Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-07 / 27. szám
A legteljesebb parancsolat Gal 5, 13—14 Jézus az első és legnagyobb parancsolatnak Isten szere- tetét mondotta. A második — az emberszeretet — „hasonlatos" ehhez. Miért van az, hogy most Pál a másodikat veszi előre? Nem veszi előre. Csak csúcsosítja. Beteljesedett törvényről beszél. Ebben kulminál, ez a fokmérője, az ismérve, a felismerhetősége. 1. A keresztyén ember életében Isten szeretete teljesedik be. Joggal és okkal kezdi Luther minden parancsolat magyarázatát ezzel: Istent féljük és szeressük... Ez az ige éppen arról beszél, hogy Isten iránti szeretetünk miképpen ismerhető fel. Ebben igen határozott az apostol: Isten iránti szeretetünk az ember iránt gyakorolt szeretetben teljesedik be. Ma különösen így van. Egyetlen igazi bizonyságtétele lehet a hivő embernek, ami hitelképes, hódító, bizonyító erejű: az emberek iránti szeretet. Az egyéni magatartás apró mozdulataitól és indulataitól kezdve a világméretű nagy kérdésekig, népek nyomora, faji problémája, éhség és háborúk — mind ezt a kérdést vetik fel és követeli a választ: szereted-e embertársadat? 2. A megvalósuló Isten-szeretet állítja elénk a gyönyörű alliterációs egységet, ami magyar nyelvünkben olyan szép összhangban cseng: szabadság, szeretet, szolgálat. Egymásnak eredete és eredői, okai és okozatai, előfeltételei és következményei. Egyik a másikból indul és ismét oda tér vissza. Gyűrűként fogja össze az emberi életet, s ha bárhol, bármelyiknél sérül, hibásodik, a gyűrű szétesik, s az emberi élet is elveszti nagy értékmérőjét s meghatározóját: azt, hogy emberi. Korunk nagy válság-problémája, az elembertelenedés oka is ebben keresendő: a három közül valamelyik megsérült, valamelyikkel visszaéltek, valamelyiket nem gyakorolták, nem adták meg, nem töltötték be. 3. Mondhatnánk, hogy íme a tökéletes példa erre Jézus, akiben Isten annyira szerette a világot, aki azt hirdette meg, hogy „ti már szabadok vagytok”, aki azért jött, hogy szolgáljon, s nem hogy neki szolgáljanak. De Jézus több, mint példa ehhez. Ő a forrása ennek. Benne és általa lettünk szabadok a bűntől, és szabadok a szeretetre és szolgálatra, benne és általa nyertük el emberségünk teljességét, ő teszi fel nekünk is a mindent átható kérdést, mint tette egykor a gyakorlati foglalatosságban elmerült Péternek: szeretsz-e engem, s ő, aki úgy szolgált, hogy „példát adtam néktek”, tölti be erővel, tartalommal és eredménnyel is szolgálatunkat. D. Koren Emil „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”. (Gál 6. 2) VASÁRNAP. — „Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult és mondta: az Ür az Isten! az Ür az Isten!” (1 Kir. 18, 39) Sokszor isteneket keresünk és tisztelünk az egyetlen igaz és hűséges Isten helyett. Ezzel azonban önmagunkat csaljuk meg. A bajban, a nehéz órákon, az élet árnyékos útjain a hamis istenek kudarcot vallanak. Amikor kétségek gyötörnek, amikor ingadozik a hitünk, amikor nagyon erőtlen a szeretetünk, csak a mindenható Isten, a mi mennyei Atyánk tudja megoldani az életünket. Boruljunk le Előtte őszinte, gyermeki hittel és bizalommal, és imádjuk öt! HÉTFŐ. — „Ti láttátok, hogy hordoztalak titeket sas- szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket”. (2 Móz 19. 4) Az élet útján való járásban nemcsak előre kell néznünk, hanem néha-néha hátra is kell pillantanunk. Hogy soha sem feledjük el azt, hogy honnan jöttünk, hogy milyen volt az eddig megtett út, hogy szám- bavegyük: ki adott erőt a jó úton való járáshoz. Az élet útján való hátrapillantásban meg kell látnunk Isten szeretetét, kezének vezetését, amellyel bátran tartott minket, ö volt az, Aki szívünkbe hitet és sze- retetet plántált, aki összetört, de fel is emelt. Jézus Krisztusban Ő maga áll mellettünk életünk minden napján. KEDD. — „Igazságosan örökre megmarad, és szabadí- tásom nemzetségről nemzetségre”. (Ézs. 51. 8) A hátrapil- lantás erőt ad az előttünk levő útra is. Az az Isten, Aki velünk volt eddigi életutunkon, velünk van ma is, s velünk lesz holnap is. Az Ó szeretete soha el nem fogy. Ez a szeretet lett kézzelfogható számunkra Jézus Krisztusban, s az ö szeretete ajándék számunkra ma is. Hatalmas ajándék ez egy esendő vándor számára, de egyben elkötelezés is. Amint Isten szeretete a mienk, ugyanúgy kell szeretetben szolgálnunk nekünk is a másik embernek. Amint Isten soha nem fárad el a szeretetben, ugyanígy kell fáradhatatlannak lennie a mi szeretetünknek is. SZERDA. — „Miért húzod 'vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebledből, végezz” (Zsolt 74, 11) Az ember sokszor nagyon alkalmas arra, hogy szeretetlenül ítélje meg a másik embert. Sokszor talán biztatni és bátorítani szeretnénk Istent, hogy sürgősen tegyen ítéletet jók és rosszak között, minket ültessen örök dicsőségébe, a többi embert pedig juttassa örök kárhozatra. Isten azonban nemcsak hozzánk kegyelmes, hanem a másik emberhez is, s jóságát, kegyelmét nem szabad csak a magunk számára leszűkítenünk. CSÜTÖRTÖK. — „Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghezvittétek, most ne távozzatok el az Űrtől, hanem az Űrnak szolgáljatok teljes szívetekből”. (1 Sám 12, 20) Isten visszafogadta a hozzá térő népet, s ezt tette Jézus Krisztus is azokkal, akik találkoztak Vele. Amikor kész bűneinket megbocsátani, amikor kész minket magához visszafogadni, azért teszi ezt, hogy még jobban és örökre magához kössön minket. Hogy teljes szívünkből szolgáljuk öt. És teljes szívünkből szolgáljuk a másik embert, aki ugyanúgy részese a Krisztusban kapott kegyelemnek, mint mi. Mi bűnösök vagyunk, de Krisztus szeretete nagyobb a bűneinknél is! PÉNTEK. — „Az Úrban bízott szívem és megsegíttettem, örvendj szívem és énekemmel dicsérem őt”. (Zsolt 28, 7) Isten kezének segítsége, szerete- tének megtapasztalása hálaadásra indítja Isten gyermekét. A hálaadás kifejeződhet az imádkozó életünkben éppúgy, mint egyszerű hétköznapjainkon, az emberekkel való kapcsolatunkban. A keresztyén ember életében döntő szerepet játszik az imádság. Az imádság erőt ad a kísértések, a botladozások között, az imádságban fejeződik ki a teremtő, megváltó és megszentelő Istenhez való viszonyunk, de az imádságban kap hangot a hálaadásunk és köszönetünk is. Soha meg ne fáradjunk az imádkozásban! SZOMBAT. — „Tudom, Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését”. (Jer 10, 23) Életünket vagy a bűn, vagy Isten irányítja. Vagy a gonoszság útján járunk, vagy az Istennek szentelt élet útján. Ha magunkra maradunk, elbotlunk, ha Isten nem fogja a kezünket, a mélységbe zuhanunk. Könyörögjünk Hozzá, hogy soha ne engedje el a kezünket, vezessen minket életünk minden napján, hogy az ö ereje által éljünk hitben, szeretetben itt a földön, és az örök életben. Harkányi László Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. július 7-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv) Dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de 11. D. Koren Emil, du. 6. Bizik László. Dózsa György út de. fél 10. D. Korén Emil. Üllői út 24. de fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv) Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjte- lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Szemeretelep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota M.4V-teleo de. 8. Rákospalota Nagytemolom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) de. 11. (úrv) Madocsai Miklós, du. 6. Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csen- gődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bogya Géza, de. 11. (úrv) Dr. Re- zessy Zoltán, du. 6. Bogya Géza. Németvölgvi út de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Langyosak az imádságaid... Ha bátor záporok idején Csapkodja lábaink az Idő S megremeg még az is, ki merész. — Mért hitetlenkedik a hivő? Kallódó sorsok a világban... Agyonvertek száz afrikait — Éhhalál pusztít Indiában ... — S langyosak az imádságaid!? Mit ér az élet, ha langy eső Frázisok halmaza s fecsegés . .. Szemetel magadért remegő Maszatos sima szó-csepegés?! Amikor vívni kell elvekért Kockára téve az életet, Szabad-e siratni elvetélt Visszahozhatatlan képeket?! A szívünk nem lehet temető, Mit visszhangra nem bír más jaja, Hassa át érettük felelős Imádságok forró sóhaja! Sárkány András \z ipolyszögi templom új orgonája (Felszentelve 1968. május 5-én) A REFORMÁCIÓ SPANYOLORSZÁGBAN Száz évvel ezelőtt kezdődött el a reformáció Spanyolországban, amikor 1869-ben rövid időre köztársasági kormány volt az országban. A 16. században is megindult ugyan a reformáció Spanyolországban, ezt azonban a spanyol inkvizíció gyökerében elfojtotta. A reformáció százéves jubileumának az ünnepségeit Barcelonában rendezik meg és azt remélik egyházi részről, hogy az állam nem fog nehézségeket gördíteni a jubileum megrendezésének útjába. Mennyiszer felírtuk a táblára, minden vakáció előtt! Magában szerénykedett először az ó, aztán ió lett belőle, az iából dó, a dóból áció, az ádóból kádó. Másnap már boldogan kanyarítottuk oda, hogy akadó, s végre eljött a nagy nap virággal díszített táblán ott ékeskedett az egész, diákszíveket megdobogtató, kedves szó: vakáció! Szép diákköri emlék! Az üdülés, szabadság: a felnőttek vakádója. Amikor a minap útnak indultam idei szabadságomra, nemrég kapott könyvecskét tettem táskámba útravalóul, Helmuth Wielepp „Üdülők kiskönyve” című füzetét. Olvasása annyi derűs percet szerzett, hogy szeretném most néhány jó tanácsát, figyelmeztetését minden most és ezután nyaralónak, pihenőnek, továbbadni: „Aki szabadságon van, annak minden reggel (esős napon is) ugrania kellene egyet örömében. Ha testsúlya vagy a mennyezet fogyatékos teherbírása megakadályozza ebben, legalább tapsoljon egyet: Ma van időm, sok szép időm! Aki még ezt is túl hangosnak, vagy illetlennek találja, legaláb magában örüljön: Ma azt teszem amit akarok és akkor teszem, amikor nekem tetszik. Ö, mi besavanyodották! Legyünk szorgalmasabbak annak a vidám tevékenységnek a megtanulásában: Most szabadságon vagyok. Megengedhetem Túrmezei Erzsébet: VAKÁCIÓ, VAKÁCIÓ! magamnak, amiről máskor — talán idő hiányában — le kell mondanom. Aki szabadságon van, az ráér a virágokban gyönyörködni, a réten barangolni. Elnézheti a felhők játékát, hallgathatja a hullámverést. Felemelhet, megcsodálhat minden kövcskét és minden bogárka kész beavatni kis világa titkaiba. Aki szabadságon van, újra hallhatja a madarak csicsergését, az erdő lélekzetvételét. A szabadság életünknek az az ideje, amikor kincseket gyűjthetünk. S ez független a vidéktől, üdülésünk helyétől és a pénztárcánktól. Csak a szívünk legyen a helyén. Érteni kell a szabadsághoz, üdüléshez is. Ha rosszul töltöttük, olyan, mint amikor az ember rosszul alszik. Utána fáradtabb, mint előtte volt. De a Feltalálónak nem ez a szándéka. Ki találta fel? Aki a vasárnapot adta! A szombat estét, az éjszakai pihenést, a vasárnapot, ünnepnapot, szabadságot, vakációt — ez mind ugyanaz a vonalvezetés: Isten kegyelmének ragyogó nyoma. Isten azt akarja, hogy legyen időnk lélegzetet venni.” „Rá kell jönni a szabadság izére. — Szentháromság után a 4. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 16, 10—12; az igehirdetés alapigéje: Gál 5, 13—14. A délutáni istentisztelet aiapigéje szabad textus. — A CSONGRÄD—SZOLNOKI EGYHÁZMEGYE június 12-én Hódmezővásárhelyen tartotta egyházmegyei közgyűlését. A megnyitó istentiszteletet Bártfai Kellő Gusztáv ti- szaföldvári lelkész tartotta. A közgyűlésen Bártfai Lajos esperes terjesztette elő esperes: jelentését, majd beszámolók hangzottak el az egyházmegye területén folyó munkaágakról — KONDOROS. A gyülekezet június 16-án tartott szere- tetvendégségének központi gondolata a templom volt. „Miért szeretem a templomot?” címmel Fecske Pál nagyszénási lelkész tartott előadást. — SZENTENDRE. Május 19-én istentisztelet keretében iktatta be Várady Lajos esperes a gyülekezet lelkészi állásába Szirmai (Ocsenás) József lelkészt. A beiktató istentiszteleten résztvettek a szomszédos protestáns és nem protestáns gyülekezetek lelkészei is. A zsúfolásig megtelt templomban lezajló beiktató istentisztelet az ökumenikus gondolat szép megnyilvánulása volt a Dunakanyarban. NYÄRESTI ORGONAMUZSIKA A VARBAN V. Július 19-én, pénteken este 7 órakor a Bécsikapu téri templomban orgonaest lesz. J. S. BACH MŰVEI IIL „PASSACAGLIA” Műsoron: Triószonáta c-moll, I. II. III. Passacaglia c-moll, Pastorale c-moll, Praeludium és fuga D-dúr. Előadók: FÖLDESIMRE és VÁRNAI PÉTER zeneesztéták Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Jegyek ára: 12,— Ft. — JÖKARBAN lévő Partalt gyártmányú körpáncélos rövid zongora eladó. Budapest. VI., Rudas László u. 67. V. 1. — LUTHER-KABÄT közepes termetre, alig használt, eladó. Érdeklődés a Magyarországi Egyház Nyugdíj osztályán, Bp. VIII., Üllői út 24. I. em. Tel.: 138—504. — A LELKIPÁSZTOR 1—16 évfolyamait (1924/25—1939/40) keressük megvételre. Ajánlatokat Református Egyházkerületi Nagykönyvtár Sárospatak, Rákóczi út 1. címre kérünk. — VIDÉKI parókiára ajándékoznék ebédlő garnitúrát. Entz Emma Bp. II. Szépvölgyi út 84. LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK HÍREI — A FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége június 13-án Budapesten tartotta ülését. Bevezető áhítatot Csonka Albert, előadást D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Lábossá Lajos és Milán János tartott. Selmeczi János esperes az egyházmegyei közgyűlés előkészítéséről számolt be. Befejező áhítatot Mészáros Sándor tartott. — A BORSOD-HEVES1 EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége június 18-án Putnokon tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Tarjáni Gyula. Áhítatot Solymár András, illetve Pásztor Pál esperes, előadást Völgyes Pál és Szebik Imre tartott. — A CSONGRÄD—SZOLNOKI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége június 12- én Hódmezővásárhelyen tartotta ülését. Igehirdetési előkészítőt Benkóczy Dániel, előadást Bártfai Lajos esperes és Fodor Ottmár tartott, amelyet eleven eszmecsere követett. — A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége június 27-én Balassagyarmaton tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Révész László. Igehirdetési előkészítőt Kovács Gyula, előadást Gartai István esperes, Babka Tivadar és Ger- hát Pál, korreferátumot Schultz Jenő tartott. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Horváth Károly, a vö- nöcki gyülekezet hűséges presbitere és felesége, Kurányi Rozália házasságkötésük 50. évfordulóját, gyermekeik Nagy János és felesége, Horváth Ilonka pedig házasságkötésük 25. évfordulóját ünnepelték június 22-én. Ezen a napon családjuk és rokonságuk körében hálaadó istentiszteleten vettek részt a vönöcki templomban és úrvacsorát vettek. Isten gazdag áldása legyen a jubiláló házastársak további életén is. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1914 100 éves az Athenaeum Nyomdai Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató S ez nem a napok számától függ, hanem készségünktől: engedjük-e magunkat naponta megörvendeztetni. Mert minden nap rejteget valamilyen örömöt. Mindegyik! Az irgalmas Isten szeretete hogy napjainkat nem szériában gyártja és adja, hanem napunkat újnak, másnak, ösz- szehasonlíthatatlannak, megis- mételhetetlennek, egyszerinek teremti. Nagyszerű ezt felfedezni!” „Mit érne a legideálisabb üdülőhely, ha senki se lenne, aki elvinne bennünket a kívánt célhoz. Azért éljenek a vezetők, kalauzok, minden villamoson, buszon, vonaton, hajón, repülőgépen, hegyi- és függővasúton. Azok a férfiak és nők, akik trópusi hőségben és szibériai hidegben hűségesen helytállnak, megérdemlik az üdülők háláját, a barátságos köszöntést, tekintetet. Vannak, akik kevésbé hízelgő szavak özönét tartják készenlétben, ha valami nincs rendjén. S ugyanazok rendkívül szófukarok, ha a hálának vagy elismerésnek a szavát kellene egyébként olyan fürgemozgású nyelvüknek kimondani. Az ember azt kérdezi, miért vagyunk olyan gyorsak a haragra, rossz szóra és olyan restek hálánk, elismerésünk kifejezésére? Köszönet nektek, tudakozd irodák dolgozói pályaudvarokon, IBUSZ-helyiségekben, kioszkokban, a föld minden zugában! Mert nemtudomhány- ezredszer kimerítően, barátságosan válaszoltok ugyanazokra a kérdésekre: Mikor indul a vonat? Hol áll meg a busz? Érvényes-e a jegy ? Mibe kerül a vezetés? Milyen régi a vár? stb.” „Üt közben pedig: több türelmet és több mosolyt. Az a humor, amikor valaki mégis nevet. Amikor a 92 éves Nonne professzor megkapta a Parecelsus- érmet az orvosnapon, köszöntő szavai hallgatói felé ebben a tanácsban végződtek: Az ember 30 izmát mozgósítja, hogy összeráncolja a homlokát s csak 13 izmát, amikor mosolyog. Kérem, takarékoskodjanak az erejükkel! Mosolyogjanak többet!” A befejező sorok arról szólnak, hogyan próbálhatjuk szabadságunk örömeit „konzerválni” fényképekben, magnószalagon, napló jegyzetekben. „Ami elmúlt, nem tér vissza, tovatűnt és elhagyott. De hogyha ragyogva tűnt el, sokáig visszaragyog” Talán továbbadhattam valamit ebben a néhány sorban abból az örömből, amit az „Üdülők kiskönyve” nekem jelentett. Végül szeretettel kívánok lapunk olvasóinak akár munkában, akár pihenésben szép és jó nyarat!
