készíts minket.

Kérünk, őrizz meg bennünket magad mellett úgy, hogy mindig ott lehessünk a felebarát mellett, mint testvér, mint akik készek hordozni mások terheit.

Ezért is könyörgünk most hozzád az özvegyekért és az árvákért, a betegekért és a magukramaradt öregekért — adj irgalmas kezeket melléjük. Imádkozunk gyülekezeteinkért — és anyaszentegyházunkért — Te tartsd meg hitünket, őrizz a gonosztól s tápláld reménységünket evangéliumod által. Áldd meg a szolgáidat, hogy bizakodva vessék igéd magját s az „ma” teremje meg a felelős szeretet jó gyümölcseit. Könyörgünk hazánkért s az egész emberiségért — áldd meg munkánkat s adj békességet nékünk.

Jöjj Urunk, várunk — hozd el örökkévaló országodat s tölts be eget-földet szereteteddeL Ámen.

özvegyétől kaptak levelet A Nagygyűlés méltatta Martin Luther King és dr. Fry életművét és felállva adózott emlékezetüknek.

Ezt követően a Nagygyűlés meghallgatta néhai Fry elnök (aki még halála előtt elkészítette jelentését) és Payne al- elnök együttes jelentését, majd Dr. Blake főtitkár jelentését a Központi Bizottság, illetőleg az Egyházak Világtanácsa munkájáról és a soron következő feladatokról (A jelentésekre még visszatérünk).

A következő napokban teljes üléseken (plénum), 5 munkacsoportban és 32 (!) albizottságban folyt a munka.

A Nagygyűlés főtémájáról: „Imé, mindent újjá teszek”, Ignatius libanoni ortodox metropolita tartott rendkívül érdekes előadást.

Az ökumenikus mozgalom helyzetéről Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa volt főtitkára tartott igen nagy tetszéssel fogadott előadást ezen a címen: „Az ökumenikus mozgalom megbízatása”. Ehhez a témához kapcsolódott Dr. Robert Tucci római katolikus lelkész (Róma) előadása: „Az ökumenikus mozgalom, az Egyházak Világtanácsa és római katolikus egyház”. Egymás után hangzottak el az előadások és jelentések az Egyházak Világtanácsa „Misszió és Evangelizáció osztályáénak, és más osztályainak munkájáról.

Az előadások legnagyobb része azonban társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Az előadók részletesen elemezték a világban fennálló gazdasági, társadalmi és politikai problémákat és azt keresték, hogy a keresztyén egyházak és az egyes keresztyén emberek miképpen vehetnék ki részüket az igazságosságért és a békéért folyó világméretű

harcból. Egymást követték

azok az előadások, melyek a gazdag és szegény népek, a faji megkülönböztetés, az éhség, az emberi jogok, stb. problémáival foglalkoztak. E helyen fel sem tudjuk sorolni az előadások mindegyikét, mégis a legjelentősebbeknek egyelőre legalább a címét említsük meg: „Gazdag és szegény nemzetek” (Előadók: Dr. Kaunda, a zambiai köztársaság elnöke és Dr. Barbara Ward). „Az egyházak élete és munkája a forradalmi világban” (M. M. Thomas), „Ke- resztyénség és emberi jogok” (R. Gardiner), „Harc a közösség új formáiért” (A. Dumas), „Fehér fajgyűlölet vagy világközösség” (J. Baldwin) „Közös hitvallásunk és annak konzekvenciái” (W. Bertram) „Harc a békéért” (L. Raiser). Szinte valamennyi előadást filmvetítéssel kísérték.

Mi csak örülhetünk annak, hogy az Egyházak Világtanácsa ilyen nagy fontosságot tulajdonít napjainkban a gazdasági és társadalmi kérdéseknek. Nem volt ez mindig így! Még egy évtizeddel ezelőtt a magyarországi protestantizmus rendkívül éles kritikát kapott a nyugati országok egyházaitól, magától az Egyházak Világtanácsától is, hogy olyan sokat foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Az idő azonban bennünket igazolt. Ma már sokak előtt világos, hogy az egyház nem töltheti be feladatát a mi korunkban, ha nem végzi el diakóniai feladatát és pedig világviszonylatban is. Nagyon jelentősnek kell tartanunk, hogy az egyik határozat amelyet a Nagygyűlés magáévá tett, kimondja: „A keresztyének arra vannak sürgetve, hogy részt vegyenek az emberek millióinak harcában a nagyobb társadalmi igazságosságért és a világ fejlődéséért”. Egy másik határozat ezt mondja: „Az egyházak arra vannak elhíva, hogy a prédikációkban és a tanító munkában — belefoglalva a teológiai nevelést is — fejtsék ki az emberiség Istentől adott egységét és hangsúlyozzák ki annak konkrét alkalmazását az emberekkel való szolidaritásra nézve és a föld javaival való sáfárkodásra nézve”. Megismételjük: az Egyházak Világtanácsa tehát azt kéri és reméli, hogy mindez megtörténik a prédikációban (!!) Hadd tegyük hozzá: ezt mi nagyon helyeseljük!

Az előadásokat 6 munkacsoportban vitattuk meg. Nagyon jellemzők a munkacsoportok nevei: 1. A Szentlélek és az egyház egyetemessége. 2. Az egyház a misszióban. 3. Az egyházak szerepe a társadalmi és gazdasági fejlődésben. 4. Az egyházak szerepe az igazságosságért és békéért folyó küzdelemben. 5. Az istentisztelet a szekuláris korban. 6. Űj életstílus felé (Tehát a bizottságok közül is három: 3. 4. 6. társadalmi és gazdasági kérdésekkel, illetőleg a béke kérdésével foglalkozott.)

A munkacsoportok határozatokat hoztak, melyeket a plé- numban vitattak meg, végül a Nagygyűlés fogadott el.

Külön nyilatkozatot tett közzé a Nagygyűlés Vietnam, Közel-Kelet, Nigéria-Biafra kérdéseiben.

(A következőkben az elhangzott előadásokat, határozatokat és nyilatkozatokat ismertetjük folytatólagosan)

D. Káldy ZeTfcSn

k