Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-21 / 29. szám

„És most, oh Jákob, így szól az Űr, a te Teremtőd, és e te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

VASÁRNAP. — „Énekeljetek vigassággal és ujjongjatok. Hirdessétek dicséretét és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet.” (Jer 31,7) Az egész teremtett világ Istent dicsőségét hirdeti. Fenségéről beszélnek az ég csillagai, a tenger hullámai, a természet virágpompája. Imádságunkkal, mindennapi engedelmességünkkel hatalmát és szeretetét hirdetjük mi is. Isten magasz- talása sohasem hiányozhat a keresztyén ember életéből. Némán hallgató hit nincsen. Az örömnek, szívünk áradó érzésének, melyből magasztalásunk fakad, Isten vetette meg alapját megtartó szeretetével. Kegyelme naponként megújul rajtunk s naponként megszólalásra indít.

HÉTFŐ. — „Halljad Izráel; az Ür, a mi Istenünk, egy Ür!” (•Móz 6,4) Milyen hamar zúgolódunk, mihelyt valami nem úgy történik életünkben, ahogy mi azt gondoltuk és akartuk. A világnak és életünknek azonban Isten az Ura, s nekünk fel kell hagynunk azzal, hogy mi akarjuk az ő munkálkodását előírni és megítélni. A mi feladatunk inkább az, hogy életünkkel, mindennel, amit cselekszünk, neki szolgáljunk és engedelmeskedjünk. Az örökkévaló, mindenható Ür előtt porszemek és bűnösök vagyunk, de hálával imádjuk őt, aki a megrepedt nádszálat se töri el (Ézs 42,3)

KEDD. — „Szedd tömlődbe könnyeimét! Avagy nem tu- dod-é azoknak számát?” (Zsolt 56,9) Az ember szemében gyakori a könny, az öröm könnyei is, de még inkább a fájdalomé. S a könny is Isten ajándéka: levezeti örömünket, megenyhíti fájdalmunkat. Isten azonban teljes vigasztalást akar adni, miken- a fájdalom könnyeit hullatjuk. Látja s le akarja törölni azokat. Azokat is, melyeket bűneink miatt hullattunk, azokat is, melyeket gyász, veszteségek, csapások fakasztottak szemünkben. A mi szívünk ugyan természete szerint dacos és csüggedő. De ha igéjében halljuk Istenünk hívását és szeretetének mélyére tekintettünk, felszáradnak könnyeink. Ügy, mint a kicsi gyermeké, mihelyt az édesanya beszélni kezd hozzá.

SZERDA. — „Semmi sérelmet nem találtunk Dánielen, mert hitt az ő Istenében.” (Dán 6,23) Fel kell figyelnünk arra, hogy amikor a biblia embereknek, vagy közösségeknek nehéz helyzetekből, veszedelmekből való szabadulássáról beszél. a megmenekülés magyarázatképpen nem szűnik meg hangsúlyozni a hit megtartó erejét. Még akkor is, ha a megmaradásért emberek is küzdöttek. Nem a kard ereje győz hanem Mózes imádságra felemelt keze. Nem a parittyakő menti meg Dávidot, hanem a hite. És a mai ige is Dániel szabadulásának magyarázatát így adja: „mert hitt az ő Istenében”, Megtartás nekünk is a hit, hiszen azzal kapcsol össze, aki mindenre tud erőt adni. A veszedelmek elhárítására is, és a megpróbáltatások él-hordozása. ra is, ha neki úgy tetszik. De csak ha Dániel állhatatosságával és rendíthetetlenségével imádkozunk érte.

CSÜTÖRTÖK. — „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Juda ezrei között: belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mik 5,1). Mit számít az, hogy kicsiségünk, vagy nagyságunk tudatában állunk Isten elé? Igen sokat, lm, a kicsiny Betlehemnek jutott a ke. gyelem, hogy belőle származzék a Megváltó. Erőnk, gaz- dagságunk tudatában tőle mit sem várva, akaratával mit sem törődve megyünk el Isten mellett. Igaz, elesettségünk még nem biztosítéka annak, hogy Istenhez eljussuk. Mégis, ha bizodalmunkat beléje vetve járulunk hozzá, kicsiségünk ajtó lehet, amelyen át Isten hajlékunkba lép.

PÉNTEK. — „Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elöl.” Móz 13,22). Hitünk a múlt felemelő tapasztalataiból is merítheti erejét. Jó azért, ha utunkon közbe-közbe hátratekintünk és számba vesszük Isten gondviselését, vezetését. Munkánkhoz erőt adott s ő örvendeztetett meg eredményekkel, áldásaival. Borús, nehéz útszakaszokon támaszunk volt. A tékozló fiú útján járva megbocsátó szeretetével várt vissza bennünket magához. Jézus Krisztusban mindig előttünk áll kegyelme, s vele eloszlatja aggodalmainkat a holnap felöl.

SZOMBAT. — „Siketeket ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess, hanem félj a te Istenedtől.” (Móz 19,14). Istenfélelmünk felebarátunkkal való kapcsolatunkban igazolódik. Szeretetünkkel mindenkinek tartozunk, de a másik ember nyomorúsága, fogyatékossága kell, hogy még inkább növelje segítő együttérzésünket iránta. Egyszer Isten mindnyájunkat megkérdez majd, hogy mire indított bennünket embertársunk elesettsége. Könnyebbé, vagy nehezebbé tettük-e számára azt a terhet, amelyet hordoznia kellett? Isten szeretetével megajándékozva emberek közé küld bennünket szeretni, segíteni, szolgálni.

Szekeres Elemér

Nem tudja, mi az öröm

A kék hatos busz Óbudáról sietve tart Pest Jelé. A kocsi zsúfolt, mindenki a homlokát, arcát törölgeti. Rudasfürdő következik, rikácsolja a hangszóró. Néhányan leszáll- nak és mégannyian kapaszkodnak föl a kocsira. Nekem egy duplaülésen akad helyem. Néhány perc múlva utastársam feláll és egy szenvedöar- cú, hatvankörüli férfi ül mellém sóhajtva és nyögve.

Segítés közben veszem észre, hogy a bal kezében bot van. Megindul közöttünk a beszélgetés:

— Fáj a lába?

— Egyik lábam térdtől hiányzik!

— Szerencsétlenség?

— Igen, a háborúban egy szilánk teljesen szétroncsolta a térdem. Amputálni kellett a lábamat. És, ha állok fáj, ha leülök fáj. Kérem, én nem tudom, mi az öröm! A háború előtt géplakatos voltam, boldogan éltünk a feleségemmel, két gyermekemmel, kis családi házban. A ház most is megvan szép kerttel.

— Gondolom, a kertben sok a virág és a gyümölcsfa?

— A kertünk ma is olyan szép, mint amilyen az éden- kert lehetett, de ott nem tudok semmit sem dolgozni. Próbáltam már kapálni, gazt tépni, de nem megy. A szép kertemben, amikor nem látta senki, még sírtam is: Istenem, miért vagyok ilyen tehetetlen? Máskor meg átkozódtam, minek a kert, ha nem tudok benne dolgozni?

— Ki dolgozza a kertet?

— A feleségem, meg a nagyobbik fiam, a nagyobbik fiam a feleségével és két unokámmal nálunk laknak.

— Fiúk, lányok, az unokák?

— Az egyik fiú, a másik lány!

— Hány évesek?

— A fiú kilenc, a kislány hét.

— Jó tanulók?

— Nincs panasz ellenük!

— Szeretik a nagypapát?

— Nagyon! Akkor felejtem el egy pillanatra a fájdalmaimat, amikor a lányunpkám, lobogó hajjal szalad felém. Csak őt sem tudom felemelni, pedig mindig mondja: Nagyapa, emelj fel! Próbáltam, nem megy!

Könny gördül végig az arcán.

Egy nagyapa nem tudja ölébe emelni az unokáját és nem tudja, mi az öröm. Mert háború volt.

A kék hatos már az Üllői úton jár.

Fülöp Dezső

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1968. július 21-én

Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Häretischer Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 D. Koren Emil, du. 6 Bízik László. Dózsa György út de. fél 10 D. Konen Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. ö Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8 Baranyai Tamás. Gyarmat u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Fran- gepán u. de. fél 10. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi~ rágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 19 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Agostu Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Vá- rady Lajos, de. fél 11 (német, úrv.) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) Csákó Gyula, du. 6 Várady Lajos. To- roczkó tér de. fél 9. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Harkányi László. Kelenföld de. 3 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 dr. Gyi- mesy Károly. Németvölgyi út de. 9 dr. Gylmesy Károly. Kelenvölgy de. 9 Visontay Róbert. Budafok de. 11 Visontay Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

— Szentháromság után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 3, 7—14; az igehirdetés alap- igéje: Kol 2, 12—15. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 28-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosz- szán. Igét hirdet DUBOVAY GÉZA kaposvári lelkész.

— KISBABOT D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke június 28-án délelőtt felavatja a gyülekezet új lelkészlakását. Délután a tízéves jubileumát ünneplő bodon- helyi templomban, majd pedig Mérgesen hirdet igét.

— PÖTLÄS. Az Evangélikus Élet július 14-i számában Vi- dovszky Béla festőművészről írott cikkünkben a két kép alól elmaradt az aláírás. Az egyik kép Korén Pál egykori békéscsabai esperest, a másik kép a két békéscsabai templomot ábrázolja. Mindkettő Vidovszky Béla festménye, amelyekről a cikkben szó van.

NYÁRESTI ORGONAMUZSIKA A VÁRBAN VI.

Augusztus 2-án, pénteken este 7 órakor a Bécsikapu téri templomban orgonaest lesz. J. S. BACH MÜVEI IV. „KORÁL”

Műsoron: Praeludium és fuga e-moll (Kathedrál), 6 Schübler-korál,

3 „Nun komm den heiden Heiland”,

4 Orgelbüchlein, Praeludium és fuga G-dúr, Előadók: FÖLDES IMRE és VÁRNAI PÉTER zeneesztéták

Orgonái: PESKÖ GYÖRGY

Jegyek ára: 12,— Ft

— KISKAMOND. A gyülekezet a pünkösdi offertorium összegéből szószéket csináltatott új imaházában, amelyet július 7-én istentisztelet keretében hálaadó imádsággal adtak át rendeltetésének.

CSALÁDI HÍREK

— SZÜLETÉS. Káposzta Lajos soltvadkerti lelkészeknek június 9-én Lajos nevű első gyermekük született.

— Takács Kálmán és felesége Baross Erzsébet első gyermekét, Baross István gyülekezeti jegyző unokáját, Zsoltot, június 30-án istentisztelet keretében keresztelték meg Acsádon.

— HÁZASSÁGKÖTÉS dr.

Lehel László evangélikus lelkész és Bartal Margit július 4-én a Deák-téri templomban áldatták meg helyreállított házasságukat.

— LUTHER Jahrbuch 12 kötet (1956—1968) és Luther Zeitschrift eladó, vagy teológiai, könyvért elcserélhető. Cím a kiadóhivatalban.

— ELCSERÉLNEM napfényes I. emeleti Verseny utcai nagyméretű főbérletemet garzon vagy félkomfortos főbérletért. Választ a kiadó- hivatalba kérek.

— SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester Bp. ni., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság

Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VHL, Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin, Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja, a Magyar Posta

Index 25 21168.1916

100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

Isten erejébe vetett hit által

Kol 2, 12—15

Keresztyén emberek bizonyságtétele gyakran találkozik csodálkozással, fejcsóválással, vagy elutasító legyintéssel: hogyan lehet ilyesmit elfogadni, vallani, mikor nem támasztja alá tapasztalati vagy logikai érv, nem igazolja természeti törvény, vagy tudományos kutatás. Milyen alapon remélnek bűnbocsánatot, feltámadást és halálon túli győzelmet ezek? „Isten erejébe vetett hit által” — feleli ma Pál apostol és vele együtt minden hivő keresztyén.

1. A szentségek — keresztség, úrvacsora — tetszhetnek régi jelképes cselekedeteknek, konzervatív vallásos szokásoknak, de Isten erejébe vetett hit által kegyelmi eszközök, amiket Isten felhasznál életújításra, kegyelme megbizonyitására, a feltámadás erőiben való részesítésre. Nem a cseppnyi vízben, a fa- latnyi kenyérben, a korty borban hiszünk mi, hanem Isten erejében. amely odatársul a látható elemekhez, hogy megerőtlenít- se, megöldökölje bennünk a régi rossz természetet, és életre hívjon egy merőben mást, újat, tisztát, szentet. „Krisztussal együtt eltemettettetek a keresztségben, amelyben vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által.”

2. A hirdetett evangélium is tetszhetik pusztán emberi szónak, erőtlen vigasztalásnak a rossz lelkiismeret kínzása és a bűn mardosása ellenében. Mit változtatna rajtunk, ha valaki — hozzánk hasonló gyarló ember — azt állítja, nem kell rettegnünk a számonkéréstől, bűneink meg vannak bocsátva. Nem embernek hiszünk mi a feloldozó evangélium hallásakor, hanem Isten erejében, mely elébünk állítja Krisztus véres keresztfáját, kegyelmi ténnyé teszi a váltságot és valósággá a szabadulást. Isten erejébe vetett hit által hullanak le bünterheink, szabadulunk meg vétkeink és mulasztásaink vádjától, nyerünk békességet és örömöt. Mert „az Isten jónak látta, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket” (1 Kor 1, 21) „Mert a Krisztus evangéliuma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére” (Rm 1, 16).

3. Isten erejébe vetett hit által szabadulunk a félelemtől, a jövő gondjától, nehéz életkörülmények és ismeretlen tényezők ijesztő befolyásától. Jézust győztesnek tudjuk bűnön, bajon és halálon. És győzelmében mi is részesedünk. Hiszen érettünk harcolt és nekünk hozott diadalt. S mindez a mienk is lesz Isten erejébe vetett hit által.

Sok mindenről tudjuk mi is és valljuk Jézussal: „embereknél ez lehetetlen, de nem az Istennél, mert Istennél minden lehetséges” (Máté 19, 26). Keresztyénnek lenni éppen azt jelenti, hogy nemcsak magunkkal, emberekkel, tapasztalati világgal számolunk, hanem Istennel, Isten erejével.

Csepregi Béla

A BŰN RABJA

Kirívó, tragikus esetekben szoktuk csak valakire ezt mondani: a bűn rabja. Hiába belső jószándék, orvosi segítség, hiába a hozzátartozók szerető te, a társadalom áldozata, nem sikerül megszabadítani: rabja a bűnnek.

Ezekben a kirívó, tragikus esetekben az ember saját szabadságának bizonyítékát látja: én nem vagyok ilyen! felettem nem lettek úrrá bűnös szenvedélyek! én nem léptem át a józan ész diktálta határokat! én ura vagyok önmagámnak!

Vajon helyes ez a beállítás?

Nem úgy kellene inkább néznünk ezekre a kirívó, tragikus sorsokra, mint az emberiség leikéből kivett metszetekre, amelyek egy mikroszkóp lencséje alá kerülve félelmetes nagyításban mutatják meg az emberi lélek egyetemes állapotát?

Nem úgy kellene inkább figyelnünk ezeket a kirívó tragikus sorsokat, mint vegyi üzemek riasztó berendezését, amely gyors beavatkozást követel, mert valahol, valami baj történt?

A másokat megítélő biztonságból kimozdulva nem kellene inkább felismerni, hogy valahol, valami baj van? És nemcsak másoknál! Nem kellene a leletek és vészjelzések sürgetésére keresni azt, aki tud segíteni? Nem kellene nagyon csöndesen és alázatosan elmondani az imádságot:

Uram Isten, siess minket megsegíteni;

Mi nagy ínségünkben, Jézus Krisztusért,

Mi Urunkért és Megváltónkért.

A SAJTÓOSZTÁLY

értesíti a lelkészi hivatalokat. hogy

július 15-től augusztus 15-ig

iratterjesztési szünetet tart. A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni.

Csupán egy szólista?

Talán be sem vallottan, de sokan gondolkoznak így a gyülekezetről: kell egy jól képzett, talpraesett, becsületes, hivő, ügybuzgó pap, a többi aztán megy magától. Eszerint csaknem minden a papon múlik: a „szólistán”, aki majdnem kizárólag felelős az „együttes” minőségéért, eredményeiért.

Pillanatra sem vonom kétségbe a lelkészek kiemelt felelősségét. Nem is lehetne. De annál inkább „lehet” — úgy látszik igen sokszor — „páholykeresztyéni” szemmel nézni a gyülekezetei. Ráolvasni valóságos és képzelt hibáit, felháborodni rajtuk és hátatfordítani. A szemlélő jellegzetesen páholyban érzi magát: könnyedén ítélkezik, csak a felelőssége az nincs sehol. Nem találja. Nem is akarja megtalálni. Ahogyan ő a fogyasztó a közértben, meg a húsboltban a pénzéért azt kell kapnia, amit kíván, akaratlanul is ugyanígy fogyasztóként gondolkozik és viselkedik az egyházban. Csakhogy az egyház nem afféle lelki vendéglátóipar, kegyes klub, vagy vallási részvénytársaság. Hanem organizmus. Család! Es jaj annak a családnak, amelynek a tagjai elkezdik csak érdekközösségnek, támaszpontnak, egyéni igényeik és elképzeléseik ugródeszkájának tekinteni közösségüket. A páholyszemlélet — magukat a páholyokat borítja fel a leghamarabb.

Hány keresztyénnek eszébe sem jut, hogy már az istentiszteleten való puszta részvétele bizonyságtétel, gyülekezeterősítés. Elmaradozása viszont lehúzza, szétrázza, elbizonytalanítja a többieket. A papot is!

Persze sokkal fontosabb az Ige üzenetének valóságos élése. Micsoda gyülekezet-romboló góc, ha mondjuk két oszlopos egyháztag engesztelhetetlenül csahol egymásra. Igenis csahol! Minden alkalmat megragadva, ahol a másikon valamit fúrni. áztatni, koptatni lehet, pletykával, feltételezéssel, vitriolos megjegyzéssel. És hogy a „szólistát” se hagyjuk ki az elmélkedésből: milyen érzés az egy lelkésznek, ha ellenállhatatlanul az jut eszébe: ezek ketten megesznek engem, ha megpróbálom őket összebékiteni!

És a gyülekezeti igény! A nemes, komoly értelemben vett, a szükséges lelki éhség és színvonal-igénylés! Van úgy, hogy a

lelkész így nyilatkozik: „Bibliaórára, igehirdetéssorozatra felkészülhetek akármilyen lelkiismeretesen és komolyan, akár napokon át, egyetlen témának rendkívüli tanulmányt szentelhetek, ezekre a „másodrendű” alkalmakra az isten- tiszteletre járogatók nagyobb fele „nem létezik, hogy eljöjjön”. Ilyenkor nem maga a gyülekezet „ösztönzi” arra a lelkészt, hogy mondjuk bibliaórán eleve ne is számítson többre, mint 10—20 néniből álló „törzsközönségére”, és ne is akarjon semmi különöset?

Az igehirdetés foganatja sem utolsó szempont. Például a lelkész látja, hogy a rendszeres templomjárók közt is sokan vannak, akik egyáltalán sohasem úrvacsoráznak. Kitér hát erre ismételten, sőt kizárólag ennek szentel egy teljes igehirdetést. Es semmi változás. Sem egy, sem két, sem öt év múlva. Már-már önmaga előtt tűnik hiába ágáló, szánalmas figurának, ha megint meg „meri” említeni, hogy úrvacsora nélkül csonka a keresztyénsé- günk.

Tudom, hogy ilyen, ehhez

hasonló, vagy egészen más nehézségek esetén sem szabad a lelkésznek letörni, feladni a harcot, és hogy Istennek a szívekben végzett munkáját mi sohasem tudjuk megbízhatóan lemérni, s hogy ö ott is még tudja törni a jeget, ahol emberileg arra már semmi remény. Azt is tudom hogyne tudnám, hiszen érzem is — hogy a lelkésznek nem szabad csak a gyülekezet hibáit venni észre, sőt a saját gyengéivel kell a legkeményebben harcolnia.

De ez az írás most ahhoz szól, aki tagja ennek, vagy annak a gyülekezetnek. Lehet, hogy egyben-másban túlhangsúlyoztam ezúttal a negatívumot. Nem baj. A gyülekezetért ketten felelünk Isten előtt: Te, meg én. A Te magatartásod visszahat az enyémre. Figyelmedtől, érdeklődésedtől, fogékonyságodtól, imádságodtól, magatartásodtól, keresztyénsé- ged minőségétől nagy mértékben függ, hogy én hogyan prédikálok, élek, végzem szolgálatomat.

Ketten felelünk Isten előtt a ránkbízottakért, bizonyságtételünk hiteléért: Te, meg én. De semmiképp sem csupán én.

Bodrog Miklós