Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-23 / 25. szám

Maradjatok a kegyelemben

Zád 12. 15—25

Milyen csodálatos dolog Isten kegyelmében élni! A Zsidókhoz írt levél szerzője a levél olvasói számára nagyon is érzékelhető képpel igyekszik az emberileg alig kifejezhetőt felidézni. Az apostoli sorok olvasóinak nagy része általában évente egyszer-kétszer megjárta a nagy utat a zsidók szent városáig, Jeruzsálemig. Rossz utak, számtalan veszedelem, kezdetleges közlekedési eszközök, tikkasztó nappalok, hűvös éjszakák, fáradtság, por, szomjúság. De végül feltűnik a cél, kirajzolódik a vándor előtt a Sión hegye, s ahogy lépésről lépésre közelit, egyre jobban kibontakozik a hegyen a főváros, »Isten városa«. Milyen jó oda megérkezni, milyen jó végre ott lenni. Otthon, gondosokodó szeretet, megpihenés, testi-lelki közösség. S a tudat: Itt az Isten. Itt most szinte szemtől-szembe lehet vele beszélni, a gondolat és a szó: a köszöneté és a kérésé, a bánaté és az örömé közvetlenül ér el hozzá.

Ilyen csodálatos helyzetben, boldog állapotban vagyunk — mondja a levél szerzője — mi is, akiket Isten kegyelmébe fogadott. Isten jelenlétének, oltalmának, szeretetének bizonyosságában élhetünk. S lelkünk békéje és boldogsága, még a test szerinti Izraelénél is sokkal nagyobb lehet, mert nem árnyékolja be azt a törvény fala által ránk vetett félelem, hiszen Jézus vére eltörli bürkeinket. Lelki terheink alól felszabadultan szólhatunk Istennel, mint Atyánkkal. Benne élhetünk abban a közösségben, amelyet Isten szeretete hozott létre gyermekei családjaként. Ebben a közösségben szolgálhatunk egymásnak és együtt a kívüllévőknek az Istentől kapott lélek jó szándékával. Mindig van megértő szív, vigasztaló, helyreigazító, bátorító száj, segítő kéz. Sok munkatárs között oszlik meg a közösen kapott feladatok terhe. De Isten népének még nagyobb, beláthatatlan táborával is kapcsolatba kerültünk, akaratát végrehajtó, ma még számunkra láthatatlan lényekkel, előttünk már a hit útját végigjárt elődökkel. S ha még ehhez mind hozzávesszük azt, amit Isten az öt szeretők számára elkészít örökségképpen!

Vigyázzatok és maradjatok meg ebben az Istennel és az Ö népével való boldog és reményteljes közösségben — hangzik az intés. Mert amiről szó van, az még jelentős részben a hit tárgya. Sok minden, sőt a legcsodálatosabb dolgok még ezután valósulnak meg, lesznek láthatóvá, válnak állandóvá. S az út, amit a vándoroknak még meg kell tenniök, nem veszélytelen. Ilyen veszély. ami a kegyelem elvesztését hozhatja magával és lehetetlenné teszi a cél elérését: a »mennyből szóló" szavának visszautasítása. Arról a magatartásról van szó, amikor az ember úgy tesz, mintha nem neki szólnának, elfordul, amikor vele beszélnek, elhúzódik, ha »nemakarhatnék ja van", elvitatja a hallottak igazságát.

Lehet így is élni a gyülekezetben, látszólag Isten gyermekeként. Kiválogatni a prédikációból azt, ami tetszik, s ami nem tetszik, kellemetlen, kényelmetlen, áldozatos, azt meg nem hallani vagy elvitatni. Az igének ez vagy az a feddése, utasítása, felszólítása már nem »mennyből való". Legtöbbször éppen a nehezebbjével vagyunk így, mint a képmutatók, — az irgalmasság cselekedeteivel, amikor mások boldogságán, gyógyulásán, békéjéért és megelégítéséért kellene munkálkodnunk. Itt van a kishitűségnek és megkeseredésnek a veszedelme is sokféle gyökerével. Ami nemcsak azért baj, mert jele annak, hogy elvesztettük Isten iránti bizalmunkat és így értelmét vesztheti hozzátartozásunk, hanem azért is, mert zúgolódásunkkal, aggodalmaskodásunkkal, vélt sérelmeinkkel mások hitét is megingatjuk, megbontjuk a közösséget, Istent és embert, embert és embert fordíthatunk egymással szembe. S végül a meg nem becsülése és könnyelmű otthagyása Isten ajándékainak. Az elszalasztott alkalmak, az elhalasztott döntések, a megvetett és elutasított lehetőségek, amiket sokszor hiába fájlal az ember később.

Jó az Isten kegyelmének és áldásának körében élni együtt sokakkal. Vigyázzunk, hogy be ne csukjuk magunk vagy mások előtt az ablakot, amelyen át az éltető fény és melegség beárad. Sőt, segítsük egymást, hogy a szelídség és türelem, irgalom és béke, igazság és hűség Közbenjáró könnyítette igáját szívesen vállaljuk magunkénak.

Mezősi György

— FŐTT MANDAK INTÉZET 30— lSsával Mandák Intézet, Főt címre «I év közötti egyedülálló főzőmin- kérjük.

denest keres. Jelentkezést, érdek- _ OLTÁRT kínál átadásra az lődést a helyi lelkészi hivatal aján- Óbudai Gyülekezet. Tel.: 686—305.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1968. június 23-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) Dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. D. Korén Emil, du. 6. Bízik László. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 5. szere- tetvendégség. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pest- Erzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár—Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV- telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de.

fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de.

9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Csákó Gyula de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós du. 6. Csákó Gyula Torockó tér de fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 . Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

— Szentháromság után a 2. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Mt. 23, 37—39; az igehirdetés alapigéje: Zsid. 12, 15—25. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus.

— evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Június 23-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet GARAMI LAJOS egyházasdengelegi lelkész.

— A FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE június 18- án Tatabányán tartotta egyházmegyei közgyűlését, amelynek keretében beiktatta tisztébe az egyházmegye egyhangúan megválasztott új felügyelőjét, Dr. Szelényi Gusztávot. Az egyházmegyei közgyűlésen jelentések hangzottak el a különböző egyházi munkaágakról. Az igehirdetői szolgálatot D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke látta el.

— SZEND. Várady Lajos és D. Korén Emil esperesek a Gyülekezeti Segély képviseletében megvizsgálták az új lelkészlakás építkezését és az építkezés anyagi kérdéseit. A látogatásnál jelen volt Dr. Szelényi Gusztáv gyülekezeti felügyelő, egyházkerületi főjegyző is.

— RUDABANYA. A BorsodHevesi Egyházmegye esperese, Pásztor Pál meglátogatta a gyülekezete];. Ez alkalommal Edelényben és Izsófalván is szolgált, ahol az istentiszteleteken részt vettek a testvér református gyülekezet tagjai is lelkészeikkel együtt.

— HELYREIGAZÍTÁS, a

»Történelem a mocsárban« című cikkel kapcsolatban Vértesi Zoltán ny. lelkész közölte, hogy Mohácson az első evangélikus istentiszteletet nem 1937 táján, hanem 1922. december 10-én tartotta.

— BUDAVÁR. Pünkösd vasárnapján D. Dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét. A gyülekezet énekkara Kodály Zoltán: Magyar mise c. művét adta elő.

— FASOR. Szentháromság vasárnapján — finn vendégeket is köszöntve — az istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök prédikált. Délután sze- retetvendégségen D. Koren Emil esperes tartott előadást »Barangolás az ország evangélikus tájain« címen.

— ÜJCSALANOS. A kis

gyülekezet szép temploma viharkárt szenvedett. A rongálódás a templomtorony falazatát sújtotta különösen nagy mértékben.

— PAPA. Június 9-én ünnepi istentiszteleten és az azt követő közgyűlésen iktatta be tisztségébe Józsa Lajos egyház- községi felügyelőt Halász Béla esperes.

— A BORSOD-HEVES1 EGYHÁZMEGYE június 25- én Miskolcon tartja egyházmegyéi közgyűlését. A közgyűlésen beszámolók hangzanak el az egyházmegye területén folyó egyházi munkaágakról.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság

Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest vm., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211 68 1912

100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla Igazgató

»Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterhelt ettetek és én meg- nyugosztlak titeket«.) (Mt. 11, 28)

VASARNAP, — »Az Ür beszédei tiszta beszédek, mint a földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva«. (Zsolt. 12, 7) Isten mindig világosan beszél. Nem udvariaskodik, nem kertel, hanem megmondja azt, amit az ember tudtára akar hozni. Megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz. Megmondja, hogy mi^van kedvére, s mi az, amit gyűlöl. Megmutatja azt az utat, amelyet Jézus Krisztusban nyitott atyai szeretete számára. Megmutatja azt az ösvényt, amelyen nekünk, az ő gyermekeinek, járnunk kell. Figyeljünk szavára, mert beszéde számunkra az életet és üdvösséget jelenti. •

HÉTFŐ. — »Ö Isten, te tudod az én balgaságomat és az én bűneim nyilván vannak te- előtted«. (Zsolt. 69, 6) Az ember nem szereti azt, ha hibája, mulasztása a másik ember tudomására jut. Szeretjük jobb színben feltüntetni magunkat a másik ember előtt, mint amilyenek valójában vagyunk. Isten előtt azonban nagyon is nyilvánvaló az életünk, minden szavunk, cselekedetünk, sőt nyilvánvalóak előtte gondolataink is. Amikor erre rádöbbenünk, két lehetőség között választhatunk: vagy elkezdjük kimagyarázni mindazt, ami terhel minket, vágj' őszintén bevalljuk Előtte bűneinket. Es ez a második lehetőség a keresztyén ember útja. őszintén fel kell tárnunk szívünket Isten előtt, hogy mienk legyen a Krisztusban adott bűnbocsánat. A naponkénti bűnbánat és bűnvallás hozzátartozik a keresztyén élethez.

KEDD. — »Származik egy vesszőszál Isai törzséből, s gyökereiből egy virágszál nevelkedik«. (Ézs. 11, 1) Isten megígérte választott népének a Megváltót, a Szabaditól De amikor Jézus Krisztus, a Szabadító eljött a világra, nem hittek Benne, s halálra adták Őt. Isten nekünk is szabadulást ígér már akkor is, amikor bűneink hullámai elborítanak minket. De vajon tudunk-e hinni abban a Szabadítóban, Aki értünk is meghalt a golgotái kereszten? Vajon meg tudjuk-e ragadni a felénk is kinyúló mentő kezet, hogy bűneinktől megszabadulva, új életben járjunk?

SZERDA. — »Tekints reám s könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok«. (Zsolt. 25, 16) Isten kegyelme nélkül nem élhetünk egy pillanatig sem.

Ezért könyörög a zsoltáros, s ezért kell könyörögnünk nekünk is a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenhez. A bűn mélységéből és árvaságából egyedül Isten tud kimenteni minket. És az Ő kegyelme, szeretete, bűnbocsánata és életújító ereje nélkül szegények, nincstelenek vagyunk.; Naponta szükségünk van arra, hogy Isten ránk nézzen, mert tekintete erőt ad a munkára, a hitre, a szeret'etre.

CSÜTÖRTÖK. — ».Megtartalak titeket minden tisztáta- lanságotoktól«. (Ez 36, 29) Isten nemcsak egyszer ment meg a bűntől és a bűn büntetésétől, az örök haláltól, hanem naponként megújítja az életünket. A bűn ösvénye helyett a jó útra irányítja lépteinket. Naponta emlékeztet minket arra a tényre, hogy a keresztség- ben megtisztított minket és magáévá tett. Ezért kell nagyon drága kincsnek tartanunk a keresztséget, s ezért kell naponként a bűnbánat és az élet- újulás útján járnunk. A ke- resztség feljogosít minket arra, hogy szüntelenül kopogtassunk kegyelmének ajtaján, s ő naponként kész arra, hogy meg' újítsa a Vele való kapcsolatunkat.

PÉNTEK. — »Es lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre«. (Jóéi 2, 28) Isten nap mint nap megajándékoz minket. Ad egészséget és erőt, ad munkát, ad szerető szíveket. A fájdalomban enyhülést, a gyászban vigasztalást, a tévelygésben útmutatást. És minden ajándékon felül adja Szentleikét, Aki naponként újjátesz minket, Aki megtisztít és továbbvezet az élet útján. Mi magunktól nem tudjük megérteni az igét, nem tudunk az egyház hűséges tagjai lenni, nem tudunk igazán hinni és igazán szeretni. Ezért tölti ki reánk Szentlelkét, hogy új életben járjunk életünk minden napján.

SZOMBAT. — »Ime, az Isten az én Szabaditóm! Bízom és nem félek!« tÉzs 12, 2) A heti igében Jézus hívott magához minket, s ez az ige a hivő ember bizonyságtétele. Vajon megtaláljuk-e azt a Jézust, Akinél mienk a nyugalom, a megvigasztalás, az erő, s vajon boldogan tudjuk-e vallani Ézsaiással: »Isten az én Szabadítom«. Isten a hét minden napján megszólított minket. Minden nap rámutatott az Ő Egyszülöttjére, a megváltó Űr Jézus Krisztusra. Igéje által Szentlelkét adta, hogy rátaláljunk a jó útra. Válaszoljunk hívására boldogan, s mienk mindaz, amit ő gyermekeinek tartogat: az élet itt, e földön, és az ő országában.

Harkányi László

Lapunkban az utolsó hónapokban, versek alján feltűnt egy név: Sántha György. Olvasóink nem ismerhetik. Hadd mutassam be őt és költészetét abból az alkalomból, hogy nyolcvanadszor ébredt körülötte a tavaszi erdő — amint írta születésnapja után egy versében.

Középiskolai tanár. Évtizedek óta nyugalomban él Kecskeméten, ahol a két világháború közötti időben a népi íróknak szerzett dobogót. Hangulatos jakabszállási tanyája ősfák árnyékában sok írói eszmecsere meghitt színteréül szolgált. Megfordultak nála Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Szabó Pál, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Veres Péter, Németh László és mások. Több verskötete jelent meg. Az utolsó előszavában Féja Géza így jellemzi a költőt: »az alföldi éneket folytatja tovább legmélyebb és legkifejezőbb verseiben. A termő szelídségnek ízeit, a végtelen, biztos síkság hitvallásának forróságát érzem bennük.«

Régen volt ez már. Irodalmi lexikonunk eddig tartja őt számon. Ami később következett s egyházunk jelenébe nyúlik, arról már én tudok baráti vallomást tenni. Régebben is elkísérte mélyhitű, evangélikus feleségét az Ybl Miklós alkotta templom hatalmas ívei alá, de közöttünk valamilyen láthatatlan szellemi áramlás indult meg. 1954. november 5-én este dolgozószobámban felolvasta életének első keresztyén versét. Aznap született, a féléve hallott konfirmációi igehirdetés utórezgéseként: »•Atya, Fiú, Szentlélek«. Azóta a papírlapok szaporodnak, s ma már kötetre valót alkotnak a sajátos ízű, egyéni veretű, modern hangvételű, biblikus hittartalmú költeményei. A hallott igehirdetések áttételesen jelentkeznek bennük, inkább csak indító rugók versírása közben, mert költészetének egyre bővülő területét a Biblia sajátkezű forgatásának sugarai járják át.

Legtöbb vallásos verse annyira magán viseli költői egyéniségének utánozhatatlan, küA nyolcvan <

lönleges teremtő vonásait, hogy nem könnyű az olvasásuk. Az atomfizikából vett képek, merész képzettársítások, különös szókapcsolások sűrűsödnek össze verssé. Sodró erejük éppen a súlyosságukban van. Olvasóink a köny- nyebben érthetők közül láttak néhányat. Most a nehezebb feladatot vállalom: néhány, legigazibban »sánthás« versrészletének segítségével próbálom érzékeltetni korszerű keresztyén költészetének tartalmi és formai jellegzetességét.

»írok. Valaki van mögöttem. / Keze vezet. A szeme Röntgen. I Szent lélegzete meg-meg- legyint: / "Ádám hol vagy?» s új életre int. I Nagy szél s vizzúgás már a szava: / Nap és Holdfugás Bachmuzsika. / Mennylátó János szigetéről / jön-jön megfáradt szívemért 0, / a csillagos egekkel habzó I ködoszlopban rejtezve hangzó / valóságos háromegy Isten." (írok. 1962)

A Szentlélek: Isten lélegzete. Isten szavának fokozódó erejét vihar és áradó folyó zúgása jelzi, zenéjét Bach fugái hordozzák, melyek mintegy átszelik a világűrt, sodorják magukkal az égitesteket és törnek a végtelenség, az örökkévalóság felé.

Jézus Krisztust és Máté evangéliumában közölt utolsó szavát a rádium sugárzásának hasonlatával hozza közel korunk emberéhez.

»Ilyen csak Egy volt, / Egy van, / Egy lesz, I s ez Ö, az evangéliumnak / rezgő rádiumatomjaiból / egy másodperc alatt / 18 000 kilométeres sebességgel / szétszáguldó sugara, / a héliummag, I a szívenütö, tüdőtágító I trombitahang, / mely megnyit minden börtönt I és fölrepít az égig: / "Nékem adatott minden hatalom / mennyen és földön.» / És én veletek maradok minden napon / a világ végezetéig." (A végszó. 1960)

Jézus feltámadásáról így vall;

vés költő

»Te a Tamások homályos éjén J testembe- nyúló másvilágnak / foszlánya, fénylő széle. / Te az észbontó Térnek / negyedik kiterjedése: I örökélet, / ki úgy szívódsz agyamba, szívinamba, / mint víz a szivacsba! / Mór hallom az örömhirdető Négynek / hegyeket- mozdító hangját, / mely sodor mint Szél a hangyát / Feléd, föl, egyre föntebb...« (Mennybemenetel. 1956)

A Krisztussal való hitbeli találkozásban az örökkévalóság ér hozzá egészen közel. Ezt az öröklétet a hosszúság, szélesség, magasság által határolt tér »negyedik«, ismeretlen dimenziójával szemléltéti.

Házasságuk 50. éve felé haladva született meg ószövetségi ihletésre a vers feleségéről, ezért teszi címét idézőjelbe: »Sára«. A megrázó hangulatú költeményhez tudni kell, hogy Mamré tölgyesében jelentette meg az Ür Ábrahámnak Izsák születését. E hellyel szemközt fekszik a makpélai mező barlangja, ahol Ábrahám eltemette feleségét, Sárát, majd ő is odakerült melléje.

»Hová hangtalan hattyúk taván / távolodó hóhajú arám, / Tél tündére? / Az Ej-határról tiszta múltad / mágnese vissza-visszahúz a / Földre, hogy lámpád kék tükrébe / nézzen négygyermek. Még övék vagy. / De már ,Makpelá’-t bömböl Észak / s leáll géped: / négylépcsös zsoltárhangrakéta, / négyszirmú csillagmargaréta / s új csodát sikolt bezárt méhed. / Csodát, amilyen Lázár óta / nem volt.. ."

Még boldogan tekinthet az anya kék szemébe négy felnőtt gyermeke. Innen életének képe: olyan mint zsoltárhanggá vált négy lépcsős rakéta,' négy szirmú virág »margaréta«: Margit. De már az emberi élet éjjelének határa felé tart, új csoda vár rá: a feltámadás. Folytatódik a vers az örökké sürgő-forgó háziasszonyról, és életutunk végső céljáról, az örökéletről. Megszólal az egymást szerető szívek óhaja is: bárcsak egyszerre érkezhetnék életük végórája.

«■Még sisteregsz, pisztrángok báját / legyőzve gyúrsz lisztlángpogácsát / gyors kezekkel. } Sietsz. Előbb érsz? A Cél zöldje / zúg mint magtitkos Mamré tölgye: / Meghalni együtt hogy lehetne?" (»Sára«. 1958)

Jöjjön végül az utolsó kezemben levő vers, a húsvéthétfői, amikor Istentől figyelmeztető jelet kapott testében az elmúlásról. Az emberi élet végső titkai sötétbe fúlnak, mint amilyen homály volt a kőkorszak barlangjaiban. Olyan fázósan rejtelmes a halál, mint ahogyan Ady dalolt egy titokzatos nyári éjszakáról. A lázmérő ugrik fölfelé, életének utolsó felvonásában tudja magát a költő, s amiként egy végső pillanatban az ember előtt egész élete végigfut, ő is egyre tisztábban látja, érzi: nem tud a keresztyén reménység nélkül élni, mennyire nehezen lehet hinnie, csak félig értenie az örökélet szavát. Emberi ellenkérdések tusáznak benne, de a halállal szemben magához szorítja a »félvehitt igéket«:

».. .kőbaltás barlanghomályos még / a honnan és hova / s borzongón rejtelmes dobogá- sú az éj / mint az a nem is oly régvolt / különös-különös nyáréjszaka! / Nem csoda, ha f ugrálva fölszáll a higany / s az ötödik felvonás egyre tisztább / sűrűlő pillanataiban f nem tudok Nélküled / és nélkületek / csak / félvehitt Igék, égi / s féligértett vágyálmok, meg / szívetfeszítő szeges f keresztkérdések / szuperlativuszaiban / élni." (Élet. 1968) Ezekben a mondatokban érkezett el a csúcsra, ahol már az élet, halál végső kérdései és keresztyén megoldásuk teljes kiélezettségben, »szuperlativuszokban« jelentkeznek. Ennél tovább, magasabbra lépni a hivő embernek nem lehet. A nyolcvanéves napbarnított alföldi nomád, a keresztyén költő a tetőn van.

Veöreös Imre