Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-06-11 / 24. szám
KP. BERM. BP. 72 Három kívánság teljesülése Dr. Leskó Béla Cinkotán, Pécsett és Kecskeméten A Madisonban töltött első Vasárnap ünnepi szolgálatai után következtek a „madisoni hétköznapok”. A. Schumacher lelkész szeretetéből kifolyólag ezek a hétköznapok is ünnepnapokká váltak, mert folytatnunk kellett a vasárnap megkezdett szolgálatokat. Kedves házigazdánk és felesége egymás után készítették azokat az alkalmakat, amelyeken sokakkal ismerkedhettünk meg és beszélgethettünk. Az így készített alkalmak közül néhányat külön is meg kell említenem. Április 3-án a gyülekezeti ház „társalgó”-jában „ökumenikus fogadás” volt. Nemcsak Madi- sonból, de még a vidékről is eljöttek a különböző felekezetek képviselői erre az együtt- létre. Ott volt többek között Myron C. Austinson evangélikus egyházelnök (püspök) és felesége Janesville-ből, továbbá református, katolikus,unitárius, metodista, zsidó, stb. vezető emberek. A több mint három órás együttlét jó alkalom volt arra, hogy kérdezzenek bennünket hazai egyházunkról, a felekezetek viszonyáról, az „ökumenikus párbeszédéről való véleményünkről. De arra is jó volt ez az eszmecsere, hogy mi kérdezzük őket ugyanezekről a problémákról amerikai viszonylatban. A „légkör” valóban ökumenikus volt. A Második Vatikáni Zsinat magyar- országi hatása láthatólag nagyon érdekelte a jelenlevőket. Kénytelen voltam elmondani, hogy hazánkban annak pozitív hatásai még nagyon nehezen jelentkeznek és azt is, hogy a magyarországi protestantizmus az elmúlt századokban olyan sokat szenvedett a katolikus egyháztól, hogy nehezen tud hinni az „ökumenikus párbeszéd” őszinteségében. A gátlások alól a magyar protestantizmus csak akkor tudna némileg felszabadulni, ha a még most is sűrűn jelentkező „negatív jelenségek” helyett valóságos cselekedetekkel bizonyítaná • a katolikus egyház azt a „változás”-t, ami bizonyos jelek szerint a Vatikáni Zsinaton ténylegesen Volt. Ez a probléma nem ilyen élesen jelentkezik Amerikában, ahol a történelmi „háttér” más és a jelenben is több vonatkozásban másképpen érvényesül a Második Vatikáni Zsinat hatása, mint hazánkban. Éppen A. Schumacher lelkész is sokat fáradozik az „ökumenikus párbeszéd” komolyságáért és eredményességéért. Jó, ha a világ különböző országaiban élő evangélikusok kicserélik tapasztalataikat az „ökumenikus párbeszéd”-del kapcsolatban, mert így tűnik ki a reális helyzet. TTgyancsak érdekes és hasznos alkalom volt számomra a Madisoni Egyetem ifjúságának lelkészeivel való találkozásom egy vitaülés alkalmával. A sokezer egyetemi hallgató különböző felekezetű lelkészeivel a nagy egyetemi-város területén találkoztam egy klub-helyiségben. Nagy érdeklődéssel vettek körül, mint „keletről jött püspök”-öt. Minden érdekelte őket egyházunk szolgálatával összefüggésben. Mégis legtöbbet kérdezgettek a „keresztyének és marxisták párbeszédé”- ről hazai viszonylatban. Természetesen náluk ez a probléma inkább elméleti síkon jelentkezik, szemben a mi helyzetünkkel, ahol a mi egyházunk tagjai ténylegesen együtt élnek marxista emberekkel a családban, a munkahelyen, a társadalmi és politikai élet területén. Amerikai barátaimnak a vita folyamán azt mondottam, hogy a mi véleményünk szerint a „marxisták és keresztyének párbeszéde” elsősorban nem az „asztal mellé” tartozik, hanem a gyakorlati munka területére. Az elméleti vitatkozásnál fontosabbnak tartjuk azoknak a területeknek a megkeresését, amelyeken a keresztyének és marxisták — a világnézeti különbség fenntartásával együtt tudnak dolgozni saját országuk, de ezen túlmenően az egész emberiség boldogulása érdekében. Meglepetésemre a jelenlevő lelkészeknek nagyobb része helyeselte álláspontomat, mások szükségesnek érezték az elméleti síkon folyó párbeszédet is. 1 1 gén kedves alkalom volt a * Quality Court Motel-ban búcsúztatásunkra rendezett vacsora. Ezen a gyülekezet presbiterei és feleségeik vettek részt. Maga a helyiség is igen szép volt, de még inkább emlékezetes marad számunkra az a szeretet, amelyben feleségemmel együtt részünk volt. A vacsora végén a gyülekezet vezetősége ezt mondotta: „Eddig mi kérdeztük állandóan a püspök urat, most püspök úr és felesége kérdezzen minket!” Meg is kezdtük a kérdezgetést a gyülekezet, általában pedig az amerikai evangélikus egyházak életére vonatkozólag, melynek nyomán kitűnt, hogy a sok szép eredmény mellett nekik is vannak problémáik, elsősorban az ifjúsággal, a gyülekezet tagjainak megközelítésében és az istentiszteleti életbe való belekapcsolásával. Az állami iskolákban Amerikában nincs hitoktatás, csak az egyháziakban. Egyébként vasárnapi iskola keretében folyik a hitoktatás munkája. Néhány kérdésem után megint csak ők kérdeztek a mi gyülekezeti életünk felől. Asztalbontás előtt arról beszéltem, A Dél-Afrikai Evangélikus Egyházak Szövetsége szembehelyezkedett a faji megkülönböztetés politikájával. Egy nemrég tartott lelkészkonferencián határozatot hoztak, amelyben megállapítják, hogy a nemfehér polgárok alapvető emberi jogainak a megsértését jelenti az ún. apartheid-politika. Megfosztja ez a politika a színes bőrű polgárokat a munkához, a tulajdonhoz, a hogy mindannyiunk feladata a mi világunkban a „hídépítés”: ember és ember, keleten és nyugaton élő egyházak és népek között. „Mi is ilyen kis hidak akarunk lenni amerikai tartózkodásunk alatt” — mondottam. Ügy látszik ők is erre gondoltak, mert egy olyan ajándékkal leptek meg bennünket, amely ezt juttatta kifejezésre: összeilleszthető könyvtartó, melynek oldalain kereszt van. A madisoni hétköznapokhoz tartozott egy felejthetetlen kirándulás Csikágóba. A közel 800 km-es utat autón tettük meg. Inkább „döbbenetét”, mint csodálatot váltott ki belőlünk ez az óriás-város. A nyugati világ negyedik legnagyobb városa. Míg 130 évvel ezelőtt mindössze 4170 lakosa volt, ma 7 millió (!). Jelenleg az a helyzet, hogy havonta átlagban 10 000 (!) újabb betelepülő érkezik a városba. Megálltunk a State Street és a Madison Street (utca) sarkán és szédültünk az emberáradatban. Ez a világ „legforgalmasabb utcasarka”. A Marina City Iker-tornyait legalább képekről az egész világos ismerik. A 60 emeletes cilinder alakú balkonos tornyok a legdrágább lakásokat foglalják magukba. Az első 20 emelet pedig autók parkírozására szolgál. Megnéztük a híres Víztornyot, az óriási felhőkarcolókat. Kitűnt, hogy a repülőtéren 30 másodpercenként érkezik vagy indul egy gép. Egy órán keresztül tudtuk ezt megfigyelni. Ebben a városkolosszusban arra gondoltunk: „Milyen csodálatos alkotásra képes az ember!”, de arra is: „Ebben a rengetegben meg tud-e maradni az ember embernek?” Végül arra is: „Hogyan tud az egyház itt szolgálni?”. D. Káldy Zoltán szabad és teljesértékű képzéshez, a szabad véleménynyilvánításhoz való joguktól. Ezt a politikát az Írás alapján igazolni nem lehet „és ezért elutasítjuk ezt a politikát” — hangsúlyozza a határozat. Bár ennek az állásfoglalásnak nincs hivatalos jellege, eddig evangélikus részről a legvilágosabb elutasítása ez a dél-afrikai kormánypolitikának. IMÁDKOZZUNK Bűneink terhe alatt roskadozva, de bűnbocsánatodban bizakodva fordulunk hozzád, Atyánk, Istenünk. Ha magunkba nézünk, bűneink vádolnak. Ha az emberi élet szeretetlenségét, békétlenségét látjuk, kilátástalannak tartjuk a holnapot. De amikor a Te hívásodat halljuk, amint igéddel bátorítasz követésedre, akkor felébred bennünk a reménység, hogy Te- nálad van még számunkra is bocsánat. Mert akit magadhoz hívsz, azon meg is könyörülsz. Akit magadévá fogadsz, azt meg is erősíted, és nemcsak a további küzdelemre, a bűn elleni harcra teszed alkalmassá, hanem a kegyelem elfogadására is. Engedd, hogy biztató igédből erőt merítsünk. Bűneinktől megtisztulva, hitünkben megerősödve, lehessünk boldog követőid, engedelmes gyermekeid, akik Szentlelked irányítása alatt élnek. Áldásod legyen rajtuk, hogy bűneinktől megszabadult életünk Téged dicsérjen. Legyünk áldássá embertársaink életében is. Akik pedig felismerik életük megújulásából atyai szerctetedet, azok velünk együtt dicsőítsenek Téged, aki Fiaddal, a Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel az egész teremtett- ség örök Istene vagy. Ámen. DEL-AFRIKA Dr. Leskó Béla, a Buenos Aires-i Evangélikus Teológia igazgatója, egyházunk hivatalos meghívása alapján tíz napot töltött hazánkban. Hazánkba érkezése előtt D. Káldy Zoltán püspök amerikai útjáról haza jövet Búséiban találkozott dr. Leskó Béla igazgatóval, aki akkor magyarországi készülő programjával kapcsolatban három kívánságát juttatta kifejezésre: „Szeretnék Cinkotán prédikálni, ahol három évig voltam segédlelkész, szeretnék Kecskeméten szolgálni, ahol nevelkedtem, konfirmálkodtam és ahol az első prédikációmat tartottam, végül szeretnék Pécsre menni, ahol nővérem lakik”. D. Káldy Zoltán püspök mind a három kívánság teljesítését megígérte. Így teljesült az első kívánság: Május 21-én délelőtt dr. Leskó Béla igazgató és felesége D. Káldy Zoltán püspök kíséretében megérkezett a cin- kotai paróchia elé. A presbitérium tagjai ott álltak a lelkészlakás bejáratánál és élükön Blatniczky Jenő lelkész meleg szavakkal köszöntötte az érkezőket. Többek között azt mondta, hogy „amikor dr. Leskó Bélát a magyarországi evangélikus egyház meghívta Magyarországra, akkor ezzel magához ölelte azt a magyar evangélikus lelkészt, aki 20 évvel ezelőtt került külföldre. Leskó Béla igazgató pedig úgy jöhetett hozzánk, mint aki hazajött.” A köszöntés után meg-í indító jelenet játszódott lej amikor is a gyülekezet lelkésze, régi kántora és mások szívükre ölelték Leskó Bélát. Az istentisztelet szolgálatát Leskó Béla végezte. A záró oltári szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök, dr. Leskó Béla igazgató és Blatniczky Jenő lelkész végezte. Teljesült a második kívánság is: Május 25-én, csütörtökön sor került a pécsi útra. Útközben a vendégek megnézték Dunaújvárost, majd részt vettek Szekszárdon a Tolna-Baranyai Egyházmegye lelkészi munkaközösségi ülésén, melyen Leskó Béla igazgató argentínai munkájáról beszélt, D. Káldy Zoltán püspök pedig amerikai útjáról adott rövid beszámolót. Pécsett sor került a rokonlátogatásra, este pedig a teljesen megtelt pécsi templomban szolgált Leskó Béla és Káldy Zoltán püspök.' A nagyon meleg hangulatú együttlét után nagy szeretettel vették körül a pécsiek vendégeiket. Este Szilágyi Béla felügyelő látta vendégül őket. Pécsett sor került a város megnézésére. A vendégek láthatták nemcsak a régi Pécs szép török és magyar emlékeit, hanem a bámulatosan szép új városrészeket is. És teljesült a harmadik kívánság is: Május 28-án Kecskeméten szolgált Leskó Béla. Az istentisztelet megkezdése előtt Görög Tibor esperes üdvözölte a vendégeket. Megható volt, hogy az istentiszteleten részt vettek Leskó Béla régi tanárad és osztálytársai is, akikkel az istentisztelet után külön összejövetel is volt. Mivel az egyik osztálytárs jelenleg a híres Katonatelepi Szőlőtelep vezetője, a vendégek meghívást kaptak ennek a szőlőtelepnek a megtekintésére is. Délután Lakitelekre mentek ki, ahol Leskó Béla rokonsága lakik. Leskó Béla felkereste a régi kecskeméti temetőt is, ahol virágokat helyezett el édesapja és édesanyja sírjára. Nyugatnémet prefesszornö Magyarországon Dr. Renate Riemeck történész professzornő, a frankfurti Stimme-kiadó vezetője, a nyugat-németországi békemozgalom egyik vezető egyénisége á magyarországi evangélikus egyház hivatalos vendégeként június 14-én Magyarországra érkezik. CHRYSOSTOMOS ÉRSEKET LEMONDÁSRA KÉNYSZERÍTETTÉK A Görögországban április óta hatalmon levő katona-kormány lemondásra kényszerítette a görög ortodox egyház legfőbb vezetőjét, Chrysostomos érseket, mert szoros kapcsolatot tartott fenn az ellenzéki centrum-párt vezetőjével, G. Papandreou-val. utfjer 9Mríon mortbía Szentháromság után a 3. vasárnap Lk 15,5 A mi Urunkat, Jézus Krisztust, helyesen kell megismernünk. Tehát olyan képet kell alkotnunk magunknak, hogy O nem zsarnok és haragos bíró, ahogyan eddig prédikáltak róla, mint aki karddal a kezében állandóan a hátunk mögött van és hajszol bennünket, hanem aki a mi Jó Pásztorunk. Reá nem ijedten néz a nyáj, hanem úgy, mint arra a jó pásztorra, aki nem hajszolja és veri a nyájat, hanem ott áll mögötte, segít rajta és ezért a nyáj teljes bizalommal szalad Hozzá. Ez azt jelenti, hogy csak annak a szavára kell hallgatnunk, aki megerősít és megvigasztal bennünket: a jó pásztor szavára! Hallatlanul kell hagynunk minden más hangot, ami lehet nagyon kellemes és fület csiklandozó, de eltérít bennünket a helyes útról! * A szolgálat utján Amerikában ii. Madisoni vasárnapok és hétköznapok
