Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-04 / 31. szám
Mikor nem nehezek Isten parancsolatai? 1 Jn 5, 1—3 Isten parancsolatairól az az általános vélemény, hogy túl nehezek. Nem az átlagos ember képességeihez vannak mérve, hanem ritka jellembeli, erkölcsi nagyságok teljesítményeit veszik alapul és általánosítják mindenki számára kötelezően; vagy idealizálják az embert és környezetét, ezért kívánalmaik messze megelőzik a teljesítőképességet. Ezért nehezek, egyenesen teljesíthetetlenek ezek a parancsolatok — állítják nagyon sokan. Mai igénk szerint Isten parancsolatai nem nehezek. Bizonyságot tesz erről János, Jézus tanítványa. Meg tudja-e védeni állítását a közvéleménnyel szemben? Hogyan, kinek a számára válhatnak könnyűvé Isten parancsolatai? 1. MINDENKINEK VAN TAPASZTALATA ARRÓL, hogy ugyanannak a kívánságnak a teljesítése nem egyfortna oda- szánást vagy erőfeszítést kíván különböző parancsadók esetében. Egyiknek könnyebb engedelmeskedni, mint a másiknak. Egyiknek a szavára ugrunk, hogy teljesítsük, a másik parancsa ellenkezést, visszautasítást vált ki belőlünk. A különbség a parancsadóhoz való viszonyunkból ered. A szeretett személy kívánsága kitüntetés, öröm, a szeretet megbizonyitásának az alkalma; az ellenszenves parancsoló rendelkezése teher és gyötrelem. Az Isten iránti szeretet teszi könnyűvé Isten parancsolatait. Mint ahogyan a szeretett szülőnek, rajongott kedvesnek, megbecsült hitvestársnak lessük minden óhaját, hogy boldogan teljesítsük, úgy vagyunk Istennel is, ha szeretjük Őt. 2. A PARANCS TARTALMÁBAN IS LEHETNEK KÜLÖNBSÉGEK. Vannak szívesen vállalt szolgálatok, és vannak terhes kötelességek. Aszerint, hogy kikre irányulnak ezek. Isten parancsolatai általában emberek felé küldenek bennünket. Más indulattal megyünk, ha szeretjük azokat, és mással, ha közömbösek vagy ellenszenvesek a szemünkben. Az emberek iránti szeretet is megkönnyíti Isten parancsolatait. Akiket testvérnek, felebarátnak ismerünk, azoknak nem szívesen okozunk kárt, vagy fájdalmat, sőt javaikra, egészségükre, becsületükre úgy vigyázunk, mint a magunkéra. Ha nem még jobbon! A szeretet késztet segítésre, örömszerzésre, szolgálatra, áldozatra. Még pedig mindezt szívesen vállalva. 3. ERRE A SZERETETRE SZÜLETNÜNK KELL. Nem csupán egyszer, természetes úton, hanem újból, Szentlélektöl. A Biblia új születésnek nevezi azt, amikor valaki hinni kezdi, hogy Jézus a Krisztus, személyes Megváltója, amikor felismeri, hogy Isten szerető Atyja s az emberek testvérei, Isten teremtményei. És ezzel az új születéssel új lelkűiét, új szív, új indulat, új engedelmesség jár együtt. Szeretet. Aki szereti a szülőt — Istent —, az azokat is szereti, akik Tőle születtek — Isten gyermekeit — érvel nagyon világosan János Apostol. 4. EZT A SZERETETET ÜGY TUDJUK MEGMUTATNI, HA ISTEN PARANCSOLATAIT MEGTARTJUK. Hatéves kisfiam sokszor elmondja: szeretlek. S ha megkérdem tőle: hogyan szeretsz; kész a válasszal is; szót fogadok és segítek. Már ő is tudja, hogy az engedetlenség bánatot, a szófogadás örömet szerez. A szeretetet tapasztalt gyermek különösen boldog, ha parancsot kap, Minél nehezebbet, annál boldogabban kezd a teljesítéséhez. A szeretet teszi könnyűvé a parancs végrehajtását. így vannak Isten gyermekei is. Csepregi Béla A SAJTÖOSZTÁLY értesíti a lelkészi hivatalokat, hogy jútias I5-É61 augusztus 15-ig iratterjesztési szünetet tart A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni. — sIrtAbla erős. csfcaoít alumínium lemezből, vésett betűkkel 120.— Ft. sírkereszt vascsőből, kovácsolt díszítéssel 180.— Ft. KTSZ MŰHELY, PALFA. — SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester Bp. m., Pomázi út 19065 hrsz. Óbudai temető mögött, 90-as autóbusz végállomás. — HARANGOZONAK. egyházfinak lakásért és megfelelő ttzebé- áért elmenne nyugdíjas férfi, választ „Nyugdíjas” jeWgére a ki- adóhivatalba kérek. istentiszteleti rend Budapesten, 1969. augusztus 4-én Beák tér de. 3. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv) Dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Dr. Haíen- cher Károly. Fasor de. 11. D. Koren Emil. du. 6. Bízik László. Dózsa György út de. fél 10 D. Korén Emil. Üllői út 21. de fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57,b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv) Dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. íél 12. Zugló de. 11. (úrvj Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. vád út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. _ 11. Matuz László. Pestújhely de. ” 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MAV telep de. 8. Rákospalota-Nagytemplom de. IO, Rákos palota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karrier Ágoston, Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. íél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rá- koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsdkapú tér de. 9. (urv) Vára- dy Lajos. de. 1L (úrvj Varadi Lajos. du. 6. (úrv) Várady Lajos. To- rockó tér de, fél 9. (úrv) Mado- csai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XIL Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csemgődy László, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrvj Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre, Németvölgyi út de. 9. Dr. Lehel László. Kelen- völgy de. 9. Visontay Róbert. Budafok de. 11. visontay Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, — Szentháromság után a 8. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 5, 43—48: az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 5, 1—3. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Augusztus 18-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. — HÄZASSAG. Bízik László fasori segédlelkész és Pla- gányi Erzsébet augusztus 3-án a fasori templomban tartották esküvőjüket. Az esketési szertartást Dr. Hafenscher Károly másodlelkész végezte. „Megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig ingadozással, nagyot tett velünk az Isten, azért örvendezünk”. — HALÁLOZÁS. Dr. Haitsch Gyula életének 69. évében rövid szenvedés után július 23- án elhunyt. Július 29-én temették el Budapesten az Új-Köztemetőben. A PÁPA KONZERVATÍV Mint ismeretes, az Egyházak Világtanácsa uppsalai világgyűlésén voltak olyan küldöttek, akik már a római katolikus egyháznak a belépéséről álmodtak az ökumenikus mozgalomba. Dr. Blake főtitkár helyesen állapította meg, hogy a pápa június 30-án kiadott irata (Credo) nemcsak konzervatív kijelentés a katolikus hitről, hanem „megismétlése a római katolikus egyház ismert álláspontjának. Az uppsalai világgyűlés előestéjén a következő választ adta dr. Blake főtitkár arra a kérdésre, hogy a pápa nyilatkozata felhívást jelent-e az összes keresztyénekhez, hogy térjenek vissza a római katolikus egyházba: „Kifejezetten ezt nem mondja, de tartalmazza azt a ma is érvényes római katolikus egyházi tanítást, hogy ő Jézus Krisztusnak az egyháza.” Ezt a dogmát átalakította ugyan a Vatikáni Zsinat, de alapjaiban nem változtatta meg. Dr. Blake főtitkár tehát ugyanúgy vélekedik a pápa fejtegetéseiről a Credo-ban és a Második Vatikáni Zsinatnak a katolikus egyházi dogmákról alkotott határozatairól, mint mi és hálásak vagyunk neki, hogy ezt ilyen precíz fogalmazásban, a kellő időpontban mondta eL EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyháa Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest vm„ Puskin u. 12. Telefon; 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VE, Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1918 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató „Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van.” (Ef. 5, 9). VASÁRNAP. — „Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!” (Zolt. 103, 22) Tudunk-e teljes lélekkel csatlakozni a teremtett világ Istent magasztaló énékéhez? A mi hálánk és dicséretünk a legtöbbször rövid életű, addig tart, míg földi boldogságunkat semmi nem zavarja. De a szenvedést és csalódást ismerte a zsoltáríró is. Egyet mégis szüntelenül tapasztalt: Isten vele volt jó és rossz napokban egyaránt. Isten hatalma és szeretete minket is állandó hálaadásra hiv. A panasz és siránkozás az életet megbénítja. Isten azonban olyan gyülekezetét akar .magának, mely őt dicsőíti imádságban is és akaratának teljesítésében is. HÉTFŐ. — „Tartsd vissza szádat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert meglesz a te cseleketednek jutalma, azt mondja az Ür.” (Jer. 31, 16). — Isten a mai igében azzal vigasztal minket, hogy cselekedetünk jutalmát ígéri. De a jutalom ígérete nem ellenkezik azzal, hogy nekünk nincs semmi érdemünk előtte s csak kegyelméből élünk? Valóban, Istentől mindent érdemeink híján kapunk. Ajándékaival azonban nem tétlen, hanem cselekvő keresztyén ségre hiv bennünket. A hit, melyet ad, soha nem tétlen. Isten azért a mai igével a cselekvő hitben élő gyermekeit vigasztalja. Mert ajándékait csak ők nem vették hiába. KEDD. — „Ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön”. (Hős. 13, 5). Ahol legnagyobb a veszély, legközelebb a segély, — mondja közmondásunk. Sokszor tapasztalhattuk is ezt, amikor Isten nehéz útszakaszokon segített át bennünket. Így volt ez Izrael népével is a pusztai ván- dorúton. Isten ismerte nehézségeiket, nyomorúságaikat. És ismerte engedetlenségüket, bűneiket is. De nem hagyta él őket. őrizzük meg bizalmunkat, hogy Isten ismer minket és velünk van. Mi ugyan nem szolgáltunk rá, hogy felvegye ügyünket, szeretete azonban nagyobb bűneinknél. SZERDA. — „Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja.” (Zsolt. 72, 13). — Isten különösen is közel van a szegényhez és szűkölködő- höz. Egynek tekinti magát vele s gondjaiba veszi. S minthogy ő gondviselését nemcsak közvetlenül, hanem embereken keresztül is végzi, a mai igével az elé a kérdés élé állít: engedjük-e, hogy munkába állítson bennünket is? Azt kívánja, hogy szűnjék meg önzésünk, lássuk meg egymás baját és segítsünk. Hiszen Isten előtt mindnyájan koldusok vagyunk s csak kegyelméből, adományaiból élünk. Szeretetet azonban tovább kell adnunk. CSÜTÖRTÖK. — „Dicsér téged. Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.” (Zsolt. 145, 10). A természet a nagy Teremtő kezeinek munkáját hirdeti. Isten magasztalására azonban mindenekelőtt mi emberek rendeltettünk. Gondviselő szeretete, megváltó kegyelme rajtunk a legnagyobb. Hálaadásunk e földön soha nem hiánytalan, Imádságunkban és engedelmességünkben soha nincs benn az egész szívünk. Majd ha a múlandóságból örök hazánkba érkezünk, ott tisztán fog hangzani dicséretünk. PÉNTEK. — „Te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a meny- nyet és a földet; hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg.” (2. Kir. 19, 15, 16). Imádságunkkal abban a bizo- dalomban kell Isten elé lépnünk, hogy nála meghallgatásra találunk. Ö hatalmával is bizalmat akar ébreszteni bennünk: szüntelenül munkálkodó, teremtő és gondviselő kezére rábízhatjuk magunkat. De még mennyivel inkább remélhetjük kéréseink meghallgatását szeretete alapján. Mindenben érezhetjük szeretetét, a golgotái kereszt pedig cáfolhatatlan bizonysága annak. Amikor imádkozunk, az élő, szüntelenül munkálkodó és valamiképpen választ adó Isten előtt állunk. SZOMBAT. — „Keressétek az Urat és éltek.” (Ám. 5, 6). Isten mindent megtett, hogy megtaláljuk őt. Jézus Krisztusban ő lépett közénk s nyilatkoztatta, ki magát. Igéjében itt van közöttünk s magához hív bennünket. Keressük-e őt az igében teljes szívünkből, vagy csak lankadt, közönyös kereséssel? Krisztushoz eljutva és őt követve lesz a keresésből megtalálás, mely számunkra az életet jelenti. Mert annak követéséről van szó, aki halálával és feltámadásával győzött a bűnön és a halálon. Szekeres Elemér Á ZSÖMLE FIA Zsömle kis Zsömlével ajándékozott meg bennünket. Éppen olyan lett mint az anyja- Szép nagy. Színe is olyan, csak bika. Nagy mohón nekiesett az anyjának és habzott a szája, amint nyelte a bőven ömlő tejet. Nekünk alig hagyott valamit, pedig Zsömlének az volt a legelső feladata, hogy bennünket tápláljon. Meg kellett azonban értenünk, hogy az anyaság nagyobb hatalom, mint a dajkaság. Pista bácsival a kerékjászol szélén ültünk. Éppen eleresztette szopni a kis Zsömlét. — Hallja tisztelendő úr, pedig ezzel a borjával tenni kell valamit. Magának nem borjú kell, hanem tej. Később meg takarmánynyal nem győzi a kettőt. — Meg kell ettől szabadulni! De minél előbb, hallja! Maga nem vesződhet növendékkel. — Okosított Gyuri bácsi is. — Hogyan? — kérdeztem reménytelenül, mint aki úgyis tudja, nincs megoldás. — Hát levágjuk! — Mit csinálunk ennyi hússal? — kérdeztem kételkedve. — Kimérjük! Elhordják a népek, csak tudják meg. — Hogyan, hát kidoboltassuk? Mind a ketten rám néztek csodálktrztm. hogy hát iskolázott ember hogyan kérdezhet ilyen együgyűt, amikor engedély nélkül csak csibét lehet megölni. Dél lett, mire befejeztük a tanácskozást. Eldöntöttük, hogy Gyuri bácsi, meg Pista bácsi levágják a kis Zsömlét. A húst is kimérik. Nekem csak az lesz a feladatom, hogy megsúgom itt is, ott is a jó ismerősöknek, hol kapni húst. Igen ám, csak abban az időben nem volt olyan egyszerű az, hogy az ember levágja saját tehene borját, és a húst megegye. Ebbe beleszólt különféle hivatal. Baj is lett belőle. Feljelentettek. Bíróság elé került a Zsömle borja pusztulása. Szép napos idő volt amikor hármasban ballagtunk befelé a járásbíróságra. Mind a hárman vádlottak voltunk. És csak azt hánytor- gattam magamban, mi lesz most? Soha nem álltam bíróság előtt. Gyötört a dolog. Hogyan is mehettem én bele, hogy levágjuk azt a borjút? Amíg én így magamat vádoltam, két bűntársam azon törte a fejét, hogyan lehetne kimászni ebből a kátyúból. A városon kívüli nagy tölgyfa alá értünk. — Ide figyeljen tisztelendő úr — törte meg a gondteli hallgatást Gyuri bácsi. — Csak arra kérjük, most az egyszer még hallgasson ránk. Mondja maga is, hogy beteg volt az a borjú. Majd a többit mink eligazítjuk. Igaz-e szomszéd? — Persze, persze — helyeselte Pista bácsi. — Na de Gyuri bácsi! — vetettem ellen megbotránkozva — ha most hazudok, mit gondolnak felőlem? Nekem igazat kell mondani! — Igazat! __ Igazat! — hörkent fel Pista bá csi. Tudja maga azt nagyon jól, ha most igazat mond, betörik a fejünk. Nézze, ha már a magáét nem kíméli legalább a mienkre vigyázzon. A szívességért, amit tettünk, legalább ennyit tegyen meg. Hármónk lépte össze-vissza dobogott a híd gyalogjárójául mert hiszen gondolataink is össze-vissza jártak. Ók ketten ügyes, de hasznos hazugságon törték a fejüket. Engem gyötört a lelkiismeret, hogy hazudnom kell. Gyuri bácsi torpanva megállt. A búbjára taszította zsíros liska kalapját és felcsillanó tekintetei azt mondta: — Hallják, megvan! — Mi te? — fordult felé Pista bácsi reménykedve. — Hát az, hogy mit kell mondani! Azt mondjuk mind, hogy köldök fertőzése volt, mert az ilyen borjú nem marad meg. — Ügy, úgy, ez jó lesz! Ezért nem volt jó a. húsa sem. Na, meg a bőrét is el kellett dobni — toldotta meg Pista bácsi. Azzal a két magyar nekividámodva indult 4i- varosnak. Nincs más iába, meg van <taut L mondani kell. Mint az iskolás diák, gondtalanokká lettek, mert tudják a leckét. Csak én éreztem magam úgy, mint amikor kisúgtak, így érkeztünk a bíróság elé. Itt még Gyuri bácsi körülkémlelt, mielőtt beléptünk volna, aztán közelebb intett bennünket magához, úgy dörmögte a fülünkbe: — Aztán nyomon beszéljen mindenki! — Sokatmondóan nézett rám. Ügy látszik érezte, hogy én vagyok a gyengébb diák ebben a leckében. Kinyílt a tárgyalóterem ajtaja. Nevemet két társaméval együtt mondták. Bementünk. Két népi ülnök között kövérkés bíró ült. Oldalt az ügyész. Számbavették, jelen vagyunk-e? Aztán magam maradtam, mert két társamat kiküldték. A bíró kérdése nekem szegezte a kényszert. Beszélni kellett. Mindent el kellett mondani, ami a borjúval történt, de nyomon kellett beszélni, hogy mentsem azokat, akik szívességből segítettek megtenni a nem szabadot. — Beteg volt — nyögtem. — Mi volt a baja? — kérdezte szárazon a bíró. Nem tudom meddig nézhettem magam elé. míg átcikázott rajtam; sokat szopott. Minden tejet elszopott a gyerekek elöl. A drága tejet, amiből élni akartunk. De jaj, ezt nem lehet rhondani, mert ez az igazság és nem csak az én fejemet, hanem Gyuri bácsiét és Pista bácsiét is betöri! Melegem lett és éreztem, hogy gyöngyözik a homlokom. — Köldök fertőzés volt — hebegtem pirulva. A bíró elmosolyodott. 0 tudta miért? Én nem mertem volna megkérdezni tőle. Utánam Pista bácsi következett. Szemrebbenés nélkül nézett a bíróra és felelt a kér- désekme szapoiiáa, mint az eminens diák. Beszólították Gyuri bácsit. Kissé mozgott a bajusza, amikor megállt a biró előtt. Az örök kalapot hordó feje kopaszon világított. A néhány szál deres haj nem takarta be a feje tetejét, de azért volt a zsíros liska kalap, amit most itt nem lehetett a helyére tenni, csak a helye látszott a barnára cserzett arc helyett— Maga vágta le a vádlott borjúját? — Mármint a tisztelendő úrét? Igenis kérem! — Hát nem tudta, hogy nem szabad engedély nélkül számos állatot levágni? — Ezt nem tudtam kérem alássan. — Persze ez nem mentség, mert közhírré volt téve. Hát azt mondja meg, miért vágták le? Kimérték a húsát? — Beteg volt az tekintetes bíró úr. Kinek van gusztusa az ilyen húsra? ' — Mi volt a baja? — A köldökével volt baj. MeggyűlöTt neki. — Mennyit kapott a húsából, amiért levágta ? — Nem kaptam én semmit, de ha kínálták volna se fogadtam volna el. Csak úgy szívességből tettem. Az ember segít a felebarátján. Mert teszem föl, ha a tekintetes bíró úrnak is lenne egy ilyen borjúja, aztán megkérne rá, magának is megtennem szívességből. A biró mosolyt palástolva legyintett és kiküldött bennünket. Hosszú félóra után kihirdették az ítéletet. Megbüntettek 300 forintra. Kárvalottan ballagtunk hazafelé. Csak a hegy alatti kocsmában, amikor már jó ideje néztük a gyöngyöző fröccsöt a pohárban, Gyuri bácsi foglalta össze vigasztalásként az esetet: — Hát megdöglött a borjú! Ennyi az egész. — De a tej a miénk lett! — tette hozzá magyarázatul Pista bácsi, hogy én is megértsem. A hús ára elment a büntetésre. Amint lenyeltük a fröccsöket, indultunk hazafelé. Ök megkönnyebülten emelgették hazáig csizmáikat. Én meg azzal a teherrel ballagtam velük, hogy féltem az igazság fejbekólintá- sótól. Máfis István
