Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-04 / 31. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

yy\[]l ÉVFOLYAM 31. SZÄM 1968. augusztus 4.

Az Egyházak Vi lágtanácsa IY. Nagygyűlésének

Üzenete és Fogadalom tétele

„Új tudományos felfedezések izgalma, diákzavargások tiltakozása, orgyilkosságok megrázkódtatása, háborús összecsapások: ezek jellemzik az 1968-as esztendőt. Ilyen körülmények között ült össze az uppsalai nagygyűlés azért, hogy figyeljen.

Meghallottuk a békére vágyók kiáltásait; az éhezőkét és ki- zsákmányoltakét, akik kenyeret és igazságot követelnek; a megkülönböztetés áldozataiét, akik emberi méltóságot kívánnak; és az egyre növekvő milliókét, akik az élet értelmét keresik.

Isten hallja ezeket a kiáltásokat és megítél bennünket. De Ö mondja ki a megszabadító szót is. Halljuk amint mondja: „Előttetek megyek.” Mivel Krisztus elvette múltatok bűnét, a Lélek felszabadít benneteket most arra, hogy másokért éljetek. Siettessétek országom eljövetelét örvendező istentisztelettel és bá-' tor cselekedetekkel. Az Űr ezt mondja; „Mindeneket újjá teszek.” —

Isten megújító erejében bízva kérünk benneteket, hogy kapcsolódjatok bele Isten országa előízének ilyen éreztetésébe, megmutatván már most valamit abból az újba, amit majd Krisztus tesz teljessé.

1. Mindnyájan felebarátai lettünk egymásnak. Azonban különbözőségeink és feszültségeink meghasonlásában nem tudjuk még, hogyan kell együtt élnünk. De Isten mindent újjá tesz. Krisztus azt akarja, hogy az Ö egyháza megújult emberi közösséget vetítsen előre.

Ezért mi keresztyének Krisztusban való egységünket azzal kívánjuk megbizonyítani, hogy teljes közösségre lépünk ott, ahol élünk, a más fajhoz tartozókkal, más osztályok tagjaival, más kordákkal s azokkal, akik más vallási és politikai meggyőződést vallanak. Különösen a faji ellentétet igyekszünk legyőzni, ahol csak jelentkezik.

2. A tudományos felfedezések és korunk forradalmi mozgalmai új lehetőségeket és új veszélyeket nyitnak meg az emberek előtt. Az ember elveszett, mivel nem tudja, hogy kicsoda ő. De Isten mindent újjá tesz, A biblia üzenete az, h°gy az ember Isten megbízottja a. teremtett világban, hogy Krisztusban az „új ember” jelenik meg és követel döntést.

Ezért embertársainkkal együtt elfogadjuk megbízatásunkat a teremtett világ felett, védelmezve és fejlesztve erőforrásait s osztozva azokban. Mint keresztyének, Jézust Űrként és Megváltóként hirdetjük. Isten átformálhat bennünket Krisztus új emberségére.

3. A gazdagok és szegények között egyre mélyülő szakadék, amelyet a fegyverkezési verseny kiadásai még növelnek, a döntés legfontosabb pontja ma. De Isten mindent újjá tesz. ő megláttatta velünk, hogy azok a keresztyének, akik cselekedeteikkel megtagadják embertársaik emberi méltóságát, Jézus Krisztust tagadják meg, bármit vallanak is hitüknek.

Ezért mi keresztyének bármily meggyőződést vallókkal együtt egy igazságos világközösségben kívánjuk biztosítani az emberi jogokat. Munkálkodunk a leszerelésért és a mindenki számára méltányos kereskedelmi megállapodásokért. Hajlandók vagyunk megadóztatni magunkat, hogy elősegítsük egy világadózási rendszer kibontakozását.

4. Ezek az elkötelezettségek egy világközösség istentiszteletét, fegyelmét és kölcsönös kiigazítását kívánják meg. Az Egyházak Világtanácsában s annak területi, nemzeti és helyi megfelelőiben e közösségnek még csak a kezdeténél járunk. De Isten mindent újjá tesz. Az ökumenikus mozgalomnak bátrabbá és átfogóbbá kell válnia. Egyházainknak el kell ismerniük, hogy ez a mozgalom megújulásra kötelez bennünket.

Ezért újból megerősítjük szövetségünket, hogy támogassuk és kiigazítsuk egymást. Az egyházi egyesülés jelenlegi tervei döntést kívánnak, s mi teljesebb közösségre törekszünk azokkal az egyházakkal, amelyek még nincsenek teljes testvériségben velünk. Tudjuk, hogy sohasem éljük meg annak teljességét, amit vallunk s arra vágyunk, hogy Isten vegye át ennek megvalósítását. Mégis örvendezünk, hogy istentiszteletünkben máris előlegezhetjük azt az időt, amikor Ö megújít bennünket, minden embert, mindeneket.”

Az alábbi imádságot a záróistentiszteleten közös fohászként és fogadalomként mondták el a nagygyűlés résztvevői:

Istenünk, Atyánk, Te mindeneket újjá tehetsz.

Rád bízzuk magunkat: segíts bennünket,

— hogy másokért élhessünk, mivel a Te szereteted

minden emberre kiterjed,

— hogy keressük azokat az igazságokat, amelyeket még nem láttunk meg,

— hogy engedelmeskedjünk parancsolataidnak, amelyeket meghallottunk, de amelyeknek még nem engedelmeskedtünk,

— hogy legyen bizalmunk egymás iránt abban a közösségben. amelyet Te adtál nekünk;

s add, hogy megújuljunk a Te Fiad, a rra Urunk, a Jézus Krisztus által. Ámen.

IMÁDKOZZUNK

Istenem! Köszönöm, hogy Atyámmá lettél Jézus Krisztusban és az ő áldozatáért minden bűnömet megbocsátod. Köszönöm, hogy szeretsz és napról-napra gondoskodói rólam.

Kérlek. Szentlelkeddel támassz gyermeki szeretetet az én szívemben is, hogy boldogan cselekedjem akaratodat — a nehezet is, a kedvem ellen valót is — és készséggel szolgáljalak Téged jóságos terveid megvalósításában.

Taníts a te szemeddel látni az embereket, megérteni gyengeségeiket, felvállalni terheiket, előmozdítani javukat és oda- adóan szolgálni üdvösségüket.

Szenteld meg, szépítsd meg, könnyítsd meg, gazdagítsd meg életemet a te szereteteddel. Ámen.

Uppsatában láttuk és hallottuk

Elsősorban a protestáns és ortodox keresztyénség, de bátran mondhatjuk, hogy szinte az egész keresztyénség figyelme július 4—19 között a svédországi UPPSALA felé fordult. Ebben a híres egyetemi városban — amely egyben a svéd evangélikus egyház érsekének székhelye — folyt le az

lemmel várta: mit fog mondani a protestáns és ortodox keresztyénség a II. Vatikáni Zsinat után. Hogyan fog viszonyulni a római katolikus egyházhoz. Ugyancsak sokan várták, hogy milyen szót mond ki a Negyedik Nagygyűlés az Egyházak Vílágtanácsa 232 tagegyházának egymáshoz vatermébe, televízión közvetítettek minden előadást és azt egy másik nagy teremben vetítették. Egy statisztika szerint a résztvevők 56%-a szavazati joggal felruházott kiküldött volt, 13%-a tanácsadó, 10% ifjúsági kiküldött, 21% megfigyelő, vendég. Más szempontból készített statisztika szerint

D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök az uppsalai nagygyűlésen (Jobbszélen dr. Bakos

Lajos református püspök)

Egyházak Világtanácsa Negyedik Nagygyűlése. Köztudomású, hogy áz Egyházak Világtanácsa 1948-ban alakult meg a hollandiai Amszterdamban, ahol az első Nagygyűlést tartották. Ezt követően 1954-ben az észak-amerikai Evanston- ban, majd 1961-ben az indiai Dj-Delhi-ben voltak Nagygyűlések. A svéd evangélikus egyház meghívására a soron következő Negyedik Nagygyűlés helye Vppsalában volt. A Nagygyűléseket általában hatévenként tartják, a közbeeső időben pedig a 100 tagú — Uppsala után pedig 120 tagú — Központi Bizottság végzi és irányítja a munkát.

Amszterdam óta, az elmúlt 20 esztendőben, igen nagy mértékben növekedett meg az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak száma. Ismert dolog, hogy az Egyházak Világtanácsába beléphet minden keresztyén egyház, amely elfogadja azt a közös alapot, amelyet legutoljára az .Ú.i-Delhiben tartott Nagygyűlés fektetett le. Évenként átlagban 5—6 egyház szokta felvételét kérni ebbe a nagy testületbe, amely ma már 232 tagegyházat tudhat tagjai sorában, amely tagegyházak megközelítőleg 350— 400 millió protestáns, anglikán és ortodox keresztyént ölelnek magukba. Nem vitás, hogy az ökumenikus mozgalom iránt különösen az utolsó 10 esztendőben az érdeklődés jelentősen megnövekedett és ezzel függ össze, hogy a tagegyházak száma is megnőtt.

Az uppsalai Nagygyűlés iránt rendkívüli nagy volt az érdeklődés. Ennek a nagy érdeklődésnek több eredője volt. Kétségtelenül fokozta az érdeklődést az, hogy a római katolikus egyház az elmúlt években tartotta a II. Vatikáni Zsinatot és szinte az egész keresztyén sálág fokozott figye»

lő viszonyában, vagyis előbbre jut-e a tagegyházak „egysége”. Az is világos volt mindenki előtt, hogy a Negyedik Nagygyűlés nem mehet el szó nélkül azok mellett a társadalmi, gazdasági és politikai problémák mellett, amelyek ma az egész földkerekséget foglalkoztatják, mint ahogy a/lL Vatikáni Zsinat sem tudott eltekinteni azoktól. Sokan vártak világos és eligazító szót a tagegyházak számára a tekintetben, hogy miképpen is vegyék ki a tagegyházak részüket a világ nagy problémáinak megoldásából. De az egyházak „körmére égett” az igehirdetés kérdése is a szekularizálódó világban, továbbá újra át kellett gondolni a misszió szolgálatának tartalmát, irányát és módját.

Nyilván ezek az égető kérdések és a jó feleletek utáni vágy hajtotta az öt világrész keresztyénségét Uppsalába. Eddig ez volt a legnagyobb létszámú Nagygyűlés, amelyen legalább 2500-an, de megközelítőleg 3000-en vettek részt. A résztvevőkből több mint 730 hivatalos küldött volt, akiket saját egyházaik bíztak meg, hogy őket a Nagygyűlésen képviseljék. Nekik szavazati joguk volt. Rajtuk kívül sokszáz megfigyelő, vendég, tanácsadó, újságíró, rádió és televízió-tudósító volt jelen. Külön nagy csoportot alkottak a genfi központ munkatársai, tolmácsai, továbbá az öt világrészből toborzott fiatalok (stewardok és stewardessek), akik óriási munkát végeztek a mikrofonok kezelésével, az előadások sokszorosításával, szétosztásával és az elszállásolásoknál. Számos külföldi televízió társaság — a svéden kívül — állandó munkában volt. Azok számára, akik már nem léphettek be a, Nagygyűlés előadó

a résztvevők 43%-a jött Európából, 26%-a Eszak-Ameriká- ból, 15%-a Ázsiából, 8%-a Afrika Szaharától délre eső országaiból, 4%-a Közel-Keletről és Észak-Afrikából, 4%-a pedig Látin-Amerikából. Ismét más alapon készített kimutatás szerint a szavazati joggal résztvevők 67 százaléka volt felszentelt lelkész (melyből 30% püspök és egyházi vezető), a többi laikus munkás. A szavazattal rendelkezők 9%-a nő volt.

A magyarországi evangélikus egyházat D. Káldy Zoltán püspök, D. dr. Ottlyk Ernő püspök és dr. Pálfy Miklós professzor, az ökumenikus Tanács főtitkára képviselték. A református egyház delegációját dr. Bartha Tibor püspök vezette, tagjai pedig dr. Bakos Lajos püspök, dr. Varga Zsigmond és dr. Huszti Kálmán professzorok és dr. Tóth Károly lelkész, a zsinati iroda osztályvezetője voltak. Ezenkívül Palotay Sándor, a Szabadegyházak tanácsának ügyvezető igazgatója és Lacz- kovszky János, a baptista egyház elnöke vett részt a Nagygyűlésen.

A Negyedik Nagygyűlés az uppsalai evangélikus dómtemplomban tartott ünnepi megnyitó istentisztelettel kezdődött. A résztvevők az egye temen gyülekeztek és az angol ÁBC betűrendje szerint országonként külön csoportokat alkotva, ünnepélyes felvonulással mentek a templomba. Nagyon látványos volt ez a felvonulás, mert a különböző egyházak képviselői nagyon színes papi-ruhákban vettek részt a menetben. A magyar delegáció előtt a két Németország küldöttei, valamint a Hong-Kongni delegátusok ha»

ladtak, mögötte pedig az izlandiak.

A 700 éves, csodálatos gótikus dómtemplom Skandinávia legnagyobb katedrálisa. Ez a templom volt a helye 1925- ben az első nagy ökumenikus találkozásnak. Itt van eltemetve az ökumenikus mozgalom nagy úttörője Nathan Söder- blom svéd evangélikus érsek.

A megnyitó istentisztelet igen ünnepélyes módon folyt le. A templomba belépő delegátusokat fanfárok köszöntötték. Az istentiszteleten jelen volt VI. Gusztáv Adolf svéd király, továbbá Dr. Kenneth Kaunda, az afrikai Zambia elnöke feleségével és több miniszterével.

Az istentisztelet liturgiájának különböző részeit angol, német, francia és svéd nyelven olvasták. A bevezető részt

J. Kibira tanzániai püspök olvasta, az ótestamentumi textust H. Frei svájci lelkész, az újtestámentumit D. Topouzli- ev bolgár lelkész olvasta fel. Az imádságokat egy ausztráliai, egy latin-amerikai és egy nyugat-németországi lelkész, illetőleg laikus munkás mondta el. Az áldást dr. Ruben Josef son svéd érsek adta. Az istentiszteleten felolvasásra került a 95. Zsoltár, továbbá Jeremiás 31,31—34. Az Újszövetségből János 20,1—23. Az óriási gyülekezet együtt mondta el az Apostoli Hitvallást és mindenki a saját nyelvén mondta el a Miatyánkot.

Az ünnepi igehirdetést dr. D. T. Niles, ceyloni metodista lelkész tartotta, aki a Keletázsiai Keresztyén Konferencia elnöke. Ő tartotta 20 évvel ezelőtt is az első, Amszterdamban tartott Nagygyűlés megnyitó istentiszteletének igehirdetését A megnyitó istentiszteleten Martin Luther King lelkésznek kellett volna prédikálnia, de 6 három hónappal előbb gyilkos golyó áldozata lett az Észak- amerikai Egyesült Államokban. Öt helyettesítette D. T. Niles.

D. T. Niles Jelenések könyve 21,5—6 alapján prédikált: „Imé, mindent újjá teszek!” (Ez volt a Nagygyűlés vezér- gondolata is.) Prédikációjának elején megrendültén emlékezett meg Martin Luther Kiugrói. Ügy beszélt róla, mint akit Isten „kiválasztott az ö határtalan irgalmának jeléül”. „Martin Luther Kingre mindig emlékezni kell — mondotta — ott és akkor, ahol az emberi méltóságot ünnepük és ahol az emberek a közösséget keresik.” Felhívta az óriási gyülekezetét, hogy a negyedik Magygyűlés szilárd fundámen- tuma legyen az ige: „Imé, én mindent újjá teszek!’’. Bár ez az ige egy jövőre vonatkozó ígéretet tartalmaz — mondotta —, mégis már most formálja a jelent is, mert amit Isten a jövőre nézve mint beteljesedést ígér, abból már sokat megtapasztalhatunk a jelenben is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztyének ne tekintsék Istenit valamiféle „privát-istennek”, aki egy csapatot keres az Ö követésére, hanem úgy nézzenek Istenre, mint aki mindeneknek Istene, aki az egész teremtést akarja megújítani és akinek akarata és ígérete ez: „Mindent újjá teszek 1".

Bw Káldy ZoffSn