Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-05-07 / 19. szám

HARC A BIBLIA KÖRÜL I. 1966. március 6-án Dort­mund egyik legnagyobb csar­nokában, az ún. Westfallen- helle-ban, mintegy húszezer ember gyűlt össze. Nem ma­guktól jöttek, a tömeggyűlést széles körű toborzás előzte meg. Autóbuszokon, vonato­kon özönlött a sokaság. Az el­nöki emelvény mögött hatal­mas fehér kereszt magasodott a falakat vallásos feliratok borították, mindenütt egyházi zászlók — Németországban ilyenek is vannak —, lengtek. Ezer tagú harsonakar festette alá időnként a szónoklatokat, szavalókórusok ütemesen jel­szavakat harsogtak. Az egyik, leggyakrabban felhangzott jelszó a szónoki emelvény fe­lett is olvasható volt: „Kein anderes Evangelium!” — Nem kell más evangélium! A gyűlésen számos felszólalás hangzott el, s az — mint mon­dani szokták — forró hangu­latban ért véget. Az ott el­hangzottak azóta is foglalkoz­tatják a nyugat-németországi egyházi s részben az egyházon kívüli nyilvánosságot. Az egy­házi sajtóban cikkek, hozzá­szólások jelentek meg, s tu­domást vett a mozgalomról a külföld is. Mi történt Dort- mundban s miről van szó eb­ben a mozgalomban, amelyet azóta is jelszava után — „Nem kell más evangélium” néven — emlegetnek. A dortmundi tömeggyűlés csak kirobbanása volt annak az ellentétnek, ami már év­tizedek óta feszíti a németor­szági egyházi életet. Ez az el­lentét a modern teológiai tu­domány és a gyülekezetek, az úgynevezett egyszerű hívők vallásossága között feszül. A gyülekezetek vallásossága gondolkodásában és kifejezési formáiban jórészt a század- forduló, vagy esetleg a két vi­lágháború közötti „kis béke” korának szellemi világát tük­rözi. Gyökerei azonban jóval régebbre nyúlnak: A múlt század ébredési mozgalmaiba és túlfej lett felekezeti öntu­datába, sőt a 17—18. század pietista áramlataiba. Ennek giát is. S e tudomány nem hagyhatta figyelmen kívül a természettudományokban vég­bement fejlődést sem. Egyre nyilvánvalóbbá vált pl. hogy korunk világképe egé­szen más, mint az, amiben a Biblia írói éltek, az ókori, vagy akár amelyet még a re­formátorok, Luther, Kálvin stb. magukénak vallottak. A gyülekezeti vallásosság mindezeket nem vette, vagy esetleg nem akarta tudomá­sul venni Ezzel persze sok vallásos ember gondolkodásá­ban hasadás keletkezett. A mindennapi életben úgy éltek, mint a huszadik század máso­dik felének modern emberei: használták a legkorszerűbb technikai felfedezéseket és eszközöket; telefonáltak, rá­diót hallgattak, repülőgépre ültek stb. Amikor azonban ki­nyitották a Bibliát, évezre­dekkel szálltak vissza, egy olyan világba, amelynek fel­fogása szerint pl. a Nap ke­ringett a Föld körül, s a csil­lagok az égbolt kárpitjára akasztott lámpások voltak. Akik e tudathasadást tűrhe­tetlennek érezték, hátat for­dítottak az egyháznak. Mások úgy vélték, hogy más a „vi­lági” élet és más a „hit’ vi­lága. Nem vették észre, hogy e felfogással a hitet az úgy­nevezett „lelki élet” legszű­kebb körére korlátozták, s megfosztották igazi értelmé­től. Közben a modern teológia A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Egyház és Társadalom bizottsága áp­rilis 25-én tanulmányi meg­beszélést tartott. Az egyes NÉMETORSZÁG LEGRÉGIBB TEMPLOMA A trieri apátság temetőjé­ben régészeti ásatások közben egy kápolna romjaira bukkan­tak, amely föltehetően Német­ország legrégibb . temploma volt. A régészek szerint ugyan­is a feltárt kápolnát Krisztus után a 310. esztendőben épí­tették. A SZÍNVONAL csökkentése ellen Athéni jelentés szerint egyes Ortodox metropoliták azt ja­vasolták, hogy csökkenteni kell a lelkészjelöltekkel szem­ben támasztott igényeket. Ja­vaslatukat a görög kultusz- miniszter elé terjesztették, akinek a kimutatása szerint jelenleg 1077 lelkészi állás be­töltetlen a görög ortodox egy­házban. A görög-ortodox szeminá­riumok azonban erősen ellen­zik a kiképzési idő megrövi­dítését. Az Athéni és Thessza- loniki-i Egyetem Teológiai szemináriuma közös nyilatko­zatot adtak ki ebben az ügy­ben, amely kimondja, hogy ennek a programnak a végre­hajtása „... szégyenteljes vol­na az ortodox egyház” szem­pontjából. azon fáradozott, hogy minél világosabban megértse a Bib­lia mondanivalóját és tolmá­csolja azt korunk gyermekei­nek. Ez minden időben a teo­lógia feladata. Ez volt Pál apostol idejében s ez ma is. Kétségtelen azonban, hogy e fáradozás közben a hittudó­sok között sok meghökkentő felfogás látott napvilágot. Né­mely tudományos feltevést eredményként tüntettek fel, és sok teológiai vélekedést nagyon szerencsétlen módon fogalmaztak meg. S amikor ezek a feltevések és riasztóan hangzó tételek nemcsak a tu­dományos könyvek lapjain jelentek meg, hanem néhol a szószékeken is, a prédikációk­ban, akkor mindez a gyüleke­zetekben sokfelé bizalmatlan­ságot, visszatetszést, sőt ria­dalmat keltett. Bizalmatlan­ságot és idegenkedést az úgy­nevezett „modern” teológia, sőt esetleg általában minden­féle teológia ellen. Ezt a bizalmatlanságot és idegenkedést — hogy ez meny­nyiben jogos, arra még visz- szatérünk — használták fel, gyűjtötték össze s juttatták viharos módon kifejezésre azok az egyházi irányzatok, amelyek végül is a dortmundi tiltakozó gyűlést megrendez­ték. Az összefüggések azon­ban sokkal bonyolultabbak, mintsem azt az eddig felvá­zoltakból vélhetnénk. Erről legközelebb szeretnénk szó­lam. Groó Gyula R német kérdés Egy KBK tanácskozás eredménye A Keresztyén Békekonferenciának a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban működő bizottságai, valamint nyugat-berlini munkaköre mun­kaülést tartottak a német kérdésről Beienrode-ban (NSZK) április 4—6-ig és annak eredményeként nyilatkozatot adtak ki, amelyet az alábbiakban közlünk: 10-20 szívdobbanás vajon élet-e? Céllövő bajnok lesz-e valaki 4—5 találattal? Kitűnő bizonyítványt kap-e, aki olykor jól felel? Dicsérhe­tő-e, aki néha jól dolgozik? És keresztyén-e az, akit egy- szer-másszor megérint az Ige, s valamicskét talán még en­gedelmeskedik is neki? Az élet folyamat, s nem egy-két jel szórványos felbuk­kanása. A hit magatartása is életfolyamat: összekapcsoltság Jézus Krisztussal, sorsközös­ség véle és övéivel. Egyben akcióközösség is! Hiszen a be­lőle áradó élet egybehangolt- ságot is jelent, melyben nem élhetünk magunknak. Az élet nem annyi, hogy mozog az uj­jam vagy megrebben a sze­mem. Ez is. Mégis sokkal több ennyinél. Még csak nem is csupán a biológiai folyama­tok összessége, hanem ezen felül egy bizonyos vezéreltség, aminek célja van, de nem is akármilyen! S ha már egy ki­csit magasabb értelemben be­szélünk az életről, akkor az koordináltság, egymás mellé rendeltség is, a legváltozato­sabb formákban, melyekből ha ki akarja tépni magát az ember, az előbb-utóbb csak romlást hozhat: enyhébb .eset­ben „a halál egy darabját”, mintegy figyelmeztetőül. Más­kor viszont félelmetesen ki­fejlett tragédiát, ha emberek vagy emberi közösségek nem értették meg, hogy nem önma­gukért vannak csupán. 1. Egyetértünk abban, hogy a nemzetközi békének a kér­dése előnyben részesítendő a nemzeti kérdéseknél, hogy a német kérdést nem lehet el­szigetelten tárgyalnunk, ha­nem csak az átfogó európai békés rendeződés összefüggé­seiben. Elengedhetetlen lépé­sek e tekintetben: a) az Odera—Neisse-határ sérthetetlenségének az elisme­rése; b) a Német Demokratikus Köztársaság önálló államisá­gának az elismerése; c) nemzetközileg szerződés­ben biztosított békés rendezés szükségességének í.. elismeré­se — az a) és b) pontokat bele­értve —, annak a ténynek láttára, hogy jelenleg nem le­hetséges a Potsdamban terve­zett békeszerződést össznémet kormánnyal megkötni: Egy ilyen nemzetközi békés rende­zés keretében kellene megfe­lelően garantálni Nyugat-Ber- lin státusát is; d) leszerelési intézkedések szükségességének az elismeré­se: az atomsorompó-szerződés aláírása, atommentes övezetek létesítése, stb. 2. Egyetértünk abban, hogy a németeknek közös feladata annak megmutatása, hogy a közös történelem, kultúra és nyelv tudatában a két egy­mástól eltérő társadalmi rend­szerben is tudnak ma békésen élni egymás mellett. 3. Egyetértünk abban, hogy a jövőben megvalósítandó európai biztonsági és békés rendezésnek nyitva kell tar­tania annak a lehetőségét, hogy a két német állam egye­süljön egymással. 4. Egyetértünk abban, hogy feltétlenül részt kell vennie a két német államnak azokban a nemzetközi szolidaritási ak­ciókban, amelyek a harmadik világot támogatják, mert a jö­vő békéjének feltétele, hogy kiküszöböljék a világon az éh­séget és a szociális igazságta­lanságot. És eközben nem sza­bad leterhelni a harmadik vir lág országait a német kérdés­sel. 5. Egyetértünk abban, hogy az itt megadott békecéloknak egymástól sokszor eltérő bel­politikai megítélésére és a megvalósítás érdekében külön­böző lépésekre van szükség a két állam alkotmányos kerer tei között. Egyénileg: akkor élek hit­ben, ha összeköttetésben va­gyok Urammal, kérem s befo­gadom bűnbocsátó-megújító erejét, mint táplálékot. De en­nek az „ételnek” az energiá­jával engedelmeskedem neki. Persze, nemcsak „egyéni” vi­szonylatban, hanem ember­társaimra nézvést is. Egy gyü­lekezet is túl kell lásson szűk kis határain: része csak az egésznek, s felelős érte. Egy nép sem törődhet csak önma­gával, különben romlást mun­kál, nem életet. Szívdobbaná­sok: élethez méltó gondolatok és cselekedetek kellenek, még­pedig sorozatban, magatartás- szérűén. Olyan „egybeszer- kesztettség”, életes összehan­goltság, melynek jegyében egyes keresztyének, gyüleke­zetek, kisebb-nagyobb emberi közösségek tudnak és akarnak egymásért cselekedni. Hiszen ezáltal nem gyengébbek lesz­nek, hanem erősebbek, hord- képesebbek, mert belső „szer­kezetük” acélozódik meg. Kősziklára az építi élete házát, aki folyamatosan cse- lekszi Jézus igéjét. (Mt'7,24) Ne érjük be olykori fellángo­lásokkal! Az Élet Ura, ha iga­zán közel engedjük magunk hoz, képes rendbehozni kiha- gyásos „szívműködésünket”, hogy a tőle elnyert élet jelei meggyőzően tanúsítsák szent jelenlétét. Bodrog Miklós A három nemzeti bizottságnak a fenti nyilatkozata rend* kívül fontos lépést jelent a német kérdésnek egységes és egy- értelmű megítélése és kezelése szempontjából a Keresztyén Békekonferencia keretében. A múltban sokszor került elszige­telten és a kelleténél hangsúlyozottabban a tárgyalások közép­pontjába az ún. német kérdés és ez a körülmény zavarta a nemzetközi helyzet helyes értékelésének a kialakulását. Ez a nyilatkozat ezt a helyzetet megszünteti és lehetővé teszi, hogy a Keresztyén Békekonferenciában dolgozó német barátaink is az „elsőbbrendű’’ kérdések megoldására fordítsák minden ere­jüket és figyelmüket. MEGHALT D. DR. IHMELS PROFESSZOR Április 10-én Drezdában hosszú szenvedés után elhunyt 79 éves korában dr. Carl Ihmels professzor. 1923-ban lett a lipcsei evangélikus misszió igazgatója és 1960-ban bekövetkezett nyugalomba vo­nulásig töltötte be ezt a tiszt­séget. MANIKAM PÜSPÖK 70 EVES életévét. Dr. Manikam 1957— 1963-ig egyik alelnöke volt a Lutheránus Világszövetségnek. Dr. Rajah. B. Manikam, az indiai Evangélikus Tumuíen- egyház nyugalmazott püspöke április 19-én töltötte be 70. rádiós jubileum A Lutheránus Világszövet­ség Addis Abeba-i rádióállo­mása februárban ünnepelte fennállásának negyedik évfor­dulóját. Az „Evangélium hangja” elnevezésű adóállo­másnak 170 munkatársa van és új igazgatójává P. Voíz lel­készt hívták meg. A LUTHERÁNUS világszövetség munkatársai INDONÉZIÁBAN Dr. Appel főtitkár és a Vi­lágmissziói Osztály igazgatója, dr. Sovik tájékozódó látoga­tást tettek márciusban Indo­nézia evangélikus egyházainál. Az indonéziai egyházak egyébként októberben akarják megalakítani az ökumenikus Tanácsot, amelynek mintegy 5 millió keresztyén lenne a tagja. Északon kezdem, ahol a repülőgép ha lan­dol, rénszarvascsorda iramlik meg a bugástól. Rovaniemi a sarkkörön fekszik a végtelennelc tűnő tundrák szélén, de még erdők övezik. A „kereszt és varázsdob’’ järventausi világa ez, de már nem legendák és mítoszok kelnek az erdők mélyén s a hómezők végtelenjén, ha­nem a hires finn szívós akaratnak, a „sisu”­Finnek között nak látható eredményei, mint íme ez a város is, amit a németek visszavonulásukkor’ földig romboltak—égettek s a finnek megépítették a régi helyén az újat. Alvar Alto tervezte ezt a lakóépülettömböt, amelynek hetedik emeletéről nézem, egy gar­zon-lakás tágas ablakából, hogyan ömlik el az alkony a városon s a derengő szürke homá­lyon hogyan szúrnak át a felgyűlő fények. Messze derengenek sejtelmes fények Mélyek, fehérek, szépek az éjek. Amott a templom neon keresztje villan. Az imént ámultam alatta az oltárfreskón. Se- gerstrale monumentális műve. Az élet vizének forrásánál áll a megdicsőült Krisztus. Körü­lötte az üdvözülők és kárhozottak finn világa faggyal és tavasszal, farkasokkal és erdőkkel, boldogokkal és gyűlölködőkkel, s íme itt bal­ra lent Eeli Laitinen, a gyülekezet nemrég­volt papja terelgeti híveit az élet vize felé. A hívek tucatnyi kis töredéke most itt zsong körülöttem a garzonlakasban. A meg­nyíló Bibliában keressük az élet vizét s a kér­dések untalan felénk szállanak: hogy van ez nálatok? ... Nem mindig kapnak itt magyar vendéget, Helsinkitől is majd ezer kilométer­re északon, de a mi világunk s az irátunk való szeretet mégsem hiányzik itt. Vendéglá­tónk, énektanárnő, leoltja a villanyt, halkan felbúg a kis vetítőgép s a falon megelevene­dik színes mozgófilmen a finn lelkészegyesü­let tavaly nyári magyar útja: Budapest, Bala­ton, Bonyhád. Pécs, Békéscsaba, Eger s a töb> bi szép emlék. Az akkor ittjárt negyven új barátunk hí­vott meg látogatóba• Negyven új szív sugá­rozza szét környezetében irántunk a szerete­tet, s mérhettem ennek az új szeretetnek a hőfokát Helsinkiben és Kuopioban, Varkaus- ban és Tamperében, Ouluöan és Rovaniemi- ben, Loimaaban és Turkuban egyaránt. Tar­tottam előadást a finn országos lelkészgyű­lésen, mondottam igehirdetéseket a rádióban, istentiszteleteken és bibliaórákon, izzadtam a szaunában új barátainkkal, vendégül láttak püspökök és káplánok, prédikáltam alagsori kis imateremben s a tamperei csudálatos Ka- leva-templomban, ahol a kulisszaszerű haj­lott betonfalak úgy nőnek az irdatlan ma-* gasságba, mintha mesebeli finn erdő roppant törzsei borítanának el. Beszélgettem őszhajú költőpappal évszázados parochián s folytat­tam eszmecserét fiatal modern lelkészekkel Helsinkiben az egyházi sajtóközpontban. Vé­gig ettem egy nap egyhuzamban öt ebédet ti­zenegytől hatig (mert a vendéglátók szíves szeretete elől nem volt kiút), s nyilatkoztam a sajtónak magnószalagra (még a hosszú nyomdász-sztrájk előtt). Kaptam árenged­ményt az egyik áruházban, mert hallottak az­nap reggel prédikálni a rádióban, s mondtak rám díszebéden toastot, amely nem nekem szólt, hanem a magyar egyháznak, amelyet bennem láttak. Én pedig mindezek közölt megrendült, csendes szívvel mértem a hőfo­kot, a megújuló szeretet melegét, amely a két testvéregyházat összefűzi. A szeretet irántunk nem csak az érdeklődés őszinteségében tükröződik. A „hogy van ez nálatok” mögött a nyugodt mérlegelés, meg­becsülés és tanulnivágyás rejlik. Rengeteg szépet, monumentálisát, praktikusat, újszerűt mutatnak, de amikor a finn egyház útkereső tusakodásának erjedő világa tárul fel, a ta­pasztalatgyűjtés nyíltsága csendül meg a kér­désben: „hogy van ez nálatok?” Új kapcsolatok melegének hőfokát mérhet­tem. A két világháború közötti romantikus szemlélet még fel-felvillan, de a finn egyház már nem ér rá csupán a múlt mély kútjába engedni vedrét vízért, amikor itt zúgnak kö­rülötte a hullámok. Az élő víz mindig a je­len friss vize, ha mélyből buzog is fel. így van ez a finn—magyar egyházi kapcsolatok­ban is. Martti Simojoki puritán voltában is impozáns érseki lakásában új egyházi törvé­nyeinkről, egyházkormányzásról, s a kapcso­latok új, szélesedő csatornáiról beszélgetünk s a jól tájékozott egyházpolitikus szeretetének melegét már ez a kérdés méri: „Hogyan fej­lődik ez közöttünk? A legszélesebb külföldi kapcsolatunk ma a finn egyházzal van. Professzorcsere, teológus­csere, egyéni és csoportos látogatások, könyv­kiadás, hivatalos delegációk, kölcsönös bő cik- kezés a stációi, de az eszmélkedés útjai is ösz- sze-összefutnak. Kuopioban az az igény me­rült fel, hogy egy tervezett finn—magyar lel­késztalálkozón tájékoztassuk őket a békekér­désben folytatott teológiai tusakodásunk eredményeiről s Helsinkiben a fiatal lelkészek erre a kérdésre tágultak: milyen az egyházi élet a szocializmusban. Tamperében fiatal, lei­ké sznék vidám enyüttesé mesél lelkesen arról, hogy mit láttak Magyarországon, s a pap-fér­jek el-elkomolyodva térnek vissza rá: ezt ne­künk is látnunk kellepe. A kitárt karok, amelyek kézfogássá kapcso­lódtak, erőt hordoznak. Koren Emil t 4 .................. TA NULMÁNYI MEGBESZÉLÉS munkacsoportok vezetői be­számoltak az eddig végzett munkáról, és ismertették ter­veiket a jövőben végzendő feladatokra vonatkozóan. Luther első teljes bibliakiadá­sának címlapja 1534-ből megfelelő a Biblia-értelme­zése is. E felfogás szerint a Biblia mindenestül szent könyv, minden szavában, sőt betűjében Isten igéje, s per­sze minden tévedéstől men­tes. Kutatni, bírálni, értel­mezni nem kell, sőt nem is szabad. Ügy kell érteni, aho­gyan van, szószerint. Ez a gyülekezeti vallásosság alig vett tudomást arról, hogy időközben a teológiai tudo­mányban nagy változások történtek. A Biblia-kutatás, a bibliai szövegek, kéziratok ta­nulmányozása, újabb és újabb leletek (feltalált kéziratok), a régiségtudomány és történet- tudomány felfedezései és eredményei alakították az egyház tudományát, a teoló-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents