Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-07 / 27. szám

„Ti az Isten családja vagytok" Szlovák Mihály felügyelő köszönti D. Káldy Zoltán püspököt Nagyon mozgalmas hét után Indultunk Hévízgyörkre, ahová első ízben hívta meg a gyüle­kezet lelkésze az egyházkerület püspökét, D. Káldy Zoltánt. Várakozással tekintettünk a látogatás elé. Ezt a várakozá­sunkat csak fokozta az a lát­vány, amiben részünk volt út­közben. Sárguló búzatáblák, zöldelő növényzet, épülő or­szágút. Vasárnap délután volt, de mégis mozgalmas volt az az egész vidék. Hévízgyörkre érve sem változott a kép. Épü­lő és már kész új házak. Mun­kából templomba siető embe­rek. És végül elénk tárul a kí­vülről nagyon szép templom és a vele összhangban levő gyö­nyörű parókia. A gyülekezet vezetősége nagy szeretettel köszöntötte az érkező püspököt. Köszöntésük­ből ugyanaz a várakozás csen­gett ki, amely minket is eltöl­tött. Néhány kedves szó még a presbiterekkel és már meg­szólaltak a harangok, melyek a szokatlan időben levő isten­tisztelet kezdetét jelezték. A templomot zsúfolásig meg­töltő hívek szintén nagy vára­kozással tekintettek a püspök Bibliai ábécé: ÖRÖKSÉG A szentírás Isten üzenetét a mindennapi életben használt, profán szavakkal fejezi ki. A bibliai szóhasználatban azon­ban ezek a profán szavak kü­lönleges jelentéssel, tartalom­mal telítődnek meg. Az örökség szó görög erede­tije arra utal, hogy az örök- befogadó — nem úgy, mint manapság szokás: titkos vég­rendelettel — hanem nyilvá­nosan jelentette ki, hogy gyer­mekét fiának, azaz örökösének tekinti. S ez a nyilvános kije­lentés mindjárt a gyermek szü­letése után történt meg. Ha valakinek nem volt saját gyer­meke, örökbe fogadhatta szol­gáját; vagy szolgájának gyer­mekét is. A bibliai szóhasználatban az örökbefogadó maga Isten, az örökösök pedig a választott nép, Isten gyermekei. Isten örökbefogadó kegyelmes sze- retetét az igében, az evangé­liumban nyilvánosan kijelenti, hogy mindenki tudjon róla. Az Újszövetség legnagyobb öröm­üzenete éppen az, hogy Isten öröksége nem kizárólag Izrael népéé, hanem Isten örökbefo­gadó kegyelmes szeretete Jé­zus Krisztusban minden em­ber felé kitárul. Jézus Krisz­tusban Isten minden ember számára felkínálja az öröksé­get, mindenkit kész fiává fo­gadni. Ezért mondja Pál apos­tol, hogy „a pogányok örökös­társak és egy ugyanazon test tagjai”. (Ef 3,61 De hát mi az az örökség, amit Isten minden embernek felkínál, s amit Isten gyerme­kei örökölnek? A Biblia több kifejezései is körülírja azt a drága ajándékot, amit Isten előre elkészített gyermekeinek. Ez az örökség áldás (Péter 3,9), ami közelebbről azt jelenti, hogy Isten gyermekeinek gondját viseli, minden jóval ellátja őket. Nagyjából ugyán- ezt fejezi ki az a megállapítás is, hogy az örökség üdvösség (Zsid 1,14). Ez a kifejezés va­lamivel többet mond az előző­nél, mert arra utal, hogy az örökség, Isten áldása a maga teljességében csak Jézus Krisz­tus visszajövetelekor lesz az örökösök osztályrészévé. Az örökség közelebbi meghatáro­zásaként Isten igéje azt mond­ja, hogy az örökség öröm (Pé­ter 3,7) és dicsőség (Efezus 1,18). Isten örvendező élettel ajándékozta meg gyermekeit, amely többet ér minden földi dicsőségnél. Ezért mondja Pé­ter apostol, hogy az örökség romolhatatlan és hervadhatat­lan (Péter 1,4). Összefoglalóan az örökség és az örök élet (Tit 3,7), vagy másképpen kifejez­ve Isten országa (Máté 25,34), ami az Istennel való teljes kö­zösséget, a békességet, a har­móniát jelenti, vagy, mint Já­nos apostol mondja: „hason­lókká leszünk őhozzá” (János 3,2). Ügy is mondhatjuk, hogy megvalósul bennünk a tökéle­tes, új élet, amit Isten Jézus Krisztusban, az új emberben mutatott meg nekünk. Az örökséget nem lehet ki­érdemelni, azt mindig ingyen, ajándékképpen kapja az örö­kös. Az az új élet, amely Jézus Krisztusban jelent meg, nem emberi erőfeszítés, vagy igye­kezet eredménye, hanem a Szentlélek munkája nyomán ingyen, kegyelemből valósul meg azok életében, akik Isten kegyelemes szeretetét elfogad­ják, s engedik, hogy életük tovább sugározza a szeretetet. E szeretet elől azonban el le­het zárkózni, Isten kegyelmét vissza lehet utasítani. Ez vi­szont azt jelenti, hogy méltat­lanokká lettünk az örökségre. Az örökség mindig a re­ménység tárgya (Róma 8,23). Az örökösök annak reményé­ben élnek, hogy egykor övék lesz az örökség. Sok előnyét, áldását ugyan már előre is él­vezik, de teljes egészében csak az örökös halála után lesz övék az örökség. A Isten ál­tal elkészített örökségnek sok áldását élvezzük már e földi életben. A bűnbocsánat, a bé­kesség, a kiegyensúlyozott bé­kés családi és lelki élet, vala­mint az emberekkel való har- mónikus együttélés öröme — így érthető az az ígéret, hogy a szelídek öröklik a földet (Má­té 5,5) — azonban csak kóstoló abból a harmóniából és öröm­ből, amiben akkor lesz ré­szünk, amikor Isten lesz min­den mindenekben, amikor mi­énk lesz zavartalanul a romol­hatatlan, szeplőtelen és herva- datlan örökség, amely el van készítve számunkra a menny­ben (Péter 1.4), Selmecz) János igehirdetése, szolgálata elé. Atalok hordozzák az öregeket a püspök Efezus 2, 19—22. alap­ján hirdette Isten örök evan­géliumát a gyülekezetnek. Be­vezetőben a következőket mon­dotta: „Szívből és meleg sze­retettel köszöntelek bennete­ket, akik nemcsak most, hanem általában megtöltitek ezt a templomot és akik olyan gyü­lekezetei tudtok formálni, amelyről az a hír országszerte, hogy kicsi a temploma” A mostani igénkben — mon­dotta tovább a püspök — a gyü­lekezetről, az anyaszentegyház- ról van szó éspedig úgy, hogy a háttérben az Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság egy igaz Isten van. Igehirdetésében a továbbiak­ban azt az örömhírt hirdette a gyülekezetnek, hogy a gyüle­kezet és minden egyes tagja egy nagy családnak, az Isten családjának a tagja. Ennek ál­dásait és feladatait részletezte a püspök: „Legyen gondotok egymásra! Ne tudjon köztetek úgy sírni senki, hogy a másik le ne törölné a könnyét! Ne le­gyen öreg közöttetek úgy, hogy a fiatalabb ne támogatná! S ne legyen gyerek, aki az anyját és apját ne szeretné! És becsüljé­tek meg a nagyszülőket is a családon belül és szeressétek a gyerekeket is! És az öregek ért­sék meg a fiatalokat és a fia­családon belül. Hiszen egy csa­lád vagyunk! Az Isten házané- pe!” Végül kitért a püspök arra, hogy milyen szerepet tölt be ebben a nagy családban Jézus és milyen munkát végez a Szentlélek. Az istentisztelet után meleg szavakkal köszöntötte a püspö­köt és köszönte meg szolgálatát a gyerekek nevében Torda La­jos. Az ifjúság nevében nagyon ügyesen, spontán, az igehirde­tés visszhangjaként Kustra Er­zsébet szólt a püspökhöz. Az asszonyok nevében Kustra Já­nosáé, a gyülekezet férfi tagjai nevében Mrkva István, és vé­gül a gyülekezet lelkésze Dóka Zoltán köszöntötte a püspököt. Köszöntésében kiemelte és ér­tékelte azt a nagyméretű szol­gálatát, melyet egyházáért, né­pünk felemelkedéséért és a vi­lág békéjéért végzett és végez. Istentisztelet után a nagyon ízlésesen, modern bútorokkal berendezett szép lelkészlakás­ban látták vendégül a püspö­köt, ahol a késő esti órákig őszinte és hasznos beszélgetés folyt. Azzal a jó érzéssel indultunk haza. hogy valóban Isten csa­ládjában voltunk a gyülekezet­ben is, a lelkészcsalódban is. ifj. Kendeh György „Nagy szolgálatot tettek az evangélikus egyházak közösségén ek9 9 — Dr. Andre Appel LVSZ főtitkár levele egyházunk két püspökéhez — Dr. André Appel, a Lutheránus Világszövetség főtitkára, a következő levelet intézte D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspökökhöz: „Mélyen tisztelt Püspök Urak, Kedves Testvérek! Bár jó ideje már, és azóta jónéhány új kérdés és feladat hárult rám, még mindig a budapesti élmény hatása alatt állok! Ha a Világsegély-Bizottság ülését és a Kisebbségi Egyházak konferenciáját más ülésekkel összehasonlítom, azt kell monda­nom: mindkettő nagyszerű ülésszak volt. A keret is mindig ját­szik itt egy bizonyos szerepet, önök nagy gondot fordítottak rá, hogy minden jól történjék, és ez valóban sikerült is önöknek. Különösen nagy köszönet illeti Káldy testvérünket, aki ebben az időben teljesen vendégei számára adta át magát. De ülésezé­seink tartalmát is erősen meghatározta az egyetemlegesen ba­ráti és lelki atmoszféra. Ez a két konferencia sok előkészítő munkát igényelt, s ezt Hansen testvérünk természetesen egyedül nem tudta volna el­végezni. Hadd biztosítsam azonban Önöket arról: ez nem volt kárbeveszett idő. Önök nagy szolgálatot tettek az evangélikus egyházak közösségének, és igazi találkozáshoz adtak segítséget. Azt reméljük, hogy a Budapesten hozott határozatok egy­házaink és általában az emberiség javát fogják szolgálni. A Kisebbségi Egyházak konferenciájának sikere különö­sen boldoggá tesz; mert sok testvérünk biztosított minket arról, hogy Budapesten felkészítést és erősítést nyerhettek hivatásuk számára. Sokuk számára ez volt az első látogatás Magyaror­szágon, és nagyon hálásak azért is, hogy bepillantást kaphattak a magyar egyházi életbe. Imádságuk azért a munkáért, amit Önök végeznek, most sokkal konkrétabbá válhatik. Mégegyszer nagyon hálás köszönet a testvéri szolgálatért és az oly nagy magyar vendégszeretetért! A legmelegebb kö­szöntésemet küldöm hitvestársaiknak, a közösség hűségével Genf, 1968. május 31. André Appel s. k.” ARA TAS Arany rónán, a búza-tengeren, hol tegnap még a kétség tört ugart és minden óra gondokat sugallt, a béke úrrá lett az emberen. Beért a mag... a teljesült ígéret megdobbantja az izmok vén szívét, s útjára lendül minden ifjú gép: dübörgő himnuszában itt a béred! Hol győzelemre szól a kürt — ma ott vagy! S a mádhoz boldogan kiált a holnap száz most-emelt kenyér-kereszt tövén. Amerre csak tekintet tovaszáguld: az Isten arca biztatóra tárult, örül a tieden ... s veled: övén. Esti Gyula MARTIN LUTHER KING EMLÉKALAPÍTVANY Az Egyházak Világtanácsa Martin Luther King Emlékala­pítványt létesített a nagy bé­ke- és polgárjogi harcos el­hunyta alkalmából. Az alapít­ványnak az a célja, hogy a tár­sadalmi és gazdasági felépí­tést és megbékélést munkálja Észak-Amerikában, közelebb­ről a Mississippi-Delta elneve­zésű szervezet részéről. Az Egyházak Világtanácsa ezzel az alapítvánnyal jelké­pesen és ténylegesen is szoli­daritást vállal Martin Luther King célkitűzéseivel. A genfi központ táviratban és levél­ben kereste meg mind a hat kontinens nemzeti és regio­nális tanácsait, hogy adomá­nyaikkal járuljanak hozzá az alapítvány megvalósításához, amelynek eredményeként a dániai egyházi segélyszerv 5000 dollár adományát máris eljuttatta Genfbe. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa szintén értesítette az Egyházak Világ­tanácsa genfi központját, hogy tagegyházai megfelelő összeg­gel kívánnak hozzájárulni az alapítványhoz. Tanévzáró a Teológiai Akadémián Június 20-án délelőtt, utoljára gyülekeztek össze e tanév­ben a Teológiai Akadémia tanárai, hallgatói, hogy a népes vendégsereggel, gyülekezettel együtt adjanak hálát Istennek az elmúlt tanév áldásaiért, az elért eredményekért s beszámolja­nak az elvégzett munkáról. A hálaadásnak s a számadásnak ezen az ünnepi alkalmán D. Dr. Ottlyk Ernő, a Teológiai Aka­démia soros püspöke hirdette az igét, összefoglalva mindazokat a gondolatokat, amelyek tanévzárás idején hálával, örömmel töltik el a lelkészképzés ügyéért felelősséget érző egyházi veze­tők és gyülekezetek szívét. Ezt követően, az akadémiai ünnepi ülést — dr. Nagy Gyu­la prodékón igeolvasása és imádsága után — dr. Pröhle Károly dékán nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket — köztük első­sorban — egyházunk püspökeit: D. Káldy Zoltánt, D. Dr. Ott­lyk Ernőt, valamint Straub Istvánt, az Állami Egyházügyi Hi­vatal főosztályvezető-helyettesét, a testvéri egyházak teológiai akadémiáinak képviselőit. Dr. Pröhle Károly dékáni beszámolójának első részében arról a világjelenségről szólt, amely a fiatalság, az ifjúság egy­mást követő megmozdulásaiban tapasztalható meg. „Ma sok­kal többről van szó — mondotta —, mint az ifjúság örök lá­zongásáról. Többről, mint néhány hóbortos fiatalember különc­ködéséről, akik szokatlan viselkedéssel akarják botránkoztatni a felnőtteket. Az ifjúság kereső nyugtalanságából egyre vilá­gosabban bontakozik ki a jogos aggodalom az emberiség jövője felől, amely elsősorban az ifjúság jövője.” Majd így folytatta: „Erre kellett gondolnunk azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek az elmúlt hetekben és hónapokban megrázták a világot. Egymás "után estek áldozatul gyilkos lövéseknek Martin Luther King, az erőszak nélküli vi­lág vezéralakja, a kereső nyugatnémet fiatalság egyik képvise­lője: Dutschke és Robert Kennedy, a mai amerikai politika kritikusa. Pedig még azt sem lehet mondani róluk, hogy vala­miféle szélsőséges irányzathoz tartoztak. De közös vonásuk az volt, hogy szembeszegültek azzal a politikával, amelyet első­sorban az Egyesült Államok nagytőkés vezető rétege képviselt, és amely embermilliókat gyötör a háború szenvedéseivel Viet­namban, konfliktusokat állandósít Közel-Keleten, igazságtalan társadalmi-gazdasági állapotokat segít konzerválni Latin-Ame- rikában és sokfelé a világon. Az eldördült lövések mutatják, hogy aki hathatós eszközökkel nyúl hozzá a hatalmi politika mögött rejlő tőkés érdekekhez, annak számolnia kell a gyilkos erőszakkal. Aki eddig nem látta, az most kénytelen tudomásul venni, hogy két út van a mi korszakunkban és a mi világunkban. Az egyik a polgári társadalom, amely bármennyire demokratizá­lódik, nem tud szabadulni a nagytőkés érdekek nyomása alóL A másik a szocialista társadalom, amely a történelmi, földrajzi és társadalmi adottságok szerint különbözőmódon és különböző fejlettségi fokon, de mindenütt azonos célkitűzéssel törekszik a széles néprétegek felemelésére.” „Ebben a világhelyzetben és ezzel a perspektívával végez­tük tanító és nevelő munkánkat akadémiánkon, amelyről most beszámolok. Munkánk értelme és értéke attól függ, hogy mennyire tudtuk megmutatni ifjúságunknak a maga helyét és jövőjét ebben a világban,és hogy ifjúságunk mennyire értette meg ezeket az összefüggéseket, és mennyire vállalja az ebből következő feladatait.” „Befejezésül még a köszönet szavát mondom el azoknak, akik munkánkat megértéssel támogatták. Köszönöm egyhá­zunk vezetőségének bizalmát, püspökeink bizalmát, lelkipász­tori irányítását. Hálásan köszönjük niég Államunk anyagi tá­mogatását. Köszönöm a lelkészek és gyülekezetek anyagiakban is megnyilvánuló testvéri szeretetét és teszem azt abban a bi­zonyos reménységben, hogy az elmúlt tanévben hallgatók és tanárok ismét egy lépéssel előbbre léphettünk azon az úton, amelyen az egyház Ura vezet minket az emberiség szolgálatá­ban.” A dékán szavai után egy ú jabb ünnepi eseményre került sor: dr. Vámos József, az Akadémia jegyzője, előterjesztette Hafen- scher Károly lelkész életrajzát és a tanári kar azon határoza­tát, amelynek értelmében — a szabályzat előírásai szerinti vizs­gák teljesítése után — őt a gyakorlati teológiai tárgykörből, cum laude minősítéssel, a teológiai tudományok doktorává avatja. Az elhangzott bejelentés után dr. Pröhle Károly dékán átadta Hafenscher Károly lelkésznek az oklevelet, akit a tanári kar tagjai a hagyományos kézfogással doktorrá fogadtak. A jutalmak kiosztása után Veczán Pál végzett hallgató bú­csúzott el az Akadémia tanári karától, hallgatóitól, köszönetét mondva mindazon szellemi, anyagi támogatásért, amelyben ő és társai részesültek egyházunk gvülekezetei s egész dolgozó népünk részéről. „Azt a népet akarjuk szolgálni — mondotta—, amelynek gyülekezeteiben hirdetni fogjuk az igét és azt az or­szágot, amelynek hűséges, tevékeny tagjai akarunk maradni.” Az ünnepi ülés a Himnusz hangjaival véget ért. v. Finnek beszámolói magyarországi útjukról A hazánkban járt finn lel­készcsoport útjáról bő beszá­molókat olvashatunk a finn lapokban. A Kotimaa részle­tesen ismerteti a finn—ma­gyar lelkészkonferencia lefo­lyását, mind a hat előadást, közöttük különösen is bőven idéz D. Káldy Zoltán püspök előadásából. Örömmel emlé­kezik meg arról, hogy a bővü­lő finn—magyar egyházi kap­csolatoknak ez a konferencia ismét sajátos kiszélesedését je­lenti, s reméli a folytatását. Az első oldalon megjelent ismer­tetést képekkel is illusztrálták. A Kirkko ja kaupunki című fővárosi, minden gyülekezeti taghoz eljutó hetilap „Rózsák és szeretet, puszta és paprika” címen hangulatos leírást kö­zöl a magyarországi útról, kü­lönösen is kiemelve a kiskőrö­si napot, a gyülekezet szerete­tét és szolgálatát. Idézi a cso­port vezetői és Káldy püspök közötti kiértékelő beszélgetést s kedves szavakkal emlékezik a csoport magyar vezetőiről, D. Korén Emilről, s az Ibusz részéről dr. Márki János ta­nárról és dr. Szabó Géza pro­fesszorról. A magyar egvházi rendezés mellett kiemelkedő volt az Ibusznak, mint túris­taút lebonyolítójának előzé­kenysége, gondossága és fi­gyelmessége. UPPSALÁBAN Az Egyházak Világtanácsá­nak az uppsalai nagygyűlésén Martin Luther King néger lel­késznek kellett volna tartania a megnyitó istentiszteletet jú­lius 4-én. King lelkészt dr. Niles, a Keletázsiai Keresztyén Konfe­rencia elnöke fogja helyettesí­teni Uppsalában. GONDOLATOK Senki sem tartja bűnnek azt, amit maga csinál. Az erkölcsi fejlődés útján akkor torpanunk meg, amikor önmagunktól meghatódunk. Miért törekednél önzésre? Megy az magától! De az önzet­lenségre törekedni kell, mert azt bizony nem adják ingyen. Bölcs dolog nem képzelni azt, hogy csak az a bölcs, aki egyetért velünk. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents