Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-05-07 / 19. szám
fcf». BERM. BP. 72 MEDITÁCIÓ ANYÁK NAPJÁRA M egszámlálhatatlan a változata annak, ahogyan a képzőművészet, szépirodalom és költészet az anya témáját megragadta. Gyámoltalan kísérlet lenne már az is, hogy csupán a nevezetesebbeket felsoroljuk és vakmerő próbálkozás lenne versenyre kelni a klasszikussá érett, formájában és tartalmában tökéletes alkotásoknak. Mégis azt hiszem, hogy egy síró gyermek könnyei prizmáin keresztül a mosás, vagy főzés mellett álló édesanyját szebbnek látja, mint Orlai Petries Soma klasszikus „Anyám” festményét, vagy Stróbl Alajos megrázó „Anyánk” szobrát. (Hogy csak egy-két nevesebb magyar alkotásra utaljak!) De az is valószínű, hogy egyetlen egy költemény, vagy regényrészlet nem tudja visszatükrözni azt a fájdalmat, amely az árvaság érzésében bomlik ki, amikor utolsó útjára kísérjük anyánkat. Anya csak „egy” van. És ez mindenkor sajátosan egyéni, pótolhatatlanul egy szemé- lyű, sohasem általános, sohasem típus. Ezért egyéni és személyes a kapcsolat velük és kölcsönös érzéseink színes szövetének mintáiból ő, meg én, az anya és gyermeke közti kapcsolat ábrázolódik ki. N éhány évvel ezelőtt filmszínházaink egy különös című filmet vetítettek. Sok problémát jelentett számomra akkor a cím, amely így hangzott: „Isten után az első”. (Egy hajóskapitányra ruházták az Isten utáni elsőséget.) Azóta is sokszor nyelvemre jön a mondat, s talán ma megtaláltam azt a valakit, aki Isten után az első lehet. Igen, az anyában helytálló, találó ez a kifejezés. És csodálkozom azon, hogy minden város, vagy falu főterén nem áll még szobruk. Valójában a hősi emlékművek őket illetnék, még a szó igazi értelmében is, mert hiszen közvetve ők harcolnak a csatatereken és közvetlenül ők azok, akik ezért a néma hősiességért elismeréssel? Mert ők elvesznek a 365 napban, szürkén, mint a kora hajnal gyér fénye, amikor a gyárak felé igyekeznek, vagy az esthomály a csataterek minden terhét hordozzák. Ezzel szemben az év 365 napjából kapnak egyet. Mintha a 365 nap nem is lenne mind egytől egyig az ő törődésük, fáradtságuk és küzdelmük. De ha már így van, legalább ezen a napon sűrűsödjék bennünk a hála, a tisztelet, megbecsülés irántuk, mert hallatlan feladatra vállalkoztak. Gyermekeket hoztak a világra, ápolták, gondozták, nevelték őket, sokoldalúan mutatták meg helytállásukat. Kissé úgy mint a dal szövegében: „Éjszaka font, nappal mosott, jaj, de keservesen tartott.” És ez szóról szóra szinte így igaz, mert alig tudunk anyáról, aki nem „több műszakban” végzi dolgát. Mikor köszöntük meg ezt kellőképpen? Mikor áldoztunk IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Köszönjük Neked, hogy Jézus Krisztusban Megváltót küldtél e földre nekünk embereknek. Az Írásokban előttünk áll s Karácsony, Nagypéntek, Mennybemenetel ünnepeiben a hivők közösségében újra átéltük, amit Megváltónk értünk tett. Mégis sokszor értetlenül és tehetetlenül állunk a Jézus Krisztusban megnyilatkozott isteni szeretet nagysága és valósága előtt. Értetlenül, mert nem tudjuk felfogni, hogy drága áron megváltott gyermekeid vagyunk, akik már most élhetnek Isten gyermekeinek szabadságában, örömben és békességben, teljes bizalommal a mennyei Atya oltalma alatt. Tehetetlenül, mert nem mozdul akaratunk annak cselekvésére, amire pedig drága Megváltónk küldött erre a világra: hogy bizonyságot tegyünk életünkkel a Te szeretetedről s a békesség Evangéliumának erejével tartóztassunk fel minden háborúságra vezető egyenetlenséget s ellenségeskedést. Pedig a világ éppen ezt a szolgálatot várja tőlünk. Mi azonban olyanok vagyunk, mint a tanítványok voltak Pünkösd előtt: elzárkózunk a világtól, nem vesszük tudomásul súlyos kérdéseit, mert félünk, magunkba zárjuk az Evangélium kincsét, mert kételkedünk értékében, erejében. Urunk Istenünk! Te azonban Fiad által Szentlelket ígértél nemcsak tanítványaidnak, hanem minden embernek is, aki azt kéri Tőled. Mi most buzgón kérünk: töltsd ki Szentlelke- det mircánk is, adj nekünk is életünket újjáteremtő Pünkösdöt, hogy bátran és teljes meggyőződéssel szolgáljunk e világban a békesség Evangéliumával s járuljunk hozzá, hogy legyen e földön béke, az emberek között testvéri szeretet, a különböző népek, országok között békés együttélés. Add Szentlelked erejét, hogy saját életünkben is eredményesen harcoljunk a Gonosz minden életrontó hatalmával szemben s így lehessünk magunk is az elesettek felemelője, a csüggedők bátorítója, a szomorkodók vigasztalója. Szentlélek Isten jöjj el hozzánk! Ámen. ill!líl!l!i:ill!lll!lll[|!i:!:l!l!l!lí!:i!lll:iri!l!lll!l!!!ll|Uilllllllii:ill!l!lll!l!l!l!i:illll!l!l!lllllllll:lll!l!lil|l|l|l|l|!II|||l|!|||!|!|||||||||!|!|!|!|ín MEGHALT wiesner lipcsei professzor Dr. Kurt Wiesner, a lipcsei Teológiai Fakultás rendszeres teológiai tanszékének a professzora 60 éves korában április 16-án váratlanul elhunyt. A nálunk is járt és ismert teológiai professzorban nemcsak a lipcsei fakultás, hanem a német közélet és a nemzetközi békemozgalom is értékes harcosát veszítette el. bizonytalan árnyai, amikor a vacsorára valóval karjukon fáradtan igyekeznek haza. És ezen a napon ők is megállhatnak egy pillanatra, elkönyvelhetik a gyermekek köszönetét, vagy vázába tehetik a néhány szál virágot, a megemlékezés apró jeleit. De figyeljük jól meg, hogy mosolyukban már erős elhatározás lüktet: élőiről és mindent a családért! Az anyáknapi hangulatból egy véget nem érő útra kanyarodnak, a szolgálat és áldozathozatal útjára. S itt dadogunk ezen a napon a költővel: „Mit mondok majd először is kedvest, szépet neki”. Biztosak lehetünk abban, hogy nem várnak tőlünk semmi különöset. Legyünk meggyőződve, hogy nem azért fáradhatatlanok egy esztendőn keresztül, hogy most köszöntsük őket. őket az ősi, ösztönös anyai szeretet motorja hajtja, űzi. Mégis illő, hogy ezen a napon, különösen is gondoljunk rájuk. Négy évtizeddel ezelőtt fogalmazott sorok vibrálnak bennem: „Már egy hete csak a mamára gondolok mindig”. (József Attila) Egy hétről van itt szó. A gyermeki kötelesség azt írná elő, hogy 52 héten keresztül változatlanul és egyformán a „mamára” gondoljunk. A világ minden táján élő mamára, akik kihordták, szoptatták, nevelték gyermeküket, azt a nemzedéket, amelyhez tartozunk. S ezekre kérjük Isten gazdag áldását, ezeknek kívánjuk, hogy Isten sokszorozza meg erejüket. Ezeknek köszönjük a mérhetetlen fáradtságot, munkát, áldozatot és kérjük Istent, hogy tartsa meg számunkra őket. Dr. Rédey Pál A szabadság eszméjének hordozói vagyunk Dr. Vető Lajos püspök nyilatkozata a Neue Zeit számára Magyarországon nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörése után szintén forradalom tört ki. 1919 elején megalakult a Magyar Tanácsköztársaság, amely radikális reformokkal hozzálátott, hogy felszámolja az ország évszázados elmaradottságát. A Magyar Tanácsköztársaságot a nemzetközi reakció fegyveres túlereje leverte. A forradalmi lelkűiét azonban a Horthy-fasizmus idején is élt sokak szívének mélyén, amit nagy mértékben elősegített annak tudata, hogy nem mesz- szire Magyarország határaitól egyre fejlődött és erősödött a világ első győzelmes munkásállama, a Szovjetunió. A magyar nép, és főleg ap- nak protestáns része ősi szabadságeszmék hodozója volt a huszadik században, az elmúlt évszázadok sok levert szabadságharca ellenére is. A protestáns egyházak lelkészei közül igen sokan örömmel köszöntötték az 1919-es Tanács- köztársaságot. A későbbi fasiszta állam és az egyházak akkori, többnyire jobboldali vezetői üldözték ugyan őket, de a protestáns egyházakat nem érte teljesen felkészületlenül a felszabadulás. A magyar protestáns egyházak már 1948-ban a szocializmust építő Magyar Nénköztársaság^al létesítendő jó viszony alapjait rakták le az egyezményekben, melyek nemcsak országos viszonylatban jelentősek, hanem lehetővé tették az egyházak nemzetközi hékeszolfiélatának a kifejlődését is. tehát azt, hogy a békés együttélés érdekében értékes tevékenységet fejtsenek ki, pl. a Keresztyén Békekonferencia keretében. Magyarországon az egyház és a szocialista állam kialakult jó viszonyára jellemző, hogy az elmúlt esztendőben a IX. Pártkongresszuson nem kisebb politikai személyek, mint KÁDÁR JÁNOS, a párt első titkára, és KÁLLAI GYULA elismeréssel nyilatkoztak a magyarországi egyházak értékes tevékenységéről, mellyel segítik a népek békés egymás mellett élését s a magyar nép haladását. Amikor mi mindennek tudatában gondolunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, bennünk, magyarországi keresztyénekben ilyen gondolatok bukkannak fel: 1. Mennyire másként alakult volna Magyarország, a magyar nép és egész Európa sorsa, ha az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot az imperialista reakció fegyveres intervenciója nem buktatja meg! 2. Nincs-e abban történeti törvényszerűség, hogy ahol a szociális forradalmakat fegyveres erőszakkal leverik, ott a hitleri fasizmushoz hasonló rezsim jön létre s egyúttal egyre nagyobb háborúk, végül világháború? 3. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyházi pozitív értékelése ma már nem annak a bizonysága-e, hogy valaki korszerűen érti és űzi a teológiát? 4. Az elmúlt 50 esztendő története nem mutatja-e világosan, hogy az emberiség közös nagy kérdései nem oldhatók meg másként, csak a szocializmussal. ahogyan ezt Magyarországon egyszerű lelkészek és hívek is világosan látják? Luther 95 tétele Luther Márton 95 tételének a közlője, Matuz László pest- lőrinci lelkész, a tételek bevezetőjében elmondja, hogy kik fordították le Luther tételeit magyar nyelvre. A szerkesztő csak annyit szeretne most ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a két említetten kívül éppen 30 esztendővel ezelőtt Takács János hódmezővásárhelyi lelkész is lefordította a 95 tételt, még hozzá nem is rosszul! Egyik lelkésztestvérünk is szóvá tette ezt és javasolja, hogy éppen a reformáció 450 éves jubileumával kapcsolatban „érdemes volna kinyomoznia egy historikusnak: mi itt az igazság?” Vagyis az említetteken kívül mikor és ki fordította le még magyar nyelvre a 95 tételt? 16. Véleményem szerint a pokol, tisztítótűz és a mennyország úgy különböznek egymástól, mint a kétségbeesés, félkétségbeesés és az üdvbizonyosság. , 20. Ha tehát a pápa „minden büntetés teljes elengedését”- osztogatja, azon nem azt érti, hogy általában minden büntetést elenged, hanem csak azokat, amikel ő szabott ki. 21. Tévednek tehát mindazok a búcsúhirdetők, akik azt állítják, hogy a pápai búcsú folytán az ember minden büntetéstől megszabadul — üdvözül. 22. Sőt inkább a pápa a tisztítótűzben a lelkeknek egyetlen olyan büntetést sem enged el, amelyet az egyházi szabályok értelmében ez életben kellett volna kiállaniok. 23. Ha valakinek egyáltalán mindey. büntetését el lehetne engedni, úgy ebben bizonyára csak a legtökéletesebbek részesülhetnének, vagyis igen kevesen. 24. Az emberek nagy részét tehát rászedik, amikor nekik azt a kivételnélküli és nagyhangú ígéretet teszik, hogy büntetéseik alól teljesen felszabadulnak. 25. Az a hatalom, amellyel a pápa a tisztítótűzre nézve általában bír, megvan minden egyes püspöknek és lelkésznek is külön a maga püspökségében vagy gyülekezetében. 26. A pápa igen helyesen cselekszik, ha nem a kulcsok hatalmánál fogva, (amely nem terjed annyira), hanem csupán az érettük való könyörgés feltétele mellett osztogatja a lelkeknek a bocsánatot. 27. Emberi beszédet hirdetnek azok, akik azt mondják, hogy: „mihelyt a ládában megcsörren a garas, a lélek azonnal kiszabadul a tisztítótűzből.” 28. Annyi tény, hogy mihelyt a ládában megcsörren a garas, a nyereség és a kapzsiság növekedhetik, de az egyház könyörgésének eredménye egyedül Isten tetszésétől függ. 30. Senki sem biztos abban, hogy az ő bűnbánata igaz-e, mennyivel kevésbé lehet biztos afelől, hogy vajon teljes bocsánatot nyert-e. 31. Amily ritkák az olyanok, akik igaz bűnbánatot éreznek, éppoly ritkák az olyanok is, akik igazán bűnbocsánatot nyernek: bizony nagyon kevesen vannak ilyenek. 32. Aki a bűnbocsátó — cédula által véli az üdvösséget elérni, az örökre elkárhozik azokkal együtt, akik ebben mesterei. M. L. j ptí)ev 93lárton mortbía Húsvét után hatodik vasárnap Péld 10,12 Ezt a mondást úgy szokták magyarázni, hogy lényegében a hit fontossága ellen szól. Te azt mondod — hangzik az emberek ellenvetése ennek az igének alapján —, hogy egyedül a hit üdvözít és a cselekedetei senkit sem szabadítanak meg a bűntől. Különben miért hangoznék ebben a versben Isten kijelentése így: „...minden vétket elfedez a szeretet.” .Erre mi így válaszolunk: A Biblia azt mondja itt ezen a helyen, hogy akiben gyűlölet lakozik, az mindig csak veszekedni és civakodni akar felebarátjával. Akikben azonban szeretet lakozik, az megbocsátja embertársának ellene elkövetett vétkét. Akiben harag lakozik, az nem tud megbocsátani, nem tud megbékélni felebarátjával. Akiben azonban szeretet lakozik, azt megharagítani sem lehet, bármilyen sok és nagy szenvedést okozunk is neki. Az ilyen ember mindent elfedez, de nem Isten nevében. Mert Isten előtt senki sem fedezheti el sem a maga, sem a másik ember vétkét, hanem csak a hit igazit meg előtte minden embert. pm Or. Mi Lajos püspök EisenocÉa utazott A thüringiai országos egyház püspöke, dr. Moritz Mit- zenheim meghívására dr. Vető Lajos püápök a Német Demokratikus Köztársaságba utazott, hogy részt vegyen az eisenachi jubileumi ünnepségeken, melyeknek központjában Luther Márton wartburgi tartózkodása áll. Ez ünnepségek során fogják bemutatni először a „Háromszáz nap magány” című filmet, mely Luther wartburgi tartózkodásáról szól. A BIBLIA A MONTREALI VILÁG-KI ÁLLÍTÁSON A Kanadai Bibliatársulat bibliakiállítást rendez május 15—szeptember 15-ig a mont- reáli világkiállításon. Európában és Amerikában őrzött ritka bibliai kéziratokat és történeti dokumentumokat mu- u tatnak be, egy film pedig jj arra világít rá, hogy milyen £ sokrétű problémái vannak a ■ Biblia nyelvi értelmezésének. A világkiállítás izraeli pavilonjában hét izraeli tulajdonban levő bibliai tekercset mutatnak be, többek között a holttengeri-tekercsek közül a Habakuk-kéziratot is. A Tel- Avivból repülőn Montrealba szállítandó kétezeréves kéziratot 4 millió Ft-ra biztosították. I «
