Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-08 / 2. szám

VASÄRNAP. „Uram, Te mindent tudsz.” (Ján 21,17). Emberek előtt mondhatunk mást, mint amit gondolunk; beszélhetünk érzésekről, ame­lyek sohasem voltak a mieink; lehetünk hősök cselekede­teinkben — pedig talán a leg­kisebben is elfelejtünk segíte­ni — de Jézus előtt kár ma­gunkat becsapni. Ö ismeri égész emberi valónkat. Átlát rajtunk, mint emberi szem az egyszerű ablaküvegen. Min­dent tud rólunk, és mégis sze­ret bennünket. HÉTFŐ. „Szeretsz-e en­gem?” (Ján 21,16). Jézus kér­dezi az evangéliumban Péter­től. Most pedig tőlünk: sze­retjük-e Őt? Jézust szeretni azt jelenti, hogy a feltétlen bi­zalom kapcsolatában örömmel hallgatjuk igéjét, igaznak tart­juk szavát, őszintén és bátran megvallva hitünket szereteté- nek hordozói és megvalósítói leszünk embertársaink között. Így szeretjük-e Urunkat? Pé­tertől azért kérdezte Jézus há­romszor: szeretsz-e engem, mert háromszor tagadta meg Mesterét. Tőlünk hányszor kérdezi? KEDD. „Jó nekem, hogy megaláztál, azért, hogy meg­tanuljam a te rendeléseidet.” (Zsolt 119,71). Ha a csalódá­sunk emberekben, sikertelen­ségünk az életben, elkesere­dettségünk magunk miatt oda­vezet Istenünkhöz, akkor az Ő közelében átéljük, hogy nála nélkül semmit sem cseleked­hetünk, de Vele — s ez az Ö rendelése, hogy Vele éljünk — minden élethelyzetben fel­ismerjük akaratát. SZERDA. „Nem tehetjük, ■hogy amiket láttunk és hal­lottunk, azokról ne szóljunk” (Csel 4,20). Az apostolokban •belső fűzként égett meggyő­ződésük igazsága. Őrizetbe vette ugyan őket a zsidó egy­ház vezetősége, mert Krisztus­ról prédikáltak és az ő nevé­ben gyógyítottak, de Péter és János a bilincs szorító vasai alatt sem hallgattak Urukról, hanem bátran szólnak arról a Jézusról, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. A jézusi igazságról való tanúskodás szent megbízatása az egyház­nak és a keresztyén embernek. Szavai mögött a tanúk sokasá­ga, élete mögött a krisztusi szeretet áll. CSÜTÖRTÖK. „Ez a sze­gény kiáltott és az Űr meg­hallgatta és minden bajából kimentette őt.” (Zsolt 34,7). A modern társadalom és a mai ember legfőbb törekvése, hogy minden bajt, betegséget, éh­séget, szegénységet megszün­tessen a földön. Mi keresztyé­nek is szívből örülünk és imádságainkkal is őszintén tá­mogatunk minden olyan áldo­zatkész elhatározást, amely a bajbajutott ember, elmaradott viszonyok között élő népek sorsán segíteni akar. Az élet valóságához tartozik azonban az is, hogy amíg siker lesz ezen a világon, addig kudarc is kíséri lépteinket, amíg őszinte szeretet lesz ezen a világon, addig könnyes szemű csalódott emberekkel is talál­kozunk. Testi, anyagi nyomo­rúságaink megszüntetéséért tenni, cselekedni kell; lelki betegségeink, bajaink egyedüli gyógyítója az az Isten, aki­hez bátran kiálthatunk az imádság hullámhosszán. Nem marad el a gyógyulás! PÉNTEK. „Jézus így szólt az ördöghöz: Távozz, Sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” (Mt. 4,10). Jé­zusnak a Kísértő a világ minden országát és dicsőségét kínálja fel. Ennek fejében vi­szont azt kéri, hogy őt ismer­je el Istennek, azaz leborul­va imádja. Jézus válaszában kérlelhetetlen szigorral és az igaz Istenhez való tántorítha­tatlan ragaszkodás biztonságá­val utasítja el a világ felett való uralkodás és dicsőség vonzónak tetsző ajánlatát. Is­ten bennünket sem hiú dicső­ségvágy és hatalomkeresés könyöklő harcosainak terem­tett, hanem a Neki való hű­séges szolgálat elvégzésével bízott meg. SZOMBAT. „Ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét.” (Zsid. 10,25). Nyilván az első keresz­tyének idején is kísértés volt az a lehetőség, hogy egyesek váltogatták lelki otthonukat. Ha mindenki mindig más gyülekezetbe járna, hogyan jönne létre gyülekezet? Hi­szen a gyülekezet csak akkor gyülekezet, ha tagjai egymás­sal meleg baráti, őszinte test­véri viszonyban vannak. Ez az állandó cél a Krisztus gyüle­kezetében. Kitartás és hűség nélkül nincs emberi közösség; a mindig vándorló gyülekezeti tagok — még ha ez „érdekes” is számukra — valójában egyetlen gyülekezethez sem tartoznak igazán. A testvér biztatása és a gyülekezet hi­tünket „izmosító” közössége nélkül nehéz a magunk pis­lákoló hitében megerősödni és megmaradni. „Hit nélkül pe­dig lehetetlen Istennek tetsze­Szebik Imre I * * # + + * 0 * 0 -0 0 * * ■0P 0 | Vízkereszt ünnepe után az ' 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Ef 5,11— 14; az igehirdetés alapigéje: Mt 5,13—16. A délutáni isten­tisztelet alapigéje: Zs 97,1—12. 1967. január 29-én evangé­likus vallásos félóra lesz a Pe­tőfi Rádióban. Az igehirdetés szolgálatát dr. Ottlyk Ernő teológiai tanár végzi. FRIEDRICH LAJOS evan­gélikus lelkész, tördelő szer­kesztő, temetése 1967. január 14-én, szombaton délután 3 órakor lesz a Farkasréti te­metőben. EVANGÉLIKUS TEOLÓ­GIAI AKADÉMIA. — A Teo­lógiai Akadémián december 20-án fejeződtek be az első félév előadásai. Az előadások utolsó hetében a hallgatók megkezdték a kollokválást az első félév előadásaiból. Az utolsó előadási napon dr. Nagy Gyula dékán tartotta a reggeli igehirdetést. December 23-án a tanári kar tagjai közös megbeszélésen foglalkoztak az első félév munkájával. A vizs­gázás január végén folytató­dik és a második félév elő­adásai február 2-án kezdőd­nek el. — ALBERTI. — Advent harmadik hetében Keveházy László pilisi lelkész végzett igehirdetés-sorozatot a gyüle­kezetben. — CSABACSÜD. — A gyü­lekezet ádventi szeretetven- dégségén Bártfai Lajos mező­túri esperes szolgált. — CSORVAS. — Advent második hetében Mt 21,1—9 alapján igehirdetéssorozatot végzett a gyülekezetben Nagy- bocskai Vilmos gerendási lel­kész. — GÖDÖLLŐ. — A gyüle­kezet szeretetvendégségén Det- re János aszódi lelkész szol­gált. — IPOLYSZÖG. — Sírba Mihály, a gyülekezet hűséges tagja, lapunk olvasója, 31 éves korában elhunyt. Teme­tésén Szabó József balassa­gyarmati lelkész hirdette a feltámadás igéjét. Az elhunyt­ban Selmeczi János tatabányai esperes édesapját gyászolja. — „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem, ha meghal is él” (Jn 11,25). Az egyház feladata Mt 5,13—16 A biblia egy-egy szakasza csak összefüggéseiből érthető meg. Ez az igeszakasz is szoros és tervszerű kapcsolatban van az előzővel. Az előzőkből könnyen támadhat valakinek az a gondolata, hogy azok a boldogok, akik elvonulnak a világtól, mert csak így őrizhetik meg a Krisztusban kapott tisztaságot. Jézus világosan rámutat arra, hogy az elkülönülés semmikép­pen sem helyes; legfeljebb új farizeizmus gyümölcstelenségébe vezet. Jézus három kifejező és plasztikus képet használ igénkben. Mindhárom egy gondolat köré csoportosítható és azonos tar­talmat hordoz: a tanítványi közösség, az egyház feladata nem az, hogy elvonuljon a világtól, hanem, hogy szolgáljon a vi­lágban. A só értelme a szolgálat: feloldódás az ételben, hogy ízesítse azt. A világosságról szóló kép is intés: amilyen értel­metlen dolog a véka alá tenni a meggyújtott mécsest, olyan értelmetlen az elrejtőzködő, magának élő egyház. A harmadik hasonlat, a hegyen épített város képe is azt példázza, hogy az egyház mindenki szeme előtt van azzal, amit tesz, ahogyan él. Tehát mindegyiknek a lényegét kell adnia: a sónak az ízét, a mécsesnek a fényét, a hegyen épített városnak a messzire láthatóságát. A tanítványi közösség, az egyház szolgálatának két módja van: a szó és a cselekedett. Példának csak az egyik hasonlatot nézzük: a világítás szolgálata a Hegyi beszédben Isten igéjére és a tanítványok cselekedeteire egyaránt vonatkozik. így lesz az ige hirdetése az egyház első számú feladata. Az igéből an­nak fénye árad ki, aki azt mondta magáról: En vagyok a világ világossága. Persze az egyház igeszolgálatának konkrét segít­séggé kell válnia az emberek számára. Az evangélium fénye Isten szeretetének Jézus Krisztus személyén és életén át ra­gyogó világossága rá kell, hogy vetítődjék a mindennapi életre, az élet legkülönbözőbb helyzeteire. Isten igéjét nem tarthat­juk véka alatt, mert akkor létünk értelmét veszítjük el. Szol­gáljunk tehát az evangéliummal a bűnösnek, a betegnek, az egészségesnek, a halál révén állónak, mindenkinek, aki azt otthon, vagy a tágabb emberi közösségben igényli. Istennek Jézus Krisztusban megmutatott szeretete éltető me­legének és világító fényének a tanítvány cselekedeteiből is árad­nia kell. A felülről eredő emberszeretetnek rajtunk keresztül mindenkihez el kell érnie. Segítő szeretetünknek nyilvánvalóvá kell lennie az otthonban éppúgy, mint a munkahelyen. így lesz hatóvá Isten szeretete az egyház szaván és cselekedetén ke­resztül a világban. S így teljesíti be a tanítványi közösség a maga feladatát. ívj. l. — KISPEST. — Advent ne­gyedik vasárnapján szeretet- ■vendégség keretében ünnepel­te a gyülekezet nyugalmazott lelkészének Nandrássy Elek­nek az 50 éves lelkészi jubi­leumát. Korschelt Miklós má­sodfelügyelő meleg szavakkal köszöntötte az evész gyüleke­zet nevében a jubiláló lelkészt, aki megemlékezett az elmúlt 50 esztendő eseményeiről és hálára indító áldásairól. — SZENTES. — December 18-án Takács János hódmező­vásárhelyi lelkész szolgált a gyülekezetben. — KONDOROS. — A gyüle­kezet ádventi szeretetvendég­ségén december 4-én Kiss György békéscsabai igazgató lelkész tartott előadást ezen a címen: „Mi nekem a temp­lom?’' — SZARVAS—ÜJTEMP- LOM. — Advent harmadik vasárnapján Koszorús Oszkár esperes iktatta hivatalába a presbitériumot. Ugyanezen a napon este szereteijvendégsé- gen Balogh Pál szeghalmi lel­kész szolgált. Modern simavonalú, műbútor diplomata íróasztal háromrészes szekrénnyel együtt igényesnek el­adó. Cím a kiadóban vagy telefon: 138—504. Négy óráig. Templomok és egyházi épületek tatarozását vállalom. Építési ügy­ben díjmentesen adok szaktaná­csot. Pusztavári Attila éoítész, Bu­dapest VIII. Lujza út 36. Telefon: 338—255. Rózsássy József templom és to- ronvszakiparos. Debrecen, Gólya u. 15. Bundák — kucsmák — szőrme­gallérok — átszabások Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. L az udvarban. EGYETEMES IMAHÉT 1967. január 16 — 22 Ebben az évben a világ keresztyénségének közös imádságát Isten elhívása reménységé­nek gondolata vezérli. A keresztyén remény­ség Krisztus visszajöveteléig mindig egyfor­mán időszerű tartozéka hitünknek. Ezért fon­tos újból és újból világosan látni Isten ígé­rete és elhívása reménységének tartalmát és célját: az egyház küldetését és szolgálatun­kat. Isten egész világra kiterjedő megújító munkája gyümölcseként e hitbeli felismerés folyamata világszerte megindult és sok egy­házban elmélyült. De tudjuk — az imahét anyag is mutatja ezt a bibliai tanítás alapján —, hogy a ke ■ resztyén reménység nemcsak Krisztus vissza- jövetelére vonatkozik, hanem Isten népének, az egyháznak küldetéséből adódóan földi éle­tünkre: az egész világ, benne az emberi nem­zetség életére nézve is tartalmaz tanításokat. A keresztyén szolgálat végzése szempont­jából különösen időszerű a mai korban és vi­lághelyzetben ama reménység jegyében látni a körülöttünk élő embervilágot és életét, amelyre az evangélium és Isten ígéretei jogo­sítanak fel. Emberi szemmel nézve jelenün­ket és az előttünk álló jövőt, világszerte sok csüggesztő és reménytelenségre okot szolgál­tató mozzanatot láthatunk társadalmilag és politikailag egyaránt. Mindez azonban a ke­resztyén egyházak és gyülekezeteink tagjai­nak aktivitását nem béníthatja a jó ügyben: a háború ellen, a békéért, a társadalmi igaz­ságosságért, a jobb emberi életért, a faji meg­különböztetés ellen, s szabadságért és egyen­jogúságért folytatott harcban. Miközben azon­ban mi, keresztyének reménységet és erőt ka­punk a közös imádságban, élő reménységün­ket hatékony erőként kell kisugároznunk ma­gunk körül, túl az egyház falain, a társada­lom életében, az emberek között, és az embe­riség nagy, kínzó kérdéseinek megoldása szol­gálatába kell. állítanunk, hogy így közösen szolgáljuk az ember életének és boldogságá­nak ügyét mindazokkal, akiket Isten szintén elhívott erre a munkára. E kettős célt kívánja szolgálni az imahét vezérfonala minden gyülekezetben és gyüle­kezeti tagban, hogy így a közös élő remény­ség hassa át, fogja egy táborba, és indítsa en­gedelmes szolgálatra Isten népét az egész vi­lágon. Budapest, 1966. december 28. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának Elnöksége ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: „ELHÍVATÄSTOKNAK EGY REMÉNYSÉGÉBEN HÍVATTATOK EL” (Efézus 4,4) Első nap Január 16. hétffő „AZ Ö ELHÍVÁSÁNAK REMÉNYSÉGE” (Ef 1,18) Bibliai rész: 1 Móz 12,1—3; Ef 1,17—21 Pál apostol azért könyörög, hogy az efézusi gyülekezet megtudja, mi Isten elhívásának 'reménysége. Isten elhívása már Abrahám éle­tében is reménységre irányul, alapja pedig az ő ígérete. Rendkívül fontos, hogy a keresz­tyén egyház és gyülekezet ne ígéretbeli ala­pok nélküli hiú reményeket tápláljon magá­ban, ami megszégyenít. Ezért kell a világ keresztyénségének s nekünk is a bibliai taní­tás alapján megvizsgálni, s ha kell, módosí- / tani elhívatásunkról, a nekünk adott ígére­tekről és reménységről alkotott elképzelésein­ket. Ezt tették 450 évvel ezelőtt Istennek en­gedelmeskedve a reformátorok. Ez annál is inkább fontos, mert hajlamosak vagyunk az ígéretekre épülő reménység helyére saját vá­gyainkat tenni, s azt várjuk, hogy Isten eze­ket valósítsa meg. ADJUNK HALÁT, hogy Isten kegyelméből elhívott, népe tag­jaivá tett, és ígéreteiben megalapozott re­ménységgel ajándékozott meg bennünket; a reformációért, s hogy mint akkor, ma is megtisztítja hitünket és reménységünket, hogy engedelmesebben szolgálhassunk neki e világban. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL hogy gyakran tettük és tesszük vágyainkat es elképzeléseinket ígéretei, s a tőle kapott re­ménység helyére, s így vétkezünk elhívatá- sunk ellen, és engedetlenek vagyunk a szol­gálatban. KÖNYÖRÖGJÜNK a reformáció örökségének tisztaságáért, a protes­táns egyházak hűséges szolgálatáért, világszerveze­teinkért, hogy Isten Szent Lelke által tanítson meg elhivatása reménységére a Krisztusban, hogy népe az egész világon egy legyen e reménységben, sza­kítson az engedetlenséggel és saját vágyai meg­valósítására ’irányuló törekvéseivel. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó* Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp, Vili Üllői út 24 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vm. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vili. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.04776/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest P. v.j Bolgár L Második nap Január 17. kedd „FELTÁMADOTT AZ ÜR BIZONNYAL” (Lk 24,34) Bibliai rész: 2 Móz. 3,7—15; Lk 24, 13—35 A keresztyén reménység végső célja az új teremtés, amelyben Krisztus feltámadásának mintájára az egész teremtett mindenség meg­újul. Ezért az ígéretek mellett a reménység legfőbb alapja Krisztus feltámadásának örömüzenete: az életnek a halál feletti dia­dala. Ez azonban nemcsak a jövőre irányul, hanem már jelenünket, földi életünket is meghatározza. Nem a halál, hanem az éle1 jegyében történik minden a világban. E szi­lárd hitet kell képviselni az egyháznak és a keresztyéneknek az emberek között. De nem elég erről beszélni, hanem tetteinkkel is az életnek a halál feletti győzelmét kell szol­gálni. Erre a szolgálatra hívta el Isten népét az egész világban. Ezért kell az egyház tagjai­nak mindenütt azok mellé az erők és embe­rek mellé állani, akik az életért, az emberért harcolnak a halál és a szenvedés ellen. ADJUNK HALÁT, hogy Krisztus feltámadása az egész világ, a teremtett mindenség, az emberi nemzetség és valamennyiünk újjáteremtésének záloga, hogy erre a reménységre hívott el bennünket Isten, s hogy e reménység már e földi életben való­ságos erő. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL hogy gyakran váltunk hűtlenné elhivatásunk reménységéhez, s nem állottunk az élet párt­ján a halál és szenvedés elleni harcban, és ezáltal engedetlenek voltunk a bizonyságté­telben Isten akaratáról és e világ életében végzett munkájáról. KÖNYÖRÖGJÜNK hogy az egyházak a világon mindenütt szegüljenek szembe a halál és a gyilkolás erőivel. Isten akara­táról és munkájáról tegyenek bizonyságot, mikor az élet ügyét szolgálják; a béke ügyéért, a Béke-« világtanács és a Keresztyén Békekonferencia műin kájáért, a vietnami háború áldozataiért, hogy szűn­jenek meg a háborút kiváltó okok a nemzetközi életben, a fegyverkezési verseny megszűnéséért és az általános- és teljes leszerelésért, hogy ne tőre* kedjen egyik nép a másik leigázására és elnyomás sára, az emberiség boldogságáért, eljövendő éle« téért. Harmadik nap Január 18. szerda „Áldott az isten... AKI... ÚJONNAN SZÜLT MINKET ÉLŐ REMÉNYSÉGRE” a pt 1,3) Bibliai rész: 2 Mőz 19,1—8; 1 Péter 1,3—9 Az apostol arról beszél a gyülekezetnek^ hogy az élő reménységet Isten az újjászüle­téssel adja az övéinek. Erre a reménységre az a jellemző, hogy élő, vagyis hatékony. Hatása 'egyfelől a keresztyén ember életében érvényesül, amint a következőkben a szent életre való buzdításban látjuk (1 Pt 1,13 kö­vetkezők). Az élő reménység a keresztyén élet alapja, de egyben el is kötelez a tiszta és szent új életre. Másfelől az ilyen remény­ség által táplált keresztyén életnek a gyüle­kezet, az egyház határain kívül is éreztetnie kell hatásait: a reménység élő és éltető'ere­jével kell megajándékozni az elcsüggedt em­bervilágot. Az élő reménység által munkált új, szent élet mértéke az engedelmesség Isten akarata iránt: az egyház, a gyülekezet tagjai nem élhetnek előbbi kívánságaik szerint, amelyek tudatlanságuk állapotában voltak meg bennük (1 Péter 1,14). E mértéken méri le Isten korunk keresztyénségét, benne a miénket is. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten élő reménységre, tiszta és szent új életre szült újjá bennünket, és megtisz­tító munkáját ma is végzi életünkben. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL hogy sokszor nem élő és hatékony bennünk, körülöttünk és szolgálatunkban a reménység, amire Isten újjászült bennünket, hogy enge­detlenségünkben letérünk a neki tetsző élet útjáról, és előbbi, tudatlan állapotunk kíván­ságait melengetjük. KÖNYÖRÖGJÜNK hogy Isten mindenütt a világon ajándékozza meg népét, az egyházakat, s valamennyiünket élő és hatékony reménységgel, amely tisztává és szentté teszi életünket, s eltérít előző tudatlanságunk kí­vánságaitól, s a körülöttünk élő embereknek is javára szolgál. (folytatjuk) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 19*7. január 8-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendégség: Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11.. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12, (magyar) Thaly Kálmán ti. de. 11. Bandi Sándor du. 6. Bándi Sándor Kő­bánya dg. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11.. (úrv) Baranyai Ta­más Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly Gyarmat u. de. fél 10 (úrv) Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Soly­már Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Blá- zy Bajos Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula Soroksár Újtelep de. fél 9. virágh Gyula. Szemere-te- lep de. 8 Matuz L. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Kis- templom de. 10. du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 0. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. rccsikapu tér de. 9. de. 11. este 7. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Rezessy Miklós de. 10. Rezessy Miklós XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de, 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11, Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán K.elenvölgv de. 9. Nagytétény de. fél 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents