Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-15 / 3. szám

KP RÉRM. BP. 72. Bátran előre a jóért! A teológia, ez a görög szó, annyit jelent, mint „Isten tudománya”. A teológia Isten tudománya az emberről, a vi­lágról, az életről, a történelemről. A teológia elmondja, hogy Isten hogyan néz és lát minket, embereket és a mi dolgainkat. Az igehirdetőnek pedig az a feladata, hogy Isten szemével nézzen és lásson, s elmondja, hogy Istennek mi az üzenete, a mondanivalója számunkra. • A Szentírásnak ez a néhány mondata (Mt. 6, 31—34) az .ggodalmaskodásról, üzenet. Most közelebbről arról van szó, ■ogy hogyan néz Isten bennünket, amikor átmentünk az óév­ből az újévbe és mi a mondanivalója ezzel kapcsolatban. Milyennek lát tehát a újév küszöbén Isten bennünket? Olyanoknak, akik aggodalmaskodnak. A gondjaink lehetnek nagyon egyéniek. Bánthat az, ami a családunkban vagy a munkahelyünkön történik. De nyugtalaníthatnak az emberiség nagy gondjai is. Merre halad az emberiség története az új esztendőben? Víg esztendőt hoz-e nemzetünkre, és nem, foko- zódik-e általános világháborúvá az, ami Viétnamban történik? Ezekre gondolva, fel kell készülnünk a küzdelemre, a bátor helytállásra. Terveket kell kidolgoznunk annak érde­kében, hogy miként lehetne a fenyegető veszedelmekkel sike­resen megbirkózni, a bajokat legyőzni, a békét és az életet, az építést és a termelést, a fejlődést és a haladást, a minden­napi kenyeret megvédeni és biztosítani. Éppen azért, hogy legyen mit enni, mit inni, mibe öltözködni. Éppen azért kell óvakodnunk az aggodalmaskodástól, hogy megszabaduljunk a jövőtől való szorongás bénító bilincseitől a jó cselekvésére! Hogy összes erőinket és képességeinket köz­pontosítani tudjuk feladataink megoldására. A nyugalomnak, a belső biztonságnak az a titka, hogy nagy pozitív felada­tokra kell vállalkoznunk. Ha az ember nagyvonalúan gondol­kodik és cselekszik, ha valóban merészet és nagyot gondol, és a nagy gondolatra ráteszi életét. Minél nagyobb jóra vál­lalkozunk, annál jobb, annál kevesebb a félni valónk. — Isten azt akarja, hogy a legnagyobbat akarjuk: azt, amit ö akar. hogy legyen meg az O akarata a földön. Hogy jöjjön el az ő országa. Valósuljon meg az Ö „uralma”, itt ezen a földön. De mit akar Isten ezzel a világgal, az emberrel és az em­beriséggel? Isten azt akarja, ami a lényege. Isten lényege: 6 szeretet. Isten tehát szeretetet akar. Isten országa: a szeretet uralma. Isten azt akarja, hogy ezen a földön, az élet­ben mindent a szeretet hasson át, a szeretet vezessen és irá­nyítson. Szeretetben élni — erre vágyakozni, törekedni, s ebben .megmaradni, tökéletesedni, ez az élet értelme, célja, boldog­sága, s ehhez, fűződik az ígéret: aki szeretetben jár, az min­dent megkap, amire csak szüksége van, kenyeret és ruhát is. Ezért az intelem, hogy keressük mindenekelőtt Isten országát és annak igazságát, s akkor a többit, amire szükségünk van, bizonyosan meg fogjuk kapni. A mai ember akkor érti meg jobban Istennek az orszá­gát, ha hasonlatképpen azt gondolja magában: ez olyan, mint a szocializmus. A kenyeremet, békémet, életfeltételei­met egymagámban nem biztosíthatom. Együtt kell másokkal fáradoznom olyan új világ kialakításán, mely más, mint az eddigi, amely nem. ' vész bele apró-cseprő egyéni gondokba, hanem az egész életet, az egész nép és az egész emberiség életét úgy akarja átrendezni, hogy életünk legfőbb ellenségei­től és bajaitól megszabaduljunk. Ha a nagy feladatoknak a megoldása terén történik valami, akkor biztosítva van a min­dennapi kenyerem. Enélkül pedig állandóan fenyeget a bizony­talanság és a nyomorúság. Űjév küszöbén, nagy eredményekkel mögöttünk, nagy fel­adatokkal előttünk, kiemelkedve pillanatnyi gondjaink töm­kelegéből, ilyen üzenetet és atyai jótanácsot kapunk Jézustól: Ne aggodalmaskodjunk! Bátran előre a jóért, jó reménységgel együtt a' jóakarata emberiséggel a még szebb, még nagyobb eredmények, a még tartósabb béke és a még teljesebb élet felé! D. dr. Vető Lajos püspök újévi rádiós igehirdetéséből IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Köszönjük parancsaidat, mert azok is a Te szeietetedet tükrözik. Azt akarod, hogy az emberiség nagy családjában mindenki emberhez méltó életet élhessen. Kö­szönjük Neked Jézus Krisztust, akiben tökéletesen megvaló­sult a Te szent akaratod, és aki által közöttünk is megvaló­sulhat. Köszönjük, hogy szüntelenül világossá is teszed előt­tünk akaratodat, hogy felismerjük azt, amit minden szívbe beleírtál. Köszönjük kemény ítéleteidet, amellyel megállítot­tál bennünket bűnös vitáinkon, és köszönjük azokat a lehető­ségeket, amelyekben akaratodat szolgálhatjuk. Add, hogy ma is felismerjük, ami az életet szolgálja, és elkerüljük, ami a pusztulást segíti elő. Bocsásd meg, hogy sokszor akaratod elé helyeztük a ma­gunk akaratát. Bocsásd meg, hogy bizalmatlanok voltunk aka­ratod iránt és azt hittük, hogy jobb nekünk az, amit mi ma­gunk akarunk. Bocsásd meg, hogy sokszor csak kényszerbó'l és nem örömmel teljesítettük akaratodat. Bocsásd meg, hegy pa­rancsaidban válogattunk, s a nehezét, a szeretetet és irgal­masságot elhagytuk. Tedd elviselhetetlenné engedetlenségün­ket, hogy megtérjünk és éljünk. M&gvalljuk, hogy nincs erőnk akaratod cselekvésére. Még ha be is látjuk, hogy akaratod jó, nem vagyunk készek annak cselekvésére. Te, aki kihoztad a halálból pásztorunkat, Jézust, új életre támaszthatsz bennünket is, hogy készséggel csele­kedjek mird azt, ami embertársaink javára szolgál és Téged dicsőit. Tedd erőssé a jóakaratot bennünk, hogy hálátlanság vagy megnemártés kedvünket ne szegje. Urunk! Te nem akaratlan eszközökké tettél minket, ha­nem választás elé állítasz bennünket. Ádd, hogy úgy éljünk ezzel a méltósággal, hogy a halál helyett az életet válasszuk! Ámen. Egyházunk javára és népünk boldogulásáért A reformáció 450 éves jubileuma jegyében Hangulatos az év első napjának reggele is. Az utcán, az üzemekben és hivatalokban derűsen köszöntik egymást isme­rősök és munkatársak. Arcukon a jól végzett munka öröme és bizakodó reménysége tükröződik. így kezdik az új esztendő munkás napjait. Ezt a képet színesíti egyházunk is. Nemcsak népünk kezdi jó hangulatban és jó érzéssel az új esztendőt, hanem egyházunk is. A Déli Egyházkerületben Az esztendő első napján, az istentiszteletek után, a pesti egyházmegye gyülekezeteiből presbiterek, felügyelők, lelké­szek és segédlelkészek keres­ték fel hivatalában D. Káldy Zoltán püspököt, hogy kö­szöntsék és személyes megje­lenésükkel jelképezzék a hol­nap közös vállalását. Az egybegyűltek nevében Bogya Géza lelkész szólalt fel és megköszönte a püspök el­múlt évi munkáját. Szolgála­tában két kiemelkedő pontra mutatott rá. Az egyik a zsinat előkészítése és az azon vég­zett munkája, a másik pedig az Egyházak Világlanácsában és a Lutheránus Világszövet­ségben' végzett munkája volt. A püspök mindkét helyen nö­velte egyházunk hitelét és te­kintélyét itthon és külföldön egyaránt. Az új esztendő új problémáinak megoldásához a Szentlélek bölcsességét - és erejét kívánta a püspöknek. D. Káldy Zoltán püspök az üdvözlő szavakra hosszabb beszédben válaszolt. Az el­múlt évre visszatekintve há­rom ponton mérte fel egyhá­zunk tevékenységét. Elsőnek a két és fél év óta tartó teo­lógiai konferenciák befejezé­séről. szólt. Ezek a konferen­ciák nagy lehetőséget jelen­tettek az egyház helyzetének helyes felismeréséhez, múlt­jának megfelelő értékelésé­hez és a jövő feladatainak megismeréséhez. Másodszor a zsinatot említette, amely a teológiai alapvetés után az egyházi élet jogi formáit rög­zítette. S végül a világ pro­testantizmusának a társadal­mi kérdések felé forduló ér­deklődéséről szólt. Az elmúlt év eseményei közül hangsú­lyozottan értékelte még a pártkongresszus egyházi vo­natkozású megnyilatkozásait. Szólt arról az elismerésről, amely ott az egyházakat érte, amelyek a haladásért küzdöt­tek és segítették előbbre vin­ni a nép ügyét. Beszéde következő részében Káldy püspök az új év fel­adatait vázolta. Szerinte a teológiai konferenciák gyü­mölcseit ismertté kell tenni az egyház legszélesebb körei­ben, hogy az egyház egészé­nek együttműködése a közös teológiai együttgondolkodás alapján váljék lehetővé. A teológiai felismerésekből táp­lálkozzanak az igehirdetések és az egész egyházi élet! Meg kell tanulnunk továbbá az új zsinati törvények szellemében élni és gondolkodni. Figyel­nünk kell arra az alapvető té­telre az új törvényekben, amely — a régi felfogást el­vetve — az egyházat egysé­ges organizmusnak, a külön­böző tagok eleven egymásra utaltságának rendjeként fogja fel. Üjra át kell gondolnunk az egyházban teológiai felisme­réseink és új törvényeink alapján az egyházi háztartás, a lelkészutánpótlás és az egy­házi sajtó kérdéseit. Gondos­kodnunk kell arról, hogy az egyházi sajtó termékei minél szélesebb körben találjanak otthonra és elfogadásra az egyház tagjainak körében. Mindezt pedig egy összefogó jelige vezérlete alatt tehetjük meg ebben az esztendőben, a reformáció 450 éves jubileu­mának évében — fejezte be beszédét D. Káldy Zoltán püspök. Az Országos Egyházban Professzorok, lelkészek és az Országos Egyház intézmé­nyeinek dolgozói gyűltek ösz- sze január 2-án az Országos Egyház tanácstermében, hogy kifejezzék ragaszkodásukat egyházunk legfőbb vezetői iránt. Nevükben D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte az országos elnökség tagjait. Dr. Mihályfi Ernő országos fel­ügyelőt, dr. Vető Lajos püs­pököt és ár. Fekete Zoltán kerületi felügyelőt. „Korszak- alkotó és történelmet formáló zsinatunk volt" — kezdte be­szédét Káldy püspök. A zsi­nat formálásában az országos elnökség hatalmas segítséget nyújtott a jogügyi bizottság­nak azzal, hogy vele rendsze­resen tárgyalt. Majd megkö­szönte azt a munkát, amit az országos elnökség egyházunk mindennapi életében végzett. Előre tekintve az új eszten­dőben a 450 éves jubileum kapcsán két ponton kell sze­rinte tovább dolgoznunk. Mindenekelőtt föl kell tár­nunk és föl kell használnunk egyházunk mai munkájában mindazt, amit a reformátorok fölfedeztek. Igen sok érték van még a reformáció hagya­tékában s ezeket föl kell ku­tatnunk és be kell építenünk abba a teológiai munkába, amely arra hivatott, hogy szolgálja a szocializmusban élő evangélikus egyházunkat. A másik teendő, hogy az örök reformáció égisze alatt mer­jünk tovább lépni és előbbre vinni a reformáció gondola­tait. „Azt is ki merjük mon­dani, hogy számtalan olyan kérdésre kell feleletet adnunk, amelyek a múltban a refor­mátorok előtt nem merültek fel és így ők nem is adhattak azokra feleletet. Ezért ne csak az legyen a jelszavunk, hogy előre Lutherhoz, hanem az is, hogy messzebbre és to­vább lépni, mint Luther.” A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom méreteiben és hatásaiban olyan hatalmas ügy volt, hogy azt nem lehet csak néhány mondattal mél­tatni. Ma a világ egyetlen pontján sem lehet hallgatni róla. Ezért a teológia vonalán foglalkoznunk kell a forrada­lom kérdésével, mert felsza­badulásunk alkalmából is nagy hátrányt jelentett egy­házunknak, hogy nem tudott mit kezdeni vele. Akkor szol­gálunk jobban itthon és a kü­lönböző világszervezetekben, ha teológiailag részleteiben is feldolgozzuk a forradalom lé­nyegét, tartalmát és célját. Isten nagy lehetőségeket ád nekünk az új esztendőre. Jó reménységgel nézhetünk egy­házunk és népünk életére, ha még alaposabb és hasznosabb munkát végzünk, mint az el­múlt esztendőkben — fejezte be köszöntését a püspök. D. dr. Vető Lajos, az Or­szágos Egyház lelkészi elnö­ke válaszolt püspöktársa sza­vaira. Először egyházunk or­szágos és külügyi eredmé­nyeit méltatta. Az országos eredmények között a zsinat által alkotott és január 1-ével hatályba lépett új Egyházi Törvénykönyv csak egyik mérföldkő. Számos más nagy eredmény jelzi egyházunk és gyülekezeteink életét. Kül­ügyi vonatkozásban egyhá­zunk tekintélye igen sokat emelkedett a különböző nem­zetközi fórumokon és egyházi világszervezetekben végzett tudományos és egyházpoliti­kai fáradozásaink nyomán és megbecsülést szereztünk egy­házunknak és népünknek. Országunk népe is nagyot haladt előre. Püspöktársával együtt számos gyülekezetei látogatott meg az elmúlt esz­tendőben és az ott szerzett benyomásait és tapasztalatait így summázhatja: Húsz év alatt rengeteg történt népünk érdekében és javára. Az ered­mények most érnek be. Az eredmények jó gyümölcsei a hatalmas bérházak és a kis családiházak, az egészsége­sebb táplálkozás és a jobb ruházat. Mindezt a jó állami vezetés révén érhettük el. Az egyház és állam viszo­nya jó — jelentette ki Vető püspök. Igaz szívvel tanús­Ezzel kapcsolatban köszönetét mondott a szeretetben együtt- munkálkoáó elnöktársainak: dr. Mihályfi Ernő országos fel­ügyelőnek, D. Káldy Zoltán püspöknek, dr. Fekete Zoltán ke­rületi felügyelőnek, valamint a professzoroknak és lelkészek­nek és mindazoknak a munkatársaknak, akik az, egyházi intéz­ményekben és országos hivatalokban tevékenyen segítették és építették egyházunk életét. Bejelentette, hegy az új év kezde­tével Harkányi László a Sajtóosztály tördelő-szerkesztői munkakörét, Karner Ágoston pedig a főtitkári munka­kört vette át. Majd így fejezte be beszédét: „Akitől származik minden áldás és ajándék, ajándékozzon meg bennünket a sze­retetben való együttrminkálkodás leikével, hogy az új esztendő­ben jól végezzük munkánkat egyházunk javára és népünk bol­dogulására.” M. Fr.—M. L.—P. M. kodhatunk arról, hogy ami 19 évvel ezelőtt az Egyezmény­nyel elkezdődött, jó kezdet volt. Erről tettek bizonyságot a zsinatunkban felszólalt ven­dégeink is. De az országos el­nökség nemcsak a fény-, ha­nem az árnyoldallal is foglal­kozik. Nemcsak az elért jó­ról, hanem a nehézségekről i s számot kíván adni. Etekintet- ben még jobb és erőteljesebb munkára van szükség az űj esztendőben. A minőségileg jó munkának három feltétele van. Először is a céltudatos­ság és a világos látás. Ma már talán senkiben sincs bizony­talanság a célt és feladatokat illetően. Végezzük azért szí­vós céltudatossággal mun­kánkat egyházunk javára, né­pünk és az emberiség érdeké­ben. A jó munkavégzéshez hozzátartozik az idő helyes felhasználása. Ez azt jelenti, hogy nem helyes a kampány munka. Napról-napra végez­zük kötelességünket. S végül jó munkát csak közösen és együtt lehet végezni. Emberi természetünk árnyoldala a széthúzás, de a szeretetben végzett munka isteni ajándék és ez illik az egyházhoz. Niemöller Mérten 75 éves D. Niemöller Márton, a Hessen-Nassaui Tartományi Evangélikus Egyház nyugal­mazott egyházi elnöke (püs­pöke), az Egyházak Világta­nácsának egyik alelnöke, sok más egyházi világszervezet aktív tagja, január 14-én töl­tötte be 75. életévét. D. Niemöller Márton nyu­galomba vonulása után rend­kívül tevékenyen vesz részt azokban az egyházi világszer­vezetekben, amelyek — mint pl. a Keresztyén Békekonfe­rencia — harcolnak azért, hogy megszűnjenek a világon az igazságtalanságok, hogy a fehér „gazdagok” adják végre vissza Afrikának, Dél-Ázsiá- nak és Dél-Afrikának a poli­tikai és gazdasági független­séget és a volt gyarmati or­szágok adják oda most gaz­dasági erejüket arra a nemes célra, hogy az ezeken a vi­lágrészeken élő népek ember­séges életet élhessenek. Lapunk karácsonyi számá­ban már beszámoltunk arról, hogy Niemöller Márton kü­lönböző nemzetközi békeszer­vezetek megbízásából a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság fővárosába, Hanoiba utazott karácsony után, hogy személyesen tájékozódjék az ottani helyzetről. Lapuul« igen helyesli a 75 éves püs­pök békeszolgálatát és azt ké­ri Istentől, hogy adjon neki egészséget és áldja meg min­den munkáját, amelyet a né­pek megbékélése és életük emberi szintre emelése érde­kében kifejt. pm. Külföldi hír Fokozni kell a lutheránus egyházak között az együtt­működést az új esztendőben, jelentette ki dr. Andre Appel főtitkár az új esztendő bekö­szöntése előtt Genfben adott nyilatkozatában. Az 1967-es év a reformáció 450 éves jubi­leumának a jegyében fog el­telni. Alkalmat ád ez a jubi­leum a hálaadásra, de az ön- eszmélésre is. A reformáció egyházainak föl kell tenniük maguknak a kérdést, hogy mi­lyen úton jártak a wittenbergi tételki szögezés óta és a re­formátort hitbeli felismeréssel valóban utat nyitottak-e az evangéliumnak Luther szán­dékainak megfelelően és hogy mit jelent a mi korunkban a reformáció. Ezekre a megfon­tolásokra annál inkább sort kell keríteniök az evangélikus egyházaknak, mert a római katolikus egyház és teológiája is kezdi újra átgondolni a re­formáció eseményeit és tartal­mát. A reformáció 450 éves jubi­leumával esik egybe a Luthe­ránus Világszövetség fennál­lásának 20 éves jubileuma. A Világszövetség legfontosabb feladata most a legközelebbi nagygyűlés előkészítése, ame­lyen a világ evarígélikusságá- nak kereken 1000 képviselője vesz részt a világ minden ré­széből.

Next

/
Thumbnails
Contents