Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-07 / 27. szám
„Ti az Isten családja vagytok" Szlovák Mihály felügyelő köszönti D. Káldy Zoltán püspököt Nagyon mozgalmas hét után Indultunk Hévízgyörkre, ahová első ízben hívta meg a gyülekezet lelkésze az egyházkerület püspökét, D. Káldy Zoltánt. Várakozással tekintettünk a látogatás elé. Ezt a várakozásunkat csak fokozta az a látvány, amiben részünk volt útközben. Sárguló búzatáblák, zöldelő növényzet, épülő országút. Vasárnap délután volt, de mégis mozgalmas volt az az egész vidék. Hévízgyörkre érve sem változott a kép. Épülő és már kész új házak. Munkából templomba siető emberek. És végül elénk tárul a kívülről nagyon szép templom és a vele összhangban levő gyönyörű parókia. A gyülekezet vezetősége nagy szeretettel köszöntötte az érkező püspököt. Köszöntésükből ugyanaz a várakozás csengett ki, amely minket is eltöltött. Néhány kedves szó még a presbiterekkel és már megszólaltak a harangok, melyek a szokatlan időben levő istentisztelet kezdetét jelezték. A templomot zsúfolásig megtöltő hívek szintén nagy várakozással tekintettek a püspök Bibliai ábécé: ÖRÖKSÉG A szentírás Isten üzenetét a mindennapi életben használt, profán szavakkal fejezi ki. A bibliai szóhasználatban azonban ezek a profán szavak különleges jelentéssel, tartalommal telítődnek meg. Az örökség szó görög eredetije arra utal, hogy az örök- befogadó — nem úgy, mint manapság szokás: titkos végrendelettel — hanem nyilvánosan jelentette ki, hogy gyermekét fiának, azaz örökösének tekinti. S ez a nyilvános kijelentés mindjárt a gyermek születése után történt meg. Ha valakinek nem volt saját gyermeke, örökbe fogadhatta szolgáját; vagy szolgájának gyermekét is. A bibliai szóhasználatban az örökbefogadó maga Isten, az örökösök pedig a választott nép, Isten gyermekei. Isten örökbefogadó kegyelmes sze- retetét az igében, az evangéliumban nyilvánosan kijelenti, hogy mindenki tudjon róla. Az Újszövetség legnagyobb örömüzenete éppen az, hogy Isten öröksége nem kizárólag Izrael népéé, hanem Isten örökbefogadó kegyelmes szeretete Jézus Krisztusban minden ember felé kitárul. Jézus Krisztusban Isten minden ember számára felkínálja az örökséget, mindenkit kész fiává fogadni. Ezért mondja Pál apostol, hogy „a pogányok örököstársak és egy ugyanazon test tagjai”. (Ef 3,61 De hát mi az az örökség, amit Isten minden embernek felkínál, s amit Isten gyermekei örökölnek? A Biblia több kifejezései is körülírja azt a drága ajándékot, amit Isten előre elkészített gyermekeinek. Ez az örökség áldás (Péter 3,9), ami közelebbről azt jelenti, hogy Isten gyermekeinek gondját viseli, minden jóval ellátja őket. Nagyjából ugyán- ezt fejezi ki az a megállapítás is, hogy az örökség üdvösség (Zsid 1,14). Ez a kifejezés valamivel többet mond az előzőnél, mert arra utal, hogy az örökség, Isten áldása a maga teljességében csak Jézus Krisztus visszajövetelekor lesz az örökösök osztályrészévé. Az örökség közelebbi meghatározásaként Isten igéje azt mondja, hogy az örökség öröm (Péter 3,7) és dicsőség (Efezus 1,18). Isten örvendező élettel ajándékozta meg gyermekeit, amely többet ér minden földi dicsőségnél. Ezért mondja Péter apostol, hogy az örökség romolhatatlan és hervadhatatlan (Péter 1,4). Összefoglalóan az örökség és az örök élet (Tit 3,7), vagy másképpen kifejezve Isten országa (Máté 25,34), ami az Istennel való teljes közösséget, a békességet, a harmóniát jelenti, vagy, mint János apostol mondja: „hasonlókká leszünk őhozzá” (János 3,2). Ügy is mondhatjuk, hogy megvalósul bennünk a tökéletes, új élet, amit Isten Jézus Krisztusban, az új emberben mutatott meg nekünk. Az örökséget nem lehet kiérdemelni, azt mindig ingyen, ajándékképpen kapja az örökös. Az az új élet, amely Jézus Krisztusban jelent meg, nem emberi erőfeszítés, vagy igyekezet eredménye, hanem a Szentlélek munkája nyomán ingyen, kegyelemből valósul meg azok életében, akik Isten kegyelemes szeretetét elfogadják, s engedik, hogy életük tovább sugározza a szeretetet. E szeretet elől azonban el lehet zárkózni, Isten kegyelmét vissza lehet utasítani. Ez viszont azt jelenti, hogy méltatlanokká lettünk az örökségre. Az örökség mindig a reménység tárgya (Róma 8,23). Az örökösök annak reményében élnek, hogy egykor övék lesz az örökség. Sok előnyét, áldását ugyan már előre is élvezik, de teljes egészében csak az örökös halála után lesz övék az örökség. A Isten által elkészített örökségnek sok áldását élvezzük már e földi életben. A bűnbocsánat, a békesség, a kiegyensúlyozott békés családi és lelki élet, valamint az emberekkel való har- mónikus együttélés öröme — így érthető az az ígéret, hogy a szelídek öröklik a földet (Máté 5,5) — azonban csak kóstoló abból a harmóniából és örömből, amiben akkor lesz részünk, amikor Isten lesz minden mindenekben, amikor miénk lesz zavartalanul a romolhatatlan, szeplőtelen és herva- datlan örökség, amely el van készítve számunkra a mennyben (Péter 1.4), Selmecz) János igehirdetése, szolgálata elé. Atalok hordozzák az öregeket a püspök Efezus 2, 19—22. alapján hirdette Isten örök evangéliumát a gyülekezetnek. Bevezetőben a következőket mondotta: „Szívből és meleg szeretettel köszöntelek benneteket, akik nemcsak most, hanem általában megtöltitek ezt a templomot és akik olyan gyülekezetei tudtok formálni, amelyről az a hír országszerte, hogy kicsi a temploma” A mostani igénkben — mondotta tovább a püspök — a gyülekezetről, az anyaszentegyház- ról van szó éspedig úgy, hogy a háttérben az Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság egy igaz Isten van. Igehirdetésében a továbbiakban azt az örömhírt hirdette a gyülekezetnek, hogy a gyülekezet és minden egyes tagja egy nagy családnak, az Isten családjának a tagja. Ennek áldásait és feladatait részletezte a püspök: „Legyen gondotok egymásra! Ne tudjon köztetek úgy sírni senki, hogy a másik le ne törölné a könnyét! Ne legyen öreg közöttetek úgy, hogy a fiatalabb ne támogatná! S ne legyen gyerek, aki az anyját és apját ne szeretné! És becsüljétek meg a nagyszülőket is a családon belül és szeressétek a gyerekeket is! És az öregek értsék meg a fiatalokat és a fiacsaládon belül. Hiszen egy család vagyunk! Az Isten házané- pe!” Végül kitért a püspök arra, hogy milyen szerepet tölt be ebben a nagy családban Jézus és milyen munkát végez a Szentlélek. Az istentisztelet után meleg szavakkal köszöntötte a püspököt és köszönte meg szolgálatát a gyerekek nevében Torda Lajos. Az ifjúság nevében nagyon ügyesen, spontán, az igehirdetés visszhangjaként Kustra Erzsébet szólt a püspökhöz. Az asszonyok nevében Kustra Jánosáé, a gyülekezet férfi tagjai nevében Mrkva István, és végül a gyülekezet lelkésze Dóka Zoltán köszöntötte a püspököt. Köszöntésében kiemelte és értékelte azt a nagyméretű szolgálatát, melyet egyházáért, népünk felemelkedéséért és a világ békéjéért végzett és végez. Istentisztelet után a nagyon ízlésesen, modern bútorokkal berendezett szép lelkészlakásban látták vendégül a püspököt, ahol a késő esti órákig őszinte és hasznos beszélgetés folyt. Azzal a jó érzéssel indultunk haza. hogy valóban Isten családjában voltunk a gyülekezetben is, a lelkészcsalódban is. ifj. Kendeh György „Nagy szolgálatot tettek az evangélikus egyházak közösségén ek9 9 — Dr. Andre Appel LVSZ főtitkár levele egyházunk két püspökéhez — Dr. André Appel, a Lutheránus Világszövetség főtitkára, a következő levelet intézte D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspökökhöz: „Mélyen tisztelt Püspök Urak, Kedves Testvérek! Bár jó ideje már, és azóta jónéhány új kérdés és feladat hárult rám, még mindig a budapesti élmény hatása alatt állok! Ha a Világsegély-Bizottság ülését és a Kisebbségi Egyházak konferenciáját más ülésekkel összehasonlítom, azt kell mondanom: mindkettő nagyszerű ülésszak volt. A keret is mindig játszik itt egy bizonyos szerepet, önök nagy gondot fordítottak rá, hogy minden jól történjék, és ez valóban sikerült is önöknek. Különösen nagy köszönet illeti Káldy testvérünket, aki ebben az időben teljesen vendégei számára adta át magát. De ülésezéseink tartalmát is erősen meghatározta az egyetemlegesen baráti és lelki atmoszféra. Ez a két konferencia sok előkészítő munkát igényelt, s ezt Hansen testvérünk természetesen egyedül nem tudta volna elvégezni. Hadd biztosítsam azonban Önöket arról: ez nem volt kárbeveszett idő. Önök nagy szolgálatot tettek az evangélikus egyházak közösségének, és igazi találkozáshoz adtak segítséget. Azt reméljük, hogy a Budapesten hozott határozatok egyházaink és általában az emberiség javát fogják szolgálni. A Kisebbségi Egyházak konferenciájának sikere különösen boldoggá tesz; mert sok testvérünk biztosított minket arról, hogy Budapesten felkészítést és erősítést nyerhettek hivatásuk számára. Sokuk számára ez volt az első látogatás Magyarországon, és nagyon hálásak azért is, hogy bepillantást kaphattak a magyar egyházi életbe. Imádságuk azért a munkáért, amit Önök végeznek, most sokkal konkrétabbá válhatik. Mégegyszer nagyon hálás köszönet a testvéri szolgálatért és az oly nagy magyar vendégszeretetért! A legmelegebb köszöntésemet küldöm hitvestársaiknak, a közösség hűségével Genf, 1968. május 31. André Appel s. k.” ARA TAS Arany rónán, a búza-tengeren, hol tegnap még a kétség tört ugart és minden óra gondokat sugallt, a béke úrrá lett az emberen. Beért a mag... a teljesült ígéret megdobbantja az izmok vén szívét, s útjára lendül minden ifjú gép: dübörgő himnuszában itt a béred! Hol győzelemre szól a kürt — ma ott vagy! S a mádhoz boldogan kiált a holnap száz most-emelt kenyér-kereszt tövén. Amerre csak tekintet tovaszáguld: az Isten arca biztatóra tárult, örül a tieden ... s veled: övén. Esti Gyula MARTIN LUTHER KING EMLÉKALAPÍTVANY Az Egyházak Világtanácsa Martin Luther King Emlékalapítványt létesített a nagy béke- és polgárjogi harcos elhunyta alkalmából. Az alapítványnak az a célja, hogy a társadalmi és gazdasági felépítést és megbékélést munkálja Észak-Amerikában, közelebbről a Mississippi-Delta elnevezésű szervezet részéről. Az Egyházak Világtanácsa ezzel az alapítvánnyal jelképesen és ténylegesen is szolidaritást vállal Martin Luther King célkitűzéseivel. A genfi központ táviratban és levélben kereste meg mind a hat kontinens nemzeti és regionális tanácsait, hogy adományaikkal járuljanak hozzá az alapítvány megvalósításához, amelynek eredményeként a dániai egyházi segélyszerv 5000 dollár adományát máris eljuttatta Genfbe. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa szintén értesítette az Egyházak Világtanácsa genfi központját, hogy tagegyházai megfelelő összeggel kívánnak hozzájárulni az alapítványhoz. Tanévzáró a Teológiai Akadémián Június 20-án délelőtt, utoljára gyülekeztek össze e tanévben a Teológiai Akadémia tanárai, hallgatói, hogy a népes vendégsereggel, gyülekezettel együtt adjanak hálát Istennek az elmúlt tanév áldásaiért, az elért eredményekért s beszámoljanak az elvégzett munkáról. A hálaadásnak s a számadásnak ezen az ünnepi alkalmán D. Dr. Ottlyk Ernő, a Teológiai Akadémia soros püspöke hirdette az igét, összefoglalva mindazokat a gondolatokat, amelyek tanévzárás idején hálával, örömmel töltik el a lelkészképzés ügyéért felelősséget érző egyházi vezetők és gyülekezetek szívét. Ezt követően, az akadémiai ünnepi ülést — dr. Nagy Gyula prodékón igeolvasása és imádsága után — dr. Pröhle Károly dékán nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket — köztük elsősorban — egyházunk püspökeit: D. Káldy Zoltánt, D. Dr. Ottlyk Ernőt, valamint Straub Istvánt, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető-helyettesét, a testvéri egyházak teológiai akadémiáinak képviselőit. Dr. Pröhle Károly dékáni beszámolójának első részében arról a világjelenségről szólt, amely a fiatalság, az ifjúság egymást követő megmozdulásaiban tapasztalható meg. „Ma sokkal többről van szó — mondotta —, mint az ifjúság örök lázongásáról. Többről, mint néhány hóbortos fiatalember különcködéséről, akik szokatlan viselkedéssel akarják botránkoztatni a felnőtteket. Az ifjúság kereső nyugtalanságából egyre világosabban bontakozik ki a jogos aggodalom az emberiség jövője felől, amely elsősorban az ifjúság jövője.” Majd így folytatta: „Erre kellett gondolnunk azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek az elmúlt hetekben és hónapokban megrázták a világot. Egymás "után estek áldozatul gyilkos lövéseknek Martin Luther King, az erőszak nélküli világ vezéralakja, a kereső nyugatnémet fiatalság egyik képviselője: Dutschke és Robert Kennedy, a mai amerikai politika kritikusa. Pedig még azt sem lehet mondani róluk, hogy valamiféle szélsőséges irányzathoz tartoztak. De közös vonásuk az volt, hogy szembeszegültek azzal a politikával, amelyet elsősorban az Egyesült Államok nagytőkés vezető rétege képviselt, és amely embermilliókat gyötör a háború szenvedéseivel Vietnamban, konfliktusokat állandósít Közel-Keleten, igazságtalan társadalmi-gazdasági állapotokat segít konzerválni Latin-Ame- rikában és sokfelé a világon. Az eldördült lövések mutatják, hogy aki hathatós eszközökkel nyúl hozzá a hatalmi politika mögött rejlő tőkés érdekekhez, annak számolnia kell a gyilkos erőszakkal. Aki eddig nem látta, az most kénytelen tudomásul venni, hogy két út van a mi korszakunkban és a mi világunkban. Az egyik a polgári társadalom, amely bármennyire demokratizálódik, nem tud szabadulni a nagytőkés érdekek nyomása alóL A másik a szocialista társadalom, amely a történelmi, földrajzi és társadalmi adottságok szerint különbözőmódon és különböző fejlettségi fokon, de mindenütt azonos célkitűzéssel törekszik a széles néprétegek felemelésére.” „Ebben a világhelyzetben és ezzel a perspektívával végeztük tanító és nevelő munkánkat akadémiánkon, amelyről most beszámolok. Munkánk értelme és értéke attól függ, hogy mennyire tudtuk megmutatni ifjúságunknak a maga helyét és jövőjét ebben a világban,és hogy ifjúságunk mennyire értette meg ezeket az összefüggéseket, és mennyire vállalja az ebből következő feladatait.” „Befejezésül még a köszönet szavát mondom el azoknak, akik munkánkat megértéssel támogatták. Köszönöm egyházunk vezetőségének bizalmát, püspökeink bizalmát, lelkipásztori irányítását. Hálásan köszönjük niég Államunk anyagi támogatását. Köszönöm a lelkészek és gyülekezetek anyagiakban is megnyilvánuló testvéri szeretetét és teszem azt abban a bizonyos reménységben, hogy az elmúlt tanévben hallgatók és tanárok ismét egy lépéssel előbbre léphettünk azon az úton, amelyen az egyház Ura vezet minket az emberiség szolgálatában.” A dékán szavai után egy ú jabb ünnepi eseményre került sor: dr. Vámos József, az Akadémia jegyzője, előterjesztette Hafen- scher Károly lelkész életrajzát és a tanári kar azon határozatát, amelynek értelmében — a szabályzat előírásai szerinti vizsgák teljesítése után — őt a gyakorlati teológiai tárgykörből, cum laude minősítéssel, a teológiai tudományok doktorává avatja. Az elhangzott bejelentés után dr. Pröhle Károly dékán átadta Hafenscher Károly lelkésznek az oklevelet, akit a tanári kar tagjai a hagyományos kézfogással doktorrá fogadtak. A jutalmak kiosztása után Veczán Pál végzett hallgató búcsúzott el az Akadémia tanári karától, hallgatóitól, köszönetét mondva mindazon szellemi, anyagi támogatásért, amelyben ő és társai részesültek egyházunk gvülekezetei s egész dolgozó népünk részéről. „Azt a népet akarjuk szolgálni — mondotta—, amelynek gyülekezeteiben hirdetni fogjuk az igét és azt az országot, amelynek hűséges, tevékeny tagjai akarunk maradni.” Az ünnepi ülés a Himnusz hangjaival véget ért. v. Finnek beszámolói magyarországi útjukról A hazánkban járt finn lelkészcsoport útjáról bő beszámolókat olvashatunk a finn lapokban. A Kotimaa részletesen ismerteti a finn—magyar lelkészkonferencia lefolyását, mind a hat előadást, közöttük különösen is bőven idéz D. Káldy Zoltán püspök előadásából. Örömmel emlékezik meg arról, hogy a bővülő finn—magyar egyházi kapcsolatoknak ez a konferencia ismét sajátos kiszélesedését jelenti, s reméli a folytatását. Az első oldalon megjelent ismertetést képekkel is illusztrálták. A Kirkko ja kaupunki című fővárosi, minden gyülekezeti taghoz eljutó hetilap „Rózsák és szeretet, puszta és paprika” címen hangulatos leírást közöl a magyarországi útról, különösen is kiemelve a kiskőrösi napot, a gyülekezet szeretetét és szolgálatát. Idézi a csoport vezetői és Káldy püspök közötti kiértékelő beszélgetést s kedves szavakkal emlékezik a csoport magyar vezetőiről, D. Korén Emilről, s az Ibusz részéről dr. Márki János tanárról és dr. Szabó Géza professzorról. A magyar egvházi rendezés mellett kiemelkedő volt az Ibusznak, mint túristaút lebonyolítójának előzékenysége, gondossága és figyelmessége. UPPSALÁBAN Az Egyházak Világtanácsának az uppsalai nagygyűlésén Martin Luther King néger lelkésznek kellett volna tartania a megnyitó istentiszteletet július 4-én. King lelkészt dr. Niles, a Keletázsiai Keresztyén Konferencia elnöke fogja helyettesíteni Uppsalában. GONDOLATOK Senki sem tartja bűnnek azt, amit maga csinál. Az erkölcsi fejlődés útján akkor torpanunk meg, amikor önmagunktól meghatódunk. Miért törekednél önzésre? Megy az magától! De az önzetlenségre törekedni kell, mert azt bizony nem adják ingyen. Bölcs dolog nem képzelni azt, hogy csak az a bölcs, aki egyetért velünk. B. M.
