Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-14 / 28. szám
Megújulás a történelemben és azon túl Gondolatok az EVT uppsalai világgyűlésre kiadott biblia-tanulmányi anyaghoz Em 8, 18—17 alapján. Az uppsalai világgyűlés bibliai-tanulmányi anyagának címeiben, mindegyikben szerepel, mégpedig szembetűnően ez a szó „új". Bibliatanulmány címei ezek. Tehát Isten igéjével ösz- szefüggőei} áll elénk az „új”. Ezen túl az „új” elválaszthatatlan Jézus Krisztustól. Vele lépett világunkba az amit az uppsalai világgyűlés ezzel a szóval érzékeltet. Isten tehát a Krisztus által nyilvánvalóvá tette, hogy az Ö akarata a „megújulás”. Tehát nem túlzás, ha úgy látjuk, hogy Isten az embert, gyermekét, helyettesévé, a teremtett világ urává tette (1 Móz 1, 28), amikor ezt mondta nekünk: „... hajtsatok uralmatok alá mindent..Az ember azonban bűnbeesésével nemcsak magát szakította el Istentől, az Atyától, hanem terveit, céljait, cselekvéseit is. Bűnbeesésével az ember elszakította a természetet is Istentől és azt bűntársává tette. Így hiábavalóságnak vetette alá. Más szóval, az Isten teremtett világát, az ebben rejlő erőket, anyagokat, dolgokat a bűnös ember, bűnös módon használja fel. Isten eredetileg arra rendelte a természetet, hogy az Ö dicsőségét hirdesse, és szolgálja az ö gyermekeit tökéletességével, végtelen energiájával, minden gazdagságával. Ehelyett a bűnbeesés után a természet az ember jóvoltából a Sátánt, a gonoszt szolgálja pl. úgy, hogy az anyagban rejlő iszonyatos erőket az ember rombolásra, önmaga és embertársai kipusztítására vagy megfélemlítésére, leigázására használja. Vagy pl. mindazt, amit Isten beépített a természetbe, hogy azzal mindenki éljen, a bűnös ember keveseknek kisajátítja, miközben szegények tömege éhezik, nyomorban él, a világ, a természet szépségeiből, értékeiből szinte semmit sem kap. Ez nem dicsőíti Istent, Nem ez a természet Istentől rendelt hivatása, célja. Ez „fáj a természetnek” is. Ezért nyög velünk együtt az egész teremtett világ és reménykedik az újban. Ezt az újat várja, sóvárogja a teremtett világ. Ebben az újban ismét saját természetének megfelelően, tehát „szabadon élhet”. Szolgálhatja Istent és gyermekeit javaival, bőséges kincseivel, szépségével, erejével. Az új világrajöttét megelőző vajúdás egészséges szenvedés és nyögés. A vajúdásból azonban csak úgy születhetik meg az új, ha jó „bábák” vannak. Olyanok, akik tudják minek kell születnie. Olyan emberek kellenek, akik értenek ahhoz, hogy világra jöjjön az Isten akarata szerinti új. Az új világ és az új ember. Az ami az Isten által „fogantatott". Olyan emberek kellenek, akik ismerik a teremtett világba, helyezett erők, lehetősér gek áldását, szolgáló készségét, emberi életünk megjóbbítására irányuló adottságait. Olyanok kellenek, akik uralkadnak a teremtett világon az emberiség javára. Mert így akarja Isten. Lehet, hogy ezek az emberek nem „hívők”, nem mind „keresztyének”, de akkor is Isten akaratát szolgálják, mint például Cyrus, perzsa[ király Isten „Messiása” volt abban, amit Izraelre vonatkozóan döntött és cselekedett. Mi keresztyének, akik a Jézus Krisztusban már megízleltük az újat, még jobban érezzük a felelősséget az elembertele- nedett ember cselekedetei miatt. Éppen ezért minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy előretörjünk az új felé. Ezért is várja a teremtett világ az Isten fiainak megjelenését. Isten fiaiét, akik világosan látják, hogy mi a dolgok helye és rendje Isten teremtésrendje alapján. Mi ember és ember, társadalom és társadalom, ftépek, államok, erősek és gyengék, irányítók és irányítottak Istentől rendelt kapcsolata, feladata, helyzete. Ezért tudunk bizakodással részt venni a termelés technológiai átalakításában, a történelem társadalmi folyamataiban, a bűn elleni harcban az ige és szentségek Istentől rendelt megbecsülhetetlen erejével. A Lélek vezessen szent feladatunk munkálásában, hogy elhangozhassák majd egykor felettünk: „jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután...”. Boros Károly „Lakhassam az úr házában” ■— D. Káldy Zoltán püspök Békésben — Ügy indultunk el június 23-án, hogy nagyon zsúfolt, sűrű programú nap áll előttünk. Kásánknak olyan vidékét látogattuk meg, ahol talán a legnagyobb változások történtek az elmúlt 20 évben. Itt 100 éve kezdtek csak épülni a tanyák, és ma már azon fáradoznak, hogy megszüntessék a tanyavilágot. 15—20 éve a legelmaradottabb technikával dolgoztak, ma már viszont kombájnok aratják a hatalmas búzatáblákat, és-innen indítják útjára a föld „fekete aranyát”, az olajat és földgázt. Itt, Kardoskúton és környékén él hazánk, talán legjobban szétszórt, tanyasi gyülekezete. Ide hívta meg a gyülekezet elnöksége, már másodízben, a Déli Egyházkerület püspökét, D. Káldy Zoltánt, abból az alkalomból, hogy felavatásának 30 éves évfordulójára megújította templomát A község határában az egyházmegye nevében Pálfi István espereshelyettes köszöntötte az érkezőket. A tanyasi templomnál pedig a gyülekezet elnöksége fogadta a püspököt. Nem is maradt sok idő a beszélgetésre, máris indulhattunk a jelenlevő lelkészek kíséretében a terpplomba. A renovált templom kapuit a gyülekezet lelkésze nyitotta meg a püspök és a nagy számban egybesereglett hívek előtt. A püspök Zsolt 27, 4—5. alapján hirdette az igét a gyülekezetnek. Igehirdetése elején megemlékezett a 30 évvel ezelőtti templomszentelésről, majd arra intette a gyülekezetei, hogy a temploma váljék igazi otthonává. „Olyan otthon legyen, mint édesanyám háza.” Ezzel összefügg gésben figyelmeztetett a püspök, hogy az a helyes keresztyén magatartás, ha az otthonunk lesz templommá, ahol mindig eggyel többen vagyunk, mert ott van állandóan Isten. Végül azt hangsúlyozta, hogy ez az Isten életünk biztos fundamentuma. Ennek hiánya csődbe juttathatja életünket. Ezen a fundamentumon állva viszont tudunk szolgálni a másik embernek szeretettel, békességgel, hűséggel és engedelmességgel. Az istentisztelet keretében adta át rendeltetésének a gyülekezet lelkésze, Farkas Lajos, az új toronyórát, oltárterítőt és templomberendezési tárgyakat, melyeket a gyülekezet- a jubileumra ajándékozott. Az istentisztelethez- meleghangú közgyűlés kapcsolódott, melyen Torda Molnár Sándor egyházmegyei felügyelő monA kardoskúti templom dott megnyitót. Ezt követően a gyülekezet felügyelője, dr. Hajdú József köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt. Ezután a templomépítés és renoválás történetét ismertette Csizmadia Bélé jegyző. Ehhez csatlakozott Breuer Oszkár, templomépítő lelkész visszaemlékezése és köszöntése. D. Káldy Zoltáry, a Déli Egyház- kerület és Országos Egyház, Pálfi István espereshelyettes az Egyházmegye, Benkő István a volt anyagyülekezet — Orosháza —, Benczúr Zoltán a Gyülekezeti Segély és pusztaföldvári gyülekezet nevében köszöntötte a jubiláló és örvendező gyülekezetei A szomszédos Csongrád—Szolnoki Egyházmegye és szegedi gyülekezet köszöntését Göndöcs György felügyelő tolmácsolta. Szép jelkép volt Gombkötő Mihályné köszöntése, aki a Némely bűnt kedvelőknek Látod, te kis tolvaj, hogy megjártad! Mézet lopni nem jó, beleragad szárnyad. S ha nincs mentő kéz, mely kiemel, — t Az édességben pusztulsz el! Marjai Erzsébet Hazafias Népfront és a Nőtanács nevében köszöntötte a gyülekezetét és a püspököt. Az istentisztelet és a közgyűlés hangulatát és ünnepélyességét fokozta két szavalat, mely a templomépítésre emlékezett vissza, az orosházi énekkar szolgálata, Tóth László karnagy vezetésével és a gyülekezet presbitereinek fúvószenekara, mely korálokat adott elő. A környékről összesereglett híveket a gyülekezet nagy gondoskodással közebéden látta vendégül, melyen közel 450-en vettek részt. Igazi szeretetven- dégség volt ez! Az ebéd közben néhány kedves beszélgetés, és máris indultunk tovább, hogy időben érjünk a következő szolgálati helyre, Csanádapácára. Ütközben rövid látogatást tettünk Koszorús Oszkár esperesnél, aki hosszabb ideje beteg. Következő állomás Puszta- földvár volt, ahol a gyülekezet most kezdi el a parókia modernizálását, tatarozását. Rövid beszélgetés és már Csanádapácán voltunk, ahol a gyülekezet lelkésze, Hegedűs Lajos köszöntötte őszinte barátsággal az első ízben gyülekezetébe látogató püspököt Az istentiszteleten az igehirdetői szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök végezte Zákeus jól ismert története alapján. Aról szólt, hogy mit jelent és mit hoz az ember számára a Jézussal való találkozás. „Az egyikkel az történik, hogy rendezi a viszonyt a családjával; a másikkal az, hogy rendezi a viszonyt haragosaival; a harmadikkal az, hogy meg tud bocsátani... Jézus közelében nem lehet tovább élni a régi életet!... Olyan Krisztusunk van, aki békességet, bűnbocsánatot, új életet akar adni mindenkinek” — mondotta befejezésül a püspök. Eseményekben, élményekben gazdag nap után azzal a jó érzéssel indultunk haza, hogy hasznos és tanulságos volt mindannyiunknak ez a Békés megyei körút. Adja Isten, hogy a gyülekezetekben is jó. gyümölcsöt teremjen és új életet adjon! ifj. Kendeh György Derűs sorok A létra alsó foka Az egyháznál is, de meg a községnél is a különféle tiszteletbeli állásokat a vagyonosabb csabai gazdák — amint ők szerették magukat nevezni: „mi jobb gazdák” — foglalták el. A legmagasabb tisztség természetesen a községi bíróság volt. De senki sem lehetett csak úgy egyszerűen bíróvá, hanem először egy bizonyos ranglétrát kellett megjárnia. A közéleti pálya mindenki számára a Tehénlegeltető Társulatnál (Kravská Spolocnost) kezdődött. Utána lehetett az illető az egyháznál sáfár, a községnél esküdt, majd az egyháznál kurátor és csak ezek után tarthatott igényt a községi bíróságra. Egyszer az egyik ambiciózus gazda kurátor szeretett volna lenni az egyháznál. Csak úgy egyből. A presbiterek azonban felzúdultak: — Ni tak! Zacnut! (Azaz: Nem így! Elölről! — vagyis kezdje a Tehénlegeltető Társulatnál.) Nem is volt semmi kétség. A létrát alúlról kellett kezdeni. Dedinszky Gyula gyűjtése HARMADIK TEOLÓGIAI TUDOMÄNYKAR FINNORSZÁGBAN Évek óta tervezik Finnországban a helsinki finnnyelvű s a turkui svédnyelvű hittudományi kar mellett egy harmadik hittudományi kar megszervezését. Két városnak, Oulu- nak és Jyväskylä-nek versenyéből most egyre közelebb jutnak ahhoz, hogy a jyväskyläi egyetemen szervezik meg az új teológiát. Remélik, hogy az új teológiai kar hamarosan megkezdheti működését. A RENDSZERES TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT június 27-én tartotta második ülését. A csoport tagjai beszámoltak az első félévben folytatott szociáletikai tanulmányaikról; kidolgozták a másik félévi közös munkaterv feladatait és tanácskoztak a tanulmányi munka legeredményesebb módszereiről. A második félévi munkatervben elsősorban a prágai és uppsalai világkonferenciák teológiai- szociálétikai vonatkozású anyaga szerepel. A több mint négyórás megbeszélést dr. Nagy Gyula professzor vezette. Vidovszky Béla festőművész Tíz évvel ezelőtt azt mondta: „hetvenöt év nem teher.” Ma nyolcvanöt éves. Csípöcsont- törés után gyógyulóban maga előtt lépésről lépésre tesz tovább egy alumínium-rudakból szerkesztett keretet, amelyre támaszkodik. A vékony, alacsony, de hallatlan akarattól ina- sult test úgy áll e keret mögött, mintha szószéken állna és prédikálni akarna. Boltozatos homloka, melyet dús fehér haj keretez, két csillogó szem fölött ível, s ez a szempár valóban prédikál. Kincset érő műszer, amely mérhetetlen szépséget ivott magába, s e szépségektől ittasultan csillog ma is fiatalon. Gyors szavai csak még gyorsabb szeme-rebbenését követik nyomon, s keze, nyolcvanöt év terhétől szikkadtan, ma is pontosan teszi vászonra a szépséget, amit ez a friss szem lát. Apja Munkácsy Mihánynak volt gyermekkori barátja, s Munkácsy megkapó, meleg sorokat ír „Emlékeim”-ben a Vidovszky otthonról, ahol a hat gyermek mellett „hetedik gyerek lettem ,.. sokkal jobban éreztem magam náluk, mint odahaza. Vidovszky néni.. lett az én harmadik anyám.” Amikor Vidovszky Béla rajzolgatni kezdett, a világhírű Munkácsy Mihály már a halál lépcsőin járt, két évvel túl volt a kapun, amikor ő megfestette élete első arcképét — Gyóni Gézáról. (Ezt a képet a csabai gimnáziumnak adta.) Az már bizonnyára csak a nomen est omen játéka, hogy Budapesten negyvennégy esztendeje a Munkácsy Mihály utcában lakik. Gyóni Géza osztálytársa volt Békéscsabán. Együtt érettségiztek. De egy időben együtt is laktak a Gyóni által „Művész-Otthonnak” nevezett Vidovszky-kamrában. Hárman voltak szobatársak: Vidovszky Béla, aki már bőven rajzolgatott, Gyóni Géza, aki már igen jeleskedett verseivel, s Katona Sándor, aki írónak készült (korán meghalt). Ezt a kamarát Vidovszky Béla békéscsabai kiállításának megnyitóbeszédében (1924) párhuzamban emlegették azzal, hogy Petőfi Sándor és Orlay Petries Soma is lakótársak voltak. A századforduló éveinek régi emlékei ezek, s én csendben hallgatom, amint a ma életben levő két egykori osztálytárs, az élénk gondolat-rebbenésű Vidovszky Béla, s lassúszavú apám beszélgetnek a visegrádi hűs szobában, amely előtt a napfényes, üveges veranda idilli kert fölött néz el a Dunára. Ezt a házat munkában levő legújabb két képén látom viszont reggeli napsütésben és alkonyt fényekben. A Nagyvilág legújabb száma az asztalon. Mai költőkről, írókról beszél, Illyés Gyuláról s szobrászokról, festőkről. Aztán Adyt idézi, hogyan támadta Gyóni Gézát. Gondolatai frissen csaponganak, véleményt mond, értékel. Biztos, egyenes vonalban emelkedő művészi pálpafutását, — amely hullámos, de sohasem csapongva tarajos —, nem a mi dolgunk értékelni. „Izig-vérig egészséges realista alkat. A szemmel tapintható földi szépség, a természeti látvány közvetlen érzéki gyönyörűsége, érzelmi tartalma és a zene anyagtalan káprázata élteti művészetét. Sugárzik róla szerény, megnyerő egyéniségének legrokonszenvesebb vonása, az életszeretet és az alkotó kedv” — írták róla hét évvel ezelőtt nagy sikert aratott kiállításán. Különös egyéni szószéke mögül szemmel- szóval-ecsettel ma is ezt prédikálja: az élet- szeretetet s az alkotó erőt. S azt, hogy a művészet: belső életünk felfigyelése a szépre. Tájakról, épületekről, arcokról festett képei s interieurjei között egyházi témákat is találunk. Békéscsabai templomainkról festett képe a Nemzeti Galériában reprezentálja a Vidovszky-nevet. Egyetlen oltárképet festett, a szolnoki templomunk számára. A Keresztrefeszített mögött kibomlik a szolnoki művésztelep stílusának szín és témavilága. Ennek a képnek megfestésére Kuthy Dezső bíztatta, s ma is kedvesen emlegeti, hogy öccse, Vidovszky Kálmán vallástanár és Luther-Otthon igazgató, meleg barátságban volt Kuthy Dezsővel és Nikodémusz Károllyal, s így őket is közel érezte magához. Egyházi vonatkozású arcképei között nem csak élete első olajfestménye, a teológusnak indult Gyóni Gézáról készült kép található, hanem több kép Kálmán becséről — aki kora papi generációjának egyik legígéretesebb tagjaként halt meg fiatalon 1933-ban, — valamint Mágócsy-Dietz Sándor neves egyházkerületi felügyelőről készült képe is, s a békéscsabai tanácsteremben a csabai papok arcképsorában ott függ nagyapámnak, Koren Pál esperesnek pirospozsgás, finoman, az arc erezetéig kidolgozott olajképe is: Vú- dovszky Béla műve. Érdemes volna egyszer legalább katalógusba gyűjteni egyházunk különböző hivatalaiban, templomainak oltárain található művészi értékű képeket, s általában egyházi épületeinket, vagy eseményeinket ábrázoló műalkotásokat. Vidovszky Béla néhány képe rangos értékek tételeként szerepelne a listán. n. Koren Emil
