Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-05-21 / 21. szám
VASÁRNAP. = ',Az Űrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel.” (2. Kor 19,7) Mennyi baj és elkeseredés okozója, hogy emberek között — sajnos — elég gyakori mindegyik. S mindegy, hogy jellembeli fogyatékosságnak vagy bűnös gyarlóságnak nevezzük: kétszínűség, részrehajlás és megvesztegethetőség nem méltó Isten gyermekeihez. Mivel azért olyan Atyánk van, akinél mindez nincsen, szavaimban és cselekedeteimben úgy vigyázok, hogy „méltóképpen járjak”. HÉTFŐ. — „Tudom, hogy az én Megváltóm él” (Jób 19,25). Jézus húsvéti feltámadásával vált valóra ez az ige. Azóta sok ezer temetői sírkő- vön olvasható. A szenvedő Jóbnak az az óhajtása, hogy beszédei „vasvesszővel kősziklába metszessenek”, így mindenképpen beteljesült. Boldog lehet, aki személyes meggyőződéssel ugyanezt vallhatja: Hiszem, hogy a bűn és halál hatalmától megváltó Jézusom él és vele együtt én is élek. KEDD. — „Az Űr ad erőt népének, az Űr megáldja népét békességgel” (Zsolt 29.11). Sokszor hallhatjuk napjainkban ezt a köszöntést: „Erőt, egészséget!” Jó, ha „adjon Isten” kívánságával jó szívvel el is tudjuk fogadni. Jézus húsvét után így köszöntötte tanítványait: „Békesség nék- tek!” S mivel az előbbi kettős köszöntés lényegében véve úgyis egy, ez a kettő lehet az igazi jókívánság: „Erőt, békességet!” Erre van igazán Szükségünk s ezt is adjon Isten. S mivel mi nemcsak népe, de gyermekei is vagyunk, s ígéretünk is van reá: ezt kérem bízvást magamnak, s kívánom jó szívvel másoknak is. SZERDA. — „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt 34,15). Kettős ütemű felhívást hallok ebben az igében. Félmegoldás, ha csak az első tagokra figyelek vagy azoknál elakadok. Magamban bízva — tudom — nem sokra juthatok. Isten igéjére figyelek azért napról-napra. Belőle tudhatom meg igazán, hogy mi a rossz és mi a jó, s benne szól hozzám Istenünk, aki a mi békességünk. Isten igéje azonban nemcsak helyes látásra juttat, de meg is erősít a jónak cselekvésében és a békesség követésében. CSÜTÖRTÖK. — „Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem” (Zsolt 62,6). Elszőmyülköd- nénk, ha pontos kimutatást kaphatnánk arról, mennyi és hányféle nyugtatót szed be az emberiség naponta. Kétségtelen, hogy rengeteg a zaklatott és nyugtalan élet, hisz a „rohanás századában” élünk. A bűn nyugtalanító hatása azonban ennél régebbi keletű. Ez ellen pedig nem a tablettákban van az orvosság. De különben is „Isten szívén megpihenve, imádságban el- és lecsendesedve, s az igére figyelve gyógyszermérgezés veszélye nélkül inkább megnyugodhat zaklatott szívünk, mint a legjobb nyugta tótól. _ PÉNTEK. — „Elbocsátja az ő angyalát teelőtted”. (1. Móz 24,7). Közeli veszélyek vagy bajok elkerülésében nem egyszer utólag sem tudjuk a történteket logikusan megmagyarázni. Ilyenkor szoktuk azt mondani: „Én nem is tudom, mi lett volna, ha ..Pedig tudhatnánk, hogy ezen a „ha” ponton szokta megmutatni Isten láthatalan angyala vagy láthatatóan mellénk állított őriző követe útján atyai gondviselését. Szeretetének és vigyázó jóságának bizonyságai ezek. Nem élek azért felelőtlenül és vigyázok is, de nem is nyugtalankodom, mert bízom mennyel Atyám őriző szeretetében és gondviselésében. SZOMBAT. — „Szólj uram, mert hallja a te szolgád!” (1 Sám 3,9). Az ige sok biztatása bátorít arra, hogy imádkozzunk: „Kérjetek... tárjátok fel szíveteket..., minden gondotokat őreá vessétek”. Urunk — igaz — arra is figyelmeztet: „Ne legyetek bőbeszédűek”. Pedig ahogy vannak olyan emberek, akik úgy szeretnek beszélni, hogy a másik nem jut szóhoz, úgy nem egy imádkozó is annyiszor sírja el baját Isten előtt, hogy nem engedi, őt szóhoz jutni. S mivel Isten ismeri még a gondolatainkat is, legyen imádságunk a bizodal- mas reáhagyatkozás kifejezése. Tudjuk várni az ő döntését és válaszát. Minden imádság legigazibb befejezése azért ez az elcsendesedő mondat: „Szóli Uram.. Garam Zoltán mmmrnm • j*s i ' ii ’Ml v nwHLolMri É A kinyilatkoztatott Isten Jn 17, 1—10 c„T,J~ent ne™, legendákból, emberi elbeszélésekből, látomámpn°LumíT:>Ut AZ elo,Istent az a Jézus Krisztus ismertette meg velünk, aki egy vele, aki maga a valóságos Isten. A keresztyének Istene is láthatatlan Isten. Nem lehet lerajzolni, vagy szoborban kiábrázolni. Jézus Krisztusban a lát- hatatlan Isten megismerhető és meglátható lett. „Aki engem Látott, latta az Atyát”, — mondotta Jézus. Istent megismerni es meglátni tehat csak Jézuson keresztül lehet. Istent nem megismerni vallásfilozófiák, spekulációk, istenbizonyíté- KOK altat. Aki Jézus megkerülésével szeretné Istent mea- készni^Ot2 minte9y ”kulcslyukon keresztül” szeretné kifürJEZUS ISTENT ATYAKÉNT ISMERTETI MEG VELÜNK Minden Isten kezének alkotása. Nem valami átok-katlan ez a mi földi világunk! Isten teremtette azt. Minden, aminek létet adott, azt akarja, hogy éljen, boldog és megelégedett legyen. Minden fajú' színű, nemzetiségű ember Isten gyermeke. Atyai szeretettel viseli gondját. Ennek világos felismerése a keresztyenekre__ különösen is nagy felelősséget ró. Az atomkorban olyan^erok birtokába jutott az ember, amivel „siralmas állapotba” juttathatja Isten kezének alkotását. A keresztyéneknek Isten ,,parkőreivé” kell lenniük! Kötelességük védeni a „parkot azoknak a gonosz kezétől, akik az élet-virágokat akarják letépni és elpusztítani gonosz kezekkel. A Jézusban megismertetett Istenre nem úgy kell gondolni, mint valami fenyegetően felettünk álló hatalomra, sorsra, amit kénytelenek vagyunk elismerni és előtte leroskadni. Isten Atya, aki áld. hordoz, szeret és vezet. JÉZUS ISTENT ÜDVÖZÍTŐKÉNT ISMERTETI MEG VELÜNK. Ez az Isten úgy „szerette a világot, hogy Fiát adta érte Ebben a Fiúban látható Istennek bűnöst hazaváró, megbocsátó és irgalmas szeretete. Benne azt az Istent ismerjük meg, aki nem csak akarja, hogy minden ember örök életet nyerjen, hanem cselekszik is ezért Krisztus által. Jézus keresztjében nyilvánvaló Isten életújító ereje és megváltói tervének ténye. A megváltás végső oka Isten szeretete, aki maga „adta” a Fiát, hogy éljünk általa. Ebben a Fiúban Isten a világnak új rendet, a békesség és szeretet rendjét adja. Jézusnak a kereszten végzett munkája és cselekedete a menny és föld fölé emelkedik. A mindenség minden magassága és mélysége fölé, minden bűn és szeretetlenség fölé, békétlenség és embertelenség fölé, a történelem időhözkötöttsége fölé, minden ember fölé. Jézus Krisztusban Isten örök életet munkáló szeretete átöleli az egész világot. A Szentlélek Isten nyitogatja szemünket és szívünket ilyen isten-ismeretre. Az Atyának és Fiúnak Lelkét kaptuk, aki megtanít Isten atyai szívét felismerni, gondoskodó szeretetének biztonságában élni, Jézus Krisztusért szür'elen örömben járni, az örök élet várományosaiként élni, így magasztalni az Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Istent. Nagy István — Szentháromság ünnepen az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 3,8—12; az igehirdetés alapigéje: Jn 17,1— 10. A délutáni istentisztelet alapigéje: 5 Móz 6,4—7. — EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN. Május 28-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Az igehirdetés szolgálatát KARNER ÁGOSTON Budapest-Rákosszentmi- hályi lelkész, az országos főtitkár végzi, — ALBERTIRSA. Május 7- én este 7 órakor zenés isten- tisztelet volt az evangélikus templomban. Előadást tartott dr. Kékén András budapesti lelkész. Igét hirdetett, továbbá Gabrieli, Valther, Pachelbel és Bach műveket adott elő a gyülekezet új orgonáján Gáncs Aladár nyíregyházi lelkész, főorgonás. Közreműködött az irsai gyülekezet vegyeskara. — KISBABOT—MÉRGES. Mennybemenetel ünnepén istentisztelet keretében iktatta tisztségébe Weitler Rezső esperes Mérgesen Kovács János gyülekezeti jegyzőt, Kisba- boton pedig Barcsa Miklós gondnokot. — KISTERENYE. a gyülekezet új presbitereit, Matuso- vicz Andrást, Tóth Sándornét, özv. Rácz Elemérnét és Ora- vecz Pálnét, április 30-án istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe a gyülekezet lelkésze, Gartai István esperes. — BUDAPEST—KÖBÄNYA. Május 21-én 5 órakor a gyülekezet szeretetvendégségén Koren Emil esperes tart előadást. — BÜK. Várady Lajos esperes, az Északi Evangélikus Egyházkerület Gyülekezeti Segélyének előadója május 7-én meglátogatta a gyülekezetei, az istentiszteleten prédikált és felülvizsgálta a gyülekezet építési terveit. HALÁLOZÁS — Varga K. László, a rákoshegyi gyülekezet presbitere és jegyzője rövid szenvedés után 70 éves korában március 24-én elhunyt. Temetése április 1-én volt a rákoskeresztúri temetőben nagy részvét mellett. Az eperjesi jubileumról Lapunk március 12-1 számában már jeleztük, hogy milyen nagyszabású jubileumi ünnepségek lesznek Eperjesen a kollégium 300 éves jubileuma alkalmából. Értesüléseink szerint az előkészületek zavartalanul folynak és eddig már mintegy 300-an jelentkeztek az ünnepségekre a világ minden részéből. Az eperjesi Előkészítő Bizottságban Gubcsó Gyula öregdiák (Presov) foglalkozik az összes eperjesi kollégista öregdiák tájékoztatásával, Magyarországon pedig Kemény László (Budapest, I. Győző u. ö.Tel. 355—666) öregdiák nyújt felvilágosítást az érdeklődőknek. Május 9-én Budapesten volt a csehszlovákiai előkészítő bizottság két tagja és a Belvárosi kávéházban összegyűlt 70 érdeklődőt tájékoztatták az előkészületek újabb fejleményeiről. Az előkészítő bizottság olcsó és kényelmes szállást, megfelelő ellátást biztosít minden résztvevőnek. Ä MÁV külön kocsit biztosít az Eperjesre utazó öregdiákoknak és családtagjaiknak, akik tehát átszállás nélkül utazhatnak Eperjesig. A gyors- vonati jegy ára oda-vissza 137 Ft. Azt is megtudtuk, hogy magyar részről dr. Király Tibor, a jogi kar dékánja lesz az ünnepi szónok. DICSÉRET Reggel. Ragyogásba borul olajfák minden levele. Minden felhő. Ragyogva szállnak fent, hegyek íve, kupolája felett. Fény. Illat. Végtelen. Némák a madarak. Énekek énekét énekli most — a csend. Anna-Maija Raittila után finnből Turmezei Erzsébet Budapesten, 1967. május 21-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 5. Dr. Kékén András du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén A, Fasor: de. ValO. Koren E. de. 11. (úrv) Koren Emil du. 6. Bogya Géza Dózsa György út de. fél 1». Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57,b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bandi S. de, 11. Dr. Rédey P Kőbánya de. 10. veöreös I. du. 5. Szeretetvendégség: Koren Emil Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. (úrv) Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Solymár Péter du. 5. Szeretetvendégség Váci út de. 8. Benczúr László Frangepán ú. HARMÖNIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál Bp., IV., újpest, Romját u. 120. Telefon: 493—017. OTTHONT nyújtanék két személynek eltartásért, gondozásért. Központi fütéses lakás jeligére a kiadóba. VENNÉK régi evangélikus egyházi és világi szlovák vagy cseh nyelvű kéziratokat, vagy levelezést. Vidékre érte mennék. Választ a kiadóba „András” jeligére kérek. HARANGOK újraöntését, harangkoronák, harangállványok készítését, átalakítását újrendszerűvé vállalja DUSÁK ISTVÁN harangöntő. Örszentmik- lós, Dózsa György út 26. de. fél 10. Benczúr László Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 1L Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAv telep, de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Budavár de. 9. Madocsai Miklós de, 11. Ruttkay Levente este 7. Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Ruttkay Levente Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11. (úrv) Bencze Imre du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó; Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.01997/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre Konfirmáció a Repce mentén Somorjai megkönnyebbült sóhajtással tette le ceruzáját az íróasztal villanyfényben csillogó lapjára. A halk neszre felemelte fejét varrásából a papné. — Készen van, édesapa? — Kész. Nem dolgoztam ki teljesen, de jó bő vázlatot írtam. Ennek a húsvét utáni első vasárnapnak az óegyházi evangéliumában benne van minden, ami konfirmációra kell. Bűnbocsánat, küldetés, a Szentlélek ajándékozása, hiterősítés... És mindenekfelett a feltámadott, élő, magát élőnek megbizonyító Jézus. — Jó, hogy elkészült már a prédikációd. Legalább nem kell kapkodnod az utolsó percekben. — Hát, az igazat megvallva, nem szoktam én már csütörtökön megírni a vasárnapi prédikációt, de a konfirmáció, az más. Évtizedek tapasztalatából tudom, mennyi minden összejön a konfirmáció előtt egy-két nappal. Az ember azt seih tudja, melyiket tegye. Most legalább nyugodtan alszom... — Igazad van. Bár, ami a nyugodt alvást illeti, abba még beleszólhat más is, például a Répce ... — A Répce felöl nyugodtan alhatunk. — Tudod, hogy estefelé mit híresztelt a gátőr a faluban? — Tudom. Azt mondotta: olyan viz jön, amilyen még nem volt. De azt is tudom, nem hitte senki. Jóskát megintették: aludja ki magát, mert úgylátszik ma délután a kelleténél több bort ivott. A papné habozott. — Talán jó lenne mégis összekészíteni egyet-mást. Minden eshetőségre számítva. Az óvatosság sosem árt. A lelkész ásított és kezével legyintett. — Fölösleges. Senki nem emlékszik arra, hogy falunkban valamikor is komoly veszedelmet okozott volna az ár. Ha nagy víz jön, majd el is megy. Órájára nézett. — Már féltizenegy. Feküdjünk le. Holnap is nap lesz. A másnap korán kezdődött és szokatlanul. Hajnali félnégykor — félrevert harangok kongásával. A házakban villany gyűlt, ablakok nyíltak, ajtók csapódtak. Álomittas, borzas fejek jelentek meg az ablakokban, félig öltözött emberek az utcákon. Kérdések, kiáltozások zuhataga. — Mi történt? Mi baj? Mi van? Csak nem a víz?!... — Jön a Répce! Hqnvédek vonultak futólépésben, a falubeliek férfiak ásóra, lapátra kaptak. És jött a víz. A falu alacsonyabb részein a kertek, udvarok már vízben álltak. A házakban nagy látás-futás kezdődött. Az asszonyok, gyerekek a legkülönbözőbb holmikat kapkodták föl és próbálták menteni. De hova? Föl a padlásra. Odáig csak nem hatol a víz. A harangok jajgatására Somorjai is kiugrott az ágyból. Gyorsan magára kapkodta ruháit és egy lapáttal a kezében eliramodott a férfiak után. Feleségének sebtiben vetette oda: — A papiakra egyelőre még nem jön a Répce, de azért készítsd össze a gyerekekkel, amit kell és aztán majd meglátjuk... A zavaros, szennyesszürke víz egyre nőtt. Honvédségi motorosok jelentek meg az árban és elkezdték a mentést azokból a házakból, amelyeket körülzárt, vany amelyekbe már be is hatolt az ár. Sok helyütt derékig vízben gázolva hordták ki a honvédek a házakból a bennrekedteket. Akadtak olyanok is. akik vonakodtak. A hetvenöt esztendős, prosztatájával sokat szenvedő Ihász János bácsi semmiképpen nem akart kimenni a házból. — Hagyjatok engem, gyermekeim — mondta a katonáknak, amikor a padlásajtóban megjelentek. — Egy élet munkája — az én életemé — van ebben a házban. Hogy lennék hűtlen hozzá! Nem dől ez össze. Ha meg összedől, értem sem lesz kár. Nekem már úgyis teher az élet. A katonák meghallgatták, bíztatták. Aztán, hogy nem hajlott a szóra, odalépett melléje egy tizedes, másfelől egy örvezető; felkapták és vitték. Turfa György meg haladékot kért. Konyhájában ült az asztalnál. Lábait zsámolyon nyugtatta, mert a konyha padlóját már víz lepte. Előtte a konyhaasztalon pintesüvegben bor. A segítségére siető honvédeknek így nyilatkozott: — Én el nem megyek innen, amíg ez a bor az üvegből ki nem fogy. A honvédek beleegyeztek, csak éppen poharat kértek, hogy koccinthassanak vele. így aztán másodpercek alatt kiürült az üveg és elhárult a menekülés akadálya. Somorjai a falubeli férfiakkal együtt szorgalmasan lapátolta a földet az árvízvédelem embereinek irányítása mellett. Egyszer, ahogy feltekintett, tizennégyéves forma fiút látott feléje közeledni. Megismerte. Szomszédék fia volt, a Pisti. Már messziről kiabált és integetett. — Tisztelendő bácsi! Tisztelendő bácsi! Tessék jönni hamar! Már a paplakot kerülgeti az ár. A tisztelendő asszony küldött... — Mennem kell — döntött Somorjai. Földbe nvomta a lapátot. — Majd akad rá munkáskéz. — Levette savkáját, mentörölte izzadó homlokát és a visszatérő fiú után sietett. Mikor a házak közé ért, megtorpant. Mintha nem is ebben a faluban töltötte volna el életének, szolgálatának húsz esztendejét. Mintha egy ismeretlen, soha nem látott községbe érkezett volna. Falusi Velencébe. Az országúton tajtékozva zúdult keresztül az ár. A kertek, udvarok eltűntek a vízben. Néhol már a házak bezárt ablakait nyaldosták a hullámok. Motorcsónakok, evezős ladikok, kétéltűek cikáztak az árban: üresen, vagy bátyúkkal, bútorokkal, öregasszonyokkal, gyermekekkel megrakva. Fatőrzsek, fahasábok úszkáltak a vízen. Néhány baromfiólat is hátára vett az ár. Újra megindult, óvatosan, a vizet kerülgetve. Néhányszor így is bele kellett gázolnia. Szabóék kertje alatt lassított. A kert már tele volt vízzel és egy méhkaptár úszkált rajta vidáman. Szabadulni nem tudott, őrizte a kerítés négyszöge. A kaptár ebben a négyszögben sodródott. Hol átlósan, hol meg a kerítés mentén. Ha elérte a kerítést, beleütődött, megfordult a tengelye körül és him- bálódzott tovább, amerre az ár vitte. — No, szegény méhek — gondolta magában a lelkész — ez az utolsó utazástok. Estére tudta meg, hogy tévedett. Ahogy az ár elvonult. Szabó István, a kaptár gazdája levette a kaptár fedelét és ámuldozva látta, hogy a méhek mind megvannak elevenen. Amint a kaptárban nőtt a víz, a méhek feljebb-feljebb húzódtak. Meg is dicsérte a méheit Szabó István: — Mindig tudtam, hogy okos jószágok vagytok. Annyi eszetek van, mint az embernek. — S elgondolkozva hozzátette: — Vagy talán még több is __ Sá ghy Jenő (Folytatjuk) A cikk a két évvel ezelőtti árvízre való emlékezésül készült. A szerk.
