Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-05-07 / 19. szám

Meghitt közösség Istennel Zsolt 91, 14. Isten és ember viszonylatában már az Ötestámentomban feltételezett két életrevaló, illetőleg életközei dolog. Egyfelől Istennek az a döntő cselekedete, amelyikkel szeretete indítá­sára megismerteti magát és szándékát az emberrel. Ez az alap­lépése Istennek, amely nélkül az ember maga kereste vagy csinálta istennel vagy istenekkel kísérletezik. Másfelől az Isten kezdeményezte — Isten és ember közti — jó és meghitt vi­szonyban mindig ott van valami az emberi közösségek leg- meghittebbjéből, a házasfelek viszonyából. Így vagyunk ezzel a nagyon evangéliumi hangulatú zsoltárverssel is. A hivő ember kapcsolata Istennel még a hozzávaló ragasz­kodásnál is több. Nem csepegős kegyeskedés vagy bigottság! Mi sem állt távolabb az Ótestámentom népétől, vagy az Új­szövetség gyülekezetétől! A kegyeskedő Istenhez való viszo­nyulásában mindig letompítottabb és hangfogóval ellátottabb Isten szeretete és akarata. Sokkal beszédesebb az, ami az em­beré: Az egyéni belső nyereségvágy és az Isten elé már „ké­szen” vitt rászolgáltság! Ebből a hamis lelki ágaskodásból szár­mazik a befelé megelégedett és a kifelé többnyire lesántult mozdulat. Az Isten csüggés csakugyan meghitt, bizalmas, bensőséges ráépülés, rátámaszkodás a kezdeményezőre, Isten­re. Gyermeki bizalom, ez, amiben Isten szeretete és akarata egyaránt érvényesül. Valóban közösség, amelyikben jelen van Isten: Szerethet, adhat és akarhat, mert emberi partnere is je­len van, ajtót nyithat, viszont szerethet, egyetérthet és akar­hat Istennel. Az Istennel való meghitt közösség megmentettség. Ezzel kezdődik, folytatódik és teljesedik be az, amit az ige életnek nevez. A szerető Isten megmentett a haláltól úgy, hogy jö­vendőnk útja a temetőben sem a végére kanyarodik, mert Fia, a mi Urunk él és aki rajta csüng, az élni fog. A jövendő felől ígéretes jelen attól is megszabadított, ami már a jelenben a halál jele: A vigasztalanságtól, reménytelenségtől és az önző életféltéstől. A megmentett ember megvigasztalódott, remény­ségben élő ember. Azt is tudja, mire lett szabaddá megmen­tése folytán. Egy egészen másfajta életféltésre. Mivel az Isten­nel való meghitt kapcsolatában ott van a bizonyosság, hogy őt előbb féltette Isten, a hivő ember mások életét féltő em­berré lett. Ez a féltés átlépi a vérségi és ösztönös féltést. Ezt a fajta féltést megújítja és meggazdagítja. Az életféltés olyan kitere- bélyesedésére van ma szükség, amelyik valóban arra az egész földre tekint, amelyiken emberek élnek, Isten teremtéseként és Krisztus megváltása fényében. A mentő Isten megmentő szándékának valódiságához és hiteléhez hozzátartozik az a fél­tés, amelyik nagyobbnak és sürgősebbnek látja a mentés le­hetőségét és kötelezettségét, mint a veszedelmet. Van-e meg­hitt közösség Istennel, ha keresztyén emberek kézlegyintéssel intézik el az életféltést és életmentést? Isten ma is kérdi: Hol van a te közeli és távoli testvéred? Ez a második mondata Is­tennek azokhoz, akiket saját sírjukon túlnézetett első monda­tával: Megmentettelek. A meghitt közösség Istennel tehát azt jelenti, hogy Isten munkatársává lehet az ember. A felmagasztaló kifejezés nem kétesértékű méltóságra, az Isten elméleti ismeretére utal. Is­ten lehajol hozzánk, fölemel magához. Az ember pedig oda­szánja magát Neki. Ez a meghitt közösség messze túlnő az el- csendesedés óráján és átfogja az egész földi életet és az örök életet is. Védelme alatt, a bűnbocsánat ajándékával és feladat- programjának sodrában rendezett a múlt, áldott a jelen és biztató a jövendő. Szabó Gyula A reformáció jubileuma a világon EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KANADA Egyesült Államok: Az Ame­rikai Egyesült Államok evan­gélikus egyházaiban a refor­máció ünnepélyeit ezzel a jel­szóval tartják: „Élet... új élet”. Október 29-én minden gyülekezetben tartanak re- formációs istentiszteleteket, amelyeknek az ünnepi rend­jét egységesen állapították meg. Már az elmúlt eszten­dőben adtak ki egy 116 la­pos könyvet a reformáció ér­telmének és jelentőségének a méltatására. Rövidesen meg­jelenik egy részletes program is. Az ünnepélyek előkészíté­sére közös Előkészítő Bizott­ságot alakítottak, amelyben benne vannak a különböző tí­pusú amerikai evangélikus egyházak és közösségek. A bi­zottság' elnöke dr. Malvin H. Lundin ÍNew York), az Egye­sült Államok Lutheránus Ta­nácsának az elnöke. Kanada: Kanadában az or­szág fennállásának a 100 éves évfordulójával együtt ünnep­ük a reformáció jubileumát. Minden gyülekezetben tarta­nak a reformáció napján (ok­tóber 31.), illetve az azt meg­előző vasárnapon külön is­tentiszteleteket. A reformáció jubileumának a jegyében ren­deznek olyan ünnepségeket is, amelyek kapcsolatban lesznek majd a Lutheránus Világszö­vetségnek Waíeríoo-ban jú­nius 12—17-ig tartandó vég­rehajtó bizottsági ülésével. A két évfordulóval kapcso­latban emlékérmet is adott ki a Kanadai Lutheránus Ta­nács, amelynek egyik oldalán Luther Márton arcképe van, a másikon pedig Kanada tér­képe. A sikátori gyülekezetben Hatszáztizenegy évvel ez­előtt, 1356-ban a PÖK-nemzet- ségből való MÓRICFIA SI­MON bakonyi és győri főis­pán, CSESZNEK várának ura, elfoglalta a pannonhalmi fő­apátsághoz tartozó VARSÁNY községnek egy határ-részletét s itt STKATOR néven ói köz­A sikátori evangélikus temp­lom séget szervezett. A mohácsi vész után a cseszneki vár birtokosa: ENYINGI TÖRÖK BÁLINT befolyására Sikátor is csatlakozott a reformáció­hoz. Az egyháztörténetben Siká­tor nevével először 1661-ben találkozunk, amikor MUZSAY püspök az önálló egyházközsé­gek közé sorolta. Első ismert nevű lelkésze (1669) SZU- DOVSZKY MIHÁLY volt. Az ellenreformáció és az üldözte­tések ideje alatt a gyülekezet teljesen megszűnt. Temploma, lelkésze nem volt. A szülők azonban titokban is átplán­tálták gyermekeik - szívébe az evangélikus öntudatot. Ami­kor tehát a TÜRELMI REN­DELET lehetővé tette, rögtön megalakult a gyülekezet, mely a környék, elsősorban VESZ- PRÉMVARSÁNY evangéliku­saival együtt templomot, pap­lakot, iskolát épített, harangot szerzett be. Az 1787-ben épült első templom alapja ugyan kő volt, de a fala „tömés” (nyil­ván várfal), a tetőzete zsupp- szalma, torony nélkül. A mos­tani szén templom hetven év­vel ezelőtt, hazánk fennállásá­nak ezeréves jubileuma ide­jén épült. Midőn a hetvenéves jubi­leum közeledett, a sikátort hívek azt mondták: „ÉPÜL, SZÉPÜL A FALU, CSAK AZ isten haza All kopot­A reformáció és az ember I TAN a falu közepén. I NEM VÁRUNK ÉVEKIG AZ ESETLEGES NAGYOBB KÜL­FÖLDI SEGÉLYRE, HANEM A veszprémvarsányi evangé­likus templom A SAJÁT ERŐNKBŐL HOZ­ZÁKEZDÜNK A TATARO­ZÁSHOZ”. A múlt év vége felé a tatarozással el is ké­szültek. Az idős hívek szerint megdicsérte a sikátori evan­gélikusokat templomszerete- tükért, szintúgy a lelkészüket: SZEPESI ISTVÁNT, aki 32 éve végzi a gyülekezetben szolgálatát. Az igazság SZENT­LELKE szükséges ahhoz, — hangsúlyozta a püspök prédi­kációjában —. hogy dicsőíteni tudjuk Istent. Az igazságot megismerni s elviselni sok­szor nem könnyű. Bűnbánat is szükséges hozzá. Így volt ez a reformáció idején, de a felszabadulás után is. Aki azonban az igazságot keresi, Istennel találkozik. Ez pedig öröm. világosság, boldogság, amitől megújul a lélek s apá­ink régi énekkincse is. Ilyen pünkösdi ünnepe legyen a si­kátori gyülekezetnek is. Istentisztelet után a püspö­köt a községi tanács nevében IHÁSZ JÖZSEF köszöntötte. A püspök meghallgatta a gyü­lekezet .életéről szóló jelentést, maid tájékoztatta a presbité­riumot, melynek élén a lel­kész mellett KOZMA SÁN­DOR felügyelő és TAKÁCS templomuk most szebb, mint új korában volt. Április 23-án CANTATE vasárnapján látogatta meg a gyülekezetei Dr. VETŐ LA­JOS püspök. Igehirdetése előtt FERENC gondnok áll. A püspök megtekintette a gyülekezet veszprémvarsányi templomát is, ahol a délelőtt folyamán KŐSZEGHY TA­MÁS lelkész hirdette az igét. A Német Demokratikus Köztársaság rádiója kéthavonként rádiókommentárt közöl ebben az évben, a reformáció 450 éves jubileuma alkalmából. Aprilis 9-én D. J. Jänicke magdeburgi püspök kommentárját sugározta a rádió és ebből közlünk az alábbiakban részleteket: A reformáció ügyét kell egyértelműen megvallanunk és igazi helyére tennünk, ami­kor Luther Mártonra fog em­lékezni ebben az évben az evangélikus keresztyénség — mondta Jänicke püspök. E te­kintetben egyházi és állami körök egy véleményen vannak a Német Demokratikus Köz­társaságban. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy a reformáció ügye nem egyes teológiai szakértőknak a specialitása, hanem egyszerűen szólva az emberről magáról van szó itt. Arról az emberről, akit a re­formáció Isten színe elé állí­tott és állít ma is. A refor­máció korában ezt megértet­ték az emberek. És arról sem szabad meg­feledkeznünk — folytatta a püspök, hogy mai bizonyság- tételünknek különböznie kell a 450 év előttitől. Az egyházi rendezvényeknek kell a refor­máció ügyét a mi korunk nyelvére lefordítaniok, hogy meg tudja szólítani azt az em­bert, aki azóta rendkívül meg­változott világban él. Luther Márton személyének a helytelen értékelését el kell utasítanunk. Sem szentet nem csinálunk Lutherból, sem a személyi kultusz vonalára nem akarunk tévedni. Luther maga tiltakozott mindig az ellen, hogy őt, „Isten méltatlan bi­zonyságtevőjét”, azaz eszközét, állítsák a középpontba. Egy embert akart csak naggyá ten­ni az emberek között: -Krisz­tust, Isten egyszülött Fiát. Mi idősebbek emlékezünk még arra, hogy a múltban nem is egyszer a német hőst látták az németek Lutherban. Az egyháznak és a teológiának kell arra ügyelnie, hogy az ilyen nézetek ne érvényesül­hessenek a reformáció jubi­leumi alkalmain 1967-ben. És végül az egyházak hit­beli egységét és a világ né­peinek a közeledését is kell munkálniok a reformációi ün­nepélyeknek — fejezte be rá­diós beszédét Jänicke püspök. A KERESZTYÉNEK ÉS A GAZDASÁGI KÉRDÉSEK A Keresztyén Békekonfe­renciának a gazdasági kérdé­sekkel és a fejlődésben levő országok problémáival foglal­kozó nemzetközi bizottsága a nyugatnémetországi Höchstben tartotta legutóbbi ülését, amelyen több előadás hang­zott el arról a kérdésről, hogy a világ keresztyénségé- nek milyen feladatokat kell vállalnia a világ gazdasági problémáinak és a volt gyar­mati országok szociális és gazdasági kérdéseinek a meg­oldása terén. A bizottság a Keresztyén Békekonferencia elnöksége elé terjesztette jelentését, amely többek között javaslatokat tartalmaz arra vonatkozólag is, hogy az 1968-ban tartandó összkeresztyén Békevilággyű- lésen milyen kérdések kerül­jenek elsősorban megtárgya­lásra ebben a kérdéskörben. Recept Jutkának Jutka hatéves. Még nem jár iskolába, de már olvas. Addig kérdezett, míg kíváncsi szeme lassanként megfejtette a be­tűk titkát. Egyik nap épp a Nők Lapjának kozmetikai ro­vatát tanulmányozta, ami­kor váratlanul megkérdezte az édesanyját: — „Anyu, hol van a fül­cimpám?" Anyu nem lepődött meg e kérdésen, mert Jutka ennél sokkal meglepőbbeket kérde­zett már. Türelmesen megmu­tatta Jutka fülcimpáit. Amikor másnap Anyu a munkából hazatért, otthon parfüm illatban úszott az egész lakás, és Jutka a heve- rőn ülve fájó lábát pihentette. — „Hát te mit csináltál?" — „Elestem, de olvastam a Nők Lapjának kozmetikai ro­vatában, hogy elesettség ellen legjobb a fülcimpákat par­fümmel kenegetni. Hát én is ezt csinálom.” Hatéves vagy, Jutka. Meg­mosolyognak a felnőttek. De a te lábad biztosan meggyó­gyul, ha a fülcimpádat par­fümmel kenegeted. Te azonban, ha látod a fel­nőttek életét, sohse moso­lyogj azokon, akik elesettsé- gükben gyógyulást keresnek, mert sokan vannak közöttük, akik sohasem találják meg azt. Mivel a te életedben is jö­hetnek még olyan napok, ami­kor úgy érzed, kenegetned kell a fülcimpáidat, egy má­sik receptre is szeretnélek megtanítani. Tanuld meg jól ezeket a mondatokat, Dávid király imádság-receptjéből valók, s Dávid óta nagyon so­kan használták és kipróbál­ták. Ha úgy érzed, hogy fül­cimpád kenegetése nem hasz­nált, kulcsold össze a kezed, és őszinte szívvel mondd el te is: „Tiszta szivet teremts ben­nem, oh Isten, és az erős lel­ket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent Lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség leikével tá­mogass engem.” Magyar László MEGJELENT A KERESZTYÉN ÉNEKESKÖNYV ÜJ KIADÄSA A Keresztyén Énekeskönyv új, nagy alakú, nagybetűs ki­adása megjelent. Kapható a Sajtóosztályon (Budapest, VIII., Puskin utca 12.) 40,— Ft-os áron. A lelkészi hivatalok eddig beküldött rendeléseit folya­matosan küldjük ki. A LUTHERÄNIA május 14-én, pünkösd­vasárnap du. 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templom­ban EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart, amelyen Gárdonyi Zoltán énekkari és or- gonaihűveiből ad elő. Vezényel: Weltler Jenő karnagy Igét hirdet: / dr. Kelten András KONFIRMÁCIÓ LEVÉLEN Munkában a kapa, a gereblye, A könnyű kézikocsi is sűrűn fordul. Húsz és hetven év közöttiek vannak együtt. Férfiak, nők ve­gyest. Köztük szorgoskodik Nitsch Károly felügyelő és kántor is feleségével együtt. Amit a nagypéntek és a húsvét elhagyott, azt most a konfirmáció pótolja. Tisztul a tér, szé­pül a környék. Ahol a Szentlélek maga ve­zeti a „brigádot”, ott nem is lehet másképp. Egy kis pihenés a templom tisztítása közben. Asszonyok gyűrűje s nyelvük pergőtüze vesz körüL A maguk konfirmációját idézik. Réti­ben, Kapin, Lébényben,, Kisfaludon. Régi, helyi szokások elevenednek meg. Tanácsok, kérések hangzanak el. Ha én ezeket most va­sárnap Levélen mind megvalósítanám...? Kiváltképpen ilyenkor örülök az új Agendá- nak. Ragaszkodom is hozzá az utolsó betűig! Jó érzés tudom, hogy a konfirmáció nagysze­rű szertartásának végzésében egy vagyok lel­késztársaimmal s gyülekezetem is egy az ö gyülekezeteikkel! Ez a tudat engem is, újból megkonfirmál. * — Magát is várjuk vasárnap, András. — Az attól függ ... — A szolgálattól? — Nem. Az időjárástól. — Rossz időben is megtartjuk. — Tudom. De ha jó lesz az idő, akkor nem jövök. — Ha jó lesz? — Akkor kimegyek krumplit ültetni..Z Hétfőn Zsirai Gyöngyi nem jött el az órá­ra. A gyerekek azt mondták, hogy „mum- sza” van. Szerdán Csendes Ibolyka is otthon maradt. Szombaton Tóth Ica és Szekér Zoli érkezett rekedten és kókadtan. Sajnáltam na­gyon őket s aggódtam a másnap miatt... Va­jon lehet-e háznál konfirmálni? ... Ezen tű­nődtem hazafelémenet a vonaton. Azután új­ból elolvastam a konfirmáció evangéliumát. Jézus gyógyító hatalma a betegek fölött s a templomi gyermeksereg magasztaló hozsán­nája reménységet ébresztett bennem. Biza­kodva helyeztem lefekvés előtt kis betegei­met a nagy (gyógyító kezeibe. * — Meddig tart, tisztelendő bácsi, a konfir­mációi ünnepély? — kérdi váratlanul a csacs­ka és csupaeleven Hofbauer Pali. — Tizenegyre vége lesz. — Jaj, de jó! — Talán szorít a cipőd? — Dehogy! Akkor még megnézhetem a TV-ben a Tüskevárt. Tegnap a főpróba miatt nem nézhettem meg... • Tízen állják körül a sok műgonddal és még több szeretettel felékesített ősi oltárt. Hat leány és négy fiú. Huszonkét esztendővel ez­előtt voltak egyszerre ennyien. Többé már nem lesznek. Nem is lehetnek, mert a cse­csemőktől kezdve mindössze 10 azok száma, akik a gyülekezetben még a korfirmáció előtt állnak... * Illetődöttség és az izgalom halvány pírja ég az arcokon. Vasutas, téeszdolgozó, gyárimun­kás, kereskedelmi alkalmazott, kisiparos-szü­lők gyemekei. A rajtuk levő új és elegáns holmi biztosan fölözi az ezrest. A nyakláncok­ról, gyűrűkről, fülbevalókról, karórákról és egyebekről nem is szólva. Mégis mindez nem jelentett különösebb terhet a szülőknek, de az ajándékozóknak sem. Harmincnyolc évvel ez­előtt, Pesten, az én konfirmációi ruhám eze­kéhez képest... * Elnézem a gyülekezetei. Ennyien még a templom 175. éves jubileumán sem voltak. Itt van most a nagypapa, a nagymama, az édes szülők, a keresztszülők, a testvérek, a rokonok. Eljöttek az unoka, a gyermek, a ke­resztgyermek, a testvér kedvéért. Hadd örül­jön! örül is. Vele örülök én is, mert látom, hogy nem is vagyunk olyan kevesen ... Iga­za volt az egyik konfirmandus kislánynak: — Többször is kellene egy évben konfir­mációt tartani, tisztelendő bácsi! * Száll, zeng az ének. Kipirulnak az arcok, meghatódottságot iüröznek a szemek. Sokak­nál egy-egy könnycsepp csillogását is látom. Valóban megható ez az ifjak és öregek együt­tes éneke. De megható a szöveg is: „Ma újra hűséget fogadok ...” Most nem tudok velük együtt énekelni. Csak nagyon csendesen imádkozni: „Uram! Csak legalább a jövő va­sárnapig tartson ki ez a ma újra megfogadott hűség...” Zoltán László ti i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents